Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-17 / 271. szám
SOaíOGYI NÉPLAP 6 Péntek, I96L november H Nem könnyű munkát vállaltak MEGHÍVOTT VENDÉGKÉNT vettem részt a napokban egy értekezleten. Jóval a tanácskozás előtt kézhez kaptam azt a népművelési munkatervet, amelyet ennek az értekezletnek, illetve az ezen részit vevőknek kellett megvitatniuk, esetleg kiegészíteniük, végül elfogadniuk. Érdekelt, hogy akadnak-e vitázók, javaslattevők, akik kifogásolják, hogy a tervek ‘hem kollektív munka eredményeként születtek, hogy ilyen meg ilyen kiegészítésre, változtatásra szorulnak. Meg aztán, hogy a megvalósítás felelősségét csak változtatások után lehet vállalni. Akadtak vitázók, javas- lattevők, de hivatalból. Az illetékes vezetőkön kívül alig szólt hozzá valaki a tárgyhoz, a munkatervhez. Megvallom, nem éreztem jól magamat ezen az ülésen, ahol a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság 1961—62. évi népművelési munkatervét “-tárgyalta-“ a! szakszervezeti bizottság. Mégpedig olyanképpen, hogy meghallgatta az illetékeseket — s az ugyancsak korábban már megkapott munkaterv ismeretében szavazásra nyújtotta a kezét, mintha legalábbis ennyivel manapság el lehetne intézni egy egész évi munkát meghatározó napirendi pontot Valahogy arra az időszakra emlékeztetett engem ez a tanácskozás, amikor nem volt mit tenni, az adminisztratív intézkedéseket csak elfogadni és csak tűzzel-vassal megvalósítani lehetett Ésszerűsítő, célszerűsítő megjegyzések nélkül, gyakran ütemes tapssal, így hát csalódást okozott a tagok passzivitása a vezetők aktivitása ellenében. Mert jól tudom, hogy sem a termelési, sem pedig a népművelési terveket nem a vezetők hajtják végre — ők ellenőrzik, segítik, irányítják szükség esetén - hanem azok a dolgozók, akiket jelen esetben az erdőgazdaság szakszervezeti bizottsága képvisel. DE TÉRJÜNK VISSZA A TÁRGYHOZ, annál Js inkább, mert egy kijavítandó hibára szeretnék rámutatni, mivel még így, későn sincs késő. Jövőre — ha figyelembe veszik ezeket a megjegyzéseket —, már másként tervezhetnek. Ismeretes, hogy a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság átszervezésen ment keresztül az utóbbi hónapokban. így valójában új területet jelent, amelynek föl kellett volna tárni lehetőségeit, adottságait ahhoz, hogy a tervezés a népművelési munkát illetően reális legyen. A fölmérésen kívül meg kellett volna hallgatni a munkahelyi bizottságok által jelzett kívánságokat, számolni az általuk jelzett igényekkel is. Csak ezután s kollektive kellett volna elkészíteni a terveket, amelyeknek megvalósítása — mint mondtam már — nem egy-fcét ember vállára nehezedő kötelesség és felelősség. A fölmérés, az igények, kívánságok meghallgatása nem vagy. csak igen hézagosán történt meg. S ezért van, ezzel magyarázható, hogy a tervek nélkülözik a konkrétumokat, hogy sok bennük az általános. De nem rögzítik, vagy csak kerülgetik a hogyan, a miért és mikor kérdéseit. Ezzel a tervvel, még a kiegészítés után is, nehezebb lesz boldogulni. De már most, ezt is vállalni keü. A MDNKATERV az erdőgazdaság művelődési életének kibontásáról, kibontakoztatásáról beszél. Szépen hangzik ez! De nem egyértelmű határozottsággal szól. Nem csoda hát, ha a szavazati joggal részt vevő értekezők többsége csak bólintott Meg vagyok árral győződve, hogy ha termelési problémákról esik szó ugyanebben a kollektívában, nagyobb az aktivitás. A termelési feladatok mellé másként sorakozna! az emberek. De talán nem is sokára megtanulják ázt, hogy a művelt munkás, a magát képező ember termelőmunkája is eredményesebb, és akkor nemcsak főbólintással jeleznek, kéztartással szavaznak olyasvalamiről, aminek fontosságát egyelőre nem érzik valahányon. Itt jegyzem meg, hogy ez a népművelési tervmegbeszélés bármennyire elsietett és bizonytalan lépés volt is, nem volt fölösleges. Azt jelezte, hogy az erdőgazdaságnál elkezdődik valami, amit érdemes figyelemmel kísérni. A vezetők által módosított tervek végrehajtása nem lesz könpyű, már csak azért sem, mert egymástól távol eső és sokszor a környező falvaktól is elzárt munkahelyek alkotják a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaságot Nem egy ilyen munkahelyen nincs villany sem, másutt a bekötő út hiányzik, ismét másutt a kultúrterem, a művelődési otthon. A lehetőségek és adottságok szegényesek, mégis támadás indul a tudás várainak bevételére, s legtöbb helyen azzal, hegy — minden más teendőt megelőzően — rendezik a gazdaság könyvtárhelyzetét Legyen könyvtár, sok olvasnivaló! Ne csak 15—20 könyv alkossa az önművelés forrását — mint eddig! A szakszervezeti! bizottság húsz színházi bérletet vásárolt a Kaposvárhoz közel eső erdészetek dolgozói számára. Ez azt jelenti, hogy az évadban jutalomként 200 dolgozó látogathat el a színházba. Kórusok állnak szervezés előtt, másutt színjátszó és népi tánc- csoportok. Valahány erdészetnél lesznek szakmai tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, egyéb rendezvényeik. Szóval, valami kezdődik, elkezdődik a hibásan elkészített munkaterv ellenére is, hogy erdő- gazdasági dolgozóink, akiknek munkájának java — az aratás — a téli hónapokra esik, ne érezzék 'kirekesztetteknek magukat. Hozzá juthassanak az önművelés minimális lehetőségedhez, és szórakozási alkalmakat is találjanak. IMMÄR AZ ÉRDEKEL BENNÜNKET, hogy hogyan sikerül teljesíteni e terveket, amelyeknek megvalósításával nem könnyű munkát vállaltak erdészeánk. László Ibolya Megjelent az MSZ&T kalendáriuma A napokban került forgalomba az MSZBT Országos Titkárságának kiadásában a Kalendárium 1962 című kiadvány. A kalendárium a jövő évi naptár és az évfordulójegyzet mellett több mint száz érdekes riportfényképet, közöttük művészi felvételeket, rajzokat is tartalmaz. Képekét látunk az MSZBT életéből, a világűr meghódításáról, a szovjet balett, a művészet, a tudomány és a szovjet emberek életéből. A sok képet, cikket és a különböző közérdekű tudnivalókat költemények, elbeszélések teszik még színesebbé. Több népszerűsítő pedagógiai, technikai és mezőgazdasági cikket olvashatunk benne. Háztartási tanácsadó jellegű írásokat, divattájékoztatót és képes sport- riportokat is olvashatunk ebben az érdekes, ismeretterjesztő igényű kiadványban. TAB KA la^ak A funkcióhalmozás következménye Steier Imre, a Barcsi Fűrészüzem körfű részes brigádvezetője a múlt hónapban 120 százalékra teljesítette tervét. “A szakma kiváló dolgozója-“ jelvényt kétszer kapta meg. 60Q0 forinfot lopott — két nap alatt elitta Nem ismeretlen a rendőrség és a bíróság előtt Francsics József 37 éves, többszörösen büntetett kaposvári lakos. 1951-től csak néhány hónapig volt szabadlábon, a többi időt börtönben töltötte. Most is csak egy-két hónapig dolgozott becsületesen. Legutóbbi szabadulása után a 23-as AKÖV-höz került kocsi- rakónak. Egy hónap alatt 1800 forintot keresett. Azonban nem becsülte meg magát, mind többet ivott, nem jelent meg munkahelyén, végül önkényesen kilépett a vállalattól. Miután Francsics otthagyta az AKÖV-öt, Nagybaj om-Len- csenpuszbára ment azzal, hogy dolgozni fog. Beállt egy gazdához. Szállást kapejtt, ott aludt, majd reggel, amikor csak a tízéves kislány volt otthon, a leánytól megtudta, hogy a szülők hol tartják pénzüket, s 6000 forintot ellopott. Ezzel odébb állt, s a lopott pénzt két nap alatt fonyódi és bala- tonfenyvesi vendéglőkben el- dorbézolta. Majd Fejér megye egyik községében bort vett, és amíg a gazda a pincéből a bort hozta, a karóráját ellopta. Barangolása során Alap községben a szőlőbe ment, s 300 forintot csalt ki egy gazdától azzal, hogy munkaruhát akar vásárolni. Ezt a pénzt is elitta. Sióagárdon egy szőlősgazdától kapott éjjeli szállást Ezt azzal »hálálta meg-“, hogy elemelte levéltárcáját amelyben 500 forint volt Tolnában két nővel moziba ment A mozinál szolgalatot teljesítő rendőr fölismerte és igazoltatta. Francsicsot a rendőrség letartóztatta. > > > ^ Rengeteg bajjal jár, ha az ^ember mindent magára vállal. C Nincs ideje semmire, állandóan C gyülésekre jár, a házi munkát C meg elhanyagolja. Kiss Ala- C dámak más problémája is fakadt Hatféle teendővel bajlódott fő munkáján kívül, s C úgy belezavarodott hogy so- í sem tudta, hol rrülyen minő> ség ben jelenik még. A Haza- >£ias Népfront ülésén a tűzöl- >tók hivatásáról kezdett beszélni, majd ráébredve baklövésére, a szülői munkaközösség teendőire tért át Végül sejtelme sem volt, hogy miről beszéljen, mivel a tűzoltótestület >a szülői munkaközösség meg >az egyéb szervezetek, intézmények értekezletein is ugyai*> azokat az arcokat látta. Az őrült főorvos Az ausztriai Seegraben városka kórházába beállított egy elegáns férfi, és kijelentette, hogy ő az újonnant kinevezett főorvos, s nyomban el is akarja kezdeni a munkát. Az ápolónővérek ránéztek a férfira, majd bevezették a főorvosi szobába. A férfi azonnal elővette a kartotékokat, megjelölt néhány nevet, és utasítást adott, hogy ezeket a betegeket vizsgálatra hozzák elébe. Az ügyeletes ápolónővér kisietett a szobából. Mire visszatért, a »főorvos« már fehér köpenyben várt rá, ő azonban nem betegeket, hanem két rendőrt hozott magával. Az ápolónő ugyanis rögtön fölismert az »új főorvosban« egy régebbi elmebeteg pacienst, akit egy darabig a kórházban kezeltek. A rendőrök udvariasan felszólították a férfit* hogy kövesse őket, és minden baj nélkül be is szállították a a gráci elmegyógyintézetbe. * * * AZ EGYIK MEGYEI SZERV MUNKATÁRSA az esős idő beállta óta rendszerint csak a tsz-irodákig jut el. — Hát, elvtársak, a félcipő nem alkalmas erre a terepre — mentegetőzött, amikor hívták, nézzen szét a gazdaságban. Következő látogatásakor arra kérte a tsz vezetőit, hívassák be az irodára az egyik Í brigjádvezetőt. Nagy meglepetésére egy gumicsizmát nyoroÍ tak a kezébe. — Menjünk inkább mi őhoz- ^zá — mondták mosolyogva a í^tsz vezetői. — A félcipő szónkban valóban nem alkalmas ércre a terepre, itt van hát ez a C gumicsizma. Félcipős föiötte- Cseinknek rendszeresítettük, Chogy ne kelljen félmunkát végezniük nálunk. AZ ÖRÖKSÉQ /• M ét napja élvezem a Mr pihenés, a kikapcso- lódás, a szabadság örömeit. Jó itt lenni, kimondhatatlanul jó. Gyerekkorom óta mindig ez volt ez egyetlen falu, ahová kívánkoztam, ahová boldogan jöttem, és ahol mindig jól éreztem magam. Ha kérdeznék a miértet, talán nem is tudnék rá feleint A város zaja után az itteni csend, a rokonok kedvessége vagy az a megfoghatatlan nyugalom? — nem tudom, valami mindig idehúz. És mégis milyen hosszú idő után vagyok újra itt! Minden a régi és mégis új. Ahogy jöttünk Jutkával végig a falun, arcokat láttam, némelyiknél felvillant gondolatomban a név is, és az, amit tudok róluk. Vajon megismernek-e? — ötlött fel bennem, ahogy jóestéket kívánva bandukoltunk hazafelé. Mert itt mindenki köszön mindenkinek, még akkor is, ha idegen az ember... Fürkésző tekintetek igen, néhány év elszaladt... Port kavar a szekér, egy asz- szony libákat terel hazafelé, ott egy kutya, az utcára baktat nézelődni. És az öreg Kiss Sanyi bácsi most is ott áll botjára támaszkodva a kerítésnél, pipázik. így estefelé itt szokott lenni... — Mintha tegnap mentem volna el. Te, Jutka, itt nem változott semmi, minden és mindenki a helyén van. Vagy ezt csak most, az első pillanatban látom így?... iiost már tudom, hogy ez csak . az első benyomás volt, mert éppen, mikor válaszolni akart Jutka, egy 12—13 éves kislány lépett el mellettünk, tejeskannával a csarnokba igyekezett. Lehajtott fejjel, nagyon halkan köszönt, úgy lépkedett, mintha nemcsak a kanna, hanem valami igen nagy teher húzná a vállát. Különös, hogy pont ebben a pillanatban kerül elém ez a gyerek. Mogyorós Kati, . aki eleven bizonyítéka volt annak, hogy nem minden a régi... De ezt csak tegnap óta tudom, mert tegnap kérdeztem meg Jutkától, hogy vannak Mogyorósék, mi van Katival. Az az esti találkozás furcsán hatott rám, nem tudtam kiverni a fejemből. Most, hogy mindent tudok, nehéz nem Katira gondolnom. S^ZÉfati, Kati... Valamikor még én is dajkáltam; édesanyja alig négyöt évvel volt idősebb Jutkánál és nálam, olyan barátságféle fűzött össze bennünket. Számtalan délutánt töltöttünk ott, öltözettük, sétáltattuk Katit, külön élmény volt egy eleven babával játszani. Anyja imádta — sokszor nehezteltünk rá, mert nekünk nem engedte meg, hogy tisztába tegyük a kicsit. A legszebb ház volt a faluban az övék, zölden csillogó nemes vakolattal, három nagy, sárga re%dőnyös ablakkal. Ehhez a há hoz sok föld is tartozott és jószágnál teli istálló. A nagyszülőknek, az öreg Mogyoró- séknak tulajdonítottunk mindent, hiszen Katt apja másutt dolgozott, üalahol irodában. Versengve szerettük Katit, még azt is megtettem, mikqr nyaralni mentem, hogy össze- kuporgatott pénzemből csokit vettem neki — pedig nem volt rá szüksége, mindene megvolt. Viszont boldoggá tett, mert úgy láttam, örül neki a gye-, rek. Aztán egy nyáron — Kati már négyéves volt — új vendég fogadott Mogyoróséknál. a kocsiban egy szöszi kisfiú, Pétiké feküdt. Kati húzta a kezem. — Tessék megnézni, milyen gyönyörű testvérkét hozott a gólya! Szeretem ám, már odaadtam neki a Pötyi babát meg a fehér mackót, nekem jó lesz a Jancsi bohóc is, nem baj az, ha egy kicsit kopott, igaz? Csillogott a szeme, csacsogott, csacsogott. Megkapó volt ez a gyereknél ritka, szívből jövő önzetlen szeretet. Szegény Kati! A következő években kevesebbet láttam, valahogy úgy éreztem, hogy az anyja nem szívesen veszi látogatásainkat. Valami furcsa gőggel beszélt velünk, s ez rosszul esett. Inkább Kati főtt át, ha ott voltam, és véget nem érően áradozott az öccséről... ' í utka mesélt egyszer * *—-J arról, hogy baj tör- tént Kati apjával, valami sikkasztási ügybe keveredett, most máshol dolgozik, de már rendbe jöttek, villát is vettek a Balaton mellett. Ez a villa, az örökség terhe, ez húzta Kati vál'át akkor este, nem is annyira a kanna falához csapódó tej. D°lután, mikor behívtam hoz- zém,. a serdülő Iónunk su*asáncn'o1 7Á-voéf bo n? nyúlt, kifejlődött nagylány lett, csak az örök-huncut, nagy, fekete gyerekszeme tűnt fel: sápadtan, valami végtelen bánattal tekintett a padlóra és mindig lefelé. Nem, ez a Kati más, nem a régi virgonc gyes rek már, aki repülve szaladt az emberhez, aki tündéri kedvességével, ragaszkodásával még arra is rá tudott szedni, hogy koromhoz nem illő módon az udvaron sántikáljak vele. Valami idegenség van benne, amitől magam is zavarba jövök. — Ülj le, Katikám. Olyan rég nem láttalak, egészen nagylány lettél — valamit csak kellett mondanom, hogy megtörjem a csendet, és közben már azon törtem a fejem, hogyan férkőzzem közel hozzá, blyan közel, *mint régen, hogy megeredjen a szava. Nehéz volt, s magam sem tudom, a sok összevisszái fecsegés közben hogyan is tért rá a dologra. Beszélt, beszélt, én hallgattamK s csak akkor ocsúdtam fel, amikor bejelentette, hogy most már sietnie kell haza, majd még átjön.., Nem tartóztathattam. Elment, most semmi sem volt a. kezében, mégis egy kissé görnyedt- vek látszott és nagyon elhagyatott "ek. , f^l^ogy tehet, ilyet egy swm ) asszony, egy anyaöl tSnS — ágaskodott föl bennem valami. Jutkának igaza volt, mikor azt mondta, ebből a Mogyorós famíliabői a pénz, a vagyon kiölte p szívet, ötvenhatban újra sikkasztott Kati apia, s kapóba. jöttek a, zavaros idők. Hétéves volt akkor a kislány, keveset, ér+e+t i mag az estén- kéntt lázas t--,A-r'ko^ásnkból. f'salr. se-ío-f r lami1, látta. a készülődést, a csomagolást, anyja utazást emlegetett. Egy , este ezt mondta neki: — Kislányom, mi elmegyünk, messze megyünk, majd talán visszajövünk. Te itt maradsz, még kislány vagy. nem tudod megérteni, hogy miért, hiába is magyaráznám. Tied lesz a balatoni villa, meg minden, ami van, ezért nem jöhetsz velünk. Fogadj szót a nagymamának, és jó legyél. Kati sírni kezdett, könyörögni, hogy ő is mehessen, inkább nem kell neki semmi. Követelőzése, sírása a hatást — No, jó, akkor együtt megyünk — nyugtatta meg anyja. De reggel, mikor fölébredt, üres volt a_ ház. Körbe-körbe futott, kiabált, de senki. A szomszédok összesúgtak: »-Micsoda szívtelenség!■» Igen, micsoda szívtelenség! Levelek, néhány csomag... Kati nem szereti a ruháit. Szé- C Precíz részletfizető Az olaszországi Forliban 82 esztendős korában meghalt Erfrico Medici nyugalmazott vasutas, 24 órával azután, hogy kifizette saját koporsójának utolsó részletét. » SZEMÉLYI KÖLCSÖNT :kért az egyik vállalat nősülés : előtt álló fiatal munkatársa. Már minden hivatalos formaságon átesett, csak az volt megtette y?hátra, hogy a pénztárnál a kezébe számolják a harminc darab »piroshasút«. Végre rákerült a sor, a pénztárosnő az ő nevét kiáltotta. Emelt fővél lépett az ablakhoz, de két perc múlva összetörtén oldalgott vissza kezeséhez. ' — Te, Bandi, adj gyorsan egy húszast, 15 forint a kezelési költség ... Amíg nem szurkolom le, nincs kölcsön. Amikor megkapta, mentegegyenkezve veszi föl — és hallgatag lett. — Mióta elmentek, nem vol tam a Balatonon — hallom újra a hangját —, nem tudok'- odamenni, mert amiatt maradtam egyedül... f) ítészen még nem érti go , most sem az okot — * _S még évek kellenek, h ogy megértbe. Itt hagyták, kiszakították a családból csak azért, hogy legyen, aki örökölje a vagyont. Milyen visszataszító ez a régi, idejétmúlt vagyonimádat! Kati cipeli a terhet, a keserű örökséget. És holnap úira eljön, iénykéveket hoz. róluk készültek, róluk, akik az örökséget többre tartották m.<nt Katit... Vörös Márta tőzve hozzátette: — Tudod, a menyasszonyom kezeli a kasszát, s ma csak egy csomag cigarettára utalt ki pénzt. Somogyi Népfop Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somóg> megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁJ& JÓZSEF. Szerkesztőséi? • **Laposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-H. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka. S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 1%
