Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

Yasárnap, 1951. október 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A kínai nép nagy nemzeti ünnepére ' ihetetlemül nehéz körülményeik között kezdte ni»s> ^t/ népfelszabadító háborúját harmincegynéhány éve a kommunisták vezette kínai vöröshadsereg. Nem volt enniva­lója, nem volt korszerű fegyverzete, sorai mégis szüntelenül dagadtak, mert a nép fiai benne látták megtestesülni az igaz­ságot. Sok-sok győzelmes csatát kellett megvívnia a kínai nép dicső vöröshadseregónek, míg teljesítette küldetését, a hatalmas kiterjedésű kínai szárazföldről száműzte a gyarma­tosítókat, az árulókat, s a nép kezébe vehette a hatalmat. Tizenkét éve annak, hogy az ország fővárosában, Peking- ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Tengernyi szen­vedés volt a szabadság ára, de'a csaknem hétszázmiUiós nép — dicső kommunista pártjának vezetésével — élni tudott a kivívott szabadsággal. „E tizenkét szabad esztendő leghatal­masabb eredménye, hogy a népi hatalom kiragadta a kínai nép millióit az éhhailál, a nyomor örvényéből. Napi egy ma­rék rizs a félszabadulás előtti Kínában millióknak elérhe­tetlen vágyálom volt. A nép nagy hányada borzalmas nyomo­rúságban tengette ételét, s évről évre milliószámra szedte áldozatát az éhihalál. A kínai népi demokratikus rendszernek egyszerre kellett szembeszállnia a feudalista rendszerrel és az évenként ismétlődő természeti csapásokkal. . _JÍ néphatalom megindította a harcot a szegénység, az t-Sl* elmaradottság okozója ellen, hozzákezdett az ipar megteremtéséhez. Ma már traktorgyáraik is vannak, s a ki­vi gyáripar készítményei behatoltak a világpiacra. Győzel­mes csatákat vívnak a másik nagy ellenség, az aszály .és az áradások ellen. A közép-kínai Hupej tartományban június­ban olyan szárazság uralkodott, hogy a kiaszott földeket be sem lehetett vetni, a tartomány földjeinek 20 százalékát pe­dig föl sem szánthatták. A tartományban, most 70 millió köb­méternyi víz befogadására alkalmas víztárolót létesítenek. Még elképzelni is sok, milyen óriási emlbertömeget kell mozgósítania a népi hatalomnak ehhez a hatalmas mun­kához. S ez csak egy csepp azoknak a nagy természefátalakító tetteknek a tengerében, amelyek az elmúlt 12 évben mind azt szolgálták, hogy a kínai népet el! ássák elegendő élelem­mel. Ebben az áldozatos munkában a kínai népet önzetle­nül segíti testvére, a szovjet nép. »Nagy Északi Pusztaság« — így hívták az ÉszakkelerK inában időtlen idők óta parla­gon heverő nagy földterületeket. 1954-ben, amikor az első szovjet és kínai szakértők ideérkeztek, hogy megvizsgálják a mocsaras, bozótos vidéket, még farkasok, rókák és más va­dak tanyáztak itt. Azóta a pusztaságot csatornázták, a földet feltörték, és a 40 ezer hektárnyi termékeny föld közepén új város áll. A kollektiv gazdaság 60 ezer embernek ad ke­nyeret. , A kínai paraszt a múltban örült, ha egy marék rizst mondhatott magáénak, az egyszerű vászonruha pedig fény­űzésnek számított A népi hatalom, a szövetkezeti rendszer megteremtette számukra a jobb életet. A felszabadulás óta 60 százalékkal csökkent a gyermekhalandóság Jelenleg húsz­szor annyi kórházi ágy án a gyermekek rendelkezésére, mint a forradalom győzelme előtt A múltban a trachoma a gye­rekek 90 százalékát támadta meg, ma az öt százalékot sem éri el ez az arány. A néphatalom fölemelte, emberré tette a kínaiak száz- és százmillióit A nép többsége ugyanazt mondhatja el, amit az ansani acélmű egy munkása, Van Csi-jung így fejezett ki: »A fel- szabadulás előtt analfabéta voltam, mint a legtöbb kínai munkás. Mióta a nép kezébe vette a hatalmat, megtanultam írni és olvasni.:.« Ezt a munkást a néphatalom kitűnő újí­tó, alkotó munkájának elismeréseképpen mérnökké léptette elő. „SZÉTSZEDETT“ FALU A kövesül mentén sárgul a kanadai nyár, de a homok per- zselőbb, mint augusztusiban, esőért áhítozik a föld. Délelőtt van, s amint végigsétálok Ne- mesded főutcáján, lekívánkozik rólam a kabát. Látni akarok. Sok mindent látni, és tovább­adni a falu nyüzsgését, hangu­latát. Látok néhány megkapó újdonságot, a televíziós anten­nát a tsz-iroda tetején, az ap­ró, barnára festett és keríté­sekre akasztott szemétgyűjtő ládákat — ez utóbbiból arra következtetek, hogy nagyon szerethetik az emberek a tisz­taságot. Nem így az óvodát, ft A vezetők gondja. Este derűit ki, hogy a MEK »elfelejtett-« vagont rendelni a burgonyaszállí­táshoz. (Nagy Vendel v. b.-elnök, Szabó György tsz-elnök és Beke József mezőgazdász^ mert udvarán gyerekek és ba­romfiak viaskodnak a tízórai­ért... A tanácsnál csak a titkárt ta­lálom, s ahelyett, hogy mérge­lődnék, örülnöm kell. Az utcán nincs senki, a tanácsnál is elég, h a ő ott van. Az élet meg­állt egy kissé, odakint foglal­koztatja az embereket Óda- kánt ahol a gép óriás porfelhőt kavar a beláthatatlan burgo­nyatáblán, s mögötte asszo­nyok, lányok hajladoznak. Ne­veket jegyzek föl, csak néhá- nyét akit elérek éppen. Né­meth Rózsa, Bácsai Mária, La­katos Józsefné, Selyem iMjos- né. Beszélgetni? Most? Ilyen­kor? Ugyan már, naivitás. Ta­lán a válogatóknál, azok ülve dolgoznak... Néhány szót váltóik a veze­tőkkel, s már indulok, de egy kislány közeledik vékával a hóna alatt Alig lehet tizenöt éves, halásznadrág van rajta, modem blúz. Nézelődni jött talán? Még csak az kéne! Dol­gozik. Varasát Vilmának hív­ják, édesanyjának' segít rend­szeresen. Lefényképezem, ag­gályok gyötrik. Ugyan mit gon­dolhatok róla? Elárulom, csu­pa jót. Szorgalmát és akarását látom. Az út mentén öreg bácsika szalmát szór a krumplihalom­ra. Idős Lőczi József. Beosztá­sa? Éjjeliőr. Talpon volt egész éjjel, aludni ráér, most sürget a munka. Hetvenkét eszten­dős ... Valamivel odább népes bri­gád üli körül a termést, válo­gatnak. Kitűnő hangulatban. Az egyik idősebb férfi mind­untalan az egereket emlegeti, a többiek — kiváltképp az asz- szonyok —• nevetnek. — Küld ne­künk legalább egy szép nótát a rádióban? — fordul felém az egyik asszony. Nem ígérhetem, megpróbálom. — Mindent elvégzőnk, de jó nótát nem kaptunk egyet sem. — Osztalékot kaptok, nem nó­tát — vágja rá egy férfi, s egy másik megtold­ja: — Ahoi nótát kapnak, ott meg osztalék nincs.™ — Az megle­het Ez a Horváth brigád. Van, alá rohambri­gádnak, más »jaj «-brigádnak nevezi, az előb­bi kifejező és igaz, az utóbbi aligha... Mert ki hallott már olyat hogy valaki visszauta­sítja az előleget? Kérdezzék csak meg Gtilyás Istvántól, Ná­di Józseftől. Nyolc forintot osz­tanak havonta, s a könyvelő Az olvasóteremben. (Maries Eva, Horváth Margit, Krucsai La­jos, Dömötör Ödön, Horváth Géza, Árvái Zoltán.) könyörgött, vegyék át ők is, ne vigye vissza szégyenszemre a bankba. — Jobb az egyszerre, majd év végén... sokat egyszerre... Az út mentén napraforgó- táblában látom a kombájnt odább szedik a silókukoricát, építkeznek, s a napsütötte föl­deken, a perzselő homokban óriási táblákon zöldell a rozs. Most már értem, miért mond­ta Szabó Gyuri bácsi, az el­nök, hogy; — Szétszedett falu ez, ké­rem, úgy szét van szedve, hogy jobban már nem is lehetne. Hiába mondják nekem, hogy a munka dandárja aratáskor van, nem igaz! Ilyenkor, ami­kor minden összejön ... Ezért nem talál maga embereket csak a földeken ... Néhány idősebb azért van a IrömméL töltenek, el bennünket a népi Kína sikerei, hiszen erősödése a mi nagy családunk, a szocialista tálbor erősödését, izmosodását is szolgálja^ Népeink családjá­ban közös az öröm, közös a bánat Bánt bennünket az az óriási méltánytalanság, hogy a világ leghatalmasabb béke- szerető országa az imperialisták cselszövéseinek következté­ben még máig sem foglalhatta tű az őt megillető helyet a nemzetek világszervezetében. Most midőn tiszta szívből kí­vánunk további sikereket a nagy kínai népnek a szocializ­mus építésében, kifejezzük ama reményünket is, hogy a népi Kína ENSZ-tagságáról folytatott vitáiban végre győzedelmes­kedik az igazság. szeresen. Lefényképezem, ag- A dédiek büszkesége, az új művelődési ház, GRAND HOTEL HUNGÁRIA :::: Ball« Ödön é» Baktat Ferenc riportregénye Péter megbabonázva nézi. — Maga nagyon szereti A kőszegi Jurisics-vár tor- édesanyját ugye? az mégis afféle rács nélküE bör­tön, aranykalitka, amelyben nya. rött üvegajtó millióm szilánk­kal díszelgő, különös pókháló­ra emlékeztető csillogása, se az a magas, széles vállú, pisz- tolytáskás, nyilas karszíalagos katona, aid most tápászkodik fel az egyik bőrfotelből és ki­ballag az ajtó elé. — Ez meg micsoda? — kér­dezi udvariatlanul a portást,. Péter. — Állandó őrséget £ kaptunk? j — Ez, kérem, speciális eset mondja széttárt tenyérrel. faluban, különben hogyan in­tézkedne Berták Illés, a ta­nácstitkár? Hogy Kotnyek Ist­ván lezárta Világosék elől a 300 éves beltelkd dűlőutat, An­gyal Géza meg cserében Kot- nyekéktól tagadta meg a víz- hordás jogát? Ilyen előfordul a faluban, csak néhány szóba, rendeletismertetésbe kerül, máris szent a béke... Délután találkozom Varasdi Felkapja a lapot, nézd — úgy ha nézi, mintha ismerős vagy tá­volba szakadt rokon képét nézné. — Látja? Kőszeg... Itt la­kik az édesanyám... Nagyon drága kis város. —■ Szép lehet — tnosolyodik eä a lány. Jó lenne látni még egy­■zer — mondja a fiú egysze- moskodó ál-lord Hampton te­rűén, elhalkuló hangon. — Maga nem biztos benne? — Ugyan, kérem, miben biz­tos az ember manapság? — nevet keserűen Soós Péter. A lány nem felel. A kis, rö­vid bundát a pongyola fölé te­rítve kifelé indul a szobából. Péter utána. — Elkísérhetem? — Jöjjön, szomszéd úr — néz rá a gesztenyebaraa szem­pár. Aztán, hogy a folyosó végé­re érnek és felfelé indulnak a lépcsőn, Marika Péter vállára lámái között) teszi a kezét: dék is, lakás Tudja, nagyon szeretném, mindenki másnak mondja ma- mintegy mentegetőzve a tá­maga megismerhetné az gát, mint ami valójában. nyérsapkás férfiú. __A Feri itt P eter néha már meg is fe- londiner, úgy látszik, ledkezik arról, hogy Tamás re- visszahúzza a szíve. És a tete­mekül hamisított igazolványa jé be most azt hiszi, mert ő ‘. a men tőangyala. Fogalmai mindent ismer, hát ő vigyáz-: megváltozóban vannak: amit a legjobban... Tetszik ér-* az első nap életmentő sza- bálytalanságnak érzett, most természetes törvény. Hazudni kell. Mindenki hazudik. Talán csak a naptár nem, amelyen az utolsó lap árvál­kodik: 1944. december 31. anyámat — mondja saját ma­gának is váratlanul. A portás meglepődik Ha valakinek tíz évvel ez­előtt azt mondták volna, hogy a Hotel Hungária — ahol va­lamikor a mállókkal szélhá­kott — olyan hely, ahol nem lehet kibírni az életet, ahol nyomasztó a légkör, ahol fog­házban, mit fogházban, az Ör­dög-szigeten érzi magát a ven­A kapu előtt motorkerékpár fékje jajduL Nagy NSU-mo- tor, afrikasárga-terepszínre festették. Aki leszáll róla: bőr­kabátos, pilótasapkás, terme­tes fiatalember, géppisztoly hintázik a jobb vállán. S jön Hirtelen eszebe jut: erdemes . o lenne lenézni a portára. Nem dég, nyilván kinevették volna sok: oka van rá - maga se és méghozzá teljes joggal. De most a hotel valóban fogházzá vált. Fegyházzá, amelybe önként mennek ugyan vallja be önmagának, hogy ilyentájban tegnap ott látta Marikát, s hátha most is? De miért is ne menjen le? Aki be a rabok, de kijönni csak nem találja a helyét, annak néha lehet belőle a séta idejé­re (egy kis tűzszünet délelőt­tönként, két légitámadás hul- A szálló mene- is — t mégis, mindegy, hol nem találja. A porta is veszített már fé­nyéből. És nem használ az előcsar­nok eleganciájának se a tő­be a hallba, mintha világéleté­ben itt lakott volna, sőt mint-* ha övé lenne az egész szálló-< da. 5 S akkor elé áll az egykorit londiner és ráreccsen. 5 — Kicsoda maga, és hogyj mer géppisztolyt viselni? í De a nagy darab motorost nem szívbajos természet. ✓ — Folytatjuk — Ferencnével, a nőtanács elnö­kével is. Titokzatos. Sokat sej­tet, keveset mond: — Vannak terveink, de azt nem árulóméi, majd ha megvalósulnak. — Be­lenyugszom. De abba már ke­vésbé, hogy este fél hat tájban félbolyául a falu, futnak az emberek, a gyerekek az utcán. Ugyan hová? Nyomon követem őket, s lám, óriási dolog tör­tént, megérkezett a kenyér... A csipetnyi, szűk kis élelmi­szerbolt előtt — amit a régi két üzlet helyett »újdonságként« önkiszolgálóvá minősített a »jó- akaratú« földművesszövetkezet — tolonganak az emberek. Hosszú sor áll a szomszéd ház előtt, temérdek »jókívánság« hangzik, szidják, hordják az újí­tót, és teljes joggal! »A kosár használata kötelező«, hirdeti a tábla, jóllehet mindenki csak kenyeret vesz. A szűk boltban* a korlát mögött — mert ilyen is van — mozdul­ni sem lehet. Mit mondjak még? Meginvi­tálnám a szö­vetkezet veze­tőit egy kis ke­nyérvásárlásra* alighanem el­menne a ked­vük tőle... És íme a fa­lu büszkesége. Esteledik, hajt a csordás, por­felhő telepszik a falura, de az áttetsző porból is magasan* büszkén emel­kedik ki a dédiek régi álma* a művelődési ház. Mennyi ál­dozatot, mennyi törődést, mun­kát és futkosást, gyötrelmet és panaszt mesélhetnének a fa­lak! Pál János, a KlSZ-titkár úgy kísér végig a szobában* mint a saját otthonában. Te­heti Ha valahol dobszó és ön­tömjénezés nélkül sokat, igen sokat fáradoztak a fiatalok, ak­kor Nemesdédről nyugodtan elmondhatni Az olvasóterem asztalain ké­peslap, újság, folyóirat. Barát­ságos a környezet, s a terem tele fiatallal... Indulok hazafelé, nézem a kivilágított ablakokat, mögöt­tük vezetők tanácskoznak. A falu lakói már eltűntek az ut­cáról, holnap is dolgozni kelL Az elnök — most is látom de­rűs arcát — mosolyogva mond­ta: »Szétszedett falu ez, ké­rem.« S ezt értette: egyre ösz- szeforrottabb... Jávori Béla Varasdi Vilma a krumpli) oldün. Tudományos állomás egy működő tűzhányón Kamcsatkában, az avacsinszki működő vulkán lejtőjén egy tűz­hányó-kutató fizikai állomás épí­tését kezdték meg. Az állomás ál­landó figyelemmel kiséri a félszi­get délkeleti részén levő tűzhányók csoportját. A kutatások elősegítik a kitörések előrejelzését és a vul­kánok mélységi geológiai szerke­zetének tanulmányozását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents