Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

Vasárnap. 1961. december 21. n SOMOGYI NÍPLAY |_REGGEL ÓTA_ Somogyi Károly: a férjét látja maga előtt. Csinosan, mély, őszinte érzést keltő tekintettel, divatosrfomyosra fésült hajjal. Ahogyan megismerte. Ünnepi ruhájában állt az ajtóban, sötét­kékben, barna, erős nyakát fe­hér ing övezi. Érdekes, pedig a szokottnál is erősebben meg- sosem szerette a teher ingekét. csókolta aSaZOnyát, játékosan Nem is volt neki, csak egy, az magasra lendítette kislányát, esküvői A bordo csíkos, piros aztán megragadta csomagjait. nyakkendőt latja rajta gondo­___________________________ s an megkötve háromszögre, j AZ ASSZONY VÁRT.]™? Első karácsonyukra Kapta to- 1 _______________1 ie A NYUKÁM le ajándékul. Áll szótlan-szeré- velet. És pénzt. írt a megadott nyen, tartásában, tekintetében lakásra: a címzett ismeretlen, bűntudat, megbánás. Nézik Két hónap múlva levélben egymást. Mint filmen szók- fordult az Olajkutató Központ­iak, színházban, akik rég nem hoz. Három hét is eltelt, míg találkoztak, ízlelgetik az egy- kiderítették, hogy kilépett a másra találás friss oromét, vállalattól. Egyebet nem tud- hagyják, hogy minél jobban nak róla. elhatalmasodjék rajtuk, tagjai- Keresetre semmi remény, kát, tudatukat átjárja a vi- Szülei segítik, de ha meghal az szor.tlátás boldog, egyre fakó- apja, ők sem bírják. Nővére is zódó feszültsége, hogy annál férjhez megy. Ugyancsak ott nagyobb hévvel robbanjon ki, laknak a csaláűi házban. Szű- amikor egymás karjaiba sza- ken vannak, nemegyszer rob- kadnak. ban ki közöttük a veszekedés. A fogashoz lép, leemeli a Szidják, miért nem hallgatott nylonhálót. Barna zacskót vesz rájuk annak idején, várt vol- ki belőle. Fél kiló szaloncukor, na a házassággal, lám, meg- Lassan kibontja, tartalmát az gondolatlansága ide juttatta, asztalra önti. Utolsó forintjain Sokszor gondolkodott, miért vette. Hogy nekik is megadja nem tudta magához kötni em- az elet örömének, a családi bérét. Ügy mondják, csinos melegségnek illúzióját. Kell, lány volt, és ha a gyerek meg- hogy karácsonyt rendezzenek, ^viselte is egy kissé üde fiatal- hiszen kislánya van, hatéves, sósát, még mindig megakadt és ma biztosan megjön az ap- rajta a férfiak szeme. De itt a ja is. Hazahozza az ünnep. így faluban kezdjen valakivel? gondolja, és erősen hisz is ben- Nem lenne maradása. Dolsoz- ne. Konokul,' utolsónak vélt, ni kellene! De mit? Hol? Igen, megfeszített reményével. Marika, a kislánya, a szom­szédban van. Anyjához nem vihette, bár ebben a faluban lakik. Kitagadta. Mióta Pest­ről megjött, nem beszélnek. Nővérével sem. Anyja jajve- székelve kiabált vele, hogy tudta, ez lesz a végé, minek adta össze magát mindenkivel, jobb, okosan fogott volna va­lakit, aki elveszi. Ha már a hites ura szégyenszemre itt hagyta... Kit okozzon érte? Legalább szidhatna valakit, aki ebbe a reménytelen, nyo­morúságos magányba taszítot­ta. Szüleit? Minden erejükkel tiltakoztak a házassága ellen,. jómódú parasztfiút szántak neki, ahogy a többi falubeli lánynak. Olajkutatók jártak erre az ötvenes évek elején, jól kerestek, vasárnaponként ele­gánsan kiöltöztek, széptevés­ben pedig valóban túltettek a parasztfiúkon. Ráadásul idege­nek voltak, és ez ugyancsak vonzónak tűnik a lányok előtt. Józsi, későbbi férje, a szom­szédban lakott. Igaz, akkor is ivott egy kicsit, azt is beszél­ték, minden faluban van sze­retője, ahol csak dolgoztak, de 6 nem egészen tizenöt éves fej­jel egy kicsit büszke is volt rá, lehetőséget keresni, hogy csi- hogy ilyen embert kap. Nem nosan járjon, emberek közt valami mamlaszt. Egyébként forgolódjék. Akkor valaki csak s T* megne- észrevenné eltekintene eddigi 7 'la a sz®iat’ mint a életétől, és talán feleségül is legtöbb asszony. Otthagyta az yenné. Még szerencsét is ko- általános iskolát hiába be- vácsolhatna. Nem egy lányról szelt ^ fogékony _eszü lánynak tud a faluban, aki fiatal korá- osztalyfonoke, idős igazgatója ixm ment el a fővárosba, és —, és husvétkor megtartották néhány év múlva bundásan, az esküvőt. A következő év kifestve, kényeskedve kerül- februárjában pedig a gyerek is Sette a tócsákat, ha nagy lát­ott sirt a nyakán, férje meg kmi hazalátogatott. Miért ne ... ,, , , , próbálkozhatna meg o is? Ne­szaz kilométerrel arrabb dől- ki nem lehet joga a boldogság- gozott — elköltöztek a kör- hoz? Igaz, még el sem vált a nyékről a »fúrósok« —, de férjétől. Mindegy. Gyors, kö- azért kéthetenként rendesen ayörgő levél egy pesti rokon- , ., . ... ... .. ,, hoz, es néhány hét múlva már hazajart. Tisztát váltott, néha _ kis]ányát anyjára hagyva moziba, bálba is elvitte a fia- — segédmunkás az egyik vas- talasszonyt, de pénzt csak mód- gyárban. jával adott: havonként legíöl- Amikor a személyzeti osztá- jebb három-négyszáz forintot, lyan dmonűja helyzetét, meg- .. ,, , . , sajnáljak, mun Itass za 11 as on he­Azt mondta, motort akar ven- lyezik el ^ már férjét is ni, hogy. gyakrabban hazajö- felejti. Nehéz a munka, mégis hessen, erre takarékoskodik, csaknem boldognak érái ma- Az asszony azonban követelte ®*t. Amikor pedig észreveszi, , , . . _ .. hogy a műhely egyik karban­az egesz keresetet, hogy majd tort6 latosa - álacsony, zö­ő megőrzi a fölösleget, és ki- mök, szőke fiatalember — fel­adja a kosztra, szállásra valót tűnőén kezd érdeklődni iránta, meg egy kis zsebpénzt. Az mintha újra serdülő lány len­ne, aki számára csak rosszízű álom az első férje, korai há­— Szemtelen vagy. Volt fér­jemen kívül te vagy az első. — Az őszinteséggel többre mennél. — Látom, nem hiszel ne­kem. — Nem tudok, ne haragudj. Pedig szeretnék. Tehetetlenségében sírni kez­dett. — Szegyelld magad! — tört ki belőle. — Szeretőddé tettél, és hálából elmondasz minden­nek. Szép viselkedés. És kü­lönben is nem vagyok lány, hogy az ártatlanságomat kell­jen féltenem. — Jó, ne haragudj, hogy megbántottalak. Szombaton délután újra várlak — köszönt el tőle a munkásszálló bejára­tánál. Türelmetlenül várta a szom­batot. Sokáig öltözködött — éppen fizetés volt előtte nap, vett egy szép perionblúzt, hal­ványkéket —, száját gondosan kirúzsozta. Szorongva indult a megbeszélt hely felé. Hátha nem várja a fiú? Ott volt. Mentek, amerre a múlt alkalommal. A férfi most már természetesen köve­telte »-jogait«. Az asszony el­lenkezett. Hogy mit gondol, mondták, ilyen »nőt« nem en­gednek a házukba. Kislányát sem akarták visszaadni, erő­vel ragadta magával, amikor végképp összeveszett veiük. Távoli rokonuk, az egyedül élő Rozi néni adott egy földes szobát, oda rakta be maradék bútorát is annak idején. De a férfiak hamar megta­lálták az ajtót. Pénzt kínáltak. Elfogadta. Mindenkivel azért nem adta össze magát. Hamar kialakult a köre katonatisztek­ből, jól öltözött, dé kétes eg- zisztenciájú, korosabb, elvált vagy családjuktól külön élő emberekből, jó beosztású fia­tal férfiakból, akik rendszerint a közeli kisvárosban találkoz­tak vele. 1 ELGONDOLKODVA \ 'babrál a csillogó, rojtos szaloncukrokkal A kará­csony melegét szeretné érez­ni, a meghitt, családi han­gulatot, amely gyermekkorá­ban elárasztotta szobájukat, amikor még arról álmodozott, ha neki lesznek gyerekei, mennyezetig érő fenyőfát dí­szít fel, és mindenkinek vesz papírdíszt is elhelyezte. Egy kicsit hátrább lépett Nézte a fát Ügy állt a sárga fényben, mint egy szomorú,' fél kezű sánta bohóc, akinek testi hibá­ját rikító cicornázással igyekez­tek enyhíteni. Csillagszórót nem vett Más nem futotta a pénzéből. Pe­dig tavaly is hogy örült a gye­rek, szinte tapsolt. Most így van. Majd valamivel eltereli a figyelmét. Talán ígérettel hogy kell a pénz ruhára és szép cipőre. Neki veszi, ha jó kislány lesz. Kint egészen besötétedett Léptek csosszannak. Az öreg­asszony nyit be: — Jaj, de szép kis fád vanü Hiába, akinek van miből! Van... Hirtelen ki akar® tömi, sírásba fullasztani elke­seredését, magánya reményte­lenségét, de uralkodott magán. Az öregasszony úgyis mindig azt mondogatja, miért fizetnek olyan keveset a férfiak ilyen csinos nőnek, kérjen többet. Ha már így kell megélnie. Miért vitázzon? örül, ha meg­húzhatja magát ebben a kis földes szobában is. Hiába tit­kolta, mindenki tudja róla a faluban, hogy miből él, miért jött haza Pestről is. Pedig mindig azzal megy el most is a közeli városba, hogy mun­kát keres. — Eljössz az éjféli misére? Meglásd, jobbra fordul a so­rod, ha imádkozol. De te olyan hitetlen vagy, mint apád volt* szegény, isten nyugosztalja. — Nem hagyhatom egyed® a gyereket — vágta rá gyor­san. Nem tette hozzá: hátha éppen aközben jönne meg a férje. — Itt marad egy kicsit? Át- ugróm a gyerekért. AZ UDVAR FELÉ efölötti hangos vitájuk vasár­nap reggelenként hozzátarto- zassága zott a ház életéhez. Kislányuk féléves volt, ami­kor a férj azzal állított haza: ünnepség lesz a vállalatnál, élüzemavatás, ahol nem lehet A fiúnak azt mond­ta, elvált asszony. De a gye­rekről nem beszélt. Ügy lát­szott, szereti a férfi, kétszer már együtt voltak moziban. A harmadik találkozáskor oda­csak hétköznapi munkaruhá- adta magát. Csak hogy magá­ban megjelenni. Elviszi magá- J102 köthesse. Pedig a fiú nem val a sötét ruháját meg a le- is erőszakoskodott túlságosan, hér ingét. Az asszony sírni most látja, csupán próbálgatta, kezdett, átölelte férje nyakát, mennyit ér — nem egy alka- az simogatva vigasztalta: meg- iomra; feleségnek. A kiábrán- jön a »buli« után, van egy sza- duH s2avak mindig ffiié_ bad napja, kiveszi, nem is var- ja meg a két hetet. Csak ne ben konganak, aggódjék. És egyébként sem — Te mindenkinek ilyen ha­zaérett a női könnyeket. Aztán mar lefekszel? kicsoda ő? Mire partnere dü­hösen támadt rá: — Most már mindegy, nem? Vagy kézen fogva sétáljunk a körúton, és a kirakatokát né­zegessük? Így éltek néhány hónapig. Az asszony ugyan néha célzást tett a házasságra, de a férfi ügyesen kisiklott a kérdés elől. Aztán egy alkalommal, mint­ha véletlen® történne, bemu­tatta egy barátjának — éppen ellenkezője volt cingár alakjá­val, kopaszodó, fekete hajával, de könnyed, vidám csevegésé­vel is. Aznap együtt mentek egy k®városi vendéglőbe. Az­tán a szőke fiú nyolc óra felé bocsánatot kért, és arra hirat­kozva, hogy hajnalban vidékre utazik futballmeccsre, elkö­szönt. Barátjának még tréfásan oda is szólt, vigyázzon a kis­lányra, és ha igazán gavallér akar lenni, haza is kísérheti. Kettesben maradtak. A fiú sokat beszélt, rengeteg viccet tudott, nem hallgatott olyan bánatosan nagyokat, mint sző­ke barátja. Kellemesen szóra­koztak. Búcsúzáskor pedig ta­lálkozót beszéltek meg más­napra. Az övé lett, aztán nem tud­ja, hányán voltak még életé­ben. Egyre lejjebb merült a mocsárba, lassan utálni kezd­te önmagát, és arról is lemon­dott, hogy egyáltalán valaha is férjet szerezzen magának. Nem is törődött már vele. Hiá­ba figyelmeztették, nem hasz­nált a jó szó. Először a munkásszállásról tanácsolták el. Egy férfinál húzta meg magát néhány na­pig, de az is elküldte, így ki­kérte a munkakönyvét és ha­zajött. Maga sem tudta, miért. Mit fog itt kezdeni? Anyja, nő­vére nem fogadta be, azt (Szekeres Emil rajza.) ajándékot, a férjének is, mert mindig sajnálta, hogy az ő ap­ja sohasem kapott semmit az ünnepre. Meg az anyja sem. Élete azonban másként ala­kult. Csak egy karácsonyt tölt- hetett együtt a férjével, azt is veszekedéssel, mert az ember ittasan jött haza. De így is meg kell rendezni az ünnepet, mint ahogyan megtette minden évben. Leg­alább a kislány miatt Sze­gényke alig várja, számolgatja a napját. Pedig ha tudná .. Egy sálat tesz csak majd a karácsonyfa alá, az övét bon­totta el, és kötötte át, hogy va­lamit mégis becsomagolhasson ajándékként. Nincs pénz. Amit az utóbbi hetekben kapott agy elvált embertől négy alkalo­mért, kétheti élelemre volt elég, meg abból vett szalon­cukrot; a főhadnagy nem fi­zetett, azt mondta, majd knrá-; csonyra vesz valami szép, ér- ‘ tékes ajándékot. A pénzt meg- alázónak tartja... Persze az-j óta sem jelentkezett. Vagy gyakorlaton vannak? Valamit el kellene adni — néz körül szomorúan a homályos helyi­ségben, amit szobának és kony­hának is használt. Egy ágy — a másik a padláson, mert nem fért volna el —, két szekrény, az egyiket konyhainak használ­ja, nylonnal leterített asztal, két támlás szék, asztali tűz­hely virágos díszítéssel, a sa­rokban a kislány limlomja, rongydarabjai, régi babái. Sötétedik. A tárgyak körvo­nalai lassan elvesztik élességü­ket, a szekrény egybeolvad - a fallal, csak sárga fogantyúja csillan tompán az egyre sűrű­södő szürkeségben. Felgyullad az utcai lámpa. Fénye éles szögben vetődik be az ablakon, keskeny, hegyes, sárga csíkot tapaszt a falra. Egy képkeret aránylik kopot­tan a fénysávban. Fölkel. Gyufa után kutat, lámpát gyújt. Az öregasszony, ide, a hátsó szobába nem ve­zette be a villanyt Enyhén duruzsol a csend. Lüktetve, ahogy a vért hajtja a szív. Biztosan megjön az embere. Talán még csomagot is hoz, de pénzt föltétien. Karácsonyi ajándék®. Nem, nem kérdezi, hol volt ennyi ideig, kikkel élt, púért nem k®dött legalább a lányának némi segítséget, ha őt nem tekintette is hozzá tar­tozónak. Vonatfütty úszik a kora es­tében a falu vége felől. A négyórás... összerezzen. Talán ezzel jön a férje. Az ablakhoz lép. Maga sem tudja, honnan veszi ezt a vak­hitet, hisz semmiféle hírt nem kapott sem tőle, sem róla. A kapu felé ind®. Aztán meggondolja. Hisz még ide sem érhettek. Visszasiet. Cérnát keres az egyik fiókban, a szék hátára tekeri, elvágja. Aztán újra kimegy. Szinte fut a kapu felé. Távolról be­szédet hall. Félrehúzódik a körtefa mellé. Vár. Csoportok h®adnak el a ház előtt. Egy kislány apja ölében. Vagy fiú? Nem ismeri meg őket. Majd elhal a léptük, csak beszéd­foszlányok érnek hozzá. Az­tán rádöbben: honnan is tud­hatná Józsi, hogy itt lakik? Először talán az anyjához megy. Fázósan lép a szobába. Gé­piesen kötözi a szaloncukro­kat, majd az így elkészített párokat az ágyra teríti. Kimegy. Behozza a már dél­után elkészített fazekat, benne földet, néhány fadarabot. Az­tán a satnya, féloldalas fenyő­fát. Beleerősíti, a pattogások­kal tarkított kék fazekat új­ságpapírral csavarja be. Aggatni kezdi a szaloncuk­rokat. A zöld fán a lámpa- fényoen hiralkodón csillannak a sztaniolpapírok. Zizzenve libbennek meg, hintáznak, haj­ladoznak. Motorbúgás közeledik. Egy pillanatra megáll a munká­ban. T®án már motort is vett! A berregés erősödik, aztán elzúg a ház előtt. Már csak egypár cukor fek­szik az ágyon. Fölemeli, kere­si, hova akassza, hol sötétebb a fa zöldje. A szekrényből do­bozt vesz elő. Üveggyapottal kevert díszeket húz ki belőle. Kibogozza. Mind ráaggatja. Édesanyja jut eszébe, akivel díszíteni szokta otthon a fát, majd a nővére, aki később e boldog izgalommal várt tevé­kenységet irányította. Irigyel­te: becsületes férje van. Aztán mindenkinek ki kellett mennie, nővérének is, és anyjuk elhe­lyezte a terméstől függő hol szerényebb, hol értékesebb ajándékot a fa alá. Át kellene lépni a gyerekért — gondolja, amikor az utolsó megy, van egy kis átjáró a kút mellett Bezörög az ajtón. — Gyere, Marika, megjött a Jézuska! A kislány ugrik, sietve megy vele át a sötét udvaron. Csa­csog: mit hozott, mekkora a fa, fölér-e a mennyezetig, van-e rajta csillagszóró, mi áll alatta, lesz-e hajasbaba? Ahogy belépnek, az öregasz- szony imádkozik a fa előtt Sötét kendős feje 'félrebillen, akárcsak a karácsonyfa az új­ságpapírral becsavart fazék­ban. A kislány megáll a fa alatt. — Anyu. a csülagszóró hol van rajt? Mikor gyújtod meg? Alatta miért nincs semmi? Pedig jó voltam, mennyi ötöst hoztam haza! — Nem szabad zúgolódni, kislányom — szól rá csöndes beletörődéssel az asszony. — Inkább tedd össze a kezed, ás imádkozzál, köszönd meg azt a keveset is, amit kaptál az Is­tentől. A kislány egy kicsit értet!®« nül néz, de azért lassan össze­teszi a kezét. Az öregasszony el motyog egy imádságot, aztán csöndben kimegy. Óvatosan húzza be maga mögött az ajtót. Az anya odamegy a lányá­hoz, hangtalanul megcsókolja. Az ablakhoz áll. Gondolatta- lanul bámul a sűrű, ködös es­tébe. HORGAS BÉLA: SZITAKÖTŐ Mezítlábas szitakötő holdruhában, bársony virág-pernye fölött hajladozva lassú táncban, nem félsz az esőtől? Nem félsz az esőtől, vastői, kőtől, nyári jégveréstől, nem félsz, hogy a gyöngyszarvasok legázolnak? Nem félsz, hogy a Hold csak réz^brovcsex. morf ölen kerék, rád gurul, és bero untja hátau fw.... Látlak átrepülni tarlók felett este, kőből kötnék nehéz láncot harmatcsöpp ■melledre, ingem alatt hordanálak, elvillant már gyermekkorom: rezzenetlen szárnyad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents