Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

Vasárnap. 1961. november 19. 5 SOMOGYI NÉPLAP /■jg ovács doktor két nap óta nem be- szél a feleségével. Az első nap úgy érezte, hogy idegösszeomlást kap ebben a kegyetlen, halk haragban. Húsz éve együtt vannak, de még nem fordult elő olyan veszekedés, amely­ben fél napnál tovább játszot­ták volna a háborúsdit. E két nap óta tartó ellenségeskedés már-már kezd ijesztővé válni. Mi következik ebből? Bizal­matlanság? Folytonos perpat­var? Válás? Tragédia? —töp­rengett, és idegesen kerülget­te a vitrinbe tett táviratot, amelyet fia küldött a város­ból, a kollégiumból. »Apám — idézte föl a távirat szövegét—, holnap a Fradi-meccset köz­vetíti a televízió, gyere értem a kocsiddal, mert otthon aka­rom végignézni a mérkőzést. Egyébként a napokban szülői értekezlet lesz az iskolában, anyu jöjjön el. Sok puszi, Pi­tyu.« Indulnia kellett volna a fiá­ért, de nem készítette elő az autót- Feleségének azt mond­ta, hogy nem fogja teljesíteni Pityu kívánságát. Az asszony először felkacagott, aztán sí­rógörcsöt kapott, s kiabálni kezdtek. Szó szót követett. A felesége külön ment lakni a kisszobába, s azóta se hajlan­dó tudomásul venni, hogy a nagyszobában is él valaki. De most talán, igen, most nyitja ki az ajtót — gondolta Kovács doktor, amikor meghallotta, hogy zörög a kilincs. Az asz- szony belevett, s leült a kana­péra. — Tegyük jóvá hibán­kat — mondta, — Kérlek, menj el a gyerekért. A meccset már nem láthatja, de ma este jó műsor lesz a televízióban, menj. menj el érte. Kérj tőle bocsánatot, és hozd haza. Én addig megcsinálom a kocso­nyát, levágok két csirkét, szer­zek ürmöst. és sütök háromfé­le tortát. Valahogy kiengesz­teljük ... — Nem megyek, nem. csiná­lok a saját gyerekemből maj­mot. és mákvirágot! — kiáltot­ta határozottan Kovács. Az asszony megint elsírta magát. — Mákvirág, neked mákéi­vá Q — felelte zokogva —, ha tudnád, hogy mitr szenved a szigorú tanároktól az a gye­rek, ha tudnád, hogy minden szülői értekezlet után sírva lé­pek ki az iskolából, és azt kérdem magamtól, hogyan bírhat ki egy gyerek annyit, amennyit ebben a ... a ... »laktanyában« kívánnak tőle. akkor... Szegény kisfiam! Már ilyen korán kegyetlen ve­led az élet. Menj el érte _ f ordult ismét könyörögve az urához —, mert nem bírom tovább. Dr. Kovács vette a kabátját és kirohant. Maga se tudta hová megy, csak el hazulról, valahová, akárhová. Amikor a Moszkvics kigördült a kapu­ból vüiant eszébe fia távirata. »Ma van az iskolában a szü­lői értekezlet.« Határozott mozdulattal a városba vezető útra fordította a kocsit és gázt adott neki... Belépett a kollégiumba. Pi­tyu ott állt egy ablaknak dül- leszkedve egyik barátjával és cigarettázott. Amikor meglát­ta apját, összerezzent, kiegye­nesedett. Egy villanatia far­kasszemet néztek egymással, apa és fin. aztán Pit^v morc kévpel, duzzogva elfordult. Az orvos elsapadtt u-eni^oott, aztán megkérdezte a vonástól, hon-’ uoi ie/lz rz a szülői érte­árakor ott volt az kólában. A szü- crt"k/'zi't~e sok anua -öt:t el. Fér­fiak minőO-sre öAen ha lehet­nek — ól,'-n1*ntta — »a Kovács doktor. Kérysrere'1 etlen hát­APA ráült az egyik padra. Szegy eil­te ezt a kisdiákos helyfogla­lást, meg azért is drukkolt, hogy mit tartanak a történtek, után a fiáról. Milyen vélemény hangzik el róla itt? Mindenki oda néz majd abba a padba, ahol ő ül. A tanár neki beszél, és a 45 éves, tisztességben őszülő orvosnak pirul a képe. Amikor az egyetemet elvégez­te, azt gondolta, hogy örökre szakított az iskolapaddal. S most itt van ni, itt ül megint és izgul. Akkor magáért, most meg a fiáért. A fiatal osztályfőnök föl­emelte hangját, s arra nézett, ahol dr. Kovácsné szokott ül­ni a szülői értekezleteken. Egy pillanatra meglepődött, ami­kor az apát látta helyette. így folytatta: »Kovács István az egyik legtehetségesebb gyerek az osztályban. Sajnos azon­ban két fegyelmi után se vál­toztatott magatartásán....« Két fegyelmi? — döbbent meo dr. Kovács. — Erről mit sem tudtam... £j zakadt az eső. Ko- vács meghökkent. O' Mi történhetett ez­zel a gyerekkel? — gondolta. — Ilyen ítéletidőben az országúton?... Ez volna az a Pityu, aki tegnapelőtt a) táv­iratot küldte; akinek nem elég az iskolai televízió; aki tortá­val tele hassal, a fotelben el­nyúlva, anyja szolgálatkész ugrándozása közben akarja él­vezni a meccset? Ügy látszik, jót tett neki, hogy nem kér­tem tőle bocsánatot, a fene a taknyosát. Hát mit képzel ez az apjáról? Majomnak képze­li, aki fia kegyeiért esedezik? Azért a két fegyelmiért majd külön számolunk. Majd meg­mutatom én ennek, hogy ... A kettes kilométerkőnél csu­romvizesen egy fiatalentoer kémlelte a városból kivezető utat. Dr. Kovács észrevette a fiát, de nem lassított. Amikor a gyerek megismerte a kocsit, és bizonytalanul feltartotta a Dr. Ci.nkotai Frigyes: JANOS BÁCSI (olaj).-t ó Jv ; í T£N.' VVOOB; VIHA R Virtfcrporos rtaráz ’áb k Ír nr> > a /. irr k Jyhé >en, cikcak* os \ á itik ösv/t-gyűjtik az ür.s v'ii :r iiit’en mOrgét serényen Kegy - le”'?ért evdekel, s t’M’d e Imii egy ;-k c-^ulnnc; farkrt-b-bi zva. kutyahűség, ho á rohansz? Kopog a háztető-, ropog n gy£r»gc növény et, szárb-n reményed. Jég'-Hl-vök ívért hullnak le, mért verik kertjét a szegénynek*: »... Ügy érezzük — folytat­ta a tanár —, hogy a gyerek­ből mindinkább eltűnnek azok a szép tulajdonságok, amelyek az iskolába lépésekor jelle­mezték. Hanyag, züllik, min­dig az anyjával fenyegetőzik, nagyképü és puhány. Én hit­tem ebben a gyerekben, ami­kor idejött, és hiszek most is. Alaptulajdonságai feljogosíta­nak erre. Keresem, kutatom szakadatlan, s nem tudom, hol lehet a baj. Szeme itt összevillant Ko­vácséval, aztán tovább beszélt. Dr. Kovács úgy érezte, mintha nem is az ö, hanem az osz­tályfőnök ryereke lenne Pityu. Ez az ember többet tűi róla, mint ő, aki ringatta a bölcső­jét. »S^kat tép»lxd*em azon — folytatta a tanár —, nem ott­hon nevelik-e rosszul a gye­deket. De hiszen minden szü­lői értekezleten itt van az édescnyja, s elmondtam neki mindent...« Kovács behvnvtn a szemét, ómikor kifel* indult az iskolá­ból. a pedellus megállította »Doktor úr — mondta — itt iárt r fia. SamáVa a történte­ket de itt. az osztályfőnök úr előtt vem akar kcVerretlen heV’zethe kerülni. Ari üzeni, u ogv a !• a-a felé verető orszáa- út~n vá -a Nem akar haza­menni, csak.. .« kezét, belelépett a gázpedálba. A Moszkvics felgyorsult, és elröpült a gyerek mellett. A visszapillantó tükörben egy másodpercre látta, amint fia kétségbeesetten integetett utá­na. Kovács doktor torkát va­lami szorította. »Nem, nem szabad most meghátrálni« — mondta magában, és törölget- te a szélvédő üveget. Otthon a felesége a nyakába ugrott: — Hol van Pityu? — kiál­totta örömmel —, megjött ugye, meghoztad? — Nem. Azt üzeni, hogy nem jön haza. — Mi van vele? — ... Hát tudod, volt bocsá­natkérés, kiengesztelés, sajnál­kozás, minden. Különben úgy határoztam, hogy fölmentlek téged a szülői értekezletek iz­galmai és fáradalma alól. Ez­után én megyek el oda. És most üljünk le, szívem, együk meg a csirkét, igyuk meg az ürmöst, s ami megmarad, hát megmarad. — Ügy örülök —■ sóhajtott vacsora közben az asszony —, ho»y ez a gyerek eVgté*elt ka­pott, és idejében egyenesbe jött minden... — Igen — mondta Kalács —. egyenesbe ... * %esedi MáafUr Jevgenyij Jevtusenko: „TARTSATOK KOMMUNISTÁNAK! Am tartsatok hetvenkettőnek: — én zengem elragadtatott dalokban: — gyermekkorom óta érzem: — kommunista vagyok! Tábortüzeink körül állva, pionír nyakkendős kölykök, zengtük a párt dalait, s ez a drága lelkesedés azóta örök. Szörnyű bajok ha sodortak, láz vert, a közöny hidege rázott, anyaként felemelt — s odavonta szívem a Forradalom magához. S várva a harcban a posztra: hittem: adósságom lerovom, s Anyámat, aki életemet óvta, védve, elesve átkarolom. Fáj, gyönyörű ez az irigység, mi vigasztalanul ölel át: — Október! Honvédő Háború! Nem voltam katonád! De ném! Nem érkeztem ide késve! Magasztos ez a sors, ami rám vár!. — Tart verseim igaz hadviselése valamennyi hazugság barikádján! Bár csoda jól kinevelt fiúkák az elleneink: — csupa báj, ki tanultsági — Vélük a békés vita útját'1 elvetem én — az alku kizárt! Ebben a háborúban de nehéz szívdobogásnyit jutni előre! — De Október ez nékem, éppen ezért! S Honvédő Háború hőse mind, aki társam! Mi vonulunk a Forradalom felszaggatott terepén, Öt folytatja a mi rohamunk, bennünk ragyog fel most az a fény. Gyűlölöm a nyugdíjazott szíveket, s ki vállalja a bútor szerepét: kit a kényelem súlyos pora lep, s az undorító arany ciráda tetéz! Fonnyadt arcukról a penész lerágja a küzdelem emberi fényét: — »Védtük a Szovjet Hatalmat a vész idején! Most hadd emésszük a bókét!« A szovjethatalom grejét mint a rohamra elszánt katonák, védjétek e sokféle hazugtól, e kivénhedt szívű had sokat árt. A súlyosodé kalászra hajolva, s műhelyben ügyelve az öntést, aggódva vigyázz a szovjethatalomra, s a csillagokra törve is őt védd! A mocskos szívű úr — valahány volt — Szovjet Hatalom! — szórta rád szemetét. Sunyi jós röhögésük régen elásott, tervezve romodra tenyésztelepét. Gyűlöletük önkívületében fenyegettek fegyverrel, ugatással; — ki nyíltan hordta a kést a szemében, ki árulta ügyünket sunyisággal; szivacs-szívűek, a közöny szörnyei, kik odaírják minden alá a nevük, s felemelik a Forradalom fegyvereit, a Forradalom szívére sújtva velük! Aljas e játék, durva, pimasz, s a főszerepet — jól, betanítva — az ő hősük: — arcán a bárgyú grimasz — Ahogyóhajtják úr alakítja. Nehezen lehet őt kihalászni, fed erí ravasz ostobasága; Ahogyóhajtják úr nem akárki: szívós gyökerét táplálni sok a trágya. Csúszós, kitűnő vazelinnal kenték — hol a rés, melyen át be ne férne?! »Nemzeti hős!« — majd »Le a bitanggal!« ott szurkol, ahol biztos a pénze. E finom utódok, e fiókák, ügyesek, fejlődőképesek itt most. Zsíros ujjacskáikat be szorítják, be igazítják zásztó-rudainkhoz! Sü rögve, lapulva, tiporva, ahogy kell, — mennyi bitangságuk nyoma látszik! Forradalmiságukat igazolták kezesekkel, a forradalomtól undorodva halálig! Idézeteik bunkója alatt — cáfolni ezeket aligha tudod — tiszta halántékú hazafiak ezre — bemocskolva — térdre rogyott Én Majakovszkijhoz fellebbezek, ki értette e két lábra nem állott csont nélküli kígyó sereget, s róluk igaz szavakat kiáltott. Majakovszkij! — ma persze citálják! S nem takarékoskodnak a bronzzal. De e »lelkesedök« hogy utálták, s mit küzdött ő e sok sunyi korccsal! Cikkecskéik légyraja lepte, meghurcolni nevét: — nem aludtak. — »Nem proletár író!« — süvítette felé ez á bandita-osztag. Hány pimasz üggyel dühítette ez az álszent motyogó gárda, s a Verset a szovjet útlevélről életében elszabotálta. De ő fiatal haragja fűzében az idézőjeleken át köríbénk lép: hatalmas, akár a Forradalom, s halhatatlanná teszi lényét áldozatos lobogása, — s örökre, mint a vér, zuhog, lázadozik: Majakovista-szívünk örökölte önzetlensége forró ritmusait. Amikor a ragyás arcú parasztok, kucsmák és katonasisakok, követtek — Forradalom! — vállalva a harcod^ azok önzetlenül hoztak áldozatot. Sebesült kezüket kulcsolva köréd hűen öleltek, kínban, becsülettel; de volt, ki letérdelt, csúszva eléd, mert tudta, feláll tele zsebbel. Leborultak eléd, hízelegtek, sürögve-forogva szolgálták ügyedet, de árulást szegeztek a szívednek, régóta ismert stílusuk ez. E fajtát ismerem, s e tudástól keserű a szám, görcs fogja a torkom. Jöhet bármi idő — e puhány jól érzi magát — mindenhez idomulva folyton. E hernyóknak, akik itt araszolnak, s hazudoznak a gyűlések előtt, nem drága a szovjethatalom — csak az ő nyomorult kis hatalmuk — mindenekelőtt! De engem, akár szerelemben a féltés — öl érte aggodalom. Meghalnék érte! — s tehetetlen háromszorosan gyilkol a gond. Ám nyalakodjanali asztalaidnál, törje magát, ki ügyesebb, Forradalom! ezekkel mire jutnál? katonáidra tekints: — lakájok ezek! Borravalóért barát a lakáj, ami tetszik, csak azt teríti ki eléd. de áruló lelke csupa ragály, hajlongva ajánlja — eladja hitét. Nézd, katonáid, — nem hízeleg egy sem; szófián e had, kemények szavaik. Nem hazudoznak. — s mind engedetlen, a hazugság ha küldi vezényszavait. Ti nyers-nyakas ok, keményszavúak, sorsotok be nehéz, bonyolult, hány sebet kaptatok már amiatt, hogy — a modor nem elég kitanult. Titeket mennyi sérelem ért, szállt fejetekre vád, gyanú, per, — s beálltatok rendőrnek ezért? — Partizánnak szöktetek el! 55 mint a ragyás arcú parasztok, kucsmák és katonasisakok, mentetek a Forradalom aromában, áldozatos halálba mentetek ott! Igazunkért hűen elesve a bajok éveiben-: — nagy a fi érdemetek’ Ráborulok kommunista szívetekre, s nem keresem a taffkönyveteket. Elestetek az igazság ütközetében; — a harcba kiállók helyetekre, 15 bátrak, én, akinek nincs tagkönyv a zsebében; — Forradalom, fogadj el katonádnak! A csillagok ostroma, a munka magas­feszültsége szívünkben akkumulálva, a Janus-arcú sereggel a harc; — ez a Forradalom mai kézitusája. Büszkén megyek sorsom elébe, s megállók, amíg bírja a térdem: hízelegjen a haszon sunyi, népe — én. nem! Sok bánfaiam ért, s majd fáj nekem is, hogy elhagy sok olyan, aki szeretett — e gondot a szív elbírja, csak azt nem, hogy a Forradalomhoz hűtlen lehetek. Nem kell, hogy a hazug, tehetetlen erkölcsök nyomorék eszménye legyek. Csak ti »kommunistának tartsatok engem** akikért oda szántam az életem. Vád Mihály fordítás» Jevgenyij Jevtusenko Szibé­riában született 1933-ban. Dol­gozott kolhozban, földtani ex­pedícióban, elvégezte a moszk­vai irodalmi egyetemet, majd bebarangolta a Szovjetunió ti­zenhat köztársaságát. Tizenhat esztendős kora óta jelennek meg nyomtatásban versei. Ed­dig hét önálló kötete jelent mea. Ablak, nyílik a fehér fák sorára, Minket zsúfolt villamos döcögtet, Irigység, Lakodal­mak, Ütitársnőm, Szobrok a dzsungelben című verseit a Nagyvilág; Naggyá lenni, Hagy­maleves című költeményét az Elet és Irodalom ismertette meg a magyar olvasókkal. A Kortárs novemberi számá­ban jelent meg a »Tartsatok kommunistának!« című verte. Ez a mű szinte az »új hwVSrm ars poeticája; kifejezi a Maja» kovszkijért lelkesedő költő- generáció érzéseit, gondolatait, Az állandóan új utakat kereső, a munkásosztály, a dolgozó nép mellett kiálló Jevtusenko Ura* ját az egyszerű érzések, hétközi napi képek finom tollú meg^ örökítése, fiatalosan friss szer*.; lélet jellemei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents