Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. október 28. Munkában a siófoki szervizállomás Még nem indult meg teljes ütemben a munka, de máris sokam megfordulnak az októ­ber eleje óta működő siófoki szervizállomáson. _ S nemcsak Somogyból, hanem Székesfe­hérvárról, Balatonfüredről és más, távolibb helyekről is. — Az összes »élő« személy­gépkocsi-típusok és kis teher­gépkocsik szervizét vállalhat­juk — mondja Tóth Lajos mér­nök, az állomás vezetője. — Naponta 8—10 gépkocsin vé­gezzük el a szükséges munká­kat. Rövidesen még egy hid­raulikus emelőt szerzünk be, s ez lehetővé teszi, hogy naponta 12 gépkocsit fogadhassunk. A szándék még nem minden Gépkocsit mos Horváth Sándor. A Járművet hidrauli­kus emelővel magasba emeli, s nagy nyomású vízzel tisztítja meg a piszoktól. Ez a munka 20—30 percig tart. * 1 .» OS's ‘ ' > V-. P­Egy Moszkvics gépkocsi motorját javítja Szabó Sándor szerelő. Új betonelemár Épül fel a második öléves tervben Az Építésügyi Minisztérium betonelemgyártó ipaara felké­szült a korszerű elemek ter­melésének fejlesztésére. A jövő évben már másfélszer annyi feszítettfödém-panelt készíte­nek, mint az idén, hogy az épí­tőipar mintegy tízezer lakás mennyezetét alakíthassa ki az újfajta szerkezettel. Félsőzsolcán megkezdődött egy új betonelemgyár építése, amely az ötéves terv végén mintegy 150 000 köbméter kü­lönböző feszített betanszerke- zetet ad évente az országnak. Szó, ami szó, igazuk van a kazsoki fiataloknak, akik fá­radhatatlanul hangoztatják, hogy annyi huzavona után végre időszerű volna lakható­vá tenni a község művelődési otthonát. Értendő pedig ez a lakhatóság úgy, hogy a tanács végeztesse már el a régóta ígért felújítást, tatarozást, hogy esténként itt találkoz­hassanak a fiúk és lányok, no meg azok, akik szívesebben töltenék itt az idejüket, mint otthon. Itt tehát, a művelődési házban és nem a vele szemben levő »intézményben«, amit inkább csak a falu férfinembé- li lakosai látogatnak. És nem f---------------------------------------—N A határidő lejárt Évekig csúfította Kaposvár képét a Május 1. utca 27. szám alatt levő két romos üzlethelyiség. Az egyikből azután tejivót létesítettek, s nagy örömünkre az idén hozzákezdtek a másik romos üzlethelyiség eltüntetéséhez is. Itt a Belkereskedelmi Minisztérium segítségével a Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat korszerű üveg- és műanyag­boltot nyit. A minisztérium megígérte, hogy üzleti be­rendezéseket gyártó vállala­tával szeptember 30-ra el­készítteti a bolt berendezé­sét. A határidő már lejárt, az üzlethelyiség azonban még ma is kopár falakkal n»re- dezík. A berendezés készítői hallgatnak: az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat veze­tői kötbérigényt jelentettek be. Ez azonban nem megol­dás. A minisztériumnak — ha már vállalta a berende­zés elkészíttetését — törőd­nie kellene azzal is, hogy a munka elkészüljön. Nem csu­pán azért, hogy ez a bolt mielőbb megnyílhasson. A Május 1. utcában levő üveg­es porcelánbolt helyén ugyanis könnyűvasáru-bolt létesülne. Nagy szükség van erre is, mert a mostani nem tudja az igényeket kielégí­teni, zsúfolt. Addig azonban nem kezdhetik meg az átala­kítást, amíg az üveg- és por­celánárukat el nem szállít­ják. így a határidők meg nem tartása nem egy, ha­nem két üzlet megnyitását akadályozza. Intézkedjen a Belkereske­delmi Minisztérium, hogy ne sokáig! Sz. L. mindig az asszonyok jóváha­gyásával. Ebből könnyű kitalálni, mi­féle »közintézmény« jelenti Kazsokon a művelődési otthon konkurenciáját. Pedig az ital­bolt külsője-belsője sem sok­kal különb, mint a művelődési otthoné. Az viszont tagadhatat­lan, hogy sokkal inkább lát­szik rajt a gondviselő kéz nyo­ma, mint a művelődési ottho­non. Nem akarja a községi ta­nács felújítani ígéretei ellenére sem a művelődési otthont? Ilyesmit nagy igazságtalan­ság lenne még csak kiejteni is! Hiszen a jó szándékról kézzelfogható' bizonyítékként ott állnak a művelődési ház rosszul bekerített udvarán a szép sorba állított téglahal­mok! Mégis vigasztalannak látszik a fiatalság. Mert éppen a szándék kézzel is fogható bi­zonyítéka szolgáltat okot az aggodalomra! Hosszú ideje már annak, hogy a tégla ide került, és azóta ki tudja, há­nyán fogták meg kézzel és nem éppen bizonyságszerző szándékkal az értékes építő­anyagot. A másét, a közösség tulajdonát nem mindenki tisz­teli. És ha valaki kételkedne ebben, Kazsok még talán be is bizonyítja, hogy a beépítésre váró téglának is kinőhet a lá­ba, ha sokáig kell várakoznia a beépítésre! Azt mondják a községi ta­TARKA súgóit ÁRPÁD FEJEDELEMRŐL tanulnak egyik nap a harma­dik osztályosok. — Mit csinált 'Árpád fejede­lemmé 'választása után? — te­szi föl a kérdést a tanít néni nács vezetői, hogy nem kap­nak mesterembereket a terve­zett munkára, hogy szakembe­rek hiányában kellett október­re halasztani például az isko­la külsejének • tatarozását is. Ami .igaz, az igaz, sokfelé igyekeznek az év vége előtt el­végeztetni mindazokat a köz-- rwztalvnnk ségfejlesztési munkákat, ami-> _ NyU^díjba ment _ fele- két terveztek. De talán még-£u a mindent tudók bölcs mo_ sem olyan reménytelen a hely- * solával a kis Pista. zet, mint Kazsokon lat jak a * * * * fiatalok is, a falu vezetői is. ; Mindenki hajtogatja a ma- HöVeiüber 5, 3 IMCStik napja gaét. Pedig a sok szóbeszéd­nek sok az alja. Föl kellene Huszonegymillió amerikai macs- fedezni ebben a faluban is a ‘ ka f°s november 5-én boldogan , .. .. ,__. i dorombolni, mert ezen a napon k özös nevezőt: a társadalmi ^ kezdődik az uSA-ban az >o: zá­rni) nkát. Nem azért, hogy épít- - gos macskahét«. A macskátok jdo- , , ...... - / nosokat felszólították, hogy ebben sek fel maguk a fiatalok a rnu- - az időszakban igyekezzenek »fe­velődési otthont, tatarozzanak ) tejföllé« tenni a macskák ők. Dehogy! Pénzről van szó, ? * * * és amibe pénzt fektetünk, azt j; SZÍNDARAB-SZÖVEG- mégiscsak szakemberek vállal- r KÖNYV kölcsönzése ügyében ... , ..... . t kereste föl egy művészeti cso­jak inkább. De a falu fiataljai >port vezetője színházlmk egyik sokat segíthetnének abban az £ közismert rendezőjét. A ren- esetben, ha a községi tanács ^ dező készséggel igyekezett tel­nagyobb akarással nézne szak-»ies‘te.ni a kérést. Miközben a , , r kerdeses darabot kereste, emberek után. kérdéses darabot kereste, a ^szakember kíváncsiságával ér­deklődött, mi az elképzelésük, ^hogyan szeretnék megoldani a darab előadását. A szűkszavú ^válaszok nagy tájékozatlan- óságról és hozzá nem értésről ^árulkodtak. — Kérem, a szövegkönyvet ^rendelkezésükre bocsátjuk, de .............. , , , ,>úgy látom, ami a rendezést il­E gy középületnek nem szabad támogatásra szorulnak# így festenie mar ebben az esz-^ Mi nagyon szívesen elme- tendőben sem, hát még jöVőre! jgyünk, és társadalmi munká­^ ban segítünk önöknek a darab A jó szándék még nem min­den. Attól még áthúzódhat a jövő évre a művelődési otthon felújítása. Most már tettek kel­lenek, mert szégyene a falu­nak, hogy a művelődési otthon a legelhanyagoltabb épülete. L. I. Epizód a vonaton Az asszony kisigyerekkel ült a pádon, velük szemben egy férfi foglalt helyet. Döcögött a vonat, s néha, egy-egy erőtel­jes ránduláskor meglódultak a padok között álló utasok. Ilyen­kor a férfi is előredőlt, enged­ve a hátulról ránehezedő nyo­másnak. Valahányszor az asz- szony felé hajolt, az mindany- nyiszor félrehúzta az ölében ülő kiSigyereket, nehogy a férfi vé­letlenül hozzáérjen. A férfi és az asszony egyre hangosabban beszélgettek. A harmadik, a kicsi csak hallgat­ta őket. Nem értette még, hogy mit mondanák, de jobb is, hogy nem értette... — Jobban érzed magad az­zal a másikkal? Én nem vol­tam elég jó, a másik biztosan jobb, mi? — Jobb.:. , — Tényleg, és ezt még csak most tudod, te ... Erősebben, egyre gorombáb­ban beszélt a férfi. Hangja re­kedtté vált, kezével folyton ha­donászott. Az asszony alig szólt valamit. Eltakarta a kisgyerek fejét, talán azért, hogy semmit1 se lásson ebből a csúnya jele-vü;k~lkV netböl. A férfi megfenyegette C _ Hentes az asszonyt, átkozódott. Köz-J ben sorolta sérelmeit. Az asszony azzal a férfival ^ találkozott most, alá tői régeb-) ben törvényesen elvált, és aj viszontlátás ilyen következmé­nyekkel járt. í megrendezésében... — dotta a rendező. — Áh, rendező nem kell. az van nekünk... Nagyon is jól érti a dolgát az illető... — S ha szabad érdeklődni, mi a foglalkozása a rendező­Költséges hajvágás Van Heflin hollywoodi filmszí­nész, aki egy idő óta Olas •> •■zig- ban filmezik, eddigi szere- 1 stílért filmenként 75 000 dollár gáz t ka­pott. Van Heflin most s/, zpzer A vonat Kaposdada felé kö-dollárt követel a rövidesen íorea- zeledett Néhánv utas Icitai > tásra kerülő Bulyba Tárász fösze- fr ™ t Utas lesaal-í repének eljátszásáért. A 25 00': dol­lashoz készülődött. Az asszonytláros gázsiemelés indokolására ki- is felállt gyerekével, és az aj-V teltette, hogy a film főszerepének tó felé indult. Előtte ment a>^“irat^T h^át. tC'JeSe" férfi. Már a kocsi előterében^ * * * voltak, amikor ijedt kiáltás> NÉGY DIÁKLÁNY álldogál hallatszott, s arcát fogva hát-A a Kaposvári Nagyáruház tá­ráit vissza az asszony. >rakata előtt. Már felhívhatták A kisgyerek sírni kezdett. A egymás figyelmét minden va- Pofon csattant, és abból ogv Álamirevaló ruhadarabra, ami kicsi a gyereknek is jutott. Az rfigyelmet érdemel, és aminek utasok, akik a közelben álltak,^szeretnének tulajdonosai lenni, lefogták a férfit. Csak ígyy ?y lehet ez, mert most ha’lga- szállhatott le az asszony a vo-í ^ha burkolódzva szemlélőd- natról anélkül, hogy további Ismerem ezt a hallgatást: bántódása esett volna. A tudom, hogy most valahányan A férfit bekísérték Kaposvár ^ íi^hata^tize^hét tarakatbó1­ra, s átadták a rendőrségnek., H. F. PORTRÉ 'Tudod, Pistám, ilyenkor este, villanyaitól után, amikor elcsitulnak körülöt­tünk a világ zajai, amikor még nem alszunk, de már nem is vagyunk ébren, minden más­képpen van, mint nappal. Biz­tosan te is ismered ezt az álla­potot, amikor nincs jelen, csak a múlt emlékei keringenek hol távolian és zavarosan, hol kö­zelről élesen, vagy a jövő ese­ményeit formáljuk hősi el­szántsággal, hihetöen és egy kissé egocentrikusán. Nem te­hetek róla, de ilyenkor gyak­ran foglalkozom veled gondo­latban, idézem testes alakodat, szavaidat, tetteidet, embersé­gedet. Lassan egy éve lesz már, hogy elköltöztem abból a vá­rosból, ahol születtem, nevel­kedtem és férfivá lettem. De ez az élményekben és tapasz­talatokban oly sűrű év sem, tudta elfeledtetni egyénisége­det, amely hivatali szorgal­madnak, testalkatod szerinti kedélyednek, komoly életfelfo­gásodnak, igaz és mély emberi érzelmeidnek és tetteidnek összességét jelenti. Amíg ott dolgoztam közietek (és egy kis­sé értetek), a fölöttesed vol­tam, s te úgy értelmezted és gyakoroltad ezt a viszonyt, ahogy azt a szolgálati szabály- tat előírja. Sohasem hivatkoz­tál iskolatársi éveinkre, és ré­gi ismeretségünkből sem igé­nyeltél előnyöket a magad szá­mára. Bevallom, én abban az őszinte meggyőződésben éltem és dolgoztam ott nálatok, hogy emberien jó fölöttesetek va­gyok, mégis emberségből nem­egyszer te mutattál példát ne­kem anélkül, hogy ezt tudtad vagy akartad volna. Emlékszel arra az esetre, amikor egy asszony panaszá­val orvoslásért fordult hoz­zánk olyan dologban, amely­ben a hibát ő követte el? Egy ideig türelmesen magyaráztuk neki, hogy mit kellett volna és mit kell most tennie, s hogy mi nem tudunk segíteni a ba­jon. Ő azonban makacs volt, és kitartóan követelte, hogy intézzük el az ügyet, sőt még mulasztással is vádolt bennün­ket. Engem felbőszített ez a konok viselkedés, elvesztettem türelmemet (melyre sokszor oly büszke voltam), és kitép­ve kezéből dühös szavak kísé­retében földre dobtam a pa­pírt. S mit tettél te? Lehajol­tál, fölvetted az írást, újra és újra elmagyaráztad a helyze­tet, míg végül az asszony — türelmedtől és nyugodt föllé-, pésedtől lenyűgözve és meg­győzve — eltávozott. Persze az indulatok sikeres legyőzése még nem koronáz senkit emberré, és a másik ól- más helyzetben is megtetted, csak nagyon kevés ember vi-' dalt vizsgálva: a türelmét Nem lakótársaim (két markos szcmyát. Én sokkal magasabb ‘ vesztett ember is lehet ember- férfi is van közöttük) ajánlót- trónusra ültetlek: emberi em-, ségesen ember. Azonban ná- ták fel segítségüket, azok, aki- bér vagy és maradsz emléke- ' lad az emberségnek más jelei két önzetlenül jó lakáshoz, ott- zetemben, ami az én szemem-, is mutatkoztak, olyan kisebb- honhoz segítettem, hanem te, ben sokkal, de sokkal többet ] nagyobb dolgok, szavak és tét- hivatali társam. Nem különös jelent, tek, amilyeneket gyqkran Iá- ez? És eljöttél hajnalban, és Hivatalnokok vagyunk mind] évesek, már-már kész nők, és mégis valami megejtően gyermeki sóvárgás ül szemükben. Ó, ha a szülők pénztárcája volna az a mesebeli, soha kiürülő pénz­tárca! Naponta kellene újra rendezni a kirakatot. — Gyerekek, tudjátok-e, miért találták ki a pénzt? — töri meg a csendet egyikük komolyságot mímelve. — Miért? — Hát, tudod... — próbál­kozna a másik a felelettel. — tunk felvillanni más emberek- dolgoztál, erőlködtél izmaid a ketten, és ennek a szónak —^Azért, hogy legyen a diáknak ben is, üzemekben, gyárakban, feszülésével. S mikor végre úgy érzem — még mindig, hivatalokban, vonatokon és megérkezett a TEFU kocsija, nincs valami jó »kicsengése«.. mindenütt a mindennapi élet- kiderült, hogy nem jött vele a (Látod, ez utóbbi kifejezést ( ben. Ezek a villanások belénk megrendelt rakodómunkás, aki még gondolatban is szoros idé- < világítanak, egy pillanatra arra lett volna hivatva, hogy zőjel közé teszem, nehogy 5a- megmelegítenek bennünket, két szoba bútort szakszerűen törjön onnan az irodalom és< aztán továbbmegyünk, és egy egy teherautón helyezzen el. Es szép magyar nyelvünk kárá- perc múlva tálán éppen az el- akkor te levetetted a kabáto- ra.) De magamban és benned < lenkező tapasztalásokat tesz- dat, pedig december volt. és bennünk már érzem, hogy < is valami, ami nincs! —li — * * * „Elhasználódott“ a régi villamosszék Dél-Carolina kormányzóta elha­tározta, hogy ÚJ villamo *ket kell beszerezni, mert az isi" Ha »használatban levő« kivégzés! esz- koz már erősen »elhasználódott«. A villamosszék biztosítékai szűk. A te villanásaid azonban Nem részletezem tovább. Két hivatalnok mivoltunk mást, £ ^ektrimos^eifenáii ?izt'osítéI< és óra múlva a gépkocsivezető ki- többet jelent ma, mint régen: <; kődnek már* m a tér és idő távlatában az én emlékezetemben — jelentette, hogy indulhatunk, gerincünk nőtt, kiegyenesed- egyetlen melegítő és világító mert a bútorok szilárdan áll- tünk, fejünket magasabbra lánggá olvadnak össze, olyan nak, minden rendben van. És emeltük, s így nemcsak mi lát- lánggá, melynek fényét és me- £n ültem vagy három mé- hatjuk már mások arcát, ha­is belenézhetnek és ködnek mar megbízhatóan, ezáltal az Ítéletvégrehajtó élete éppúgy y®s?flyben íorog, akárcsak az cl- ítélté. A dél-carolmai villamos­székben 1912 óta 239 embert vé- *Iost e?y legújabb min­tájú 1962. évi -mode’lra« cs-réPk ki, amelyet 15 000 dollárért szerez- teK be. legét a környezete is kényte- . , . . . ________ l en átvenni. Túlzottnak lát- ter mQ4“san csomo holml nem °2ofc szik, amit mondok? Megma- tetején, s még a kezedet sem szemünkbe. Te is kiváló dől- \AAAAAAAAAAAAAAÄ' gyarázom. szoríthattam meg, csak inte- gozó lettél elválásunk óta, és ­Czőke hajadban még nem getni tudtam, amint a kocsi én ezt a nem kevésbé meg­nagyon látszanak az elindult. Utánunk integettél, s tisztelő címet adom még ne­ezüst fürtök, így hát emléke- szemedben és arcodon szét- ked: kiváló ember. És most, mielőtt végképpen legyűrne az álom, csak arra zetemben most is úgy jelensz . ,. , ... , ... ,. , meg, mint északi hős valamely aradt 02 embbecsülettel skandináv mesében, amint végzett munka öröme, nem mindennapi testi és lelki Ha most így félálomban gondolok: bár holnap, a nap- erővel szembeszállsz a tnhar- visszagondolok rád, magam pal józan fényességében, a ral, illetve amint a teherautót sem tudom, barátok voltunk és mindennapi élet valóságában rakod. Nem a tiédet és nem vagyunk-e a szó igazi értelmé­magadnak. Költözködésemkor ben. Közös problémáink, gond­is eszembe jutnának a rád váló történt, hogy — szorult anya- jaink, örömeink nincsenek, emlékezés szavai, hogy pa- gi helyzetemet ismerve — fel- csupán elmosódott iskolai em- pírra vetve megörökíthessem ajánlottad segítségedet: el- lékeink. És egyébként is ez a te emberi portrédat, jössz rakodni, bútorokat ci- a szó nagyon is szűkre szabott pelrú, mt már máskor, közösséget jelent, két vagy Balogh Gyula SomoGYí Népfap1 Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőséé-• Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latink«x S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készül* a Somogy megyei Nyomda«* ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél, i Előfizetési díj egy hónapra 11 Fty

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents