Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-13 / 242. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1961. október IS. Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) főparancsnoki tisztséghez, hanem felelősségre vonták és megbüntették azokat, akiknek megbüntetésére a nagyhatalmak ünnepélyesen fogadalmat tettek és megállapodást kötöttek. Az Egyesült Államokról és a NATO-ról nem lehet lemosni azt a gyalázatot, ami azáltal szállt reá, hogy az embertelen szörnyűségeket elkövetett vadállatokat ma fontos funkciókban tartja és kivonja a büntetés alól, Igazságunk mellett erőnk Is van ja tartani a nagyon forró fejseket, meg tudja fékezni öltöt, ha netán provokációra szánnák el magukat. Ezzel összefüggésbein meg kell mondanom, hogy mi helyeseljük azokat az intézkedéseket, amelyeket a védelmi erő fokozása ^érdekében a Szovjetunióban és a szocialista tábor más országaiban végrehajtottak. Ezek közé sorolható a Szovjetunió kísérleti atomrobbantásai újrakezdésének bejelentése. Természetesen az volna a legjobb, ha nem volna atomrobbantás a világon. Ez magától értetődik, s ezt a szovjet kormány nyilatkozata is hangsúlyozza. A szovjet kormányt a helyzet kény szerilei te erre a rendszabályra. A Szovjetunió védelmi erejének továbbfejlesztése feltétlenül szükséges, hiszen nemcsak a Szovjetunió népeinek biztonságáról, nemcsak a szocialista világ országainak biztonságáról, hanem a világ összes népeinek biztonságáról és békéjéről van szó. Ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk saját kötelességünket. Nekünk is kötelességünk, hogy gondoskodjunk az ország védelméről. Kormányunk is megteszi azt, amit meg kell tennie. Különböző intézkedéseket tettünk, hogy honvédelmi képességünket növeljük és magunk is hozzájáruljunk ahhoz a hatalmasabb erőhöz, a szocialista villao erejéhez. amely a háborús ag- resszorokat féken tartja, ha pedig provokatív lépésre szánnák el magukat, jpegfelelő leckében részesíti. Milyen intézkedéseket tettünk? Többek között gondoskodtunk arról, hogy a magyar hadsereg fegyverzetét korszerű színvonalra emeljük. Az intézkedések közé tartozik az is, hogy a kétéves*'szolgálati idejüket a közeljövőben letöltő katonákat ideiglenesen visszatartottuk. Ébereknek kell lennünk, készenlétben kell lennünk. Ezért népünk érti is, támogatja is, helyesli is ezeket az intézkedéseiket. Ezzel összefüggésben szereti nék köszönetét mondani az országgyűlés tagjainak, magának az országgyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a német békeszerződés kérdésében augusztusiban kiadott kormánynyilatkozatot. A magyar kormány — mint 9zt már nyilatkozatában is leszögezte és ahogy ezt most az országgyűlés saját nyilatkozatában megerősítette — mindazokkal az államokkal együtt, amelyek erre készék lesznek, meg fogja kötni a békét a két Németországgal, ha pedig az NSZK erre nem hajlandó, akkor a Német Demokratikus Köztársa' sággaL Meggyőződésünk, hogy a békés versenyben is a szocialista rend lesz a győztes A Szovjetunió elhatározta, hogy békét kell kötni Németországgal és fel kell számolni a második világháború maradványait és ezzel az abnormális nyugat-berlini helyzetet. A nyugatiak most nagy lármát csapnak, azt mondják, hogy a feszültséget ezáltal a Szovjetunió idézte elő. Ez hazugság, a népek tudatos megtévesztése. A Német Szövetségi Köztársaságban mostanában tömeggyűléseken, fasiszta szervezetek felvonulásain, ünnepségein, gyűlésein kormánytagok szólalnak fel és nyíltan más ország területeinek elfoglalását sürgetik. Hosszú volna itt felsorolni, hogy mit tartanak a revansásta kalandorok saját tulajdonuknak, de mi magyarok nagyon jói emlékszünk a második világháború alatt sokszorosított és terjesztett náci térképekre, amelyeken a mi Dunántúlunk mint a hitleri birodalom része volt feltüntetve. Olyasfajta a felfogásuk, hogy ahol, amerre valaha német ember élt vagy él, az körülbelül mind őket illeti meg; ebből következik aztán, hogy meg akarják hódítani, meg akarják szállni az egész világát Fegyverkeznek, revansra készülnek, nem ismerik el a második világháború eredményeként kialakult határokat, s Nyugat-Berlinből puskaporos hordót csinálnak. Minden nép és minden olyan kormány előtt, amely felelősséget érez népe sorsáért, ott áll a kérdés: mi a teendő ebben a helyzetben? Ilyen viszonyok között alakult ki az a nézet — a szovjet kormány álláspontja, a mi kormányunk álláspontja, a varsói szerződésben tömörült valamennyi kormány álláspontja —, hogy fel kell számolni a második világháború maradványait, meg kell kötni a békét a két Németországgal és véget kell vetni annak, hogy Nyugat-Berlin háborús góc, puskaporos hordó legyen. Az USA kormánya, ai NATO más felelős tényezői ez idő szerint minden hivatalos megnyilvánulásukban fenyegetőznek: arról beszélnek, hogy nyugat-berlini jogaikat mindenképpen megvédik és azokért harcolni fognak. Először is a mi fogalmaink szerint joga mindig annak van, aki kötelezettségeinek is1 eleget tesz. Az Egyesült Államok kormánya, Anglia kormánya, Franciaország kormánya nem tett eleget azoknak a kötelezettségeinek, amelyek a megszállási joggal együtt jártak, s így jogokról sem beszélhetnek. Másodszor; olyan csodát még nem látott a világ, hogy ha egy háború befejezéseként — még ha tizenhat évvel késóbb is — békeszerződést kötnek, bárkinek is megszállási joga maradjon. A NATO-hatalmaknak szembe kell nézniük ezzel. Ma a Szovjetuniónak, a szocialista világnak és — benne a Német Demokratikus Köztársaságnak is — az igazsága mellett ereje is van és meg kell mondani, hogy ez a nagyobb erő. Az Egyesült Államok felelős kormánytényezői folyton azt mondják, hogy valamilyen elmaradást kell behozniuk. Hol van ez az elmaradás? Kiderül, hogy elmaradás mindenekelőtt két teirideiten van; a legkorszerűbb fegyverek — a reaktív fegyverek, az inter- kantimemtális rakéták — terén és a hagyományos fegyverzetben. A világ. azonban megváltozott. Van erő — és kell is, hogy legyen — amelyik éber és készen áll: a szocialista vitáé ereje. Ez az erő vissza tudA magyar kormány legjobb meggyőződése és lelkiismerete szerint jár el, amikor ezt. a oo- litikát követi a német kérdésben. A magyar népnek magának alapos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanúsítsuk. Magyarország — akkori urainak bűnéből — kezdetben Hitler Harmadik Birodalmának csatlósa volt, majd áldozata lett. A második világháborúban a magyar népesség felnőtt lakosságának nyolc százaléka vesztette életét. A hfdállomány 85 százaléka, a vasúti berendezések 35 százaléka ment tönkre. Nagy lakásproblémákkal küszködünk — a második világháborúban egyedül Budapesten 27 000 lakás semmisült meg teljesen. Hogyan tudnánk mi élni és gazdálkodni, ha az a 27 000 lakás megmarad 1 Elpusztult az állatállományunk 70 százaléka. Most eleget foglalkozunk a mezőgazdasággal, tudjuk, mit jelent ez. Az akkori nemzeti vagyon 40 százaléka pusztult el. Mindez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembeszálljon a német imperializmussal és a német tevans-törekvésekkel. Másik alapos és nyamÓ6 okunk az, hogy népünknek van mit védenie: nemzeti függetlenség, történelmi szocialista vívmányok birtokában van, békében él és dolgozik. Ez három olyan vívmány, amelynek védelmében mindent meg kell tenni. Harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meggyőződésünkben és érzelmeinkben szívünk minden vércseppjével szolidárisak vagyunk a Német Demokratikus Köztársasággal. Mi helyeseljük a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikáját, s helyeslünk minden intézkedést, amit ennek érdekében tesz. Külön üdvözöljük azt az augusztus 13-i intézkedést, amellyel a Nyugat- Berlinben létesített kém- ésdi- verzáns központot megfosztotta az akadálytalan közlekedés lehetőségétől. A varsói szerződés tagállamai, a mi kormányaink tárgyalásokat kívánnak, s annak hívei, hogy mindazok az államok, amelyek szövetségben voltak a második világháború alatt és együtt harcoltak a német nácizmus ellen, jussanak egyetértésre a német békeszerződés megkötésében. A ml pártunk a munkás- osztály pártja, és amióta a világon a munkásosztálynak forradalmi pártja van, mindig a békéért harcolt. Természetesen mi is a békéért harcolunk, mert a háborúban mindig a népek millióinak, a dolgozó embereknek kell vé- rezniük, szenvedniük és pusztulniuk. Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meggyőződésünk, hogy a békés versenyben ts a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei előbb-utóbb mellette döntenek. Kormányunk hive a háborús veszély teljes megszüntetésének, s ezért népünk támogatásával küzd az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért. Természetes, hogy mi bélkét akarunk, mert meg akarjuk vo- lósitani második ötéves tervünket. Hasonló békés tervek foglalkoztatják az egész szocialista világot. Minden szocialista ország békében akar élni, s népének javát akarja előmozdítani. Kiemelkedő példa erre a Szovjetunió. Pártunk küldöttsége hamarosan elindul a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusára. Jelen lehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyszerű programjának elfogadásánál. Milyen nagyszerű program és milyen nagyszerű távlatok! Tíz esztendő múlva a Szovjetunió megelőzi a jelenleg legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült Államokat az egy főre jutó termelésben; húsz esztendő múlva a Szovjetunióban lényegében fölépül a kommunista társadalom; a jelenlegi hatalmas és fejlett ipart a hatszorosára, a mezőgazdaság hozamát három és félszeresére növelik; általánossá teszik a középiskolai oktatást és a középiskolásokat kollégiumokban nevelik; a közlekedési eszközök igénybevétele díjtalan lesz; nem k*í lakbér, és boldog, .elégedett lesz az emberek élete. Íme, a békés építőmunka nagyszerű távlatai! De a Szovjetunió Kommunista Pártjánál^ kongresszusa mégsem csak a szovjet nép számára jelentős, hanem az egész szocialista világ, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számára, a világ népei számára is, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja azért harcol, hogy kivívja az emberiségnek az általános és teljes leszerelést, a háború nélküli világot. Ez a nagyszerű cél az egész emberiséget érinti! Igaz szívvel kívánunk tehát sok sikert a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusának, a szovjet népnek, amely nemcsak saját magának, hanem a világ más népeinek is utat tör. A második öléves terv éveiben teljes lendülettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nemcsak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv, amelynek éveiben Magyarországon befejeződik a szocialista társadalom megalapozása és teljes lendülettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére. A terv megvalósítása a magyar nép nagy forradalmi vívmánya lesz! A célok elérése nagy munkát kíván. Az ipari termelés tervezett növekedését 70 százalékban a termelékenység emelésével kell biztosítani; a mezőgazdaságban is az egyik fő követelmény a termelékenység növelése, a termelési költségek csökkentése. A mező- gazdaságban ezzel együtt jár a szocialista nagyüzemi gazdaság megszilárdítása és megfelelő színvonalra emelése. Ami a mezőgazdaságot illeti, meg kívánom említeni, hogy az\ idei aszály természetesen kedvezőtlen következményekkel járt és bizonyos közbülső feladatokat -ó ránk. Fehér elvtárs részletesen- és helyesen beszélt arról, mit kell tennünk, hogy az aszály miatt kiesett takarmányt pótoljuk. Meg kell oldanunk a takarmány-kérdést, s bizonyos, hogy meg is oldjuk. Ahogyan az idei év aszályos volt, a következő talán nem lesz, de a harmadik megint az lehet, mégis öt év alatt mindenképpen 23 százalékkal növekednie kell a mezőgazdasági termelésnek, s ha akarjuk, meg is tudjuk valósítani! Ami az aszályt illeti, az időjárást ma még nem tudja szabályozni a tudomány. Mégis mit látunk? A jól dolgozó embert, a jól dolgozó állami gazdaságot, a jól dolgozó termelőszövetkezetet az aszály sem sújtja annyira. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei ellen az emberi munka a fő fegyver. Ami a termelőszövetkezetek fejlődését illeti, mindenki tanúsíthatja, hogy a termelőszövetkezetiek megerősítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az előző évben volt. Termelőszövetkezeteink döntő többsége jól dolgozott, az időjárás nehézségei ellen is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tízezer ember, aki korábban sohasem vezetett ilyen nagy gazdaságot. Biztosítjuk a termelőszövetkezeti vezetőket és tagságot: ha jól dolgoznak, akkor nagyon gyorsan teremtenek virágzó gazdaságot az egyébként még nagyon rövid ideje működő termelőszövetkezetek. A fejlődést nagymértékben segíti, hogy ebben a munkában az egyéni és a közérdek a legszorosabban összefügg. Kádár János ezután oktatásügyi törvényünkkel foglalkozott. Jó törvény, kívánatos, hogy megvalósuljon — mondotta. — Talán emlékeznek még arra az időre, amikor felbocsátották az első szovjet szputnyikot, s megkezdte keringését a világűrben. A Ids »bip-bip« hang halálra rémítette az imperialistákat. Az első szputnyik sikeres felbocsátása után sok amerikai folyóiratban és napilapban nagy cikkek jelentek meg a szovjet közoktatásról, és bizony ha- marosap megtalálták az összefüggést a szovjet közoktatás fejlettsége és az első szputnyik felbocsátása között. Nem véletlen ez és nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi haladásunk is nagymértékben függ a közoktatás eredményességétől. Ezért becsüljük mi a pedagógusok munkáját, akik az új generációt nevelik. Valóban, sok tekintetben munkájukon, a közoktatáson múlik az egész nemzet, az egész társadalom jövő fejlődése. A törvényjavaslat vitájában sok szó esett arról, hogy az iskolákban tudományos világnézetre kell nevelni a tanulókat. Arra szeretném kérni a pedagógusokat, hogy ezt értelmezzék helyesen. Először is különbséget kell tenni a gyermekek életkora és a különböző iskolatípusok között atekintetben, hogy milyen terjedelmű, témakörű legyen a tudományos világnézet oktatása és megalapozása. Semmi szín alatt nem akarjuk, hogy arra nem érett gyermekekkel valamiféle politikai jelszavakat magoltassanak be, s erre mondják azt, hogy íme, világnézetet tanítunk. Mi a tudományos világnézet megalapozását kérjük a pedagógusoktól, hogy azután később, amint növekszik a gyermek és középiskolába, főiskolába kerül, megfelelően erősödjék politikai érdeklődése is. Tavaly egy belső tanácskozásiunkon felmerült; hogy a gyermekőrsöket miről nevezzék el. Egy-két amolyan nagyon osztályharcos ember azt javasolta, hogy Marxról, meg talán Lassalle-lól, meg Emgels- ről kell az őrsöket elnevezni. A gyerekek valamivel jobb szerették volna, ha a nyusziról .meg a mókusról meg a virágokról ' nevezhetnék el őrseiket. Mi a gyerekek mellett álltunk ebben a harcban és inkább vállaltuk megint azt, hogy liberalizmussal meg re- vizionizmussal vádoljanak bennünket. (Derültség.) A kommunista szakemberek nevelésének kérdésében egyetértek azzal, amit Kállai elvtárs mondott. Helyesen kell értelmezni a jelen és a jövő közti különbséget. Jelenleg különböző világnézetű, politikai szemléletű szakemberek dolgozhatnak hasznosan. A jövő követelménye azonban más. Minél távolabbra tekintünk, annál inkább szükséges, hogy minden főiskolai és egyetemi tanulmányait befejezett fiatalember kommunista szakember legyen. Ez fontos társadalmi érdek és az egyetemekről kikerülő fiatal szakemberek személyes érdeke is. Szó esett itt arról is, hogy ettől a törvénytől és helyes végrehajtásától várjuk a kulturális forradalom teljes győzelmét. Ezen azt értjük, hogy a szocialista kultúra győzedelmeskedik a közoktatásban, a nevelésben, a művészetben és általában a kultúra minden területén. A kulturális forradalom leglényegesebb pontja maga az ember, iskolai végzettsége, műveltsége, képzettsége. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ifjúság és a felnőttek közül mindenki megkapja a megfelelő képzettséget és műveltséget, amirel alkalmas és amit el szeretne érni. Jelenleg a főiskolai és egyetemi felvételeknél figyelembe veszik a származást. Vagyis 1961-ben mérlegelik, hogy a szülők 1938-ban milyen társadalmi osztályhoz tartoztak. Pártunk napirendre fogja tűzni és megvizsgálja ezt a kérdést. Azt kell alapul venni, hogy melyik gyerek milyen értelmes, milyen jó a bizonyítványa, mik a törekvései, milyenek a jellembeli tulajdonságai stb., s ezek alapján kell eldönteni, hogy kit vesznek fel a főiskolára. Ebben a parlamentben nem kell bizonygatni, hogy a Hor- thy-rendszerben a munkásság és a parasztság elől a művelődés, az iskolák — különösen a főiskolák — általában el voltak zárva. Ezit a történelmi hátrányt be kellett hoznunk. Az eddigi gyakorlat helyest szükséges volt. De most meg kell nézni, hogyan tovább. Valószínűleg szükség lesz a szocialista társadalom viszonyai között is bizonyos ideig arra, hogy túljelentkezés esetén mérlegeljük, hogy a gyermekek szülei mivel foglalkoznak, de nem azt, hogy 1938-ban mivel foglalkoztak. Bár már nincs burzsoá osztály, s az osz- tályellentétek általában eltűnnek, mégis egy ideig előnyt kell biztosítanunk a bányákban szenet fejtő bányásznak, a kohó mellett acélt öntő kohásznak, s a gép mellett dolgozó munkásnak, a földet munkáló parasztembernek, szövetkezeti tagnak, ha gyermekét főiskolára, egyetemre akarja beíratni. Az új közoktatási törvénynél is érvényesült az a helyes elv, hogy a nagy horderejű kérdéseket előzetesen — tehát még mielőtt eldöntjük —megtárgyaljuk azokkal, akiknek majd végre kell hajtaniuk. Minden nagy kérdést így kell megtárgyalnunk. Ezt a törvényt abban a meggyőződésben szavaztam meg, hogy ha az illetékes állami irányító szervek, a pedagógusok és általában a társadalom, a szülők részéről továbbra is olyan egyetértés mutatkozik, mint az előkészítés idején, akkor a végrehajtás is minden bizonnyal sikeres lesz. Nos, még azt mondanám, hogy a minisztériumokon, a, pedagógusokon és a szülőkön kívül még egy érdekeltnek az egyetértésére és támogatására is szükség van, akit én nem hallottam emlegetni, de ajánlóin, hogy vegyék figyelembe, a tanuló egyetértésére. (Derültség.) Végeredményben ne feledkezzünk meg róla, hogy főképpen róluk van szó. Kádár János a továbbiakban a vezetés kérdéséről szólott. Itt valaki már idézte a kongresszus megállapítását, hogy a vezetést tovább kell fejlesztenünk. Ez természetesen szisztéma kérdése is. Például, ha figyelembe vesszük a magyar faluban történt forradalmi átalakulást, akkor kétségtelen, hogy ott másféle igazgatásra, intézkedő szervekre lesz szükség, mint amelyek korábban voltak az egyéni paraszttársadalom idején. És felmerülhet az ipari vezetés értelmes továbbfejlesztése ilyen vagy olyan tekintetben. Általában az irányítás kérdése. S itt egyet szeretnék csak megemlíteni. Foglalkozunk ilyen kérdésekkel, de nem vagyunk hívei a meggondolás nélküli szemezgetésnek. Nagyon megfontoltan foglalkozunk a szükséges fejlesztéssel, igyekszünk elkerülni minden felesleges átszervezést. A jó vezetésnek nagyon fontos követelménye a gyakorlatiasság. Vannak vezetők, akik mindig csak elvileg szólnak hozzá a kérdésekhez, időnként nagy előadásokat, hosszú beszédeket tartanak, sokat értekeznek, meglehetősen jól el is mondják, mit hogyan kell csinálni, csak azt nem mozdítják elő kellően, amit éppen meg kell csinálni. A három év alatt elért ered*- (Folytatása a 3. oldalont
