Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-13 / 242. szám
Péntek, 1961. október 13, 3 SOMOGYI NffiPtiAP Kádár János elvtárs beszéde 1 (Folytatás a 2. oldalról.) menyekben a vezetők munkája is benne van. Kötelességünk azonban tovább javítani a vezetést. Itt-ott vannak még olyan emberek, akik nem tudják elősegíteni a fejlődést. Az ilyen helyeken az érdemi munka nem mozdul előre. Az emberek ne legyenek megbékélve az ilyen vezetőkkel, hanem azt a vezetőt becsüljék, akinek irányításával a műhelyben gazdaságosabban, többet termelnek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetben a brigád többet, gazdaságosabban, jobban termel. A jó vezető irányításával boldogul és többet keres a becsületes ember, de nem boldogul a munkakerülő. Ha ez nem így van, akkor annak a területnek a vezetője nem lehet jó vezető. Két dologra hívnám fel a vezetők figyelmét. Az egyik a reprezentáció, amely nálunk hovatovább népi sajátossággá vált. (Derültség.) Kezd ez olyan méreteiket ölteni, hogy megálljt kell mondani. A nyáron például meghívott a lakodalmára egy egyszerű ember. Amikor megkérdeztem, hányán lesznek, azt mondta, kétszázhatvanán. Az még csak hagyj án, ha a vendéglátó maga viseli a költségeket. De mit mondjunk, amikor a közalapból vendégelnek meg embereket és arra törekszenek, hogy minél több embert hívjanak meg, hogy minél több legyen a fogás? Nem szabad tétlenül nézni a pazarlást. A másik dolog a különféle támogatások kérdése. Támogatni kell — mondják — a klubot, aztán az üzem sport- egyesületét és ki tudja még mi minden egyebet. A támogatásra érdemes ügyet igenis támogatni kell; a társadalmi munkát, a patro- názs feladatokat, a gyermek- nevelést, ideértve a sportot és a kultúrházat is, de ugyanakkor tudni kell, hogy aki ad, az a népéből ad, nem a sajátjából, ez pedig nagyon fontos különbség. Mert a saját magáéból mindenki annyit ad, amennyit akar, de a népét, a közösségét nem adhatja számolatlanul oda. Fel kell hívnom a figyelmet a közösség vagyonának foko^ zott megóvására,1 a bűncselekmények megelőzésére, az elszámolás, az ellenőrzés fontosságára. Ahol ugyanis nem ellenőrzik rendszeresen és megfelelően a különböző elszámolásokat, ott rendszerint akad egy jó szimaté sikkasztó, aki évszámra lopkod azon p címen, hogy sportegyesi vagy más hasonló célra m a pénz. A vezető mindig mutasson példát a közös tulajdon megbecsülésében. Vannak kis dolgok, például a vendégeskedés. Hallottam, hogy az egyik képviselőcsoport ellátogatott az egyik termelő- szövetkezetbe. Tárgyaltak, ott is ebédeltek. Minden', képviselő fizetett az ebédért. Annak a szövetkezetnek a tagsága megbecsüléssel néz az ilyen képviselőcsoportra, mert tudja, nem azért jött, hogy lakmározzon. Nagyon fontos a vezető példa- mutatása ilyen aparó dolgokban is. Esett már szó arról, hogy reálisan kell tervezni. járnak — de vajmi keveset tanultak meg a kötelességekből. # Nekünk segítenünk keü az\ ilyen félig öntudatos embere-\ két, hogy teljesen öntudatosak' legyenek és a kötelességeV-zet is úgy tudják, ahogyan tudniuk kell. Nézzük például a mi nyug-i díjtörvényünket. Nem kétsé-? ges, hogy egyes nyugdíjasok-^ nak nem jönne rosszul még> vagy 100 forint, de ahogy ie-1 lenleg van, arra is elmondhat-! juk: nincs a világon még egy! ország — legyen bar szociális- ( ta vagy kapitalista, —, ameiy-J nek nyugdíjrendszerével ne* előnyösen hasoniíthaiamnk« össze a miénket. Sokat tettünk® már a munkából kiöregedett® vagy megrokkant emberekért.# Lassan a paraszti társadalom® is megéri, hogy sok lesz kö-( zöttük a nyugdíjas. S milyen# A Hunyadi utca új házaival. Fehér ökörnyálak úszkálnak levegőben, megrövidültek a A reális tervezés létfontosságú kérdés Szükség van a reális tervezésre, tehát arra, hogy annyit tervezzünk, amennyit el tudunk érni, másrészt szükség van a tervszerű végrehajtásra is. A terv nagyon nagy túlteljesítése például nem mindig egészséges jelenség. Ez bizonyos anarchikus elemeket rejt magában. Következménye rendszerint az, hogy sok-sok millió értékű áru fekszik az egyik vagy másik raktárban, benne fekszik a munka, a beruházás, a nyersanyag és előfordul, hogy nem értékesíthető. Ötéves tervünkkel kapcsolatban arra is fed akarom hívni a figyelmet, hogy legközelebb, amikor ötéves terv készül — hamarabb készüljünk el vele. A terv maga jó; most már törvény. Azt mondom, hogy most már minden erőnket a terv jó végrehajtására összpontosítsuk. Meggyőződésem: ha jól dolgozunk, teljesítjük az ötéves terv előirányzatait, sőt még jobb eredmény is lehetséges. Természetesen csak akkor, ha a terv minden követelményét betartjuk. Nagyon fontos ebből a szempontból a helyesen értelmezett anyagi érdekeltség is. Meggyőződésem ugyanis, hogy ameddig egy gyárban a jelenlegi nyereség- részesedés és prémiumrendszer lesz érvényben, addig az a gyár mennyiségileg mindig túlteljesíti a tervét — akár kívánatos az a népgazdaság szempontjából, akár nem. Ezen a helyzeten megfelelőbb anyagi ösztönzéssel is változtatni kell. Ha egy gyárnál a mennyiségi terv túlteljesítése is kívánatos, akkor a nyereségrészesedés és a prémium erre is ösztönözzön, de ha csak a száz százalék a kívánatos, s mellette a többi termelési mutató fokozott javítása a követelmény, akkor a nyereségrészesedés és a prémium ezt a célt segítse. Ezt kívánja a népgazdaság érdeke. A feladatokat most megtei'- veztiik a következő évekre, de magától értetődik, hogy mindent nem lehet a legapróbb részletekig élőre megtervezni. Bizonyos, hogy lesznek eltérések is az é\-ek folyamán, tehát tartalékra is szükség van és szükség van rugalmas vezetésre, hogy minden feladatot időben megoldhassunk. Azt szoktuk mondani, hogy lődött, s ez valóban így van. Mennyit fejlődött 1945 óta a magyar munkás, s az egész munkásság szemlélete, gondolkodása, tudása, élettapasztalata, politikai bölcsessége! Állítom, rengeteget! S ez igen kedvező körülmény. De nem mindenki fejlődött egyenletesen. Vannak olyan emberek, akik — talán azit mondhatjuk — amolyan, félöntudatra tettek szert. A teljesen öntudatos ember tisztában van jogaival is, kötelességeivel is. De vannak olyanok, akik betéve tudják a jogokat — s talán az év három hónapját azzal töltik, hogy jogaik után amire igényünk van.“ Mert emberi munkával születik minden. kérdéseket hallunk mégis? Mi-f^jp^ korábban köszönt be az kor szállítják mar le a nyug-#est> az éjszaka dér volt. Hiába, di]-korhatárt,! hangzik az? m az ősz. Magán viseli az ősz egyik kérdés. Fedig az életkor ^kézjegyét a böhönyei határ is, általában növekszik és aditorn.f ahová fényképezőgéppel ki- hogy nálunk világviszonylat-? ruccantunk., hogy tanúi le- ban is igen magas a nyugdíja-? gyünk a böhönyeiek szorgal- sok részaránya. Egyesek mégis^ mának. Új házsor előtt visz el a korhatár [leszállítása iránt” érdeklődnek. Bizony, egészségtelen helyzet állna elő, ha a társadalom 30 százalékának # kellene a társadalom 70 száza-! lékát eltartania. Márpedig, ha' a korhatárt lecsötokentenónk, akkor ilyesféle aránytalanság alakulna ki. Száz- meg százezer idős ember gondját segítettük és segítjük megoldani és, ezzel könnyítettünk az ellátá-i sukna kötelezett fiatalok gomd-i ja-in is. Nem hiszem, hogy az ilyen vívmánnyal kapcsolatban ez lenne a hólyes kérdés, hogy makor szállítják le a mostani korhatárt S vannak másféle emberek# is. Tavasszal jártam egyik gyönyörű lakótelepünkön, aholta-, lálkoztam egy asszonnyal, aki® két hónapja kapott lakást azon# a lakótelepen. S akkor arról kezdett panaszkodni: »milyen kár, hogy a nővérem és azi édesapám nem itt lakik". —fáz ütünk. Tíz esztendős sínes Ugye, azt akarja mondani, jófmég az utca, melyben 24 haj- lenme, ha az édesapja és a nő-rdani cselédember vert szerény vére is új lakást kapna —# hajlékot magának. Az utca kérdeztem tőle. Hát bizony cüresnek látszik, lakói — szűnném fog új lakást kapni —# te valahány an tsz-tagak mondtam, mert az emberek, aiszerte-széjjel dolgoznak a kö- családok százezreinek van mcg?2°s gazdaságban, lakásgondja és mi lenne, ha a maga családja három új lakást kapna ezen a lakótelepen Az lenne a .helyes, ha áz Hiten emberek mindig megken--' deznék a dolog másiki telét is, vagyis azt: mit kell tenni, hogyan keli dolgozni azért, hogy a kívánt viszonyokat aegte- remtsiük, hogy megvehessek, Nos, hát nézzünk utánuk, merre vannak? Az egyik dűlőút mellett emberek foglalatoskodnak egy kombájn és egy cséplőgép mellett. A kombájnt éppen induláshoz készítik elő, pár holgezm akarnak ezzel is. Egyidősebb házaspár azért dohog mert valaki megelőzte őket, s még hajnalban letörte előlük a részüket. Nem pihennek a fogadósak sem. Egyik részük a kukoricaFeri bácsi, a juhász. A nagybajomi Zöldmező tagjai téglát visznek az építkezéshez. dón még betáknrhtaüan a napraforgó .., A cséplőgépből már faíydo- gál a termés. Kalmár József, Szerencsés István és a többiek az előző napi szemet tisztítják. Szerencsére az ilyenfajta ember — kisebbség nálunk, de még erős kisebbség. Valami úton-módon azonibap az ő szellemi fejlődésüket is ösztönözni leéli. Az a legegészségesebb, ha a velük együtt dolgozó emberek segítenek nekik. Kinek lehet igénye a társadalomtól? Annak, aki a társadalom iránti kötelezettségének eleget tett! Nálunk 720 000 olyan ipari munkás van, aki munkabrigádban van, olyanban, ahol felajánlást tettek a jobb munkára, 200 000 ember van olyan brigádban, ahol a szocialista embernevéléssel is foglalkoznak. És vagy fólszázezer ember tagja olyan brigádnak, amely elnyerte a szocialista brigád címet. Nagy eredmény! Ezek között az emberek között most már nemcsak ipari munkások, hanem falusi emberek — állami gazdaságok dolgozói, termelőszövetkezeti tagok — is vannak: a szocialista munkaverseny-mozgalom ma már százezreket ölel fel. Hasonló fejlődés mutatkozik az értelmiségi dolgozók körében. Ott is kibontakozott a példamutató helytállás. Tudjuk, hogy készül a távlati tudományos terv. Önök közül sokan ismerik. Ez nagy eredmény lesz, mert ha a kutatási program hosszú évekre tervszerű lesz, az nagyban előmozdítja a tudomány munkáját is és a mindennapi alkotó-termelő munkát is. Ezen a terven — nagyszerű és szép dolog ez is — több mint kétezer szakemkeli tenni, hogy saját akaratukból, saját elhatározásukból. # Önként, külön, rendes mun-# kájuk mellett foglalkoznak ez-# ziel. Mérnökök, agronómusok, # pedagógusok, művészemberek, # újságírók — akik saját helyű-# kőin is elvégzik munkájukat —# nagyon fontos társadalmi mun- # kát végeznek: felvilágosító elő-# adásokat tartanak, szakismerte- # teket oktatnak, tanítanak is-# kólákban, technikumokban, falusi tudományos körökben és másutt. Legutóbb a Csepel Autógyárban találkoztam technikusokból álló szocialista brigáddal. Léteznek már ilyenek is, ez szintén nagyszerű, szép dolog! Elmondhatjuk tehát: Kasza Ferenc tsz-elnök és Vass József párttitkár a kukoricaszedők között. az értelmiség most már ott van az élet áramlatában és úgy dolgozik. Akik ezzel foglalkoznak, tudják: soha annyi könyv nem jelent meg és soha ilyen szép számban és soha olyan gyorsan el nem fogytak, mint napjainkban. A nyáron végződött színházi évadban az országban 27 új magyar színművet mutattak be. Nyolcvan képzőművészünk hosszabb-rövidebb ideig gyárakban, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben él és alkoot. Mindez — ismétlem — dicséretes, szép dolog. Az értélmiségircJl szólva meg kell még azt is mondanom: füstbe ment az imperialistáképünk öntudata nagyot fej-ber és tudós dolgozott, s hozzá ‘nak az a reménysége, hogy a' (Folytatás a 4. oldalon4 I Aztán hatalmas zöldellő táblák mellett visz el utunk, kikelt az őszi árpa. Pár dűlőhosszal odébb kukoricaszedók- re akadunk. Papp Istvánná, Bakos János, Gőbölös Ferenc, Hegyi János, Pali Bakos József né, Nemes József né korán kezdtek munkába, még mavéhanem bizonyos hibák éljen# van, amelyek zömükben, az# építés gyakorlatából adódnak.# Ha ma — s a nyugatiak ezt ta-# ián nehezen fogják megérteni? — azt mondanánk, hogy a# Hortobágy közepén, egy kút# mélyébe, vagy bárhol a. vilá-# gon egy titkos szavazási ur-# nába, amely minden titkot# megőriz, a magyar intelligen-# cia beledobhatja a szavazatát # hogy kapitalista rendszer kell-? e neki, vagy' szocialista, én ki-? jelentem, hogy 98 százalékban? a szocializmus mellett szavaz-, na, még akkor is, ha néhai »morog« erre a rendszerre. Az ifjúság körében szintén,, jó munka folyik. A fiatal művészeket már említettem, a munkás- és parasztfiatalok közül 150 ezren dolgoznak brigádokban, felajánlásokon, ex4 hordással van elfoglalva, a többiek pedig a trágyát szállítják a táblákra, a burgonya és cukorrépa alá. Bonczek József Takács József, Németh István, Faggyas Ferenc, Kápolna István egymás után fordulnak ki a birkaakolból trágyával megrakott szekerekkel. Eddig már több mint 100 holdra való istállótrágya került ki a földekre. Itt találkoztunk össze Vörös Feri bácsival, a juhásszal, aki nagy frissességgel terelte ki birkáit. A juhászat a Szabadság Tsz egyik büszkesége és haszonhajtó ja. Kasza Ferenctől, az elnöktől tudom, hogy legutóbb több mint negyven métermázsa gyapjat nyírtak le « birkákröL Jövőre pedig még több jövedelmet hoz ez a gazdasági ágazat, a tavasztól ugyanis fejni fogják az anyajuhokat, s a tejterméket feldolgozva értékesítik. Ez is hozzájárul majd ahhoz, hogy a Szabadság Tsz jobb, emberibb életet biztosítson szorgalma# tagságának. És őszi hangulat van a téglagyárban is. A nyerstéglagyártással leálltak, az égetéssel vannak elfoglalva. Akad dolguk az égetőknek, hiszen a gyár a tervezettnél 1 millióval több téglát ad a népgazdaságnak. V. 3.-Uó rukk-
