Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

Vasárnap, 195t. december 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP Egy nyelven Minden erőt a mélyszántásra BOLHÓN TUDJAK a fala és a termelőszövetkezet veze­tői, hogy a közös gazdaságnak milyen nagy szüksége van me­zőgazdasági szakmunkásokra. Csokonyavisontán is megtanul­ták már az egyre gyakrabban hallható új foglalkozásnevet, a "mezőgazdasági szakmun­kás«-!. Lábodon tisztában van­nak azzal, hogy ki kell hasz­nálniuk ezt az évet a szakmun­kásképzésre. Akkor mégis miért van az, hogy Bolhón mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyam helyett isi- akadémia megindításán fára­doznak, hogy Csokonyaiison- tán meglepő nyugalommal ezt mondják: »Távlati tervünkben szerepel a szakmunkásképzés«, s hogy Lábodon a Lenin Tsz elnöke annyi kétellyel tekint a tanfolyam elé? Talán a kezdet nehézségeiben keresendő az ok? Bizonyos, hogy mint minden­ben, a mezőgazdasági szak­munkásképzésben is gonddal, bajjal, zökkenőkkel jár együtt a kezdet. A mezőgazdasági szakoktatásban kedvezőtlen kö­rülmények között, gyakran szakemberhiánnyal küzdve kell elvégezni voltaképpen ugyanazt a feladatot, amit az iparban korszerű .üzemekben, jól szervezett iparitanuló-isko- lákban oldunk meg. Ez nagy mimikáit ró a községek, a ter­melőszövetkezetek és az irá­nyító szervek vezetőire. Hisz a mezőgazdasági szakembernek is teljes értékű szaktudással kell rendelkeznie. Nem azért járt tanfolyamra, hogy csak bizonyítványa legyen, s öt szá­zalékkal több bért kapjon. Ne­ki is éppúgy, mint az ipari munkásnak, értenie kell szak­máját, és a legkorszerűbb ter­melési eljárások megvalósítá­sában gyorsan fel kell találnia magát. A vetéshez, a borjú ne­veléshez, a sertéshizlaláshoz is legalább annyi ismeret kell, mint az esztergályozáshoz, ha a mai követelményeknek meg­felelően és nem az évszázados hagyományok szerint akar va­laki vetni, állatot nevelni. ÉRTHETŐ TEHÁT, nogy nagy gondot okoz a mezőgaz­dasági szakmunkásképzés meg­indítása. Szervezési gondok nehezítik az első lépéseket. Most még azt sem könnyű fel­mérni, hogy mennyi szakmun­kásra lesz szüksége a mezőgaz­daságnak. Azonban mégsem a kezdeti nehézségek akadályoz­zák elsősorban a szakmunkás­képzés kibontakozását. Nem emiatt van az, hogy a csurgói és a siófoki járásban csupán egy községben láttak hozzá a tánfofyam megszervezéséhez, és hogy Bolhón, Csokonyavi­sontán, Lábodon az említett helyzet alakult ki. Az alapve­tő baj az, hogy nem elég ösz- szehangoltan, nem elég átgon­doltan szervezik a tanfolyamo­kat a megyei tanácsnál, ennek következtében persze a falvak­ban sem. A megyei tanács me­zőgazdasági osztályának okta­tási szakelőadója, Merkler Ro­bert azt mondja, hogy annyi mezőgazdasági szakmunkást kell képezni, amennyit csak tudunk. Az osztály 25 helyett 40 községben indít tanfolya­mot az idén. de szerinte ez is kevés. Mert így három év múl­va ötszáz, de ha a tanfolya­mokról való kimaradást is fi­gyelembe vesszük, csak két-há- romszáz mezőgazdasági szak­munkása lesz a megyének. En­nek 10—15-szörösére lenne szükség. Tehát egyáltalán nem lehetünk megelégedve a me­zőgazdasági szakmunkáskép­zés ütemével. ÁRRA VONATKOZÓAK, hogy mit kellene tenni, kevés elgondolásuk van az illetéke­seknek. Azt meg, hogy miért szerveznek például Bolhón szakmunkásképző tanfolyam helyett tsz-akadémiát, Merkler elvtárs egyáltalán nem érti. Mi egy emelettel följebb el­mentünk a válaszért a műve­lődésügyi osztályra, s ott Verstroh János megmondta, hogy ők szervezik a tsz-akadé­miát, de csak ott, ahol a me­zőgazdasági osztály nem indít szakmunkásképző tanfolyamot. Hogy hol indít, hol nem, ar­ról a művelődésügyi osztálynak fogalma sincs, mert egyszer sem sikerült megbeszélni ezt a mezőgazdasági osztállyal, annak illetékes előadója ugyanis nem vett részt az ez­zel foglalkozó megbeszéléseken. A művelődésügyi osztály tehát joggal viszi az előadások fák­lyáját oda, ahol nem világít a mezőgazdasági osztály szak­munkásképző tanfolyamára hí­vó lámpás. Ez a két vagy több malomban őrlés rányomja bé­lyegét az egész mezőgazdasági szakmunkásképzésre. S ez a kettősség érezhető falun is. Mi sem időszerűbb, mint hogy a mezőgazdasági osztály illetékes előadója megtegye azt a néhány lépcsőfokot, amely a f olyamatosan ellenőrizzék a vezetők a munka minőségét művelődésügyi osztályra vezet, s ott ne azt mondja, hogy könnyű tanfolyamot szerveznie a művelődésügyi osztálynak a tanárok, tanítók segítségével, s hogy milyen nehéz ezt meg­tenni nekik az agronómusok- kal, hanem azt kutassák, ho­gyan lehetne közösen, a mező­gazdásszal és a pedagógussal együtt előmozdítani a szakkép­zést. Meggyőződésünk, hogy a bolhói iskola igazgatója épp­oly szívesen szervezné a szak­munkásképző tanfolyamot, mint a tsz-akadémiát, ha erre kérnék meg. HA SIKERÜL MEGTEREM­TENI ezt az együttműködést, akkor lesz gazdája a szakmun­kásképzésnek. Akkor Pank&sz elvtársnak, a Lábodi Állami November utolsó harmadá­ban — mint azt megelőzően is — a gépállomási traktorosok többsége jól dolgozott. Munká­jukért a megyei pártbizottság nemrégiben fejezte ki elisme­rését. Ennek és a megyei igaz­gatóság által kitűzött céljuta­lómnak a hatására is szántja mind gondosabban a földeket, a legtöbb traktoros. A gépál­lomások mélyszántási elő­irányzatukat november végéig 87,9 százalékra teljesítették. A tervezettnek másfélszeresét szántották fel a Tapsonyi Gép­állomás traktorosai. A darányi, az iharosiberényi, a nagyatádi és a nagy bajomi gépvezetők ugyancsak túlhaladták mély­szántás! előirányzatukat. Se ők. se mások ne csupán a tervet nézzék, hanem azt, hogy van még szárítatlan terület. Amíg a mélyszántás el nem fo­mést adott A talajok mélyebb művelése olyan időszerű agro­technikai eljárás, amellyel most megalapozhatjuk a jövő évi nagyobb termést Célszerű a kapások — cu­korrépa, burgonya és ku­korica — alá e napokban 26 centisnél mélyebb szán­tást végezni. A megyei párt-végrehajtó bi­zottság a tegnapi ülésen mind­ezeket mérlegelve úgy határo­zott, hogy felhívja a gépállo­mások és termelőszövetkezetek vezetőinek figyelmét: összpontosítsanak minden erőt a mélyszántásra. A gépállomásii és termelőszö­vetkezeti vezetők és a községi tanácselnökök folyamatosan, naponta és együttesen ellene őrizzék a szántás mélységét, minőségét. A megyei párt vb javasolja, hogy a hanyag mun­kát végző traktorosokat zár­ják ki a jutalmazásból. ünnepélyes hangulatban volt. Éppen névnapi felköszöntőre készülődött, összegyűltek a csapat'tagjai, hogy megbeszél­jék a Katalin-napi "műsorter­vet«. — így van nálunk minden évben. Különösen télen. Senki sem mondja, hogy ma ennek, holnap annak van a névnapja, tudjuk, mi azt már jó előre. Az­tán összeszedelözködünk, úgy, ahogyan most is, és elindulunk ünnepelni. Virágot viszünk, és ki-ki egy névnapi verset mond. Az ablak alatt énekelünk né­hány strófát, amíg ki nem nyit­ják az ajtót, akkor szépen be­vonulunk a szobába. Odabent már terítve az asztal. Sokszor éjfélre jár az idő, amikor ha­zafelé indulunk. Azért a mun­kában sem maradunk el. Más­nap pótoljuk a mulasztást. Csák az a baj, hogy az idén ke­vés a dohány, hamarosan vég­zünk a simítással. Furcsa lesz majd, mert eddig még minden télen akadt dolgunk'a dohány- nyál. Az asszonyoknak ez volt az elfoglaltságuk — magyaráz­za György bácsi. Ebben az évben 140 munka­egységre számit, és ez Szülő­kön 7 ezer forintot ér. A ház­tájiban is szép bevétele volt csíros burgonyából. — Ha én még a burgonyával teli kosarat föl bírom emelni, vagy a dohányt simítom, és bálákba rakom, akkor egész­séges vagyok, és örülök, hogy segíthetek az asszonyoknak. De ha erre se futja erőmből, hát akkor bizony már vénülök — mondja tréfásam. Amikor elindult az asszony­csapat, Józsi bácsi odaszólt Rauth Józsefnének. — Aztán tudod-e, hogy vasárnap kihez megyünk? — Jöhetnek "bátran — hang­zott a biztatásnak is beillő vá­lasz. És az asszonyok közrefogták Józsi bácsit, aki annyit segít nekik egész éven át, úgy men­Gazdaság igazgatójának nem kell arról panaszkodnia, hogy a termelőszövetkezetek bizony­talankodnak a szakmunkáskép­zésben, s hogy ehhez nem ké­rik a gépállomás szakemberei­nek segítségét. Hanem arról számolhat majd be, hogy a nevelőkkel, a mezőgazdászok­kal, az állami gazdasági szak­emberekkel közösen sok okos főt, sok szakmunkást neveltek a tanfolyamokon. S ezt nem­csak Lábodon, hanem a megye többi községében is elmondhat­ják majd, ha a szakemberkép­zésért felelős emberek egy nyelven beszélnek. Akkor megbirkóznak ezzel a sokrétű, nagy körültekintést, lelkiisme­retességet, következetességet kívánó feladattal. jtyott. addig minden trak­toros dolgozzon a földeken. A nyújtott és a kettős műszak kiterjesztésére napjaink ked­vező időjárása kiváló lehetősé­gét nyújt Gyorsíthatják a mélyszántás ütemét azzal is, hogy egy-em táblába csoportc. sitják a szántótráktorokat. Molnár Imre megyei főme­zőgazdász megállapítása sze­rint az őszi mélyszántás a ta­vaszi növények termésho­zamát 20—30 százalékkal növeli. Attalában az idén két, azonos talaj erejű tábla kukoricater­mését pontos mérlegeléssel ösz- szehasonlították. Amelyik táb­lán őszi mélyszántást végeztek, annak holdja 30 mázsa 9 kiló, tavasszal szántottalak holdja pedig 18 mázsa 16 kiló csőter­György József már közel jár a 70 esztendőhöz. 1959 óta termelőszövetkezeti tag. A szu- loki Petőfi Tsz-ben mindenki tudja, hogy öt csak az asszo­nyok között lehet megtalálni: asszonyokból álló munkacsa­patban dolgozik. Az első év­ben azért határozott így, mert a növénytermesztési munkák­ban nem tudott rendszeresen részt venni kora miatt, az ál­latokkal való foglalkozás is meghaladta erejét. Az asszo­nyok körükbe fogadták, és azó­ta nem is engedik el. Ügy mondják, »jó az öreg a ház­ival«. Hát még ha az az öreg férfi! Burgonyaszedéskor Józsi bácsi hordta a kosarakat a zsákokhoz. Most, a dohánysi­mítás idején pedig zsinórokat cipel a pajtából a szobába, és csomózás után leméri a do­hányt. Legutóbb, amikor egyik es­te találkoztam vele, módfelett Szedik a kelkáposztát a kapolyl Szabadság Tsz kertészetében. Idáig 50 mázsát szállí­tottak el a siófoki MÉK-telepre. Harmadik éve az asszonyok között telc névnapot tartani. (Folytatás a 2. oldalról.) semleges irányzatot, és a Skan- dináv-félsziget más országai­ban erősíti a bizalmat a Szov­jetunió békés szándékai iránt. Ezek érdekében a Szovjetunió eltekint attól — amire pedig szerződésen alapuló törvényes joga lenne —, hogy a német térhódítással szemben Finnor­szággal közös katonai intézke­déseket tegyen. Igen nagy a jelentősége an­nak a szovjet nyilatkozatnak, amelynek alapján Genfben is­mét megindultak a tárgyalások az atomknserietek eltiltásáról. Röviden összefoglalva a javas­latok lényegét: azonnal szün­tessenek be minden atomkisér- íetef. Az egyezmény megtár­gyalásába vonják be Francia- országot mint atomhatalimat, hogy a kísérletek, eltiltása rá­nézve is kö telező legyen, és kí- vülmaradása ne nyújtson lehe­tőséget a NATO-nak, hogy Franciaország segítségével to­vábbi robbantásokat hajtson végre. Az ellenőrzés tekinteté­ben: a légkörben, a kozmikus térségben és a tengeren vég­zett robbantásokat a meglevő mérőeszközökkel minden or­szág saját területéről ellenőriz­heti. A föld alatti robbantások •Uanóraésenek megoldásáig minden ország mondjon le ár­ról, hogy föld alatti robbantá­sokat hajt végre. Az általános és teljes leszerelés megvalósí­tásáig minden más ellenőrzésá rendszer csak a hírszerzés cél­jait szolgálná, és a hideghábo­rús érdekeket segítené. Nem hagyhatjuk ki a felso­rolásból azt a lehetőséget sem, amit a Szovjetunió Kennedy elnöknek nyújtott, amikor ren­delkezésére bocsátottá a sok milliós példányszámú Izvesz­tyija hasábjait, hogy kifejtse elképzeléseit az Egyesült Álla­mok politikájáról. Ez a kö­rülmény egyfelől azt bizonyít­ja, hogy a szovjet vezetés mennyire megbízik tömegeinek politikai érettségében, másfelől viszont a nemzetközi légkör enyhítését szolgáló készség újabb föltétien jele. Mit tapasztalhatunk a másik oldalon ? Egyrészről azt láthat­juk, hogy a merevebb és ru­galmasabb politika hívei között több tármialás és vita zajlott le a közelmúltban, s ezt már a várható kelet—nyugati megbe­szélések egyik előjelének te­kinthetjük. Másrészről viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a nyugati agresszív tevékenység és fegyverkezés nem mutat csökkenő tendenciát, s ez így valamiféle fokozott derűlátást az elkövetkező tárgyalások föl- tétlen sikere iránt nem tesz teljesen indokolttá. Ehhez hoz­zá keü még tenni azt is, hogy az agresszióból és a fegyverke­zés fokozásának követeléséből az úgynevezett rugalmasabb politika hívei sem vonják ki magukat. Nem mutatnak egyelőre ko­moly tárgyalási készséget a nyugatiak a megindult genfi tárgyalásokon sem. Makacsul ragaszkodnak az ellenőrzés olyan formájához, nely a je­lenlegi körülmények közt nem jelentene mást, mint. biztosí­tott kémtevékenységet, és az Esvesült Államok a tárgyalá­sok alatt is folytatni akarja atomrobbantási kísérleteit. Hidegháborús, agresszív pro­vokációk tanúi lehetünk nap nap után Nyugat-Berlin térsé­gében is. Elemzésünk végső fokon azon­ban nem volna teljes, ha nem szentelnénk némi figyelmet az imperialisták egymás közötti ellentéteinek, amelyek megmu­tatkoztak például a Kennedy— Adenauer találkozót megelőző időszakban, majd a tárgyalá­sok eredményét tekintve ma­gukon a tárgyalásokon is. Ha­sonló következtetéseket lehet levonna a Mac rruüan— De. GuuUe találkozó »közleményte­lem« befejezéséből is. Helytelen lenne olyan kö­vetkeztetésre jutni, hogy itt pusztán a »rugalmas« és »ru­galmatlan« politika hívei csap­tak össze, és a háttérben nem az imperialisták egymás közöt­ti hatalmi (gazdasági és politi­kai) ellentétei játszanának sze­repet. Hiszen ha Adenauert csak egyszerűen mint valami mindentől elvon atkozta tott me­rev politika zászl óvivő jeként tekintjük, akkor nehezen tud­juk megérteni Kroll nagykövet moszkvai kijelentéseit, amit minden bizonnyal kormányá­val. egyetértésben és nem an­nak tudta nélkül tett. Ade­nauer amerikai útja előtt zsa­rolásra szerette volna felhasz­nálni Krollt, annak jelzésére, hogy ha az amerikaiak nem veszik „ figyelembe megfejelő módon a szempontjait, akkor fölvetődhet a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti közvetlen tárgyalások lehetősége is az amerikaiak ki­hagyásával. Adenauer nem egyszerűen merev politikus, hanem az NDK-t lenyelni aka­ró nyugatnémet imperializ­mus szélsőséges kifejezője, és így kell vizsgálni cselekedeteit. Hasonlóképpen helytelen vol­na De Gaulle magatartását és a kelet—nyugati tárgyalások­kal szembeni merev ellenke­zését is valami öncélú hajtha- tatlansággal magyarázni. De Gaulle úgy érzi, hogy a jelen­legi helyzetben — algériai há­ború, sztrájkok, belpolitikai, rendezetlenség — csak gyenge pozícióból tárgyalhat, és ezért akadályozza mindenáron a, meg­beszélések mielőbbi megkezdé­sét. Lassan-lassan azonban — legalábbis a tárgyalások kér­désében — úgy látszik, össz­hangba kerülnek a különböző nyugati vélemények, és a de­cemberben várható további nyugati tárgyalások után ta­lán már a jövő év elején, egyelőre bizonyosmi nem a leg­felső vezetés vonalán sor .ke­rülhet a megbeszélések megin­dulására. Az események ilyen tenden­ciája általában derűlátásra kell hogy indítson bennünket, hangsúlyozva azonban a föltét­ien óvatosságot, mert a felhők csak ritkulnak, de még nincs szó arról, hogy kisütött a nap. n. f. 9 „Lili ” konyha 49,60 Ft Kapható : Játékboltokban, állami áruházakban és fóldművesszövetkezeti boltokban

Next

/
Thumbnails
Contents