Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

Vasárnap, 1961. október 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP A Valaki a takarékossági napok előkészületeit látva azt kér­dezte tőlem: mi szükség van arra, hogy ennyit beszéljünk a takarékosságról, hogy röplapo­kat osszanak szét, plakátokat ragasszanak, moziban, újság­ban hirdesse az OTP a taka­rékosság előnyeit. Egyáltalán miért kell akarékossági napo­kat szervezni, amikor az egészséges életformából tör­vényszerűen következik, hogy az ember takarékos, a család beosztóan él. Mindez igaz. Mégis kell az egyéni takarékosságról beszél­ni, szükség van takarékossági napok rendezésére. A takarékosság nem mosta­ni találmány. A haladó szel­lemű Fáy András 1846-ban olyan takarékpénztárat alapí­tott, amely csak kisemberek betétjét fogadta. el. A költő Fáy András 115 évvel ezelőtt látta, hogy a kisember jólété­nek, felemelkedésének biztosí­téka az, ha szerény jövedel­mét nem hagyja szétfolyni, ha­nem jövőjére is gondolva tar­talékolja. A takarékbetét biz­tonságérzetet ad. Meglepeté­sek, váratlan csapások nem okozhatják a család anyagi romlását. Egészen mások voltak a Horthy-rendszer bankjai. Ezek már felismerték a nagytőke, a nagy pénz előnyeit. Azért gyűjtötték a dolgozók, a kis­emberek pénzét, pogy albbői kezdjenek vállalkozásokba, s. a hasznot bezsebeljék, kockáza­tát a betétesekre hárítsák. Hány ember fcuporga-toft pénzecskéje vélt a bankár pré­dájává? Hány kisember pénzét nyelte el a kapitalista bank csődje? Hány élére állított aranykoronát váltott értéktelen papírronggyá az infláció? A kisembert az éhség, a félelem sarkallta takarékosságra^ s pénzének vesztével mindene elveszett. A mi takarékpénztáraink nem kerülhetnek csődbe, a mi betétünket nem veszélyezteti az elértéktelenedés. A mi be­tétünk nem veszhet el, mert visszafizetéséért a népi ál’am kezeskedik. Beszélnünk kell a takarékosságról, mert sokan még a múlt emlékein keresz­tül ítélik meg a mai takarék- pénztárak szerepét A pénz biztosabb helyem van a bank páncélszekrényében, mint otthon, ezt senki sem tagadhatja. Az otthon lévő pénz kéznél van, elfogy szin­te észrevétlenül. A takarékban kamatozik, vagy nyereményt biztosít. Gabányi. Ferenc ka­posvári lakos személyautót nyeirt 'betétkönyvével. S az is említésre méltó, hogy az OTP megyei fiókja a múlt év vé­gén a betétkönyvekbe több mint 4 millió forint kamatot írt jóvá. Mindannyiunlknak fáj, ha az alföldi gazda, Jójárí János ese­tét halljuk, akinek 130 ezer forintját rágták szét az ege­rek. Póruljárt, mert biztosabb­nak vélte a szalmazsákot, mint a takarékpénztár páncél­szekrényét. Beszélnünk kell a takaré­kosságról, mert Somogybán is vannak Jójárt Jánosok. Igaz, hagy a betét megyénkben md az. 1956. évinek többszöröse; igaz. hogy több mint 10 ezer tagja van a KST-knek, hogy van Szentén egy takarékos termelőszövetkezet, ahol min­Elégedett as elnök Nagyon jól kell mennie den tagnak van betétkönyve,? igaz, hogy a megye iskolái-? , , , , ban több tízezer tanuló gyűj-!dotog,Mfc’ >m e9Vsz^ Paroczai tögeti az iskolai takarékbélye-Sf1DZSeí’ ,a ?esei *ermelőszöoet- get, mégis ez csak kezdete ajfc,e2e‘ « jelenti, hogy takarékossági mozgalomnak.Jele0eíi<?tí- ™.ert, az- ö Somogybán a lakosságnak mondta< h°m ev óta, csupán mintegy 15 százaléka lmiota «szövetkezetei iranyit- takarékoskodi k. ' Ka> ™ °&ZÖn khntín~ Örömmel üdvözöljük a Ha \^1 hogy elégedett a zafias Népfrontnak és a Szak-J ,.f±, szervezetek Megyei Tanácsú-: renc tanácselnökkel együtt a kezdeményezését,if r^fc “\.™ezAt- P«™czai elv- ... \tars útközben nak azt hogy október 16-tól november»...■ J.. , - ­15-ig takarékossági napokati^zon^atja, hogy milyen nagy rendez Somogybán. A taka>ré'< is folyton azt h szorgalommal, jele lösségtuiUu­kossági gondolat ' terjesztése^* dolgoznak az emberek. Pe- kötelessége mindenkinek, aki ff? oka V«rw.szra is. A szívén viseli a megye felemel­kedésének ügyét. Homyák Mihály, a megyei tanács vb. elnök- i helyettese * ^szántásban bőgnek a gépelj a Paprikaszüret Erőn felül ne tervezzünk! A városi tanács kezdemé­nyezte, hogy társadalmi mun­kában építsünk üzemet a csökkent munkaképességűek­nek. Az építkezést az elmúlt évbein megkezdték, a falak áll­nak. A föld kitermelését, az anyag szállítását és a falazást társadalmi munkában végzők elismerésre méltóin dolgoztak. A megye fokozott iparosí­tása miatt a Nehézipari Mi­nisztériummal folytatott tár­gyalások során elhatározták, hogy nem kézműves üzemet, hanem Budapestről hozott gé­pekkel gumi-műszaki és mú- anyagcikkeket gyártó üzemet létesítenek. Ehhez azonban bi­zonyos átalakításokra volt szükség. A megyei tanács 500 ezer forintot' adott a ’ város­nak, hogy mielőbb befejezzék a munkát. Saját erőből készül a sertésfiaztató. Ütemesen érkeznek a tüzelő-szállítmányok A kereskedelem 670—680 000 vagon tüzelőanyagot hoz for­galomba, ez a mennyiség a ta­valyinál 50—60 000 vagonnal több. A lakosság számái-a szük­séges tüzelőanyag jelentős ré­szét Romániából, a Szovjet­unióból, Csehszlovákiából, Len­gyelországból és Jugoszláviá­ból vásároljuk. A szállítás ütemszerűen halad, és nem je­lent különösebb akadályt az sem, hogy pillanatnyilag a Duna alacsony vízállása miatt nem tudják igénybevenni a vízi utat Csak kis mennyiségű fa szokott egyébként is uszály- lyal jönni és egyelőre azt is, amelyet vízi úton küldtek vol­na, vasúton adják fel az ex­portáló országokban. (MTI) Több mint egy hónapja? azonban nem látni dolgozó em-1 bereket a Dimitrov utca vé-* gén lévő új épületeken. Nemi volt gazdája az építkezésnek,* aki műszakilag összefogja, £ szervezze, irányítsa a munkát^, A betonfedő elemeket felrak-^ ták, ezek befedéséhez salakra* lett volna szükség. Salakot? adna a Cukorgyár, de szállító-* eszközt nem tudtak szerezni.* Emiatt tétlenkedtek egy hóna-? pig! ? A napokban tartott helyszí-f ni szemlén megállapították, C hoey az építkezésnek mintegyJ kemény talaj ragja-tépi a va- 25—30 százaléka készült eL\seí- Esőért kiált a szomjazó Befejezéséhez még 2—3 milliói?0^ A kruinPu sem úgy sir forintra lenne szükség. ahogy szerették volna 6 . — Ha a nyáron kapunk _ Legjobb lenne, ha az Épí-?esőt, most 120 mázsás termést tőipari Vállalat átvenné és be- * takaríthatnánk be — mondja. fejezné a munkát — vélekedj nek a városi tanács vezetői, f Igen, ez volna a legjobb! De? ehhez pénz kell. S ez az épít-; kezes nem szerepel az ipari $ beruházások között... Nem lehet csak a városi ta-; nács vezetőit hibáztatni! Az ő; elképzelésük szerint a 100—f 120 főt foglalkoztató üzemet? 2—3 év alatt építették volnaj fel társadalmi munkában. Deí vajon fel tudták volna építő' ni? Hiszen most derült ki,, hogy milyen hatalmas felké-i szültség, tervezés és beruházás szükséges a munka befejezé­séhez. A tanulság ebből nyilván­való: ne tervezzünk erőn fe­lül! ! De a 70 mázsás átlaggal is elégedettek lehetünk, hiszen a környező tsz-ek még eny- nyivel sem dicsekedhetnek. Igaz, korán elültettük a krumpIM, s a kapálást is be­csületesen elvégeztük. Kifog­Öröm hallani arról a szere* tetteljes gondoskodásról, mely* lyel e szövetkezet vezetői kö­rülveszik az öregeket Épp a napokban hívta össze Paróczai elnök a 96 járadékos öreget. Ezek közül vagy harminc tel­jesen egyedülálló, egyetlen tá­maszuk a szövetkezet. Az el­nök kéréssel fordult hozzájuk, segítsenek a könnyebb mun­kákban, szívességüket a szö­vetkezet is méltóképpen viszo­nozza. Mondani sem kell, hogy az öregek közül senki sem uta­sította vissza a kérést. A ve­zetőség pedig már megszavaz­ta az elnök javaslatát, téli tüzelőt, s leenyérnek valót jut­tatnak nekik a szociális alán­ból. — Ilyen öreg banyákat akar­nak fényképezni? — kérdezte kihívóan a paprikaszüretelök egyike. Kati néniy Gelencsér Péterné. Az »öreg banyáit« persze nem is olyan öregele, mint amilyennek ők magukat hiszik, erről vall a kertészet is. A föld olyan tiszta, mint az udvar. A véseiek paprikV in-k S9t3SSSSX.SSSSXSSSSSXXSXXXSSXS%!eXX%SSXSXXSX%XSSSXSSXSSSSXS!£SS»SSSS»SXS»S!SX9: Lányok a pádon. Háttérben az épUlő egészséghez, GRAND HOTEL HUNGÁRIA a») Az ajtó előtt: a folyosó már lángtenger. Hiába, vödörrel nem lehet elfojtani ezt a tűz- folyamot — s a lángok között szinte hallhatóan ingadozik, inog az egész emelet. A szoba gazdája újra elkap­ja Mihalkovics karját, mikor az a lépcső felé rohanna. — Engedjen el! — Dögölj meg! És ez a kívánság teljesül. Ebben a tized másodpercben szakad le az emelet, és a per­zselő lángok sírjában együtt pusztul két ember. És huszonnégy aranykanál. A hajó süllyed Odalent pedig végleg felbo­rult a maradék rend is. A vö­dörlánc is szakadozik már, de néha még önvédelemből egy-egy asszony beáll a sorba. Fianem az a néhány tüzér... Az a néhány tüzér megta­lálta az italraktár ajtaját. A Hotel Budapest italrak­táráét Amelyet most csak egyetlen ember véd. Feri lohndiener. Nem a nyilas-karszalag miatt iiiiiiiiüii Bállá Ödön és Baktat Ferenc riportregénye ;::::jjjjjj A cég iránti hűségből. A cég — örök, gondolja Feri, akinek az apja is itt volt sze­gény liftes, szegény, félkarú hadirokkant. — Ide nem lehet bemenni — mondja kétségbeesett buz­galommal. — Takarodj innen — üvölti egy csapzotthajú, az oltástól fülig kormos tizedes — azt akarod, hogy inkább égjen? Kinek őrződ, mi? És félrelökik Ferit, mintha ott sem volna. És letörik a lakat És egy negyedóra múlva ko­nyak, gin és badacsonyi illata lengi be a sárga-sötét, nyava­lyás villanyfényben vergődő pincét Isznak. És esznek is, mert a raktár tele volt elsőosztályú konzerv- csemegékkel, a dobozos sonká­tól a libamájpástétomig. — Jól éltek itt — mondja szakértő csettintéssel a tize­des. A katona, akihez szavait intézi, nem felel, mert nagyon elfoglalja egy rekeszes láda d- pelése. Húsz üveg Törley-pezs­gő. Tőriey-reservé. Hadd folyjon! A lépcsőn egy csupa-szakáll kis katona ül és rohamkésével szakavatott módon bont fel egy teknősbékaleves-konzervet — Elég vacak — mondja kö­zönyösen, az első korty után. Mások más konzervet bonto­gatnak. Csak az valamivel na­gyobb. A safe. A »széf«, a por­tásfülke eddig zöld függönnyel diszkréten eltakart »Szezám- ja«. De a Szezám nem nyílik. Hát neki a géppisztollyal. Kik bontogatják? Ott áll Padlizsán, ott áll Arany Dénes, ott tördeli a ke­zét Radocsay és Winkler (ő csak azt akarja, hogy kinyis­sák, de sosem fogott még fegy­vert semmiért. Még a saját aranyáért sem.) És pattognak a sorozatok. Odafent, az égen suhannak a vadászgépek és gépágyúik tüzével szórják be a partot. Idelent felelget a géppisztoly. Makacsul. Következetes katto­gással. — Nem birtok vele? — kér­di egy gúnyos hang a füstben, pokoli pernyében. Mintha ennek a kis helyi pokolnak a főördöge rebbeni: volna elő valamelyik mélye­désből: senki sem tudja hon­nan, váratlanul ismét itt van — részegen és fegyverrel — Petneházy. Miért jött? Pénzért, pénzért. Közben elfeledkezik arról, hogy pálinkagőzös agyaiban az imént még Marika képe ködlött fel (megmenteni vagy kinyír­ni!) — mert csak a páncélszek­rény marad az ideál, a mante- nivaló, a szérelem. És az ő géppisztolya is be­áll a többi közé Magasan, a téli ég szürkesé­gétől élesen elütő széles fekete szárnyukon szállnak a repü­lők. A hidakon pattognak a gép­puskagolyók. Nyilas-karszalagos utóvédek rohannak a hidak felé Pestről menekül a régi Ma­gyarország. A hidakon csattogó bakancs- és csizmatalpak valaminek a végét jelzik riadt morze-je- leikkel. S. O. S.... Süllye­dünk ... Pattognak a csizmaszögek és hullák nyúlnak el a Lánchíd kövein — csattogó zászlóval ül­dözi őket a halál. De maradtak még az innen­ső parton is. Maradtak és igyekeznek min­dent magukkal vinni. Mindent és mindenáron. Szabad levegőn A pince falad forrósodnak. Vastagok és erősek: a bőm •jaktól védtek. tűnik az aszályon. A szedés előtt nem hittük volna, hogy ilyen temnést takarítunk be. Már megegyeztünk a járá­siakkal, hogy a többletünkből besegítünk a lemaradó közsé­gek áruértékesítési tervébe. Obren vagon szerződéses kö- itelezettségünk valamelyest túl )tudjuk teljesíteni. A burgonya- iföldön garmadával állnak a fzsákok. A vontató, s a fogatok (tálig győzik elszállítani. Végé­ihez közeledik a szedés. Varga László, Herbai Józsefné, Kele­men Józsefné, a Márkus há­zaspár mellett ott ügyeskedik utánozhatatlan frissességgel a 73 esztendős Leposa Ferencné is. Az öregek élete ködön téma lehetne. a huszadik községből is hírére jártak, olyan szép volt. Idén foglalkozik először gyü­mölcstermesztéssel a vései szö­vetkezet. A négyholdnyi al­mást Gábor József hozta be « tavaszon s egyúttal a szövet­kezetié k azt mondták neki: »le­gyél te a mi főkertészünl\ mu­tasd meg mit lehet kihozni egy nagyüzemből«. A szövetkezet az idén már 10 hold földet beültetett málnával, 62 holdat pedig almával telepítenek be most az ősszel. Természetesen Gábor József irányításával. Meg akarja mutatni, mit tud. Amerre jártunk, mindenfelé jó kedvvel, nagy iparkodással találkoztunk. Hát ezért elégedett az elnök. V. \ Exportra válogatják az almát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents