Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-26 / 253. szám

Csütörtök, 1961. október 86. SOMOGYI NÉPLAP OLVASÓINK ÍRJÁK Október 15-ig az őszi kalászosok 52 százalékát elvetettük A mostoha időjárás kemény próbára tette az embereket és a gépeket a mernyei Március 15. Termelőszövetkezetben. Az idén mintegy 1200 hold őszit kell elvetnie a gazdaság­nak. Október 15-ig földbe került az őszi kalászosok 52 szá­zaléka. * Hajnaltól késő estig zúgnak, dübörögnek a gépállomás és a termelőszövetkezet traktorai a Március 15. földjein. Nem volt kielégítő a munka üteme, meg kellett gyorsítani a vetést. A gépállomás vezetőinek segítségével még egy vetőgépet küldtünk a földekre. Az asszonyok kiválóan megállják helyüket a nagy mun­kákban. S a traktorosok — Gasparics, Bíró, Palancsa, Hor­váth és Szilágyi elvtársak — is. A fogatosok emberfölötti erőfeszítéssel szántották ki a cukorrépát a földből, míg tartott a szárazság. A Március 15. Tsz tagjainak többsége a nehéz körülmények között minden erejével harcolt és harcol a tsz és az ország jövő évi ke­nyeréért. Hárságyi János tsz-elnök. Feledékeny vendégek özvegy Szita Már­tonná soiuogysimo- nyi lakos már a nyolcvan felé jár. 260 forint öregségi járadékiból éldegél. 13 gyermekéből hat van életben (kettő katonatiszt), de nem­igen segítik szülőjü­ket, »nem telik-« rá fizetésükből. Szita Mártonné úgy segít magán, ahogy tud. A szép szobá­ban szállást ad a fa­luba vetődő »hivata­los embereknek-«. A vendégeket megkí­nálja ezzel, azzal, főz nekik. Egyik­másik vendég azon­ban igen feledékeny. Egy éve vezették be a villanyt az Épületszerelő Válla­lat dolgozói a falu­ban. Ekkoriban há­rom villanyszerelő lakott Szitánénál egy hónapig. Meleg szobát és meleg ételt kaptak háziasszo­nyuktól. Az utób­biért nem is kellett mindig fizetniük; Szitáné azzal is be­érte, ha fát vágtak érte fizetségképpen. A vendégek decem­ber 6-án távoztak el. Horváth Lajos bala- tonboglari lakos 120, János bárdi­Nagy bükki lakos 100, Laczkovics György kaposvári lakos 20 forint lakbérrel adós maradt. A villany- szerelők csoportve­zetője, Mészáros Im­re is tartozik Szitá- nénak 75 forinttal: az idős asszonytól elvitt 50 kg burgonya árát mind a mai na­pig sem fizette ki. A vendéglátó asz- szonytól persze azzal búcsúztak el, hogy két-három nap múl­va megküldik a pénzt. A villany ünnepé­lyes átadásakor ifjú László István, az Épületszerelő Válla­lat igazgatója is meg­jelent a faluban. Szitáné Lánya el­mondta neki, hogy a villanyszerelők nem fizették meg a szál­lásdijat édesanyjá­nak. Az igazgató kérdőre vonta őket. Azok megsértődtek a bizalmatlanság miatt. Adósságukat azon­ban még mindig nem rendezték. Egy hónapja az Állami Biztosító me­gyei igazgatóságának két dolgozója járt a faluban. A Dózsa Tsz kukoricájában esett jégkárt becsül­ték föl. Baksai Ist­vánt és Rigó Lászlót Szitáéknál szállásol­ták el. A tsz mező­gazdásza és könyve­lője — a szakértők célozgatásait elértve — jó vacsorát ren­delt Szitánénál. Az idős asszony egy csirkéből rántottat, egyből pörköltet fő­zött a vendégeknek. A biztosítók elége­dettek voltak, Szitá­né azonban nem. Száz forintra számí­tott, de a tsz csak ötvenet fizetett. Bak­sai István és Rigó László meghagyta ugyan, hogy pótolják a hiányzó összeget, ha a tsz nem fizeti ki a vendéglátás költségeit. A tsz azonban egy fillér­rel sem hajlandó öt­ven forintnál többet adni, ugyanis elége­detlen a biztosítási díjjal, szerintük Ne- mesviden jobban be­csültek, mint Sinjo- nyiban. Jó lenne, ha Bak­sai István és Rigó László megfizetné Szitánénak az ötven forintot. S a tsz-nek is, amit kiadott, ne­hogy a revíziónak szemet szúrjon ez az összeg. Horváth La­jos, Nagy János, Laczkovics György és Mészáros István is küldje meg mi­előbb adósságát öz­vegy Szitánénak. KRISTÓF JENŐ Tangóharmonika-zenekar alakult lábon Második éve működik a Tabi Járási Művelődési Házban a zeneiskola. 35 lelkes növendék ismerkedik a zene alapjaival. A tanulók nagy része helybeli, de a környező községekből is szép számmal járnak a zeneid kólába. Hetenként kétszer van foglalkozás. A kezdő tanulók egy évig előképzőre járnak. A második évben zongora és har­monika között választhatnak a növendékek. A harmonikázni tanuló gyerekeknek van saját hangszerük, a zongorátoknak többnyire nincs, ők az iskola két zongoráján gyakorolnak a szabad délutánokon. Az 1961 —62. tanév végén nyilvános vizsgát tart a zeneiskola. Még az idén megalakul a tangóhar­monika-zenekar, s többször sze repel majd ebben a művelődési évben. A Tabi Járási Művelő­dési Ház zens;skolája megfele­lő zenei műveltséget ad növen­dékeinek. Somogyvári Imre művészeti előadó. Szőlőbeszerzés pénz nélkül Menetrend szerint haladt Kaposvárra október 5-én a Marcaliból reggel három­negyed hétkor induló au­tóbusz. Amikor Böhönye alá érkeztünk, lassított, majd a nyílt országúton megállt. A kocsdvezető ak­tatáskát húzott elő és ki­szállt. Néhány méterre egy tehergépkocsi vesztegelt, rajta szőlővel megrakott ládák. A kocsin álldogáló »csősz« segítségével hamar megtelt szőlővel a táska. A vezető ekkor — mint aki jól végezte dolgát — sar­kon fordult, s visszaült he­lyére. A busz elindult. A kocsi utasai egy szót sem szólták, az arcokról mégis le lehetett olvasni: senki sem helyesli ezt a beszerzési módot. A kocsi utasai. BOSSZANTÓ APRÓSÁGOK ,Foglalt“ kenyér? Különös eset történt felesé­gemmel október 14-én a nagy- bajomi földművesszövetkezet önkiszolgáló boltjában. Egy ki­ló kenyérért) ment be az üzlet­be. A polcon körülbelül 30—40 vekni kenyér lehetett. Az el­adó a kérést igen meglepő vá­lasszal utasította el: — Sajná­lom, kérem, de nincs ke­nyér (?)..-. Amit itt lát, azt már kifizették... Hát még ilyen se esett meg velünk! Foglalt asztalról már hallottunk, de »foglalt« kenyér­ről most először. Eddig azt gondoltam, hogy az önkiszolgá­ló boltban azzal szolgálja ki önmagát a vevő, amivel éppen kívánja. Jóna Imre Nagybajom. Az egyiknek így, a másiknak úgy? Szenet vásárol­tam október 11-én a Böhönye és Kör­zete Földművesszö­vetkezet tüzelő­anyag-telepén. A nyáron már vettem gyengébb minősé­gűt, most valami­lyen jobbfélét kí­vántam beszerezni. Az eladó közölte ve­lem, hogy az öt má­zsa briketthez há­rom mázsa gyen­gébb szenet kell vá­sárolnom. (A