Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-13 / 242. szám
VTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 50 FILLÉR XVIII. ÉVFOLYAM 242. SZÁM ★ PÉNTEK, 1961. OKTÓBER 13. Ősz Böhönyén (3. o.) Otthonunk (5. o.) A tisztelendő úr és a Dudi kutya (6. o.) Mai számunk tartalmából: Sommal Népim MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A kormány a párnagok és pártonkívSIiek, az egész dolgozó nép összefogására épít Tegnap befejeződött az országgyűlés ülésszaka A csütörtöki ülésen részt vett Dobi István, a. Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Politikai Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalta, amelyet dr. Dabrónaki Gyula előadó ismertetett. Az 1960. év gazdálkodási eredményeit ismertetve megállapította, hogy az 1960. évi költségvetés végrehajtása a gazdasági élet jelentős fejlődéséről tanúskodik. Ebben számottevő szerepet játszott a dolgozók alkotó munkájának fokozódása, a minisztériumok és a tanácsok irányító, ellenőrző tevékenységének javulása, a növekvő gazdálkodási és pénzügyi fegyelem. Eredményeink növelése azonban megköveteli, hogy tovább javítsuk a gazdasági vezetést, fokozzuk a munka termelékenységét és emeljük a termelés műszaki-technikai színvonalát. Az országgyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás'pa- mszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Kádár elvtárs Kádár János beszédének elején hangsúlyozta: — Az országgyűlés munkája eredményes volt. Határozatai, a megalkotott törvények meghatározzák a kormány munkáját, irányt mutatnak népünknek. A kormányt átszerveztük, megítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya eddigi programunk alapján dolgozik tovább. A mi programunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa irányelveinek megvalósítása, az országgyűlés által alkotott törvények végrehajtása és megvalósítása az életben. Ehhez annyit tehetek hozzá, hogy hatékonyabb és következetesebb megvalósításra gon dőlünk, valamint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonásait és megszüntessük kétségtelenül meglevő gyenge oldalait. Amikor a kormány munkájáról és programjáról szólok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést arra a program- nyilatkozatra, amelyet a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya 1956 november 4-ének hajnalán hirdetett meg. Úgy gondolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program helyes volt, és mi becsülettel, eredménnyel harcoltunk megvalósításáért. Ehhez természetesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi életének eszmei ihletője és politikai irányítója, a párt, maga is óriási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megállapíthatjuk, hogy pártunk marxista-leninista irányvonala győzött a jobboldali népárulás fölött is, és az álbaloldali kalandorpolitika fölött is. Ez a kormány tevékenységének, eredményes munkájának előfeltétele volt. A program a közvéleményben gyökeret vert és céljaink követésre találtak. A párt, a kormány és a dolgozó nép harcát jelentős eredmények követték a gazdasági életben és az élet mác területein is. A nemzeti jövedelem három év alatt 22 százalékkal növekedett, az ipari termelés kereken 40 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal nőtt, a kultúra felvirágzott. Emelkedett az életszínvonal is. Csak a hároméves tervidőszak alatt 19 százalékkal nő- vekedett az egy főre eső reál jövedelem. A statisztikai számokon túl mindenki személyes tapasztalatból tudja, az élet legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból látja, mily nagyot léptünk előre táplálkozásban, öltözködési kultúrában. Erősödött népünk egysége, javult az élete. Városaink, fővárosunk és vidéki városaink, falvaink fényesebbek és szebbek. Ami a társadalmi fejlődést illeti: erősödött a szocialista ipar, a közlekedés, a kereskedelem, és létrejöttek a szocialista jellegű termelőszövetkezetek. Ezzel hazánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszo* nyok. A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett magának. Ma a Magyar Nép- köztársaság a Szovjetunió megbecsült barátja, a szocialista országok családjának megbecsült tagja. Eredményeinket ellenfeleink, sőt ellenségeink is kénytelenek elismerni. Minek köszönhető, hogy a munka ilyen szép eredményeket hozott? Mindenekelőtt a párt helyes irányvonalának, a párt útmutatásának. Emellett nép teremtő munkájának. Munkánk eredményességének harmadik döntő tényezője a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége. Amikor a kormány átszervezése megtörtént, különböző oldalakról mindenféle vélemények hallatszottak — folytatta Kádár János. — Központi Bizottságunkat és természetesen kormányunkat is már mindenféle istencsudájának elke- ■esztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, sztálinisták, merevek vagyunk. Elkereszteltek bennünket revizionistáknak is. — Mi marxisták, leninisták, kommunisták vagyunk, bennünket a marxista-leninista elmélet vezet, s hasznosítjuk pártunk és népünk harcainak tapasztalatait. I múltak. Meg kell mondanom, mi büszkék vagyunk arra, hogy bennünket Hruscsov és harcostársai, a Szovjetunió kommunistái barátaiknak tekintenek. Az említett kommentátorok azt is mondták, hogy Magyarországon most keményebb rezsim következik. Nos, meg kell mondani: a kormány októberben és novemberben sem lesz keményebb, mint volt júliusban, vagy a múlt év januárjában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett kommentárok mögött' rejlő politikai feltételezést illeti, a következőt azért meg kell mondani: a Magyar Népköztársaság makacs és esküdt ellenségei, rendszerűnknek és a szocialista eszmének ellenségei semmi jót ne várjanak a kormánytól! Azt hiszem, ezzel sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. Ami viszont a kérdés másik és számunkra fontosabb oldalát illeti: a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján, a népfront-politika szellemében — egész tevékenységét arra építi, hogy szükség van a párttagok és pártonkívüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kormányunkat a párt Központi Bizottsága mellett a népfront elnöksége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt megbízásnak vesszük. Törekvésünk a mind erősebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre való tekintet nélkül helye van minden becsületes, tisztességes magyar em- bérnek. Meggyőződésünk, hogy ha az eddigi úton megyünk tovább, és valóban képesek leszünk arra, hogy munkánkat tovább fejlesszük, akkor az eredmények sem fognak elmaradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendületesebb lesz és a Magyar Nép- köztársaság becsülete és tekintélye a világban tovább növekszik. Ki a felelős a nemzetközi helyzet éleződéséért ? Kádár János a továbbiakban a nemzetközi helyzetről szólott. Mint mondotta, a nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban valamelyest éleződött. A helyzet éleződésének közvetlen oka most a német kérdés rendezetlensége. Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati imperialista országok — amelyek az Északatlanti Szövetségnek nevezett szervezetbe tömörültek — valamikor 1946 táján letértek arról a vonalról, amelyet a második világháború időszakában követtek, és valójában Hitler nyomdokaiba léptek: világuralomra, a világ leigázására törekednék. Nézzük meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcskérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második világháború maradványainak felszámolása. Olyasmiket is mondanak időnként, hogy ez vagy az a változás azt jelenti, hogy Hruscsov barátai megint előbbre nyoOlyan helyzet van jelenleg Európa szívében, amely veszélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet és akkor rögtön választ kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A felelősség az Egyesült i Államok, Anglia Franciaország urait terheli. Az Egyesült Államok Anglia kormányának hivatott képviselői — akik az 1943 és 1945 nyara között lezajlott moszkvai, toheráni, jaltai és potsdami tárgyalásokon részt vettek — megegyeztek a Szovjetunióval, és nagy jelentőségű okmányokat írtak alá. Azok az emberek, akik a munkásmozgalom soraiban harcoltak, s akikben valami nemzeti öntudat élt, számontartják ezeket az okmányokat. Emlékezik ezekre az okmányokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csizma alatt, sötét pokolban és éjszakában sínylődött; s kereste a reménysugarat. Mindnyájan emlékezünk rá, amikor a három szövetséges hatalom rádiói tudatták a világgal ezeket az okmányokat. Ezekben a nagyhatalmak kinyilvánítják azt az eltökéltséget, hogy megsemmisítik a fasiz* must, a német miiitariz- must és megszüntetik annak forrásait, a nagy német monopóliumokat, soha többé nem fogják megengedni Németországban a hadianyagok és hadieszközök gyártását, a háborús bűnösöket pedig felelősségre vonják. S mi van ma? Németország egy részén jó pár esztendővel ezelőtt létrejött a Német Szövetségi Köztársaság nevet viselő állam. Mi ebben az államban a jelenlegi helyzet? Adenauerra mondják, hogy öreg meg merev, és nyugatnémetektől is hallottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen komolyan venni, mert nem gondolkodik reálisan. (Derültség.) Amikor azonban ilyen beszédeket hallunk, felrémlik előttünk 1933, amikor a magyar értelmiség gondolkozó körei is azt hangoztatták: ki az a hóbortos, rögeszmés Hitler, csak nem fogunk egy ilyen ellen harcolni? De gondoljunk arra, hogy az a valóban primitív megszállott, az az őrült milyen katasztrófát zúdított később Európa népeinek nyakába. Természetesen, nem ő egyedül. A német nagytőke, a német monopoltőke csinálta, amely persze le akarta igázni legalább a fél világot, és ha lehetett volna, az egész világot. A német militaristák csinálták! És ma Nyugat-Németország- ban a monopoltőke van hatalmon, amely újra hadianyagokat és harci eszközöket is gyárt, a re- vansizmus, a militarizmus van hatalmon, ami Európa és a világ népeinek békéjét fenyegeti. Áz okmányok egykori három aláírójához egyébként annak idején negyedikként Francia- ország hivatalos és felelős vezetői is csatlakoztak, személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kormányoz, ma is az elnöki tisztséget tölti be Franciaországban. Ki felel azért, hogy újra létrejött Európa szívében az az erő, amely fenyegeti a népek békéjét? Világos és egyszerű az igazság megállapítása: a Szovjetunió becsülettel teljesítette, amit a világháború alatt éí közvetlenül utána született okmányokban vállalt. És ki nem teljesítette? Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai nem teljes^ették, mert az ő megszállási zónájukban juttatták hatalomra a német monopoltőkét és a német militaristákat. Ez a revansista, agresszív erő és hatalom az Egyesült Államok és a NATO- hatalmak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a világra és a világ népei előtt ők felelnek érte. ők vették be a saját szövetségükbe a Német Szövetségi Köztársaságot, annak fegyveres erőit ők nevezik saját előőrsüknek Európa szívében, és ők állították büszkén, hogy Nyugat-Berlin számukra a szocialista országok testébe fúródó ók. Ne próbálják tehát másra hárítani a felelősséget a jelenlegi feszültségért. Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kérdés: 1943 herében Moszkvában az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió képviselői nyilatkozatokat tettek. Ezekhez a nyilatkozatokhoz később Franciaország is csatlakozott. Az egyik nyilatkozat például azokról a kegyetlenkedésekről szól, amelyeket a német náci hadsereg a Szovjetunió területén és más országokban elkövetett. Példátlan tömeggyilkosságokat, addig nem látott gazságokat hajtottak végre. »A kegyetlenkedésekről« című nyilatkozatban a következőket mondották a náci hóhérokról — érdemes erre emlékezni: »A három szövetséges hatalom azokat a német tiszteket, akik kegyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek vagy azokban hozzájárulásukkal részt vettek, vissza fogja küldeni azokba az országokba, amelyekben aljas cselekedeteiket elkövették, hogy a felszabadított országok saját törvényeik szerint vonhassák őket felelősségre és ítélkezhessenek felettük.« Ezt a nyilatkozatot annak idején mi is olyan igazságos álláspontnak tartottuk^ amelynek érvényesítéséért harcolni kell. Van ennek a nyilatkozatnak egy része, amelyben az áll; hogy ezeket a bűnösöket a világ legtávolabbi zugáig üldözni fogják és kiszolgáltatják őket, bárhol is legyenek. Ez is tetszett nekünk. Nos, hogyan fest ez a jelenlegi NATO-gyakorlatban. Nehéz volna rövid idő alatt személy szerint felsorolni azokat a bebizonyítottan kegyetlenke- dő fasiszta hóhérokat, akik ma olyan területen és körben működhetnek, ahol a NATO- hatalmaknak — ha akarnák — nem is nagyon kellene őket. keresniük. Csak kezüket kel-, lene kinyújtaniuk és megfoghatnák őket, s ahogyan a nyilatkozatban szerepel, átadhatnák vádlóiknak, azoknak a népeknek, amelyek ellen kegyetlenségeiket elkövették. Példaképpen három nevet említek. Speidel tábornok Franciaországban megszállóként működött, és felel azokért a kegyetlenkedésekért, amelyeket ott a hitlerista haderők elkövettek. Nem a világ valami eldugott zugában van, hanem Párizsban, mint a NATO európai szárazföldi csapatainak főparancsnoka. Hasonló a helyzet Heusinger volt náci tábornokkal, aki viszont Washingtonban található,- mint a NATO katonai tanácsának elnöke. Ugyanígy egy Wagner nevű, volt náci' ellentengernagy ma is ellentengernagy, és a NATO tengeri erői egy részének főparancsnoka. Bonn fegyveres erőinek jelenleg olyan volt náci tábornok a főparancsnoka, akit a Szovjetunióban mint háborús bűnöst elítéltek. Ki az hát, aki megtartotta a megegyezéseket és ki az, aki nem tartotta meg? Korábban a megszállt Németországban — mielőtt ott kialakultak volna az önálló államok — valóban megszállási zónák voltak. Abban a zónában, ahol a Szovjetunió volt, monopolisták nem jutottak hatalomra, nácik nem jutottal* (Folytatás a 2. oldalon)
