Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-28 / 255. szám
Szombat, 1961. október 38. 3 SOMOGYI NÉPLAP Fölleudült a/ újíIónio/^alom a helyi iparban „Döcög“ a munkaverseny a Csurgói Faipari Vállalatnál és a Kefeanyagkikészítő Vállalatnál A HVDSZ megyei bizottsága a héten tárgyalt a helyi ipari vállalatok újítómunkájáról, összehasonlítva az 1960. és az 1961. évet, szinte ugrásszerű fejlődés tapasztalható az idén. 1960-ban 96 újítást adtak be, 52-t fogadtak el, s a bevezetett újítások 1 millió 413 ezer 470 forintnyi megtakarítást eredményeztek. 1961 első felében viszont 89 újítás született, ebből 51-et fogadtak el, s a bevezetett 41 újítás 1 millió 232 ezer forint hasznot hozott. Különösen a Csurgói és a Kaposvári Faipari Vállalatnál lendült fel az újítómozgalom. A Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat újítómunkája azonban nem kielégítő. Gyengén halad az újítás a szolgáltató és a kommunális vállalatoknál is; a Víz- és Csatorna- művek kivételével alig foglalkoznak újításokkal. Ezután a Csurgói Faipari Vállalat és a Kaposvári Kefeanyagkikészítő Vállalat mun- kaversenyének helyzetéről szóló jelentést vitatták meg. Csurgón emelkedett a brigádok száma, de szocialista címért egyik sem küzd, mivel még a verseny föltételeit se állapították meg. A Kaposvári Kefeanyagkikészítő Vállalatnál folyik ugyan szocialista címért indított verseny, viszont elhanyagolták az egyéni és párosversenyt. A »Kiváló dolgozó« cím elnyerésének föltételeit nem jelölték meg. A megyei bizottság határozatot hozott arról, hogy a Kefeanyagkikészítő Vállalat szak- szervezeti bizottsága vizsgálja felül a kiváló dolgozók jutalmazásáról szóló utasítást, és ennek megfelelően változtassanak az eddigi helytelen gyakorlaton. A többi határozat az újítómunka megjavítását és a brigádversenyeknél fellelhető hibák megszüntetését segíti elő. Még mindig nem elég szervezett a munka Az SZHT és az Építők Szakszervezetének vizsgálata a megye építkezéseinél Az SZMT és az Építők Szak- szervezetének Somogy megyei Bizottsága kétnapos vizsgálatot tartott a megyében folyó építkezéseknél. A műszaki szervezettséget, a téli fölkészülést és a munkahelyi rendet ellenőrizték. Több helyen azt tapasztalták, hogy a dolgozókat még nem tájékoztatták, hogy lesz-e elfoglaltságuk a hideg időben is, vagy pedig fagyszabadságra Kitüntetéseket adnak szocialista brigádokat át, jutalmat osztanak, avatnak november 7-én Megkezdődtek az előkészületek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójának méltó megünneplésére. Üzemeinkben gyűléseken, termelési tanácskozásokon emlékeznek meg november 7-e jelentőségéről. Sok helyütt e napon adják át a jutalmakat a kiváló dolgozóknak. Ekkor értékelik a karbantartás alatt végzett munkát a cukorgyáriak. 55—60-an kapnak majd »Kiváló dolgozó«- jelvényt és -oklevelet, többen célprémiumban részesülnek. A Textilművekben a forradalom évfordulóján rendezik meg az üzem tízéves fennállásának jubileumi ' ünnepségeit. Csaknem 100 ezer forint értékű jutalmat osztanak ki ekkor a dolgozóknak a munkaversenyben elért eredményeik alapján. Az április 4-tól mostanáig terjedő időszakban két brigád nyerte el a szocialista címet a Kaposvári Kefeanyagkikészítő Vállalatnál. November 5-én avatják őket. Ekkor osztják szét a legjobb munka- brigádok között a jutalmakat. Az Építőipari Vállalatnál nyolc brigád versenyez a szocialista címért. A győzteseknek a november 7-i ünnepségen adják át az oklevelet. 28—30 dolgozót tüntetnek ki »Kiváló—, illetve »Szakma kiváló- jelvénnyel. küldik őket. E bizonytalanság i miatt vontatottan haladnak az ' építkezések. Kevés kivételtől eltekintve a kellő együttműködés hiánya észlelhető az építkezéseken. A munkák nagy része befejezéshez közeledik, az alvállalkozók azonban késnek a szállítással. Az Építőipari Vállalaton belül sincs mindig összhang. A marcali kórház építkezésénél pl. még nincs ott a csempe, nem kaptak még kilincseket stb., sőt ecsethiány miatt hetek óta nem tudnak megfelelően dolgozni a mázolok. Másutt sima helyett recés üveget küldtek, s emiatt akadt el a munka. A tsz-istállókat kézi eszközzel meszelik, a vállalat telepén viszont négy me- szelögép áll kihasználatlanul. A vizsgálat során kitűnt, hogy a munkák minősége, a munkahelyi rend javult, de még nem kielégítő. A szöllős- györöki munkásszállást rendetlennek találták. Több helyütt az ideiglenes villanyvezetékeket a biztonságtechnikai követelményeknek nem megfelelően szerelték be. A holnap felé... — Nagyon bízunk az elnökben — hallottam több andocsi ember szájából, és véletlenül az is megütötte a fülem, mikor így beszélt valaki róla: »A mi apánk.. .« Milyen meleg megszólítás ez! Kell hozzá magyarázat, hogy hogyan becsülik, hogyan szeretik Kustos Istvánt, az andocsi Kossuth elnökét? Nem egyszerű dolog megtalálni őt, mert szüntelenül megy, mindenütt ott van, ahol dolgoznak. — Hogy merre járhat most? Nem tudjuk — mondják az irodán. — Rengeteg a munka: most fejezik be a burgonyaszedést, forgatják a cukorrépát, zsúpolják az istállót, vetnek... Az október vége, a késő ősz még sok tennivaló elvégzését követeli, még sokat kell fáradozni azért, hogy a lehulló hó mindent rendben találjon a Kossuth határában, portáján. A munka követeli a dolgos kezet, az emberek kérik a munkát — és lassan bízni tudnak elnökükben. i Igen, lassan, mert az andocsiak hite megingott a múlt évben; a sok teljesületlen ígéret következtében elveszett bizalmat nem könnyű visszaszerezni... Október végén járunk. Ez a közösség — a tavalyi szétziláltság után — ebben az évben jóformán a semmiből olyan alapot teremtett magának, ami igen szép, gazdag, boldog holnapot ígér. Ez az esztendő volt az igazi elindulás éve. Hosszú lenne felsorolni, mi mindent építettek, mennyi állatot, gépet, vásároltak. A leromlott és igen kicsiny állatállományt odáig fejlesztették, hogy célul tűzhették a minél jobb tenyésztést Megháromszorozódott a kocaállomány, kétszeresére nőtt a tehenek száma! Szűcs Ferenc kötelet fon, a zsúpolöbrigád tetőt készít a növendékistállóra. azért ott is akad, ami gondol- ka, Balogh Kata, Müller Jó* kodásra készteti a közössége', zsefné, Szvath Ferencné épp- ami nevelgeti a sarjadó bizal- olyan odaadóan szorgalmas^ mint Farmos Lajosné, Pirkkoffer Ferencné, Bálint Mimat. Ott van például az 50 hold simazinozott kukorica, aminek holdja 40 mázsá csöves termést ad, míg a többi helyen csak 18—20 mázsa körül lesz az átlag Hogyne bíznának, mikor tudják, hogy jövőre a 400 holdból nem 50, hanem 250 hold lesz a vegyszeresen gyomirtott kukorica; amikor a 670 holdból 400-on nagy hozamú búzát vetnek, holott az idén egy holdon sem volt ilyen! A bizalom legszebb jele, a szorgalom is megmutatkozik. Jó hírük volt azelőtt is az andocsi asszonyoknál?, s így nem kell csodálkozni azon, ha lép- ten-nyomon azt hallja az ember, hogy ők a szövetkezet lelke. Nemcsak a hagyományos hályné, Zagarics Ferencné, La* női, hanem a nehéz férfimun- jós Józsefné, és ki győzné felkát is elismerésre méltóan lát- sorolni őket mind, akiket iák el. Nevek, arcok tűnnek napról napra oitt lehet találni Tolnai Józsi bácsi. r----------------\ O izFíiei a kiilöníuiak... Kustos István elnök. Az épületek lassan elkészülnek, de még nem mondhatják, »... KEDVESEM — írja a katona fiatal feleségének, akit házasságkötésük után öt hónap múlva, két esztendővel ezelőtt hagyott otthon —, kedvesem, már nagyon vártam a leszerelést, a katonaidő végét. Most, hogy szolgálatomat meghosszabbítják, tovább kell várakoznunk. Nyugodj meg, s hidd, hogy boldogok leszünk; újra sétálunk gondtalanul, tervezünk, és úgy éljük életünket, ahogy megálmodtuk annak idején. Szépen és békében. Ne írjál mostani címemre, mert azt hiszem, erről az állomáshelyről továbbmegyünk. Bármerre járunk is, mindig előttem vagy, s azt mondom neked: boldogok leszünk...<* A szép, fekete hajú fiatalasszony, Horváth Károlyné felsóhajt: — Megint várni, várni, mindig csak várni a boldogságra! — Benyitni a kis szobácskába esténként úgy, hogy nincs ott senki. Számolgatni a napokat, mikor jöhet megint eltávozásra a férje. Szinte látja maga előtt az ifjú katonát, amint a legutóbbi hazaruc- canás alkalmával a vasárnap reggeli békés, családias boldogságban cigarettára gyújtott, és elnyújtózott az ágyon. A reggeli ínycsiklandozó illata töltötte be a Vöröshadsereg úti kis házat, és ők beszélgettek. Beszélgettek szép ruháról, csókról, munkahelyről, a kert fáiról, még a házőrző kutyáról is. Hej, de régen volt már, de hosszúnak tűnik az azóta eltelt két hét! A legélesebben egy tovatűnő vonat, egy búcsút intő kéz, egy bánatos mosoly maradt meg emlékezetében.;. — NEMRÉG JÖTT HAZA a Ruhaüzemből. Egy kicsit pihen, aztán tesz-vesz a ház körül. Amíg az anyósék a mezőn vannak, megeteti az állatokat. Anyagi gondja nincs, nem szűkölködik. Ha a vágy nem volna olyan erős, talán észre sem venné, hogy nem szerelt le a férje. Igen, a vágy. Hogyan győzze le? Sokat gondolkodott már azon, hogy miért kell így lennie. Megátkozta azt az embert, aki a történelemben először nyúlt fegyverhez. Kinek és mire jó ez? Kevésbé kíséri figyelemmel, hogy mi történik a nagyvilágban, azonban egy újsághírre, amelyről akkor az üzemben sokat beszéltek, most is élénken emlékszik. Arról volt szó, hogy le kell szerelni minden hadsereget, s örökre ki kell rekeszteni a világból a háborút. Ügy emlékszik, hogy Hruscsov elvtárs javasolta ezt. Akárki volt, biztos lehet benne, hogy támogatják az emberek. Nehéz a férj utáni vággyal birkózni a várakozás óráiban. Csodálja férjét, aki olyan hamar túlteszi magát a borongás gondolatokon, s bízik a boldogságban, a békében. Búcsúzáskor szomorkás arcán mindig erő- és biztonságérzet látszik. Amikor az ifjú feleség könnyezik, akkor ö arról beszél, hogy nekünk erőseknek keU lenni, erősebbeknek, mint azoknak, akik háborút akarnak. Különben mi tartaná őket vissza a pusztítástól? »AZT ÁLMODTAM, galambom — mondta egyszer —, hogy ellenséges repülőgép körözött Kaposvár fölött. Láttalak, amint riadt tekintettel lesed, ledobják-e rátok a hidrogénbombát. Ledobta. Nem törődött vele, hogy te vársz engem, hogy nem is csó- kolóztál még, hogy élni akarsz, hogy boldogságra vágyódsz. Azt hittem, hogy beleőrülök. Nekünk olyan erőseknek kell lenni, kedvesem, hogy ez a repülőgép sohase merjen útra kelni. Ugye, tudod most már, hogy miért kell katonának maradnom, amíg a józan ész arra nyugaton felül nem kerekedik. ..« ... A fiatalasszony reggel felül az autóbuszra, délután visszatér az üres szobába. Számolja az órákat, a napokat, a heteket, s amikor nagyon, de nagyon sírnia kellene, előveszi férje levelét. A borítékból ki sem emeli, hiszen minden sorát kívülről tudja már. Hallja a papír zizzenését s a sorok közül férje hangját. Ereiben ilyenkor lassan elindul valami bizsergés, ettől ismét nyelni tud összeszorult torka, és rugalmasság költözik izmaiba. Erősnek kell lenni, józannak. Az értelemnek uralkodnia kell az érzelmeken. És az értelem azt diktálja, hogy a későbbi, a hosszabb ideig tartó boldogságért sokat kell tennie mindenkinek azon a helyen, ahol él, dolgozik...« Bármerre járunk is, mindig előttem vagy, és azt súgom neked, ne félj, boldogok leszünk. Ugye, meghallasz, ugye, megértesz?« A CSÖNDBEN KIMONDOTT »TGEN« nem hallatszik el a katonai alakulatig. Horváth Károly honvéd nem láthatja, hogy felesége mindennap kiegyensúlyozottan ül be a munkába vivő autóbuszba, é9 hogy teljesítménye nem csökken az üzemben. A csöndben elhangzó igenről csak a magános szoba tud, a hallgató falak. Közöttük jár körben e szó, felszárítja a könnyet, mosolyra készteti a szájat, lecsendesíti a magános éjszakák viharát, enyhíti a várakozás óráit, mert erősebb a vágynál.;. Szegedi Nándor hogy »na, végre rendbe jöttünk«, mert még hátravan a mfihfclyek berendezése. A kovácsoknak, a bognároknak, az asztalosoknak — minden szakAz öregek egy csoportja a répaszelet és a napraforgu- polyva tartósításán fáradozik. ma embereinek — külön műhely készül; rájuk, mint a hat erőgép, a sok munkagép, az épületek orvosaira nagy szükség lesz. A több pénaf adó, állattenyésztés megteremtése, a közösség munkáját megkönnyítő gépesítés hatalmas előrelépést jelent. Sok beruházást kíván ez, s a gyümölcs csak holnap érik meg. ; De minden föltétele megvan, hogy megérjen, s ez bizalmat, hitet ad az andocsiakmak. elém, bizakodó tekintetek, re- a közösben. Vagy óét van S Ha a növénytermelés néni ménykedő szavak. Moór Jó- nómetsűrűi brigád, melynek sikerült is minden részletében zsefné, Gulyás Petemé, özv. tagjai egyformán becsületes úgy, mint szerették volna, Ruzsics Jánosné, Huszár Arán- szorgalommal dolgoznak. És az öregek! Megható az az igyekezet, ahogy sok munkában eltöltött évvel a hátuk mögött teszik, amit tudnak* Millió ránc szántja,Tolnai Jó* zsi bácsi arcát. 74 éves, nem hívják munkába, de naponta bekopog. Kapál, egyel, szerfát kórgél, éppúgy nem tud meg« lenni munka nélkül, mint KiU vinger mama, Tóth mama —> csak így szólítják eieket az aranyos öregeket. Józsi bácsi néha elkeseredik, sajnálkozik mondván: »Egy a baj, hogy nem lehet megfejelni az embert, mint a csizmát, most* amikor jobbra fordulna a sorsunk, . s ez bizony nagyon bánt...« Kinyílt a kapu a holnap előtt Tud és akar dolgozni a Kossuth közössége — s egyre inkább látszik, hogy van miért Egyikét év múlva bizonnyal így emlegetik majd ezt az esztendőt: »1961-et írtak akkof, mikor a mi apánk segítségével elindultunk a holnap felé ...« Balogh Kata mosolyogva emeli meg a nagy zsákot... A napraforgómagot rostálják az asszonyok. Vörös Márta
