Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-05 / 262. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. november 5. Jó hírnevet, megbecsülést vívott ki magának a Siófoki Építőipari Ktsz Amikor 1951- ben megalakult a Siófoki Epi tőipari Ktsz, tagjai elhatározták, hogy jó hírnevet szereznek szövetkezetüknek. 12-en kezdték a munkát. A? alapító tagok közül már csak nyolcán vannak, de most ők is nyugdíjba mennek. A ktsz megszervezői: Benn János, Böröcz József, Kerítés József és a többiek elégedetten gondolhatnak vissza az elmúlt tíz esztendőre. Céljukat elérték, valóban megbecsülést szereztek jó munkájukkal. 230 tagja van most a szövetkezetnek, köztük 26 ipari tanuló. Tizenkét részlegük — kőműves, ács, villany- és vízvezeték-szerelő, kárpitos stb. — a lakosság majd minden igényét ki tudja elégíteni. Néhány adat a ktsz fejlődésének történetéből: Működésük második évében húsz taggal 200 ezer forintos tervet teljesítettek. 1954-ben a tagok száma 110-re, a termelés értéke 1 millió 100 ezer forintra emelkedett. Az idén 12 millió forint értéket termelnek. Ebből 7 millió forint értékű munka'jut az építőipari részlegre. Ez évben 10 családi házat építettek, sokat tataroztak. ök készítik a válogatott ■ kapus. Grosics Gyula siófoki különleges típusú nyaralóját is. Asztalosrészlegük másfél millió forint értékű hálószobabútort gyárt Villany- és vízvezeték-szerelő részlegük 2 millió forintnyi munkát végez. A ktsz 500 ezer forint értékű drótfonatot készített az idén, a lakosságnak és a közü- leteknék nyújtott szolgáltatás értéke 3 millió forint A ktsz fejlődésében jelentős érdeme van Pomucz János elnöknek, aki 1954-től irányítja a szövetkezetét nagy hozzáértéssel. Ettől az évtől kezdve a Frédii László drótfonatot készít Iában a termelési érték 9—10 százalékára rúg Az idén pl. eddig már 1 millió forint nyereséget könyvelhetnek el maguknak. 25 kiváló dolgozójuk van. Pomucz elvtárs /is közéjük tartozik. Villanyszerelő szerszámai állandóan kéznél vannak. A sürgős munkákat gyakran ő végzi el. Rózsás Sándor, az asztalosrészleg vezetője kiváló jelvényes dolgozó, ő is sokat tesz a szövetkezetért. Több célgépet: ikerfűrészt, sorozatfúrót, szabófűrészt, pántmarót készített a munkák megköny- nyítésére, gyorsítására. Peresz- tegi János kőműves, Sere Péter asztalos, Molnár Ernő vízvezeték-szerelő, Dara Gusztáv bádogos /szintén a kiválók közé tartozik. A szövetkezet tagsága elhatározta, hogy tovább fejlesztik a szolgáltatást. Ügyeletét tartanak a sürgős javítások elvégzésére. Az akarják megvalósítani, hogy a termelési érték 50 százaléka <a lakosság részére végzett munkából származzon. Fokozzák a kislakásépítést. Az építési engedély kiváltásától kezdve mindent Grosics Gyula Épülő siófoki nyaralója. ktsz minden évben teljesítette tervét, s többször elnyerte a kiváló címet. Nyereségük áltaRózsás Sándor az általa tervezett pántmaróvaL elvégeznek majd, az építtetőnek csak az lesz a dolga, hogy átvegye a lakás kulcsát. Űj gépeket, a többi között betonkeverőt és szállítószalagot vesznek 150 ezer forintért; befejezik az 500 ezer forint költséggel készülő üzemház építését. Siófokon még egy szövetkezet van, a fodrászokból és cipészekből alakult Vegyesipari Ktsz. Helyes lenne, ha egyesülnének az építőipari ktsz- szel. A vegyesipariak termelési értéke, nyeresége ugyanis any- nyira kevés, hogy abból képtelenek fejleszteni, korszerűsíteni üzleteiket Az egyesítéssel mód lenne arra is, hogy új üzleteket nyissanak. Az Építőipari Ktsz vezetői is foglalkoznak az egyesülés gondolatával, helyesli ezt a KISZÖV megyei elnöke, haznicsek Imre elvtárs is. Nemcsak a két ktsz, hanem a lakosság, a Balatonra érkező üdülök érdeke is azf kívánja, hogy ezt mielőbb megvalósítsák. Szalai László Ünnepségek a marcali járásban Gazdag programot állítottak össze a november 7-i ünnepségre Marcaliban és a járás községeiben. 6-án este ünnepi megemlékezést tartanak; Szigeti István. a járási pártbizottság titkára mond beszédet. A műsorban az általános iskola kórusa, a művelődési ház tánccsoportja és a gimnázium női kara szerepel. Másnap reggel zenés ébresztő lesz, majd délelőtt koszorú- zási ünnepség zajlik le a szovjet hősi emlékműnél. Ezt a fegyveres testületek és az Ifjú Gárda tisztelgő elvonulása követi. Délelőtt tartják meg az úttörőavató ünnepséget is. A járás minden községében tartanak műsoros emlékünnepségeket 6-án és V-éft. Százéves a telefon 1861. október 26-án mutatta be az akkor 27 esztendős Philipp Reis a frankfurti Fizikai Társaságnak »fából készült fülhallgatóját«. A készüléket Reis nevezte el -telefonnak,-. A világon ma mintegy 148 millió telefonkészülék működik, de Phiüpp Reis nevét nem sokan ismerik. A feltaláló 48 éves korában halt meg csalódottan és elkeseredve, mivel nem akadt vállalkozó, aki értékelte volna a találmányt, és finanszírozta volna a gyártását. Tizenöt esztendővel később, 1877 októberében kerültek Európába az első használható telefonkészülékek az amerikai Graham Bell Jóvoltából, aki Pliillop Reisszal majdnem teljesen egy Idö- iMn találta fel a telefoni. Láttam a protekciót! Láttam a protekciót. Ott hevert a letaposott gyepszególyű járdaszélen garmadával az úttesten, és megbámultuk sokan. Más néven úgy nevezik: hulladékfa. Ez az a tűzi portéivá, amiért olyan nagy tülekedés folyik a telepen, ahol kapható. No de hol hulladék ez a fa itt? Robusztus keményfa hasábok ezek, nem olyan általánosan ismert és fűrészelés- ból fennmaradt szeletkék, fél tenyérnyi fadarabkák. Ilyen apró darabokból nincs hírmondó ebben a halomban. Ezért is mondom, hogy benne láttam a protekciót, mert láttam, illetve láttuk. És azt kérdeztük magunkban, vajon mi miért nem ilyet kaptunk vagy kapunk hulladék címén? Jobb« embereknek jobb jár még a hulladékból is? De mi* féle szabályok, rendelkezések szerint, és hol találhatók ezek a szabályok, ha vannak? Nem tenném szóvá a dolgot, ha nem bántana olyan sokszor — s legtöbbször nem a magam nevében — az a megkülönböztetés, amellyel úton- útfélen találkozik Nem vagyunk Nem azt várjuk-e — joggal — mindnyájan, hogy ne fizimiskánk rokonszenvességének mértékében vagy éppen a hétköznapok teremtette kapcsolatokat szem előtt tartva szolgáljanak ki bennünket? Milyen különbséget jelent számomra mások szemében az, hogy rokonszenvesnek talál az eladó, s ezért a raktárból csomagolva hozza, amit kének, és amire másnak azt mondja röviden: «-Nincs!“ Mennyit használ az én emberségemnek az, hogy másutt megsúgják: — Ne ezt vagy azt az árut vásárolja meg, mert nem friss. Bánt, igen sokunkat bánt a sok különbségtétel, mert nem mindenkit figyelmeztetnek, nem mindenki kedvéért kutatják végig a raktárát, jóllehet mindenki megdolgozik a fizetéséért, és mindenki becsülettel, képességei szerint akar szert tenni arra a rangra, amely mindannyi un ké, és úgy hívják: egyenlőség. Várom, hogy sor kerüljön rám az orvosi rendelőben. Sokan vagyunk, mert az őszi idő lácsalogatja a megfázásos betegségek számtalan változatát Egymás között elintézzük, milyen sorrendben következünk. Ekkor két fiatalasszonyka robban be az ajtón, és tart egyenesen a rendelő ajtaja felé. — Mi már délelőtt voltunk magánrendelésen, most csak receptet íratunk! — mondják, és mire felocsúdnánk, már eltűnnek az ajtó mögött. Miért alap a kivételességre, a sorrenden kívüliségre, hogy valaki délelőtt magánbetegként már járt orvosnál, de receptet SZTK-alapon írat? Hallom a leadott rendelést és a kérdést: — Kinek lesz a kávé? * — X. Y.-mak! Miért kém megkérdezni? Hiszen mindenki arra számítva tér be cukrászdáinkba, hogy pénzéért kifogástalan kiszolgálásban lesz része! Nem vagyunk egyformák, egyenlő esélyekkel induló felek bármiben és bármikor? De igen! Azok vagyunk, csak hát... igen, itt él körünkben a megkülönböztetett bánásmód, _ a protekció ásatag szelleme, és az ember, olyasmit művel, ami megkese- egyformák? ríti a szálakat. Hol apró tűszúrásokat osztogat, hol nagyobb sebet. S mikor úgy látjuk már, hogy elaludt a társadalom mindannyiunkban égő lelkiis- merete, akkor a magunkba fojtott háborgás általánosításokra ragadtat bennünket. Mert úgy látszik, hogy Protekció urat nem lehet száműzni körünkből. A nagy vadászterületekről ugyan elkergettük már régen, ezért most apróbbnál apróbb terüle1 eken igyekszik megvetni a lábát, hogy rontsa közéletünk levegőjét. Öreg kereskedőktől hallottam egy ridegen, majdnem embertelenül csengő szabályt: «■Az üzletben nincs rokon, barát és ismerős!« Milyen megnyugtató lenne, ha eszméinkhez szelídítenénk e szabály egészséges elemeit, és végre a társadalomban elnyert -különbségünket« nem rőffel, nem kilóra, dekára mérnénk, hanem elvégzett munkánk hasznával, eredményével! László Ibolya A UítáUsty érdeke A minap egy faluba szerettem volna eljutni autóbusszal, és még aznap vissza akartam térni lakóhelyemre. A régi menetrend szerint a közlekedés ezt nagyszerűen lehetővé is tette, a biztonság kedvéért azonban fellapoztam az újat is. Néhány perc múlva a vaskos tömböt csalódottan, nem éppen enyhe szitkok kíséretében. dobtam félre, és más megoldáson kezdtem törni a fejem. Mielőtt azonban végképp bevágtam volna a fiókba, megszólalt a menetrend: — Kérem önt, mint az utazóközönség egyik törzstagját, szíveskedjék velem szemben felgyülemlett indulatát eloszlatni, és engem türelmesen végighallgatni. Ügy gondolom, hogy a kedves utas politikai fejlettségében nem kell kételkednem. Éppen ezért csupán utalok arra, hogy társadalmunkban valóban a menetrendek vannak a dolgozókért, nem pedig megfordítva, igényeik kielégítése a legfontosabb, mondhatnánk egyedüli feladatunk. Különös örömmel teszünk eleget a falusi dolgozók kéréseinek, amelyek a községi tanácsok útján jutnak el hozzánk. E testület van hivatva arra, hogy állandóan szemmel tartsa a lakosság Igényeinek alakulását, és annak figyelembevételét nekünk ajánlja. Ne tessék idegeskedni, most már a tárgyra térek. Ez történt ugyanis az ön községének esetében is. A nyáron javaslat érkezett be, hogy a most ön által becsmérelt menetrend jobban szolgálja a kétkezi falusi dolgozók érdekeit, hatásosabban segíti a termelő- szövetkezetek működését, a KISZ mozgalmi munkáját, a nőtanács szervezését, az önkéntes véradórnoz- gaimat, az óvodai nevékenységbe való be kapcsolását. A javaslat és indokolása alatt olvashatatlan aláírás, tanácselnök. Látja, kérem, nálunk minden, még a menetrend is a dolgozókért nyomatik. Ezen aztán fel is vi- dultam, mert mégiscsak jó dolog, bogy minden az egyszerű nép érdekeit szolgálja, a közösség akarata érvényesül, de azért búcsúzóul megkérdezem a szép kék új ru hájában tetszelgő menetrendet: — Remélem, nagy forgalmat bonyolít le a megváltozott járat? — Egyelőre még nem értették meg a dolgozók e nagy változás jelentőségét, de hát mint minden újért, ezért is meg kell harcolni. Ugyanis csak tanácselnök veszi igénybe szombatonként, amikor hazajön! az Iskolából. Igaz, végeredményben ő képviseli az egész favelőmunkát, valamint a bölcsőde gondozott- lu lakosságát.. . jainak társadalmi te- — sk „A vádlottat próbaútra bocsátom... Az utóbbi évek legbonyolultabb bűnügyét tárgyalta a minap a Győri Járásbíróságon a fiatalkorúak büntetőtanácsa. A vád súlyos volt. K. Gy., a Ba_ latonfenyvesi Hívatásos Vadászképző Iskola tanulója gondatlanságból megölte vele egyidős pajtását, B. F.-et. A tizenöt éves vádlott gúnyos mosollyal hallgatja a vádat. A bíró első kérdésére í«*v válaszol: — A vádat megértettem, de nem értek vele egyet. — Bűnösnek érzi magát? — Egyáltalán nem — válaszolja vállrándítva. — Mondja el, hogyan történt. — Délelőtt fél tizenegy volt, amikor összetalálkoztam Ferivel. El újságoltam neki, hogy most kaptam az egyik barátomtól két töltényt, jó lenne galambokra lövöldözni. A mi lakásunkra mentünk. Szüleim nem voltak otthon. Amikor megtaláltam a szóba kulcsát, apám vadászfegyverei közül kivettem egy leventepuskát, es az udvar felé mentünk. Fari mögöttem volt. Közben a foiy- són megtöltöttem a puskát, de mielőtt még a zárat visszahúztam volna, átadtam őneki. Én tovább mentem. Egy kattanást hallottam, s amikor visszanéztem, Feri az oldalát fogta, jajgatott, és a nevemet mondta. Nem láttam, mit csinált. Azt hiszem, öngyilkos lett. — Miért ment el magával a barátja? — Mert kíváncsi volt a puska működésére. — Ha a fiú kíváncsi volt a puska működésére, miért állt háttal neki? Miért nem fordult úgy, hogy ő is lássa, mit csinál? A vádlott a vállát rángatja. Az igazságügyi orvosszákér- tó így nyilatkozik: — A fiú halálát lövés okozta. A lövés után pár perccel belső vérzés állt be. A golyó a jobb mellkasba fúródott, majd hátul a bal oldalon jött ki. A fiú hátán levő seb négy centivel magasabban volt, mint a mellén levő. öngyilkossá0 — véleményem szerint — nem történhetett. Ezt a °olyó út.ja is bizonyítja. K. Gy. olyan szemtelenül viselkedik, mintha nem is az ő ügyét tárgyalná a bíróság. A védelem, az orvosszakértő véleménve ellenére is az ön- gyilkosság emlegetésével próbálja menteni a vádlottat. Azt igyekszik bebizonyítani, hogy a fegyver egy kis ütődéssel is elsülhet Hivatkozik arra, hogy B. F. azért lett öngyilkos, mert áldatlan körülmények köz itt élt. Szülei Budapesten dolgoztak, s hetente csak egyszer mentek haza. B. F. éjszakákon át istállókban és a vasútállomáson aludt. B. F.-et valóban nagyon elhanyagolták szülei. Ezt mondta el Vallomásában Sárosi In- jós, az általános iskola igazgatóhelyettese is. Elmondta azt is. hogy B. F. feltűnően okos, értelmes, tettrekész fiú volt. Véleménye szerint a vádlott ideges természetű és fegyelmezetlen volt az iskolában. Az ügyész semmi okozati összefüggést sem talál, mint ahogy nincs is B. F. halála és szomorú helyzete között, annál kevésbé, mert mikor a tragédia megtörtént, B. F. szülei már otthon voltak. Az öngyilkosságot az igazságügyi fegyverszakértő is lehetetlennek tartja. — Hosszan és nagyon gondo* san vizsgáltuk az ügyet. A puska nem véletlenül sült el, hanem a ravasz meghúzásával. Az öngyilkosság kizárt dolog. Hogy a tizennégy éves fiú agyon tudja magát lőni, ahhoz a puska csövének egészen a testéhez kellett volna érnie. Márpedig ha ez így történik, a golyó helyénél égési sebnek kellett volna maradnia a testen. Ennek nyomát sem találtuk. Vegyi vizsgálattal megállapítottuk. hogy a puska csöve, amikor elsült, harminc centi távolságban volt a fiú testétől. Ilyen távolságra a fiú nem tudta tartani magától a puskát, mert rövid keze nem érte volna el az elsütő szerkezetet. A fegyverszakértő véleményét fényképfelvételek bizonyítják. A puskapor szóródásáról pontosan megéli aptíha- tó, hogy a puska csöve hány centire volt B. F.-től. A büntetőtanács dolga nehéz. Az esetnek szemtanúja nem volt. A szakvélemények a vádat igazolják, s a vád súlyos. K. Gy. börtönbüntetést érdemelne. Ennek kiszabása azonban nem lehetséges, mert amikor a cselekmény történt, K. Gy. még nem volt tizennégy éves. Javító-nevelő intézetre nincs szükség, mert K. Gy. jó helyein van a családi környezetben. Nem maradt más, mint az alábbi ítélet: — A körülményeket figyelembe véve a ' büntefcotanáes meghozta az ítéletet — mondja a bíró. — K. Gy—t a bíróság gondatlanságból elkövetett emberölés bűntettében mondja ki bűnösnek, s a vádló" egyévi próbaútra bocsátja . (ksa)
