Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-12 / 241. szám
Csütörtök, 1961. október 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az EHSZ-közgyiilés kedd esti ülése Hogyan tovább, barcsiak? (Folytatás a 2. oldalról.) Raul Roa beszéde nagy részét a szabadságszerető kubai nép ellen szőtt újabb amerikai agressziós tervek leleplezésének szentelte. Most, amikor e tanácsteremben ülünk — mondotta —, különleges táborokban nyugodtan folytatják a zsoldos bandák kiképzését. A szónok beszélt a forradalmi Kuba vezetőinek meggyilkolására szőtt tervekről, tényeket sorolt fel arról, hogy Washington nyomást gyakorol a latin- amerikai kormányokra Kubával való diplomáciai kapcsolataik megszakítása végett. A külügyminiszter elítélte azt a szerepet, amelyet a Washington uralma alatt levő amerikai államok szervezete ezekben az agresszív tervekben betölt. Kuba népe — mondta — már meghiúsított egy in- váziós kísérletet, és ha még egy ilyen kísérletre kerül sor, tudja, hogyan védekezzék. Kuba kezdettől fogva kinyilvánította azt az óhaját, hogy tárgyalások útján rendeződjenek az Egyesült Államokkal támadt nézeteltérései, de az ország függetlensége és szuverenitása nem lehet alku tárgya. Az ülés berekesztése előtt felszólalt Stevenson, az Egyesült Államok képviselője. Az a próbálkozása, hogy megcáfolja a Kuba ellen irányuló amerikai agresszió előkészítésének tényét, csak megerősítette a kubai küldött aggodalmait. Stevenson lényegében jogosnak igyekezett feltüntetni az Egyesült Államok ama törekvését, hogy beavatkozzék Kuba be'- ügyeibe, amikor olyasmit állított, mintha az Egyesült Államoknak mélyreható és jogos érdekei fűződnének ahhoz, mi történik a közeli Kubában. Az amerikai küldött az összes ENSZ-jogszabáiyok sárbatiprásával a kubai népi kormány ellen bujto- gatta az ellenforradalmi elemeket A kubai külügyminiszter beszédében olyan igyekezett -cáfolni", hogy «-az Egyesült Államok semmiféle agressziót sem tervez Kuba ellen." Az Egyesült Nemzetek Szervezetében viszont mindenki emlékezik arra, hogy ez év tavaszán, éppen azokban az órákban, amikor fegyveres zsoldosok amerikai hadihajókon és amerikai repülőgépek védelme alatt Kuba partvidékén partra szálltak, Stevenson ugyanilyen állításokkal hozakodott elő. Az ülést magyar idő szerint éjfélkor berekesztették, és az általános politikai vita folytatását szerdán 15.30 órára (magyar idő) elnapolták. * * * TASZSZ-jelentés szerint kedden este a Nagy New York-i békebizottság háborúellencs tüntetést szervezett az ENSZ székháza előtt. Több mint hétszáz tüntető vonult fel ilyen feliratokkal: »Tárgyalásokat követelünk!" -Ne adjanak nukleáris fegyvert náci tábornokoknak!" »Ne engedjük meg háború kirobbanását Berlinért!" A felvonuló fiatalok egy csoportja ütemesen hangoztatta: »Nem akarunk háborút! Miért nem indítanak tárgyalásokat!" A tüntetők soraiban fiatal munkások vonultak fel népszerű háborúellenes amerikai dalokat énekelve. A tüntetők petíciót küldtek a közgyűlés elnökének, amelyben követelik, hogy a közgyűlés jelen ülésszakát mindaddig ne rekesszék be, amíg nem jön létre megállapodás az általános és teljes leszerelésről. A Magyar népköztársaság elismerte a Szíriái Arab Köztársaságot A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szíriái Arab Köztársaságot önálló és független államnak elismerte és elhatározta a diplomáciai kap— ... És október 12-én nagyszabású szellemi öttusát rendez a hat barcsi KlSZ-szerve- zet. Ez lesz az első lépés ahhoz, hogy eltüntessük a nézet- eltéréseket. .. — Milyen nézeteltéréseket? Király György, a Barcsi Járási KISZ-bizottság politikai munkatársa egy kis ideig gondolkodik. — Elég bonyolult história. Ha érdekel, elmondom. Vita a sorrendről Mindegyik barcsi alapszervezetnek más az erőssége. A fűrészüzemi KISZ-esek a sportban jeleskednek, a fűtőháziak a társadalmi munkában, a területiek pedig a kulturális munkában. Amikor pedig megjelennek egymás taggyűlésein, egykettőre sor kerül a bírálatra: »Bezzeg nálunk sokkal jobban megy a sportolás." »Nálunk meg a színdarabtanulás." »Mi meg sok társadalmi munkát végzünk." Fontossági kérdést csinálnak belőle a fiatalok, minden KISZ-gyűlésen szapulják egymást. — A tudat átformálásánál első a kultúra... . — De legeslegelső a munka... — Társadalmunknak testben is edzett emberekre van szüksége. .. Odáig fajult ez a gyakori szóváltás, hogy például a területiek nem hívták meg taggyűléseikre a többi alapszervezet képviselőit. Ekkor meg felröppent a hír: — Mert lenéznek bennünket. .. Nem állnak szoba a melósokkal. .. Magasabb rendűnek érzik magukat, mert irodában dolgoznak... Ilyen hangok hallatszottak hosszú ideig, de még ma is akad olyan fiatal, aki határozottan állítja ezt. Pedig nincs teljesen igazuk a fűrészüzemieknek és a fűtő- h áriaknak. Jóllehet elhangzott néhány megjegyzés, talán az irodai dolgozó kislány nem szívesen táncolt a kérges kezű munkásfiúval, a többség azonban nem így gondolkodott Viszont a munkásfiatalok ebből az egy-két kirívó esetből arra következtettek, hogy őket kizárják a művelődési otthon klubterméből. Elkönyvelték hát, hogy lenézik őket — s ezáltal nagyszerű alkalom kínálkozott a kényelmeskedés- re. Nem kellett elmenniük sehová, ülhettek habáraikon. A művelődési otthon kapuja azonban nyitva állt. S a fiatalokkal ellentétben főleg fizikai dolgozó felnőttek kerestek és találtak is pihentető szórakozást az épületben. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy közeledést keresnek az alapszervezetek — a területi kezdeményezésre —, s ilyen lehetőségnek kínálkozik majd a rendezendő szellemi öttusa. De vajon ez elég-e? „Mi segítünk .. Závecz Imre fűrészüzemi KISZ-titkár kis irodájában ülünk. Már tisztáztuk a »lenézés« ügyét, s most azt bogoz- gatjuk, hogy még mit lehetne tenni a kapcsolatok normalizálására. — Mi segítünk nekik a sportban. Vezetjük az edzéseiket... ök meg segítenek nekünk a kulturális munkában. Az nekünk naigyon gyengén megy — mondja Imre. S amikor ezt az üzenetet közvetítjük Dura Lászlónak, a területi alapszervezet titkárának, felcsillan a szeme. — Ez nagyon jó lesz... A szellemi öttusához már így, együttműködve készítik el a kérdéseket, nem sakkal később pedig szavalóversenyt akarnak rendezni. És tovább? Pontosan a jelenlegi helyzetből kiindulva megállapítható, hogy a barcsi csúcsvezetőség nem tölti be hivatását, szükségessé válik új, mozgékonyabb erőkkel való felfrissítése. Olyan csúcsvezetőségre van szükség, melynek — ellentétben a jelenlegivel — tekintélye van, s képes összehangolni valamennyi alapszervezet munkáját. Nagyon komoly, alapos megfontolás után kell kiválasztani az új vezetőségi tagokat, mert ellenkező esetben zsákutcába jut az igyekezet; Elsősorban azt kell figyelembe venniük a fiataloknak, hogy mi az, ami közös programot képezhet az alapszervezetek munkájában. Polesz György felsorolt tényeket puszta kijelentésekkel csolatok felvételét. (MTI) «6) — Mi akkor is emberek! vagyunk, kérem — néz rá az orvos, és egy pillanatig tartja csak rajta a szemét éles, szúró tekintettel — a fiatadasz- szony nagy sóhajjal felkel, megigazítja a takarót a kisgyereken és índuL Németeket kötözni. »Verbindungplatz im Hotel Hungária..« Az aknák újra rákezdik a maguk pokoli szimfóniáját. Sebesültek, sebesültek... Mennyi sebesült... Már Mária is ápol, hátrakötötte a haját, kötöz és hómérőz, szeme elgyötörtén nézi a szörnyű roncsolásokat, egy-egy törött csont, vérző férfifej láttán elsápad — aztán megint odakuporodik melléjük, vizet ad, és próbál vigasztaló szavakat mondani. Pedig egy szót sem ért a nyelvükön. Tűz van! Az a szoros gyűrű, amelyet a közeledő front a Belváros köré font, ezen a hajnalon még szorosabbra szűkült össze, és a gyűrűbe szorult utolsó Wertfracht- és SS-egységek, a Luftwaffe sárga parolis légvédelmi géppuskásai és az acélkék egyenruhás Flak-tüzérek nekikeseredetten szórták a tüzet az egyre sűrűbb rajokban érkező, darázsként dongó és a bombák apró mennyköveit vető szovjet csatagépekre. A Corso Mozi előtt mély, ugató üvöltéssel dongott egy Tigris- tank ágyúja, a mozi tetején két csövű légvédelmi gépágyú hosszú visszhangú sorozatai csatlakoznak az őrült hangzavarhoz. jijjjjjjjjji Bella Ödön é» Baktat Ferenc riportregénye 6 aoSkalapács rettenetes; sűjtó^ erővel. Azután idegekig ható,? mélységes, reccsenő roppanás, J és nyomában nehéz, sorozatos? zuhanások. Az egész pince ve-J szettül táncol — Ezt mi kaptuk — mondja^ egy hűvös hang a sötétben. Nem kell látni hozzá a hangol tulajdonosát, hogy Péter tudja:j Tamás »rögzíti" a helyzetet.} Nyomban utána már mondjaj a többit is: — Nem kell nyug-? talamkodni, kétszer egy helyrej nem vág. Hanem Tamásnak sincs min-} dig igaza. Mert most egy könnyebb^ bombasorozat találja derékbaj a szállót. Az előző az ötödik} emeletet vitte el — ez a má-jj sodik a lépcsőházat szakítja le, í azután gyújtóbombák hullnak, í és egyszerre felránt ja az óvó-} helyajtót a pizsamás, kisfiú-}! sam rémült Padlizsán, mögötte} Arany Dénes, ezúttal fölény és}* magabiztosság nélkül, viszont } futtában összekapkodott kis-$ bőrönddel, panyókára a vál-g Magyar honvédségi egységről itt már nem lehet beszélni. Néhol feltűnik egy-egy karszalagos, katonaruhás férfiakat terelgető nyilas — még mindig valami utolsó csapásról beszélnek, de már önmaguk sem hiszik. Könnyű Szálasinak valahol a Kőszeg környéki bunkerban — de itt, ahol a »kitartás« életbe kerül, ahol az aszfalt megolvad a becsapódó bambák forróságától, ahol a keletről jött páncélosok har- nyótalpainak csörgése már át- áthallatsrik egy-egy csöndesebb negyedóra hangfátylain, itt most megkeserednek a szájban az üvöltő jelszavak. És Mihalkovics mester, aki a hallban állva — mint any- nyiszor — most is stratégiai leckét ad a »szerkesztő urat« néma derültséggel hallgatóknak, ma először tesz célzást arra, hogy a hadiszerencse for- gandó, és hogy a legerősebb hadsereget megverhetik, mint ugyebár például Napóleont. — De ne felejtsük el, uraim, hogy nincs minden remény veszve. Mert ugyebár van egy angol—amerikai koncepció is... Magyarország régi tradícióit éppen az angolok, a másik tradícióhű nép nem hagyhatja veszni... Nálunk még királyságra is van kilátás. Ez eldöntött kérdés. Ottó tudja, mit csinál... De a társaság már sohasem fogja megtudni, mit tud Ottó, és mit csinál, mert ebben a pillanatban egészen közelről félelmetes, mély dörrenés hallatszik, és egy másodperc múlva üres a hall. Azután a dörrenések közelebb jönnek, és a pince úgy táncol, mint valami különös, vasgerendákkal megtámasztott tetejű mentőcsónak a viharos tengeren. Csend van: csak a gyerekek sírnak fel, és az anyák húzzák magukhoz őket, mintha a törékeny test védelmet adhatna a nehézbombák és aknák ellen. A villany pislog, azután kialszik. S ebben a beálló csendben tisztán hallatszik a sosem hallgató, most is szókimondó Ho- morody doktor hangja: — Persze, mert muszáj volt nagy fiúnak lenniük akkor is, amikor már torkukon volt a kés. Mert ezek még a parlamentereket is lelőtték, mert ezeknek semmi se szent. A végén meg mi következnénk... A mi utolsó csepp vérünkig.- Adják ide azt a rumot! Mély, hörgő zúgás. Még itt, az óvóhelyen is hallatszik. A repülőgépek teljesen leereszkedve, mélytámadásban bombázzák a légvédelmi ütegeket, a szűk belvárosi utcákba húzódott vaskeresztes tankokat. Valami rögtönzött benrinrak- tár kaphatott bombát, harsogó, zengő dörrenéssel repül a levegőbe. Most fordulhatnak a rajok, mert vékonyul, magasodik a gépek motorhangja, aztán újra, még közelebbről orgonái, sivftóan és mennydörögve. Péter Marika keze után nyúlt a sötétben. A kéz ujjai ernyedten, a rémülettől szinte bénultan próbálják visszaadni a bátorító szorítást. Ez mi volt? Alulról nem kaphat bombát az épület! És mégis mintha a pince betonfenekét lökte volna meg valami lukra vetett irhabundában, és/ Padlizsán torkából lihegve és» alig érthetően tör elő a szó: / — Ég a ház! Tűz van, gye-} rünk, gyerünk! 5 A Hotel Hungária valóban} ég. $ Huszonnégy aranykanál •tűz«, űgy> Az a szó, hogy hat a pincében a rémülettől szinte elalélt anyákra, mintha a bomba a szó szoros értelmében közöttük robbant volnál fd. És a gyerekeket magukhoz! szoítva sikítanak. — Sehova sem megyek el innen, pusztuljunk el itt együtt, nekem elég volt! — Gyerünk fel, akárhóvá^ innen! hí — Miért nem jönnek a tűz-} oltók? — kérdezi Mimy, a már} nem egészen fiatal mi xemő.} aki itt lakik a közelben a Ré-f giposta utcában, de beköltö-' zött azzal, hogy szállodában mégiscsak kényelmesebb. U — Folytatjuk — SZÜRETI MULATSÁG Nemesdéden iz gat ott készülődé előzte meg a ha gyományos szüreti mulatságot, melyen magyar ruhás lányok és fiúk, lovasok és felpántlikázott szekerek, cigánynak öltözött, kormos arcú fiúk serege vonult végig a falu utcáin A kisbíró mókás szónoklatával gyakran megnevettette a közönséget. Pál János vezetésével kitűnőre vizsgázott a KJSZ-szervezet, s a bálban mindenki elégedetten, jókedvűen táncolt a késő éjszakai órákig. íme egy fiú a hangulatkeltők közül. Szónokol a kisbíró. Cigányok a sor végén. Elindulnak a felpántlikázott szekerek.
