Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-24 / 277. szám

SOSIOGYi NÉPLAP 6 Péntek, 1961. november 9L Mi is olvasunk Mi is olvastunk, tanultunk valamicskét. Jóllehet a váro­sunk helyén tán nem volt egyéb erdőnél, akkor, amikor i Mecsek alatt már virágzó vá- os állt. Kaposváron nem ala­kított püspökséget István ki­rály, mint Pécsen, sőt egyete- net sem avatott itt Nagy La- ios. Kaposvár később lett vá­ros mint Pécs, s nem dicse­kedhetünk büszke múlttal. Je- ' énünkkel és jövőnkkel igán. Szeretünk tanulni, művelődni, egyre többen érdeklődünk az rodalom és az egyéb művé­szetek iránt. Nem járatlan az irodalom berkeiben a kaposvá­ri közönség. A közelmúltban egy előadás hangzott el a TIT-klubban a XX. század művészeti törekvé­seiről. Ybl-díjas pécsi építész­mérnök tartotta a mindenkép­pen érdekes és színvonalas előadást. Irodalom- és művé­szetkedvelők, főleg építész­mérnökök töltötték ‘meg a ter­met. Az előadó azonban meg­feledkezett az új Kaposvárról, az új SomogyróL Gondolom, hogy megfeledkezett, mert egyébként aligha hangzik el ilyen mondat: »önök bizonyá­ra ismerik a Hamlet című fil­met, ha a drámát nem olvas­ták is.« Igen, a műTt gyásza, bogy 1961-ben még föltételezik, hogy a Hamletet Kaposváron legföl­jebb, ha filmen látták. Pedig micsoda tévedés! Hányán ol­vasták a művet, és hányán látták színpadon Shakespeare alkotását. Hiszen a Csiky Ger­gely Színház múlt évadjának egyik legsikerültebb műsorda­rabja volt. Bárki olvashatott róda a szmikritikábain, / vagy láthatta a televízióban. Ennyi elég bizonyításnak: találkoztunk a dán királyfival a mozi vásznán kívül. És vajon szabadna-e föltéte­lezni a hallgatóságról, hogy Ujtípusű tűzoltókocsi A prágai ruzní repülőteret néhány nappal ezelőtt új tí­pusú és egyben a legnagyobb teljesítményű csehszlovák tűz- oltókocsival látták eL Ez a tűzoltókocsi európai viszony­latban is újdonságnak számít. Tartályainak tartalma 6000 li­ter víz és 650 liter hab. Szi­vattyújának kapacitása per­cenként 3200 liter. A tűzoltó- kocsi egy perc alatt 29 000 li­ter habot zúdít a tűzre. nem ismeri József Attila Egy átlátszó oroszlán című versét? Lehet, hogy sokan nem olvas­ták, hisz nem tartozik a közis­mertebb művek közé, de nem biztos,, hogy teljesem ismeret­len volt" előttük. És noha ismertük Baudalei- re-t, mégis kevesen vagy talán senki sem. gondolt rá az előadó szavai után: »aki jártas a vi­lágirodalomban, az már gon­dolhatja, kitől fogok idéz­ni.« Joggal gondolhattunk vol­na másra, és gondoltunk is. De _ ez még aligha bizonyítéka világirodalmi járatlanságunk­nak, hogy nem sejtettük a té­mához valóban jól vágó pél­dát, Baudaleire az Egy dög cí­mű versét. Pedig olvasták sokan. Előadás; jó előadás, bántó mondatokkal. Fájt egy kicsit az a gondolat, hogy mások sze­mében még mindig a makfcol- tatásnál tartanánk. Régen volt az. Azóta nemcsak innen ke­rültek nevek az irodalomba, hanem az irodalom, s az egyéb művészetek nagyjainak nevei is bekerültek a somogyi fejek­be, műveik a kis házikönyvtá­rakig jutottak el. vagy a kő- színház, s a művelődési há­zak színpadáig. R. F. TARKA A CSURGÓI PIACON sűrűk Pecsét, aláírás — mehet! Alapos előkészületek — tá­jékoztató körlevél, a körzeti felelősök megbeszélése; ajánló témajegyzék, a községi <arvek többszörös felülvizsgálása — előzték meg az idei őszi-téli ismeret tér i e&ztési előadások megindulását. Joggal képzel­hetné az avatatlan, hogy ennyi ügyszerelő intézkedés nyomán nem lesznek szarvashibák a té­li terv végrehajtásában. Sajnos nem így áll a dolog. S nem is kell messzire men­nünk. A napokban betekint­hettünk néhány község téli tervébe a kaposvári járásban. Kaposfüredan a terv elkészíté­sekor a munkát is jelentősen megkönnyítő elöadás-tóma- jegyzóket nem használták fel. Nem is tudnak róla a tanács­nál, most hallják először, hogy van ilyen. Hogyan lehet ez? KIÉ AZ ERDEM? Nagy ünnepre készülődött Pulifalva. Alig öt és fél évi megfeszített munkával elké­szült a község régóta nélkü­lözött létesítménye, az Eb- szőrkutató és Vizsgáló Inté­zet csodálatos kis palotája. A két helyiségből — egy kis irodából és egy háromszor négy méteres laboratórium­ból — álló, beépített vécével ellátott épület valóban meg­dobogtatta a helybeliek, de az avatásra ide érkezett ti­zennyolc vendég szívét is. Dicsérték gazdaságos beosz­tását, festését, egyelőre még oly szilárdnak látszó parkett­jét, nagyszerűen záródó aj­tóit, ablakait, no és nem utolsósorban azt a kis borzas kutyát, amelyet vasból ková­csolt a harmadik falu ügyes mestere, és erősített fel a homlokzatra. Az új intézmény vezetője boldogan sürgött-forgott a vendégek között, rögtönzött előadást tartott valamennyi újonnan érkezettnek az eb- szőrkutatás laboratórium nélkül is elért helyi ered­ményedről, lelkesen magya­rázta az intézmény népgaz­dasági jelentőségét. Még az ünnepség megkezdése előtt azonban a központ egyik elő­adója félrevonta, és miköz­ben szemét érzelmesen füg­gesztette a borzas kovácsolt­vas kutyára, ekképp adott hangot elégedetlenségének: — Ahogy elnézem ezt a gyönyörű épületet, amely minden bizonnyal föllendíti majd a hazai ebszőrkirtatást, nem kis büszkeséggel álla­pítom meg: a küzdelem, me­lyet fölépítéséért folytattam, nem volt hiábavaló. Mert — azt hiszem, ezt ti is tud­játok — elsősorban nekem köszönhetitek, hogy Pulifal­ván ilyen modem intézetben folyik a kutatómunka. A szónoki beszédek el­hangzása és az ünnepélyes megnyitó után a köze» ebéd­re készülődve az egyik me­gyei ebszőrkutató fogtál ka­ron az intézmény vezetőjét: — No, mit építtettem nek­tek, mi? Öregem, amit én egyszer a kezembe veszek ... Ebéd közben, két csirke­comb között a központ egy másik kiküldötte hajol hoz­zá; — Ugye, hallottad, hogy volt az egész? Egyszerűen bementem a miniszter elv­társhoz, és rövid fél óra alatt kiverekedtem nektek ezt a kutatóintézetet. Néhány perc múlva a má­sik oldalán ülő megyei ven­dég szólal meg: — Rájöttem, kérlek szé­pen, hogy csak erőszakoskod­ni kell, és minden van. Azt hiszed, lett volna Pulifalván ilyen épület valaha is, ha nem magam járok utána, szinte már a szemtelenség határán követelőzve? De se­baj, az a fontos, hogy ered­ménye lett annak a hatalmas energiának, amelyet ebbe az ügybe fektettem. A nap folyamán még ti­zenegyen bizonygatták, hogy végeredményben övék az ér­dem az intézmény új épüle­tének fölépítésében, és még úti átalányukat sem sajnál­ták felajánlani, ha az állami hitei kiegészítéséről volt szó. Az intézmény vezetője valamennyiüknefc megkö­szönte az eredményes közre­működést az ebszőrkutatás nevében, és így mindegyik küldött azzal a boldog tu­dattal ült be kocsijába úgy éjfél után: az emberiség is­mét magára vett egy adag hálaadósságot fáradhatatlan munkásságáért, a ragyogó épületért, amelyet egyes- egyediül csak neki köszönhet. — sk — Halászsz-rencse Tagadhatatlan, hogy a há­lásamé sic rségben a szerencse is szerepet játszik. Nos, a fo~ nyódi halászok mellé ugyan­csak. oda szegődött most ősz­szel. Az őszi halászat első nagy zsákmányát a fonyódiak ejtették, mintegy 160 mázsa halat rekesztettek be egy nap a hálójukba. November 21-én még ennél is ügyesebbek vol­tak. Kiss Gyula halászmester - társaival 234 mázsa fogast, í pontyot, önt, csukát, keszeget A és gardát halászott ki a Bala- Ctonból. Mentei József, a fo- nyódi halásztelep vezetője már több mint 9 vagon halat kül­dött novemberben a konzerv­gyáraknak és a boltoknak. Bizonyos, hogy a halászsze­rencse is segítette a fonyódia- Nem tudják. Ök semmi mód-%hat, a gazdag zsákmány »kifo- szeres utasítást, intézkedést y.gásában^^ azonban mégiscsak a nem kaptak, (!?) ami fölöttébb munkának van a legnagyobb érdekes, hiszen ezzel a véde-^resze- kezessel egyedül állnak. Ka-)? posfüred pedig nincs olyan messze a járási tanácstól, hogy idejében ne tudtak volna meg­felelő segítséget, útmutatást kérni. Tervükön, amelynek is­meretterjesztési része használ­hatatlan, ott terpeszkedik a já­rási tanács népművelési főelő­adójának jóváhagyása és pe­csétje. Minden észrevétel, vé­leményezés nélkül. i. Hasonló »jókat« tapasztal­tunk Somogygesztiiben is. Itt »kettévágják« az ismeretter­jesztést. Külön tartanak négy előadást az ifjúság részére, s külön négy általános & mező- gazdasági témájú előadást is tervbe vettek. Tervükben három előadás is szerepel egymás után. Novem­ber 11-re a szarvasmarhate- nyésztésrői, november 15-re A szputoyikok története«-, címmel terveztek dlőadást, 16-z ára könyvankétot iktattak be. Mindegyik; elmaradt. Fedig a járás ezt is jóváhagyta, ugyan­csak véleményezés nélkül. Nem akarunk messzemenő következtetést levonni a két példa alapján. Mindkét község késve küldte be a tervét. Far­kas Józsefnek, a járási tanács népművelési főelőadójának, munkatársa megbetegedett, épp abban az időszakban, ami­kor a terveket bírálták, s ő egyedül maradt a megye leg­nagyobb járásában. Azonban semmi sem indokolja, hogy a későn érkező téli terveket a já­rási tanácsról bürokratikus, módon »pecsét, aláírás — me­het!« jelszóval olvasatlanul küldjék vissza a községieknek. Köicsönkönyvtári olvasók ügyeimébe! Frankfurtban a napokban a rendőrség a kora hajnali órákban megjelent egy polgár otthonában, bilincsbe verték az illetőt és bekí­sérték a rendőrségre. Később kiderült, hogy a frank­furti polgár egyetlen bűne a kö­vetkező: 1959-ben az egyetemi könj vtárból egy 40 márka értékű könyvet kölcsönzött ki és mind a mai napig sem szolgáltatta vissza. A tárgyaláson a bíró bocsánatot kért a »vádlottól« a különös kö­rülmények között történt előveze­tésért, mondván, hogy csak téve­dés volt. A tárgyalásra egyszerűen beidézték az illetőt, az idézést ki­állító tisztviselő azonban túlbuz­góságból rávezette az iratra, hogy »bilincsben elővezetni«. * * * Mégis csak borzasztó... Idős parasztnéni álldogált a pult előtt az egyik földműves- szövetkezeti boltban, s egy nylonkombinét »-vizitált-« ma­gasra tartva. — Aztán nem túl nagy ez, hallja-e? — kérdezte az el­adót. . — Már miért volna.... Ez a (’normál méret — nyugtatta W. E. AZ ESTI VONAT UTASA • o ■tt 6 még soha nem járt náluk, Holnap megyek tovább. Majd csőik a fiú látogatott el hozzá kikísérsz a vonatig — rikkan- faíuiba asszonykájával együtt, tóttá rá jókedvűen az öreg, A ház — egy sokablakos, aztán tapogatózva indult a ült az őszhajú ember merre lakik az unokaöcskös— sorscsapás körülményeit, de 5 emeletes bérház — már feltűnt hang irányába. meg a fejkendős asszonyt. — De akinek én viszem, an­nak biztosan bő lesz... — bi­zonytalankodott a vásárló. — Az unokámnak veszem, decem­berben tölti be a szentem a 12. évét. — i Ú kérem, akkor kár is nézegetnie, ez felnőtt méret, gyerekszámban nincs nylon- kombiné. De ajánlhatok sza­ténból vagy habselyemből. Az asszony mérgesen a pult­ra dobta a nylon holmit, s fel­háborodottan fordul földijei­hez: — Nahát, hallják, hogy az ember még egy nylonkom­binét se tudjon venni az uno­kájának! Amikor az ajtót húzta be­felé, még akkor is azt dohog­ta: — Csak nem viszek haza szégyenszemre egy szatén- kombinét... ? * » • Két érdekes riportfifm __ Kérem, merre járunk tak, sokam bosszankodva, gya­m ár... Mikor érkezünk Ka- log vágtak neki az útnak, posvárra — szólalt meg ekkor — Jöjjön bácsikám., nem ros- útitársam. Szeme csukva ma- tökölünk itt hajnalig. Elkísér radt, s észrevettem, hogy fejé- rém az utón — ajánlottam, s nek merev, mozdulatlan tarta- o kapva kapott az alkalmon, sa rettenetes tragédiáról be- hálálkodott erősen, s biztatott, szél. Az őszhajú ember vak! hogy jussunk csak él az öcs- Mondtam neki, hogy én Is az ablak mellett, s mi- érdeklődtem. valószínű megérezte a fel nem egy utcai lámpa fényénél, s Az unokaöccs az útjába állt. v ■iw>7 csak vele szemben volt _/.-w „teában — válaszol- tett kérdést, mert így szőtt. amikor mondtam az öregnek, Még a küszöbön sem engedted szerepei a kaposvári mozik e hetí óra, aztán otthon vagyok« — esett az áldomástól. S kocsi a latosom. Pedig, de nagy érkezünk, izgatott lett. 7- Pa* bácsi... Nagy^ ket. a Berlin wx cjmű rövid flim­gondoltam. »Tizenegyre ágy- csak nem jött. Már.már az le^ voltam en valamikor. — Tudja mit, öcsém. Maga baj van am! Nem tud itt alud-y, alkotást tegnap 6* veti&a Sza­bom is lehetek.« utolsó utasok is elszállingóz- Elég jel ment a sorom, volt jöjjön majd a hátam mögött. eppen fes-y, *■*. egy kis földem, házam. Oko- Hadd gondolja a gyerek, hogy tes van’ es mi is a padion öZ-v sodik része előtt. Ez a riportfilm san gazdálkodtam. Jöttek, is egyediül másztam meg az eme- szunk... az nem lenne jó a német kérdés iránt érdeklődők hozzám a sógorok és a komák: letet, minden segítség nélkül. maga öreg testének... próbál- S segíts Pali — mert hogy Ős i- A házmester zsörtölődött egy fa metJ a szállodát inkább, otí>SZOVjet riportfilmet a vörös csü- U>vszky Pál a nevem —* én sort, míg kaput nyitott, bízni- 'esz kényelmes fekhelye ésp lag Filmszínház mutatja be va­meg adtam nekik, ami csak ma<tílanul méregetett mindkét- nem is kerül sokba — hadarta> sárnap délelőtt. Szinte a világűr . „ . . .. ..... . «j nA-________________j zi.'zzm C Kolumbusa című alkotás testvére m ajd egyórás film; az Gaga­rolt, ami csak kellett. Ezt a tőnket az ajtóban. A kétforin- villámgyorsan mondókáját. bölyköt, az vnokaöcsköst is én tos persze megtette a magáét, Kinyílott a szobaajtó és egy ki, mérnök lett mert elcsendesedett, sőt, még női hang megkérdezte: 7wntirít/,«, Misi hnrm pu s hőshöz, olyan pálinkával kínai taníttattam _ . — ­Mondtam neki, hogy en f a/mihief mén nem ittam, belőle, nagyon felvitte az isten a lépcsőhöz villanyai is meg- — Ki az, Imre? HÄÄTÄ « ***“•. bármennyire is gyújtotta. Béniről beszéd zaja é: ha készülődni kell a leszaua*- riem.izsnvuM hizo. megkeresi a magad, csak jól _ Hát akk— ahoav ^„7«. szó szűrődött ki. Páli koz. ra, lesegítettem, kocsiból. arra a és megdöbbenve nézeti rám. cs zené­nek egy kis demizsonnál, hizo- megkeresi a magam, csuk jói _ ppjf akkor, ahogy megbe- s~° szűrődött ki. Páli bácsi , . nyosan maradt még belőle egy- *°n nekl a naőVbáttyi csomag, szeltük — szólt rám Pali bá- megrázkódott, mereven megfor­Befutott a vonat as állomás- fcét kupicára vaió a Pálinka es a többi. Tudja, csíí s a korlátba kapaszkodva dult és odaszólt hozzám: leseaitettem az öreget a ß ^ ^ uicán< <**.- ÄT - Ja, persze, festés... Ugye, „ „ . toltunk a Béke éttérén,, elé. Zm hoZ ^t a Kút “ maSOdlk emflet, ugye? akkor visszasegit a szállodáig? — Köszönöm, fiam. Ha mar eav pdlanatra az * ’ teseelA Me9 gyorsan mutassa meg, A m most vett k é jen kedves, akkor még arra lN™emUt egy PULarultra az meg örökösömnek, ha majd hot a csengő, aztán álljon - 1 is megkérném, hogy próbáljon g’ egyszer... hátam mögé. egy taxit keríteni, ami elvisz Nicsak, a ne Ke. De sze- JW em fejezte be a monda- \Jint valami pajkos gye- Nem tudott megszólalni, majd az unokaöcsémhez. Hoz- Pen húzzak bent a cigányok.- ll fot, de éreztem, hogy ltJ~ rek, jő hosszan rajta A z öreg sem szólt, csak zájuk megyek ugyanis, mag- — Hát a bácsi tudja, hogy magremeg tartotta ujját a csengőgombon, nyújtotta a kezét, tapo. szállók náluk, mert csak reg- merre járunk — lepődtem Lassan lépkedtünk, em.be- élvezte az élesen csilingelő gatva kereste a korlátot. Meg­gel megy tovább vonatom... mag. ' rémből csak úgy folyt a szó,, bangót. Bent villany gyűlt, fogtam a karját, elindultunk a Mire a kijárathoz értünk, a — Miért ne tudnám. Nem mintha soha nem akarna vége hulas fordult a zárban, s ki- folyosón, fürgébbek már megkaparintot- voltam én mindig vak. Da öt szakadni. tárult az ajtó. Még hallottuk, hogy becse­tek a taxikait, nem volt bent éve — — és legyintett hozzá Elmesélte a családfa egész f— Jé, a Pali bácsi.;. — cső- pódott az ajtó. egy sem az állomáson. szabad kezével, meg sóhajtott történetét röpke félóra alatt, dálkozott rá az öregre egy . . „„aim, f.MíMin. *— Várjunk egy keveset, bi- is míg odaértünk az öcsköshöz, nygkkendgs fiatalember. — zonyosan jön kocsi — tartóz- Nem akartam tapmlatlan s még azt is .megtudtam, hogy Hát-mit keres itt éjnek idején? vott a dzsessz. rin, ez Tyitov világkörüli útját, rakétaűtra való fölkészülést, s a kozmoszból való visszaérkezést eleveníti föl. Tyitov őrnagy párat­lanul érdekes fölvételei is helyet kaptak a filmben. A nézők először szemlélhetik meg kívülről állandó lakóhelyüket, a Földet. <f>^AAAAAAAAAAÁAAA tattam az üreget, — Egyébként lenni, hogy megkérdezzem a nagy lesz a meglepetés, mert — Szállásra jöttem, Imrus. Polesz György Somogyi Népf&p Az MSZMP Somogy megye; Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÄK JÓZSEF. Szerkesztőség* «Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-H. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinkc» S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készül* a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemeben, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizeted cüj egy hónap H Sfe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents