Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

VTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 50 FILLÉR XVIII. ÉVFOLYAM 242. SZÁM ★ PÉNTEK, 1961. OKTÓBER 13. Ősz Böhönyén (3. o.) Otthonunk (5. o.) A tisztelendő úr és a Dudi kutya (6. o.) Mai számunk tartalmából: Sommal Népim MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A kormány a párnagok és pártonkívSIiek, az egész dolgozó nép összefogására épít Tegnap befejeződött az országgyűlés ülésszaka A csütörtöki ülésen részt vett Dobi István, a. Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Politikai Bizottságának első titkára, a Miniszter­tanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Ko­vács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső mi­niszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. Az ülést néhány perccel 10 óra után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az országgyűlés az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést tár­gyalta, amelyet dr. Dabrónaki Gyula előadó ismertetett. Az 1960. év gazdálkodási eredményeit ismertetve megál­lapította, hogy az 1960. évi költségvetés végrehajtása a gaz­dasági élet jelentős fejlődéséről tanúskodik. Ebben számot­tevő szerepet játszott a dolgozók alkotó munkájának fokozó­dása, a minisztériumok és a tanácsok irányító, ellenőrző te­vékenységének javulása, a növekvő gazdálkodási és pénz­ügyi fegyelem. Eredményeink növelése azonban megkövete­li, hogy tovább javítsuk a gazdasági vezetést, fokozzuk a munka termelékenységét és emeljük a termelés műszaki-tech­nikai színvonalát. Az országgyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás'pa- mszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Kádár elvtárs Kádár János beszédének ele­jén hangsúlyozta: — Az országgyűlés munkája eredményes volt. Határozatai, a megalkotott törvények meg­határozzák a kormány mun­káját, irányt mutatnak népünknek. A kormányt átszerveztük, megítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztár­saság forradalmi munkás-pa­raszt kormánya eddigi progra­munk alapján dolgozik tovább. A mi programunk: a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt kongresszusa irányel­veinek megvalósítása, az országgyűlés által alkotott törvények végrehajtása és megvalósítása az életben. Ehhez annyit tehetek hozzá, hogy hatékonyabb és követke­zetesebb megvalósításra gon dőlünk, valamint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonásait és megszüntessük kétségtele­nül meglevő gyenge oldalait. Amikor a kormány munká­járól és programjáról szólok, szeretném emlékeztetni az or­szággyűlést arra a program- nyilatkozatra, amelyet a Ma­gyar Népköztársaság forradal­mi munkás-paraszt kormánya 1956 november 4-ének hajna­lán hirdetett meg. Úgy gon­dolom, joggal állapíthatjuk meg, hogy az a program helyes volt, és mi becsülettel, ered­ménnyel harcoltunk megvaló­sításáért. Ehhez természetesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi éle­tének eszmei ihletője és poli­tikai irányítója, a párt, maga is óriási fejlődésen ment ke­resztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megállapíthatjuk, hogy pártunk marxista-leninis­ta irányvonala győzött a jobboldali népárulás fölött is, és az álbaloldali ka­landorpolitika fölött is. Ez a kormány tevékenységé­nek, eredményes munkájának előfeltétele volt. A program a közvéleményben gyökeret vert és céljaink követésre ta­láltak. A párt, a kormány és a dolgozó nép harcát jelentős eredmények követték a gazda­sági életben és az élet mác területein is. A nemzeti jöve­delem három év alatt 22 szá­zalékkal növekedett, az ipari termelés kereken 40 százalék­kal, a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal nőtt, a kultúra felvirágzott. Emelkedett az életszínvonal is. Csak a hároméves tervidő­szak alatt 19 százalékkal nő- vekedett az egy főre eső reál jövedelem. A statisztikai számokon túl mindenki személyes tapaszta­latból tudja, az élet legkülön­bözőbb megnyilvánulásaiból látja, mily nagyot léptünk elő­re táplálkozásban, öltözködési kultúrában. Erősödött népünk egysége, javult az élete. Vá­rosaink, fővárosunk és vidéki városaink, falvaink fényeseb­bek és szebbek. Ami a társadalmi fejlődést illeti: erősödött a szocialista ipar, a közlekedés, a ke­reskedelem, és létrejöttek a szocialista jellegű terme­lőszövetkezetek. Ezzel ha­zánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szo­cialista termelési viszo* nyok. A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett magának. Ma a Magyar Nép- köztársaság a Szovjetunió meg­becsült barátja, a szocialista országok családjának megbe­csült tagja. Eredményeinket el­lenfeleink, sőt ellenségeink is kénytelenek elismerni. Minek köszönhető, hogy a munka ilyen szép eredménye­ket hozott? Mindenekelőtt a párt helyes irányvonalának, a párt útmutatásának. Emellett nép teremtő munkájának. Munkánk eredményességének harmadik döntő tényezője a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország segítsége. Amikor a kormány átszerve­zése megtörtént, különböző ol­dalakról mindenféle vélemé­nyek hallatszottak — folytat­ta Kádár János. — Központi Bizottságunkat és természete­sen kormányunkat is már min­denféle istencsudájának elke- ■esztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, sztálinisták, merevek vagyunk. Elkeresztel­tek bennünket revizionisták­nak is. — Mi marxisták, leninis­ták, kommunisták va­gyunk, bennünket a mar­xista-leninista elmélet ve­zet, s hasznosítjuk pár­tunk és népünk harcainak tapasztalatait. I múltak. Meg kell mondanom, mi büszkék vagyunk arra, hogy bennünket Hruscsov és harcostársai, a Szovjetunió kommunistái barátaiknak te­kintenek. Az említett kommen­tátorok azt is mondták, hogy Magyarországon most kemé­nyebb rezsim következik. Nos, meg kell mondani: a kormány októberben és novemberben sem lesz keményebb, mint volt júliusban, vagy a múlt év ja­nuárjában és puhább sem lesz. Ami viszont az említett kom­mentárok mögött' rejlő politi­kai feltételezést illeti, a kö­vetkezőt azért meg kell mon­dani: a Magyar Népköztársaság makacs és esküdt ellensé­gei, rendszerűnknek és a szocialista eszmének el­lenségei semmi jót ne vár­janak a kormánytól! Azt hiszem, ezzel sem mon­dunk semmi újat, mert ez ed­dig is így volt. Ami viszont a kérdés másik és számunkra fontosabb olda­lát illeti: a kormány — a párt helyes ösztönzése alapján, a népfront-politika szellemében — egész tevékenységét arra építi, hogy szükség van a párt­tagok és pártonkívüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kormá­nyunkat a párt Központi Bi­zottsága mellett a népfront el­nöksége ajánlotta megválasz­tásra. Mi ezt megbízásnak vesszük. Törekvésünk a mind erő­sebb nemzeti összefogás, amelyben világnézetre va­ló tekintet nélkül helye van minden becsületes, tisztességes magyar em- bérnek. Meggyőződésünk, hogy ha az eddigi úton megyünk tovább, és valóban képesek leszünk ar­ra, hogy munkánkat tovább fejlesszük, akkor az eredmé­nyek sem fognak elmaradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendü­letesebb lesz és a Magyar Nép- köztársaság becsülete és tekin­télye a világban tovább növek­szik. Ki a felelős a nemzetközi helyzet éleződéséért ? Kádár János a továbbiakban a nemzetközi helyzetről szólott. Mint mondotta, a nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban valamelyest élező­dött. A helyzet éleződésének közvetlen oka most a német kérdés rendezetlensége. Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati imperialista or­szágok — amelyek az Észak­atlanti Szövetségnek nevezett szervezetbe tömörültek — va­lamikor 1946 táján letértek ar­ról a vonalról, amelyet a má­sodik világháború időszakában követtek, és valójában Hitler nyomdokaiba léptek: világura­lomra, a világ leigázására tö­rekednék. Nézzük meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcs­kérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második világháború ma­radványainak felszámolá­sa. Olyasmiket is mondanak időn­ként, hogy ez vagy az a válto­zás azt jelenti, hogy Hruscsov barátai megint előbbre nyo­Olyan helyzet van jelenleg Európa szívében, amely ve­szélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet és akkor rögtön vá­laszt kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A felelősség az Egyesült i Államok, Anglia Franciaország urait terheli. Az Egyesült Államok Anglia kormányának hivatott képviselői — akik az 1943 és 1945 nyara között lezajlott moszkvai, toheráni, jaltai és potsdami tárgyalásokon részt vettek — megegyeztek a Szov­jetunióval, és nagy jelentőségű okmányokat írtak alá. Azok az emberek, akik a munkásmoz­galom soraiban harcoltak, s akikben valami nemzeti öntu­dat élt, számontartják ezeket az okmányokat. Emlékezik ezekre az okmányokra a ma­gyar nép is, amely akkor a hitleri csizma alatt, sötét po­kolban és éjszakában sínylő­dött; s kereste a reménysuga­rat. Mindnyájan emlékezünk rá, amikor a három szövetséges hatalom rádiói tudatták a vi­lággal ezeket az okmányokat. Ezekben a nagyhatalmak ki­nyilvánítják azt az eltökéltsé­get, hogy megsemmisítik a fasiz* must, a német miiitariz- must és megszüntetik an­nak forrásait, a nagy né­met monopóliumokat, so­ha többé nem fogják meg­engedni Németországban a hadianyagok és hadieszkö­zök gyártását, a háborús bűnösöket pedig felelős­ségre vonják. S mi van ma? Németország egy részén jó pár esztendővel ezelőtt létrejött a Német Szö­vetségi Köztársaság nevet vi­selő állam. Mi ebben az ál­lamban a jelenlegi helyzet? Adenauerra mondják, hogy öreg meg merev, és nyugatné­metektől is hallottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen komolyan venni, mert nem gondolkodik reáli­san. (Derültség.) Amikor azon­ban ilyen beszédeket hallunk, felrémlik előttünk 1933, ami­kor a magyar értelmiség gon­dolkozó körei is azt hangoztat­ták: ki az a hóbortos, rögesz­més Hitler, csak nem fogunk egy ilyen ellen harcolni? De gondoljunk arra, hogy az a va­lóban primitív megszállott, az az őrült milyen katasztrófát zúdított később Európa népei­nek nyakába. Természetesen, nem ő egyedül. A német nagy­tőke, a német monopoltőke csi­nálta, amely persze le akarta igázni legalább a fél világot, és ha lehetett volna, az egész világot. A német militaristák csinálták! És ma Nyugat-Németország- ban a monopoltőke van hatalmon, amely újra ha­dianyagokat és harci esz­közöket is gyárt, a re- vansizmus, a militarizmus van hatalmon, ami Európa és a világ népeinek béké­jét fenyegeti. Áz okmányok egykori három aláírójához egyébként annak idején negyedikként Francia- ország hivatalos és felelős ve­zetői is csatlakoztak, személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kormányoz, ma is az el­nöki tisztséget tölti be Fran­ciaországban. Ki felel azért, hogy újra lét­rejött Európa szívében az az erő, amely fenyegeti a népek békéjét? Világos és egyszerű az igazság megállapítása: a Szov­jetunió becsülettel teljesítette, amit a világháború alatt éí közvetlenül utána született ok­mányokban vállalt. És ki nem teljesítette? Az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország kormányai nem teljes^ették, mert az ő megszállási zónájuk­ban juttatták hatalomra a né­met monopoltőkét és a német militaristákat. Ez a revansista, agresszív erő és hatalom az Egyesült Államok és a NATO- hatalmak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a világra és a világ népei előtt ők felelnek érte. ők vették be a saját szövetségükbe a Német Szövetségi Köztársaságot, an­nak fegyveres erőit ők nevezik saját előőrsüknek Európa szí­vében, és ők állították büsz­kén, hogy Nyugat-Berlin szá­mukra a szocialista országok testébe fúródó ók. Ne próbál­ják tehát másra hárítani a fe­lelősséget a jelenlegi feszült­ségért. Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kér­dés: 1943 herében Moszkvában az Egyesült Álla­mok, Anglia és a Szovjetunió képviselői nyilatkozatokat tet­tek. Ezekhez a nyilatkozatok­hoz később Franciaország is csatlakozott. Az egyik nyilatkozat például azokról a kegyetlenkedésekről szól, amelyeket a német náci hadsereg a Szovjetunió terüle­tén és más országokban elkö­vetett. Példátlan tömeggyilkos­ságokat, addig nem látott gaz­ságokat hajtottak végre. »A ke­gyetlenkedésekről« című nyi­latkozatban a következőket mondották a náci hóhérokról — érdemes erre emlékezni: »A három szövetséges hatalom azokat a német tiszteket, akik kegyetlenkedésekért, mészárlá­sokért és kivégzésekért felelő­sek vagy azokban hozzájárulá­sukkal részt vettek, vissza fog­ja küldeni azokba az országok­ba, amelyekben aljas cseleke­deteiket elkövették, hogy a fel­szabadított országok saját tör­vényeik szerint vonhassák őket felelősségre és ítélkezhessenek felettük.« Ezt a nyilatkozatot annak idején mi is olyan igaz­ságos álláspontnak tartottuk^ amelynek érvényesítéséért har­colni kell. Van ennek a nyilatkozatnak egy része, amelyben az áll; hogy ezeket a bűnösöket a vi­lág legtávolabbi zugáig ül­dözni fogják és kiszolgáltatják őket, bárhol is legyenek. Ez is tetszett nekünk. Nos, hogyan fest ez a jelen­legi NATO-gyakorlatban. Ne­héz volna rövid idő alatt sze­mély szerint felsorolni azokat a bebizonyítottan kegyetlenke- dő fasiszta hóhérokat, akik ma olyan területen és körben működhetnek, ahol a NATO- hatalmaknak — ha akarnák — nem is nagyon kellene őket. keresniük. Csak kezüket kel-, lene kinyújtaniuk és megfog­hatnák őket, s ahogyan a nyi­latkozatban szerepel, átadhat­nák vádlóiknak, azoknak a né­peknek, amelyek ellen kegyet­lenségeiket elkövették. Példa­képpen három nevet említek. Speidel tábornok Franciaor­szágban megszállóként műkö­dött, és felel azokért a kegyet­lenkedésekért, amelyeket ott a hitlerista haderők elkövettek. Nem a világ valami eldugott zugában van, hanem Párizs­ban, mint a NATO európai szárazföldi csapatainak főpa­rancsnoka. Hasonló a helyzet Heusinger volt náci tábornokkal, aki vi­szont Washingtonban található,- mint a NATO katonai tanácsá­nak elnöke. Ugyanígy egy Wagner nevű, volt náci' ellentengernagy ma is ellentengernagy, és a NATO tengeri erői egy részének fő­parancsnoka. Bonn fegyveres erőinek je­lenleg olyan volt náci tábornok a főparancsnoka, akit a Szov­jetunióban mint háborús bű­nöst elítéltek. Ki az hát, aki megtartotta a megegyezéseket és ki az, aki nem tartotta meg? Korábban a megszállt Né­metországban — mielőtt ott kialakultak volna az önálló ál­lamok — valóban megszállási zónák voltak. Abban a zóná­ban, ahol a Szovjetunió volt, monopolisták nem jutottak ha­talomra, nácik nem jutottal* (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents