Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-09 / 264. szám
Csütörtök, 1961. november 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP r mm November 7. Moszkvában Impozáns katonai díszszemle, színpompás felvonulás a Vörös téren falát Lenin képe és »Előre a kommunizmus győzelméért« Társadalmunk megbecsüli az öregeket. Mindent megtesz, hogy napjaikat anyagi gondok nélkül, nyugalomban élhessék le. „Támogatjuk őket, amennyire lehet“ Vesén jártunkban azt vizsgáljuk, hogyan gondoskodik munkaképtelen, idős tagjairól a vései Üj Tavasz Termelőszövetkezet. A tsz-irodában Paró- czai József elnök tájékoztat bennünket az öregek helyzetéről: —i Termelőszövetkezetünknek 96 öregségi járadékosa van. Sokan teljesen munkaképtelenek, megviselte őket az élet. Akik még tudnak valamit segíteni, azokat a kertészetben foglalkoztatjuk. Ha szükség van rájuk, összehívjuk őket; aki teheti, szívesen jön dolgozni. Cserében természetesen támogatjuk őlket, amennyire lehet. Ezt adatok is bizonyítják. A tartalékból 70 mázsa kenyérgabonát osztottak szét az öregek között. Zárszámadáskor a szociális alapból 30 mázsa gabona vár kiosztásra. A tartalékból tíz mázsát tettek félre erre a célra. A szociális alapból még 33 mázsa kukoricát osztanak ki. A gabonán, egyéb terményen kívül tüzelőt is adnak nekik: júniusban például mindenki ingyen kapott egy szekér ku- koricacsutát, egy kevés forgácsot. Most osztanak majd nekik másodszor. Mindenkinek jutott háztáji föld, és rendszeresen megkapják a 260 forint Öregségi járadékot is. ,,Jólesik, hogy gondolnak rám“ A 71 éves Berták János bácsi mosolyogva tessékel be az egyszerűen berendezett szobába. A falak, a cementkockás padló ragyognak a tisztaságtól. Az asztalon a Somogyi Néplap legfrissebb száma. — Egyedül él? — Igen, a feleségem nyolc éve meghalt — feleli. — Egyedül főzök, takarítok magamra Van néhány baromfi, pár kismalac, gondozom őket. Megművelem az 1200 négyszögöl háztájit is, amit kaptam. Van egy Ids szőlőm. Egy kevés gabonát, tüzelőt kapok a tsz-től meg' az öregségi járadékot havonta, így eléldegélek lassan. A víg kedélyű, mozgékony öregembert mindenki szereti a faluban. Ha tréfálni kell, abban is nagymester, de nem vall szégyent a munkában sem. Az elnöktől hallottam, hogy a nyáron nem akarták fölengedni a kévéskazalra, de ő addig erősködött, míg ráálltak. Dolgozott is keményen! 100 munkaegységet szerzett. Egész nyáron dolgozott. — Nem tudok meglenni munka nélkül — mondja. — Beteg nem vagyok, sosem is voltam, valamit hát kell csinálni az embernek. A 65 év körüli Kálmán György ezt mondja: — Nálunk gondját viselik az öregeknek. Nemcsak jó szót kapunk, hanem anyagilag is megadják a kellő támogatást. Kálmán György kettesben él a feleségével, aki beteges, s így már nem bír dolgot. Kaptak 1400 négyszögöl háztáji földet, és az öregségi járadék is minden hónapban házhoz érkezik. Gyuri bácsi így beszél a tsz- elnökről: — Nagyon rendes ember a Józsi. Szinte hetenként elmegy az öregekhez, hogy megkérdezze: nincs-e valamire szükségük. Ügy szeret bennünket, mint tulajdon apját. Ragaszkodunk is hozzá, mert sokat segít rajtunk. Ez a véleménye Simon Istvánnak, Takács Sándornak, Berták Ferencnének és másoknak is. Szeretettel, megható szavakkal beszélnek arról, mit jelent nekik a tsz gondoskodása. A múlt: nyugdíj helyett koldustarisznya Tóth János a falu legöregebb embere, 86 éves<, egyedül élő, munkaképtelen tsz-tag. Öt sem hagyják magára. Kapott gabonát, egy kevés tüzelőt is. A múltban 33 évet dolgozott cselédként az ezerholdas Vé- sei-birtokon. — Voltam kocsis, béres, végeztem mindenféle munkát Emlékszem, amikor az őszi hidegekben szántottunk, és — szégyen kimondani is — a barázdába hulló tehéntrágyában melegítettük mezítelen lábunkat ... Elgondolkozva folytatja: — És ha az életét ledolgozta az ember? öregségére bizony legtöbbje egyedül > maradt, gyerekei elhagyták, mert nem tudták eltartani. Az istállóban volt a helye az öregnek akkoriban, csak nyűg volt a családban. Nyugdíj? Akkoriban nem létezett. Helyette koldustarisznyát vehetett nyakába a szegény öreg, és mehetett világgá. — Voltak ilyen öregek Vé- sén is? — Bizony, ismertem egypá- rat Czippán Gyulát, Takács Istvánt a falu népe tartotta el. Mindennap máshova mentek ebédelni, vagy ami még rosa- szabb, akadt, aki kéregetéssel, koldulással szerezte meg a betevő falatot. Sokan apró alkalmi munkákból tengették életüket Szívbemarkolóan vádolják ezek a szavak a múlt társadalmának embertelenségét, a múltét, amely már nem térhet vissza soha, s amelynek szörnyűség« nem ismétlődhetnek meg többé. A mai Tóth Jánosok, ha eljár fölöttük az idő, munkáséletük megbecsüléseként gondtalan, nyugodt öregséget élvezhetnék. Kerék Imre Moszkva, november 8. Az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Borús, de száraz, és az évszakhoz viszonyítva meleg napra ébredt kedden reggel az ünnepi díszbe öltözött Moszkva. Kora reggeltől a felvonuló fúvószenekarok pattogó hangjai ébresztették a szovjet főváros lakóit Magyar idő szerint reggel hét óra tájban már benépesültek a Vörös téren felállított tribünök. Sorra érkeztek a moszkvai ipari üzemek, a fővárost övező mezőgazdasági kerületek legkiválóbb dolgozói, ismert munkásújítók, tudósok, művészek, sportolók, a szovjet hadsereg és flotta tábornokai, tisztjei, külföldi diplomaták. kor) elfoglalta helyét a Lenin - mauzóleum mellvédjén Hruscsov miniszterelnök, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai, a Szovjetunió marsall- jai, az ünnep külföldi vendégei — közöttük Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, aki Hruscsov és Brezsnyev között állt Ott volt Ho Si Minh, Max Relmarni, Blas R oca és a nemzetközi munkásmozgalom több más ismert vezetője. A Vörös téren magyar idő szerint nyolc óra után néhány perccel kezdődött meg a díszszemle. A GÜM nagyáruház felirat díszítette. Mellette idézet az SZKP programjából: »A szovjet emberek mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni.« A Kreml falán, végig a mauzóleum mögött a szovjet köztársaságok címereivel díszített zászlók lengtek. A díszegységek zászlóvivőinek kezében a forradalom, a polgárháború, a Nagy Honvédő Háború lobogói, valamint a Reichstag ormára kitűzött győzelmi zászló volt látható. A katonai menetet a több száz tagú összevont zenekar elvonulása zárta be, majd néhány perc múlva megkezdődött a moszkvai dolgozók színpompás felvonulása. Pontosan nyolc órakor (moszkvai idő szerint tíz óraA Lenin Mauzóleum mellvedjén (balról jobbra): Bias Koca, Ho Si Minh, Hruscsov, Kádár János, Brezsnyev, Kozlov, Szuszlov és Mikojan. HAEMATH—RÉTI: * Topiitz'!foy> — Mindig fél tízkor érkezik — mondta egy sildessapkás fiú. Kilenc óra harminchárom perckor nagy, fekete autókból álló kocsisor kanyarodott az épület elé. A harmadikból kiszállt Göring, a birodalom marsallja, miniszterelnök és egy egész sereg cím birtokosa, többek között a Birodalmi Erdők főfelügyelője, fővadászmester, légügyi főfelügyelő. A Nagy Ember nyájasan az egybegyűltek felé intett, aztán súlyához képes meglepően fürgén fölment a lépcsőkön, és eltűnt az oszlopok mögött. Pontosan tíz órakor a szürke Mercedes megállt egy egykor zöldre festett, kopott külsejű ház előtt. Lange megnézte a házszámot, a noteszába pillantott, és elégedetten bólintott. — Nem így képzeltem — gondolta —. egyetlen őrszem sincs a kapu előtt? — Lenyomta a kilincset, engedett. Ahogy az ajtó kinyílt, éles csengőberregés hallatszott, és egy fülkéből tagbaszakadt SS lépett a tanár elé. Lange összerezzent, aztán elvigyorodott. Ügy látszik, mégis van őrség. — Df. Lange professzor vagyok Bécsbő1. A külföldi osztály vezetőjével akarok beszélni. — Megbeszélt találkozó? — kérdezle az SS. — Le van levelezve. — Mára, erre az órára és erre a percre? Lange megzavarodott: — Nem kérem, az úgy volt... — Rám ebből csak a -nem" szócska tartozik — mosolygott udvariasan az SS —, az, hogy hogy volt, nem »:z én dolgom. Egy pillanat türelmet kérek. Az őr belépett egy kis szobába, fölemelte a kagylót és tárcsázott. —• Herr Oberst urmbah n führer, Waltz öl-szolgálatos jelentkezők. Bizonyos Lange professzor keresi önt Becsből. Azt mondja, le van levelezve. — Válasz tíz perc múlva a nyilvántartóból — mondta a hang a vonal másik végén. — Jawohl, Herr Obersturmbahnführer. Kattanás. Közben Lange egyedül áll a kis előcsarnokban, senkit sem lát, de az az érzése, hogy több szempár figyeli. A sivár, elhanyagolt falakat nézi. Waltz kilép, odavezeti egy nehéz vas- ajtóhoz. Olyan, mint itt minden. Rozsdafoltok borítják, kopások éktelenítik. Kilincsnek még helye sincs rajta. Walt fölemeli a kezét, az ajtó lassan, zajtalanul kitárul, és becsukódik mögöttük. Dr. Lange professzor Becsből belépett a Német Birodalmi Titkosszolgálat központjának igazi előcsarnokába. Micsoda épület ez! Micsoda szálak futnak itt össze! Ott fern, a számtalan szobában keleti fejedelmek, dél-amerikai diktátorok. európai pártvezérek és politikusok sorsa dől el sokszor percek alatt. No, igen, a Herr doktor még messze van a legszentebb szentélyektől, de már ez is valami. És Herr doktor hátrahőköl. Amilyen elhanyagoltság fogadta kint, olyan luxus dühöng itt bent. Kellemes meleg, pálmák, akváriumok, csodálatos, messzeségeket, idéző díszhalakkal. Az asztalon desszert, legalább tízféle cigaretta, a fényes parketten süppedő szőnyegek, a kényelmes fotelek mellett kerekes kis asztalkakon a legújabb napilapok, ké-g peslapok, folyóiratok, Walt az órájára nézett, majd£ a telefonhoz lépett. — Nyilvántartás? A Lange-J ügyben érdeklődöm. — Küldje el — csattant aj katonás, rövid válasz. A tanár elvörösödött dühé-J ben. Nem fogadják? Ez lehe-5 tetten. g — Idefigyeljen, emberig Bécsből utaztam idáig, bizony- g tálán, háborús időben, hogy»! beszélhessek azzal, a>kit kere-g sek. Gondolja, hogy ha aem5 lenne komoly __ g — Nem az én feladatom, y hogy eldöntsem. Kérem, hagy-g ja abba a kiabálást, ne okoz- y zon kellemetlenséget se magá-é nak, se nekem. Parancsoljon, g És Waltz ismét felemelte« karját, az ajtó kinyílt, és be-y csukódott mögöttük. Lángénak g úgy remegett a keze az ideges-g ségtől, hogy alig tudta tartanig a cigarettát. Megroggyanó tér-g dekkel sétált egy kicsit azy épület körül, a kocsiba nem g mert beülni. Mikor végre a vo- 5 Ián mellé merészkedett, a mo-g tor zúgása, Berlin életének y egész lüktetése azt zakatolta :g Nem fogadtak! Nem fogadtak lg ;.. Jack London egyik hőse.g a pompás farkaskutya a világit legtürelmesebb lénye volt. Heg azonnal őrjöngeni kezdett, hág nevettek rajta. A professzori* urat hasonló fából faragták, g Mérhetetlenül nevetségesnek* érezte helyzetét — és dühön-g göt.t. Beletaposott a gázpedál-y ba. A száguldás megnyugtatta, g minden figyelmét az útra kel-y lett összpontosítania, nem ma-g radt belőle a gyötrő, kellemet- g len gondolatokra. g Az út hirtelen fák közé ka-y nyarodott, jobboldalt víz csil-g lant. g — A M ügyel see — gondolta* Lange, fékezett és kiszállt, y Órákon át bolyongott a kedves g kis erdő ösvényein. Leszállt azg este, a tóról eltűntek a vitor-y lások és a csónakok, a kis íe- y hér hajó is kikötött. Kart kar-g ba öltve sétáló párok népesí-g tették be a parkot. g — Folytatjuk, — £ Moszkvaiak ünnepi menete. Felvonulnak a rakéták. (MTI külföldi képszolgálat!
