Somogyi Néplap, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-20 / 299. szám

Sserda, 1961. december 20. s SOMOGYI NÉPLAP Karácsonyi ajándék: Bakházán is kigyullad a villanyfény A KÉT SZOMSZÉD VÁR Bakh nza 'kisközség a nagyatá­di járásban. Mindössze 450 la­kosa van. Az emberek nagy ré­sze a helyi Kossuth Tsz-ben dolgozik. A felszabadulás előtt igen sokan g környékbeli Samssich- és Széchenyi-íéle grófi birtokon napszámoskod- tok. Egyetlen szórakozásuk a kocsma volt. Villany, járda, művelődési ház? Ilyesmiről szó sem lehetett akkoriban. Az utóbbi néhány évben Bakháza is megindult a fejlődés útján. Tavaly járdát kapott a falu. „Végre van villanyunk is“ — Már régóta súlyos gondja volt a községnek a villanyvi­lágítás bevezetése — mondja Deliága Imre tanácselnök. — Az idén azután teljesült a la­kosság vágya: júniusban a vil­lanyszerelők 1800 méteres sza­kaszon megkezdték a külső ve­zeték beszerelését. — Mennyibe kerül ez a fa­lunak? — A községfejlesztési alap­ból 180 ezer forintot haszná­lunk fel erre a célra. 360 ezer forint állami hitelt kértünk hozzá. A külső vezetékeket már be­kötötték. Október 13-án, bár- egyelőre csak az utcán, de ki­gyulladt a villany a faluban. Befejezéshez közeledik a vil­lanyvezeték beszerelése a há­zakba is. Hogyan vélekednek a bak­házi emberek arról, hogy vil­lanyt kapott a falu? Nyugdíjba megy a petróleumlámpa — Ügy kellett mór, mint egy falat kenyér — mondja Zsifkó Vincéné. — Látta volna, hogy örült 'a nép, amikor az utcán kigyulladt a villany. Most már nem kell szégyenkeznünk más falvak előtt — mondogatták egymásnak az emberek. Még bált is rendeztek a fiatalok. Már alig várjuk, hogy a laká­sokban is kigyulladjon. Zsifkóné a tsz-ben dolgozik, férje, a 70 éves Vince bácsi be­teges, nem dolgozhat, de olvas­ni nagyon szeret, mindig az új­ságot bújja. — Petróleumlámpáinál bi­zony nemigen lát az ember — mondja. Mosolyogva teszi hozzá: — Ha majd a lakásban is lesz villany, isten bizony hoza­tok másfél deci pálinkát az asszonnyal, és megünnepeljük a napot. Jövőre majd megspó­rolok egy keveset a háztáji kukoricából, eladom, és ve­szünk egy nagy rádiót. Igaz-e asszony? — forded jókedvűen feleségéhez. Brudics Józsefné így véleke­dik: — El nem lehet monda­ni, mit jelent mór az is, hogy az utcán ég a villany. Eddig az ember jóformán ki se mert menni éjjel az utcára pl. nagy sár-víz idején. Most majd a gyerekek is jobban látják meg­írni a leckét. Sokszor este fő­zöm a vacsorát, úgyhogy elkel nagyon k világítás. ,,Karácsonyra végezni akarunk“ Fcmyó Józsefeknél éppen most szerelik be a belső veze­téket a lakásba. Balatincz^ Géza és Lőrincz László villanyszere­lők kezében lassan, de bizto­san tör utat a falban a fúró. — Aztán csak ügyesen! — szól aggódva a fiatalasszony —, ki ne dőljön az a fal. — Nem keli félni — nyug­tatja meg Lőrincz László —, úgy megcsináljuk, hogy abban hiba nem lesz. — Még karácsony előtt vé­gezni akarunk — mondja a "főnök*«, Balatincz Géza. Ne­vetve teszi hozzá: — Hadd ün­nepeljék már egyszer a bak­háziak is villanyfénynél a ka­rácsonyt. ... Kigyulladt a fény Bak­házán is. örülnek, nagyon örülnek neki a kis falu lakói. Az oszlopok magasan állnak, az égők fénye messze világit a téli éjszakában, K. L A Monteque-kat és a Capu- letteket összebékítette hajdan a visszavonhatatlan: két ifjú élet korai kilobbanása. Amióta láttam a két szom­széd várat, a Balatonandréd legmagasabb pontján épült is­kolát és vele szemben a temp­lomot — a kettőnél két emelet­nyivel magasabbra épített plé­bániát —. szüntelenül arra kell gondolnom, mi adhat rendünk és szívünk szerinti békességet végre e falu lakói­nak? Szükséges-e megvárni, hogy az iskolával szemben ál- ’ó >*vár<*-iban felelőtlenül fel­szított szenvedélyek kitörje­nek, és többre is ragadtassa­nak néhány embert a névtelen levélírásnál, az iskola igazga­tójának lűlajdonái képező dol­gok megrongálásánál, ablak­bezúz,ásóknál, a gyerekeket pe­dig többre ösztönözzék annál, mint amit mér eddig is meg­tettek : úttörő-togköny veik szét- tépcsénél, visszadobálásánál?! Igen, ez történt itt. Es ha nem sorolom is fel, hogy so­kak szégyénére mi eshetett meg itt ma, 1961-ben, akkor is világos, hogy a két szomszéd vár , körül a tornyos-keresztes­nek a fedele alatt vajmi ke­vésre becsülik az állam és az egyház megállapodását. Nem békességet hirdetnek, nem be­csületes, dolgos életre intenek innen, hanem viharokat kor­bácsoló szenvedélyekre, gyű­lölködésre, lapuló alattomos­ságra, kétarcúságra, és — ami megvetésre méltó —, teszik ezt isten nevében. Darázsfé- Szeikhez hasonló ez a kisded falu, s az életében megnyilvá­nuló parázslás szítéi, azok, akik elvakultan szembe isve- keznek állítani a gyerekeket az államot képviselő iskolá­val, még ma sem gondolnak arra, hogy helyrehozzák a helyrehozható! Ma sem azon törik a fejüket, hogy a köz- egyként kötelező szabályzat ér­hangulat módszeres elmérgesí­tésének teendőitől visszaka­nyarodjanak a hivatásuk sze­rinti templomi szolgálatokhoz, mint az egyházaknak annyi tiszteletre méltó szolgája a megyében. Nem, még ma. sem tanultak a »helyzet magasla­tairól** alápillantók, jó lehet a mérték betelőféllben van. Kö­zel az a határ, amelyen túl már nem tűrhetjük el, hogy egy szocia’ista közösségben élő falu népét s főként felnö­vekvő generációját úgy moz­gasson egy-két felelőtlen sze­mély, mint bábjátékos a báb­jait valami olcsó vásári komé­diában. Tiszteljük az állam és az egyház között létrejött megál­lapodásokat, de tiltakoznunk kell, valahányszor azt látjuk, hogy a templom nemcsak arra szolgál, hogy benne imádkozni gyülekezzenek össze a hívek, hanem arra is, hogy közvetve testünkön élősködő reakciót te­nyésszen ki! Bizonyos vagyok abban, hogy sok vallásos em­ber ítéli el azokat az egyházi személyeket, aikik istenük szolgálata helyett konkolyt hin­tenek, bontani igyekeznek a szocializmus építésének belső harmóniáját! Történt, hogy a szóban for­gó falu általános iskolás lak­jai közül néhány — szüleinek akaratára — tanítási napon ment búcsút járni Andocsra. Az iskola a mindenki számára telmében igazolatlan távolma-. radásnak tekintette a búcsúja* rók hiányzását. Nem történt métanytalanság, csupán ra­gaszkodtak a rendtartáshoz^ Mi történt erre? Néhány fiúcska és kisleány összetépte úttörő-tagkönyvét. Csak úgy* maguktól? Felnőtt ember tud­ja, hogy ok nélkül nincs oko­zat. Az uttörő-kö" vv3 k eltépé- se, visszaadása sni nélkülözi az előzményeket, mint ahogy a kommunista nevelőknek ki­látásba helyezett »kiirtása-« sem csak úgy, magától kapott lábra! Van okunk azt hinni, hogy a plébános úr — akit 1956-os viselt dolgai miatt nem nevezhetjük semmiképpen sem a népi demokrácia lelkes aoos- tolának — nem fór a bőrébe, számára nem elég a templom és a plébánia. A falu vezetőinek kérelmére elhelyezték innen, ám az utód becsületesen kijelentette, hogy/ nem jön ilyen »darázsfészek­be**. A plébános úr tehát , még ma is ott. van. ahonnan ha ma elmenne, az is késő volna. Karácsony köze Igét, és a két szomszéd vár egyikének tornyában békességre szólíta­nak majd a harangok. De mi­lyen békesség lesz ez? Fapsá- gunk körében mikor érti meg már mindenki, hogy a közóhaj irántuk, munkájukat illetően ez: ne politizáljanak!? L. L Ajándékmsádás A pult előtt nők, férfiak, idősebbek meg fiatalabbak* akad, aki gyakorlott szemmel választja ki az árut, blokkoltál, és sietve távozik, ö már/ előre eltervezte, mit vásárol. Mások gondolkodnak: mit vegyenek, mit aján­dékozzanak. Mint az a bőrkabátos férfi is, akitől épp most kér­dezte az ela^ó: — Mit parancsol? — Sálat. . . Nylon­sálat kérek. |— MHyen színben és árban? — Mmd^gy, tessék mutatni, és majd vá­lasztok. Ez persze sokáig tart. ötöt-hatot is félrerak, gondolat­ban bizonyára odail­leszti felesége kabát­jához, melyik tetsze­ne, melyiknek örül­ne jobban* Nehéz kérdés. Látszik rajta, hogy nemigen szo­kott női holmikat vá­sárolni. Tanácstala­nul tekinget jobbra- balra, zavarja a sok kíváncsi szempár. Végre kimondja dön­tését. — Ezt a sálat ké­rem. — Igen, blokkolom. De ebben a pilla­natban egy másik ve­vő kívánságára bőr­kesztyűkkel teli do­boz kerül a pultra. A bőrkabátos férfi már- már meggondolja magát. Visszacsinál­ná az üzletet. . . Hogy a kesztyű nem jutott hamarabb eszébe! Kezében a blokkal félrevonul. Lovéltárcájából ki­vesz egy kis könyvet, s borítólapja alól, a jó kis rejtekhelyről elővesz egy százast és két ötvenest. Töp­reng. Nézi a kesztyű­ket, aztán ismét a pulthoz tolakodik. — Tessék még azt a barna kesztyűt is hozzáírni. . . — A férfit vagy a nőit? — Hát természete sen, hogy a nőit — feleli zavartan. N. S. A siófoki MÉK-telepem egy'egy szezonban 24—25 va­gon diót dolgoznak fel. 102-en naponként 800 kg dió­belet tisztítanak meg. A dióbelet a KÖZÉRT-nek, a Zöldség- és Gyümölcsellátó Vállalatnak, a Cukrászati Gyárnak, a Csemege- és Élelmiszerkereskedelmi Válla­latnak szállítják. HARMATH—RÉTI: A Top,i,z Kruger őrnagy valóban nem típusú tudott semmit az intézkedés örökke embereknél kedélyes Rudi Csaknem harmincezer hamis folyólag valaki fonttal űzetett fonton adott túl, feladatát el- nekem a napokban. Tudja, végezte, visszatérhetett volna, hogy van az ilyen zavaros; A siker azonban a fejébe időkben... Szeretnék meggyő-^ «zállt. Elhatározta, hogy a ma- ződni róla, nincs-e közöttük/ radékot a világ egyik legki- hamisítvány. Önök szoros kap- J sebb törpeállamában, Lieh- csolatban állnak a Svájci Nem- tenstein nagyhercegségben zeti Bankkal. Ha megmutatná, váltja át. Ez is könnyedén si- néhány szakértőnek... került, mindössze kétezer font Doman készségesen megígér- Q4i£j körüli összeg maradt a jókora te és cselekedett. Rövidesen^' , diplomatataskaban. Rudi fi- megjött a svájci bank hivata-í szokás, cánkolt jókedvében, egy kiadós , válasza- a fontok valódiak r ' nem ebéd utáin elégedetten dőlt hál- los V“laSza‘ a íantok valódik.. Semmi köze hozzá? IYT ehéz volna most már eldönteni, hogy Tapolczai. Ist- van tisztában volt-e azzal, hogv nem helyesen cse- iekedett, amikor iparengedély nélküli iparosit fogadott fel házának villanyszerelési munkáira. De ha ő nem tudott is erről, a munkavállaló, Báli Attila biztosan hallotta már, hogy a kontárkodást üldözi a törvény. Bóli fölvette a pénzt, a munkát azonban »rúgd fel, hogyd ott*< módra fe­lejtette Tapoiczaiéknál; háborgatják is emiatt eleget a há­zigazdát az áramszolgáltató emberei. Nem is csoda, hiszen á közelmúltban majdnem halálos áldozatot követett a fu- sermumka a Tapolczai családban. Bár nem helyeselhetjük, hogy Tapolczai István kon tárral dolgoztatott, mégis szót emelünk mellette. Ugyanis Bóli Attila többszöri felszólí­tás ellenére sem akarja helyrehozni hibáját.. S még valamiről. A kisiparosok érdekvédelmi szerve, a KIOSZ gyakran föliép a kontárokkal szemben, s köve­teli — helyesen — megrendszatoályozásukat Csakhogy — amint ebből az ügyből is kiviláglik — nemegyszer maguk a kisiparosok teszik lehetővé, hogy a kontárok manipulál­hassanak. Bóli Attilának például a cserénfai Erdő Endre villanyszerelő mester volt a »védangyala**. Erdő a saját aláírásával és pecsétjével fedezte Boli Attila munkáját. Éneikül ugyanis az Áramszolgáltató Vállalat nem jaráit volna hozzá Tapolczaiék házának villamosításához. Erdő Endre tehát fedezte Bóli törvénytelen tevékeny­ségét, ám amikor a panaszos azt követelte tőle, hogy aa általa fémjelzett munkát végezze el, vagy legalábbis vé- •i vatkozott, hogy semmi köze a dologhoz, Tapolczai István menjen követelőzni ahhoz, akinek a pénzt adta. Igazat is adnánk Erdő Endrének, ha nevét és aláírását nem láttuk volna ott a panaszos birto­kában levő papíron. így azonban bármennyire terhes is ez Erdő Endrének, a felelőtlenségért váMinia keli a követ­kezményeket. A KlOSZ-tól azt kérjük, hogy ne csak beszéljen a kontárok elleni küzdelemről, hanem mutassa is meg, hogy saját soraiban sem elnéző a kontárok támogatóival szem­be«- V . J.------------------------- ---- ------------------- ------------ ---------v--- CL1CV1 tlLCtül ClCgCUVIíUCU ViVXU uai" , . y h átteréről, de mi, ma, amikor először indult hosszabb értéke- ra vadúzi Metropol Hotel ké- Doman azonban egy régebbig az egész fantasztikus ügy mo­zaikjai már összeálltak, tudjuk, mi történt Egy derűs december eleji na­pon indult el érdekesnek ígér­kező útjára az abbáziai Roz­maring villából az értékesítési főhadiszállásról egy Fritz Härt­ner nevű negyvenes, köpcös emberke diplomata aktotáská­sítő körútra. Most is kitűnő nyelmes karosszékében... és tranzakció óta lekötelezettje/ ak^or f°€amzatt meg benne az vo,lt RuíE Raschnak, és (ti/ mert személyes tapasztalatai ötlet, arról tanúskodtak, hogy vala­mennyi pénzintézet simán »be­, „ akart tenni magáért. Megkérte/ megdicsérné őt a fo- g svájd szakért5ket) tovÄbblt-5 Hogy veszi** a fontokat. Eddig soha nok — gondolta —, ha vala- sák a bankjegyeket Londonba. í semmiféle komplikációja nem milyen bravúros módon is bi- a ߣmk q{ Englaind szakembe-5 VOlt- szinhe_ zonysá“ot szereznének arról, reihez Rudl is| hogy a bankjegyek tökéletesek, hamisítást a légii! etek eseb­Tevékenységének fő _ _ lye ezúttal Svájc volt. Abbé­val a hóna alatt A főnök, ziából indult, természetesen a Schwend egyik kedvence volt először az olasz részt kereste bek sem fedezik föl. Fütyörész- ez a nemcsak testileg minden föi- Luganóban ment minden. ve lépett a telefonfülkébe, a hájjal megkent, ördöngösen mint a kankai^pas Genf en kdzp<>nitos kisasszonytól nyája­ü gyes feketepiaci veterán. «» kérte a Zürich 357-26-ot. Eredeti neve természetesen nem vozoitek a bankpult mögött ai , . Hartner volt, csak az útlevele 1° tisztviselők a hatalmas font- Egy amerikai pénzintézet Zu- tan n<; kod ott nrről no meg ar- összeget beváltott urat, Basel- rich ben működő irodájának te­ról, hogy foglalkozása tisztes Lukéra ben, Bernben ^em- lefonszáma volt ez, vezetőjét, , ’ Rirorip különben... Rudi táskájából _ „ , kereskedő^ a Ntoiet Biroda- fogytak a íontok> de a másik egy Doman nevű, nemet szai­Raschnak hívták, ikertestvére, rekeszben gyarapodtok az iga- mazású urat Rasch alias Hart- Otto Rasch a főhadiszállás ad- zi svájci frankok. Heteken at ner kitűnően ismerte. ....................... , ... jarta a béke szigetet a vilag­n unisztraciojanák vezetője égésben, a semleges Svájcot, volt, kitűnő könyvelő, akinek élt, mint Marci Hevesen, napo- sokéves rutinja volt abban, ho- kát töltött a legjobb, a leg- gyan kell egyensúlyba hozni a sz®bb szállodákban, hiszen uto- legingatagabb mérlegeket is. sítása volt erre, nehogy túl A kötélidegekkel megáldott, Syors távozása valahol feltűn- gyomorimádó és mint az ilyen jék. megtörtént. Három nap kellett hozzá, ^ amíg megjött a londoni felelet:* a beküldött bankjegyek közül £ hat darab hamisnak bizonyult. Y Mivel a kérdő fél közvetlenül^, a svájci bank volt, ez kapta/ meg a londoni választ, és a/ jogügyi osztály — ahogy az^ ilyenkor lenni szokott — autó matikusan értesítette a zürichi; rendőrséget. A rendőrség*. — Talán még emlékszik rám, érintkezésbe lépett Mr. Do-/ SL2SSÄ. SfS *“ »« «4 ráadásul segíteni is5 i reskedők háborúban is elju- na mast tunk néha csöndes helyekre, akart »Hartner«-nek, közölte^ Vadúzból beszélek, Lichten- Rudj Rasch vadúzi címét, steinből. Szokatlan kérésem volna önhöz, egy üzletből ki- — Folytatjuk, — Olajtüzelés! fürdőszobakályha GYORS! KÉNYELMES! TISZTA! ÜZEMBIZTOS! Kapható a vaskereskedelmi szaküzletek­ben, áruházakban, szövetkezeti boltokban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents