Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-26 / 253. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Csütörtök, 1961. október 28. G azdagodunk Bennszülött kaposváriak tanúsítják, hogy az elmúlt tíz esztendőben többet fejlődött, szépült ez a város, mint annak előtte akár húsz-harminc év alatt. Kaposvár képe mind városibb, mind szebb lesz még ezután. Van miért bíznunk ebben. Aki kaposvári elszármazott innen, s látogatni még visz- sza-visszatér, ugyancsak ilyen tanúságot tesz a város jelenéről és jövőjéről. Mert hiszen lehetetlen is volna tagadni, amit a szem láthat. Gazdagodunk, megfontolt lépések visznek mind előbbre bennünket. És nem végzetes baj, hogy nem olyan ütemben, mint ezt a nemesebb fajtájú lokálpatriotizmus diktálná néha. Gazdagodás ez akkor is, felelősségteljes korszerűsítése a városnak. Emlegethetnék itt kimondani is sok pénzösszegeket, hogy ez vagy az a beruházás mibe került addig, mígnem birtokunkba vettük. Hány lakóház épült enyhíteni a fejlődő, népesedő város lakásgondjait, s mi épült még más, ami kiteljesedő életünket szolgálja. Bizonnyal kapna helyet a felsorolásban olyan létesítmény is az újak közül, amit talán észre sem vettünk eléggé, de élvezzük, hogy van, természetesnek véve, hogy ez is a mienk. Csupán utalni kívánok a közismertebb beruházásokra, felújításokra. Itt van elsőnek az egykori városatyák nagyravágyá- sának elrontott szülötte, a színház. Korszerűsítettük, mert a mi lokálpatriotizmusunk nem korlátozódik az orrhegyig. Tudjuk, hogy a hajdankori városatyai határozatnál — nagyobb legyen a színház mint a pécsieké — fontosabb, hogy korszerű legyen. Itt van a Szakszervezeti Székház, aztán a Bajcsy- Zsilinszky utcában, a kertészet helyén megkezdődött az új megyei könyvtár építése, a Virágos-pályán az új gimnáziuméj Sorra kezdődnek, fejeződnek be a kommunális építkezések. Hirtelenjében nehéz lenne megszámolni, hogy hány lakóház építése áll megkezdetten vagy félig készen. Hányat foglalhattak el eddig az új fészket rakók. Ez a valóságalapja a bennszülöttek és az elszármazottak tanúságtételének; valóban sok hasznossal, széppel rendelkezik Kaposvár. Mégismégis elégedetlenek vagyunk néha, mert a szocialista építés lelkeket is formáló, izzó időszakában sajátunk lett az a fajta elégedetlenség, ami új meg új nekirugaszkodásokra sarkall, mert nem elég, semmi sem elég. A mi, alkotókedvében is felszabadult nemzedékünknek a legtöbb kell mindenből, amit csak a munkásember keze alá szelídített élet adhat, amit csak megteremthetünk! Éppen ezért furcsa, hogy a városunk szívét jelentő Május 1. utca egynémelyik, már sorsa-megpecsételt háza, melyet lebontásra ítéltünk — nyilván alapos megfontolás alapján —, áll még. Ott csúf- , kodik a szépülő városképben, amire immár jó lenne azt mondhatni, okoskodó csak-ok és de-k nélkül, hogy igen, így akartuk. Itt van- például a Május 1. utca 26. számú ház, szemben az idegeneknek szállást adó Béke Szállóval, a volt SZMT- székház tőszomszédságában. Nem kell a kaposváriaknak bemutatni ezt a nagyon nem idevaló épületet, mely kívül- belül régen megérett már a lebontásra. Arra, hogy helyén új falak rugaszkodjanak a magasba. Űj ház pótolja a bontás okozta foghíjasságot. Két és fél millió áll rendelkezésre ahhoz, hogy itt is új lakóház épüljön föl itt, hogy eltűnhessen a város központjából ez a koporsófeketeséget idéző töppeteg házikó, amilyet manapság már az új fé- dél alá igyekvő parasztember sem álmodik magának falvai nkban. Mert ha épít, nagy ablakos, tágas-levegős otthont épít, olyat, hogy egynémelyi- ket nyugodtan lehetne beplántálni a városba vagy akár a Balaton-parti üdülők valamelyikébe. A bontás mégis késik, nem kezdődhet el — úgymond — azért, mert egy idős mesterember — akit nyilván letűnt ifjúságának és a valamikori jó üzletnek emléke köt ide — nem akar elköltözni, nem, az istenért sem. ??? Hihetjük ezt így szó szerint? Nem, nem! Viszont valami magyarázat csak kívánkozik ide. Legalább úgy kívánkozik, mint egyik-másik Május 1. utcai kiöregedett házacska helyébe az új, majd felépülő lakóházak! László Ibolya ___________J ’ J&n.'X- . IS -ikiz- ■ ■ t ' '»* hs:ií ' .... , Buszvárót épített a községi tanács Orciban. Kielégítően halad a méz felvásárlása Megyénkben egy méhészeti szakszövetkezet és 46 méhész szakcsoport működik. A szövetkezet és a szakcsoportok ebben az évben több mint 33 vagon mézre kötöttek értékesítési szerződést A mézfelvásárlásról Kiss István, a MÉSZÖV méhészeti szaktitkára a következőket mondotta lapunk munkatársának: — Az idei akácvirágzás időszakában a szeles, hűvös időjárás kedvezőtlenül hatott a nektárképződésre. Méhészeink azonban, megértve exporttervünk teljesítésének fontosságát, méhcsaládjaikat később virágzó akácra átvándorcútat- ták Zala és Vas megyékbe, továbbá a beteleltetés előtt a méhcsaládoknál levő mézet kipergették, és a méhek téli élelemkészletét cukorral pótolták. Így a kedvezőtlen viszonyok ellenére is október 1- re már 27,6 vagon mézet vásárolhattunk fel. Mézszerződési tervét eddig 20 szakcsoport teljesítette; a csurgói járás szakcsoportjai túlteljesítették az előirányzatokat. Legnagyobb lemaradás a kaposvári járásban tapasztalható. Számolj attak, mielőtt számláznak »Becsületet a szolgáltatóiparnak« című írásunkban nemrégen a Közalkalmazottak Szakszervezete és a Finom- mechanikai Vállalat között folyó vitáról számoltunk be. A vitára az adott okot, hogy a szakszervezethez tartozó Petőfi Sport Kör öltözőjében levő boyler javításáért a vállalat 90 órát számolt el, és 1871 forintot kért. A szak- szervezet ezt sokállotta. Mivel a Finommechanikai Vállalat vezetői kitartottak álláspontjuk mellett, a Közalkalmazottak Szakszervezete a bírósághoz akart fordulni. Erre a vállalat vezetői tárgyalást ajánlottak. A tárgyaláson a Közalkalmazottak Szakszervezete részéről egy szakértő, a vállalattól a főmérnök, a normás és a műszaki vezető vett részt. Kölcsönös megegyezés alapján a vállalat végül is 35 munkaórát számolt el, s a szakszervezetnek 727,65 forintot kellett fizetnie a boyler megjavításéért. Nem is kellene ehhez különösebb kommentár, hiszen a számok önmagukért beszélnek. 90 óra helyett 35, ,1871 forint helyett 727 forint — egy kis különbség! Megírtuk a már említett cikkünkben, hogy a megrendelők bizalmatlanságát az ilyen felületesen kiállított számlákkal csak elmélyíti a vállalat, s rontja a szolgáltatóipar becsületét. Most újból felhívjuk erre a veszélyre a Finommechanikai Vállalat és a szolgáltatással foglalkozó ktsz-ek, kisiparosok figyelmét, ötvenöt órát és több mint ezer forintot »tévedni« a megrendelő rovására csak felületesség v.agy szándékosság következtében lehet. Az utóbbit ugyan nem tételezzük fel, de bárki jogosan gondolhat erre is... Vonják le ebből a tanulságot! Nem elég a számlákat elkészíteni, hanem számolnia is kell annak, aki azokat kiállítja. Ehhez azonban az szükséges, hogy az elvégzett munkáról mindenütt pontosan állítsák ki az okmányokat, a munkalapokat. Sz. L. TÁR KA — Elment már a nagy te* hén? — állítottak meg egy faluban. Hm, a nagy tehén? Néztem gyanakodva a nénikére. — Melyik? — Hát az a fehér! — Ja, az elment. A mező felé — mondtam bátran, hisz az előbb láttam elballagni a legelő felé a teheneket. Nyilván a fehér is köztük volt. Most a néni nézett gyanakodva. — Elment pedig a többivel együtt, arra ni! — mutattam a Ffalu vége felé. C Ekkor feltűnt a jelzett irányiból a Tejipari Vállalat luitxl- ■cmas tartálykocsija. ^ — No, látja, fiam, maga nem ^mondott igazat, most jön csak 'fa nagy tehén. > — ? —1 Mifelénk már olyan telítenek járnak, amelyek több ezer liter tejet adnak — magyarázta a néni. Ezt a benzines masinát csak megilleti a »nagy tehén« titulus. — rf -s * * * Vállára vette kabátját Pista bátyánk, aztán nekiindult a sógortól. Iddogáltak egy kevéskét, de mert az idő elfutott, mennie kellett Ballagott bá- tyámuram, egyszer csak leesett a kabátja s belebotlott. — Nicsak, találtam egy kabátot! —, s vállára dobta nagy megelégedéssel, aztán tovább- állt. Egy villanyoszlop megkerülésekor lecsúszott a kabát, Fista bátyánk ismét örömmel tapasztalta, hogy talált még egyet. Ezt is elhelyezte vállán, ám a dülöngélő emberről köny- nyen leesett megint a felöltő. — A fene vigye el, megint egy kabát! Kettőt már fölvettem, de erre semmi szükségem, majd visszajön érte, aki elhagyta. És odébbállt. Reggel pedig sietve visszament a kabátért ám hiába. AZ ARANYDIPLOMA ([) itka ünnepnap a felső- fokú tanítóképzőben. Harminc fáradt, reszkető kezű, öreg néptanító ül az ünnepi ebéd után a hosszú asztal mellett. Fehéren felvattázott fejek, vastag, régi aranygyűrűk a poharat tartó kezeken, csilingelő pohárcsengés. Arany- és gyémántdiplomákat osztottak ki a negyven és övén évet kiszolgált néptanítók között. Némelyik a feleségét is elhozta. Finom, régimódi női selyemruhák illata terjeng az asztal körül. Az egyik sarkon jókedvű Öreg üldögél, mellette a felesége. Leülök hozzájuk. Barátságosan koccintanak velem. Beszélgetünk. — Hogy kerültek össze? — Bizony, öcsém — mondja az öreg férfi —, akár hiszed, akár nem, én megszöktettem a feleségemet. — Hogyhogy? — Na,' várj, elmondom. Közben a feleségére pislog engedélyért, s az asszony csöndes szemlehunyással bólint. Mayád csak, János! | tödéves voltam, amikor egy szeptemberi vasárnapon a városban sétálva megláttam a feleségemet. Tudod, hogy van az ember húszéves szívvel: meglát egy ismeretlen lányt, és rögtön megérzi, hogy az lesz a felesége. A következő vasárnap már az asztaluknál ültem ebéden. Szép. vadonatúj sötétkék ruhában. Egy hét múlva este meg új kávébarna ruhában tettem tiszteletemet. Aztán meg kockás kabátban, sportnadrágban. — Ilyen sok ruhád volt? — Na., vári csak,, édes fiam! Bizony szegény másfél holdas Ő zsellér gyereke voltam én, akinek nem volt csak egy kopott sötétszürke öltönye meg egy félretaposott sarkú fekete cipője. De a diákéletnek vannak rejtelmei. Az intézetbe sok gyerek járt, mindenkinek volt legalább egy új ruhája. Én meg szégyelltem az enyémet, hát kilestem, kik azok, akik nem mennek sehova, és kölcsönkértem tőlük ruhájukat. De fogott is ám a család, mint a bojtorján a vadászzubbonyt! Erzsiké apja kereskedő volt, mindig pénzt számolgató ember, hát imponált neki az én ruhatáram. — Ezt fogd meg, lányom, aztán el se ereszd! — mondta Erzsikének. — Jóképű gyerek; biztos, hogy vagyonos is! — Így volt? — fordult a feleségéhez. — így! — mondta az asz- szony —, de én nem fogtalak. Nem a ruhád 'érdekelt, hanem te. Különben is, te fogtál engem! — Na persze, a kapuban meg a kertben, az igaz! De egyébként Erzsiké szülei nagyon ragaszkodtak hozzám vagy talán a ruháimhoz. Mi ketten már meg is egyeztünk a házasságban, csak még a szülőknek nem szóltunk. Bizonyos voltam benne, hogy ideadják, mert annyi ruhája egy prominens színésznek se volt, mint nekem. Persze azért óvatosan használtam a ruhatárat, öt-hat ruhát váltogattam, a vattámhoz és alakomhoz illőket, mert különben rájöttek £ volna, hogy a díszes legény más tollával ékeskedik. De a szemükből láttam, hogy minden percben odaadnák Erzsikét, csak éppen a kérdést nem tettem föl nekik. Tudja fene, mindig attól tartottam, hogy rájönnek, és ajtót mutatnak nekem. rzsikének se szóltál? — Nem én! De hát ilyen is a lány szimatja meg a szeme! Egy tavaszi napon a városban járt, és meglátta az egyik osztálytársamat abban a ruhában, amelyikben először megcsókoltam. Rögtön ráismert, és amikor legközelebb találkoztunk, meg is dicsért érte. — Jó szíved van, János, láttam kölcsönadtad a ruhádat az egyik barátodnak. Akkor már igen restelkedtem, s elhatároztam, hogy bevallom a turpisságot. — Ne haragudj, Erzsiké, de én nem adtam kölcsön ruhát senkinek! — Igenis, a barna ruhádat! Hát csak megismerem! Kölcsönadtad a barátodnak, mit szégyelled? Megismertem azon a szőke fiún. Nem volt mást tenni, bevallottam mindent. — Nem én adtam kölcsön neki, ő adta oda nekem, amikor nem volt rá szüksége. És a sötétkéket is, a zöldet is, a sportzakót is a lengyel nadrággal mindig úgy kértem kölcsön mástól, akinek éppen nem volt kimenője. Nekem, sajnos, csak egy kopott szürke ruhám van! Erzsiké ijedten beszívta az ajkát, és csak annyit mondott: — Jaj! — Mindjárt le is ros- kadt egy székre. Erre aztán énbennem is fölgerjedt a paraszti indulat. Felugrottam és rákiáltottam: — Szóval nem engem szerettél, hanem a ruhámat! Most végre megismertelek! Eddig tart nálatok, lányoknál a szerelem! — És szavaltam dül}ömben még sok mindent. Jól emlékszem, azt is mondtam, amit Hamlet mond az anyjára, hogy: »Gyarlóság, asszony a neved!« Mert a Hamlet kötelező olvasmányunk volt. Akkor Erzsiké felugrott, és tenyerével befogta a szántat. — Ne ordíts, te szerencsétlen! Dehogynem szeretlek! Nem magamnak mondtam a jajt, hanem a papának! Richard Wagner mint kerti törpe Bayreuthban egy amerikai katona fölkeltette önmaga iránt a bűnügyi rendőrség figyelmét, amikor Richard Waimer mellszobrát mint »kerti törpét« óhajtotta elhelyezni egy német család kertjében. Az amerikai hallotta, hogy háziasszonya, akinél albérletben ^ lakott, szeretne kertjébe egy ——amwaiWMiéi.fciaiiWyjHBacBiiWBmimi dísztörpét vásárolni. Az asszony Q legnagyobb meglepetésére az amerikai rövidesen beállított Ri- — Év végén megkaptam a> cbaf£ Wagner bronzból készült . . . mellszobrával, és úgy véleke- tanítói dipomamat. Egy évig ; dett, hogy ez talán megfelelne állástalanul hánykolódtam, de> a célnak. Kiderült, hogy a mellszerencsém volt és jó hangomsrcbrot, amely 4000 márkát ér, ... . V néhán v hónappal ezelőtt egy megpályáztam egy zsíros so-> - - - mogyi kántori állást, és negy-ß ven jelentkező közül engem választottak meg mesternek.> Erzsikével leveleztem, hogy~p őszre megesküszünk. Ha nem adják a szülei, elszökik hoz zám: És elszökött? bayreuthi művészven^ ? "lőből lopták el, és azóta nyom-', veszett. Az amerikai katona azt állítja, hogy ajándékba kapta. * * * Ez is egy szempont Az egyik községi tűzoltótes* „ ................................ótület új fecskendőkocsit kap,- El. Egy kofferrel a keze-; ha a réfíit leadja, összeült a ben. Azt mondta, a nagynénié-.*tasnÁ hogy megtárgyalja az hez utazik Amikor a szüZei >ügyet mert nem lehet köny- utanaeredtek mar férj es fe-> megválni a réri bútordaleség voltunk. ....... . , „C. rabtól még akkor sem, ha sok“ f* a N jobbat adnak érte. Már Hat mit csinálták volna. ^tei;esen kicsúszott a talaí a Egyetlenegy dolog van a vüá- a .Vf ai a c regi kocsi hívei laba alól, amikor kivágták a végső tromfot. gon, öcsém, amit már nem lehet visszacsinálni: az, hogyha a lányból asszony lesz. Mert azt már nem úgy kapják visz- sza, ahogy volt! £ s valóban, amikor a papa megtudta, hogy ágrólszakadt szegény vagyok, hallani se akart többet rólam. A felesége se. Ismered, hogy van az ilyen. Mint a ludak, egyik elkezd gágogni, aztán átveszi a másik is. Kitiltottak a házból, Erzsikével csak az utcán láthattuk néha egymást, meg titokban leveleket küldözgettünk egymásnak. Jól emlékszem, minden levelünk végén ez a két betű állt: s. i. Tudod, mit jelent az, öcsém? Latinul van: semper idem, azaz: mindig ugyanaz! Lélekben a botrány után is ugyanazok maradtunk egymáshoz. — Aztán mi történt7 — Addig nem dönthetünk, amíg a tűzoltó parancsnokot meg nem kérdezzük, hogy haj/I ... , . >landó-e zárt kocsiban is kivof-Jlz idős asszony e?Pí->nu]m rulf, és nevetve ráfe-v nyegetett az' urára. > ? — Ejnye, János, még min-% — Akkor ugyanis nem ledig nagy kujon vagy! Cszíthet mindenki szeme láttára Aztán átvette a szót. (a tűzoltók élén, mint a mosta* — Megesküdtünk. Három ^ni nyitott autóban. gyerekünk született. Ma már v. mind nagyok, egy tanító, egy : orvos, egy mérnök, összesen hét unokám van! — Bravó! — Tudja, kedves fiam — mondta csöndesen az idős asz- szony —, a jövő hónapban leszünk negyvenéves házasok. Én is megérdemelnék egy aranydiplomát, házasságból, nemcsak ez a szószátyár vénember! Aztán rátette kezét az ura vállára, és féltő aggodalommal mondta: — Keveset igyál, Jánoskám! Tari János Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÄK JÓZSEF. Szerkesztőség- Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Lalinké S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRT11 LAJOS. Készül* a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári tizemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Pl
