Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-03 / 285. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1961. december &. Kádár János elvtárs beszéde a csepeli dolgozók pénteki nagygyűlésén (Folytatás az 1. oldalról.) hozzátartozik, a szocialista törvényességhez, hogy a bűnös rettejJRi a törvény erejétől. Mi felszámoltuk a személyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak visszatérését! Milyen problémák vannak a személyi kultusszal, ha már azt egyszer felszámoltuk? — .vetette föl, a kérdést Kádár János. — Létezik egy olyan határozat, hogy nálunk sem utcát, sem gyárat ' nem szabad élő személyről elnevezni. Ezt a határozatot öt évvel ezelőtt hoztuk, s azóta meg is . tartjuk. Viszont korábbról még maradtak ilyen elnevezések, és ezeket bizonyos idő alatt megváltoztatjuk. De nem a név a döntő, hanem az, hogy az üzemben vagy szövetkezetben milyen a szellem. Sokkal inkább ügyelnünk kell arra, hogy az emberekben még meglévő rossz szemléletet leküzdjék. Ma már nincs ugyan személyi kultusz, de vannak még dogmatikus, szektás módon gondolkodó emberek. Harcolunk ezeknek az embereknek a szemlélete ellen, mert az igen nagy kárt okozhat. — Hét-nyolc évvel, ezelőtt sok ember gondolkozott úgy nálunk: mindenki gyanús, aki él. Emlékeznek még erre? Olyan emberek voltak ezek, akik legszívesebben, tíztagú partot szerveztek volna az országban, mert a .végén talán már önmagukban sem bíztak. Hogy volt ez annak idején? Vegyenek elő egy embert, és kezdjék neki mondogatni: te gyanús vagy, te az imperialisták felé kacsingatsz. Először megijed, aztán remeg. Az ilyen módszerekkel addig taszigálták az ellenség oldalára, amíg végül is némelyiket valóban sikerült odalö'tdösni. Az. effajta káros szemléletet leküzdöttük. Most jó alkalom nyílik arra is, hogy kissé jobban viselők általában normálisan dolgoznak. * ■ De még mindig jelentkezik az önzés, a harácsolás hajlama: ha az ilyen hajlam vezető beosztással párosul, az közveszélyes. Vigyáznunk kell arra, hogy senki se élhessen vissza beosztásával. Vannak nálunk bizonyos szolgáltató vállalatok, például a vízvezeték-szerelők, a villanyszerelők. Manapság — s ezt meg kell mondani — még mindig előbb megy ki a szerelő, ha egy vállalati igazgató mennyezete ázik be, mintha egy vállalati segédmunkás lakásában romlott el valami. Mindenki tudja, hogy ez így van. — Ezért mi azt követeljük a vezető beosztásban lévő, hatalmat» gyakorló emberektől, hogy inkább még azzal se éljenek, amihez joguk van, semmint visszaéljenek befolyásukkal és azokkal a lehetőségekkel, amelyek beosztásukból adódnak. Hogyan képzeljük el a régi nézetek elleni harcot? Most ne azért vegyenek elő egy embert, mert nyolc évvel ezelőtt szektás volt. Azt mór elfelejtettük neki. Azért vegyék elő, 'ha még ma is szektás nézeteket vall. Mi ugyanis nem fogjuk megtűrni a pártban azt az embert, aki a párt egész tevékenységét nem úgy fogja fel, hogy az a tömegekbe vetett bizalomra épül. Mi csak a tömegekkel együtt tudunk előrehaladni. (Nagy felel saját népe és a nemzetközi munkásmozgalom előtt. Fölvetették azt is, kötelező-e egyik párt kongresszusának határozata egy másik pártra: kötelező-e például a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. vagy XXII. kongresszusának határozata más pártra? Az igazság az, hogy ilyen igénnyel soha egyetlen párt sem lépett fej. Magától értetődik, hogy egy párt kongresszusi határozata csak a saját tagjaira kötelező. De úgy tartjuk, hogy mi, má- gyar kommunisták kötelesek vagyunk minden nálunk alkalmazható forradalmi tapasztalatot tanulmányozni és saját, pártunk gyakorlatában hasznosítani. ügyre vegyük, hogyan visel- haps.) Nagyon fontos, hogy áíkednek az emberek a köz- ügyekben, hogyan gazdálkodnak a köz javaival. A tisztségig ----- V -V .--l andóan és folyamatosan erősödjék a párt és a nép kapcsolata. Minden kommunista pártnak egyforma a felelőssége Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. vagy XXII. kongresszusa adott olyan eszmei fegyverzetet, amely segítheti a mi harcunkat. azt kötelesek vagyunk tanulmányozni és saját viszonyaink között értelemszerűen alkalmazni. Így fogjuk fel mi ezt a kongresszust is. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa nagyon erős eszmei fegyvereket adott a. világ valamennyi kommunista és munkáspártjának, igy a Magyar Szocialista Munkáspártnak is. Saját érdekünk, hogy a jó tapasztalatokat figyelembe vegyük, A Szovjetunió Kommunista Partja ismét nagy segítséget nyújtott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának azzal a határozottsággal, amellyel a XXII. kongresszuson fellépett a személyi kultusz maradványai ellen. Ezzel kapcsolatban különböző kérdések is fölvetődnek. Mi azt valljuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja az a párt, amelynek történelmi múltjy következtében óriási tapasztalata halmozódott fe), tehát az a párt, amelyiktől minden kommunista és munkáspárt tanulhat. Nos, fölvetődik a kérdés: van-e vezető párt a nemzetközi. kommunista mozgalomban, van-e esetleg több vezető párt? A nemzetközi kommunista mozgalomban most világszerte teljesen önálló és egyenjogú pártok tevékenykednek. A nemzetközi kom'télen is nyáron is asztali sraRrsnioKBAN munista mozgalomban tehát nincs sem fölé-, sem alárendelt párt, s nincs is szükség külön vezető pártra, sem egyre, sem többre, Mire . van szükség? Arra, hogy a világ kommunista és munkáspártjai időről időre összegyűljenek, megvitassák a közös tapasztalatokat, kialakítsák a közös vonalat és a közös határozatot, aztán azt mindegyik tartsa magjára tnézve kötelezőnek — amint jelenleg az 1960. évi Moszkvai Nyilatkozatot tekintik saját tevékenységükre kötelezőnek a kommunista és munkáspártok. Véleményünk szerint minden kommunista pártnak egyforma a felelőssége; minden kommunista párt és érvényesítsük előrehaladásunk meggyorsítására pártunk harcában. Vannak persze, akik most okoskodnak. Egyesek így: íme, Sztálin koporsóját kitették a mauzóleumból — tehát új szezon következik a jobboldal számára. Olyasmit is hallottam, hogy rehabilitálni kellene azokat, akik nálunk Sztálin szobrát ledöntöttek. Ne haragudjanak, hogy most erről beszélek. de ez igen fontos dolog. Én a következőket mondom : ha az a szobor ma is ott állma, akkor most hoznánk egy határozatot, hogy decemberben vagy januárban el kell távolítani. Akik viszont, a Sztálin- szobrot ledöntöttek, nem azért tették, mert' Sztálinnak hibái voltak, hanem azért, mert nem szeretik a kommunizmust. Őket tehát sohasem rehabilitáljuk. Olyasmit is hallani mostanában., hogy azoknak, a revizionistáknak talán nem is volt olyan nagy bűnük, hiszen ők is a személyi kultuszt szidták. Neon kevés olyan ember is van, aki 1956 után nem jelentkezett a pártba, s most azt gondolja, hogy valamilyen liberális folyamat következik a koniinu- nista pártokban,' így nálunk is. Ez persze tévedés. A mi pártépítési elveink a XXII. kongresszus után is ugyanazok maradnak, mint az elmúlt öt év ben voltak. Önök tudják, ki ehet a mi pártunk tagja. Nem akarom ezt most részletezni, de egy nagyon egyszerű meghatározást azért tudnék mondani. Azt ajánlom, hogy a következekre ügyeljenek: minél több olyan párton kívüli legyen — erre kell törekednünk, így kell dolgoznunk —, * akit szívesein látnánk a párt tagjai között. Ez az egyik célunk. A másik: minél kevesebb olyan em- ber legyen á párt tagjai között. akit szívesebben látnánk a párton kívül. (Nagy taps.) Ezen az alapon lói eligazodhatunk. A mi pofli- t.ikámk alapján ítéljük meg az embereket, és mindig azt mérlegeljük: erősödik-e a pari, ha az az ember bekerül a pánt tagjai köze, vagy talán attól erősödik a párt, ha másokat kiteszünk. Ez a pártépítés legfontosabb követelménye. Kádár elvtárs ezután aláhúzta: a XXII, kongresszus eszmei fegyverzetét föl kell használnunk saját építőmunkánk meggyorsítására. Az eddigi eredmények nagy erőt adnak a további feladatokhoz. Pártunk épp a XX. kongresszus tapasztalatainak hasznosításával öt év alatt nagy győzelmeket aratott. Most az a feladatunk, begy magasabb szinten folytassuk a munkát. Tudják, hogy az iparban a termelést 12 százalékkal növeltük a- tavalyihoz képest. Az első tíz hónapban túlteljesítettük a tervet. S ami talán ennél is sokkal fontosabb- a termelés növekedésének 70 százaléka a termelékenységből adódott. Nagyot léptünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében is. Sok tekintetben fejlesztettük a termelést. Sajnos, az Idén megnyomott bennünket az aszály, amely elvitte a takarmány egy részét. Ebiből különböző nehézségek és bajok származnak. Az év első nyolc hónapjában a piaci árak alacsonyabbak voltak a tavalyinál. Az aszály miatt a krumplival, a hagymával és még néhány más cikkel nehézségek vannak. Októberben-novem- berben a piaci árak magasabbak, mint tavaly ilyenkor voltak. Az aszály tehát nyom bennünket. Ilyen körülmények között kénytelenek vagyunk bizonyos élelmiszereket — burgonyát és hagymát is —behozni, hogy az aszály okozta nehézségeket leküzdjük. Mást nem tehetünk. A mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban még ilyen aszályos évben is meghozta a maga eredményét. Ha nem lenne szocialista mezőgazdaság, az idei aszály miatt az egyéni parasztok tízezrei mentek volna tönkre úgy. hogy 15 évig sem tértek volna magukhoz. Most pedig mint tsz-tagok nem mennek tönkre, együtt dolgoznak, s az idei mezőgazdasági termés — hála a jó gabonatermésnek és az állatállomány növekedéséAz eddigi helyes politikát folytatjuk tovább nek — az aszály ellenére is eléri a tavalyit! Ez pedig az átszervezés, a szocialista mezőgazdaság első nagy vizsgatétele és eredménye. Az évi felvásárlás összes értéke szintén eléri a tavalyit, ami nagyon jó eredmény ilyen súlyos aszály után. A szocialista mezőgazdaság ereje mutatkozik meg abban, hogy most az őszi munka — ami már a jövő évi kenyeret, takarmányt, állattenyésztést szolgálja — sokkal jobban megy. mint tavaly. A kenyér- gabona vetésében 99.6 százaléknál tartunk, a' mélyszántás pedig 53—54 százaléknál. Más szóval a jövő évi kenyér, a jövő évi takarmányalap jó előkészítést kapott. Vannak eredményeink, méghozzá igen szépek, és vannak gondok is. Ilyen körülménye-: között élünk és dolgozunk, s ami a legfontosabb, az eddigi helyes politikát folytatjuk tovább. Elvtársak! A XXII. kongresszus után azt szeretném mondani, hogy a mi politikai irányvonalunk nagyon hosszú időre stabilizálódott. Lehet tehát nyugodtan élni és dolgozni, s tanulmányozni, hogyan lehet ezt a politikát még jobban végrehajtani. Pártunk Vll. kongresszusa helyes irányt szabott. Van ötéves tervünk, amely megfelel szocialista építésünk, céljainak. Ezt á tervet valóra váltjuk, a nehézségeket pedig leküzdjük. Sem barát, sem ellenség előtt nem titkoljuk — folytatta a továbbiakban Kádár elvtárs —, hogy mi a magyar—szovjet barátságra támaszkodunk. Csepel forradalmi múltja Az utóbbi évben sokat lehetett hallani arról, hogy vannak nehézségeink, vannak feszültségek a népgazdaságban. Mi az igazság? Nehézségeink vannak, és mindig is lesznek, mert a szocializmus építése miniig megkívánja az erők megfeszítését. Olyan nehézségeink is vannak, amelyek bizonyos általános elmaradásból adódtak, Gondoljanak arra, hoc’ 1953 nyarától 1956 nyaráig cikcakkban haladt a fejlődés, hol balra fordították az ország hajójának orrát, hol jobbra. Azokban az években elmaradtunk az iparfejlesztésben és a mezőgazdaságban is. Ugyanezt mondliatjuk az iskolaépítésre. Nem fejlesztettük a honvédséget sem. Mindezt pótolnunk kellett, öt év alatt rengeteget pótoltunk az elmaradásból. Rengeteget! Talán a legnagyobb részét pótoltuk, de még nem az egészet. Most ebből adódnak a feladataink. Önök nagyjából ismerik az idei eredményeinket. Támaszkodunk a varsói szerződés szervezetére, támaszkodunk a szocialista táborra^ a nemzetközi kommunista mozgalomra, a fcékemozgalom erejére. (Nagv taps.) S ha ilyen erőkre tudunk támaszkodni — mint népünk egyetértése, a szocialista tábor összefogása s a világ békemozga'ma —, akkor minden nehézséget leküzd- hetünk, mindén feladatot megoldhatunk. Hazánkban befejezéséhez közeledik a szocialista társadalom alapjainak lerakása. Meggyőződésem, hogy a következő években meggyorsul előrehaladásunk. Nemzetközi viszonylatban megoldjuk a német kérdést, s megvédelmezzük a békét. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kommunizmus, a béke ügye az egész világon győzedelmeskedni fog. Ez a mi perspektíváink, ezért dolgozunk. Tőlünk függ, milyen gyorsasággal megyünk előre. Beszédének befejező részében Kádár János részletesen beszélt Csepel forradalmi múltjáról, majd nagy elismeréssel szólt a gyárban tapasztaltakról. 9 a szocialista építésben elért eredményei alapját! mondhatom: a szonnovóiak jó helyre szánták ezt a zászlót — jelentette ki a többi között Kádár János elvtárs; Kádár elvtárs végezetül az égész gyár minden dolgozójának szívből jó egészséget, sok .sikert kíván, Beszédét -hosszan tarló, lelkes, nagy tapssal fogadták a nagygyűlés részvevői. Ezután Kádár János a nagygyűlés részvevőinek tapsa közepette átnyújtotta a gorkiji Vörös Szormovo gyár dolgozói által ajándékozott, vörös zászlót és a gyárban készült hajó kicsinyített modelljét. Molnár Ernő, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának titkára a gyűlés részvevői nevében megköszönte az ajándékot, s a többi között hangoztatta: A szovjet elvtársak ajándékait úgy fogadjuk, mint a nemzetközi testvériség, egyetértés jeliképét. Azt hiszem, a gyűlés egységesen felhatalmazást ad a pártbizottságnak, hogy megírjuk a Vörös Szormovo munkásainak: köszönjük ezt az. ajándékot, ezt a jelképet és szívből kívánunk nekik sok sikert a kommunizmus építésében. (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE-éOS Óvatos derűlátás Több mint két hónappal ezelőtt a nemzetközi helyzet értékelésével foglalkozó cikkünkben viharfelhők gomoly- gasáról írtunk és arról az aggodalomról, mely a »-borult állapot állandósulásától, sőt magától a vihar kitörésétől fél. A körülményeket elemezve azonban a következőket mondottuk: »A helyzetet jelenleg a szocialista országok részéről a béke érdekében végrehajtott határozott intézkedés és a fennálló problémák megoldására vonatkozó tényleges tárgyalási készség jellemzi.« Az azóta eltelt időszak bebizonyította ennek a politikának a helyességét, a bekövetkezett újabb intézkedések pedig még jobban aláhúzták azt a tényt, hogy a szocialista országok valóban a fennálló problémák tárgyalások útján történő rendezésére törekszenek. A go- molygó felhők között itt-ott kivillant most a napsugár, és a békére vágyó emberiség reménykedve lesi a vastag felhőréteg továbbá ritkulását. Amilyen hibás volt abban az időszakban áz a hangulat, mely biztosra vette a vihar kitörését, ugyanolyan káros volna, ha az enyhülés jelei már most túlzott derűlátással töltenének el bennüket. A XXII. kongresszus a kommunizmus építése tervének történelmi jelentőségű nagy megvitatása volt.- A Szovjetunió. népeinek és végső fokon az egész emberiség érdekeit szolgáló nagyvonalú terv megvalósítása azonban csak békés körülmények között képzelhető el a megszabott határidőn belül. Ebben a vonatkozásban ezen nemcsak azt kell értenünk, hogy a hidegháború nem megy át »meleg« háborúba, hanem azt is, hogy a békés egymás mellett élés megvalósí- •tása során a két rendszer közötti verseny , döntő részben gazdasági síkon folyik, és jórészt kiküszöbölődnek a hideg- háborús körülmények. A ránk kényszeritet.t fegyverkezési verseny, a rakétákra és at.rm- kisérletekre költött milliardok veszélyeztethetik a kommunizmus fölépítése tervének végrehajtását. Ebből világosan következik — és a XXII. kongresszus vonala minden vonatkozásban ezt tükrözte —, mindent megteszünk azért, hogy biztosítsuk a békés föltételeket épíiőmun- kánkhoz, anélkül azonban, hogy alapvető, tehát magát az épitőmuvkát veszélyeztető kérdésekben engednénk. fl közelmúlt néhány eseménye is világosan bizonyítja, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok készek a tárgyalások érdekében nagyfokú rugalmasságot tanúsítani, és lehetőséget biztosítani a másik fél számára, hogy megtegye a megegyezést szolgáló közeledő lépéseket. Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson kijelentette, hogy ha a nyugatiak tényleges tárgyalási készségről tesznek tanúságot, akkor a Szovjetunió nem ragaszkodik ahhoz, hogy ez év december 31-ig aláírja a német békeszerződést. Ez válasz volt arra a nyugati kifogásra, amely azt hangoztatta: azért nem ülnek le tárgyalni, mert a Szovjetunió ultimátumszerű dátummegjelölése súlyos p v 1 izsveszteséget jelentene szál kra. Nos. ha csak erről van szó, akkor a tárgyalások érdekében nem kell csökönyösen ragaszkodni valamilyen dátumhoz. A kérdés csak az, hogy ezután a nyugati hatalmak valóban hajlandók lesznek-e érdemben tárgyalni Nvugat-Ber- lin problémájáról és a német kérdésről, vagy megpróbálják-e továbbra is félrevezetni Közvéleményüket azzal, hogy a Szovjetunió áll a tárgyalások útjában? Az a körülmény, hogy a magunk részéről nem ragaszkodunk mereven a december St-i dátumhoz, két tanulság levonását teszi szükségessé. Az egyik az, hogy ezzel nem mondtunk le terveinkről, azaz az NDK megerősítéséről és Nyugat-Berlinnek mint kémközpontnak kiküszöböléséről. A békeszerződést az NDK-val alá fogjuk írni. A másik tanulság, amit le kell vonnunk az, hogy a tái- gyalások időszakának külpolitikai vonalvezetése bonyolult és sokirányú, és ha statikus szemlélettel próbálunk közeledni hozzá, akkör bizony nehezen válik világossá előttünk. Meg Leli érteni, hogy a tárgyalásokon alapuló diploma- - ciának számos finom taktikai lépése van, amelyek végső fokon mind az elérendő stratégiai célt szolgálják különböző formában. A tárgyalások diplomáciája a magas színvonalú sakkjátékhoz hasonló, ahol nagyvonalú és rugalmas kombinációkon keresztül vezet el az út a győzelemhez. A tárgyalások kétoldalúak, és természetszerűen mindkét fél részéről föltételeznek közeledő lépéseket. A Szovjetunió felhívta Finnország figyelmét arra a veszélyre, amit a Német Szövetségi Köztársaságnak a Balti- tengerre való kijutása és a Skandináv-félszigeten a NATO örve alatt történő elhelyezlte- dése jelent. Említés történt arról is, hogy ezzel párhuzamosan olyan belpolitikai törekvések jelentkeznek Finnországban, amelyek győzelemre .jutva a NATO-politika mellé állíthatnák az országot, kibillentve semleges helyzetéből. Kekkonen elnökkel lezajlott tárgyalások alapján a Szovjetunió mégelégedett á puszta figyelmeztetéssel, hogy ezzel megerősíti Finnországban a (Folytatás a 3. oldalon^
