Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap. 1961. december TI. HŰSÉQ í T/ÉKONY PÉNZŰ, rosszul öltözött jiú áll a seré­• * * r nyert dolgozó kubikosok, kőművesek közelében. Kopott, ■jókora foltokkal tarkított munkásnadrágja nála ter­metesebb embernek sem bizonyulna szűknek. A bakancsot sem az ö lábára szabták. Fázósan húzza össze kabátját, mert az éles novemberi szél bizony ugyancsak átjárja. Reszket a hidegtől. Csillogó szemmel követi a kubikosok lépteinek rit­musát, amint súlyos terhüket tolják. A kőműveseken is hosz- szan időz tekintete. Nem tud betelni a munka látványával Ö is hozzájuk tartozik. Simon Ferenc vegyes kubikosbrigádjá­nak tagja. Adogatja a téglát, simítja a habarcsot, s mérege­ti, hogy mennyi földet kell még kitermelni, milyen mélyre kell még leásni. — Hé, fiú...! Egy pohár forró teát! Ez a kiáltás ébreszti fel álmodozásából. Mert brigádtag ugyan, de komolyabb munkát egyelőre még nem bíztak rá. Vízhordó, illetve hidegebb időben teahordó. Rohan is a hang irányába, s a kanna fedelét levéve kínálja az idős kőmű­vest. .. GY KEZDTE a munkát a nagyatádi állami épít­kezéseknél Molnár László, az Építőipari Vállalat dolgozója. Miközben visszaemlékezéseit hallgatom, s nézem a jól öltözött embert, nehéz elképzelnem az akkori rossz ru-, hájú vízhordó" fiúcskát. Igaz, azóta hosszú utat tett meg... Molnár László előbb kubikos, majd betonozó lett. Hét évig segédmunkásként dolgozott, nemegyszer vérhólyagos tenyérrel tért pihenni. Akkor még nem voltak gépek, s vö­dörrel vagy hordóládában kellett a téglát, illetve a habar­csot cipelni még az emeletre is. A közös munkásszálláson deszkafekhelyek várták őket, s bizony hiába is kértek me­leg vizet meg tiszta ágyneműt. Nagyatádról Kaposvárra jött a brigád. Kezdettől fogva végig a textilművek építkezésén dolgoztak. Molnár László 1956-ban szakmunkásvizsgát tett — kiváló eredménnyel — s ipari tanulókból brigádot alakított. Három kiváló jelvény tanúskodik jó munkájáról. Mégis ott kellett hagynia a szak­mát, ugyanis fölöttesei először teljesítményelszámolónak, majd normásnak és bérellenőmek nevezték ki. — Szép ez a munka és igen fontos — mondja. — Ma­gamról tudom, minden ember elvárja, hogy amiért megdol­gozik, azt pontosan meg is kapja. Az a feladatom, hogy eb­ben segítsek, s hogy elejét vegyük az esetleges szabálytalan­ságoknak. Nem szabad olyasminek előfordulnia, mint ami a megyei könyvtár építkezésénél történt. A béreket nem a föl­mérési napló alapján számol iák el, így a brigádnak 1000 forinttal többet fizettek ki, mint amennyi járt volna. Szeretettel, lelkesedéssel beszél mostani munkájáról is. A vállalat munkásszállásán lakik. Lakóbizottsági elnök, tanulófelelős, technikumi tanuló. Ha valaki, ő igazán le tud­ja mérni, hogy mit fejlődött az építőipar, a munkások szí ciá- lis ellátása. Hetenként kétszer kellene a tanulókkal foglal­koznia, de naponta közöttük van. Éjszaka is nemegyszer be­megy hozzájuk. Nemrégen az egyik gyerek éjszaka rosszul lett, kórházba kellett szállítani. Sürgős műtétre volt szükség Molnár László ott leste-varta az eredményt a kórházban, s csak miután sikerült a műtét, ment haza. Naponta megláto­gatta a beteget. Felhívta a fiú Hácson lakó szüleit, s meg­nyugtatta őket. J7LVÁLASZTHATATLANUL az Építőipari Vállalat- hoz tartozik. Több mint tíz év óta dolgozik itt. Nemrégen több társával: Vida Józseffel, Simon Ferenccel és másakkal együtt hűségjutalmat kapott Szalai László B. U. E. Egy csokor a jókívánságokból »Boldog új évet kívánok!