Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-31 / 307. szám
Vasárnap, 1961. december 31. Emberség vagy cinkosság? Flekkes ember-e Nagy Ferenc csiszolómunkás? Igaz-e, hogy mellőzik őt, és hogy akadályokat gördítenek nyolc társa elé, akikkel' egy brigádban dolgozik? Attól a perctől kezdve izgatott ez a probléma, amikor Nagy Ferenccel az utcán összetalálkoztam, és elmondta, hogy hiába változott meg, továbbra is csak azt tartják róla, hogy iszákos. Pedig igyekszik becsületesen dolgozni szocialista címért küzdő brigádjában, sőt technikumba is jár. Mégsem tudják elfelejteni neki a régi ivászatokat a Finommechanikai Vállalatnál. De akadályozzák brigádjának munkáját is. Vajon szabad-e ezt tenni csupán azért, mert a brigád egy-két tagja időnként megbotlott? Szabad-e gátolni emiatt a brigádversenyt? Ahol nem bíznak az emberekben, ahol nem a jóra való törekvésük, hanem a régi, hibás magatartásuk alapján ítélik meg őket. ahol nem a bri-%) gádverseny föllendítésére, hanem mindenáron — a kákán is csomót keresve — annak hátramozdítására törekszenek, ott nem a párt politikája szellemében cselekszenek, ott meggátolják a jó munkához szükséges közösségi szellem kialakításét, kerékkötőivé válnak a haladásnak. Nagy Ferenc és brigádtársainak ügye tehát k<#ántsem magánügy. De nem magánügy az sem. amit Nagy Ferenc panaszának kivizsgálásakor tapasztaltam. Nem válna se neki. se társainak hasznára, ha elhallgatnám, hogy elsősorban önmagukat kell okolniuk amiatt, hogy rossz véleményt alkotnak róluk, s hogy brigádjuk versenye — amelynek sikereiről a múlt években írtunk is holtpontra jutott A tárgyilagos szemlélet hiánya okozta, hogy ide jutottak, hogy a vállalatnál már nem tekintik szocialista címért küzdő brigádnak kis közösségüket. Az első hibát akkor követték el, amikor a brigádban kézlegyintéssel intézték el a magatartásbeli fogyatékosságokat. Helytelenül ítélték meg Nagy Ferenc legutóbbi tettét is, ami miatt — bármennyire jó szándékú volt is az — megbotrán- koztak a vállalat dolgozói. Ugyanis az egyik családias jellegű üzemi ünnepséget arra használta fel, hogy »• megmondogasson« a vezető műszakinak, amiért az keveset dolgozik, s nem törődik érdemben a vállalat műszaki irányításával. Ez igaz is. Csakhogy Nagy Ferenc ahelyett, hogy a műhelyben, az irodában vagy értekezleten szemtől szembe mondta volna meg véleményét, a bensőséges összejövetelen jól felöntött a garatra, és a műszaki feleségének jelenlétében nem oda való szavakkal »olvasott be« a mérnöknek. A botrány elkerülése végett az emberek a párttitkárt kérték meg, hogy lépjen közbe. ilyen magatartást várnak-e az emberek attól, aki hosszú ideje szocialista munkabrigád tagja? Nem ilyent, hanem azt várják, hogy éppen ő mutasson példát viselkedésével. Amit Nagy Ferenc jó munkájával, szorgalmas tanulásával fölépített, azt az ilyen esetekkel lerombolta. Nem, senki sem akarta felhánytorgatni múltját. Sőt az igazgatótól kezdve mindenki segíteni igyekezett neki az első perctől — gyakran már-már a szabályokat is megszegve —, hogy »egyenesbe hozzák« magánéletét. Ö azonban úgy védte, hogy helytelen cselekedetei csak amolyan kis botlások. Ugyanez a szemlélet kapott lábra a brigádban is. Azt gondolták, hogy jó munkájuk, eredményeik feljogosítják őket arra, hogy fogyatékosságaikkal szemben elnézők legyenek vezetőik és munkatársaik. Így történt, hogy a vállalásoknak a szocialista embertípus kialakítására vonatkozó pontjai lassan a háttéi'be szorultak, s mindinkább takargatták egymás hibáit. Már annyira elhatalmasodott rajtuk ez a káros, önkritikátlan szemlélet, hogy legutóbb a brigád egyik tagját, Baráth J.-t is védelmükbe vették, noha az olyan közbotrányt okozott, amibe a rendőrségnek is bele kellett avatkozni, s ami miatt bizony nagyon kellett pirulniuk a vállalat dolgozóinak. Vajon nem vesztették-e el józan ítélőképességüket a brigád tagjai amikor minden erejükkel azt próbálták bizonyítani, hogy amit Baráth tett, az emberi dolog, botlás. De hát illdomos-e emberségre hivatkozni, amikor a napnál is világosabb, hogy helytelen felfogásból fakadó hibákról van szó, amelyek miatt süllyedőben van a brigád hajója? Bizony nem helyénvaló. Mert ekkor az emberség cinkossággá válik, s ez végzetes lehet. A vállalat vezetői éppen abban hibáztak, hogy még egyszer sem szánták rá magukat arra, hogy behívják a brigád tagjait, és szemükbe mondják nyíltan, hogy elvtársak, letértetek a helyes útról, ez és ez a véleményünk munkátokról, hibáitokról. Nem szól tak nekik, pedig vagy másfél hónap óta nem tekintik őket szocialista címért küzdő brigádnak. De ennek tekintik magukat a csiszolók! S most holtponton vergődik ügyük. Vajon mi lesz ebből? lapozgatom a múlt évi újságokat. Kétszer is elolvasom azokat a sorokat, amelyeket az induláskor cs valamivel később írtunk a csiszolókról. Arról vallanak ezek a sorok, hogy nagyszerű dologra vállalkoztak, s hogy értek el szép eredményeket egymás nevelésében is. Mennyivel más volt az a szellem a mostaninál! Vajon visszatér-e még? Szegedi Nándor A világ első tíz országa között Idegenvezető voltam Kaposváron (5) A Rippl-Rónai Múzeumban Az Egészségügyi Világszervezet statisztikai adatai szerint Románia a világ első tíz országa között van az orvosoknak a lakossághoz viszonyított arányszámát illetően. Románia ebből a szempontból olyan országokat előz meg, mint az Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Svédország, Hollandia stb. Romániában 1938-ban 1895 lakosra jutott egy orvos. A múlt rendszertől örökölt elmaradottság felszámolása érdekében a népi hatalom alatt több orvostudományi és gyógyszerészeti főiskola létesült, amelyek sok felsőfokú képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozót adtak az országnak. már minden 737 lakosra jut egy orvos. Az állam egyre jobb tanulási és munkakörülményeket biztosít az orvosoknak, hogy minden tudásukkal a dolgozók egészségét szolgálják. A múltban tömegjellegük miatt népbetegségnek tartott betegségek ma már alig fordulnak elő. Falusi takarékbetétek A román falusi dolgozók jólétének növekedését bizonyítja az a tény, hogy ez év első kilenc hónapjában 67 millió lejjel többet helyeztek el takarékbetétben, mint a múlt év Ma megfelelő időszakában. (Folytatás a 2. oldalról) szefüggésfoen a nyugat-berlini probléma rendezése valamiképpen fenyegetné a nyugati államok biztonságát. Augusztus 13-á/n végrehajtották az NDK Minisztertanácsának határozatát, államhatárként megerősítették Berlin szocialista szektorának határait;- a demokratikus Berlin védelmére hozott intézkedések logikusak és szü kségszerüek voltak, s az azóta eltelt idő bebizonyította ennek helyességét. Sikerült megzabolázni a nyugat-berlini kártevők, kémekés embercsempészek több mint egy évtized óta súlyosan káros felforgató tevékenységét. Mindenki előtt világos, hogy a Szovjetunió a német kérdés rendezésének előmozdítására milyen lépéseket tervez, és hogyan képzeli eä a Nyugat- Berlin körül kialakult veszélyes és bonyolult helyzet megoldását. Annál homályosabb még ma is a nyugatiak álláspontja, amiről még saját szemleíróik is megállapítják, hogy senkinek halvány fogalma sincs, milyen elgondolásai vannak a Nyugat vezetőinek a nyugat-berlini kérdés rendezésére, s enyhe maiíciával hozzáteszik: föltéve, hogy egyáltalán vannak elgondolásaik, kivéve azt az irreális és túlhaladott álláspontot, hogy minden maradjon a régiben. Az esztendő esem ;■ nyelt nehéz lenne ilyen kis helyen felsorolni, de talán nem is feladatunk. Azonban szólni kell arról is, ami nem csupán az év aiagy eseménye volt, hanem tágabb értelemben ese ménye az új Esztendőnek, és eseménye lesz az új évtizednek, egész korszakunknak is. Amikor egy hatalmas nép egyesíti erejét, és a világ előtt bejelenti, hogy húsz év alatt lerakja a kommunizmus alapjait — ez még hatalmasabb dolog, mint a világűr meghódítása! Elképzelhető-e hatalmasabb siker annál, mint hogy egy nép, amely alig néhány évtizede még rettentő anyagi és kulturális elmaradottságban sínylődött, céljául tűzi ki, sőt tudja teljes bizonyossággal, hogy tíz év múlva egy főre számítva is jóval többet termel, mint az Egyesült Államok, a född leggazdagabb és sokáig felülmúlhatatlannak tartott országa. A következő tíz évben pedig olyan anyagi és műveltségbeli bőségben lesz része, hogy lehetősége nyílik a javak szükséglet szerinti elosztásának fokozatos megvalósítására. Ne sorolj unk számokat. E számok nem képesek a maga teljességében elénk tárni azt az életszerű valóságot amely gyakorlatilag már a megvalósulás stádiumába kerül. Hiszen az űrhajós páratlan élményét is felülmúlja a kommunizmus kitáruló kepe A villamosítás, a gépesítés, az automatizálás, az ipar ésszerű területi elhelyezése alapvetően megváltoztatja az ember megszokott életmódját nemcsak a városokban, hanem az isten háta mögötti falvakban is Nem kétséges, hogy a kommunizmus építésének sikerei meggyorsítják a mi szocialista építésünk ütemét is. Egyben sietteti a kapitalizmus, az imperializmus hanyatlását, végső összeomlását. A mi erőnk, a i szocialista tábor ereje egyre | szőkébb térre szorítja vissza a t monopolkapdtalizinus világgá z- • dasági bázisát, azt a bázist, | amelyből a háborúk keletíkez- j nek. így válik minden sike-; rönk, az SZKP kongresszusé- ♦ nek világraszóló programja j kézzelfogható valósággá. 1961 -tői úgy búcsúzunk, j hogy a béke esztendejének. S de a nehéz nemzetközi problé-j mák évének tekintjük. És az* ember, aki időtlen idők óta; semmitől sem fél úgy, mint a; rélkülözés és a háborúk okozta létbizonytalanságtól, békét vár az új esztendőtől is, mert ez az egyetlen szívből fakadó óhaja, mert csak békében le-„ hét alkotni és jólétet teremte-* ni. Mégis a békét váró ember; megalapozott derűlátással lép-» hét az új esztendőbe, amely-» tői remélheti, hogy közelebb; hozza korunk égető világpoli-» tikai problémáinak megoldd-» sót, * — Az épület, amely előtt állunk, a Rippl-Rónai Múzeum. Földszintje és emelete klasszi- cizáló stílusban épült 1832-ben a megyeháza mellékszámya- ként. Második emelete később épült rá. A földszinti árkádszerű falmélyedésekben az épület egykori fő rendeltetésé nek emlékét őrzik az eredeti vasrácsos Ms börtönablakok. A múzeumot 1877-ben alapították, amikor a megyében föllelhető muzeális anyag összegyűjtésére megalakult a So- mogyváirmegyei Régészeti és Történeti Társulat. Azóta mái többféleképpen nevezték, Rippl-Rónai nevét 1955-ben vette föL Lépjünk be az épület vastag falai közé. Az első emeleten a megyei levéltár bejáratát találjuk; a múzeum a második emeletet foglalja el. Elárulom, hogy erre az alkalomra egy kellemes meglepetést tartogattunk: azokkal a helyiségekkel ismerkedhetünk meg, ahova a múzeumlátogatók nem léphetnek be. Itt is vagyunk, és most át-j adjuk a szót Takáts Gyula' igazgatónak megkérve, hogy i beszéljen a múzeum rendeltetéséről, belső életéről, és legyen a vezetőnk a raktárhelyiségek megtekintésekor. A Somogy megyei Rippl- Rónai Múzeum a megyére vonatkozó helyismereti kutatás tudományos intézménye. Feladata, hogy tárgyi és szellemi adatgyűjtést végezzen, tehát a megyében fellelhető régészeti, néprajzi, művészettörténeti, iparművészeti és várostörténeti anyagokat gyűjtse és meg- őrizze. — De menjünk beljebb. Ezek az irodáink. Ennél az asztalnál munkatársam, Dravetzky Balázs segédmuzeológus, régész dolgozik. Éppen a raktárba kerülő anyagokat leltározza. Mindjárt oda is betekintünk. Addig... egy pillanat, rögtön kinyittatom a néprajzi raktál ajtaját. Az egyik asztalon egy rézkori urna látható. A régész most jegyzi föl az adatait. Mellette népvándorláskori edényeket, néprajzi tárgyakat, varostörténeti képeket találunk. .Ezek az anyu gok ásatásokból, gyűjtés, vásárlás és ajándékozás révén kerültek a múzeumba. Az anyagokat csak azután leltározzuk, miután a restauráló műhelyben megtisztítottuk, Megészítettük vagy fertőtlenítettük őket. A konzervált és leltározott anyag ezután a raktárakba kerül. Jöjjenek veDraveczky Balázs segédmuzeológus, régész följegyzi leltározandó anyagok adatait. lem, megnézzük ezeket a helyiségeket is. Közben elmondom, hogy a raktári anyagot múzeumi szakok szerint külön helyiségekben tároljuk. Ezek a helyiségek, sajnos, zsúfoltak, így a szakszerű leltári rend tovább már alig fejleszthető. Ahová most belépünk, az a néprajzi raktár. A raktárnak ebben a részében tároljuk a viszonylatban is igen énekesek. Továbbhaladva a régészeti raktárba jutunk. Ebben az anyagot korok szerint csoportosítjuk, és dobozokba vagy szekrényekbe rakjuk. Itt körülbelül 2500 tárgyai araink, és mintegy 2000 darabból álló pénzgyűjteményt tartunk nyilván. Ezen az állványzaton a Takáts Gyula múzeumigazgató a néprajzi raktarnan. somogyi kerámia, fafaragások és népviselet tárgyait, mintegy 2000 darabot. Az anyag — leltári számmal — szakszerű csoportosítás szerint ezekre az állványokra kerül. Amott az üveges szekrényben a legszebb somogyi viseletekből láthatunk néhányat Tessék, teMntsék meg. Az itt látható tárgyak, faragások, hímzések országos A régészeti kiállítás egyik tárlója élőik középkori és a későbbi századok fegyveranyagát — kardokat bárdokat, csákányokat buzogányokat, elültöltős puskákat és különböző szúroesz- közöket helyezünk el. A következő helyiség a kép- gyűjtemény raktára. Itt csaknem 700 darab festményt, grafikát őriz a múzeum. Érnek alapja és jelentős része Rippi- Rónai Ödönnek, névadónk öcs- csének a múzeumra hagyott gyűjteménye... — Megköszönve igazgató úr szíves fáradozását el is köszönünk. További sikeres munkát kívánunk... Búcsúzóul engedjék meg, hogy a látott és hallott érdekességekhez hozzáfűzzem: a múzeum jelenlegi állandó kiállításainak anyaga, a kőtár, a régészeti, a várostörténeti, a néprajzi és a természettudományi Mállítás anyaga is ezekből a raktárakból került M. Egy- egy ilyen állandó Mállítás felújításokkal, újabb Megészító- sekkel több esztendeig tart nyitva. A múzeum képtárában oedig egymás váltó időszaki kiállításokat rendeznek. Múzeumi sétánk bizonyára elkeltette érdeklődésüket, így izzal búcsúzom, hogy a viszontlátásra a Rippl-Rónai Múzeum kiállító termeiben... Wailinger Endn
