Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
I I SOMOGYI NÉPLAP \z Vasárnap, If)(TI. december M Még szívós volt a széna a harmattól, de az ég alja kezdett rózsaszínbe váltani, és kinn a szérűn böfögött már a cséplőgépet hajtó traktor, majd fel búgott a gép is. Kusza gomolyagban nyomta a dobba az etető a borsót. A gép felnyögött, és köpködte a szemet, mint a sörétet. — Na, most még istenes — dünnyögte az etető, s aggódva lesett kelet felé, jön-e már a nap. Mert ha jön, gyorsan megszárítja a harmatos borsó - szalmát, akkor aztán lesz itt por meg lövöldözés á borsószemekkel. A láthatár nem sok jóval biztatta. Felhőnek nyomát sem látta, de a rózsaszín mind haragosabb vörösnek adta át a helyét. Nem sokáig nézelődhetett, a keze alá kellett ügyelnie, de azt még észrevette, hogy egy csapat asszony közeledik a falu felől. — Kivonult az asszonybrigád — kiáltotta oda a gépésznek. — Köztük van a tied is. —..Korán kezdik —: bólintott közömbös képpel a gépész. Jánoska felé tartottak az asszonyok. Egy képeskő állt abban a dűlőben. Ezen a tájon minden falu határában vannak ilyenek. Az alja egyszerű, fehérre meszelt oszlop, az oszlop tetejére galambdúcforma házikót építenek, annak a belső falára festi a piktor a szentképet. Mondják, hogy amikor az a kő elkészült, a gazda igen elégedetlen volt. Ügy találta, hogy túlságosan kicsire sikerült a szent, csak a feje lett nagy. — Nem János ez, csak Jánoska — mondta a piktornak, de azért kifizette az árát. Azóta már ledőlt a képesfcő, aláfúrhatott valami hörcsög, házikója összetört, csak egy idomtalan kődarab maradt belőle. De a dűlő neve Jánoska maradt, mert a nevek sokszor túlélik a tárgyakat A szérű mellett elment az asszonyok csapata. Vencelné, az etető felesége odaintett a kezével, de tudta, más dolga van a férjének, mint hogy rá figyeljen. Most kell sietni, amíg jól megy a munka. A gépészné nem intett. Pedig az ő férje visszainthetett volna. De Széki Boldizsár, a gépész most a hajtószíjat nézte nagyon figyelmesen. Nem akarta, hogy az asszony diadalmasan odaintsen neki. Mégis észrevette, hogy az asszony csak megy a többivel, és néz egyenesen előre, mintha berozsdásodott volna a nyaka. Ez még rosszabbul esett neki, ezért rádörmögött a csettegő szíjra, pedig úgy futott az, ahogyan kell. ' Tegnc volt éppen, hogy Szélit azzal fogadta este, miközb.n eléje tette a vacsorát: csak halászta a jó zsíros lecsóból a kolbászt, és háromszor is nyelt, mire megszólalt. — Minek?-— Csak — mondta az asz- szony akaratosan —, csak kimegyek. Ne félj, azért meglesz neked is a vacsorád. — Még az kellene, hogy ne legyen. Aztán megint nyelt jó néhányat. — Ne menj — mondta —, nem hiányzik az nekünk. — Kálmánkát már bekértem a napközibe — bizonytalankodott' Székiné. — Az semmi. Majd látják, hogy nem viszed. Megszokta, hogy ne ellenkezzen az asszony. Volt neki saját gépe is valamikor, igaz, elkobzott gép volt, negyvenötben. Kapta, mert ért hozzá. Akkor nekilendült, úrnak érezte magát egy darabig. Amíg úrnak nem kezdték szólongat- ni. És amíg jó volt a gép. A gépet fölajánlotta, mert úgysem tudott eléggé keresni vele, és mert nem akarta, hogy úrnak szólongassák. De minden nyáron gépész lett újra. És most a termelőszövetkezet cséplőgépmestere, bár ilyen cím nincs. Nyáron mindig megkereste'a télirevalót, és nyáron az asszonynak nem lehetett egyéb dolga, minthogy őt ellássa. Mert ilyenkor se látott, se hallott, még le sem feküdt jóformán, mái- bújt ki az ágyból, hogy munkába álljon. Enni is elfelejtett, ha az asszony nem hozta az ebédet. Inni is elfelejtett, ha nem tették eléje a poharat Télen jámbor, egy kicsit lusta ember volt, eljátszogatott a gyerekkel, de nyáron nem lehetett a közelébe menni. Nyáron nemcsak gépelt, hanem kaszált, zsákolt, mindent csinált, amiért fizetnek. Mintha két külön emberből' lenne összegyúrva, egy téli' meg egy nyári Széki Boldizsár. Az asszony poharat tett élé, könnyű borral töltötte meg, halványpiros, savanyítás sillerrel. Felhajtotta, s már az ágy felé nézelődött. Késő este volt, és a nap előtt akart kelni. — Win térnének már százhúsz egysége van ... — kezdte újra az asszony vétkezés közben. , — És aztán? — Abból ötvenet csak júliusban szedett össze — folytatta makacsul. — Az Winterné — ásított a gépész —, te meg Szókiné vagy. — Nekem meg csak hatvan van eddig összesen. — Elég az. Év végére meglesz a százhúsz, senki sem szólhat. . — De most lehetne. Másfelet, kettőt egy nap... — Azt nem mondtam .,. — Nohát akkor! Az asszony még megigazította Kálmánkán a dunnát, aztán bebújt ő is az ágyba. Csend volt. Széki egyenletesen, mélyen szuszogott. Szúnyog fűrészelte a levegőt vékony hangon. Valahol messze, kinn a határban traktor dohogott egyenletesen. A szomszódék kutyája vonítva üdvözölte a Holdat. — Alszol? — kérdezte óvatosan az asszony. — Ühüm. — Hallod? Vencelnének is mondtam, hogy holnap kimegyek. Vencel is a gépnél dolgozott. A múltkor ebédszünetben megkérdezte Székit: — A feleséged sose látom az asszonyokkal. Beteg? — Nem — mondta Széki —, hálistennek nem. — Akikor miért nem dolgozik? — Csak. Nem vagyunk rászorulva. Otthon is van elég munka. — Te tudod ... — vont vállat Vencel. Ez jutott eszébe ott az ágyban. Abbahagyta a szuszogást. Vencelné megmondja a férjének, hogy Székiné dolgozni akar, Vencel azt fogja mondani, hogy a fenét, nem engedi azt a férje. Mármost kinek lesz igaza? Neki vagy az asszonynak? — Nem mégy — horkantott dühösen. — Hát jó — sóhajtott az asszony. — Ügy is jó. Ha te nem akarod ... Pedig most kell a munka. Marokszedésre két munkaegységet is adnak teljesítmény után. Kapálással is lehet legalább másfelet... De ha te nem akarod... — Hagyj békében. — Hagylak. Én igazán hagylak. Egy egységre negyVen forintot adnak. Legalább. Te mondtad... — Jól van. Aludj! — Én ráérek. Nekejn nem kell a nap előtt kelni, mint neked. Én álhatók; míg Kálmán- ka föl nem ébred. Énnekem van időm. De te csak aludj. Neked pihenni kell. Mert ha fáradtan mégy a géphez, kész a baj. — Hagyd abba! — Én már abbahagytam. Én nem vitatkozom veled. Te tudod, hogy mit akarsz. Te vagy a férfi. Én csak asszony vagyok. Ha egyszer te azt mondod... Széki fülére húzta a vánkost, de nem menekült az asszony monoton hangjától. Szelíd, szánté alázatos volt a hangja, de furcsán kongott, mint az üres hordó. — Hogy te mennyit dolgozol — Holnap kimegyek én is. — Minek? Leste, mit szól a férje, de az enyém? Nem elég az értünk — dicsérte a férjét - egész álló nap a gép mellett, gDOOOOCOOOCOOOOCOC'ŐOCOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Mégsem.P vagy1 Sy an^mint^az^a 3 göthös Winter, akinek még »délben is ott van a szemében )a hajnali csipa. Megáldott en- jgem veled az Isten, te Boldi. j Tudom, hogy sok asszony iriggyel engem. »Megkíméli ezt a »Székinét a férje« — azt mond- Jják. Megkíméli, dolgozni sem > engedi, a széltől is óvja. De- jrék ember az a Széki Boldi- í zsár. , Széki ellágyultan, de gyana- íkodva hallgatta. — Mit akarsz ezzel? Miért [ dicsérgetsz? — Miért, talán nem igaz? — Igaz, igaz, de elmondhat- inád máskor is. — Mikor mondjam? Hát miikor vagy te itthon? Most vagy {itthon, csak most mondhatom. {És miért ne mondjam? Hát {nem vagy te jó férjem nekem? »Nem részegeskedsz, mint más, »nem parancsolgatsz, hogy ide KEKEK IMRE: FEBRUÁR Kék fagy mereszt! gj’öngyház-karmait borotvaélen sziszeg a világ ablaküvegen jégpálma virít de kályhák torkában ropog a Láng most négy fal között kotlik a meleg tárgyak csipognak szárnyai alatt vörös bort villant gémnyakú üveg s pipás kis öregek borónganak anyó teát főz édes pára száll ördögbibliát forgat két gyerek s míg duruzsol a nikkelszamovár a rádióban dalok zengenek azért az élet kint is csak pezseg kútra megy vízért rózsahúsú lány szánok suhannak csengők csengenek sercennek kések szép hízók nyakán emberek jönnek-mennek untalan kisüsti fűti vérük bokrait itt mindenkinek' gondja dolga van vőlegény-bátyám sem unatkozik a favágítón hajlong mint a nád fejszéjét döngő kedvvel zengett az érclevegőt s a hólepte fát szabályos hasábokká szeldeli és csikoroghat fogad február s havas tajtékot hányjon bár a szád mi az annak ki szívén hordja már a szerelem kék fényű csillagát QQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOÖOOOOCu&<>rÍ> me£ Odaugorj... Ha magam alkarok, akkor sem engedsz ... Hát miért ne mondjam? — Mondd, csak mondd. Ha a fejedre állsz, azt se bánom. Ha az asztalon táncolsz, azt sem. Csak hagyj már aludni. — Hát jó, hagylak. Aludj csak. Én is alszom, mert korán akarok kelni. Holnap korán kimegyünk az asszonybrigáddal. Széki magában káromkodott, hangtalanul. Dühösen a fal felé fordult, befúrta magát a keményre tömött vánkosok közé. — Bánom én ... — dörmög- te dühöstan —, bánom is én ... Székiné akkor elhallgatott, hamarosan halk szuszogással telt meg a szoba, és újra hallani lehetett, anogyan az eltévedt szúnyog finom cikomyá- kat fűrészel a levegőbe, és a távoli traktor dohogva húzza a sötét csíkokat a tarlóra. És most elment a szérű mellett, ahol az' ura dolgozik, és nem is nézett oda, pedig Vencelné még integetett is. Széki így utólag már azt sem tudta volna megmondani, hogy megengedte-e mégis az éjszaka, hogy dolgozzon az asz- szomy vágy sem. Alighanem megengedte, különben reggelig hallgathatta volna az alázatos duruzsolását. De most. hogy elment a szérű mellett, egy csöppet sem látszott alázatosnak. Inkább büszkének. Széki az asszonyok után nézett. A nap már ott erőlködött a látóhatár szélén, előbb szélesen, kövéren a földhöz lapult, aztán megnyúlt, mintha az alja odaragadt volna. Fürge kis szellő legyintett végig a tájon, csak éppen egy röpke pillanatra, csak annyira, hogy megbillentette egy kicsit az asszonyok szoknyáját. A felesége fején is meglibbenit a tarka kis kendő, és az asszony visszanézett. A szérű felé, a férje felé. De a szemét már nem látta, mert messze volt. Csak érezte. A szeméhez kapott. — A nyavalya ezt a szele* milyen port csinál — dünnyög te, aztán váratlan ( fordulattá; ezt: — a fejemre nő, tisztára a fejemre nő ... De nem volt dühös. Lóránt János: FOGATOS. FODOR JÓZSEF: IGAZAK RENDJÉBEN óh, bús próféták könyve jna az enyém S émely a pillés, víg, könnyű költemény, Mert vidámságra szívem terhes, nehéz, Mint az érc, ha ég, s fulladt, vak nyári vész. Mert lázban reszket a föld, bolond-beteg És rothadt pontjain nyílt őrületek Izzanak s nyomukban gyilok-, vér-uszály, S a vad sebek tályoga már égre fáj. Ámde nézd amott a pénz víg hőseit, Hogy nyíljanak, a had fent kése visít, Pokolszerbe folynak dús, dús milliók, S éh-tengők rogynak, mint szemétrevalók. Mert munka nincs s a piac fölös-javas, Hiába ömlik a fegyverbe a vas, S a gyilok-eszköz új s új hombárt etet S a földön bizonytalant lehel a rettenet. Mert mint mese durva szörnye az úton Ütünk csuda réme ott áll: a Haszon, S nem gondja, ha túlmennél rajta s tovább — Hogy ki pusztuljon: ő-e vagy a világ? Am hisszük: azért, hogy győz az értelem Szép harcán, kardnál hősibben s vérteien, S rossz balga is kettőt gondol, mielőtt ^ Az ítéletet nyitná a föld fölött. Am azért küzdvén küzdj és higgy: a hatás Nem álom, szered bár egy toll, semmi más — S hogy nem árnyék, a szó, száz hős akarat, A Jó rendjén: s az végül győzve arat. A TÉLI KÖNYVVÁSÁR könyvei Fallada, Hans: HALÁLODRA MAGAD MARADSZ A regény hősei kisemberek, a Quangel házaspár. A politika, a társadalom egyáltalán nem érdekli őket, különösen, mivel a férfi amúgy is magának élő, zárkózott ember. De a háborúban egyetlen fiúk elesik, és ekkor döbbennek rá, hogy ők is függvényei a társadalomnak. Valamit tenpiük kell, hogy a többiek is lássák: hogy nem jó a világ, amelyben élnek. És a két idős ember röpcédulákat gyárt, s felhívásaikban tiltakoznak a háború, a Führer módszerei ellen. A náci különbíróság elé kerülnek, az asszony bombatámadás áldozata lesz, a férfi hóhér kezére kerül. France, Anatóle: AZ ISTENEK SZOMJAZNAK A mű a nagy francia forradalom legdrámaibb, legizgalmasabb korszakát eleveníti föl. Hatalmas erővel örökíti meg az 1793-tól 1794 tavaszáig terjedő időszak eseményeit és tragikumát. Főhőse Evarista Gameln, a haladásért küzdő fiatal festő. 9 Fryd, Norbert: ÉLŐK DOBOZA A fiatal cseh író regénye a náci uralom alkonyán, 1944 végén játszódik egy kisebb koncentrációs táborban. A regény főhőse, egy prágai értelmiségi a rabirodába kerül, ahol az »élők dobozát«, a foglyok kartotékjait kezeli. Az addig té- pelődő ember válaszút elé kerül; szabad-e passzívnak maradnia az élet és a halál, a fasizmus és az an ti fasizmus harcában? A műben jelentős szerepet játszanak a Gigling-tá- borba internált magyarok, különösen a magyar lányok. MAGYAR ELBESZÉLŐK A Hét évszázad magyar verseinek prózai párja ez a nagy novellagyűjtemény, amelyet Illés Endre állított össze. Végigkíséri a magyar elbeszélő irodalom kialakulását és fejlődését Mikes Kelementől Salamon Ernőig A gyűjtemény a közismert remekműveken kívül sok meglepetéssel szolgál: alig ismert írók, mint Pintér Ferenc vagy Marjay Ödön kitűnő elbeszéléseivel vagy ismertebb írók, például Fáy András vagy Pákh Albert friss, ritkán látott műveivel. A kötet életrajzi jegyzeteit Bella György írta. MAI NÉMET ELBESZÉLŐK A népszerű Dekameron-so- rozatban megjelenő gyűjtemény a legutóbbi harmincnégy vm év. legjobb német el- bes- léseit tartalmazza. Az ismert szerzők, a »nagy öregek« — Arnold Zweig, Heinrich Mann, Bruno Frank, Anna Seghers, Lion Feuchtwanger, Leonhard Frank, Alfred Döb- lin — írásai mellett meghaljuk a kötetben a fiatalabb nemzedék legjobbjainak, közöttük Heinrich Böll, Walter Jens, Karl Mundstock, Franz Füh- mann írásait is. Szakonyi Károly: KÖZÉPÜTT OTT VANNAK A FELHŐK Az író novelláiban érdekes konfliktusokban keresi az igaz emberség útját. Témaköre változatos: a gyermekkor emlékeit elsötétítő háború, fiatalok szerelme és lakásgondja, egy sofőr nyári kalandja a Balatonnál, a vándorcirkusz lég« tornászainak élete — s minőén témában a régi és az üj erkölcs összeütközéseinek problémáját feszegeti. Tagore, Rabindranath: AZ UTOLSÓ VÁSÁR Száz éve született az első modern indiai költő és író, akinek művészete az egész emberiség közkincse lett. Prózaverseiből, amelyek most Kopácsi Margit műfordításában látnak napvilágot, a színpompás indiai tájat és az egyszerű indiai emberek szerelmét, bánatát és örömét ismerjük meg. Mindejjt az ősi keleti szimbolika nyelvén, az élet mély titkaiból elmélkedve tolmácsolja a költő. A bibliofil jellegű könyvecske a szép könyvek barátainak külön örömet szerez. I
