Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1951. október & Hruscsov zárszava az első három napirendi pont vitájáról (Folytatás az 1. oldalról) Készek vagyunk találkozni a nyugati hatalmak, képviselői­vel és eszmecserét folytatni velük, hogy előkészítsük ter­mékeny tárgyalásainkat — mondotta Hruscsov. — Azon­ban — hangsúlyozta — a Szovjetunió nem enged­heti meg, hogy tárgyal­junk pusztán a tárgyalás kedvéért, ho^y ' ' T‘ ( országok képviselői halo­gassák az európai kérdé­sek békés rendezését. Ha valaki erre építi számí­tásait, tudnia kell előre, ’hogy azok nem válnak be. »Ez a mi álláspontunk. Eh­hez ragaszkodtunk, és szilár­dan ragaszkodunk« —1 jelen­tette ki Hruscsov. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára újból hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió kénytelen volt felújítani a nukleáris fegyverkísérlete­ket. A burzsoá propaganda ál­tal ezzel kapcsolatban csapott nagy. hűhóról és azokról a hangokról szólva, hogy e kí­sérletek ellentétesek az erköl­csi elvekkel, Hruscsov kijelen­tette: a háború után, az Egye- 'sült Államok egyik kormánya, egyik amerikai elnöke sem je­lentette ki, hogy Hirosima és Kagaszaki bombázása erkölcs­telen cselekedet volt. »ök az imperialista erkölcs- 'ből indulnak ki, amely az> erő­sebbnek mindent megenged. "Ügy vélték, hogy a nukleáris fegyver monopóliuma lehető­vé teszi számukra a világura­lom megteremtését. Am a Szovjetunió — folytat­ta Hruscsov — rövid idő alatt nagyhatású termonukleáris fegyvert hozott létre, s ezzel ezen a területen véget ért az Egyesült Államok monopóliu­ma. Most még Kennedy elnök is kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok »azelőtt a nehéz feladat előtt áll, hogy utol kell érni a Szovjetuniót ezen a területen«. De míg az Egyesült) Államok elnöke — jegyezte meg Hrus­csov — arról beszél, hogy utol kell érni a Szovjetuniót, addig Rusk külügyminiszter továbbra is »erőpolitika« foly­tatására szólít fel. Kiderül, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. A Szovjetunió távol áll attól, hogy bármely államra rá­kényszerítse akaratát és fel­tételeit — mondotta Hrus­csov, majd hozzáfűzte: »A Szovjetunió a közvetlen fe­nyegetéseket és a háború ki­törésének veszélyét látva kény­telen volt megtenni a szüksé­ges intézkedéseket védelmi képességének szilárdítására, a pzovjet nép, a szocialista or­szágok egész nagy közössége pépeinek védelmére. Hruscsov hangsúlyozta: • a szovjet tudósok minden lehe­tőt elkövetnek, hogy a mini­mumra csökkentsék a nukleá­ris kísérletek káros következ­ményeit. »Kénytelenek vagyunk vég­rehajtani ezeket a kísérleteset, hiszen az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyu- gat-Néimetország imperialistái országaink szocialista vívmá­nyainak, sőt népeinek a meg­semmisítésére készülnek. Nem csupán a légkör megfertőzésé­nek veszélyét idézik fel, ha­nem emberek millióinak életét is el akarják venni« — mon­dotta Hruscsov. Az SZKF KB első titkára újra felhívta az Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország és más országok vezetőinek figyelmét arra, hogy »legokosabb, ha fel­hagynak az erőpolitikával és a hidegháborús politikával«. »A nemzetközi ügyekben a békés együttélés realista politikáját keli folytatni« — hangoztatta. »A különböző társadalmi és politikai berendezésű ál­lamok békés együttélése korunk igen fontos prob­lémája«. »Egyesek — folytatta — tá­madnak bennünket és azzal a váddal hozakodnak elő, hogy leegyszerűsítjük,- illetőleg eny­hén ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, amikor hangsúlyoz­zuk a békés együttélés szük­ségességét a jelenlegi körül­mények között. Azit mondják nekünk, hogy aki a békés együttélést hangsúlyozza, az nem mérlegeli kellően az im­perializmus lényegét, sőt, úgy­mond, egyenesen ellentmondás­ba kerül az imperializmus le­nini értékelésével. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lényege, ag­resszív jellege nem változott. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lehetőségei ma már nem olyanok, mint osztatlan uralma idején. »Most olyan a helyzet, hogy az impe­rializmus nem diktálhatja min­denkinek a maga akaratát és nem érvényesítheti akadályta­lanul agresszív politikáját«. A világ felosztására, más népek leigázására irányuló im­perialista rabló törekvéseknek útját állják a szocialista világ- rendszer, és elsősorban a Szov­jetunió megingathatatlan erői. Ezek az erők korlátozzák az imperialisták farkasétvágyát. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista világrendszer ere­je annyira megnövekedett, mint még soha. Ez a rendszer a világbéke erős bástyája. A különböző társadalmi rendsze­rű államok ibékés együttélésé­nek elve a jelenlegi körülmé­nyek között életbevágóan fon­tossá válik. »Ezt csak azok a reménytelen dogmatikusok nem értik meg, akik megtanulták az általános formulákat az imperializmus­ról, de teljesen elszakadtak az élettől. Ilyen álláspontra he­lyezkedik továbbra is maka­csul Molotov, ö és a hozzá ha­sonlók nem értik meg a Világ- helyzetben történt változáso­kat, az élet új jelenségeit, az események mögött kullognak, régóta fékké, teherré váltak ■ mondotta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára ezután ki­jelentette: »A küldötteknek é: a testvérpártok képviselőinek felszólalásai meggyőzően iga­zolják, hogy pártunk központi bizottsága teljesen helyesen járt el, amikor elvi alapokon állva nyíltan jelentette a kong­resszusnak, hogy a szovjet— albán kapcsolatok nem normá­lisak«. Hruscsov megállapította, hogy sajnos nem jártak semmi­féle eredménnyel azok a több­szöri kísérletek, amelyek az Albán Munkapárttal való vi­szony rendezésére irányultak Pártunk! központi bizottsága a lehető legnagyobb türelmet ta­núsította és minden tőle telhe­tőt megtett, hogy jó kapcsola­tokat teremtsen az Albán Mun­kapárttal.« Az Albán Munkapárt veze­tői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, csak­hogy eltitkolhassák népük előtt az igazságot, eltitkol­hassák, mit tesz a mi pár­tunk, a mi népünk. Albá­nia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP programtervezeté­nek teljes szövegét. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az albán vezetők azért titkol­ják- el pártjuk és népük elöl az SZKP programját, mert ügy félnek az igazságtól, mint a tűztől«. »Pártunk prog­ramja szentség a mi számunk­ra, ez a mi vezércsillagunk a kommunizmus építésében« t— hangsúlyozta Hruscsov. Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov — nem egyszer ér­ték elkeseredett és aljas tá­madások a kommunizmus nyílt és leplezett ellenségei ré­széről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyorsasággal tért volna át az örök barátságot fo­gadó esküdözésekről és ábrán­dozásokról a fékevesztett szov­jetellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők (%t- ték. Hruscsov a továbbiakban ki­jelentette: »Osztjuk kínai ba­rátaink aggodalmait, értékel­jük az egység megszilárdításá­ról való gondoskodásukat. Ha kínai elvtársak az Albán Munkapárt és a testvérpártok viszonyának normalizálására kívánják fordítani erőfeszíté­seiket, e feladat megoldását aligha segíthetné elő bárki is jobban, mint a Kínai Kommu­nista Párt. Ez valóban hasz­nára válnék az Albán Munka­pártnak és a szocialista orszá­gok egész közösségének érde­keit szolgálná.« Hruscsov ezután megállapí­totta, hogy az Albán Munka­pártban súlyosabb formában ismétlődött meg mindaz, ami a Szovjetunióban a személyi kultusz Idején volt, majd ezt mondotta: »Ma már senki előtt sem titok, hogy az albán veze tők erőszak és öinkémv segítsé­gével tartják fenn uralmukat.« Albániában ma csak azért ül­döznek becsületes embereket, mert síkra mertek szállni a szovjet—albán barátság vé­delmében. Az albán vezetők ellenségnek tekintik azt, aki ma kiáll a Szovjetunióval, az SZKP-val való barátság mel­lett. Miért is fordulnak szembe az albán vezetők a XX. oárt kongresszus lenini irányvona­lával? Azért, mert Shehu és Hodzsa és a többiek számára véget vetne a személyi kul­tusznak, lényegében véve any- nyit jelentene, mint lemonda ni a pártban és az államban betöltött vezető tisztségükről. Persze ezt jószántukból soha­sem fogják megtenni — jelen­tette ki Hruscsov. Ám nekünk meggyőződé­sünk, hogy eljön az idő, ami­kor az albán kommunisták, az albán nép hallatán fogják sza­vukat, s akkor az albán ve­zetőknek felelniük kell azért a kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szocializmus Al­bániában való építésének okoz­tak« — folytatta Hruscsov. Ezután kijelentette, hogy az SZKP továbbra is har­colni fog a marxizmus-lij- ninizmustól való minden elhajlás ellen. A párt bí­rálta és bírálni fogja a jugoszláv revizionizmust, bírálta és bírálni fogja a dogmatizmust és a szek- tásságot. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusát teljes joggal nevezhetjük a lenini párt sziklaszilárd egy­sége, a teljes egyetértés és összeforrottság kongresszusá­nak. Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysé­ge. Arra próbálnak spekulálni, hogy kongresszusunk nagy fi­gyelmet fordított a személyi kultusz káros következményei­nek megvitatására, valamint a pórtellenes frakciós csoport végleges leleplezésére. A kom­munizmus ellenségeinek ezek az erőlködései hiábavalók, ez­zel semmit sem nyernek. Hruscsov megjegyezte, hogy a párt tevékenységéinek egyes időszakaiban, főleg a döntő szakaszokban, a párton belül különböző vélemények jelent­kezhetnek. »Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő véleményüket hangoztatják«? Mi azt valljuk, hogy ilyen ese­tekben nem megtorlást kell al­kalmazni, hanem a meggyőzés és a felvilágosítás lenini mód­szereit« — mondotta. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára a továb­biakban arról szólt, hogyan torzították el Sztálin személvi kultuszának körülményei kö­zött a pártélet normáit. Sztá­lin a párt- és állami élet nor­májává tette a párton belüli és a szovjet demokrácia bizo­nyos korlátozásait, amelyek a belső és a külső ellenségek el­len vívott éles harc idején el­kerülhetetlenek. Durván láb­bal tiporta a vezetés lenini el­veit, megtűrte az önkényt és a hatalommal való vissza­élést. Hruscsov rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meggyilkolása után kezdődtek, E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ordzsonikidze nem tu­dott normálisan dolgozni to­vább és hogy ne kerüljön ösz- szeűtközésbe Sztálinnal, mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal együtt része­se legyen a hatalommal való visszaélés felelősségéhek — óngyilkos lett. Tragikus volt Szvanidze, Sztálin első fele­sége fivérének sorsa is. »A párt a személyi kultusz feltételei között nem élhe­tett normális életet. A ha­talommal visszaélők nem kötelesek beszámolni a pártnak, kikerülnek nrmak ellenőrzése alól. Ebben rej­lik a személyi kultusz leg­főbb veszélye«. Az SZKP XX. kongresszusa — mondotta Hruscsov — el­ítélte a személyi kultuszt, visz- szaállította a törvényességet, és követelte, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Molotov, Kaganovics, Malen­kov és a többiek pártellenes csoportja minden módon szem­behelyezkedett ezekkel az in tézkedésekkel. A frakciósok kísérletet tet­tek arra, hogy kezükbe ragad­ják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészí­tették a leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson megszabott irányvonalat vé­delmezték. A XXIIj kongresszus sok küldöttje felháborodással be­szélt a pártellenes csoport tag­jairól. Felháborodásuk érthető és indokolt Hruscsov Vorosilovról szólva megjegyezte, hogy őt a párt- ellenes csoport a' Központi Bi­zottság elleni harcában hasz­nálta fel. Vorosilov elvtárs — mondot­ta Hruscsov — súlyos hibákat követett el, de úgy vélem, hogy vele másképp kell eljár­ni, mint a pártellenes csoport többi aktív tagjával, például Molotowal, Kagan oviccsal, Malenkowal. A frakciósok el­len vívott heves harc folya­matában, a Központi Bizottság 1957 júniusi plénumának ele­jén Vorosilov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, s el­ítélte a pártellenes csoport cselekedeteit, beismerte hibáit. Ezzel bizonyos fokig segített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebecsülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez tá­mogatás volt a pártnak. Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — foly­tatta Hruscsov — segített a Központi Bizottságnak a frak­ciósok elleni harcban. Nos, erre a jó cselekedetre vála­szoljunk mi is ugyanígy és könnyítsük meg helyzetét. Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, sok jót tett a pártért és-a népért. »Ügy vélem — mondotta —, hogy figyelmesen kell megkö­zelítenünk', Vorosilov elvtárs ügyét, nagylelkűséget kell ta­núsítanunk. Hiszem, hogy őszintén elítéli tetteit és meg­bánja azokat«. Hiszem, hogy Kliment Jefremovics velünk együtt tevékenyen fog harcol­ni pártunk ügyéért. Nyikita Hruscsov a továb­biakban kijelentette: a XXII. kongresszus teljes erővel igazolta, hogy a XX. pártkongresszus Irányvonala az egyedüli helyes irányvonal. A XXII. kongresszus megerősíti ezt az üdvös irányvonalat. Hruscsov megemlítette to­vábbá, hogy sok kongresszusi felszólalásban, meg aztán gyakran a sajtóban is, amikor az SZKP Központi Bizottságá­nak tevékenységéről beszélnek, különös nyomatékkai hangsú­lyozzák az ő, Hruscsov szemé­lyét, kiemelik a párt és a kor­mány legfontosabb intézkedé­seinek végrehajtásában be­töltött szerepét. Tudom, hogy jó szándék vezeti ezeket az elvtársakat, — mondotta Hruscsov —, de legyen szabad teljes erővel aláhúznom, hogy mindaz, amit rólam mondanak, a ml lenini pártunk Központi Bi­zottságát, a Központi Bizott- elnökségét illeti, mivel egyetlen nagyszabású intéz­kedést, egyetlen felelősségtel-,; jes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk valakinek sze­mélyes utasítására, mindez kollektív eszmecsere, kollektív határozat eredménye. A ml nagy erőnk a kol­lektív vezetésben, vala­mennyi elvi kérdés testü­leti megoldásában rejlik«. A marxista-leninisták eré­lyesen síkraszállnak a személyi kultusz minden visszataszító jelensége ellen, de mindig el­ismerték és el fogják ismerni a vezetők tekintélyét. »Helytelen lenne azonban — állapította meg Hruscsov — külön venni ezt vagy azt a ve­zetőt, valamiféleképpen külön választani a vezető kollektívá­tól és mértéktelenül magasz­talni. Ez ellentmond a mar- xizmus-leninizmus elveinek«. »Az igazi marxista-leninis­táknak mélységesen idegen mind az öndicséret, mind pe­dig egyes vezetők szerepének különleges hangsúlyozása, mér­téktelen felnagyítása. Egysze­rűen sértő számunkra, ha va­laki tolakodóan megpróbálja különválasztani, elszigetelni őket az elvtársák vezető tes­tületétől«. Hruscsov beszéde befejező részében kijelentette: a párt első és második programját si­keresen végrehajtottuk. Most nagy harcunk harma­dik szakaszába léptünk. A le­nini párt harmadik program­ja: a kommunizmus építésének programja — mondotta Hrus­csov. Hangsúlyozta: »A szocialista gazdaság annyi erőt gyűjtött, akkora energiája van, hogy az eddig elért magaslatokról nyíltan békés gazdasági ver­senyre hívhatjuk ki a kapita­lizmus leghatalmasabb orszá­gát, az Amerikai Egyesült Át- lampkat«. A két ideológia harca je» lenleg egészen más jellegű* mint a marxizmus hajnalán volt — mondotta Hruscsov. A tudományos szocializmus esz­méi tömegeket hódítottak meg, és hatalmas anyagi erővé váltak. A szocializmus ma már neencsak eszmeként je­lentkezik, amelynek megvaló­sítása érdekében a párt harc­ba szólította a dolgozókat; a szocializmus realitássá lett. »A szocializmus nem a jövő­ben, hanem már ma hatal­mas anyagi és szellemi java­kat biztosít azoknak a népek­nek. amelyek az új élet épí­tésének útjára léptek. A szo­cialista országok példája egy­re nagyobb vonzóerőt gyakorol a világ dolgozóira. Egyre szé­lesebbel és mélyebben terjed­nek el a kommunizmus esz­méi, az emberek millióit ser­kentik történelmi alkotómun­kára«. Hruscsov rámutatott, hogy a kommunizmus felé való egyre erőteljesebb és gyor­suló haladás elsöpri mindazt, ami akadályt jelent a dicső célhoa — a legigazságosabb társadalom felépítéséhez — ve­zető úton. Végül hangsúlyozta, minden szükséges meg van ahhoz, hogy a párt harmadik prog­ramja teljesedjék. Hruscsov beszédének elhang­zása után 16 percig dübörgött a taps a kongresszusi palota nagytermében. Valamennyi küldött helyéről felállva tap­solt. A taps már nyolc perce tartott, amikor Hruscsov le­ült, hogy véget vessen az üdv­rivalgásnak. Ekkor a moszkvai 4:üldöttek soraiból »Éljen a kommunizmus!« kiáltás hang­zott fél. A küldöttek ismét fel­állva tapsoltak. Néhány perc múlva Gagarin és a mellette ülő küldöttek együtt kiáltot­ták: »Dicsőség a pártnak!« Is­mét felzúgott a taps és a kiáltások: »Hurrá a párt Köz­ponti Bizottságának! Éljen a kommunizmus!« George Meyers, az Egyesült Államok Kommunista Pártja küldöttségének tagja angol nyelven kiáltotta: »Éljen a kommunizmus és a béke!« A taps ezek után percekig zú­gott tovább. Az ováció elültével V. Scserbickij, az Ukrán SZSZK minisztertanácsának elnöke több küldöttség nevében ja­vasolta, hogy a kongresszus hagyja jóvá Hruscsov beszá­molóját, a Központi Bizottság elvi irányvonalát és gyakorla­ti tevékenységét a bel- és kül­politikában egyaránt. A kong­resszus nagy lelkesedéssel egy­hangúlag megszavazta ezt a javaslatot. A kongresszus ezután bi­zottságot alakított Nyikita Hruscsov elnökletével a Köz­ponti Bizottság beszámolójára vonatkozó részletes határozat előkészítése, továbbá az SZKP programtervezetéhez benyúj­tott módosítások és kiegészíté­sek megvizsgálása céljából. A l&ngresszus egyhangúlag jóváhagyta a Központi Revíziós Bizottság beszámolóját is. Ezután V. Grisin berekesz­tette az ülést. A kongresszus következő ülése szombaton reggel, ma­gyar idő szerint 8 órakor kez­dődik. :::::::::: :::: jílilliíiiiHiiiliiiiii IIÍiÍjjjÍljjÍÍÍÍ|jlj|jjjÍÍlKÍÍÍIÍ­::::::::::::: iiiiiísü :::: ::::::::::::::::::::::::::::::::::: A megye egész területén családi és társasházas gyorsan, megbízhatóan építenek a Kisipari Szövetkezetek :!!!::!!! L A szerződéstől a kulcs átadásáig mindent elintéznek-Ijlplii Igényével már most keresse föl a legközelebbi kisipari szövetkezetét (58974)

Next

/
Thumbnails
Contents