Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-14 / 243. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. október 14. Véradó ankét Kadarkúton A Magyar Vöröskereszt ka­posvári járási szervezete és a megyei Vérkonzerváló Állo­más közös rendezésében csü­törtökön este véradó ankétet rendeztek Kadarkúton. A köz­ség dolgozói előtt dr. Tarján László, a Vérkonzerváló Állo­más vezetője tartott előadást a véradás jelentőségéről és a vérplazma sokrétű felhaszná­lásáról. — Az embervérrel való gyógyítás jelentősége egyre nagyobb lesz napjainkban. Az orvostudomány új ágai futották be diadalmas útjukat a közelmúltban, s a sikerek­ben előkelő szerepe van az embervémek. A sebészeti technika fejlődése nélkülöz­hetetlenné teszi ezt az újfajta gyógyászati eljárást — mon­dotta az előadó, majd szólott arról, hogy a véradó mozga­lom' nemcsak Magyarországon terjedt el, hanem világszerte, s egyre fontosabbá válik a gyógyászatban. — Vért mesterséges úton még nem tudunk előállítani, ezért igyekszünk meggyőzni az embereket a véradás fon­tosságáról. Ma már nem elég­séges, ha csak akkor adunk vért, ha hozzátartozóink éle­téről van szó. Az 5—6 órás műtétek alatt sokkal több vért felhasználunk, mint amennyit egy ember tud adni. Ezért jöttek létre a vérkonzerváló állomások, ahol megfelelően csoportosítva megtalálhatja a gyógyító orvos a szükséges vért — Mai ankétunknak is az a feladata, hogy ráébresszük az embereket a véradás fon­tosságára, s humánus jellegé­re — mondotta befejezésül dr. Tarján. A kadarkút! Vöröskereszt szervezet egyébként november elején rendezi meg a véradó napokat Ezt megelőzően ta­nácstagok és vöröskeresztes aktívák látogatják meg a falu lakóit s beszélgetnek velük a véradás fontosságáról. Indonéz menyasszonyok taktikája Menado-szigetén, a Szunda- Kdgetek egyikén az indonéz menyasszonyok hagyományos szokása, hogy a lehető legma- kacsabbul vonakodnak elmenni az esküvőre. Ez a vonakodás éppenséggel hozzátartozik a szertartáshoz — és nem is fi- zetődik ki rosszul! Minél na­gyobb ellenállást tanúsít ugyanis a menyasszony, annál több a nászajándék. Az ifjú arát különböző ígéretekkel bírják rá, hogy jelenjen meg az esküvőn. Kincs és veszteség Miért sok a baleset a Csurgói Faipari Vállalatnál? A műhely dolgozói aznap reggel is pontosan kezdték a munkát A műhelyvezető kör­bejárt, néhány szót váltott az emberekkel. A felső gépsor ke­zelői szokás szerint a vasárna­pi mérkőzésről vitatkoztak. Pár perccel később megindul­tak a gépek, megkezdődött a munka Aztán egy borzalmas, velőtrázó kiáltás hallatszott. A bejárat mellett levő gérelő körfűrész kezelője kiáltott. Pillanatok alatt leállt a mun­ka. Az emberek a górel Shöz siettek. Megdöbbentek a látot­taktól. Németh József betaní­tott szakmunkás isszonyodva, hamuszürke arccal nézte szét­roncsolt balkezét. A hír nercek alatt bejárta az egész üzemet. Egy fiatalasszony rohant a gé­pek mellett, és zokogástól el- csukló hangon kiáltotta: »Jó­zsikám, apukám, mi lett ve­led, nyomorék lettél.. .« Az esetről sokat beszéltek az üzemben. Akkor úgy lát­szott, mindenki levonta magá­nak a tanulságot. Vagy talán mégsem? Rajna Károlyt, az asztalos­műhely örökké vidám körfű- részesét mindenki szereti a vállalatnál, öt gyermek apja. Öt apró gyermek keze fonódott féltő szeretettel a nyakába június 26-án, amikor munkába indult. öt apró gyermek és egy ag­gódó feleség zokogott aznap délután. A jegyzőkönyv így rögzflä az esetet: Rajna Károly betaní­tott szakmunkás megfeledke­zett a balesetvédelmi előírások­ról, és helytelein irányba tolta a deszkát. A körfűrész a desz­kát felvágta, és Rajna bal ke­zét szétroncsolta. A balesetért a dolgozó a felelős. Cseresnyése Júlia segédmun­kás a parkettműhelyben dol­gozott Nem volt betanított gépkezelő, nem ismerte a mun­kavédelmi előírásokat mégis engedély nélkül beindította az egyik stuccciló gépet. A gép toishíján szótroncsolita minden ujját. Csontos Lászlóné festő figyelmetlenül rakta le a kész munkadarabokat Amikor tá­vozott, az egyik munkadarab ráesett a lábára Tíz napra ki­esett a munkából. Huszics Ven­del 19 éves aszfalossegéd sza­lagfűrészen dolgozott A fű­részlap elszakadt és megsértet­te a jobb kezét. Gál János se­gédmunkást vagonrakás köz­ben érte baleset. A rönkökkel rakott vagon tetején állt meg­csúszott és leesett Varga Já­nos segédmunkásnak vagomra­kás közben rönk esett a lábá­ra. Ki a hibás? Ki a felelős mindezért? Mit mondanak er­ről azok az emberek, akik kis- híján egy életre nyomorékká váltak? Németh. József halkszavú, csendes ember. Nyolc éve dol­gozik az üzemben. Mindenki szereti, becsüli. Amíg beszélge­tünk, elgondolkodva nézi a kezét. Követem a pillantását Bal kezén már csak egy fehér forradás jelzi a fűrész roncso- lását, de az ujjak. Megértem. Attól fél, talán soha nem tud tökéletes munkát végezni ez­zel a kezével. — Nem voltam hibás. Hat évig dolgoztam azon a gépen, és még csak egy karcolás sem érte a kezemet Mindenre vi­■'.de nem szeretek arra a napra gondol­ni. 112 napig voltam beteg Nagyon féltem, hogy munka- képtelen leszek. Mi lesiz a csa­láddal, a gyerekekkel? Alig vártam, hogy visszajöhessek. Most ugyanazon a gépen dolgo­zom és vigyázok, nagyon vi­gyázok ... — Nem voltam hibás — mondja magabiztos hangon Rajna Károly. Amikor a mű­helyvezető is elmondja a szo­morú esetet úgy látszik, ma­gáiba néz és csak ennyit mond: — Jobban kellett volna vi­gyáznom. A vállalatnál az idén 47 em­ber mondta el e szavakat. Negyvenhét ember 640 napra esett ki a termelésbőL — Rendszeresen megtartjuk az oktatásokat és a biztonsági szemléket, mégis sok a bal­eset — mondja Michalovics László igazgató. — A legtöbb hétfőn és a vagon kirak ásnál történik. Rövid idő alatt hat baleset történt a vagonkiraká­soknál. Kicsi a rajthelyünk, és egyszerre 10—12 vagon is ér­kezik. Rossz a szállítási üte­mezés. Ilyenkor kénytelenek vagyunk más munkaterületről is ide vezényelni embereket, akik nyolc órai munkaidő után második műszakiban dol­goznak a kirakodásnál. Fárad­tak, nem tudnak figyelni min­denre. A vállalat 103 százalékra tel­jesítette első félévi tervét De vajon elég-e ez? Munkavéde­lem nélkül sohasem lesz tel­jes egy vállalat sikere, hisz az emberért történik minden én­ben az országban;., Németh Sándor ŐSZI NAPSÜTÉSBEN TÁ^IK-A torok Hering a Balatonban ? A Balatonban sokfajta hal tenyészik. Legutóbb már an­golna ivadékok is kerültek a tó vizébe, ám lapunk egy újabb halról, a heringről irt a minap. Arról, hogy jól si­kerültek az elmúlt évek he- ringkeltetései. Meglepődtek ezen az olvasók, kivált a hal­szakemberek, többen hirtelen a gardára gondoltak — lévén népies neve balatoni hering. Nem erről volt szó. Fér" szerű keszegivadékokat engedtek a Balatonba az alsóőrsi keltető­ből, így aztán oda. a hering- kedvelők elírás által felkeltett érdeklődése. Be kell valla­nunk, hogy heringet ezután sem foghatnak a balatoni hor­gászok. .. * * * Nyalóka felnőttek részére Az Egyesült Államokban újfajta különlegességet hoztak forgalomba az alkoholt szerető felnőttek részére: a gyerme­kek által kedvelt nyalókához hasonlóan, rövid fapálcikák köré Martini-konyakot, vodkát, sört vagy egyéb szeszesitalo­kat fogyasztanak. A felnőttek a gyermekektől megszokott re­cept szerint fogyasztják a fur­csa »italokat«. * * # 264 műemléképület van So­mogybán. A legrégibb a XIV. században épült kereki Kato­navár; jelenleg ásatások foly­nak környékén, s a feltárás a jövő évben fejeződik be. Ezt körzeti a köröshegyi templom, gótikus stílusban, a XV. szá­zadban épült. A többi műem­lék XVI—XVII^ XVII/„ és XIX. századbeli. A megyei Műemlékvédelmi Albizottság legközelebbi ülésén javaslatot tesznek a kercseligeti Maár- kastély műemlékké nyilvánítá­sára. A klasszicista stílusú épület a becslések szerint 150— 160 éves lehet — tájékoztatták lapunkat a megyei tanács épí­tési osztályán. • • * A pipázás világbajnoka A világ most végre megtud­hatja, ki a legkitartóbb pipá­zó a földkerekségen. A ver­senyt a virginiai Riohmond- ban tartották meg: a győztes 1 óra 4 perc és 17 másodper­cen keresztül tudta pipáját egyenletesen izzásban tartam. A versenyen egyébként három nő is részt vett. * * * Bevonuló fiától búcsúzik a falusi néni. A legény legény- kedik, hogy ő majd igy meg úgy csinál, beszélt már kato­naviseltekkel, egyáltalán ne aggódjék érte senki. Megjegy­zem, nem érződött a mama harsány hangján semmi bá­nat vagy aggodalom. A fiú vá­ratlanul tétovázóra fogta a szó sodrát, és elkezdte sajnál­taim magát, hogy ő nem is tudja mi lesz, neki gyenge a lába, nem tud sokat gyalogol­ni, pláne csizmában. A mama csak hallgatta, hallgatta, az­tán egy váratlan közbeszólás­sal elmetszette a siránkozásba hajló panaszt: — Hallottak még ilyet! Édes fiam, te csak ne légy gyáva, mert a végén majd jól kitol- nak veled...! * * * Pálinka folyt a csapból Werther westfaliai község­ben a vízművek nemrég rövid ideig ingyen pálinkát szolgál­tatott ki a vízvezetéken keresz­tül minden háztartásnak. A rendkívüli eset annak köszön­hető, hogy elkészült egy új 600 köbméteres ciszterna, amelyet a vízművek igazgatója egy üveg pálinkával »avatott fel«. Mivel azt akarták, hogy az egész lakosság részesüljön az ünnepi alkalom örömeiben, a vízművek igazgatója rövid szónoklat után az új tartály­ba öntötte bele a pálinkás- üveg tartalmát, úgyhogy a csapból aznap, rendkívül felhí­gított mértékben ugyan, de »pálinka folyt«. * * • Az autóbusz megindult, mi­kor egy kisiskolás lány fel-* kiáltott: »Tessék megállni, szalad ott egy néni!-« Hirtelen fékezés, egy középkorú asz- szony lihegve, levegőt kapkod­va lép fel. Hálálkodni próbált de a kifulladástól nem jut szó­hoz. Leül, és nem sejti — ta­lán sosem tudja meg —, hogy a mellette ülő copfos kislány­nak köszönheti egyedül, hogy az orvostól jövet elérte az autóbuszt. • • • Aludni, pihenni mindenki szeret. Egy ismerősöm lógó orral bandukolt a minap reg­gel — Mi van veled, csak nincs valami bajod? — Eh, ne is kérdezd! Mit várhatnék attól a naptól, ami úgy kezdődik, hogy az em­bernek fel kell kelni!? VALAKI Itt találkoztak minden hé­ten a csendes kisvendéglő sa­rokasztalánál, hat deresfejű férfi. Nyugdíjasok. Körülbelül egyívásúak voltak, egyikülc- másikuk már »tapasztalt- nyugdíjas. Olyan, aki magára talált a megérdemelt pihenés élvezetében is. Bezzeg nem így a hatodik, Körösztös Ádám, a nehéz ember. Ez hétről-hét- re elkomorult ábrázattal ál­lít be szerda délutánonként a megbeszélt időpontban és öten nem győzik vigasztalni, biztat- gatni, hogy később nem fog majd ennyire hiányozni az üzem. Szokni kell a cigánynak a szántást, a tevékenység után meg kell tanulni a nyugdíjas élet örömeit. Ádám bácsi azonban csak nem tágít a komorságtól Egy­re keserűbb, egyre talajvesz- tettebb. — Hallod, Ádám! Mit pa­naszkodsz itt unalomról! Se­gíts az asszonynak otthon egy kicsit. — Én-e? Cicamaca munkát csináljak? Egy vasas? Az asszonyi munkának ilye­tén való lenéző, lebecsülő el­nevezése élénk vitát váltott ki az asztaltársaság tagjaiból. Kedvetlenül búcsúzkodtak egy­mástól, és mintha többen megharagudtak volna Körösz- tösre. Hazafelé mentében kutatnia kellett emlékezetében, hogy honnan a csudából került most elő ez a jelzős határozó, ez a cicamaca munka. Persze, az apjától hallotta valamikor. So­kat derültek rajta titokban, mert amikor megszületett ez a szó, nagy/ribilüó volt egy fel­varratlan gomb miatt. Cifra káromkodás kíséretében vágó­dott apja kezéből a merítőka­nál a babfőzelékes lábasba, de olyan erővel, hogy köröskörül valahányan babfőzelékesek lettek. Még a mennyezetre is futotta. — Az üdvösségit... azért nő­sültem én meg, hogy cicamaca munkát végezzek, gombot varrják? Megkeresem a kenye­reteket, a többi az asszony dolga! Az asszonyé, érted?! Vinné el az ördög, miért éppen most jutott eszébe en­nek a családi kis háborúnak az emléke, most, amikor negy­ven évnyi munka után nyuga­lomba vonult és kevés örömei között az a legkedvesebb szá­mára, ha összejöhet heten­ként egyszer a barátaival? Most aztán jól megsértődtek a többiek. Nagyon fancsali kép­pel méregették. Pedig úgy bánt ő az asszonyával mindég, mint a himestojással. Csakhát hozzászoktatták, hogy minde­nért csak ki kell nyújtani a kezét otthon. Nem, ő nem vég­zett otthon cicamaca dolgot. Egy szalmaszálat sem keltett arrébb tennie. Pihent, tanult, olvasott. Az ő dolga volt fog­lalkozni a gyerekekkel amíg még együtt volt a család, és a fiatalok csak készülődtek ki­röpülni. Közben fokról-fokra h-l-dt el*re. h-n^y-sz^r^almú munkával, becsületes céltuda­tossággal Érdeme szerint lett a géplakatos részleg üzemveze­tője, később pedig szakszerve­zeti vezető. Nem ülhetett so­kat ölhetett kézzel és az ott­hontól várta, hogy itt a napi hajsza, sietés után kifújhassa magát. Eddig nem is gondolt rá, hogy szégyenkeznie kell, mert nem javított ki otthon egy elromlott zárat, csöpögő vízcsapot. Most dörgölték az orra alá a komák. Papucsok! — dohogta fortyogó méreggel. Akárhogy is akart szabadul­ni a sörözésből vitadélutánná fajult találkozás élményétől, minduntalan eszébe jutott mit vágtak a fejéhez a többiek. Még nyugtalanabbá, még ko- morabbá vált. Reggelente nem berregett az óra öt órakor. Mégis ébren forgolódott, félighúnyt pillák alól lesve a feleségét. Az asszony minden ébresz­tés nélkül pattant ki az ágy­ból hatkor és lábujjhegyen óvakodott ki a konyhába, hogy fel ne ébredjen az öreg. — öregem, te csak aludj! Pihenj nagyokat, mert rád fér. Sokért nem adta volna, ha sikerül álomba ölni a megszo­kott dolgok hiánya feletti kín­lódását. De most is csak fek­szik, bámulja a hálószoba mennyezetét, és a kívülről be­szűrődő neszekből találgatja, mit csinálhat Irénke. Most le­ment a fáskamrába, most be­gyújt, félórás csend. Biztosan átment tejért, süteményért. Persze. Koccan a kávéskanna. Rövid idő múlva friss kávé­szag lopakodik be az ajtóré­seken. Az asszony kezében ég a dolog. Akármit csinál, mint­ha elfeledkezne arról, hogy vele öregedett meg, hogy las­sacskán már ez is fáj, az is fáj. Hol az ízületei, hol a szí­ve rendetlenkedik, jelezve, hogy nem lehet letagadni az ötvenhat évet semmiféle mun­kakedvvel. Számolgat. Hát bi­zony. .. O hatvan lesz a ta­vasszal Irénke ötvenkét, ő is elérte már a nyugdíjas kor­határt. De hogyan adjon ő nyugdíjat neki? Megérdemel­né pedig. Elnézi sokszor, hogy ég a keze alatt a munka. Szemfényvesztő módon tud dolgozni, ö meg csak ott lá- batlankodik körülötte, mint valami megöregedett gyerek. Ha beleszól az asszony dolgá­ba, rosszul szól, mert ugyan mit is ért ő az ilvesmihez? Valami megnevezhetetlen szégyenkezés kergeti el vala­hányszor a sürgő-forgó asz- szony közeléből. Ilyenkor tén- fereg a legcéltalanabbul. Az ember nem heverészhet, ol­vashat végig napi tíz-tizenhét órát, vinné el az ördög! De akkor meg mit csináljon? Eleinte be-bement az üzembe. De már olyan sokszor, hogy maga is érezte, terhére van a dolguk után sietőknek. Nem, nem szólt rá senki a sűrű lá­togatásokért, de érzi ö, hogy megakasztja őket. Csak azért nem mondják, mert szeretik, megbecsülik most is. A fene baltázza meg! Mihez kezdjen ma is? Igen, ír a gyereknek, a legkisebb fiúnak? De aztán? Ha mindent összeszed, akkor is kész a levél egy óra alatt. Irén tudja, hogy nem találja a helyét. Vigasztalgatja néha. Megérti. De ez sem segít. Ki­megy a konyhádba, v-gy g padlásra, a pinc'b'1, piacra, boltba. Szóval dolgozik. Szótlanul hörpölte fel a ká­véját, lapozta végig az újságot. A levél is megíródott, el is vi­vődött. Na uramisten, most mer­re? Ott áll a konyhaajtó szár­fájának dőlve, és körülményes- kedő alapossággal csavart ci­garettája füstje mögül nézi az asszonyt, aki majd konyákig lisztesen tésztát gyúr. Mit csi­nálhatna ő? Csak nézheti, el­hallgatva közben, amint az asszony elmeséli, mi történt a házban, hogy meggyógyult a Törőné unokája. Ö nem szólt. Csak néz, néz, keserűen. Az asszony érzi, hogy segí­teni kellene az embernek, hi­szen napról-napra hervadtabb a kedve, rá sem lehet már is­merni a valamikori góbéra, aki még a halált is képes volt megtréfálni. Halk, színtelen hangon jegy­zi meg: — Valakinek el kel­lene menni kenyérért. Valakinek? Hiszen csak ket­ten vannak! A hat gyerek ki­repült rég a családi fészekből. Az asszony könyékig lisztes. A valaki csak ő lehet. — Mást nem kellene hozni? — érdeklődik felcsillanó szem­mel. Hálás, hogy az asszony megszabadítja az ajtófél-tá- masztás lúgként mardosó gyöt­relmétől. Fogja a szatyrot. Ha­mar megfordul. Ismét csak ott lábatlankodik a konyhában, de most már lesve, fülelve, nem szól-e az asszony valaki­nek valamiért. És e naptól kezdve valakinek sűrűn adódik tennivalója. Hol a padlásra kell menni, lehoz­ni egy darab s-alonnát, hol a pincébe fáért, valakinek kell felrakni a téli tüzelőt szép sorjában. Valaki kíséri az asz- szonyt a piacra, hogy ne egye­dül cipekedjen. Sőt, a valaki még le- is törölget, elhozza a tejet, valaki talpalja végig az illetékes hivatalokat, hogy az asszony fürdőbeutalóhoz jus­son. Az öreg barátok nem tudják mire vélni, miféle varázslat esett Körösztös Ádámmal. Vi­rul az orcája, ő meséli me­gint a legjobb anekdotákat, ha nevetnek, ismét az ő nevetése harsan a leghangosabban. Nagy titkot jelent, hogy mi történ­hetett deres üstökű szaktár­sukkal. össze is súgnak, hogy kivallatják a történtek felöl. Ádám bácsi legközelebb so­molyogva hallgatja a >•vallatás­sal* megbízott szavait. — Hát, igen egyszerű a do­log, pajtikáim. Voltam szer­számgéplakatos, hat gyerek apja, művezető, üb-elnök. de igazán nagy VALAKI csak most lettem! Az asztal körül ülők ugra­tást szimatolnak, óvatosak a kérdezősködéssel, de tovább faggatták, mire Ádám bácsi el­mondja, hogyan lett ő valaki. Jót derülnek a többek, eszükbé sem jut. hogy nemrég összekaptak holmi nyakasság miatt az öreggel. Egyikük fel- rikkant: — Még egy kört a valakik egészségére! — Nem bánom no, fizetem — veti közbe az őr-« — de csak cr**’et - tv ’ 7c­várt főz a feleségem, és. az mondta, »valaki ne iiv-ohn rakni a ir ; -t.­László ibolya V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents