Somogyi Néplap, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-24 / 277. szám

A FIATAL LÁNYOK ARCÁPOLÁSÁRÓL Fiatal lányok gyakran pa­naszkodnak, hogy arcbőrük zsí­ros, pattanásos, vagy az is elő­fordul, hogy bőrük száraz és hamlik. Otthoni kezeléssel is jó eredményt éghetnek el. A zsírosbőrűek esténként 30 százalékos kámforos szeszbe mártott vattával jól töröljék le az arcukat. A vattát addig cserélgessék, amíg tiszta ma­rad. Utána nagyon vékonyan kenjék be az arcukat közöm­bös krémmel (tejkrém megfe­lelő). A reggeli mosakodásnál hetenként kétszer használhat­nak szappant. Egyszer egy hé­ten a habbá vert tojásfehérjé­ből, amibe pár csepp citromle­vet csepegtettünk, készítsenek arcpakolást. Előzőleg az arc­bőrt jól le kell tisztítani. A pakolás 10—15 percig marad­hat az arcon. A pattanásos arcbőr kezelése már körülményesebb. Heten­ként egyszer kamillatea fölött gőzöljék az arcukat, azután puha, tiszta ruhadarabbal nyomkodják ki a fekete pon­tokat. A kezelésnél vigyázza­nak, hogy ne nyomják nagyon az arcbőrt, mert napokig lát­szó foltokat okozhatnak. Gyul­ladt pattanáshoz ne nyúljanak, hagyják, hogy szívódjék fel, mert így hamarabb és nyomta­lanul gyógyul. Kezelés után az arcot 30 százalékos kámforos szesszel töröljék le. utána a következő arcpakolást ajánl­juk: A gyógyszertárban vásá­roljanak magnéziumkarboni- kumot, ebből egy kávéskanál­nyit keverjenek össze vízzel, pár csepp citromlével, s az így készült pépet kenjék az arcukra. Friss élesztőből is lehet pakolást készíteni. Ve­gyenek két deka élesztőt, ke­vés tejjel keverjék péppé. A pakolást 10—30 percig hagyják az arcon. Zsíros pattanásos arcbőrnek használ a napozás. A rendes gyomor- és bélműkö­désre is vigyázni kell, ezért sok gyümölcsöt, főzeléket és kevés zsíros, fűszeres ételt fo­gyasszanak. A szárazbőrűek ne használ­janak szappant. Hetenként egy- szer-kétszer mossák meg arcu­kat tojássárgájával. Ez éppen olyan jól tisztít, mint a szap­pan. Éjszakára zsíros, nappal­ra kevésbé zsíros krémmel kenjék az arcukat. Pakolást készíthetnek tojássárgájából, de előbb zsíros, tápláló kré­met tegyenek alapul. Ajánlha­tunk még egy másfajta pako­lást is: Meleg parafin-. vagy étolajba mártott vattával bo­rítsák be az arcukat, 20—25 perc után töröljék le. mosa­kodjanak meg langyos vízzel, és utána kenjék be bőrüket bőrtápláló krémmel. Az arc kikészítésére a fia­talságnak nemigen van szük­sége, mert a fiatalság magá­ban is szép, és nem is divatos az arcfestés. A szájra lehet fi­noman egy kis rúzst tenni, de óvakodjanak az erős színektől. A szem festéséről nem is szól­va, erről lebeszéljük olvasóin­kat, mert öregít. A textilanyagok felismerése sokszor problémát jelent a há­ziasszonyoknak, mert csak gon­dos szemrevételezéssel^ állapít­ható meg a rostok milyensége. Ha az anyag széléből Víhán.y szálat letépünk, kissé szétbont­juk és megv' , ’áljuk, akkor a sima fonál lenet fésült gyap­jú, len, fésűs gyapjú, farost, selyem, műselyem, perion. Ha durva a fonál, amelyből rost­végek állnak ki, akkor rend­szerint műrost, gyapot, kártolt gyapjú vagy kender az anyag. Az egyenlőtlen rostú fonál len vagy kender. Régi tapasztalat a léngpróba alkalmazása. Ha néhány ősz. szesodort szálat meiggyújtunk, az égés gyorsaságából és a füst szagából nagyjából megálla­pítható, hogy növényi, ásvá­nyi vagy szintetikus fonállal van-e dolgunk. A gyapjúszál égetése azonnal elárulja a gyapjú szagát. A nylon, perion, terrylén, őrlőn nem ég, hanem gömbbé olvad össze. Ez a gömb kemény és ujjal nem lehet szétmorzsolni. A gyapot, a len és a kender, valamint a műselyem és a fa­rost gyors, étónk lánggal égés papírra emlékeztető szaga van. A női fehémeműdivatra a habosság, fris­sesség, könnyedség a legjellemzőbb. Igen sok a csipke és nylon plisszé beállítás. Továbbra is divat a »baby-doll« (2. rajz), rövid, vagy háromnegyedes nadrággal. A hálóingek ismét rövidültek, hosszúval alig találkozunk, míg a térdig érő annál gyakoribb. A sima és mintás cloke jól kezelhetősége miatt igen kedvelt fe- hémeműalapanyag. Emellett a csíkosak, pe+v- tyesek, kockásak is helyet kapnak, drágább kivitelben a nylon. 1. Csinos női kombiné, alján cakkozással és plisszé fodorral. A mellrésznél szintén cakk- .'■ímzéssel díszített. 1/a. Karcsúsított szabásvonallal készült kombiné nylon anyagból, hímzés és széles nylon csipke beállítással. 2. Fehér cloke (baby-doll) hímzéssel és fo­dorral díszítve (nylonra is jó). 3. Puplin háromnegyedes nadrág, csíkos puplin pizsamakabáttal. JÓ, HA A HÁZI­ASSZONY TUDJA Sok mama ősszel és télen így panaszkodik: — A gyerek egyik napról a másikra gyakran belázasodik, pedig nagyon’ vigyázok rá. Amikor kimegy az utcára, tor­ró teát itatok vele. Ezek után, hogy miért fázik meg könnyen a gyerek, nem nehéz kitalálni. Télén, amikor a levegő oda­kint hideg, mínusz tíz-tizenkét Celzius-fokig is lesüllyed, bent a szobában plusz húsz-huszon­három fok meleg van. Nem az a cél, hogy a hőmérsékletkü­lönbséget még növeljük, ha­nem éppen ellenkezőleg, hogy csökkentsük. Ezt pedig nem azzal érjük el. hogy a gyermek­nek forró teát adunk, hanem azzal, ha friss, hideg vizet, vagy ugyancsak hideg teát ita­tunk vele. * * Az akvárium egyik szép dí­sze a lakásnak. Nemcsak azért, mert a halak kedves, mulat­ságos állatok, hanem azért Is, mert télen a természet szépsé­gét pótolja. Sokan ugyan azt Vallják, hogy nem érdemes ak­váriumot tartani, mert renge­teg vesződséggel jár a halak gondozása. Ez tévedés. Ha az akvárium nincs túlzsúfolva halakkal, elegendő vízinövény, csiga, kavics és homok van benne, semmi gond sincs a ha­lakkal. Ha a biológiai egyen­súly megvan, a víznek tisztá­nak kell maradnia. A növé­nyek oxigént lehelnek ki, a ha­lak pedig széndioxidot. A ket­tőnek arányban kell lennie. A csigákra azért van szükség, mert elpusztítják az erjedés­nek induló megmaradt elesé- get. A gondosan beültetett ak­várium vize mindig tiszta. Nem kell azt hetente cserél­getni, sőt nem is szabad. A sapkához kb. 10, a kesz­tyűhöz 15 deka vastagszálú gyapjúfonál szükséges. SAPKA Három és feles tűvel 80 szemmel kezdjük. Az első sort sima és 2 fordított váltako­zásával kötjük. A visszafelé haladó páros sorokiba fedve dolgozunk, vagyis simára si­mát, fordítottra fordítottat ké­szítünk. Körülbelül 8 sor után úgy kötünk tovább, hogy a si­mát az előtte lévő fordítottal átcseréljük, és a leemelt sima mögött lekötjük a fordított szemet, utána 1 fordított, majd ismét, leemeljük a simát a kö­vetkező fordított előtt, háta- mögött lekötjük a fordított sze­met, ismét egy fordított stb. Ezáltal a sima szem a munka színén ferde irányban halad. KÖTÖTT SAPKA HOZZÁILLŐ KESZTYŰVEL A visszafelé haladó sorokban itt is fedve dolgozunk. Kb. 20—25 cm magasain egyenesen kötünk, majd a szemeket be­fejezzük és a sapkát oldalán összevarrjuk, a tetején pedig összehúzzuk. KESZTYŰ A kesztyűt olyan 5 tűvel készítjük, amely megfelel a hármas tű vastagságának. Kö­rülbelül 40 szemmel körbe ha­ladva 1 sima és 1 fordított váltakozásával 8 cm-es patent részt készítünk. Utána a te­nyérrész 20 szeme fölött sima kötéssel folytatjuk a munkát, amíg a kézfejen továbbra is patent-kötéssel dolgozunk. Minden 4. sorban a tenyérrész jobb, illetve baloldalán a két első szembe 1—1 szemét sza­porítunk a hüvelykujj részére. 4—4 szaporítás után összesen 8 új szemünk lesz és ezt egy biztosítótüre vesszük a két sza­porított szemmel együtt. . A következő sorban a leemelt ^szemek fölött 2 új szemet ké­szítünk, és így ismét 40 sze­mes bőséggel folytatjuk a mun­kát a kisujj végéig. Innen kezdve az összes tűn simán dolgozunk és a kézfej két ol­dalán (az egyik tű elején és a következő tű végén) minden 2. sorban 1—1 szemet fogyasz­tunk. Az utolsó 12 szemet a munka visszáján kettesével befejezzük. A hüvelykujj nyí­lására a biztosítótűn levő sze­mek és a két új szem fölé 10 szemes bőséggel körben ha­ladva, sima kötéssel elkészít­jük a hüvelykujjat. A megfe­lelő hosszúság után a szálat eltépjük, majd a szemeket szálra fűzve összehúzzuk és elvarrjuk. Téli virágok A lakán szebb, ha növény díszí­ti, különösen szép ez, ha az ab­lak közelében van cserepes nö­vény. Kedvesebbé lehet tenni a szobánk homályosabb részéit is egy-egy szál élő virággal. Díszíthető a szoba egy örökzöld borostyán fenyőgallyal, fagyöngy- gyei is. Sok olyan növény va.n, amely néhány hétig is eltartható a vázában, ha időnként cseréljük a vizet. Egy gyümölcsfáig, ame­lyet vízbe teszünk, néhány hét múlva rügyezni kezd, sőt virágzik is. A BÁRSONY ÉS A PLÜSS TISZTÍTÁSA A helytelen kezeléssel kony- ínyen nagyobb kárt tehetünk a bársonyban és a plüss ben, mint amit az eredeti foltok jelen­tettek. A bársony és a plüss finom bolyhái rendkívül érzé­kenyek, az ellapított bolyhok vagy üres helyek igen elcsú­fítják a drága kelmét. Ezért jó, ha az erősen foltos ruha­neműt vagy bútorszövetet gya­korlott szakember kezére bíz­zuk, és a Patyolattal tisztít tat* juk. Az a helyes, ha az egész anyagot tisztításra adjuk, mert a helyenkénti kezelés elütő foltokat hagyhat. Abban az esetben, ha az anyag kevésbé foltos, házilag is lehet próbálkozni a tisztí­tással. A kezelés a következő: Egészen puha ruhakefét be­martunk egy rész esővíz és egy rész alkohol keverékébe. A kefét jól kicsapjuk, túráz­zuk, hogy csak kevés folyadék tapadjon rá, s azután szál­irányban, óvatosan végig kefél­jük az egész anyagot. Ettől felfrissül az anyag, megtisz­tul. Néhány egyszerű kisebb holmit otthon is leihet tisztí­tani, például a kötött kesz­tyűt, ha Tisztaság vagy Ideál oldatában mossuk ki. Színes holmihoz a mosóvízbe ecetet is teszünk. A ’bőrkesztyűt a kezünkön mossuk ki sűrű, langyos szap­panoldatban. Utána felfújjuk és szellős helyen szárítjuk. A szarvasbőr kesztyű tisztításá­nál óvatosan kell eljárni, mert ha erősen dörzsöljük, elveszti a bőr bársonyos jellegét. Ha fehér kesztyűt tisztítunk, ak­kor Optinoí fehérítőt tegyünk a mosóvízbe. A piacokon most sok’ barom­fit lehet találni. Kisebb csa­ládnak pedig akár két ünnep­napra is elég egy kacsa vagy liba. Hogy megszokott ételek helyett most valami különle­geset tálalhassunk, olyan re­cepteket szeretnénk olvasóink­nak adni — amelyeket kevés háziasszony ismer. ÜNNEPI EBEDRE Tálban pirított csirke aztán a nieqjLefieth »A férfi is segédkezzen a fő- könyvvel. Az almáspitéhez kell Amikor az asszony meglátta zésnél!« »Segítsükaz asszonyo- liszt, tejföl, zsír, alma, cukor, az asztalon az almáspitét, kát a háztartási munkában!« ■ zsemlemorzsa. No, nézzük csak ’ ~J' — ilyen és ehhez hasonló gon- meg a Icamrában, van-e min- dolatok kavarogtak Márai kar- den hozzávaló. Van minden, társ fejében, amikor meglepe­tést, örömet akart szerezni fe­leségének, aki tupírozással egybekötött hajmosáson volt a fodrásznál munka után. S ha már az ember már be­levágja valamibe a fejszéjét, legyen az kemény fa! Mert to­jást főzni nem nagy dolog, krumplit sütni a tíz éves gye­rek is tud de almáspitét süt­ni az más, ahhoz érzék, szájíz és ügyesség is kell. Így hát Márai Icartárs is az almáspitét választotta. Gondolta, főz egy literre való teát, almáspitét ad hozzá, s ez megfelelő vacsora lesz. Ó, hogy fog örülni az asszony a meglepetésnek. Hát akkor élő a szakács­tehát vegyük elő. S aztán da- gasztás, almatisztítás, reszelés, sodorjuk csak el a tésztát, egyik felét tegyük a tepsibe, szórjuk rá a megreszelt almát, a cukrot meg a zsemlemorzsát, örömmel csücsörítette á száját embere arcához, s ezt mondta: — Bajosként, te egy angyal vagy. Ilyen meglepetés! S aztán beleharapott a tész­tába, amely mint az előbb is írtam, túl kemény volt. De egy okos asszony elnéz ilyesmit. Itták a teát, ették hózzá a aztán szép óvatosan tegyük rá tésztát. Az asszonyka anyósa, a tészta másik felét, s már meg aki épp a moziból jött haza, is kenhetjük a tetejét egy kis tojássárgájával, aztán hadd süljön az a finom almáspite. Sült is Márai kartárs legna­gyobb örömére. Igaz, hogy meglehetősen kemény volt amikor felvágta, no de kicsire ne nézzünk! Gusztusosán meg­szórta cukorral a tetejét és várta a feleségét, aki haza is sott néhány óra múltán a fod­megzavarta a csendes otthon nyugalmát e szavakkal: — Te. Mancikám, rendet tet­tem nálatok az éléskamrában. A múltkor használt gipsz zacs­kója kilyukadt. Egy üres lisz­teszacskóba öntöttem __ Ne­h ogy felhasználd! Késő volt már a figyelmezte­tés. Begyúrta azt már Márai kartárs. Próbareggeli helyett rásztól. Twirnzot* haja olyan vr óba vacsora készült almáspi­volt, mmt a megbolygatott teként... szalmakazal. F, L Egy tűzálló tál alját beborít­juk vékonyra vágott füstölt szalonnaszeletekkel, tűzhelyre állítjuk, és mikor a szalonna már üvegesedni kezd, rára­kunk egy sort a szépen meg­tisztított, megmosott, sózott na­gyobbacska; csirkéből, melyet úgy vágunk fel, mint a pörkölt vagy rántott csirkéhez szokás. Kevés vizet öntünk rá, és ad­dig pároljuk fedő alatt, míg a csirke puha lesz és elfő a vize. Akkor fedő nélkül betesszük a sütőbe és hirtelen tűznél meg­pirítjuk. A zsírját leöntjük ró­la és 1 deci tejfellel összefor­ralva mártásos csészében tálal­juk a hús mellé. Bőrében sült vagdalt libamell A liba melléről lefejtjük a bőrt egy darabban, valamivel nagyobb darabon, mint a mell maga. A bőrről éles késsel le­vagdaljuk a szalonnát, vigyáz­va, hogy a bőrt meg ne sért­sük. A mellcsontról leszedjük a húst, és 15 deka sonkával, valamint egy tejbe áztatott zsemlével kétszer átdaráljuk. Hagymás zsírral, majoránná­val, sóval, borssal fűszerezzük. Két nyers tojást adunk hozzá. Az egészet jól eldolgozzuk, visszarakjuk a mellcsontra, eredeti formájára idomítjuk és leborítju'k a libőrrei. Azután a mellcsont alján távoli öltések­kel a libabőr széleit összeült­jük, de ne feszüljön nagyon a bőr, csak éppen le ne eshes­sen. Sütőbe téve, tepsiben li­bazsírral öntözve átpároljukj majd ropogósra sütjük. Kacsa savantjúkáposztával A kacsa aprólékét és háját eltésszük, hogy más alkalom­mal tetszés szerint elkészítsük. A kacsát feldaraboljuk, a com­bokat, a mellet egyenként egészben meghagyjuk. A hátat négy részre vágjuk. Egy vas­lábasban megsózzuk, leöntjük 1 deci vízzel és lefödve a tűzhe­lyen addig pároljuk — mindig egy kis víz utántöltésével —, amíg egészen puha lesz. Ekkor levesszük a fedőt róla, és a sa­ját Zsírjában minden oldalról megsütjük egy kissé. Azután kiszedjük a húst egy tányérra. A lábasban lévő zsírból leön­tünk és csak annyit hagyunk benne, amennyi egy kiló sa­vanyított káposzta párolásá­hoz szükséges. Ebbe a zsírba dobunk 2 kockacukrot, arany­barnára pirítjuk, beletesszük a káposztát, ízlés szerint paprikát és kb. fél óráig fedő alatt puhára párol­juk, szükség szerint egy kis víz utántöltésével. Mikor a káposzta is készen van. ösz- szekeverjük 2 deci jó sűrű tej­föllel. Fedeles tűzálló tálba öntjük, a combokat két részre, a melleket 6—8 szeletre vágva, és a hátdarabokat a káposzta tetejére rakjuk. Az egészet meglocsoljuk 1 deci tejfellel és lefedve a tálat, a forró sütőbe tesszük negyed órára. Azután kivesszük, melegvizes ’-oltóval letöröljük a fedőt és a tálat, így tálaljuk kendővel lebontott tálcán.

Next

/
Thumbnails
Contents