rende­let értelmében 40 százalék jó minősé­gű szénhez 60 szá- , zalék gyengébb mi­nőségűt kell adni.) Az eladó meggyőzött arról, hogy helyesen jár el, el is olvas­hatom a falra ki­függesztett rendele­tet. Már-már meg­nyugodtam, de ak­kor valami igen­igen felbosszantott, összeakadtam egy másik vevővel (a felsöbogátpusztai tanítóval.) Megkér­deztem tőle, hogyan kapta a szenet. — Fele-fele arányban — válaszolta. — Nem minden­kire vonatkozik a rendelet? — érdek­lődtem az eladótól. — Ja, kérem, ez a vevő majd visz még gyengébb minőségűt az óvodának — így az eladó. Amilcor méltat­lankodtam, azt vág­ták a szemembe, menjek a rendőr­ségre, vagy vásárol­jak a városban. A méréskor kiderült, hogy nem is fele-fe­le arányban kapta a szenet a felsöbogát­pusztai tanító. Hat mázsa briketthez csak két mázsa gyengébb minőségűt adtak neki. Ez még jobban feldühösí­tett. Vagy egyfor­mán mérjenek min­den vevőnek a tüze­lőanyag-telepen, vagy sehogy! Bondor Mária Kutas-Cser. Emberségből elégtelen Csak egy órakor kezdődik a rendelés a Marx Károly utcai bőrgyógyászaton, Zakócs Já- nosné csurgói lakosi azonban a délelőtti órákban kereste föl az egészségügyi intézményt október 20-án. Vele volt fia. A gyerek arcát súlyos égési se­bek borították. Esett az eső, a rendelés megkezdéséig szeret­ték volna meghúzni magukat a folyosón. Valaki azonban az itt dolgozók közül durva szó­val kiutasította őket az épület­ből. Mit voit mit tenni, Za- kócsné meg a fia leballagott az állomásra. Az eső nagy csep- pekiben hullott a gyerek arcá­ra, még nagyobb fájdalmat okozva az amúgy is szenvedő fiúnak. A kultúrváróteremben húz­ták meg magukat. Az emberek sajnálattal nézték a gyerek csupa seb arcát, és részvéttel hallgatták Zakócsnét, amikor elbeszélte, hogyan zavarták ki őket a bőrgyógyászat épületé­ből. Ha egy kis jóakarat és em­berség van a kórház dolgozó­jában, nem küldi el Zakócsé- kat, megengedi nekik, hogy ott várják meg a rendelés meg­kezdődését. Az, aki kitessékel- te őket, emberségből elégte­lenre vizsgázott. A panasz egyik meghallgató ja. INDESSEN . 'mm A SOMOGYI NÉPLAPBAN "li! Levelekből — levelekről Horváth István, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság törzsállattenyésztője az üsző- nevelésben elért eredményeik­ről számol be. A növendékál­latokat alkalmi legelőkön tar­tották, s azok egyenként napi 0,52' kg-mal gyarapodtak a múlt hónapban. A kilónkénti súlygyarapodás 8,97 forintba került. * * * Árvái Árpád inkei olvasónk panaszát orvosolták. Az iratok a Böhönyei Állami Gazdaság üzemegységében keveredtek el. Az SZTK-ellenőrzés megtörtén' te után a panaszos azonnal megkapta a segélyt — írja Ta­kács Ignácz, a Böhönyei Álla­mi Gazdaság igazgatója. * * * A Marcali Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága szigo­rúan megbírálta Subicz Sándor somogyzsitfai megbízott elnö­köt. A tanácselnök belátta té­vedését, s megígérte, hogy az MHS-alavszervezetet segíteni fogja a jövőben; mindent meg­tesz, hogy tagjai jó munkát végezhessenek a községben — közli szerkesztőségünkkel Var­ga István járási tanácstitkár. * * * A MÁV Pécsi Igazgatósága válaszolt a szeptember 13-án közölt »Tekintettel kell lenni a többi utasra is« című levél­re. Az igazgatóság figyelmez­tette a jegyvizsgálókat, hogy a jövőben ne engedjék az utasokat végigfeküdni az ülé­seken, ha mások meg állnak. Ha a figyelmeztetés nem jár eredménnyel, kötelezzék bír­ság megfizetésére a másokkal nem törődő utasokat. * * * Kiss Zoltán, a Nemesvidi Általános Iskola igazgatója a pártszervezet vezetöségválasz- tó taggyűléséről számolt be szerkesztőségünknek. Mint ír­ja, Grübl Mihály párttitkár körültekintgen értékelte a pártvezetőség és a pártszerve­zet kétéves tevékenységét. A gyűlésen részt vevők szenvedé­lyes hangon vitatták meg a község, a termelőszövetkezet helyzetét, s okos javaslatokat terjesztettek elő. * * * Száraz Gyula, a tabi járás főállattenyésztője egy kezdemé­nyezés gondolatát veti föl le­velében: tsz-közi vállalkozás­ként borjúnevelő telepet szán­dékoznak szervezni. * * * A kálmáncsai Aranykalász Tsz 140 fős csoportjának 20 tagja azért utazott sötétben szeptember 3-án a különvona- ton, mert a szolgálaton kívül továbbított motor-mellékkocsi- ban foglaltak helyet. A kalauz két hibát követett el: nem küldte át másik kocsiba a tsz- tagokat; nem világította ki a kocsit. * * * Meddig kell még vámunk a művelődési otthon elkészülésé­re? — kérdezik Tapsony szó­rakozni vágyó dolgozói. Az idén elkészült a tető, az épület már nem ázik be. De mikor vakolják be a falakat, s mikor rendezik be a helyiségeket? * * * Böhm József heresznyei ta­nácstitkár a kaposvári kórház belgyógyászati osztályára pa­naszkodik. Többször érdeklőd- tek már itt egy heresznyei asz- szony hogylétéről. Minden al­kalommal válaszoltak kérdé­sükre, mivel megértették, hogy a 80 éves beteg férj nem utaz­hat a városba. Október 9-én azonban elutasító választ ad­tak az idős ember nevében ér­deklődő Böhm Józsefnek. Ha egy kis megértés lett volna a elefont fölvevő dolgozóban, irt kaphatott volna felesége - ügylétéről egy idős ember. Múlt és jelen (Makai József olvasónk leveléből: A kaposfüredi állomá­son petróleumlámpa világít. Az állomástól nem messze húzódik a villanyvezeték. Nem lehetne az állomást is villamosítani ?«) AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Nemcsak rajtunk múlott Az Áramszolgáltató Vállalat válaszolt június 1-i számunk­ban megjelent »Két vállalat vitatkozik, de áramot egyikük sem ad« című levélre: Az Épü­letszerelő Vállalat műanyag cső­szereléssel készítette el a be- degkéri Egyetértés Tsz mecse­ki istállójának villamos be­rendezését. Akkoriban még csak az Épületszerelő Vállalat­nak volt szabványtervezete. A rendeletek figyelembevételével nem- kapcsoltuk be az áramot Fölöttes szervünk válaszát május 26-án megkaptuk, s az áramot június 4-én bekapcsol­tuk. Az istálló mellé épített transzformátorállomást csak június 30-ári -adta át műszaki­lag az Épületszerelő Vállalat, s így csak július 8-án kapcsol­tuk be véglegesen az istállót Nem volt csúcsforgalom szeptember 12-én délután A Pécsi Postaigazgatóság »Bürokratikus figyelmesség-« című írásunkra ezt válaszolta: A kaposvári I. sz. postahiva­tal a várható forgalomnak megfelelően megerősítette a szol­gálatot szeptember 11-én és 12-én. Szeptember 12-én az ál­landó táviratfelvevő munkahelyen kívül a 3-as ablaknál is lehetett táviratot feladni reggeli. 9'től délután 5 óráig. Ez a munkahely 215 táviratot vett föl. öt órakor — senki sem vá­rakozott már az ablaknál — a beosztott dolgozó bezárta munkahelyét Délután öt és hat óra között két munkahely állt a felek rendelkezésére. Hat óra után csak az 1-es ablak tartott nyitva. Este 9-ig itt lehetett táviratot -feladni. Kisebb torlódás keletkezhetett az 1-es ablaknál, de 5—10 percnél többet nem kellett várakozni. Délután 5-től este 9-ig mind­össze 29 táviratot adtak föl. Ez nem tekinthető csúcsforga­lomnak. A 2-es ablaknál dolgozónak délután hat órakor te" lik le a munkaideje. Ennek az ahlaknak további nyitva tar­tása indokolatlan. Mindenesetre intézkedtünk, hogy a jövő­ben gondoskodjanak még egy munkahely megnyitáséról, ha á forgalom növekedése ezt indokolja. * * * Sokan voltak az üzletben A Kisipari Szövetkezetek Somogy megyei Szövetsége megvizsgálta a szeptember 21-i számunkban közölt panaszt. A »Nem érünk rá!« című írá­sunkkal kapcsolatban a követ­kező tájékoztatást adta Lazni- csek Imre, a KISZÖV megyei elnöke: Burucz Jőzsefné szeptember 18-án fél 7 órakor vitte be két gyermekét a Fodrász Ktsz Má­jus 1. utcai 1. számú üzle­tébe. Kérte, hogy soron kívül vágják le gyermekei haját, mert dolgozni megy. Az üzlet tele volt várakozó vendégek­kel. Az üzlet hét órakor zár hétfőn, a dolgozók nem akar­ták a sorrendet felborítani. Megkérték! Burucz Józsefnét, hogy nézze meg a ktsz másik üzletét, talán ott nincs annyi várakozó. Felhívtuk a Fodrász Ktsz vezetőinek figyelmét, hogy a jövőben ilyen esetek minél rit­kábban forduljanak elő. A szabályokat a Martinovics utca lakóinak is meg kell tartaniuk A Víz- és Csatornaművek a szeptember 27-i számunkban megjelent »Nincs vizünk« cí­mű levélre ezt válaszolta: HJi lakó kérte a víz bevezetését a Martinovics utcában. Hat lakó a szabálytalanul megépített és szennyezett vízóraaknából vet­te az ivóvizet az építkezéshez. Az árokban fekvő cső sem volt ■mindenütt a kívánt és bizton­ságos módon lefedve. Rendel­kezések írják elő a víz higié­niájának biztosítását. A Viz­es Csatornaművek már a kér­vények benyújtásakor figyeU meztette a lakókat és a tulaj­donosokat, hogy milyen méretű aknát készítsenek, hogyan he­lyezzék el, milyen legyen a vízórán túli vezeték. A lakók azonban nem törődtek ezzel. Az esetleges tömeges fertőzés megelőzése végett a Vízművek lezárta a vezetéket. A lakók egy része már intézkedett; ne­kik a vállalat már biztosítot­ta a vizet. A panaszos megkapta pénzét A miklósi tanács válaszolt az augusztus 24-i számunkban közölt »Mikor kapjuk meg a pénzt?« című levélre: Mikorra levél megjelent, Lelovics Vince Miklós megkapta a kényszervágott tehén árát. A panaszos sérelmezte, miért a tanács, s miért nem ő mérhet­te ki a húst. A rendelkezések értelmében a tanácsnak, kell a kényszervágott állatot átven­nie. Ha nem méri ki a helyszí­nen' akkor beszállítja Tabra, a hatósági hússzéknek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents