Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-09 / 264. szám

Csütörtök, 1961. november 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP r mm November 7. Moszkvában Impozáns katonai díszszemle, színpompás felvonulás a Vörös téren falát Lenin képe és »Előre a kommunizmus győzelméért« Társadalmunk megbecsüli az öregeket. Mindent megtesz, hogy napjaikat anyagi gon­dok nélkül, nyugalomban él­hessék le. „Támogatjuk őket, amennyire lehet“ Vesén jártunkban azt vizs­gáljuk, hogyan gondoskodik munkaképtelen, idős tagjairól a vései Üj Tavasz Termelőszö­vetkezet. A tsz-irodában Paró- czai József elnök tájékoztat bennünket az öregek helyzeté­ről: —i Termelőszövetkezetünk­nek 96 öregségi járadékosa van. Sokan teljesen munkaképtele­nek, megviselte őket az élet. Akik még tudnak valamit se­gíteni, azokat a kertészetben foglalkoztatjuk. Ha szükség van rájuk, összehívjuk őket; aki teheti, szívesen jön dol­gozni. Cserében természetesen támogatjuk őlket, amennyire lehet. Ezt adatok is bizonyítják. A tartalékból 70 mázsa kenyér­gabonát osztottak szét az öre­gek között. Zárszámadáskor a szociális alapból 30 mázsa ga­bona vár kiosztásra. A tarta­lékból tíz mázsát tettek félre erre a célra. A szociális alap­ból még 33 mázsa kukoricát osztanak ki. A gabonán, egyéb terményen kívül tüzelőt is adnak nekik: júniusban például mindenki ingyen kapott egy szekér ku- koricacsutát, egy kevés forgá­csot. Most osztanak majd ne­kik másodszor. Mindenkinek jutott háztáji föld, és rendsze­resen megkapják a 260 forint Öregségi járadékot is. ,,Jólesik, hogy gondolnak rám“ A 71 éves Berták János bá­csi mosolyogva tessékel be az egyszerűen berendezett szobá­ba. A falak, a cementkockás padló ragyognak a tisztaság­tól. Az asztalon a Somogyi Néplap legfrissebb száma. — Egyedül él? — Igen, a feleségem nyolc éve meghalt — feleli. — Egye­dül főzök, takarítok magamra Van néhány baromfi, pár kis­malac, gondozom őket. Meg­művelem az 1200 négyszögöl háztájit is, amit kaptam. Van egy Ids szőlőm. Egy kevés ga­bonát, tüzelőt kapok a tsz-től meg' az öregségi járadékot ha­vonta, így eléldegélek lassan. A víg kedélyű, mozgékony öregembert mindenki szereti a faluban. Ha tréfálni kell, ab­ban is nagymester, de nem vall szégyent a munkában sem. Az elnöktől hallottam, hogy a nyáron nem akarták fölenged­ni a kévéskazalra, de ő addig erősködött, míg ráálltak. Dol­gozott is keményen! 100 mun­kaegységet szerzett. Egész nyá­ron dolgozott. — Nem tudok meglenni munka nélkül — mondja. — Beteg nem vagyok, sosem is voltam, valamit hát kell csi­nálni az embernek. A 65 év körüli Kálmán György ezt mondja: — Nálunk gondját viselik az öregeknek. Nemcsak jó szót kapunk, hanem anyagilag is megadják a kellő támogatást. Kálmán György kettesben él a feleségével, aki beteges, s így már nem bír dolgot. Kap­tak 1400 négyszögöl háztáji földet, és az öregségi járadék is minden hónapban házhoz érkezik. Gyuri bácsi így beszél a tsz- elnökről: — Nagyon rendes ember a Józsi. Szinte heten­ként elmegy az öregekhez, hogy megkérdezze: nincs-e va­lamire szükségük. Ügy sze­ret bennünket, mint tulajdon apját. Ragaszkodunk is hoz­zá, mert sokat segít rajtunk. Ez a véleménye Simon Ist­vánnak, Takács Sándornak, Berták Ferencnének és mások­nak is. Szeretettel, megható szavakkal beszélnek arról, mit jelent nekik a tsz gondoskodá­sa. A múlt: nyugdíj helyett koldustarisznya Tóth János a falu legöregebb embere, 86 éves<, egyedül élő, munkaképtelen tsz-tag. Öt sem hagyják magára. Kapott gabonát, egy kevés tüzelőt is. A múltban 33 évet dolgozott cselédként az ezerholdas Vé- sei-birtokon. — Voltam kocsis, béres, vé­geztem mindenféle munkát Emlékszem, amikor az őszi hi­degekben szántottunk, és — szégyen kimondani is — a ba­rázdába hulló tehéntrágyában melegítettük mezítelen lábun­kat ... Elgondolkozva folytatja: — És ha az életét ledolgoz­ta az ember? öregségére bi­zony legtöbbje egyedül > ma­radt, gyerekei elhagyták, mert nem tudták eltartani. Az is­tállóban volt a helye az öreg­nek akkoriban, csak nyűg volt a családban. Nyugdíj? Akkori­ban nem létezett. Helyette koldustarisznyát vehetett nya­kába a szegény öreg, és me­hetett világgá. — Voltak ilyen öregek Vé- sén is? — Bizony, ismertem egypá- rat Czippán Gyulát, Takács Istvánt a falu népe tartotta el. Mindennap máshova mentek ebédelni, vagy ami még rosa- szabb, akadt, aki kéregetéssel, koldulással szerezte meg a be­tevő falatot. Sokan apró al­kalmi munkákból tengették életüket Szívbemarkolóan vádolják ezek a szavak a múlt társadal­mának embertelenségét, a múl­tét, amely már nem térhet vissza soha, s amelynek ször­nyűség« nem ismétlődhetnek meg többé. A mai Tóth Jáno­sok, ha eljár fölöttük az idő, munkáséletük megbecsülése­ként gondtalan, nyugodt öreg­séget élvezhetnék. Kerék Imre Moszkva, november 8. Az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Borús, de száraz, és az év­szakhoz viszonyítva meleg napra ébredt kedden reggel az ünnepi díszbe öltözött Moszkva. Kora reggeltől a fel­vonuló fúvószenekarok patto­gó hangjai ébresztették a szov­jet főváros lakóit Magyar idő szerint reggel hét óra tájban már benépesül­tek a Vörös téren felállított tribünök. Sorra érkeztek a moszkvai ipari üzemek, a fő­várost övező mezőgazdasági kerületek legkiválóbb dolgozói, ismert munkásújítók, tudósok, művészek, sportolók, a szovjet hadsereg és flotta tábornokai, tisztjei, külföldi diplomaták. kor) elfoglalta helyét a Lenin - mauzóleum mellvédjén Hrus­csov miniszterelnök, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke, az SZKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagjai, a Szovjetunió marsall- jai, az ünnep külföldi vendé­gei — közöttük Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, aki Hruscsov és Brezsnyev között állt Ott volt Ho Si Minh, Max Rel­marni, Blas R oca és a nemzet­közi munkásmozgalom több más ismert vezetője. A Vörös téren magyar idő szerint nyolc óra után néhány perccel kezdődött meg a dísz­szemle. A GÜM nagyáruház felirat díszítette. Mellette idé­zet az SZKP programjából: »A szovjet emberek mai nem­zedéke már a kommunizmus­ban fog élni.« A Kreml falán, végig a mauzóleum mögött a szovjet köztársaságok címerei­vel díszített zászlók lengtek. A díszegységek zászlóvivőinek kezében a forradalom, a pol­gárháború, a Nagy Honvédő Háború lobogói, valamint a Reichstag ormára kitűzött győ­zelmi zászló volt látható. A katonai menetet a több száz tagú összevont zenekar el­vonulása zárta be, majd né­hány perc múlva megkezdő­dött a moszkvai dolgozók szín­pompás felvonulása. Pontosan nyolc órakor (moszkvai idő szerint tíz óra­A Lenin Mauzóleum mellvedjén (balról jobbra): Bias Koca, Ho Si Minh, Hruscsov, Kádár János, Brezsnyev, Kozlov, Szuszlov és Mikojan. HAEMATH—RÉTI: * Topiitz'!foy> — Mindig fél tízkor érkezik — mondta egy sildessapkás fiú. Kilenc óra harminchárom perckor nagy, fekete autókból álló kocsisor kanyarodott az épület elé. A harmadikból ki­szállt Göring, a birodalom marsallja, miniszterelnök és egy egész sereg cím birtokosa, többek között a Birodalmi Er­dők főfelügyelője, fővadász­mester, légügyi főfelügyelő. A Nagy Ember nyájasan az egy­begyűltek felé intett, aztán sú­lyához képes meglepően für­gén fölment a lépcsőkön, és eltűnt az oszlopok mögött. Pontosan tíz órakor a szürke Mercedes megállt egy egykor zöldre festett, kopott külsejű ház előtt. Lange megnézte a házszámot, a noteszába pillan­tott, és elégedetten bólintott. — Nem így képzeltem — gondolta —. egyetlen őrszem sincs a kapu előtt? — Lenyom­ta a kilincset, engedett. Ahogy az ajtó kinyílt, éles csengőber­regés hallatszott, és egy fülké­ből tagbaszakadt SS lépett a tanár elé. Lange összerezzent, aztán elvigyorodott. Ügy látszik, mégis van őr­ség. — Df. Lange professzor va­gyok Bécsbő1. A külföldi osz­tály vezetőjével akarok beszél­ni. — Megbeszélt találkozó? — kérdezle az SS. — Le van levelezve. — Mára, erre az órára és erre a percre? Lange megzavarodott: — Nem kérem, az úgy volt... — Rám ebből csak a -nem" szócska tartozik — mosolygott udvariasan az SS —, az, hogy hogy volt, nem »:z én dolgom. Egy pillanat türelmet kérek. Az őr belépett egy kis szo­bába, fölemelte a kagylót és tárcsázott. —• Herr Oberst urmbah n ­führer, Waltz öl-szolgálatos je­lentkezők. Bizonyos Lange pro­fesszor keresi önt Becsből. Azt mondja, le van levelezve. — Válasz tíz perc múlva a nyilvántartóból — mondta a hang a vonal másik végén. — Jawohl, Herr Obersturm­bahnführer. Kattanás. Közben Lange egyedül áll a kis előcsarnokban, senkit sem lát, de az az érzése, hogy több szempár figyeli. A sivár, el­hanyagolt falakat nézi. Waltz kilép, odavezeti egy nehéz vas- ajtóhoz. Olyan, mint itt min­den. Rozsdafoltok borítják, ko­pások éktelenítik. Kilincsnek még helye sincs rajta. Walt fölemeli a kezét, az ajtó las­san, zajtalanul kitárul, és be­csukódik mögöttük. Dr. Lange professzor Becs­ből belépett a Német Birodal­mi Titkosszolgálat központjá­nak igazi előcsarnokába. Mi­csoda épület ez! Micsoda szá­lak futnak itt össze! Ott fern, a számtalan szobában keleti fe­jedelmek, dél-amerikai diktá­torok. európai pártvezérek és politikusok sorsa dől el sok­szor percek alatt. No, igen, a Herr doktor még messze van a legszentebb szentélyektől, de már ez is valami. És Herr doktor hátrahőköl. Amilyen elhanyagoltság fo­gadta kint, olyan luxus dü­höng itt bent. Kellemes meleg, pálmák, akváriumok, csodála­tos, messzeségeket, idéző dísz­halakkal. Az asztalon desszert, legalább tízféle cigaretta, a fé­nyes parketten süppedő sző­nyegek, a kényelmes fotelek mellett kerekes kis asztalka­kon a legújabb napilapok, ké-g peslapok, folyóiratok, Walt az órájára nézett, majd£ a telefonhoz lépett. — Nyilvántartás? A Lange-J ügyben érdeklődöm. — Küldje el — csattant aj katonás, rövid válasz. A tanár elvörösödött dühé-J ben. Nem fogadják? Ez lehe-5 tetten. g — Idefigyeljen, emberig Bécsből utaztam idáig, bizony- g tálán, háborús időben, hogy»! beszélhessek azzal, a>kit kere-g sek. Gondolja, hogy ha aem5 lenne komoly __ g — Nem az én feladatom, y hogy eldöntsem. Kérem, hagy-g ja abba a kiabálást, ne okoz- y zon kellemetlenséget se magá-é nak, se nekem. Parancsoljon, g És Waltz ismét felemelte« karját, az ajtó kinyílt, és be-y csukódott mögöttük. Lángénak g úgy remegett a keze az ideges-g ségtől, hogy alig tudta tartanig a cigarettát. Megroggyanó tér-g dekkel sétált egy kicsit azy épület körül, a kocsiba nem g mert beülni. Mikor végre a vo- 5 Ián mellé merészkedett, a mo-g tor zúgása, Berlin életének y egész lüktetése azt zakatolta :g Nem fogadtak! Nem fogadtak lg ;.. Jack London egyik hőse.g a pompás farkaskutya a világit legtürelmesebb lénye volt. Heg azonnal őrjöngeni kezdett, hág nevettek rajta. A professzori* urat hasonló fából faragták, g Mérhetetlenül nevetségesnek* érezte helyzetét — és dühön-g göt.t. Beletaposott a gázpedál-y ba. A száguldás megnyugtatta, g minden figyelmét az útra kel-y lett összpontosítania, nem ma-g radt belőle a gyötrő, kellemet- g len gondolatokra. g Az út hirtelen fák közé ka-y nyarodott, jobboldalt víz csil-g lant. g — A M ügyel see — gondolta* Lange, fékezett és kiszállt, y Órákon át bolyongott a kedves g kis erdő ösvényein. Leszállt azg este, a tóról eltűntek a vitor-y lások és a csónakok, a kis íe- y hér hajó is kikötött. Kart kar-g ba öltve sétáló párok népesí-g tették be a parkot. g — Folytatjuk, — £ Moszkvaiak ünnepi menete. Felvonulnak a rakéták. (MTI külföldi képszolgálat!

Next

/
Thumbnails
Contents