Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-05 / 262. szám

Vasárnap, 1961. november 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP BUZSÁK tegnap, ma és holnap Egész asztalt befedő térképet terít elém a buzsáki Munka Harcosa Tsz főagronómusa, s az embernek hirtelenében sok minden eszébe jut, ami ámu­latra, örömre készteti. Marad­junk csak az embernél, alá a múltból jött, és most <töbhi ve­zető társával együtt minden tudását, akaratát, lelkesedését latba veti, hogy boldoguljon ez a sokat szenvedett, sok kínló­dáson átjutott nép, amelynek nagy része szegényes, vert fa­lú, zsúpfödelű házakban érte meg a felszabadulást. S hogy tud hevülni ez az ember! He­víti a nép szeretete és az a fenséges tudat, hogy most vég- re-valahára, amit épít, magá­nak építi ez a nép. És mennyi minden változott itt e röpke másfél-két esztendő alatt is! Megérik követni min­dezt azok az emberek is, akik­nek keze érintésére formálódik a mező és a falu arculata. Egy korábbi térkép arról az időről számol be, amikor még hat- ezjer-méhányszáz parcellára osz­lott a határ. Így gazdálkodott egy éven át a szövetkezet is. Ebben az évben már csak 68 táblában egyesül a több mint ötezer hold szántó — s a szak­emberek képzeletében máris ott a kép: a még nagyobb ki­terjedésű táblák képe. Högyan is mondta a főagronómus? Nem lehet gyorsabban sietni, mert az emberek így is alig tudják nyomon követni a ha­tár átalakulását. S amit még a térkép sem tud nyomon követni! Hányszor hal­lottam a buzsákiak kedvenc Gyuri bácsijától, a lelkes és messze tekintő elnöktől ezt a néhány szót: »-Itt, ezen a he­lyen, ahol most vagyunk, egy esztendeje még csupasz föld volt.« Ma pedig? Frissen épült istállók, sertésólak egész sora tárulkozik elénk. A tsz major­jában még rendetlenséggel, tég­la-, fahulladékkal náddal talál­kozik össze az ember, s el is nézd ezt, hiszen állandóan épít­keznek. Mert bár sok mindent létesítettek, még mindig sok a tennivaló. Valahogy úgy van­nak, mint a serdülő korban le­vő gyerek, aki egyik napról a másikra növi ki ruháit és ci­pőit. Az építő, gazdagodó embe­rek örömébe néha fölösleges és bosszantó gondok üröm- cseppjei is bele-belepottyan- nak. Hogy csak egy példát em­lítsek: Az Építőipari Vállalat­tal egy korszerű, száz férőhe­lyes, magtárpadlásos istálló építésére kötöttek szerződést. Nem vitás, hogy ez milliókba kerül a tagságnak, s ha már ilyen sok pénzt kifizetnek érte, elvárnák — s teljes joggal —, hogy lelkiismeretes munkát hagyjon hátra a vállalat. Csak­hogy aki fölmegy ennek az is­tállónak a padlására, abban sír a lélek attól, amit lát. A cementpadlózat egyre több he­lyen töredezik föl, s a laikus is látja: itt aprómagvakat tá­rolni szinte halálos vétek. A hiányosan elkészített tetőszer- kezet is valósággal kiált, hogy így nem szabad dolgozni, ilyen munkát nem szabad e'fogadni. Szóval akadnak gondok jócs­kán. Mert hiszen — Miseta elv­társ szavaival élve — viszony­lag könnyű volt 68 táblába összeszántani a hatezernél is több parcellát, de az emberek gondolkodásmódját, tudatát megváltoztatni ennél sokkal- sokkal nehezebb feladat. En­nek a mondásnak fiz igazát érzi az ember mindenütt.. Iz-z hogy szép számmal vannak ma már olyan emberek, mint Mol­nár János bácsi, az idős sertés- gondozó, aki valósággal pá- tyolgatta, széltől is óvta pusz­tulásra ítélt malacait, s gyö­nyörű hízókat nevelt belőlük. Igaz, hogy a tagok döntő több­sége vállalja a harcot, az áldo­zatot is az ú.i falu építésének nagy munkájából. De akadnak olyanok is, akik kelletlenül dolgoznak, fáradozás helyett követelőznek, kötelességükről megfeledkeznek. Él még és töb­beket kísért az a nézet, hogy elsősorban én, aztán megint én, és csak utána következik a kö­zös érdek. Buzsák nevét, a buzsáki em­berek hírét az asszonyok nép- művészeti alkotásairól, hím­zéséről és a több díjat nyert népi együttesről sokan megis­merték az országban. Külföl­diek és a hazai táj különböző részeiből jönnek ide látni és hallani az értékes alkotásokról. Ámde másról is „híres1 i job­ban mondva hírhedt volt Bu­zsák neve; ha nem olyan széles méretekben is, mint most, de a környékben hallatott magá­ról. Búcsúk, más régi ünnepek, bálok — úgy mondják — nem múlhattak el Buzsákon véres verekedés nélkül. A krónika nem egy halálos áldozatról is tud. Elkergették a csendőröket, de leszúrták, megfojtották, agyonverték egymást is. A leg­többször «-lány volt a dolog­ban«. Változtak, sokat változtak az emberek; új életünk száműzi a vad indulatokat az egymás- közti életből, de az igazat meg­vallva, még manapság is elő­fordulnak verekedések. Hiába, a mértéktelenül fogyasztott noha, az italboltok nagy for­galma gyakran meggátol egye­seket a józan ítélőképességben. A statisztika szerint a buzsá­kiak elég sok pénzt ott hagy­nak az italboltban. (Bárcsak kultúrára költenének. annyit!) Hallottunk olyan emberekről, akik reggelenként öt-hat fél­deci pálinka elfogyasztásával kezdik .a napot. Megdöbbentő és elgondolkoz­tató, hogy ennek a nagy köz­ségnek van két italboltja, de nincs egy valamire való műve­lődési háza, ahol nemes szó­rakozással szolgálhatnák ki azokat, akik éhesek erre. Igen, eleinte az igények fokozásával kellene kezdeni. Mert amint hallottam, a községben levő, a nyilvánosságnak szánt két tele­vízió műsora sem örvend vala- wú nagy látogatottságnak. A televízió nézői között leginkább csak a pedagógusokat és csa­ládtagjaikat s egypár más ál­landó érdeklődőt látni. Megtel­ni csak egyszer telt meg a pártklub és. a tsz iroda — itt van a két televízió —, amikor a buzsáki tánccsoport szerep­lését közvetítette a televízió de utána szétszéledt a nép, a többi műsorszám már nem’ ér­dekelte őket. Az iskolában most is két cso­portban tanítják a pedagógu­sok a gyerekekkel a régi tán­cokat, s van, aki felsóhait: »Sajnos, nekünk, buzsákíak- nak alig volt alkalmunk látni népi együttesünk egész műso­rát.« Nincs terem, ahol föllép­hetnének. Elhangzott ugyan egy javaslat, hogy a községfej- lesztési alapból tegyenek félre minden évben 60 ezer forintot egy művelődési otthon létesíté­sére, de az idén is több mint 200 ezer forintos nem várt kia­dás jött közbe: kutat fúretnak, mert az ivóvízellátás is halaszt­hatatlan feladat. Jövőre 200 ezer forint hitelt akarnák kér­ni közművesítésre, vagy" ha ez nem megy, legalább arra, hogy a jó ivóvizet elvezessék mindent utcába. A művelődé­si ház építése tervének eszerint jó néhány esztendőre le kell kerülnie a község napirendjé­ről. .. Kár, nagy kár. Buzsák anyagilag, gazdasági­lag évről évre erősödik, gazda­godik. De mi lesz, ha ezt nem követi nyomon megfelelő hala­dás az emberek kulturális fej­lődésében és gondolkozásában? Nem szabad hagyni, hogy itt ellentmondás keletkezzék... Varga József Kendercséplés. NEMZETKÖZI SZEMLE Gondolatok a XXII. kongresszusról OKTÖBEE 17-ÉN NYÍLT MEG, és két héten át ülése­zett a moszkvai Kreml új kris­tálypalotájában a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa,'amelyen a Szov­jetunió csaknem tízmillió kom­munistájának képviseletében körülbelül ötezer küldött vett részt. Jelen voltak a hatalmas ülésteremben a testvérpártok küldöttei is, akik öt világrész mintegy negyvenmillió ko(n- munistáját képviselték. A kongresszus részvevői megvi­tatták és jóváhagyták a Szov­jetunió Kommunista Pártjának új programját és _ szervezeti szabályzatát, helyesnek ítélték a párt központi bizottságának bel- és külpolitikai irányvona­lát, egész gyakorlati tevékeny­ségét. Soha még szovjet pártkong­resszust ilyen éber figyelemmel nem kísért a világ. Sohasem volt még példa rá, hogy egy kommunista pártnak a kong­resszusa két héten át az első helyet foglalja le a világsajtó hasábjain. Mi ennek a rend­kívüli érdeklődésnek a magya­rázata? A válasz nyilvánvaló; Az SZKP XXII. kongresszusa úgy kerül be a történelembe, mint a kommunizmus építői­nek kongresszusa, mint olyan esemény, amely a szovjet párt és a szovjet hatalom legfonto­sabb korszakát jelzi a kommu­nizmus győzelméért vívott gi­gászi küzdelemben. S mindez figyelembe véve a kommuniz­mus eszméjének diadalmas tér­hódítását — ma már nem egy­szerűen a szovjet párt és a szovjet nép belügye. hanem a világ békét és haladást akaró népeinek felbecsülhetetlen ér­tékű közös kincse. Azok a ha­tározatok, amelyek az új Kreml-palotában születtek, történelemformáló erejűek, s hatásuk elkerülhetetlenül meg­mutatkozik majd a mo6t kö­vetkező húsz esztendő világ- eseményeinek alakulásában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programja olyan jelszót állít az emberiség elé, amely megdobogtatja és meg­hódítja minden jóakaratú em­ber szívét. Ez a jelszó a követ­kező: »Mindent az emberért, mindent az ember javára!« ÉVEZREDEK ÓTA OTT ÉL A VÁGY az emberek szívében, hogy egyszer igazi boldogság­ban, békében és jólétben élje­nek. Ezt a vágyat tükrözi a szovjet pártprogram, és nem­csak a vágyat, hanem azt is, hogyan, milyen eszközökkel le­het elérni az igazi békét, bol­dogságot és jólétet. A program feladatul tűrt ki, hogy az el­következő húsz év alatt a szov­jet ember életszínvonalát ma­gasabbra kell emelni a leggaz­dagabb kapitalista ország la­kosságának életszínvonalánál is. Még elképzelni is fantaszti­kus, hogy húsz év múlva a szovjet állam hatszor annyi iparcikket állít elő, mint nap­jainkban, vagyis csaknem két­szeresét annak, amennyit je­lenleg az összes nem szocialista ország termel. Megvalósitha- tó-e ez a grandiózus terv? Igen, mert a Szovjetunió szo­cialista gazdasága ma már olyan erős, hogy bizton vehe­ti föl a versenyt a világ legha­talmasabb kapitalista országá­nak, az Egyesült Államoknak gazdaságával is. S ez az első világméretű gazdasági verseny, H ARM ATH—RÉTI: múlta a nyárutói napfényben házat. Eddig olyan határozott, fürdő tájat. Baloldalt gondo- magabiztos volt, ez most egy zott szántóföldek álltak sorfa- csapásra eltűnt. Sovány alak­lat, mellettük mint két kife- ja a kocsi fölé magasodott, fi- szített húr sínpár csillant a nőm kezével tanácstalanul mindent elárasztó gazdag fény. babrálta őszülő halántékát, az- özönben. Jobbra a Vltava tán néhány szerszámot vett elő. hömpölygött egykedvűen, Kipucolta a gyertyát, meg­méltóságteljesen, a hátán kis nyomta az önindítót, a motor csónakok, fürge fehér hajók néma maradt. Megnézte a ben- igyekeztek fölfelé, vagy viteV zint: volt. ték magukat az árral. Széttárta karját, aztán leej­Partján zöldre, barnára mázolt tette. Vége. Többet nem tu- A mozaikok lassan összeáll- vénről negyvenre ugrott. Egy víkendhártkók, előttük a dott. nak, szirénaként vijjognak fel pillanatra elengedte a volánt, smaragdzöld gyepen bronztes- az újságok címei: Hamisí- rágyújtott, élvezettel eregette tűjiiúk és lányok hevertek tott fontok hevertek a Top- a füstöt, és közben dúdolt. A Toplitz-tó ..............t — No, lássuk. Kérek egy kis csavarhúzót és egy rongyot. A férfi közben a tájról, a szép őszről, a kanyargó Vitavá­rói csevegett. A sofőr nyersen félbeszakította: — Honnan és hová? — Bécsi vagyok. Egyetemi ggét is. Ezzel a tanár. Szabadságra utazom,. . . ,. tudja, afféle turistaszenvedély. 2nagy tett az egesz Végigszaladok Csehszlovákján enemzetközi kommunista mez­ős Németországon. Hogy őszin- falómnak. Olyan fekélytől te legyek^ Bratislavától amely nem egy maroké, era« bér meggazdagodását • hanem a népek, a műn) és parasztok fölemelését soha nem álmodott csúcsokra. A moszkvai kongresszus iránt tanúsított általános ér­deklődés világosan tükrözte azt a nyilvánvaló tényt., hogy ma már nem az imperializ­mus, hanem a szocializmus határozza meg a világ fejlődé­sének fő irányát, hogy a szo­cialista világrendszer gazdasá­gilag és katonailag egyaránt sikeresen fejlődik, és az em­beri társadalom haladásának döntő tényezőjévé válik. CSAK EGY ILYEN DINA­MIKUSAN FEJLŐDŐ, huma­nista és békeszeretó rendszer tűzhet maga elé olyan célt, hogy neon egyszerűen a világ­háború elkerülésére törekszik, hanem arra, hogy egyszer s mindenkorra kiküszöbölje a háborúkat a.z emberiség éle'é- ből. Atomháború helyett bé­kés versengést, pusztítás he­lyett tárgyalást hirdet. Ebben a szellemben kívánja .‘rendez­ni az európai és az egész vi­lág békéjét fenyegető nyugat- berlini kérdést is, kívánja megkötni a német békeszerző­dést. S mindezt olyan helyzet­ben teszi, amikor kezében van az emberiség történetében pél­dátlan katonai erő. A Szo"4ét- unió külpolitikája békepoVtU ka. Ezt a politikát szentes;,r'.te a kongresszus, s ez az a politi­ka. amelyet, fenntartás né'kül elfogadnak és helyeselnek mindazok, akiknek kedves a béke. Élénk visszhangot váltott ki. világszerte, hogy az SZKP XXII. kongresszusán renkívül élesen, elítélték a Molotov, Ka- ganovics és Malenkov vezette pártellenes csoportot, és vég­leg leszámoltak a Sztálin ne­véhez fűződő személyi kultusz- jszal, megsemmisítő csapást mértek a Lenin szellemétől idegen dogmatizmusra. Ilyen értelemben ítélte el a kong­resszus az Albán Munkapárt vezetőinek káros tevékenysé- szovjet nárt nem Jjszabadítóttá meg a kommu- amely akadá­litz-tavi ládákban! Forr, kava- Szépásszekér döcögött szem- rog a közvélemény. Ilyen ősz- be vele, a tetején öreg paraszt, szegű hamisítás? A hivatalos mögötte vasvillák és kaszák Németország dokumentumai között fejkendős asszony, között? »Véres harcok hajnalán, bú­Lobognak a font-bankjegyek csúzom én, szép hazám« — a különleges kemencékben, hangzott fel a Mercedesben a lángjuknál lassan fény derül a motor hangját most túlharsog­modem történelem legna­gyobb, államilag intézményesí­tett szélhámosságára. A film peregni kezd. II. £Z !ü‘í6-OS ÜGYNÖK ÖTLETE va a Faust Valentinjónek bú­csúja. Az öreg a szeme sarkából ránézett a mellette elsuhanó szürke kocsira, hallotta a nyi­tott ablakon kiáradó éneket. A lovak közé csapott, és azt dünnyögte: E« túl a folyón — msganv- nyi komor ékszer — lovagvá­rak néztek le a hullámokra századok és századok óta már. A férfi megtörölte szemüve­gét. újra csökkentette a sebes­séget, és fütyülni kezdett. A Tannhauserből. — Ilyen váraik tövében ősz- ^ömök. baiuszos, szőke tönszerűen Wagnert fütyül az svallt ki belőle, ember — mosolyodott el. A kíséret, a motor eddig szépen, egyenletesen duruzsoló hang­ja hirtelen egy másodperc tö­redékére megszűnt. A férfi jobb lába szinte rázuhant a vagyok elragadtatva. Vidéki /nizmus testét Legyintett, leült a fűbe, édes- fészek. Prága, az egészen más. g. , séget vett elő. majszolni kezd- «51 ózta enne* le, és az utat nézte. Lassan hátradőlt, szemei lecsukódtak. Motorzúgás ébresztette föl. Nagy, ponyvával letakart Skoda teherautó közeledett. A férfi talpra ugrott, az út kö­Most jövök onnan. Ott ebédel-5lyozta ermek a testnek . gesz­tem, a Flórában. Ismeri? /séges fejlődését. — Kívülről. Belülről drága. $ KÉT HÉTEN ÁT MOSZK­— Hm... szóval az önök Prá-f-- » — -------------­g á.ia gyönyörű — pirult el aL szóval az onoh Pra-^vARA FIGYELT äz emberi- n-u — pirult el aí . tanár úr. A sofőr válaszától5s*3- a szociallzmus es a kwT|­megfeszült, mint menyét, hajrmunizmus fővárósára. A barát zepére rohant, és hadonászni ln®gpillantja az áldozatot: /megnyugvással és büszkeség­kezdett. A teherautó megállt. Talán a németek Prágája jígel, az ellenség pedig megdöb­Sof5r húzóra fekert°mng“ al $benésse1’ fé,elemmel vette tu‘ gáttá a porlasztót. Aztán hoz- £ tamásul, hogy a történelmet * ma már ott formálják a moszk­1939. szeptember 1. A férfi kéjesen hátradőlt, kényelmes bőrülésen. Jobb bát följebb engedte a délről, a -direkt.kől- kapcsolt n hármas sebességre, gázpedálra a motor fölberre- — Egyeseknek azért még jó- gett, de ú.i. szokatlan hangon, »köoködve«. rángatva. Ezt is csak néhány percig, aztán csend lett, a kocsit már csak a lendület vitte. A férfi az út széle felé for­dította " vökért fékezett, ki­kedvük van, Bent a kocsiban a férfi még lejjebb húzta az ablakot, le- gázpe- vette a fejéről és a hátsó ülés- vissza- re vágta sildes sapkáját, to­vább cigarettázott, tovább kilométeróra az eddigi hét- énekelt, és gyönyörködve bá- szállt, és felnyitotta a motor­— Bocsánatot kérek — mondta a Mercedes ;utasa ha­tározatlanul —, beszél ön né­metül? — Szerencséje van — mor- gott a teherautó overallos ve­zetője —, beszélek. Mi a hiba? — Nem tudom — Hogy állt le? — Akadozni kezdeti, ránga­tott, leállt. Mást nem mond­hatok. — A karburátort megnézte? — Nea, zátette ~ sefn mondanám, hogy/vai kristálypalotában. A szov- nnos Bé^se. . . j emj}erejc ma{ nemzedéke a Ne haragudjon kőnk’ .- kommunizmusban fog élni — tatta meg a mercedeses - én£hirdeti a szov1et párt & a mondanám. A XX. század ai jet nép üj progrrtn,Bt s nagy birodalmaké. Gazdaságig hittel bÍRSZÖk< hpav érdek is, és megvan a történél-^, emberekkel együtt .... .. m i alapja is. .. Nézze ezeket aÁosztozunk ennek a csodád várakat ott fenn... Német lo-/^ világnak áldásaiban, s hogy vágok építenék azokat. S m{ brzánkban is felépül # •ZOV— mi is — Folyik uk. kommu rúzmu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents