Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-07 / 263. szám
SOMOGYI NÉPLAP 9 8 Kedd, 1961. november T. Készülődés a télre A tél mindig sok^ gondot okoz iaz embereknek. A kereskedelem, az ipar, a különböző javító és szolgáltató vállalatok, ezeken a gondokon igyekeznek enyhíteni. Kellő időben felkészülnek arra, hogy a lakosság téli igényeit kielégítsék. Nem lesz probléma a zöldség- és gyümölcsellátással. A MÉK és a MÉSZÖV idejében gondoskodott elegendő zöldség és gyümölcs tárolásáról. A böhönyei telepen kívül a járási székhelyeken és tíz községben létesítettek tárol óhelyet. Burgonyából, vöröshagymából, sárgarépából, zöldségből és igyümölcsből nem lesz hiány. A MÉK-telep nagy mennyiségű savanyúságot készített. Jelenleg húsz vagon savanyított káposzta, három vagon uborka, két vagon vegyes savanyúság, két vagon cseresznyepaprika, két vagon savanyított paprika és három vagon cékla van raktáron. A hűtőházban is idejében felkészültek a tői ellátásra. A múlt évinél 25 százalékkal több — mintegy 240 vagonnak megfelelő — élelmiszert tárolnak. A kaposvári kiskereskedelemnek 125 mázsa mirelit árut adnak. Ha ez a mennyiség nem fedezné a szükségletet, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat Szombathelyről, Budapestről és Székesfehérvárról hozat utánpótlást Már hetek óta nagy az érdeklődés a teli közszükségleti cikkek iránt a földművesszö- vetkezétek szaküzleteiben. A vásárlók minden áruból bS választékot találnak a szaküzletekben. Megyénk 850 földművesszövetkezeti boltja 180 millió forint értékű árukészlettel rendelkezik. Nagyobbal, mint bármikor az elmúlt években. Eddigi 5300 tűzhelyet és több mint 2000 kályhát adtak el. Ruházati cikkekből minden igényt ki tudnak elégíteni. Megfelelő mennyiségű télikabát, meleg ruha, bőrcsizma, gumicsizma, bakancs, magas szárú cipő és flanelláru van raktáron. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál mindössze az olajkályha lesz hiánycikk. A közelmúltban 24 olaj- kályhát kapott a vállalat, de naponta ötvenen-hatvanan érdeklődnek újabb szállítmány iránt. Az üzletek sóból, cukorból, rizsből és zsírból bármilyen igényt kielégítenek. A karácsonyi szezonra az édességáruk: a csokoládéfigurák, a szaloncukor már raktáron vannak, 15 százalékkal több, mint tavaly. Javul c húsellátás Az üzletek fölkészültek a sertésvágási szezonra is. Száraz bélből és fűszerből nem lesz hiány. A szükségletnek megfelelően biztosítják a sertés- és marhahúst. A Halérté- kesítő_ Vállalat 20 százalékkal több élő halat árusít, mint a múlt évberv Halfiié és fagyasztott tőkehal korlátlan meny- nyiségben áll rendelkezésre. Az Állatforgalmi Vállalat a fizetésből élő dolgozók részére 50 százalékkal nagyobb mennyiségű hízott sertést biztosít, mint tavaly. A * Cipőnagykereskedelmi Vállalat már eleget tett a boltok rendeléseinek. A Patyolatnál lezajlott'a főszezon. A téli ruhaneműk nagy részét már kiváltottáik. Ezután már kéthetes határidőre vállalhatnak tisztítást. Több tüzelőt szállítottak el a TÜZÉP-telepekről, mint tavaly ilyenkor. A vállalat megfelelő mennyiségű készlettel rendelkezik a még tvárható igények kielégítésére. A megye minden TÜZÉP-telepét ellátták szénnel. Az ipar és a kereskedelem felkészült a teli forgalomra. Az üzleteik és áruházak polcain mindent megtalálhatunk, amire szükségünk van. N. S. Horváth László lakatos, a Finommechanikai Vállalat siófoki telepén dolgozik. Garábi Sándor, a telep vezetője és a megrendelők így vélekednek róla: megbízható, lelkiismeretes ember. Hetedik éve dolgozik itt, de munkájára még nem volt panasz. Képünk gőzüst javítása közben ábrázolja Horváth Lászlót. Putics Vera jeles tanuló szívesen segít osztálytársának, Aber Katalinnak a házi feladatok elkészítésében. TAB KA sovak SOKAN VÁRAKOZNAK a körzeti orvos rendelőjének elő- szóbájában. Legtöbbjük szótlanul vár sorára, mintha a majd elmondandó panaszt összegeznék, summáznák, hogy röviden előadhassák, mi fáj. Fiatal mama toppan» be két tűz- láng elevenségű csöppséggel. Mind a kettő kislány, az egyik hatodik éves lehet, a kisebbik négy. Jó a sor végére kerülnének, ha a kicsik csivi- telése, fürkésző elevensége nem nyugtalanítaná a betegeket. Egy emberként felajánlják, hogy menjen csak be a fiatalasszony, ne várakozzon a gyerekekkel. A mama köszöni szépen a célszerű engedékenységet, magyaráz két csimotájá- nak, hogy akkor most 6 bemegy, üljenek le addig, és szépen várják meg. A nagyobbik kislány értelmesen bólint, a kicsinek azonban nem tetszik, hogy nem mehet be a mamával. Az érvelés mind nehezebbé válik, hát még, amikor a kicsi könnybe lábadó szemmel kivágja a tromfot: — Csak azt nem tudom akkor, hogy te miért jöhettél be velem, amikor nekem fájt a torkom?! ... Picasso és a bikaviadal A dél-franciaországi Wallauris városka polgármestere még a törvénnyel is hajlandó volt ujjat húzni, hogy méltóképpen megünnepelhesse a világhírű festőművész 80. születésnapját. Val- lauris ugyanis kétnapos ünnepéllyel ülte meg Picasso születésnapját, és egyéb látványosságok mellett bikaviadalt is rendezett, tudva, hogy ezzel a spanyol születésű mesternek nagy örömet szerez. A francia törvények azonban tiltják, hogy a bikaviadalokon a torreádor megölje az állatot. Paul Derigon, Vallauris polgármestere Picasso kedvéért hajlandó volt a törvény ~negsze- géséért járó 10 000 újfrar j büntetést is vállalni, csakhogy Picasso gyönyörködhessen kedvenc sportjában. * * * KILENCVENKÉT ÉVES a nénike, nem bír tenni már semmit, naphosszat csak üldögél. Szerencsére — ha az évek elvették is az erejét — látása nem romlott. Olvasgat, és kedvenc olvasmánya az újság. Alig várja a postást, rögtön hozzákezd rendszerint a külpolitikához: Ha bámuló ja akad ezért az újságolvasó buzgalomért csöndesen feleli: »Nem sok van már hátra nekem, megbarátkoztam már az elmúlás gondolatával... Nem izgat már semmi, csak egy dologtól rettegek — és ezért böngészem az újságot. A háborútól félek iszonyúan, mert ha még egyszer lenne, biztosan nem élném túl...« * * * Autós probléma Rómában A legnagyobb turistaforgalom idején nem könnyű dolog autózni Rómában. Az, olasz Messagero megjegyezte ezzel kapcsolatban: »Tény; hogy minden út Rómába vezet, de kérem, adjanak egy tippet, hogyan lehetne kijutni onnan.-« * * * Új-Zéland a vadászok öröme Űj-Zéland a legjobb úton van, hogy paradicsoma legyen a világ minden részéből érkező nimródoknak, A sziget oly gazdag vadállománnyal rendel- kezik, hogy a kormány nem követeli meg a vadászati engedélyek kiváltását, sőt ingyen ad lőszert is, ha akadnak vadászok, akik hajlandók főleg őzekre, nyulakra és vadkecskékre vadászni. Ezek az állatok annyira elszaporodtak, hogy a szó szoros értelmében letarolják az erdőket és mezőket. * * * Két öröm Humprey amerikai szenátor Bonnból való hazatérése után kijelentette: »örültem, hogy találkozhattam Adenauerral, de még jobban örültem, amikor elbúcsúzhattam tőle.« * * * A vesztes oldalon... A Punch című angol szatirikus hetilap írja: »Érdekes, hogy a legkülönfélébb kifogásokat emelték a nyugatnémet katonai egységek angliai hadgyakorlatával szemben, csak arra nem mutattak rá, hogy háború esetén Németország rendszerint a vesztesek oldalán található!« őgj^tdüL tzéles forradás húzódott haránt jobb oldali arccsontja fölött, sápadtságával élénken kiütközve barna bőréből. Mintha ez a sebhely tette volna, valahogyan különbözött a többi embertől. A bélyeg elkülönítette, mint valami lelki sebet hordta magán, és magatartásából a többiek között való gondtalan feloldódás, a hozzájuk tartozás szomjúsága tüzelt. Sötét szeme bánatos vágyakozással követte őket, és boldogan ragyogott fel, ha önkínzó, hamis szabadkozá- sa ellenére magukkal ragadták a pályára. Ügyetlenségét — melyet a folytonos félrehúzó szabadkozásnak köszönhetett — szerette volna rögtön elhagyni, s annál hevesebb odaadással vetette magát a küzdelembe. Megfeledkezett a nagy sárga épületről, amely két oldalán összekulcsolódó karokként kinyújtott betonkerítésével bezárta a pályát és az ö gyerekkorát is — mindenre iteret adva s egyszersmind körülhatárolva, mint egy külön, önmagába záruló kis világ a világban. Ez volt az otthona, amely mint egy üvegház a fiatal növényt védte a külső világtól — amelyben a sebet kapta —, hogy majd kiültesse oda. Itt egy kicsit megnyugodott, de ez nem volt teljes, mert átmeneti állapotot jelentett. Só— miközben ösztörv- szerűen magába húzódott megpihenni — félve, de mégis szomjasan vágyakozott a sebeket "sztó világba. "gyón régen tör- ( /J / tént, mert az ese- (/ v_^ menyek távolságát nem a kronométerrel mérhető idő, hanem a mozgalmasság és a mélység határozza meg. amelyben az élmények rétegeződnek. A bérház kaszárnyaudvarán rongylabdát rúgtak a gyerekek, vágyakozva bámulta őket az ablakból. Anyja ritkán engedte el magától, egyetlen gyérek volt. Ott lábatlankodott körülötte, összegyűjtött gyufásdo- bozaival játszott, vagy kíváncsian nézegetett az ablakból magában beszélgetve. De inkább csöndesen töprengett játékával a kezében, ahhoz intézve képzeletbeli szavait, s a hangoktól néha összerezzent. Mert este az apja meg az anyja összeveszett, és összevissza kiabáltak a szobában, ö ilyenkor még a konyhában volt, és ijedten fülelt. Rémes szavakat hallott, amelyek ismeretlen s annál borzasztóbbnak képzelhető dolgokat jelentettek neki. Gyűlölet áradt a szavakból, ez megborzongatta, és rázkódva sírt tőlük. Apja nagyon tetszett neki, amikor magával vitte valamerre vagy mesélt: most egeszen idegen embert hallott s az érthetetlen jelenség el- borzasztotta. Féltette az anyját, es zokogva beszaladt a szobába. Akkor elhallgattak. De ez a csönd üres és rideg volt, nem nyugtatta meg. Rémült kíváncsisággal és vágyakozva járkált egyiktől a másikhoz, hogy valami változást, a mép- békülés vidám kis szikráját csiholja ki, s egyszerre meleg és otthonos legyen a lakás idegenné vált levegője. Ha ilyenkor az apja elment hazulról, kíváncsian figyelte mozdulatait, hátha észreveszi, és magával viszi őt is. De nem vette észre, mert a visszafojtott düh idegesen szaladgált a testében, és elködösítette a szemét. Ott maradt az előszobában, az ajtó előtt állva és tűnődött. Sokáig állt. így. míg csak oda nem ment érte az anyja, és magához ölelve be nem■ vitte a konyhába. Vacsoráztak. Anyja szomorúan és magányosan nézett rá. és 5 ezt nem szerette. Ettől félt, hiszen épp elég volt az a magányosság, ami rászakadt az imént, a távoli kiáltozások alatt. De anyja ezt nem értette, ő a maga magányától szeretett volna szabadulni, és beszélni kezdett. — Látod, milyen az apád? Folyton szekíroz, és én ezt nem bírom soká! Itt hagyjuk, jó? Tudom, hogy neked is fáj, amikor így kiabál... — Ne beszélj, ne beszélj így! — szerette volna kiáltani, de ezt nem lehetett kimondani. Megmagyarázhatatlan érzés volt, és ő inkább konokul hallgatott, arcát egészen rászorítva a kávésbögrére vagy összeharapva fogait. Mért kérdeznek ilyesmit tőle? Hiszen ő erre csak nemmel felelhet! És ő az apját is szereti, és egyformán szabad csak szeretni az anyját és az apját, nem pedig külön-külön, faggatásokra hallgatva makacsul, hogy melyiket szereti jobban? Mért kívánnak tőle igazságtalanságot? gyik délután megint a konyhában volt. Ismét kihallatszottak a szobából a hangok, egyre élesebben, egymásba szaladva, összegabalyodva, s újra jött az az undok rázkódás és a könnyek. Kint ült a kis zsámolyon, belemelegedve a játékba, motorbicikli volt ez, és most egyszerre csak vége lett: a konyhában volt, egyedül hallgatózva.. Sikoltva berohant a szobába, szülei megdöbbenten hallgattak el. ■ Azután kimentek, csöndben beszéltek valamit, majd felöltöztették. Ők is felöltöztek és elindultak. A villanyt leoltották, s a karácsonyfa titolzzatosan állt az ablakon beszűrődő fényben. Kint sötét volt, mentek végig a városon, előreengedték, csak az útkereszteződéseknél fogták meg kétfelöl a kezét. Mig ő elöl baktatott egyedül, bámészkodva a fényes kirakatok, a kivilágított villamosok meg a szác5‘ guldó autók felé, azt hitték, úgysem hall semmit. Beszéltek. Hogy ez így nem mehet tovább, el kell válnunk, Laci — hallotta anyja hangját —, menjünk fel az ügyvédhez. Apja hallgatott zavarodottan, néha tiltakozott, anyja azt mondta, el akar válni. Ismeretlen fogalmakat fogott fel kis agya a beszédjükből, és töprengve forgatta, bogozgattd őket. Fantáziája belekapaszkodott azokba a kapcsolókba, nielyek az ismert dolgokkal hozták összefüggésbe az újakat, és egyre nagyobb szorongást érzett. Bizonytalanság sötétlett minden mondatuk mögött, mint amikor egy kisfiú eltévedten magára marad a sötét utcákon, és minden kapu zárva már. Egyre lassabban lépegetett, azt sem bánta, hogy rászólnak, miért nem megy rendesen, talán még azt se bánta volna, ha egy nyaklevest kap, és nyugodtan sírhat, egész szorongását beleringathatja a sírásba. De most nem törődtek vele, magukkal voltak elfoglalva, és éppen csak szórakozottan rászóltak néha, vagy a kezét fogták meg — azt is csak megszokásból — az útkerészteződésSknél. gy magas, szürke ház előtt megálltak. Ott álltak az arra menők tömegében, a halvány utcai világításban a kapu előtt: apja meg anyja szemben egymással és' ő előttük, föltartott fejjel figyelve. Hallgattak. Apja közelhajolva, szótlan várakozással figyelte anyja enyhén és makacsul félrefordított arcát. — No, menjünk, Laci! — De Ilona... — tiltakozott erőtlenül apja. Anyja azonban -már belépett a. kabun. Apja egy pillanatig ott állt még, egy Ő pillantásnyixa ránézett, kézen fogta, s ők is beléptek sietve. A lépcsőn apja megfog a az anyja kezét. — Értse meg, szó sem lehet róla... — Ne nyúljon hozzám! — sziszegte karját elrántva. Továbbmentek, mikor újból elérték: — Ilonka, értse meg, erről szó sem lehel! — Mondtam: hagyjon! — Már ma dnem fölértek a lépcsőn, reszketett, fogai vacogva ösz- szeverődtek, arcát sápadtan kapkodta egyikről a másikra. — Ilonka, álljon meg... — hallotta elmosódottan apja remegő hangját, miközben fűében mindjobban zúgva dobolni kezdett a vér. — Laci, az isten szerelmére kérem, hagyjon __ — Nem hagyhatom... — Többet nem hallott: sírva fakadt. Görcsösen belekapaszkodott a kezükbe. Azok meg, miközben az ő kezét szorongatták, mint a megőrült gramofon'emezek, egyre csak a maguk kínlódását hajtogatták lépésről lépésre vonszolódva az ajtó felé. Itt most mindenki magával volt teljesen elfoglalva, nem érezte a másikat, kitöltötte a maga kínlódása. A kisfiú lábát a lépcsőnek feszítve rángatta őket. Égy pillanatig megmerevedtek így — egy férfi sietett lefelé mellettük a íépcsőház- ban, egy pillanatra rájuk villant a szeme —, mint valami leleplezett szoborcsoport, azután éppolyan hirtelen ennek is vége szakadt. Anyja kitépte a kezét s belépett. Apja idegesen felkacagva engedi? el a kezét, hogy utána siessen. Egy rémült, görcsös'mozdulattal utánuk kapott, de csak apja kabátját fogta meg, s az slettében elrántotta. Az ajtónak esett, felsikoltott, s megfordulva futott le a lépcsőn, el innen, messze, bárhová .., 1 sikolyra megmered- .—Jí tek a felnőttek. CL Talán most döbbentek rá, hogy nemcsak ők vannak a világom Egymásra néztek gyűlölködő szemrehányással, aztán mintegy versengve rohantak ők is utána. Az alsó lépcsőfordulóban találtak rá. A rémülettől és a futástól zihálva akadt el a lélegzetük, egyszerre ugrottak oda, hogy fölvegyék. Megcsúszhatott, arccal a korlát kovácsolt vasmintájának esett, s most hanyatt feküdt nyöszörögve, akadozó lélegzettel. Ügy látszik, gerincét is megütötte a lépcső- élében, mert nem bírt mondani semmit, csak ugatás- szerű. akadozó hangok törtek fel torkán. Felkapták, s rohantak vele. Mire az orvoshoz értek, magához tért, csöndesen szepegett csak. Az orvos megtisztította a sebet, közben tréfálva vigasztalta, hogy nem fog fájni. Mo solytelanul bámult rá, de nem sírt, amikor összekapcsolta a sebet, s a tetanuszt beadta, mintha érzéketlenné vált volna. Otthon lefektették, ágya körül forgolódtak, s ő szótlanul figyelte őket. Szinte ve serg- ve ápolták, s szeme már majdnem elmosolyodott, de hirte* len egymásra néztek. Pillantásukban a gyűlöletté salakosa-' dott szemrehányás éles gyermekfigyelmével észrevette. Szeretetük versengése iránta arra irányult, hogy egymást megfosszák tőle és ettől az érzéstől. így hát konokul összezárta kis fogait, és befordult a fal felé. Erezte, hogy semmi sem változott meg, nem váltott meg semmit, és ösztönösen bezárkózott a felnőttek elől, akik ennyire magára hagyták — örökre. Németh Fér ca«
