Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 ▼asámap, 1961. november 19. PARTTAGSAGANAK KELTE 1903 — De aztán itt legyen ám egy órára, mert ha később jön, nem biztos, hogy itthon találja — mondta a menye, amikor Völgyi Lajos elvtársat kerestem. És ezzel az egy mondattal már elárulta, hogy még most is, 78 éves korában iá sokat jár közügyekben Völ­gyi elvtárs, a legrégibb somo­gyi párttagok egyike. — 19 éves voltam, amikor Aradon 1902-ben beléptem az Építők Szakszervezetébe. Em­lékezetes marad mindig ez az év. Tíz krajcár órabéremelésért sztrájkoltunk. Sikerrel. Ara­don szívtam magamba az el­ső tanításokat a szervezettség­ről, a tőkéről, a kizsákmányo­lásról, és ott hallottam először, hogy majd lesz egy olyan tár­sadalom. amelyben megszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása — mondja csöndesen. Hosszú, göröngyös, buktatók­kal teli út volt az az életút, amelyet pártunknak e veterán­ja megtett. 1905-ben mint kőművessegéd került Kaposvárra. Külvárosi kocsma petróleumlámpája kö­rül üldögéltek azok, akik a szervezkedésben látták a kive­zető utat. Az akkor már part­tag Völgyi Lajos itt is megta­lálta barátait, elvtársait. Be­kapcsolódott a kőművesek szakszervezeti mozgalmába, s azt azóta se hagyta eL — Nem volt hiábavaló a munkánk. 1910-ben már je­löltünk volt a választáson. Nagy szó volt ez akkor, hiszen nyíltan szembeszálltunk az uralkodó osztállyal. De az 1912. évi lampionos felvonulás sem volt kisebb jelentőségű. Több száz munkás tüntetett az általános, titkos választójo­gért Kaposváron is, és alkalmi szavalókórus kiáltotta: »Htizd fel a Tiszát. Melléje az Andrássy Gyulát!« Azután egy ideig nem volt alkalma gyűlésre járni: kitört az első világháború, behívták katonának. Sorra járta a fron­tokat. 1917-ben mint katona Mosonmagyaróvárra került. Ott akkoriban a császár őfel­sége 14—15 ezer katonát vont össze lőporgyárat építeni. Némi órabért kegyeskedett fi­zetni, s ők azt kevésnek ta­lálták. Sztrájkbizottságot szer­veztek — a bizottságnak La­jos bácsi is tagja volt —, és 20 fillér órabéremelésért sztrájkoltak. A sztrájkoló ka­tonákkal (!) egy ezredes tár­gyalt, hogy folytassák a mun­kát. Hiába veszik körül a sztrájkolok lakta barakktábort ibosnyák katonákkal, a sztrájk győz. 1918-ban Völgyi elvtárs ha­zatért. Üjból megszervezték a szakszervezeti- és pártmozgal­mat, megerősítették a háború­ban megritkított sorokat. S aztán a Tanácsköztársa­ság. .. A bankok államosításá­nak politikai biztosa: a forra­dalmi törvényszéken tanácsel­nök; a termelőszövetkezetek Somogy megyei politikai meg­bízottja; a városi és a megyei munkástanács tagja. MegUietődve beszél a Ta­nácsköztársaság intézkedései­ről és Latinka Sándorról, aki­ben igaz embert, széles látó­körű vezetőt ismert és tisztelt Somogy népe. A dicső napok után szomo­rú idők következtek. Sok for­radalmárral együtt 1919 au­gusztusában Völgyi elvtáirsat is letartóztatták. A fogházi sé­tán látta, amikor egy kutya- korbácsos tiszt Szalma Ist­vánt úgy vágta szembe, hogy kifordult a szemgolyója. Neki is kijutott a verésből. Két évig szenvedett a börtönben. Kiszabadulása után pedig hat éven át rendőri felügyelet alatt volt, s minden délben je­lentkeznie kellett a rendőrsé­gen. Üldözték, figyelték, még­is talált módot rá, hogy a fe­hérterror éveiben se szakadjon meg kapcsolata a szervezett munkásokkal. 1945-ben az elsők között lé­pett be a kommunista pártba. Földet osztott Igalbarj_, So- mogyszobon és Szigetvár kör­nyékén. - Volt falujáró népne­velő, nem vetett meg semmi­lyen pártmegbízatást. Tagja a városi pártbizottságnak. A IIT. kerületi alapszervezetben ve­zetőségi tag, a bíróságon népi ülnök. Hát ezért lehet őt csak ritkán találni otthon. Vágya, kívánsága? — Még egyszer szeretnék húszéves lenni. Megmutatnám a mai húszéveseknek... De megmutatja ő 78 éves korában is. — Akkor érzem jól magam, ha dolgozom a mozgalomért Reméljük, még sokáig dolgo­zik! Fonai László Egy véleményesés- ÉS AMI A HÁTTERÉBEN VAN — A kórházban szinte szó­hoz sem hagytak jutni. Kö­zölték velem, hogy ilyen jel­lemzés után nem dolgozhatok többet egészségügyi pályán. Egy fiatal, , húszéves lány, Fábián Zsuzsa panaszkodik így. Budapesten végezte el az egészségügyi szakiskolát, on­nan került Kaposvárra, a 2-es számú bölcsődébe. özvegy édesanyja a Tolna megyei Len­gyel községben él, s a kislány úgy gondolta: az újonnan meg­nyílt bonyhádi járási kórház­ba megy dolgozni, hogy köze­lebb kerüljön édesanyjához, és gyakrabban lehessen együtt vele A Kaposvári Városi Tanács Egészségügyi Osztályához át­irat érkezik Bonyhádról: küld­jenek véleményezést Fábián Zsuzsáról. Dr. Stamucz Jó­zsef osztályvezető értesíti a 2-es számú bölcsőde vezetőjét, hogy írja meg a jellemzést. Balázs Lászlóné a következő szövegű véleményt veti papír­ra: x ... Sajnálattal közlöm, hogy munkatársamról a legna­gyobb jóindulattal is kevés jót írhatok. Képességeit legföljebb közepesnek minősíthetjük. Szabadnap a tehenészetben PIHEN, ALSZIK meg a fa­lu, mikor ők nyolcán útnak in­dulnak. Hajnali fél hármat mutat a vekker, de nekik már reggel van. Hozzákezdenek a gondjaikra bízott 16 tehén le­tisztításához, és egy kis idő múlva csorduló tej csobogása tölti be az istállót Háromkor kezdik a munkát a nagybajomi Zöldimező tehenészei, és hét órakor már bent a tej a csar­nokban ... A tekarmányelőkészí tőben berreg a szecskázógép, aztán rövid időre leáll. Nagy Pál Já­nos és Bunevácz István össze- söpri a szétszóródott takar­mányt. Közben megérkezk Tóth Pista bácsi, a takarmá- nyos is. — Ilyen ember, nincs még egy a' szövetkezetiben — így Jani bácsi —, mindent a vilá­gon megcsinál... Pista bácsi szerényen hall­gat, de érzi, hogy valamit mondania kellene. — Ót) is szerettek, ahol az­előtt vdltam, a mezőm ... Mindhárman új emberek itt, alig több mint egy hónap­ja osztották be őket erre a posztra. Haragudott is egy ki­csit Horváth brigádvezető, az igaz, hogy így meg úgy, a leg­jobb embereit viszik el — de hát ők nem azért jöttek ide, mert nem tetszett nekik az. előző munkahely. Hanem ... — Itt helyt kell. állni min­denkor, és ide kértek bennün­ket — summásan, mindent megmagyarázóan ejti ki a sza­vakat Bunevácz Pista bácsi. — Mindenkor, az igaz — vágja rá társa —, de azért ne­künk is van szabadnapunk, akárcsak a teheneseknek. Szabadnap — az őszülő em bér szájából különös hangsúly, lyal hallatszik ez a szó. Nem ingyen jutnak hozzá. A két öreg a seprűre támaszkodik — kora reggel óta jólesik ennyi pihenés —, és felváltva beszél­nek. — Ügy rendezzük a dolgot, hogy csütörtöktől kezdve igyek­szünk megelőzni magunK it, Szombaton meg elkészíti ük a dupla adagot. Így vasárnapra megvan minden, s elvégezhet jük a ház körüli tennivalókat. — Keli az a szabadnap,' mi lenne velünk másként! . .. ÍGY csordogál a szó­patak, míg meg nem indul a gép. Értenek a géphez is, mert azt tartják, hogy a pa rasztember csak úgy boldogul­hat, ha mindenhez ért valamit. Jólesik végignézni a százas istállón. A puszta külső is so­kat elárul. Beck József egy kis fejőszéken ül, seprűt köt. — Nem vagyok megelégedve a renddel — panaszkodik —, ezzel a lefolyóval valami baj történt, már ígérték, hogy meg­csinálják ... Öröm vibrál az emberben hallva a panaszt. Ha ez nem igazi rend, akkor milyen lehet az istálló, mikor jó a lefolyó?! Az állatok pihennek, a napos seprűt köt Közben azon gon­dolkodik: jól kihasználta-e a tegnapi szabadnapot s milyen munka vár még rá a tél előtt, amit a következő szabadnapo­kon kell elvégeznie. Olyan bé­600 - 1750 Ft-ig KAPHATÓK AZ ÁLLAMI ÁRUHÁZAKBA!! ÉS A SZAKBOLTOKBA!! (3193) kés a hangulat, hogy néha még füttyre is kerekedik kedve... Sok a munka, de úgy megy itt minden, mintha gombnyo­másra történne. — Jó ez a szabadnap — jegyzi meg. — A mezőn dolgo­zók elkéretóznek a brigádveze­tőtói, ha adódik valami fontos otthon. Egy nap hiányoznak — nem történik katasztrófa. De itt! Ha egy nap elmaradnánk, mi lenne a jószággal? Aztán itt van a tejpremizálás; nem nagy összeg, de ösztönzi az embert... És beszél. Elmondja, hogy azelőtt száz liter tej után kap­tak egy egységet, mast sem­mit. Most minden liter után 10 fillér prémium jár. Nyilván­való, hogy azon vannak, hogy minél többet fejjenek. Persze ehhez az is szükséges, hogy az etetők jól dolgozzanak. Ezért a prémiumot egyenlő arányban osztják szét a tehenészek és az etetők között. Tíz liter a fejési átlag, lehetne több is, de a ta­karmányok most nem olyan jók. Az Ica nevű tehén azon­ban 14 litert is ad. pedig fia­tal. Azftin újra visszatér a sza­badnaphoz. Nemcsak ő, a töb­biek is — Endrédi János, Nagy Sándor bécsi, Szeiber Ferenc, Ben kő Pista bácsi — aki az imént jött be körülnézi.! — mind örülnek neki. Hogyan jutottak él idáig? — Nehéz erre röviden ma­gyarázatot adni — fontolgatja Acs Gergely János. Kutat az emlékeiben. Voltaképpen az év elején kezdődött, amikor még heten voltak. Sok munka jutott egy pmbérré. Látta ezt a vezetőség, és megszervezte a szabadna­pot, de úgy, hogy fejni be kel­tett menni akkor is. Ez pedig nem volt Igazi szabadnap. Két hónapja nyolcán vannak, és rendeződött a dolog. 1 Olyan jó így dolgozni, hogy többet nem is lehetne kí­vánni! Közlünk igen jó a kap­csolat, tori vádvezetőnk meg va­lóban párját ritkítja. Sokszor magunk is csodálkozunk, "hogy Sebestyénnek mennyire szív­ügye a közös állomány ... NYOLCÁN VANNAK, és minden nyolcadik napjak szabad. Ma Perák Józsefen a sor. A malomba ment lisztért, aztán csúfat hord a háztájiról , akad férfimunfca bőven a ház körül... A legkorábban kelnek a fa­luban, egyszerre kezdenek dol­gozni, és együtt hagyják el az istállót, ráért az mégsem il­lik, hogy valaki korábban el­távozzon, mint a többiek. Va­jon nehéz-e kitalálni így a nagybajomi Zöldmező jó tehe­nészetének titkát? Vörös Márta Munkatársaihoz való viszonya közepes. (?!) Munkája sok eset­ben az átlagember minőségi munkáját sem érte eí (?!). Munkafegyelem terén sem járt az elsők között, késései miatt több esetben lett figyelmeztet­ve. Igen megnyugtató, hogy hamarosan édesanyja környe­zetébe visszakerül (?!).« Stamucz doktor — minthogy csak a közelmúltban vette át hivatalát — nem ismeri a helyzetet, és elküldi a vélemé­nyezést Bonyhádra. Érthető, hogy ilyen jellem­zés után nem fogadják Fá­bián Zsuzsát kitörő lelkesedés­sel. <5 pedig elkeseredik, úgy véli; elvágták életútját. A róla írt jellemzés súlyos vádakat tartalmaz. Csakhogy a vádak nem feleinek meg min­denben a valóságnak. Az tény, hogy van a kislányban bajiam a felületességre. Gyakran ké­sett is munkahelyéről, ezért jogosan megbírálták. De ko­molyabban egyszer sem figyel­meztették, sőt egy augusztus- •ban megtartott bölcsődei mun­kaértekezleten általánosságban jó véleménnyel voltak róla. S mit mondanak Zsuzsáról munkatársai? Érdemes meg­hallgatni őket. Györfi Károlyné: »Munkáját elvégezte. Amit mondtunk ne­ki, mindig megcsinálta. Igaz, nagy lelkesedés nem volt ben­ne, de irányítani kellett őt, hi­szen fiatal. Általában olyan volt, mint a húszévesek. Sze­mély szerint semmi kifogásom nem volt ellene.« Böszörményi Istvánná: »Bár mindenki olyan volna, mint Zsuzsa volt, akkor nem lenne baj.« Dr.' Mázsa Ernő, a bölcsőde orvosa: »Csendes, nyugodt, mosolygós, jókedélyű lány volt. Megfelelően kézen fogva nevelhető annyira, hogy alkal­mas legyen ennek az állásnak elnyerésére.« Úgy gondoljuk, magyarázat ehhez nem szükséges. Viszont, kommentálni kellene, csak saj­nos, nem értjük a véleménye­zés következő mondatát, ami »az átlagember minőségi mun­kájáról!« szól. Balázsné a leg­jobb akarattal sem tudja félre­érthetetlenül megmagyarázni, mit akart ezzel állítani. Amikor közöljük vele, hogy Zsuzsát az ő véleményezése miatt nem veszik föl, így szól: — Nem akartam ártani ne­ki. Egy pillanatig sem gondol­tam arra, hogy nem tud elhe­lyezkedni. Nekem az volt. min­den akaratom, hogy közelfér­kőzzek hozzá, de ez nem sike­rült ... Szép szavak, csak nem meg­győzőek. A körülmények azt bizonyítják, hogy jórészt sze­mélyi ellentétből, hiúságból fakadóan készült a véleménye­zés. Fábián Zsuzsa a BM tánc- csoportjának volt a tagja. Ok­tóber közepén Egerbe készült az együttes. Stamucz doktor mint a fölöttes szerv vezetője hozzájárult, hogy a leány el­menjen. Amikor Zsuzsa közöl­te Balázsnéval, hogy Egerbe utazik, az dühösen kijelentet­te: — Azt próbálja meg, majd meglátja, mi lesz ... A kislány ezek után nem mert elutazni. A városi tanács egészségügyi osztályának ve­zetője tudomást szerzett erről az ügyről, és telefonon erélye­sen megrótta Balázsnét. Ez az eset rányomta bélye­gét a két nő közötti kapcsolat­ra, alig szóltak egymáshoz. Ilyen hangulatban és körülmé­nyek között íródott október 25-én a bürokratikus nyelveze­tű jellemzés. A városi tanácstól most le­vél megy Bonyhádra: Fábián Zsuzsa hibái ellenére alkal­mas az egészségügyi pályára, a róla írt véleményezés nem fedi teljesen a valóságot. Fábián Zsuzsa bizonyára rö­videsen újra dolgozni fog. A pályája kezdetén álló lány sé­relmét orvosoljak. Polesz György c&'lfXlífSVdtittOtOe Tóth József, a Somogy megyei Húsipari Vállalat brigád­vezetője a szocialista cím elnyeréséért küzd társaival. Szeptemberi tervüket 191.2 százalékra teljesítették. Ké­pünk bőrfejtés közben ábrázolja. Az Ingatlankezelő Vállalat felhívja bérlői figyelmét, hogy aki lakbérpótlék-fizetés vagy egyéb ok miatt je­lenlegi nagyobb lakását elcserélné, sürgősen jelentse be az Ingatlankezelő Vállalatnál, hogy részükre egyszobás összkomfortos lakást tudjunk biztosítani. _______________________________________________ _______________(43M' í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents