Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-09 / 264. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1961. november S= Nagygyűlésen avatták fel Latinka Sándor szobrát (Folytatás az 1. oldalról.) megkezdődött a koszorúzás'. Elsőnek Latinka Sándor özvegye és fia helyezett el koszorúit a szobor talapzatán. A megyei és a városi pártbizottság nevében Szirmai Jenő és Németh Ferenc, a megyei és a városi tanács nevében dr. László István és Mikecz János, a Latinka Sándor nevét viselő munkásőr-zászlóalj nevében Zsák Ferenc és Virányi István, a fegyveres erők nevében Sólyom Gábor, Oravecz Ferenc es Szabó József, a veteránok nevében Bencze Sándor és Halász János, a Latinka Tsz nevében pedig Nagy József és Keczeli József koszorúzott. A miniszterek, a megyei első titkár és a helyőrségparancsnok lejöttek az-emelvényről, felhangzott az Internacio- nálé, és megkezdődött a gyűlés végét jelző díszfelvonulás. A díszelgő egységek elvonultak, a tömeg azonban még jó ideig ott maradt, mindenki látni akarta városunk legújabb szobrát. Koszorúzási ünnepség a Szabadság parki szovjet hősi emlékműnél A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója alkalmából a megyéi és a városi pártbizottság kedden reggel koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság parkban levő szovjet hősi emlékműnél. Az emlékműnél a honvédség, a rendőrség éa a munkásőrség tagjai álltak díszőrséget. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a szobor talapzatáról Szabó József Vezérőrnagy, a helyőrség parancsnoka mondott rövid ünnepi beszédet. A beszéd után a pártbizottságok, a tanácsok, a tömeg- szervezetek és az üzemek dolgozóinak képviselői helyezték el a hála és megemlékezés koszorúit és virágait a hazánk szabadságáért hősi halált halt szovjet katonák emlékművénél. A koszorúzási ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget, majd a díszelgő honvéd- és munkásőregységek díszfelvonulással tisztelegtek a hősöknek. Veteránok és az ifjúság képviselőinek találkozója a városi tanácson Kedden délután a munkás- mozgalom régi harcosai és a város fiatalságának képviselői zsúfolásig megtöltötték a városi tanács nagytermét, A találkozón —• amelyen részt vett Szirmai Jenő elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, dr. László István, a megyei tanács vb-einöke, a város és a megye több vezető embere ■— felszólalt Latinka Sándor özvegye is. A fiatalok számos kérdést intéztek Latinka Sándornéhoz férjére vonatkozóan. Egy olyan kérdés kapcsán, hogy milyen munkásszervezkedések voltak a Horthy-rendszer éveiben Somogybán, . belekapcsolódott a beszélgetésbe Szirmai Jenő elwtárs is. Beszélt azokról, a kommunistákról, akik a 30-as években és a 40-es évek elején haltak hősi halált. Emlékeztetett a kaposvári Molnár Jánosra, aki a Vörös Segély pénzével a zsebében esett ósz- sze az utcán éhségében. Beszólt a két kommunista ifjúmunkásról: Vamberszki Gyuláról és Báli Józsefről, akiket büntetőszázaddal kivittek a frontra, és akiket ott meggyilkoltak. Arra kérte a fiatalokat, igyekezzenek minél többet tanulni, hogy majd azok helyébe állhassanak, akik kidőlnek a sorból. A találkozás részvevői csoportokba verődve még sokáig hallgatták a veteránok visszaemlékezéseit. Megnyílt a Somogy megyei Munkás- és Parasztmozgalmi Kiállítás Kedden délután sok idős munkás gyülekezett az ‘ Ady ■Endre utcai volt Munkásotthon újjávarázsolt .épülete előtt. Az ajtó fölötti táblán frissen festett betűkkel ez olvasható: »Ser mogy megyei Munkás- és Parasztmozgalmi Kiállítás.« . Akárcsak kívül, belül is megújhodott az épület, amelynek mostantól fogva az lesz a hivatása, hogy benne a somogyi munkás- és parasztmozga- lom rég- és közelmúlt eseményeit, harcait dokumentumok révén megismerhessék a ma élő emberek. Az új megyei munkásmozgalmi múzeumot és az első kiállítást a termet megtöltő közönség jelenlétében kedden délután nyitotta meg Nagy Lajos elvlárs, a Somogy megyei Pártbizottság titkára. — Ezzel a kiállítással nagyon régi adósságot törlesz- tünk — kezdte beszédét Nagy elvtárs —, hiszen Somogy megye munkás- és para&ztmoz* galmáról gazdag anyaggal rendelkezünk. E kiállítással is em - léket állítunk mindazoknak, akik könnyüket, verejtéküket, vérüket hullatták a magyar nép szabadsagáért. Azt akarjuk, hogy a fiatalság ne csak a mát, a szépet, a készet lássa, hanem emlékezzen is a régi harcokra és harcosokra. Jelképes az, hogy e kiállítás ide került, és az is, hogy ma nyitjuk meg — hangsúlyozta Nagy elvtárs. — , Sokan az ittleyök közül emlékeznek rá, hogy volt idő, amikor ebben az épületben is suttogni volt csak szabad Marxról, Leninről, a kommunizmusról. Hogy ma szabadon hirdctheíjük, terjeszthetjük eszméinket, az elsősorban annak köszönhető, hogy 1917- ben győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az itt levő elvtársak, ha azt akarják, hogy a múlt harcosainak, a somogyi munkásmozgalomnak megfelelő emléket ■állítsunk, segítsenek ebben a munkában. Kívánom, hogy a város lakossága lássa ezt a kiállítást, tanuljon, okuljon és edződjön belőle. E gondolatok jegyében a megyei pártbizottság • nevében a kiállítást megnyitottalak nyilvánítom — fejezte be beszédét Nagy Lajos elvtárs. A jelenlevők ezután megtekintették a munkás- és parasztmozgalmat 1848-tól bemutató tablókat, majd beírták nevüket a kiállítás vendégkönyvébe. Felhívunk minden népet, minden államot a békére és a barátságra Hruscsov pohárköszöntőjs a Kremlben rendezett november 7-i fogadáson Moszkva (TASZSZ). November 7-en a Kreml kongresszusi palotájában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson Nyikita Hruscsov pohárkö- szöntőt mondott. —i 1917 októberének törté- taelmi napjaiban — mondotta többek között — a szovjethatalom első dekrétuma volt a halhatatlan Lenin által irt békedekrétum. A forradalmi Petrográdból azokban a napokban nemcsak arról szálltak az egész világ felé a hírek, hogy mit hozott az októberi forradalom hazánk népeinek, hanem arról is, hogy mit hozott a világ népeinek. Békét és békés életet — erre hívott fel a lenini békedekrétum. Mi hűek vagyunk e nemes lenini eszmékhez, Leninnek e hagyatékához. Mi most is felhivunk minden népet, minden államot a békére és a barátságra. Ebben volt és ebben van ma is a mi külpolitikánk, a lenini béke és békés együttélés politikájának gyártják, hogy a raktárakban heverjen. Mi teljesen megértjük azoknak az embereknek az érzéseit és törekvéseit, akik véget akarnak vetni az atomfegyver-kísérleteknek. Megegyezik ez a. mi érzéseinkkel és törekvéseinkkel. Van-e hát módja az atomfegyver-kísérletek teljes megszüntetésének? Van! Ez az általános és teljes leszerelés, ami mellett a Szovjetunió síkraszáll. A hadseregek feloszlatásét és a fegyverzet, ezen belül a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítését jelenti ez. Az atomfegyver-kísérletekről szóló határozatunk kényszerintézkedés, válasz arra a fenyegetőzésre, hogy háborút indítanak a Szovjetunió ellen, ha aláírja a német békeszerződést. Ilyen körülmények között hűtlenné válnánk a nagy Lenin hagyatékához, hazánk érdekeihez, ha nem gondoskodnánk a szovjet nép biztonságáról, életéről, jólétéről, barátaink biztonságáról. Meggyőződésünk: minden becsületes ember megérti, hogy ezt nemcsak hazánk, hanem az egész világ békéjének érdekében tesszük. Ilyen körülmények között ahhoz, hogy megszüntethessük az atomfegyver-kísérleteket, meg kell szűnniük a fenyegetőzéseknek a Szovjetunióval szemben. Megállapodásra kell jutni a német békeszerződés , megkötéséről, meg kell tisztítani a nemzetközi légkört attól a gyúlékony anyagtól, amely a nyugati hatalmak politikája következtében felhalmozódott. És ami a legfontosabb: hozzá kell kezdeni az általános és teljes leszereléshez, meg kell azt valósítani. Most a nyugati hatalmakon a sor. Ami a Szovjetuniót illeti, a Szovjetunió felhívja a nyugati hatalmakat az atomfegyverkísérletek megszüntetésére, a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelésről szóló szerződés aláírására. A Szovjetunióval együtt írják alá a német békeszerződést, és a szerződés alapján rendezzék a nyugat-berlini helyzetet. A Szovjetunió arra hív fel, hogy tisztítsák meg a nemzetközi légkört a veszélyes feszültségtől. Mindez válóban elő fogja segíteni az új háború veszélyének elhárítását és a népek közötti béke megszilárdítását. Kérem önöket, emeljük poharunkat az általános és teljes leszerelésre, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésére, a békére és a népek barátságára! (Viharos, hosszan tartó taps.) (MTI) Hruscsov rögtönzött sajtóértekezlete nagy ereje. Ma egyes külföldi államférfiak, különösen a NATO-tag- államok politikusai szemrehányást tesznek nekünk, mert a Szovjetunió elhatározta, hogy atomfegyver-kísérleteket hajt végre. Mit lehet erre mondani? Mi — ahogy már elmondtuk a XXII. pártkongresz- szus emelvényén — örültünk volna, ha nem csupán kipróbálnunk nem kellene e fegyvert, hanem teljesen megszabadíthatnánk tőle az emberiséget. Boldogok lennénk, ha az atomfegyverrel rendelkező többi hatalom velünk együtt beleegyezne, hogy ne gyártsunk ilyen fegyvereket, semmisítsük meg őket, és ezzel mindörökre véget vethetnénk e kísérleteknek. Ismét ünnepélyesen kijelentem: a Szovjetunió kész erre. Beszélnek arról, hogy a kísérleti robbantások ártanak az emberi egészségnek. Igen. Tudományosan bebizonyítást nyert, hogy ezek károsak az egészségre. De nemcsak az egészség, hanem maga az emberi élet szempontjából is sok milliószor veszélyesebb, ha háborúban alkalmazzák ezeket a fegyvereket. Hiszen világos, hogy e fegyvert nem azért Moszkva (MTI). Az MTI tudósítója jelenti: A szovjet kormány kedden először rendezett fogadást a Kreml kongresszusi palotájának új, korszerű bankett-termében. Eddig a nagy kormányfogadásokat a múlt század közepén épült György-teremben tartották. Amikor Nyikita Hruscsov miniszterelnök odalépett az újságírók csoportjához, és barátságosan üdvözölte őket, valóságos rögtönzött sajtóértekezlet kezdődött. Érthető, hogy az első kérdés az új palotával függött össze. Shapiro, az UPI amerikai hírügynökség moszkvai tudósítója tnegkérdezté/.HiúSésovot: Egyetért-e azzal, hogy az új palota külseje ellentmond a Kreml klasszikus építészeti stílusának? A szovjet kormányfő azt válaszolta, hegy a régi mindig ellentmond az újnak. A Kreml évszázadokon át épült, és minden század hozzáadta a maga építészeti stílusát. A György- terem valamivel ünnepélyesebb. De ez sokkal praktikusabb és kényelmesebb — mondotta. — Ha az ön logikája után mennénk, akkor lebonthatnánk az egész Kremlt, és eredeti formájában — fakerítéssel — építhetnénk újjá. Egy magyar újságíró megjegyezte, hogy a Junoszty Szálló hasonló könnyed, modem stílusban épült. Hruscsov azt válaszolta: »Sok szépet hallottam már erről a szállodáról, de sajnos, még nem volt alkalmam megnézni.« Adenauert csekély többséggel ismét kancellárrá választották Bonn (MTI). Az MTI bonni tudósítója jelenti: A Bundestag kedden délután öt órakor ült össze, hogy megválassza az új kancellárt A 499 szavazati joggal rendelkező képviselő közül 490 jelent meg az ülésen. A titkos szavazás eredménye a következő: Adenauer mellett szavazott 259 képviselő, ellene szavazott 205 képviselő, tartózkodott a szavazástól 25 képviselő. Adenauemek 250 szavazatra volt szüksége az újravalasztásmegfigyelők körében — azt a belső feszültséget tükrözi, amely már megszületése pillanatában rányomta bélyegét az új kormánykoalícióra. Megfigyelőknek feltűnt az is, hogy Erhard t alkancellár a szavazási eredmény közzététele után nem gratulált Ade- nauernek, mint a többi vezető kereszténydemokrata politikus, hanem egy oldalajtón át sietve távozott a teremből. Adenauer és Mende, az FDP elnöke kedden délben több óra hosszat tanácskoztak és véhoz, a reá adott szavazatok száma tehát mindössze kilenccel haladta meg a megkívánt minimális szintet. A kormánykoalíció pártjai — a CDU—CSU és az FDF — a parlamentben ösz- szesen 309 mandátummal rendelkeznek. Az a tény, hogy Adenauer csupán 259 szavazatot kapott, azt jelenti, hogy a kormányzó pártdk képviselőinek egy jelentős része — kereken 50 képviselő — vagy Adenauer ellen szavazott, vagy tartózkodott a szavazástól. A szavazás eredménye tehát — mutatnak rá politikai gül a kompromisszumos megoldásra jutottak. Felállítják ugyan a fejlesztésügyi minisztériumot, amelynek élére Scheel szabad demokratapárti képviselő keiül, az eredeti tervektől eltérően azonban nem csatolják ehhez az új minisztériumhoz az Erhard vezetése alatt álló gazdaságügyi minisztériumnak azokat az osztályait, amelyek eddig is foglalkoztak a neokolonialista célokat szolgáló úgynevezett fejlesztési program kérdéseivel. Egy újságíró megkérdezte Hruscsovot, hajlandó-e néhány külpolitikai kérdésre válaszolni. A szovjet kormányfő mosolyogva azt felelte, hogy elege van már a külpolitikai kérdésekből, de egy-két kérdésre szívesen válaszol. Az első kérdési így hangzott: — Van-e még türelme a Szovjetuniónak, s hajlandó-e még várni a német békeszerződés megkötésével? — Türelmünk bőven van — mondotta Hruscsov —, de ez kétoldalú dolog. Nyugati partnereinktől is függ. A végletekig nem várhatunk, minden türelemnek van határa. — Azt jelenti-e ez, hogy december 31-én túl is várnak? — Mi nem vagyunk babonások!, és nem tulajdonítunk végzetszerű jelentőséget egy- egy számnak, legyen az 31 vagy 13 — mondta a szovjet kormányfő. — Egyes babonás emberek különböző hiedelmeket fűznek a 13-as számhoz. Bár a 13-as nem mindig szerencsétlen szám — mondta nevetve egy német újságíró felé fordulva. (A szovjet miniszter- elnök nyilván az NDK kormányának augusztus 13-i intézkedéseire célzott.) Valaki megkérdezte: Milyen tervei vannak Hruscsovnak az elkövetkező hónapokra? — Először pihenni megyek — hangzott a válasz —, azután ellátogatok Taskentbe, a szűzföldekre, majd Ukrajnába. — Genfbe nem megy tárgyalni? — hangzott a következő kérdés. Hruscsov ismét nevetve válaszolt: — Ezt maguknak, nyugati újságíróknak jobban kellene tudniuk. Ez is a mi tárgyaló partnereinktől függ. Ezután a nyugati újságírók a szovjet kísérleti robbantások kérdését feszegették. — Abbahagyja-e a Szovjetunió a kísérleti robbantásokat? — kérdezte valaki. — Erről a kérdésről kimerítően beszéltem már a kongresszuson, de ezen a fogadáson, pohárköszöntőmben is — mondta Hruscsov. Minden a másik féltől függ. Kössük meg a német békeszerződést, hagyjuk abba a fegyvercsörte- tést, egyezzünk meg az általános és teljes leszerelésben, akkor nem lesz szükség kísérleti robbantásokra. — Végez-e a Szovjetunió föld alatti atopirobbantást? — kérdette egy amerikai újságíró. — Nem végzünk — mondta Hruscsov. — A föld alatti atomrobban tás nagyon drága. Nyugaton az adóíizeté polgárok zsebéből lopják ki a pénzt, hogy minél drágább kísérleteket végezzenek. — De a föld alatti robbantás biztonságosabb — jegyezte meg egy nyugati újságíró. — Ez amolyan szóbeszéd — vágott vissza Hruscsov. A föld alatti robbantás semmivel sem biztonságo- ! sabb, mint a légköri kísérleti robbantás. Ugyancsak egy amerikai újságíró jegyezte meg, hogy az I Egyesült Államokban végzett kísérleti robbantásokra szovjet megfigyelőket is meghívtak. Miért nem teszi ezt a Szovjetunió is? — Először is nem minden robbantáshoz hívtak meg szovjet megfigyelőket — hangzott a válasz. — Másodszor pedig nem különösen érdekelnek minket az amerikai kísérleti robbantások, mert számunkra ott már sok titok nincsen. Továbbá a meghívással azt akarják elérni, hogy a közvélemény szemében igazolják saját robbantásaikat, ehhez pedig mi nem szándékozunk segédkezet nyújtani. Shapiro, az UPI tudósítója tette fel a következő kérdést: — Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke German Tyitov sajtóértekezletén azt mondta, hogy lesz olyan szputnyik-fel- bocsátás, amelyre .meghívnak külföldi újságírókat is. Mi az ön véleménye erről? — Keldis akadémikus — mondta Hruscsov — köztiszteletben álló tudós. Semmi okunk nincs arra, hogy kételkedjünk szavaiban. Egyébként azt hiszem — fűzte hozzá nevetve —, hogy fogunk mi még önnel együtt a világűrben repülni. Valaki megkérdezte, miért nem bocsátott fel a Szovjetunió űrrakétát az SZKP XXII. kongresszusát megelőzően? Hruscsov így válaszolt: — Véleményünk szerint a XXII. kongresszus maga is igen nagy szputnyik volt. Ha a kongresszus előtt felbocsátottunk volna egy űrhajót, ezzel megosztottuk volna a világ közvéleményének figyelmét. Meg azután a következő dolgot is tekintetbe kell venni: bár a mi felbocsátásaink általában jól elő vannak készítve, a biztonság mégsem száz százalékos. Most képzeljék el, milyen szomorú benyomást keltett volna, ha a kísérlet nem sikerül. Végül Hruscsov köszöntötte az újságírókat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója alkalmából, és elbúcsúzott tőlük. A rögtönzött sajtóértekezlet ezzel véget ért.
