Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-14 / 243. szám

Szombat, 195L október 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Nehéz vizsga a mezőn Immár negyed éve tart a szárazság. Kevesebb etetni va­ló jut télire. A bet" karitást is nehezíti a rendkívüli időjárás. Magágyat készíteni és verni szintén nagy erőfeszítésbe ke­rül, de nem várhatunk vele, hiszen október derekán járunk. Az ember, a jószág, a gép ke- ménv vizsgát tesz most - föl­deken­Hallottam vasárnap Büssű- ben, amint egy szövetkezeti parasztasszony, Illés Istvánná mondta: »Ügy leéli dolgoznunk most is, olyan igyekezettel, mint a tavasszal, a kapálás idején.« Igaz ez a felismerés, jó, ha ilyen mozgósító megál­lapítás uralja a köztudatot minden faluban. Mezőcsokonyán nemrég ismét osztottak ter­mészetbeli előleget, hogy a tagság közvetlenebbül lássa munkájának értelmét, és szi­lárdabban helytálljon az ősz tennivalóiban. Berzénce me­gint érezheti, hogy segíti az állam. Annyi kölcsönt kapott a Jobb Élet Tsz, hogy abból az őszi betakarításban szerzett minden munkaegységre kifizet­het húsz forintot. Azért adta az állam a hitelt a berzen- ceieknek, hogy megtermelt krumplijukat, kukoricájukat ne hagyják kárba veszni, ha­nem mielőbb juttassák biztos helyre. Szerte a megyében a jó szó meg az anyagi ösztön­zés erejével buzdítják jobb munkára a tsz-tagságot az őszi betakarítás idején. Szedjék föl, gyűjtsék össze a répát, a bur­gonyát az utolsó szemig — szükség lesz rá a télen. Törjék a kukoricát, vágják a szárát — így enyhíthetünk a takar­mánygondokon. A lovas foga­tok mentesítsék a gépeket. Mert a gépeknek legfőbb dolguk most a vetés. Lóval szántani, boronáim vagy hen- gerezni — szinte meddő kísér­let. A traktor ekéje, tárcsája, gyűrűshengere, nehéz fogasa járja meg — ha nagy üggyel- bajjal is, de megjárja — a ke­mény földet A Kaposvári Gép­állomáson Schreiber József műhelyvezető elmondta: »-Ket­tő helyett négy kovácsunk dolgozik. Nyolcvan traktor szánt, két ember nem győzné élesíteni az ekevasakat. S ha este elromlott a gép, megcsi­nálják a szerelők, hogy reggel korán indulhasson.« A traktoros munkájától függ leginkább, hogy idejében föld­be kerüljön az ősziek vető­magja. Ugyancsak Büssűben tapasztaltuk, hogy Fodor Ist­ván, az Üj Tavasz Tsz trakto­rosa mennyire átérzd a reá há­ruló felelősséget. Talajelőké­szítést a legeredményesebben az ő lánctalpas traktorával le­het végezni. Váltótársa nincs, így éjszaka is gépén ül: disz- tilierez. »Ha elálmosodom, szundítok egy-két órát, ennyi a pihenésem ilyen nagy dolog­időben — mondta. — Nem a magam vagy a családom érde­két nézem csupán, hanem azt, hogy vethessünk, mert csak így lesz kenyere jövőre az egész falunak. S amit a disztil- ler megmunkált, azon a táb­lán mehet Kiss Lajos traktor vontatta vetőgépe. Egy hét alatt a megyében 13 200 holdon vetettek őszi árpát, rozsot és búzát. Mintegy 90 ezer hold — az előirányzott területnek csaknem kétharma­da — még várja a magot. A múlt heti ütem nagyon lassú, ha így vetegetünk, akkor még december elején sem végzünk. Kérdés, hogy milyen lesz az időjárás holnap vagy novem­berben. Vessünk hát ma, ha porfelleget kavar is föl a ve­tőgép meg a traktor. K. J. Megszüntették a Pécsi Autóközlekedési INKEIKÉPEK A Közlekedési és Postaiigyi Minisztérium nemrég határoza­tot hozott több területi igazga­tóság, közöttük a Pécsi Autó­közlekedési Igazgatóság meg­szüntetésére is. Ezt azzal céllal tette, hogy a megyei köz- 4 lekedési vállalatok hatáskörét £ növelje, elősegítse önállóságuk fejlesztését. Ezután a 23. sz. AKÖV ad­ja ki a megyében a személy- szállítási engedélyeket, a terü­lethatár átlépési engedélyeket, elkészíti a megyei autóbusz menetrendet, és kijelöli az új járatokat, illetve megállóhe­lyeket. Igen fontos feladata lesz a vállalatnak a közúti gépjármű ellenőrzés. Három termelőszövetkezete van lükének. Ügy mondják az itteniek, hogy a három kö­zül a Győzelem a legerősebb közös gazdaság. Itt öltött testet legkorábban a szövetkezeti mozgalom. A községtől távol egy hajdani pusztán, Fazelcasdencsen található a Győzelem Tsz gazdasági központja. A szövetkezet alapí­tói egytől egyig szegényemberek voltak, pár esztendő alatt egymással összefogva iga­zán sakra vitték. Évről évre gazdagodik ez a Olyan sok a szénájuk? A megyei mezőgazdasági osztályon hallottuk: *A bala­tonszentgyörgyi Csillagvár Termelőszövetkezet lovai hasig' állnak a szénában." f Hogyan, hát ilyen pazarlás is eüőfardulliat ma, amikor' az aszály miatt kevés a takarmány? — töprengtünk a dol­gon, majd telefonhoz nyúltunk. Hívásunkra Simon István, a szövetkezet főkönyvelője jelentkezett: — Nem vitás, van hiba nálunk a takarmányozásban. A lóistállóban nincs jászol, a földről esznek a cölöpökhöz kö­tött lovak. a — Nem tartanak attól, hogy időnap előtt elfogy aj széna? J — Elég lesz az új termésig. A lovaknak egyébként olyan^ takarmányt adunk, ■ amit a tehenek nem ennének meg. A — Mégis jobb volna, ha porcióznák ezt a silányabb szé-J mát is. a — Gergye János állattenyésztési brigád vezetőnk sokat i küszködik, mégsem kap embert a porciózáshoz. Mindenki ai mezőn dolgozik. A betakarítás végeztével majd másképp^ lesz. — Jászlat nem szándékoznak csinálni? — Még nem tudjuk, hogy a jövő évben milyen jószág- kerül a lóistállóba. Erdőnk van, de jászoldeszkának való- fát nemigen találni benne. — Az áttéleltetés megkönnyítésére van-e valamilyen ter­vük? — Csak egyet említek meg: csökkente™ akarjuk a lóállo­mányt. A 25 párból jó ha 10—15 pár dolgozik naponta. Nincs1 aki befogja a többit. Ingyen tartunk legalább 20 lovat. Ezé-1 két nem akarjuk átteleltetni, eladnánk, ha lenne rá mód. A városi KISZ-bizottság * és az alapszervezetek előtt álló feladatokról tanácskozott a kaposvári végrehajtó bizottság Horváth László, a fiatal juhász, közös gazdaság. Most például egy korszerű baromfiház építésén fáradoznak. De a legérdekesebbek maguk az emberek. Itt van például Pallér József bognár. Nemré­giben értékes ötlete támadt. Megfigyelte, mennyit bajlódnak az emberek a burgonyavá­logatással, sokat töprengett, és szerkesztett fából egy olyan gépet, amely meggyorsítja ezt a munkafolyamatot. Az ötletes gép száksze­Csütörtökön rendkívüli ülés-t tartott a KISZ Kaposvári Vá­rosi Végrehajtó Bizottsága. Bí­ró Gyula, a megyei KISZ-bi- zottság titkára tájékoztatta a vb-tagokat a városi párt vb és a megyei KISZ vb-nek a szervezeti élet megerősítéséről hozott közös határozatáról. Ja­vasolta, hogy a vb eddigi mun­kája elismerése mellett mentse fel a városi KISZ-bizattság titkári tisztje alól Kovács Ist­vánt, s válassza meg titkárnak Nagyvári Lászlót, a Textilmű­vek művezetőjét. A végrehaj­tó bizottság a javaslatot elfo­gadta. Hangsúlyozta, hogy meg kell erősíteni az ifjúsági alapszer­vezeteket, s cselekvőképesebbé kell tenni a városi K-ISZ-bizott- ság tevékenységiét is. Erre an­nál inkább szükség van, mivel az utóbbi időben 200 fővel ( csökkent a KISZ-tagok száma.' Sokkal többet kell foglalkozni, az újonnan felvett fiatalokkal,- s rendszeressé kell tenni a tag-; gyűléseket és a vezetőségi ülé", sefcet. A városi KlSZ-bizottság-, rtak színvonalasabban kell dol-( goznia hogy az alapszervezetek ( problémá'ira gyakorlati pegít-í seggel tudjon válaszolni. A* beszámoJöt vita követte, a vá­Ezután Nagyvári László, a városi KlSZ-hizottság titkára-1051 bizottság megfelelő hata- tartott beszámolót. nozato-kat hozott. Az ötletes burgonyaválogatógép és kitalálója. Csapó József, a Győzelem Tsz tehenésze. rü munkát nyújt, s vagy negyven ember he­lyett dolgozik. S itt van Ho-váth László, aki folytatja ősei foglalkozását, a juhász mesterséget, fiatal léc téré nagy szaki dósra tett szert, gondos, hoz* záértő munkájá'jal gyarapítja a szövetkezetét. Neki is nagy része van abban, hogy Fazekas- dencsen virágzik a juhtenyésztés. Napközben a botjára dől és arról álmodozik, miként le­hetne (meg jobbam fellendíteni a juhtenyész­tést. S ha eláb ándozik is, akkor sincs vész, segítőtársa, engedelmes pulikutyája helyette is őrködik. Erősödnek\ gizdagodnak az inkei szövetke­zeitek is. Mindkettőben nagyarányú építkezés folyik. A Bélié Tsz istállót épít, s nemrég ke­rült tető alá ná uk egy új sertésfiaztató. A Rákóczi Tsz alivári majorjában Kiss Imrének, a segesdí Űj El :-í Tsz kútmesteréneb irányí­tásával nagyméretű kutat ásnak, hogy meg­könnyítsék az állandóan növekvő áUastáVjo- mány vízellátását Hajdú Já­nos bácsi, a Béke Tsz sertés­gondozója a napfényben vidá­man ficánkoló malacokat éh­esért A Rakódd Tsz brigádvezető- je meg dühösen mondogalódik az irodában tervezéssel foglala­toskodó agronómusnak. Amint szavaiból kiveszem, nagy sérel­me van, nem érkezett meg az istállóhoz a szalmahordó foga- tos, állítólag a növénytermesz­tési brigadéros — akihez a kocsisok is tartóénak — elfe­lejtett intézkedni. Lám, még ilyen probléma is akad Lakén. V- X (17) Most tessék, a kényelem. Még egy ilyen előkelő szál­lóba is bevág a bomba. — Legalább telefonálna va­laki a tűzoltókért — nyűgös- ködik. Már előkerült Béla bácsi is. És szervez. Mit szervez? Vö­dörláncot. Most tette fel elő­ször a légóparancsnoki sisakot, eddig ott állt az éjjeliszekré­nyén, a beteg Zsuzsa számára abban készítette a borogatás­hoz a vizet. No de ez véget ért. És sok minden más is. Ezt jelzi, hogy Zsuzsa vértelenül, még mindig halványan Máriá­ra támaszkodva lebotorkál a lépcsőn, és leül a koromsötét pincében, ahol csak néha vil­lan fel a berregő kis zseblám­pák fénye. De nincs rá szükség, mert újra pislákol a villany sárga fénnyel, és ez a fény meg­nyugtat, bátorít. Hátha még­sem olyan ro^z . . . Mennek a • öd és- jönnek a repülők. Sűrű rajokban menny dörögnek a »Duna Bállá Ödön ég Baktal Ferenc ríportregénye jjjjjjjjjjjj gyöngye« fölött, mulatók és nagyszállók romjai fölött, han­gos mennydörgéssel reszkette- tik meg a zuzmarás fákat, el­suhannak a Vár fölött, gép- puskatűzzel árasztják el a né­met légvédelmi tüzérség üte­geit — és i deleim végtelen láncban vándorol a vödör. És a Hotel Hungária a má­sodik emelettől felfelé — egyetlen tüztenger. És fentről, valahonnan a negyedik emeletről iszonyatos kiáltás száll: — Segítség! Valaki odafenn maradt. Ki lehet? A családok nyom­ban körülnéznek — szinte név­sort olvasnak, megvan-e min­denki? De hiszen annyian vol­tak magányosok ebben a szál­lodában ... Lehetett valaki a személyzetből is. Akárki, most törött lábbal, két lezuhanó gerenda közé szorulva vergődik, és a kiál­tása úgy száll a romok fölött, mint valami rettenetes más- világi üzenet a Túlsó Partról, ahol már csak a halottak hang­ja hallatszik: — Segítség! Péter tekintete végigfut a lépcsőház romjain. A márvány lépcsősor (a vörös szőnyeg még holtában is rajta maradt) tö­rött gerinccel hever. — Nem lehet, mérnök úr — néz rá komolyan Béla. És Péter összeharapja az aj­kait. Ha ő mondja, hogy nincs segítség — akkor nincs. De lám, a második emelet­re mégis felmerészkedik né­hány hős. Milyen hősök? Nézzék csak a kis Mihalko- vicsot! Még sosem volt bátor az életében és íme: most ne­kibátorodott. Megy. Emberekért-? Nem. Szajréért. Hátha maradt valami a szo­bákban? Akármi. Mert Mihalkovi.cs nem vet meg semmit, ami ér­ték. Néhány szál bajusza úgy meredezik az orra alatt; mint a sajtszagot érző egéré. Be-' rúgja az ajtókat, és a szikrák! baljós pattogása és a száJldosóJ füst szemet maró felhői köze-j pette ideje van arra, hogy ki-' nyissa a szekrényeket.. Mert Mihalkovics Andor ala-J pos ember, és az összeomló várj kincsei nem múlhatnak el Mi-J halkovics nélkül. Pénzt! — dej pénz nincs. Hanem talán itt, J a 226-osban! f Kazetta a dohányzóasztalon, a Rettenetes lehetett a sietség,^ amelyben itt hagyták — de itt^ van. Itt van, és Mihalkovics^ egyetlen pillanat alatt fel tud-^ ja becsülni: értéket talált. Hu- 4 szonnégy gyönyörű aranyka- j nál. Étkészlet Már a hóna alatt fogja, ami­kor ráreccsen egy hang: — Mit keres maga itt? — Mi köze hozzá? — Ez az én szobám ! — Nem érdekel az senkit öregem. Dúlt arc mered rá, őszies szemöldök: a szoba gazdája el van szánva, hogy verekszik a készletért, ha kell. — Őrült! — próbálja meg­ijeszteni Mihalkovics — lesza­kad az emelet! De a másik nem is válaszol A kazetta után nyúl. Mihalkovics elrántja ajtó felé ugrik. t utó János, a Béke Tsz elnöke és Varga Lajos brigádvezető a krumpli! Öldón« (Folytatjuk^ t \ az J i Kutat ásnak a Rákóczi Tsz-be%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents