Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

Vasárnap. IMI. december VL 9 somogyi werutr 96 íúes, ÉS OROSZUL TANUL Báró Jósika erdély birtokától Kálmáncsáig — Akinek Korányi Frigyes volt a tanára — Lehet-e vitatkozni azzal, ak>nek 60 lésiója van — Sto znaet? — Sto znr",t ? — Életéről beszél a vasdipomus orvos — Ott, abban a nagy ház­ban lakik a doktor úr — iga­zítanak útba az emberek Kál­mán csán, amikor Bar La Sza­bó Sándorról érdeklődöm, a 96 éves vasdiplomás orvosról, aka 50 éve él Kálmáncsán közmegbecsülésben, szeretet- ben. Vasdiplomás orvos... Ritka­ság, nemcsak hazánkban, ha­nem világviszonylatban is. A nagybajúszú, idős ember még az ágyban fekszik, sza­badkozik is miatta, de hát hű­vösre, hidegre fordult az idő, és nemigen lehet ilyen korban kánt tartózkodni. Erdélyt, s báró Jósika Samu birtokán kezdtem ei hivatalo­san orvosi pályafutásomat, trachomás egeket kellett gyógyítanom. De elkívánkoz­tam onnan, hogy az egyetemen eisajátítottakat gyár api thas­sam. Igaz, egykori tanárom, Korányi Frigyes sok fontos belgyógyászati tudnivalóval megismertetett, de az mégis kevés volt az igazi gyógyító munkához. — Milyen ember volt Korá­nyi professzor? — Hát... az a szó járta, hogy nagy tisztesség, ha vala­kivel kezet fog... Kézfogása kemény, határo- aoSL S jóllehet arcát ezernyi ránc barázdálja, szeme mégis fiatalosan csillogni kezd, ami­kor arra kérem, hogy beszél­jen életéről, a kilenc és fél év­tizedről, a munkáról és az em­berekről. ­— Emlékezzék, kedves dok­tor úr — akarom mondani ne­ki —, emlékezzék régmúlt időkre, régi emberekre —, de látom, hogy nem kell különö­sebb biztatás, jólesik amúgy is visszapergetni az idő kerekét. Mert ha valaki a kiegyezés előtt két évvel születik, annak gondol atraktára telve van. — 1865. május 5-án szület­tem. Becsben meg Pesten jár­tam gimnáziumba, egyetemre. 1911-ben jöttem Kálmáncsára, s azóta itt élek. Megjártam Budapest és a szerbiai Beo- csin következett a bárói birtok után, »üzemorvoskodás« egy olyan kapitalistának a gyárá­ban, akinek az volt az elve, ha egy munkás megsebesült, hegy nem tudja használni, mert nincs szerencséje. Aztán kinevezték ebbe a kis somogyi faluba, Kálmáncsára körorvosmak. — Alig múlt el nap ebben az időben, hogy ne történt volna valami rendkívüli dolog. Jártam beteghez négylovas hintóval, és volt úgy, hogy éj­szaka sok-sok kilométert gya­logoltam, míg célhoz értem. 25 évig hordta Kálmáncsára és a környező falvakba a gyó­gyító medicinát, aztán 19.36- ban, 71 éves korában behívták a megyére: — Nyugdíjazzuk ... — Pedig még bírtam volna erővel, munkakedvvel... Az öreg ember most felkö­nyököl az ágyban, anekdotát mond arról, hogy miért fogad­ta el a nyugdíjaztatást — Az egyik római császár nagyon szeretett görög böl­csekkel disku rálni. Történt egyszer, hogy vitatkozó partne­re nagyon belem legedett az eszmecserébe, és ellentmondott a hatalmas úrnak. A császár megütközött ezen, és haragosan távozott A bölcset ekkor fél­rehívta egyik barátja, és így szólt hozzá: »Barátom, mondd, hogyan lehet egyáltalán vitat­kozni olyasvalakivel, akinek 60 légiója van?« — Mivel tölti napjait, doktor úr? — Oroszul tanulok. Először arra gondolok, hogy rosszul értettem, meg is kér­dezem: — Oroszul? — Igen, és Tolsztoj-meséket olvasok eredetiben ... És egy 17 évvel ezelőtti tör­ténetet mond el arról a szov­jet tisztről, aki először holmi burzsujnak képzelte a szakál­las kis öregurat, aztán megkér­dezte tőle, hogy mit csinál, mit tud, sto znaet. Akkor nem tudott, neki válaszolni. Most mar sikerülne Banális a következő kérdés, de nem lehet föl nem tenni. — Mi a hosszú élet titka? — A munka; az, hogy egyet­len percig sem voltam elfog­laltság nélkül. 86 éves korom­ban még hároms zor megkapál- tam és hétszer megpermetez­tem á szőlőmet. Meg a tanu­lás is, hogy ne érjen rá az em­ber az elmúlásra gondolni S a 96 éves ember újabb meglepetéssel szolgál, új kiadá­sú orvosi könyvet vesz elő: »Belgyógyászati therápia.« Ér­deklődik a modem orvostudo­mány iránt is. — Egészen új lapok nyíltak az orvostudomány számára. Jó lenne most újra ifjúnak len­ni... Már másfél órája beszélge­tünk, dr. Barla Szabó Sándor elfáradt egy kissé. Nem csoda. Á vasdiplomát tavaly kapta, később, mint kellett volna. S most arra kiváncsi hogy a vasdiplcxma után még milyen diplomát kaphatna. Talán »élet-diplomát«? Kihullott a tüske — Ügy határoztunk, hogy még nem. Engem a tanács, a pártszer­vezet semmibe se vett az utóbbi időben. Sehova sem hívtak meg. Hót miért csak most, 1958. február 4-én vettek észre? Most nem. Kezdje más az aláírást, én már voltam egyszer úttörő. Az bánt, hogy mégis így elbántak velem. — De hát Gulyás elvtárs, értse meg, ha maga most közbein, még jobban elmérgesíti a helyzetet... Utővégre maguk egy köz­ségben élnek, egy nyelvet beszélnek, egyet keU érteniük is... * * * Meg aztán csak kára szárma­zott a közösségnek abból, hogy akkor mindjárt nem vették be a tsz-be. Gulyás tele volt szép jószággal, ez mind a közösé le­hetett volna, ha Gyuri bácsiék nem kényszerítik kívülmara- dásra és egyúttal arra is, hogy megváljon a jószágtól. — ... Gulyás László? Nincs vele semmi baj, dolgozik tisz­tességesen. Azt sem halljuk, hogy ellenünk beszélne — mondja Gyuri bácsi, a Petőfi elnöke. — Hogyhogy mégis, a nagy huzavona ellenére is fölvtéték? — kíváncsiskodom tovább. — Hát — mosoly szalad vé­gig az arcán, mint aki tudja, hogy okosan cselekedett — azt gondoltuk, hogy ha már szocialista község vagyunk, nem élhet itt ő sem örök számki vete ttség ben. Meg aztán — fűzi tovább a szót Szabó elvtárs — eldöntöttük, hogy semmiféle vezető szerepet nem adunk neki. Ez alatt a »nem adunk« alatt persze nem a tagságot értette Szabó elvtárs, hanem elsősor­ban magát és azokat, akik jó két évig kálváriát járattak Gu­lyás Lászlóval. A tanácselnök­kel folytatott beszélgetés jutott később az eszembe. Az, ami­kor többek között arról is szó­lott, hogy bizony a Petőfi ve­zetőinek a gyakorlatában vala­mi hiba van a szövetkezeti de­mokráciát illetően. * • * Azt hiszem, Gulyás Lász­ló nemcsak jó munkájával ad­ta bizonyítékát annak, hogy szereti a termelőszövetkezetet: bizonyságot tett egészséges gondolkodásmódjáról, a falu iránti hűségéről akkor is, ami­kor ott . élt számkivetve, s mégsem' hagyta ott a faluját, nem kereste másutt boldogulá­sát, mert érezte, hogy egyszer győzedelmeskedik az igazság. Saját szavaiból tudtam meg hogy mennyit tépelődött, ameddig akadályozták a belé­pésben. — Hiába kértem a vezetősé­get, hogy tárják a tagság élé belépési kérelmemet, egyszer sem tették meg. Utána meg nem is próbálkoztam. Pedig ebből a konyhából indult el 1955-ben a tsz-szervezés. Én voltam az első belépő. Fekete kötésű cselédkönyvet tesz elém. Apja nevére állítot­ták ki még 1909-ben. — Nézze, kísérte: Benedik* Krause lett, igen, az a Fröben, akinek né-í'™1**1 múltunk. É\dizeríek a Waffen SS tizedese, aki mi köze volt a í'antértékesíté-n'1*att összejött egy tekintélyes mindvégig csak Keleten har- si műveletekhez: ^birtok. 25 hold fold meg 2 hold colt, a Szovjet Hadsereg ei’en, — Kedves Krugerem, ezekjei Mindenki tudta, hogy tehát joggal számíthat a Nyu- az urak itt, igen jólértesültek...5 . „ Nem gat pártfogására. Mik ~n A beszélgetés azzal folytató-«“3* a do^ak éltünk. Nem szentimentális sóhajokkal ecse- dott, hogy Kruger rágyújtottívol*UT'te kocsmába járó em.be­telte Kruger, hogy mennyit egy Chesterfieldre, s azzal/rek, azt lehetne mondani in­gondolt az összeomlás napjai- végződött, hogy meghívták^;>ább hogy afféle önmegtar­ban családjára, egy kis rész- szakértőnek a brit hadseregé,. . ' .. , . ...... mi létről elfeledkezett, hogyan Toplitz-Uvi expedíciójához!«toatato életé* éltünk. Tudja ma bujkált Luise asszonynál: régi És megdicsérték szakértelmét:5,ebeSett azel°‘tt a P®ras2;t elott­Nem sokkal később az asz- ja túlzott kíváncsiságáért De szeretőjénél. Elfeledkezett roia a fontak valóban kttűnöek«rnindent a földre. Jól gazdál­talnál ültek. Kruger, Hüde, és Krüger már égett a mesélést azért is, mert Luise jelentette voltak... födtünk, az állathoz mindig a három fiú, akik addigra ha- vágytól, csak a percre várt, fed az amerikaiaknál. A fele- a ládák nem kerültek elő ^ . fpn-zaha­zaérkeztek az iskolából. Az hogy elkezdhesse. A felkeres- gégére hasonlító, de annál tel- tófenékről s Kruger meggyő-2szereílCSenk voít‘ A 1 asszony mérte szét a sült mar- re, mert visszavonhatatlanul tebb szőke szépség ugyanis ződhétett róla, hogy tulajdon-*dulás után egyénlek vol_ hahúst, egy pillanatig gyönyör- szerepet játszott, legszűkebb átnyergelt és a német őma- képpen nem is’ nagyon akarták «tunk, csak kenyérgabonából ködött saját konyhai művésze- családján belül is. Elkezdte es gyot egy amerikai sergeant-tal a felszínre bukkanásukat. Az/539 mázsát adtunk az ország­tében, azután magyarazolag szavai nyomán tovább bonta- cserélte fel. Saögesdrót mögé expedíció rövid zárójelentéssel<„ k «at-hét hízott sertés mondta a messziről jóttnek: koztak a különös pályafutás került, hadifogolytáborba, ahol befejeződött és Kruger vissza-/ ^ H t tuzott . — A piac újra tele van szálai... ... a nae7 fürkészés korszaka volt került a lazított hadifogságba. «évente> ren&eteg tej, tojás es már... Meg május első napján is ez, mindenki a másik igazi én- Tengette napjait, a biztonsáa/más is jutott tőlünk. Meg 135 1958 elejen került be egyzetíúzetemoe ez a nemes- dédi tanácsházán elhangzott párbeszéd. Szigeti József elv- társ, a marcali járás pártvitká- ra próbált igazságot tenni egy ember és néhány vezető kö­zött. A jó szándékú kísérlet nem járt sikerrel, az ellenté­tek kiéleződtek, s a helyzet, sajnos, még inkább elmérge­sedett. A múltat fölemlegetni, tudom, nem valami jóleső do­log. Ezt éreztem Szabó Gyuri bácsinak, a Petőfi Tsz elnöké­nek szavaiból is, aki igyekezett lebeszélni szándékomról, hogy írjak Gulyás Lászlóról. Igen, emberileg érthető ez, hiszen többek között Szabó elvtárs is tűzzel-vassal hadakozott akko­riban, hogy Gulyás bekerüljön a szövetkezetbe. Vagy Gulyás, vagy mi — így tették föl a kér­dést a járási párttitkámak is. • * * —... Gulyás Laci? Első kocsis a szövetkezetben, kifogástalan munkaerő. Feb­ruár óta, amióta fölvették, 353 munkaegységet szerzett — ez az első szava Nagy Vendel elvtársnak, a községi tanács elnökének, amikor Gulyás László felől érdeklődöm. — Emlékszik, Nagy elvtárs. arra az ötvennyolcas összecsa­pásra, ami itt zajlott le a ta­nácsházán Gulyás és mások között? — Én már akkor is éreztem, hogy nem érdemli meg az az ember, amit vele tettek. Latú egy átlagos műveltségen felül álló parasztember. Asztala te­le van szakkönyvekkel. Sem­milyen munka nem esik ki a kezéből. A maga huszonöt holdján annyit termelt, mint más nyolcvanon. Üzbegisztán mesterséges tengerei Üzbegisztán és Kirgizia határán, a Fergana i-völgy ben megkezdték egy csaknem 200 millió köbméter be­fogadóképességű víztároló építését. Ezzel 100 000 hektárnyi szüziöld öntözése válik lehetővé. A mesterséges tenger kialakítá­sa céljából egy G8 méter magas és fél kilométer hosszú gáttal zár­ják el az egyik hegyi folyó med­rét. A legközelebbi években Üzbe­gisztánban további 8 nagy víztá­rolót építenek, s ezzel biztosítják félm ii ó hektár új földnek a ve- tésíorgóba való bekapcsolását. Az új földeken gyapotot, gyümölcsöt és szőlőt fognak termelni. Polesz György •. -\X%VVX.XX%XXVXXXXXX%XXVXXXXXVKX3C*; HARMATH—RBTI: A Toplilz-ló ^ (46)- Miért, talán éheztetek?! ^dára várt ina- jót szerette volna ismerni, jól kedvéért még mindig Krause'ezer Ft-nyi adó. Egyszóval jól — csattant fel Kruger hangja, mindig .reménykedett. Csak tálalt.’szé^^ har^^rasék ^^án^/^lott^zölri-'n^832^110*11^ kÖVeWek b€n' A pénzesutalványok nem er- amikor az utolsó Völkischer távol járnak az igazságtól. nos a3anlatot hallott. Szokjon ynőnket ötvenötben a partba keztek meg idejében? Vagy Be- Beobachterban a többi SS- ^ _ fneg. A különös abban állott, <=_ fölvettek, maid később tsz­nedikt Krause nem adta fel nagyságok halottá nyilvánítá- hogy a javaslattevő nem vala- / lnök lettem eleg pontosan? Szegény Eene- sát olvasta — olyanokét, akik- * borét, amikor egy szép na- ... .... ^einoK lettem... dikt, aki ezzel búcsút mond az ről bizonyosan tudte, hogy él- P°n az irodára hívatták. Rö- “W5 bajtársa, hanem egy J, ^tán jött az eUenforrada- árnyékvilágtól, mert ezentúl nek, gyűlt végleg világosság ideig váratták, azután be- amerikai hadnagy volt. Kruger amely szétzilálta a dédi ismét saját nevemen szerepelek agyában —. ez már a nagy »át- vezették egy másik, belső te- csapdát sejtett, nehezen hatá-«közlÖ8 gazdaságokat is. Az el­majd' • mentési hadművelet...« Megfő- "^e- ;f1?* hÍL J5®* rozta el magát, de úgy gondol-«, ^forradalom. amely — És a szomszédok? galmazta — érdemektől hem- amerikai tiszt foglalt helyet. - ^ ________ annyi — A szomszédok maid tudó- zsegóen — saját halotti jelen- — Mit akar mondani ne- te’ leBZ’ ,efz- Rambert megzavart... másul veszik Holnap meg tését is, de már nem volt lap, künk, őrnagy úr? — kérdezte Az amerikai hadnagy a fran-/ Az ötvennyolc eleji beszélge- egymást törik, hogy a kedvem- hogy leközölje. szenvtelen hangon az egyik cia kémszolgálat embere volt./jés jut eszembe. Szigeti elvtárs, ben járjanak.’.. Én is máskép- Az előkelő fekete eeyenru- angol, csaknem kifogastalan Krugert a1 Deuxieme Bureau«a járási titkár mondta akkor pen képzeltem, de hát Ende hát rongyokra cserélte, úgy németséggel. vette szárnyai alá és visszatért gut, alles gut. Jobb lett a vé- bolyongott Németország útjain. Kruger összerezzent és nem útlevélhez Tefövpönvőznit ge, mint ahogyan hittem vol- Azután egyenruhát szerzett tudott felocsúdni. Már-már el- - - - , 7 na. megint, úgysem hitték volna határozta, hogy megkísérli a fekete autón és titokzatos re-; — Apa, mi történt veled? — el, hogy nem katona, s hóna lehetetlent: a további tagadást, pülőgépeken utazott, megjárta: kérdezte kissé megszeppen ten alatt különben is ott árulko- amikor ismerős hang térítette Észak-Afrikát Karl, a legkisebb fiú. Nem tud- dott a tetovált két S betű. Üj magához. A terem hátsó sar­ta, vajon nem rivall-e rá aty- nevet választott, s es végig- kából Fröben szólt hozzá — (Vége következik) j szemrehányóan Gulyásnak, a ívott párttagnak: »Nézze, ahogy titt hallom, maga sem maku­látlan. Az ellenforradalom , ________Galati maga is egyszerre két lo­I ndokínát «vat akart megnyergelni.« Em- / ékeztettem erre Gulyást. 5Most is azt mondja, amit 58­ban: »Az én nevem rajta volt a ki végzendő 12 kommunista listáján. Fenyegettek az acsar­kodók, bujkálnom kellett. AJ igaz, hogy egyszer a lakás cin­től a kultúrházág vezető pár száz méteres szakaszon elmen­tem a felvonulókkal, de mást nem csináltam.« Valóban, nem is vonták fe­lelősségre. Az új pártszerveze­tet megalakító áldozatos kommunisták azonban nagyon megharagudtak Gulyásra, s innen eredt az iránta megnyil­vánuló minden ellenszenv. Míg Gulyás Lászlóval be­szélgetünk, a konyhában sür­gölődő édesanyja többször is félbeszakít bennünket, és ernígy figyelmezteti fiát: — Csak ne beszéli, mert majd megint ránk gyújtják a házat i A házigazda legsúlyosabb sé­relméről mesél. Elmon-ba, hogy 1957. március 21-én este, míg ők vacsoráztak, valaki fel­gyújtotta a pajtát és a jószág­gal tele istállót. A tűz lángjai már a lakóházat ostromol iáit. Hozták a tűzoltófecskendőt, ám a cső tele volt tömve rongyok­kal. Előre megszervezett kár­tevésre utalt minden nyom. A nyomozás sikertelenül fe’< ző- dött be. — S ekkor ért a leg* fájdalmasabb bunkúcsaoás: Szabó Gyuri bácsiék arról kezdtek beszélni, hogy a paj­tát saját magam gyújtottam fel. hogy kapjak a biztosítótól kártérítést. De hát mi érdekem fűződött volna ehhez, hiszen a 30 ezer forint kártérítéssel szemben 60 ezerbe került a le­égett épületek újjáépítése? Na­gyon fájt a rágalom, ne cso­dálkozzon senki, hogy akkor, ötvennyolc elején, amikor újra el akarták indítani a község­ben a tsz-szervezést, én is ko­nok voltam. A rajtam esett sok sérelem tett konokká. Azt mondták itthon: »Azt akarod, hogy megint felgyújtsanak bennünket, és újból rád . fog­ják? Nem, most kezdje más.« Később meg valaki azt mond­ta: »Majd csak akkor gyere jelentkezni, ha az utolsó ko­szos malacod is eladod.« — A'óit hogy érzem magam ? őszintén mondom, nagy megkönnyebüiés ért, ami­kor meginvitáiitak a tanácshá­zára, és tudomásomra adták, hogy mehetek dolgozni a tsz- be. Ahogy mondani szokás nagy kő esett le a szívemről. — A szövetkezet? Jó, de úgy érzem, lehetne jobb is. Nekünk nem elég, hogy a környék kö­zös gazdaságaihoz képest is jói állunk. Ahogy én látom, az em­bereket bántja, hogy nem ha^j- lakhatják kellőképpen a sza­vukat. Ebben az évben pél­dául csak kétszer volt közgyű­lés. Nem látjuk, hogy tevé­kenykedik-e valamit az el­lenőrző bizottság. S nem ért­jük, miért nem lehet mimig este megbeszélni a következő nap feladatait, hogy az embe­reknek ne kelljen néha órákat várni a »parancsra«. S még egy dolgot, de ne higgye, hogy ágálni akarok a vezetőség el­len, vagy hogy rám süssék: el akarom bolygatni a tagsag hangulatát. Miért bizalmatlan velem szemben a vezetöteg? Bizonyítanám, hogy ilyen nincs, de máris mondja: — A múltkoriban a kocsi­sok azt akarták, hogy én le­gyeik a munkacsapat-vezetőjük. — És miért nem lett? — Azért, mert Gyuri bá­csi azt mondta, hogy én nem kaphatok semmiféle vezető szerepet. Nem szóltam senki­nek, de belül bántott valami. Ha a tagság mondja ezt, lehet, hogy akkor is bánkódtam vol­na, mégis belenyugodtam vol­na a döntésbe. De így néha azt érzem: még mindig kiséri a múlt Vagy mégsem? Varga József

Next

/
Thumbnails
Contents