« Milliószámra hangzik el ezekben a napokban ez a mon­dat. Mázsaszámra kézbesít a posta olyan borítékokat, ame­lyekben kis lcartonokra ez a jókívánság van írva vagy nyom­tatva. B. U. É. K. — harsogják mindenfelől a plakátok, a reklámok, az üzletek kirakatai, az új naptárak. A kívánság azonban így meglehetősen általános. Megkértünk néhány embert, hogy fogalmazzák meg pontosabban jókívánságukat. AZ ORVOS Dr. Halka Sándor, a megyei kórház gyermekosztályának fő­orvosa az első pillanatra ön­zésnek tetsző óhajjal rukkolt elő. — Azt kívánom — mon­dotta —, hogy az 1962-es esz­tendőben jóval kevesebb le­gyen a beteg ember, mint az idén. — Ez valóban hasznos kívánság mindkét fél részére. Az orvosi továbbképzés rend­szeresebbé tételét is várja az új esztendőtől. Békét, nyugodt életet kíván, s reméli, hogy diadalmaskodik a békés egy­más mellett élés eszméje 1962- ben. A nyáron pedig végre pi­henni szeretne valahol a Eala- ton mellett. i_____________: _______________ A MUNKÁSASSZONY Kivételesen el kell tekinte­nünk attól, hogy megnevezzük őt, mert a mosolygós, szőke fiatalasszony csak úgy volt hajlandó közölni kívánságát, ha az ismeretlenség homályá­ba burkolózhat. Fiatal házas, alig múlt húszéves. Óhaját pi­rulva suttogta el. Bizonyara kitalálta már, hogy mit kíván 1962-re: egy rugdalózó, síró és cagó babát. Mindenük meg- J in, még házasságkötésük előtt összegyűjtötték a családi otthon kellékeit, ahogy mond­ta: az utolsó szegig. S most jöhet a gyerek is. Azt is elmondta a fiatalasszony, hogy mire a gyerek óvodásko­rú lesz, újabb jövevény érke­zéséről gondoskodnak. Ez az­tán a tervgazdálkodás! AZ ELŐADÓ Kemendi Lajosné esi’ lógó szemű, kontyos asszony. Ko­moly pénzügyi szakember. Évek óta hitelügyi előadó az Országos Takarékpénztárnál, ö szerzi a legtöbb örömet az ügyfeleknek. Megismétli a kérdést és gondolkodik. — Sok mindent kívánok. De talán sorjában. Sikeresen le akarom tenni a számviteli vizsgát. A férjemmel szeret­nénk valahova külföldre men­ni a nyáron. Valószínűleg Len­gyelországot vagy Romániát választjuk majd. Van egy táv­lati tervünk is. Kocsit akarunk venni. Persze ehhez szorgal­masan kell gyűjtenünk a pénzt, de azt hiszem, hogy 1962-ben összejön a szükséges összeg. henem még az ilyen napok fáradalmait is. A DIÁK Ot sem nevezhetjük meg mert a 16 esztendős fiatalem bér nem egészen »korrekt« dolgot vár az új esztendőtől. Arról van szó, hogy az egyik tanár, aki »pikkel" rá, a tanév végén nyugdíjba megy. Ez lesz számára — ahogy mondta — a legpompásabb változás 1962- ben. Sportsikereket is vár az új évtől, lévén sportoló. Tanul­mányi eredményei elég jók. Szívesen jár a középiskolába, és bízik abban, hogy a műsza­ki egyetemre is eljut. Csak a., menjen nyugdíjba! A JÁRÓKELŐ — A lányom megkért, hogy vásároljak be helyette. Tortát akar sütni a gyerekeknek. Megyünk a Május j.. utcán, ás hallgatom Varga István kí­vánságait. — Én egészséget kívánok az új évtől. De nemcsak magam­nak, hanem a feleségemnek is. Gyomorfekéllyel vittek be a kórházba októberben. Az Épí­tőipari Vállalatnál voltam se­gédmunkás, s most, nem tu­dom még meddig, táppénzen kell lennem. A feleségem kór­házban van három hónapja. Az lenne az igazi öröm, ha mind­ketten meggyógyulnánk. Ellá­togatnánk a fiamhoz Tolna me­gyébe. öt unokám van, szeret­nék velük játszani egy kicsit... Nem kívánok túl sokat. De szeretnék újra egészségesen munkába állni. Persze érhetne még egy kis szerencse is. Mondjuk, egy négyes a lottón. Évek óta játszom, most már igazán megérdemelném... Németh Sándor I A SZERELŐ | Ahogy leér az oszlopról, és vállára teszi a mászóvasakat, megszólítom. Elmosolyodik: — Először is jó időt kívánok. Nem ilyent, rnint ez'«most, mert amióta Rt, a kórház előtt dolgozunk, folyton csak a men­tőket látom közlekedni. Az­tán. .. — gondolkodik. Körénk gyűlnek a munkatársak, és egyikük máris segít: — A televízió, Jóska... Miért nem mondod? Csutor József ránt egyet a vállán, megtöri! szemüvegét. — Igen. televíziót akarunk venni jövőre. Két gyerekünk van, hadd örüljenek neki. No persze, a feleségem is meg én is szívesen nézzük majd a mű­sorokat. És még egy: az Áram- szolgáltató Vállalat beutalót ígért Visegrádra. Remélem, megkapom, akkor pedig kipi­Pojtli bácsi gazdasága ÚJÍTÁSI DÍJÁT ÍREK! Mindig újságolvasó ember . Olvastam, hogy a múlt nyá- szegény gyerek!) De igyekez­voltam. Hozzátartozik az éle- ron a Balaton mellett sokszor nek is könnyíteni a túlterhelé­temhez. Semmin sem tudok tartottak ellenőrzést az Állami sen. Csökkentik a tanítandó olyan jóízűen elaludni, mint Kereskedelmi Felügyelőség hi- anyagot. Nem adnak hétfőre az újságon. »Este, ha lejek- vatalosai. Köztudomású, hogy írásbeli házi feladatot. Aho­szem, gyűrött párnámon« ott a derék tisztviselőknek van gyan hallom, ugyanaz a tanuló hívogat az újság. Megkísérel- egy rossz szokásuk: ha az elő- csupán két szakkörnek lehet tem már az elalvást könyvvel írtnál kevesebb ételt, italt a kézben, rádiószó mellett, a kapnak a tányérba, pohárba, kedves szomszéd motorkerék- 300—400—500 forint bírságot párjának zakatolása közepette: fizettetnek a felelős felszolgá­nem ment. Igazán mélyen, ön- lókkal, boltvezetőkkel. Július­feledt könnyedséggel akkor tu- ban az egyik Balaton menti dók elaludni, ha kezemben új- cukrászdában fagylaltot kért ság zizeg, s miután én Or- két ÁKF-es. S mi történt? A pheus karjaiba dőltem, a lap megszabott 4 gombóc 10 dkg kihull kezemből. Másnap az- helyett 16 (tizenhat) dkg volt. tán vidáman ébredek. Mit ne- Csóválták is a fejüket! Én is. kém, ha reggel nem ég a vil- Felködlött előttem az a sok 4 lány, $ nem tudok borotvál- cl-es konyak, likőr, amit fél­kozni; ha kifut a tej, s kel- deciként kaptam, fizettem. Az lemes illata belengi, lengedezi a sok leheletvékonyságúra el­őz egész lakást; ha most vásá- nyújtott, megkalapált, meghen­rolt télikabáiomat kiszakítja a gerelt rántott szelet, amelyet kerítés drótja? Az újság pom- az előírt 12 dkg helyett test­pás cikkecskéin szundítottam vérek között is úgy 8—9 dkg­el, s ezzel remekül kezdődik a bál sütöttek. Az a rengeteg következő nap! vastag csomagolópapírból ké­S így volt ez jó néhány éven szült zacskó, amelyben olyan át, míg újabban azt tapaszta- szíves örömmel adják át ne­lom, hogy az újságok felbor- kém és neked, »igen tisztelt zolják az idegeimet. Képzeljék, vevő« a csokoládés nápolyit. a múltkor olvasok egy orvos- (10 dkg ára 4,60 forint. Eros a mZVe' ról meg egy betegről. Az gr- gyanúm, hogy a csomagolopa­vos a 67. beteget vizsgálta ép- pír valamivel kevesebbe ke­rül. Neki!) Amikor ezen el- Nyújtsa ki a lábát! öltse gondolkoztam, megszületett ki a nyelvét! Vesse le az in­Z. &zárná ámítás0-in: tagja. A felsoroltak ellenére megsúgom a Magas Illetéke­seknek, hogy ezek mind cse­kélységek! Ha gyökeres válto­zást akarnak, akkor valósít­sák meg 3. &.záfftú ufttásofnal, amelynek lényege: Eddig tíz hónapig jártak is­kolába a gyerekek, és két hó­nap volt a vakáció. Fordítsuk meg a dolgot! Ezentúl járjanak iskolába két hónapig, s le­gyen a vakáció tíz hónap! Bi­zonyosan tudom, hogy a gye­rekek egyetértenek ezzel a ja­vaslattal. Amikor erről beszél­gettem néhány pedagógus is­merősömmel, úgy vettem ész­re, ők sem ellenezték. Azt is olvastam, hogy az egyik községben egy özvegy­járt« a szerelő, a lakatos, az asztalos (a nem kívánt törlen­dő!). Megjavította. vzátnlí úfítÓMHn lehat így hangzik: Legyen tanácselnök minden­ki, aki kisiparossal kivan dol­goztatni! (A munka elvégzé­séig.) Ezek volnának egyelőre az újításaim. Igaz is, majd elfelejtettem: az újítási díjakat a szerkesz­tőség címére kérem. Agyási Jenő EGY MEGVESZEKEDETT HOLDJA sem volt Pojtli bá­csinak, mégis ameddig a szem ellátott Csornáról és azon túl is, a földek mind neki termet­tek. Kqra tavasztól késő őszig, aittól kezdve, hogy az ibolya meg a kankalin feldugta a fe­jét, Pojtli bácsi aratott. Az igali legelőn,- Alsóhetényhon, Felsőmocsoládon, Döbröközön vagy éppen Sikomda tájékán. A föld neki kínálta gyönyörű termését — a vadvirágokat. — Az ország legöregebb gyógynövénygyűjtője vagyok — mondja némi büszkeséggel a 69 éves ember. 1926 óta sze­degeti a másoknak értéktelen vagy legföljebb kalap melle, esetleg vázába való virágokat. Orvosság lett belőlük. Előbb csak azért foglalkozott a nö­vények gyűjtésével, hogy ki­egészítse keresetét, később tel­jesen ennek áldozta idejét. Pénzt hozott a házhoz, s nem is akármilyen foglalkozás volt ez. FOGLALKOZÁS? TUDO­MÁNY!' Legalábbis Pojtli bá­csi annak tartja. Mert nagy dolog az megismerni a gyógy­növényeket, hisz rengeteg van belőlük. Somogy szinte tárhá­za ezeknek, s ha az öreg vé­gigsétál az úton, csak mondo­gatja: az ott apróbojtorján, amaz tüdőfű, ott a mályva fe­hérük, amott meg a mérges növény — még az állatok is elkerülik — a beléndek. Persze nem elég ismerni a növényeket. Azt is kell tudni, hol találhatók, miikor kell szed­ni, hogyan kell tárolni őket. Kirándulásai közben Pojtli bácsi sorra megjegyezte, hogy hol, mi terem. Szinte feltérké­pezte a környéket. — Gyógynövényt csak an­nak érdemes gyűjteni, aki tö­meges lelőhelyeket tud, aprán­ként szedegetni nem kifizető­dő — magyarázza. 35 esztendő alatt »tenyerébe került« a vidék, és megszeret­te a növényeket. Ez a szeretet gyermekeire is átragadt. Szün­időben mér hajnaltájban ki­mentek, s a vakáció napjaiban előkerült a ruha tveg a tan­szer ára a letekről. RÉGEN VOLT PERSZE EZ, 6 azóita már felnőttek a gyere­kek. A legidősebb fiú Komlón a Kossuth-bánya főmérnöke, de még most is, ha megereszt egy-egy levelet vagy hazaláto­gat, elmondja, hogy rnily. n növényeket talált. — Hol? — csap le a szenve­délyes növénygyűjtó apa. A fiú azonban nem árulja el a helyet. — Még esetleg utánamennél, édesapám . . . Azt pedig nem venné a lel­kére. Járkált eleget n- növények után, mert az igazi gyógynövényé-, még a harma­dik megyébe is elmegy egy- egy ritkaságért. 69 éves korá­ban viszont jobb. ha nem sza­ladgál az ember. Pojtli bácsi most a csornai földművesszövetkezet gyógy­növény-felvásárlója, de azért néha maga is elmegy szede­getni. Meg aztán meg kell ta­nítani az új gyűjtőket, hogyan szedjék, hol és mikor. Jövőre nyugalomba vonulhat az öreg, add gra be kell vezetni az úja­kat a hatalmas »gazdaság« irányításának tudományába. De nyugdíj ide, 69 év oda, nem tud leszokni erről a szen­vedélyévé vált mesterségről. Minden bizonnyal jövőre is meg azután is látni fogjuk őt a határban. POJTLI BÁCSI gazdag em­ber. Nem vet (légiül iebb lopva elszór néhány beléndekmagoi), de mindig arat. Rendre terem a gyógynövény, s neki évtize­dek óta kenyeret, másoknak nedig orvosságot ad . .. Roland Ferenc pen. gétü — hangzottak az erélyes felszólítások. S azután egy kér­dés: — Hol dolgozik? — A járási pártbizottságon. — Khm, khm, khm ... Ké­rem, tessék mélyet lélegzeni! Szíveskedjék erre ráfeküdni!... Mivel emberek vagyunk, s mindnyájunkat érhet baleset, akarom mondani betegség, a közölt történet alapján 1. vzáhtú áfüásam: Legyen minden dolgozó tag­ja a járási pártbizottságnak! IAz orvosi rendelőben} Legyen minden vevő az ÁKF megbízottja (a vendéglő­ben, boltban). Aztán olvasom meg hallom is, hogy mennyit kell tanul­niuk azoknak a szegény gyere­keknek! Délelőtt az iskolában, délután politechnika meg szak­kör meg énekkar meg sport­kör meg társadalmi munka. (A szülők is annyira belejöttek, hogy akad, aki még este is gondoskodik kedves csemetéje »neveléséről«. Elviszi a »Roc- co és fivérei« című film elő adására. Hadd tanuljon az a zetéke, a tűzhelye, az ablaka (a nem kívánt törlendő!), s szólt, könyörgött, rimánkodott, ese­dezett a szerelőnek, a lákasbos- nak, az asztalosnak (a nem kí­vánt törlendő!), hogy jöjjön el, javítsa meg. A szerelő, a la­katos, az asztalos (a nem kí­vánt törlendő) nem jött egy hétig, két hétig, három hétig. Véletlen folytán a pontosan a szomszédban lakó tanácselnök lakásában is elromlott a víz­vezeték, a tűzhely, az ablak (a nem kívánt törlendő!). Szólt a szerelőnek, a lakatosnak, az asztalosnak (a nem kívánt, tör­lendő!): javítja me- ** ■■nt" dák: Szövetkezetünk az 1962. *vben kováén-, lakatom-, bognár-, kádár-, kegetstü; vasesatergályot munkák, bérfűrémmelét ét mindennemű vitveteiék taserelési ét javítási részlegeinkkel állunk a lakottág rende l kenetére . N* & „V 4P Mexngnxdasági Esshőzöket Gyártó es Karbantartó Kiss. vezetősége (4073) 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents