Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-09 / 264. szám

í. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 50 FILLER Somogyi Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM 264. SZÁM ★ CSÜTÖRTÖK, 1961. NOVEMBER 9. IIIIIJIIIIIIIIIIIIIIII November 7. Moszkvában (3. o.) Olvasóink írják (5. o.) Mai számunk tartalmábólt Becsület (6. o.) Kitüntetések noyember 7-e alkalmából Az Elnöki Tanács a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 44. évfordulója alkalmá­ból több Somogy megyei párt­ós álami funkcionáriust tün­tetett ki. Bakos István, a nyí­rni termelőszövetkezet elnöke, Bendi Géza, a Kaposvári Já­rási FártbAzottság mezőgazda- sági osztályvezetője, Bíró Gyű. la, a megyei KISZ-bizottság titkára, Bojtár Ferenc, a Mar­cali Községi Pártbizottság tit­kára, Forró András megyei ta­nácstag, Frankberger Mihály, a Fonyódi Járási Pártbizottság agit.-prop. osztályvezetője, Ke- szericze Já/nos, az iharos heré­nyi Gépállomás párttitkára, Nagy Béla, a kaposvári kór­ház párttitkára, Ruda Gyula, a Fonyódi Járási Tanács V. B- elnökhélyettese és Suri György, a Nagyatádi Községi Pártbi­zottság titkára Szocialista Munkáért Érdemérmet ka­pott. Járta Istvánné, a Barcsi Járási Pártbizottság munkatár­sa, Kovács Ernő, a Kapospulai Községi Tanács V. B.-elnöke, Kovács László, a Somogy me­gyei Húsipari Vállalat párttit­kára és IT őre kés János, a mos­dóst termelőszövetkezet párt­titkára Munka Érdemérmet kapott. A KISZ Központi Bizottsága az ifjúsági mozgalomban vég­zett eredményes munkája el­ismeréséül Kovács Istvánnénak, a Siófoki Járási KlSZ-bizott- ság úttörőtitkárának KISZ Ér­demérmet, Bányai Káról yné mosdósd pedagógusnak, Boda György látrányi KlSZ-titkár- nak, Bukovics Mihály babócsai KISZ-vezetősé'gi tagnak, Jávo­ri Ferencné somogyvári peda­gógusnak, Karancz László ne- miesvidi KISZ-titkárnak, Nagy Katalin balatonszabadi KISZ- titkárnak, Porga István so- mogymeggyesi KISZ-titkárnak, Szihara Istvánnak és Tóth La­josnak, a KISZ MB osztályve­zetőinek dicsérő oklevelet és aranykoszorús KISZ-jelvényi adományozott. Kádár János kedden hazautazott Moszkvából Moszkva, november 8. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke, aki a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXII. kongresszusán részt vett magyar pártküldöttség ve­zetője volt, majd az SZKP Központi Bizottságának meghí­vására részt vett a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójának megünnep­lésében, kedden este vonaton hazautazott Moszkvából. As eső hatására erőteljesen fejlődnek as őssi kalászosok Szakszerűen előkészített magágyba vessék a termelők a búzát Október második felében több mint 30 mm eső hullott megyénkben. E csapadék 25— 30 cm mélyen átáztatta a ta­lajt, s így meggyorsulhatott a magágykészítés és a vetés üte­me. A szárazság idején volt olyan hét, amikor csak mintegy 12 ezer holdat vetettek be ka­lászossal, az esőzés után pedig 22 ezer holdra nőtt az egy hét alatt bevetett terület. A porba vetett mag az eső hatására erő­teljes csírázásnak indult, a ve­tőágyban addig elfeküdt mag kibújt a földből, a vetések fej­lődése meggyorsult. A növény- állomány ma már egyenletes és egyöntetű a kalászosok táb­láin. Az időszerű mezőgazdasági munkákat illetően a november eleji esőzés új helyzetet te­remtett. E hónapban négy nap alatt csaknem kétszer annyi — mintegy 60 millimétemyi — csapadék hullott, mint a múlt hónap utolsó két hetében. A mélyebb fekvésű és kötottebb talajú földek annyira feláztak, hogy csak szikkadás után mehet rájuk a gép. A siófoki járásból tegnap azt jelentet­ték, hogy nem tudnak szánta­ni. A fonyódi járásba tartozó Buzsák határában viszont fo- gatos vetőgépek álltak munká­ba. A legsürgetőbb tennivaló most a-búza elvetése. Mintegy 17 ezer holdon — a hiányzó vetésterület nagyobb részén — kész ugyan a magágy, de a sár miatt a traktoros vetőgépek csak néhány nap múlva dol­gozhatnának e táblákon. Köz­ben ismét megázhat a felszán­tott föld, s akkor újra több napot kell várni a szíkkadásá- ra. E körülményeket figyelem­be véve Molnár Imre megyei főagronómus lapunk munka­társának kérdésére válaszolva az alábbiakat tanácsolja a ter­melőszövetkezetek vezetőinek: — Ha november első har­madának végén járunk is, ne hamarkodják el a vetést, ne tekintsenek el a minőségi kö­vetelményektől. Az előkészí­tett, de mélyen átázott földbe egyelőre ne vessenek. Helyet­te, amint lehet, szántsanak fel újabb területeket. A friss szán­tás gyorsabban szikkad, e föl­deken előbb mehet a vetögép. Indokolt és végső esetben mó­dosítsanak a vetésforgón. Jó talajerőben levő táblákba ta­vasziak hely-'f vethetnek most búzát, ha l: mélyen meg­szántották, es a szokásosnál nagyobb adagú műtrágyát munkáltak bele a talajba. Emeljék most már mindenütt a búzavetőmag mennyiségét: katasztrális holdanként 120 ki­logrammot vessenek kizárólag géppel. koszorúzás, úttörőavatás Csurgón (Tudósítónktól.) A Csurgói Járási Pártbizott­ság, a járási tanács vb és a Hazafias Népfront járási el­nöksége diszünmepséget ren­dezett november 7-e tiszteleté­re hétfőn este a járási művelő­dési házban. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Vass Lajos, a járási pártbizottság osztályvezetője tartott előadást, ezt a művelődé­si ház, a gimnázium és az álta­lános iskolák műsora követte. Másnap az intézmények és a társadalmi szervek képvisel 3i megkoszorúzták a bolgár hősi '•mlékművet. Az ünnep tiszteletére úttörő­avatást rendeztek az 1. sz. ál­talános iskolában. 28 tanuló kötötte fel ekkor először a vö­rös nyakkendőt. „Hirdesse ez a szobor a jelennek és a jövőnek, hogy nem hal meg hiába, aki a népért harcol“ Nagygyűlésen avatták fel Latinka Sándor ssobrát Borús időre ébredtek Ka­posvár lakói november 7-ének reggelén. Az eső — mint mon­dani szokás — a levegőben ló­gott, ennek ellenére már jóval tíz óra előtt százak és ezrek gyülekeztek az újonnan létesí­tett Latinka téren, hogy részt vehessenek a nagygyűlésen és Somogy tizenkilenees mártír­vezére, Latinka Sándor szobrá­nak avatóünnepségén. A tér és a környező utcák megteltek ünneplőkkel, s megteltek élel­mes kíváncsiskodókkal a kör­nyező házak emeleti erkélyei, ablakai is. A vörös és nemzeti- színű zászlók mellett ott lobog­kor, 1917. november 7-én fény­sugár ragyogta be az eget. Az Aurora ágyúinak torkolattüze köszöntötte a születő új vilá­got. Oroszországban a kisem­mizettek, elnyomottak meg­döntötték az önkényuralmat, és a világon elsőnek megterem­tették a munkások és parasz­tok hatalmát. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom hatással volt a magyarországi eseményekre is. Büszkék vagyunk rá, hogy a Szovjetunió után másodikként 1919-ben mi teremtettük meg a proletariátus hatalmát. A Magyar Tanácsköztársaság 133 . f-' : . , „ ' Jg&ar /. * .i ívií.í- V- iJ ■ Szirmai Jenő elvtárs beszédet mond a nagygyűlésen. Ünnepélyesen leleplezik a Latinka szobrot. tak a szocialista országok zász­lói. A Szakszervezetek Szék­hazának térre néző falán, a Lenin-portré alatt hatalmas felirat hirdette: »Világ prole­tárjai, egyesüljetek!« Tíz óra után néhány perccel érces katonai vezényszó töltöt­te meg a teret. »■Díszegység, vigyázz, tiszte­legj!« A díszegység parancsno­ka jelentést tett a megyei párt- bizottság első titkára és a hely­őrségparancsnok kíséretében érkező dr. Nezvál Ferenc igaz- ságügyminisztemek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának. Nezvál elvtárs és kí­sérete Losonczi Pál elvtárs földművelésügyi miniszterrel, a KB tagjával együtt elhaladt a díszelgő honvéd- és munkásőr- egységek előtt, és köszöntötte őket. Majd fölmentek á dísz­emelvényre, ahol helyet foglalt dr. László István, a megyei ta­nács vb-elnöke; Bíró Gyula, Hevesi János, Nagy Lajos, Né­meth Ferenc, Kisdeák József, Sólyom Gábor, Szőke Pál, Ta­kács István, a megyei párt vb tagjai; Latmka Sándor özvegye és fia, a munkásmozgalom szá­mos régi harcosa; Mikecz Já­nos, a városi tanács vb-elnöke, rajtuk kívül a társadalmi élet több személyisége. Dr. László István elvtárs a mikrofonhoz lépett, üdvözölte a vendégeket, az ünneplő kö­zönséget, majd átadta a szót Szirmai Jenő elvtársnak, a nagygyűlés szónokának. — Kedves elvtársak, elvtárs­nők! — kezdte beszédét a me­gyei pártbizottság első titkán —, 44 évvel ezelőtt már hárorr év óta tombolt az újabb ér újabb áldozatokat követelő hf ború. A népek szívét jeges fé­lelem szorította össze. És ek­napig állhatott csak fenn, de ez alatt az idő alatt többet tett a nép érdekében, mint a Hor- thy-rendszer 26 esztendő alatt. A somogyi forradalmárok ott harcoltak a Tanácsköztársaság első vonalában. Latinka Sán­dor, Tóth Lajos, Szalma István és a többiek vezető helyet fog­laltak el ebben a harcban. S mit akartak? Azt, hogy ember­ré váljon az ember, s a dol­gozók saját maguk irányíthas­sák sorsukat. Az árulás és az imperialista túlerő1 elbuktatta a Tanács- köztársaságot. Az urak kegyet­len, vórgőzös bosszút álltak a nép legjobbjain. Állati, bestiá­lis módon meggyilkolták őket, nem egyet közülük elevenen temettek el. Latinka Sándort és elvtársait a Nádasdi erdőbe vitték, s ott végeztek velük. Meghaltak, de nem lettek árulóvá. Emléküket a Horthy- korszakban ki akarták irtani a nép szívéből. Rágalmazták, ha­zaárulónak mondták őket. De a nép nem hitte el a rágalma­kat; az ellenforradalom sötét éveiben is a tizenkilenees már­tírok példája lelkesítette a nép legjobbjait. Szirmai elvtárs ezután emlé­keztetett a XXII. kongresszus világtörténelmi jelentőségére, arra, hogy a szocializmus esz­méje óriási tért hódít a vilá­gon. Majd szocialista építésünk eredményeit méltatta. Hangsú­lyozta, hogy Latinka Sándor és rpártí rtársain ak végrendeletét hajtjuk végre azzal, hogy ha­zánkban fölépítjük a szocializ­must. Majd így folytatta: — Latinka Sándor és harcos­társai nem érhették meg fel- szabadulásunkat. Az ellenfor­radalom alatt családtagjaikat, hozzátartozóikat is üldözték, nélkülözésnek tették ki. Ez ün­nep alkalmából is szeretettel üdvözöljük a hősök hozzátar­tozóit: feleségüket, testvérei­ket, gyermekeiket. Mélységes szeretettel és hálával emléke­zünk a mártírokra. Meghajtjuk előttük az emlékezés és a sze­retet zászlaját. Megkezdett harcotokat győzelemre vittük, s fölépítjük hazánkban a szo­cializmust. Az a megye, amely­ben harcoltatok, becsülettel fogja teljesíteni a szocializmus építéséből ráháruló feladato­kat. Harcotok nem volt hiába­való, emléketeket örökké meg­őrzi a hálás somogyi nép, az egész ország. Ennek a kifeje­zője többek között ez a szobor is, amelyre a pénzt a somogyi dolgozók adományozták hálá­juk, szeretetük jeléül. E gondo­latok jegyében adom át a So­mogy megyei Pártbizottság, a városi pártbizottság, a me­gyei és a városi tanács nővér ben a' Somogy megyei dolgo­zók által állított szobrot me­gyénk lakosságának. Hirdesse e szobor a jelennek és a jövő­nek, hogy nem hal meg hiába, aki a népért harcol. Hirdesse, hogy új világot építünk. Szeb­bet, jobbat, emberibbet, mint bármelyik előző társadalom építhetett volna. Ezután Mikecz János, a vá­rosi tanács vb-elnöke a tanács, a város lakossága nevében kö­szönetét fejezte ki mindazok­nak, akik lehetővé tették a szo­bor megalkotását, s ünnepé­lyesen átvette a szobrot. E pil­lanatban a tömeg néma vi­gyázzállásba meredt, fölcsen­dültek a Himnusz hangjai, s a szoborról szempillantás alatt lehullt a lepel. Több szavalat és egy kórus­szóm hangzott el ezután, majd (Folytatás a 2. oldalon.) A nagygyűlés részvevői.

Next

/
Thumbnails
Contents