Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-30 / 306. szám
it. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1961. december Rendezzünk kiállításokat Kaposvár utcáin gyakran átni tárlatokat, kiállításokat nrdető plakátokat. A járási 'helyeken, nagyobb közegeinkben viszont annál ritkábban. A legtöbb — kiállításra alkalmas helyiséggel ■endelkező — művelődési hálunk csak elvétve, sok falusi nűvelődési otthon meg egyál- alán nem él a kiállítások le- letőségével. De sok kellemes és értékes irától fosztják meg a lakossá- ;ot az ilyen községekben! Ne- íéz elképzelni, hogy ma, amikor az ismeretterjesztő előadások iránt ugrásszerűen negnövekedett az érdeklődés, agy jól megszervezett kiállítás ne vonzaná az embereket. A képzőművészeti, természet- tudományos és egyéb témájú kiállítások igen fontos szerepet töltenek be a világnézeti nevelésben és a művészi ízlés fejlesztésében. Nagy hiba lenne tehát, ha a továbbiakban is a jelenlegi úton poroszkál- nánk. Kiállításokat kell rendeznünk. Vándorkiállításokat, amelyek a megve képzőművészeti eredményeit ismertetnék. Reprodukciós kiállításokat a művészettörténeti korszakok, stílusok, és a magyar képzőművészet nagy alkotásainak bemutatására. Igen jelentős esemény lenne a falvak életében egy-egy színvonalas, sokoldalú helytörténeti kiállítás megrendezése. Több községünk már ezen az úton jár. Áldozatkész tanítók, tanárok, lelkes nyomolvasó úttörők gyűjtik az anyagot, az adatokat; készítik, írják a helység monográfiáját. Milyen szép és érdekes lenne, ha ezek alapján kiállításokon szemléltetnék a község történetét! Elképzelhető olyan zárszámadás is, ahol a tsz fejlődését, eredményeit bemutató kiállítás megnyitása tenné ünnepélyesebbé az eseményt. Nagy segítséget nyújthatnak e kiállítások megrendezéséhez az évről évre fejlődő, néhol már igen szép eredményeket felmutató foto-, kép zőművészeti, kézimunka és egyéb népi iparművészeti szakkörök. Helyes lenne, ha a művelődési házak és otthonok felújításakor, tatarozásakor gondolnának erre a lehetőségre, és legalább a kiállításra alkalmas helyiségeket simára, egyszínűre festenék. A nagyobb művelődési házak költségvetésében pl. biztosítani kellene a paravánok beszerzéséhez szükséges összeget. A kiállítások rendezéséhez a Művelődésügyi Minisz+é rium illetékes művészeti főosztálya is hathatós segítséget kíván nyújtani. Nemrégen utasította a megyei művelődési osztályokat, hogy állapítsák meg: hol vannak kiállításra alkalmas helyiségek. mire használják őket stb. Segíteni akar a Képcsarnok Vállalat, a Múzeumi Központ Propaganda Irodája, a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata és a Rippl-Rónai Múzeum is. VV. E. Egy Bardot-rajongó Félévi bizoiufiváiit — *7 « gondok — Ne féljen, csak az OAS miatt vigyázok magára! Az utolsó félévi bizonyítványok kiosztásának idején időszerűvé válnak a fiatalok pályaválasztási gondjai. Szülő és diák egyszerre teszi föl a kérdést: mi következzék ezután? Nos, az általános vagy a középiskola padjait elhagyó diáknak pályát kell választania. Vannak előrelátó szülök és fiatalok, akik erre a fordulatra már jóval korábban fölkészültek. A döntés azonban nem könnyű. Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke életútja sima lenne. Ez nagyon természetes. A pályaválasztásnak mindenképpen a realitásokhoz kell igazodnia. Az általános iskola nyolcadik osztályából kikerülő tanulók esetében két véglet a gyakori. Az egyik: a szülő semmilcép- pen sem akarja tovább taníttatni a gyermekét. A másik: mindenáron erőszakolja a továbbtanulást. Sok az olyan szülő, aki azt akarja, hogy gyermeke mennél előbb kereső legyen. Ezek a szülők még a jó előmenetelű gyermek további iskoláztatásával sem törődnek. Ez helytelen álláspont, mert minden arra valóban rátermett gyermeket taníttatni kell. Ez nem jelenti és nem is jelentheti a fizikai munka megtagadását. Államunk művelődéspolitikája arra törekszik, hogy a fizikai dolgozók mennél nagyobb százaléka érettségizett szakmunkás legyen. Szocializmust építő társadalmunkban a jobban kvalifikált dolgozóké a jövő. A gyermekek adottságaival mindenképpen számolni keli. Ezért nem helyes az, ha a szülő a gyenge előmenetelű gyermekét valósággal rákényszeríti, hogy középiskolába járjon. Ha a gyermekben jelenleg még nincsenek meg a kellő adott ságok — a szorgalom, a hajlam. az akaraterő —, akkor középiskola helyett azonnal a hajlamainak és érdeklődési körének megfelelő szakmában keresse jövendő boldogulását. Ha a tanulni semmiképp nem akaró gyermeket a szülő mégis középiskolába kényszeríti, számolnia kell azzal a következménnyel, hogy gyermeke ered ménytelenül tölt el további négy esztendőt az iskola padjaiban, s végül számottevő idő- veszteséggel választ neki megfelelő szakmunkát. A munka és a munkahely igen nagy nevelő, bek példa bizonyítja, hogy a szakmunkássá fejlc-dő, korábban gyenge szorgalmú vagy figyelmetlen ifjúban később fölébred a továbbtanulás vágya. Egyáltalán nem vét tehát a szülő a gyermeke ellen, ha az általános iskola után szakmunkára adja. Ha az ifjú a szakmai képesítést már megszerezte, a munkahelyén, az illetékes fórumoktól mindig megkaphatja a segítséget továbbtanulásához. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók iskolájában megszerezheti a középiskolai végzettséget. Az általános műveltség gyarapításának a mi rendszerünkben nincs semmi akadá^ lya. Az általános iskolából középiskolába iratkozó ifjak — iskolarendszerünk reformja révén — az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmai képesítést is szerezhetnek. Ilykép- pen a hároméves iparitanuló- iskolásoikkal szemben mindössze egy évvel később jut szakmai képesítéshez — de már az érettségi bizonyítványnyal együtt. Ez igen előnyös a tanuló ifjú számára. Az általános iskolák vezetői készségesen tájékoztatják a szülőket arról, hol van lehetőség arra, hogy gyermekük olyan középiskolába kerüljön, ahol az érettségivel együtt szakmai képesítést is kap. Ez a képesítés az úgynevezett 4-f-2-esi taní- tású gimnáziumokiban érhető el. Persze a középiskolát végző tanuló, ha azonnal kenyérkereső pályára megy, később — amikor fölébred benne a vágy a továbbtanulásra — minden különösebb nehézség nélkül beiratkozhat az egyetemek esti tagozatára. Itt a nappali tagozat hallgatóival teljesen egyenértékű diplomát szerezhet. Az érettségi előtt áius diákok rendszerint már az év elején tudják, milyen pályára szeretnének menni. Igen sokan egyetemre pályáznak. Ez örvendetes jelenség. De sokuknál nincs meg a kellő alap a továbbtanuláshoz. Ez önmagában nem volna végzetes hiba, ha a szülők egy része nem akarná mindenáron egyetemre juttatni gyermekét. Ezek a szülők talán lebecsülik a fizi^tfízomufL (lz iktató haji /7) urgulya Ferenc több mint harminc éve szolgált az országos jelentőségű hivatalban. Az iktatóban kezdte, s föltételezhe- tőleg onnan is ment volna nyugdíjba. Harminc éve ült a tintafoltos íróasztal mögött, egy kopott karosszékben. Az ügyeket hozták és vitték, az emberek jöttek és mentek, de iktatni mindig kellett, s valljuk meg, Burgulya Ferenc ehhez kitűnően értett. Bizonyára ennek köszönhette, hogy sikeresen átvészelt minden átszervezést. Az iktató kicsi volt, inert ötévenként selejtezték az iratokat, és az ötévi termésnek nem kellett ennél nagyobb helyiség. Burgulya Ferenc nem foglalt el sok helyet: olyan apró termetű volt, hogy alig látszott ki az íróasztal mögül. Az ajtajára nem írták ki a nevét ezzel is kifejezve jelentéktelenségét. Burgulyát azonban épp ez a jelentéktelenség tette jelentőssé. ISÍindig igyekezett elhitetni főnökeivel és munkatársaival, hogy Burgulya Ferenc egy senki, aki nélkül még a hivatal kerekei is jobban forognának. Különösképpen mindig olyankor került sor ezekre a kijelentésekre, amikor valami hőstettet hajtott végre, például előkeresett egy olyan elintézetlen ügyet, amiről senki sem tudott. A hivatal főnöke feledékeny ember volt, s ha valahol kértek valamit, mindig Burgulyát hívta segítségül. — Burgulya kartárs, kérem, volt nekünk valami Matadorigyunk? Burgulya összeráncolta a homlokát, mintha erősen gondolkozna, holott erre semmi szüksége nem volt, mert azt is tudta, hogy melyik oldalon van iktatva a Matador-ügy. Végül azt mondta: — Meg fogom találni. Tíz perc múlva rohant az üggyel és a saját jelentéktelenségéről szóló legújabb nyilatkozatával. /tz eddigiekből is látni, C/t hogy Burgulya Ferenc nélkül nem lett volna hivatal a hivatal. Nem volnánk azonban tárgyilagosak, ha nem állapítanánk meg, hogy mindemellett senki sem vette komolyan Burgulyát. A hivatalban egyetlen barátja sem volt, mindenkivel csak a legszükségesébb dolgokról beszélt. Nem számították eléggé embernek, inkább egy eredetiségével feltűnő régi bútordarabnak tekintették. Ez volt Burgulya tragédiá ja, ugyanis a kis emberben nagy becsvágy és még nagyobb hiúság lappangott. Talán ezért okozott neki olyan kimondhatatlanul nagy örömet, amikor az egyik májusi napon így szólt hozzá a hivatal főnöke: — Isten éltesse, Burgulya kartárs. Burgulyának fennalcadt a szeme, ebből a hivatal főnöke arra következtetett, hogy az érdekelt nem is tud a neve napjáról. — Ma Ferenc napja van. Hát majd legközelebb megisszuk az áldomást. Burgulya mondani akart valamit, de örömében azt ts elfelejtette, hogy mit. Még föl sem ocsúdott a csodálkozásból, amikor a nyakigláb gépírónő, aki hallotta az előbbi beszélgetést, odament hozzá, — Maga jóember, eltagadja a neve napját? Megálljon csak! Ilyenkor fizetni ülik. Hívjon meg egy kávéra. ■— Jöjjön —■ suttogta Burgulya. Mentek a büfébe. Útközben Klári mindenkinek elmondta, hogy F erenc-nap van, és föl kell köszönteni Burgulya kartársat. Megitták a kávét, s az iktatás mestere még mindig nem tért magához. A büfében már tudta, hogy mit kellett volna mondani az igazgatónak: azt, hogy Ferenc-nap decemberben van, ez a mostani csak kóbor ünnep. De hát ezt elmulasztotta, így nem volt mit tenni, visszament az iktatóba, s várta a köszöntőket. Jötték is, és Burgulya most jóvá akarta tenni előbbi bizonytalanságát. Az ötödiknek így felelt az üdvözlésre: *— Nagyon köszönöm, hogy a kartárs gondolt rám, de szeretném közölni, hogy a nevem napját december 3-án tartom, f) zt közölte a hatodikig kai, a hetedikkel, a tizedikkel is, de aztán lassan elfogyott a türelme. Ügy két óra múlva az a gyanúja támadt, hogy mccet űznek vele. Ennyi idő alatt már mindenki megtudhatta, hogy nem ma ünnepli a neve napját. Amikor az ellenőrzési osztály vezetője lépett be a szobába. Burgulya mérgesen felugrott: — Kikérem magamnak! Ne tegyenek nevetségessé! Pár perccel később a portás jött. Burgulya elfehéredett, és remegve kérdezte: — Ki szervezi ezt a heccet? Követelem, hogy hagyja el a helyiséget! Később megpróbált erőt venni magán, újra megköszönte az üdvözleteket, majd hozzátette, hogy egyébként december 3-án tartja a neve napját. Fél óra múlva azonban újra elöntötte a méreg, és ordítva fogadta az egyik kézbesítőt: — Takarodjon a szemem elől! Aztán ő is kiszaladt a szobiból, s meg sem állt a hivatal vezetőjének szobájáig. Föltépte a párnázott ajtót, s ott állt a főnök előtt: — Felmondok — lihegte. — Elmegyek innen, most azonnal. De hát mi történt? — Mi?! Átkozom a napot, amikor beléptem ebbe a hivatalba. No de nem baj, már itt se vagyok. — Beszéljen, Burgulya kartárs! — kérlelte a főnök. Burgulya azonban semmit se beszélt, hanem még abban a percben elhagyta az épületet. Vissza se nézett, s minden szívfájdalom nélkül örökre búcsút mondott a hivatalnak. * * * /l/t ásnap bement az ^//f, egyik napilap kiadó- hivatalába, ahol a következő hirdetést adta fel: »■Több mint harmincéves iktatói gyakorlattal rendelkező, megértésre vágyó kistisztviselő tudásának megfelelő állást keres. Címeket a kiadóba kérek „Az iktató is ember” jeligére«. Mészáros Ferenc kai munkál, ez pedig semmiképpen sem helyes. Két okból nem az. Helytelen, mert társadalmunkban a fizikai munka becsülete nemcsak megvan, hanem folyamatosan növekszik is. A kommun izmus építésének történelmi időszakában -már nem távoli lehetőség a fizikai és a szellemi munka közötti válaszfalak leomlása. De már a? adott időszakban is minden érettségizett diák egyetemi tanulmányokat végezhet és diplomát szerezhet, ha tisztességgel helytáll a termelőmunkában. és nincs kifogás emberi magatartása ellen sem. Az ilyen fiatalok az esti egyetemeken ugyanolyan képesítéshez juthatnak, mint azok, akik érettségi után nyomban egyetemre kerülnek. Számtalan példa bizonyítja azt, hogy a munka területén meg- emberesedett, korábban gyengén tanuló ifjú később megváltozik, s jó eredménnyel tanul tov'bb. Általános tapasztalat, hogy az iskola padjait elhagyó fiatalok közül sokan kívánkoznak az úgynevezett jól fizető pályákra. Ma már kevesebben rohamozzák az orvosi egyetemet, mint korábban, de többen pályáznak a műegyetemre. A gondos szülőknek tudniuk kell, hogy minden szakmában vannak jól keresők és kevésbé jól keresők. Ez nem annyira a szakmától függ, mint inkább az egyén rátermettségétől, szorgalmától, tanulságától. Nem egy példa bizonyítja, hogy közepesen tanuló diákból igen jól kereső újító lett a maga választotta és kedvére való szakmában. A »divatos« szakmákról már sok szó esett. Divatos szakma változatlanul az elektrotechnika. Egy adott gimnázium 17 végzős tanulója közül ebben az iskolaévben 16 akar elektrotechnikus lenni. Itt megint csak a »jól fizető« pálya vonzásáról van szó. Csakhogy a népgazdaság érdekei és lehetőségei is közrejátszanak abban, mennyi fiatal helyezkedhet el egy-egy szakma területén. A pályaválasztás gondjaival viaskodó ifjút a tanárnak, a szülőnek és az illetékes társadalmi szerveknek segíteniük kell. Az a feladat, hogy ráneveljék az ifjút a reális lehetőségek fölismerésére és a helyei pályaválasztásra. Semmiféle konfliktus nem keletkezik ott, ahol a szülő és a diáik egyformán jól megérti, hogy a mi társadalmiunkban a dolgozó ember boldogulásának korlátlanok a lehetőségei. Nem »kilájtásíalanság« várja a mai fiatalt az iskola elvégzése után. §s »be sem skatulyázzák«, mert a tehetség, mihelyt megnyilatkozik, szabadon érvényesülhet. Fontos esemény a pályaválasztás az ifjú életében. És örvendetes is föltéve, hogy a döntés a mi egészséges társadalmunk erkölcse szerint történik. Az egyén boldogsága nem azon fordul meg, hogy milyen diploma van a kezében, hanem azon: jól megállja-e a helyét a maga választotta munkahelyén, elősegíti-e a szocializmus, majd a kommunizmus fölépítését! Dr. D. P. Jelvény az „erdők védelmezőinek“ Az Országos Erdészeti Fő- igazgatóság néhány évvel ezelőtt jelvényt alapított a »kiváló fásítók« számára, s ezt a jelvényt azóta már több ezer KISZ-fiatal, úttörő s az országfásításban részt vevő idősebb társadalmi munkás viseli. Az utóbbi időben több olyan eset fordult elő, amikor az erdők védelmében, tüzek oltásában tűntek ki fiatalok és idősebbek egyaránt. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság a jövőben a kiváló fásítók mellett az »erdők védelmezőit« is jelvénnyel tüateü la. (MTI) TARKA uu'ük AZ ÉVET. A HÓNAPOT, a napot, az órát és a perceket is mutatja az Áramszolgáltató Vállalat kaposvári kapcsolóházában levő Sauter-óra. A kis szerkezet irányítja a város közvilágítását,. Minden nap meghatározott időben; be-, illetve kikapcsolja az i áramot emberi beavatkozási nélkül. Néhány évtizede márt hogy megállás nélkül ketyeg; a precíz gépezet. Egyetlen hi- ’ bája, hogy szigorúan a percekhez ragaszkodik, s ha például borús időben hamarabb besötétedik, akkor sem hajlandó előbb kapcsolni. Reklamációra azonban van lehetőség. s ha szükséges, a késlel- tető-siettető berendezéssel lehet az órát az időhöz igazítani. * * * GYAKORI PÁRBESZÉD a karácsony előtti s a karácsony és újév közötti napokban: — Halló! Az osztályvezető elvtársat keresem. — Kérem, szabadságon van, január elején lesz bent ismét. — A helyettese? — Ő holnap jön meg szabadságról ... Más: — Halló! Az irt izgató elv- társat legyen szíves .., — Sajnos, nincs bent. Ma ment el szabadságra. — A helyettese? — Ű sincs bent ezen a hé- \ ten. Csúsztat... > — Köszönöm. S így megy ez szinte egész •nap, egész héten. Milyen jó, milyen remek ilyentájt az a ;rendelet, hogy szabadságot a jkövetkező évre átvinni nem ; lehet. Még az unokák is (az újságírók kivételével> áldani '.fogják azt, aki kitalálta. Ha .addig nem módosítják vala- I hogy. * * * ! JELENTŐSEN MEGNÖVE- ! KEDETT az utóbbi években ' a megyei könyvtár folyóirat- ; állománya. Most, az év ve- ! gén 187 féle folyóirat szere- i pel a könyvtár nyilvántartá- ! sában. Számuk tavaly óta I 35-tel gyarapodott. A íolyó- | iratoknak csaknem egyharma- i da olasz, német, angol, orosz ; es francia nyelvű lapokból áll. ' Az olvasók 15 irodalmi és iro- j dalomtörténeti, több művé- I szettörténeti és pedagógiai, 3 | fotóművészeti, 18 mezőgazda- : sági, 25 műszaki és sok más ; érdekes folyóirat között válogathatnak. A legnagyobb ol- ívasottságnak a belföldi heti- | lapok mellett a külföldi építészeti és lakásberendezési témájú szaklapok örvendenek. De nem kevésbé közkedveltek a párizsi Elle című divat- \ lap hetente megjelenő példá- | nyai s a különböző színes mű- ; vészeti folyóiratok. i * * * Használaton kívül helyezett törvények • Az Egyesült Államokban hosz- í szú évek óta már egyetlen bíró ; sem meri alkalmazni az alábbi • törvényeket, amelyek pedig máig I is szerepelnek egyes államok tör- | vénykönyveiben: ; Boston város törvénye megtiltja I olyan kutyák tartását, amelyeknek ! magassága meghaladja a 25 centi- ! métert. * * * ; Ohióban a gyapotültetvények tu• lajdonosainak tilos szántásra ele- I fántokat használni. Egy Indiana állambeli törvény szerint* minden szakállas ember bíróság elé állítható, ha »szokásból megcsókol valamely emberi lényt«. * * * Massachusetts állam 2fro éves törvénye értelmében tíz csók egyenlő értékű egy házassági ajánlattal. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-l<>. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. & (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Efő- fizethető a helyi postahiva alaknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra U
