Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-19 / 247. szám
Csütörtök, 1961. október 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Folytatja tanácskozásait az SZKP XXII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) Az SZKP programtervezetének eszméi rég túllépték a Szovjetunió határait és a legszélesebb visszhangra találtak minden ország és minden földrész embermiliióinak szívében. A tervezet megvitatása, amelynek lendülete még az SZKP és a szovjet állam történetében is szokatlan, különös erővel mutatta meg a párt és a nép megbonthatatlan egységét. »Túlzás nélkül mondhatjuk: a programtervezetet az egész nép megvitatta és úgy fogadta el, mint saját programját, mint saját ügyét.« A kongresszus teljes megalapozottsággal jelentheti ki — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a programtervezetet egyhangúlag jóváhagyta minden kommunista, az egész szovjet nép. Hruscsov bejelentette, hogy a programtervezettél kapcsolatban előterjesztett nagyszámú javaslatot a Központi Bizottság figyelmesen áttanulmányozta, és a programtervezet végleges megszövegezése e javaslatok figyelembevételével történt Az SZKP programtervezete valóban vüágjelentőségű dokumentum jellegét öltötte, és máris hatalmas befolyást gyakorid a világ politikai klímájára. Minden haladó, demokratikus gondolkodású ember hangsúlyözza, hogy a program választ ad a legidőszerűbb problémákra, kiemelkedő szerepet játszik korunk társadalmi mozgalmaiban és haladó változásaiban. Még a burzsoá sajtó is kénytelen elismerni, hogy a program és annak teljesítése rendkívüli befolyást gyakorol az egész világ helyzetére. A program eszméi körül igazi csata bontakozott ki a két ideológia, a kommunista és a burzsoá ideológia között — állapította meg Hruscsov. A burzsoázia ideológusai most elismerik, hogy a társadalom új társadalmi-gazdasági szervezete, a kommunizmus egyre hatalmasabb erővé válik korunkban. A kapitalista országok lakosságának körében egyre nagyobb tért hódít programunk nagyszerű eszméje, amelynek értelmében a kommunizmus és a béke elválaszthatatlan egymástól. Még a burzsoázia számos képviselője is kénytelen beismerni, hogy országunknak, amely ilyen nagyszabású alkotó terveket hirdetett meg, szükségképpen érdeke a béke. Az SZKP programja »-újabb nagy vereséget mért az agresz- szív erőkre, a hidrogénbomba bálványimádóira« — folytatta Hruscsov. A burzsoázia és védelmezői nyilvánvalóan semmit sem tudnak szembeállítani az SZKP programjával. Hruscsov kigúnyolta a programtervezet burzsoá kritikusait, akik a rágalom, a vádaskodás és a ferdítés mérgezett nyilaihoz folyamodnak. A kommunizmus ellenségeinek táborában teljes fejvesztettség, tehetetlen düh és szánalmas kétkedés uralkodik — mondotta — A reakciósok kígyót-bé- kát kiáltanak programunkra, s ez azt mutatja, hogy a program célba talált — hangoztatta. »Marxista—leninista pártunk, amely a munkásosztály pártjaként jött létre, az egész nép pártja lett« — hangsúlyozta. Előadód beszéde befejező részében Hruscsov kijelentette: »Pártunk, amely a világ felett magasra emelte a szabadság fáklyáját s a szocializmus és a kommunizmus zászlaját, az emberiség sorsában végbemenő gyökeres változások dicső korává tette a XX. századot. Az összes országok kommunistáinak nagy hadserege, amely magával ragadta a nép- tömegeket, hősies harcával meggyorsította a történelem menetét, s közelebb hozta az emberiséget legnemesebb eszményeinek megvalósulásához. Hát még mennyire meggyorsul majd a történelem menete akkor, amikor a Szovjetunióban felépül a kommunista társadalom!« (MTI) * * * Moszkva (MTI). Amikor Hruscsov befejezte az SZKP programtervezetéről szóló beszámolóját, a küldöttek felállva, hosszú perceken át viharos tapssal ünnepelték a Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezetét. A teremben viharos »Hurrá !«- kiáltás söpört végig, majd »Dicsőség a pártnak!«, »Előre a kommunizmus felé!« felkiáltások hallatszottak mindenfelől. A viharos taps elülte után az elnöklő Mihail Szuszlov berekesztette a szerdai ülést és a következő ülést csütörtökön reggel, magyar idő szerint nyolc órára tűzte ki. A csütörtöki ülésen megkezdődik ta. vita az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése, a Központi Revíziós Bizottság jelentése, valamint a programtervezetről szóló beszámoló felett. Vezetőségválasztó taggyűlés Pusztakovácsiban (Tudósítónktól.) A pusztakovácsi Dimitrov Tsz pártalapszervezete a marcali járásban az elsők között tartotta meg hétfőn este a vezetőségválasztó taggyűlést. A művelődési otthon feldíszített klubtermében Laskai János, az alapszervezet titkára mondott igen alapos, a munkát, a helyzetet reálisan értékelő, a célokat helyesen meghatározó beszámolót a tagoknak és a környékről tapasztalatcserére összegyűlt párttitkároknak. Laskai elvtárs a község politikai és gazdasági életét elemezve elmondotta, hogy az elmúlt két évben jelentős változás ment végbe a gazdálkodásban: egyesült a három tsz, majd később megszűntek az üzemegységek. így az irányítás egységesebbé vált. Emelkedett az alapszervezet tagjainak létszáma: a két évvel ezelőtti 29-ről 46-ra. Azonban — mondotta — kevés a nő az alaps zervezetben, Nemes József hivatása Kinézem ezt az embert, s őszintén szólva hitetlenkedem, amikor megtudom róla, hogy alig haladta túl az ötven évet. Éppen az imént zsákolta be az egyik kocsiról a takarmányt, s néhány percnyi ideje volna most, hogy pihenjen egy kicsit. De nem, dehogyis ül le! Inkább sebtében cigarettára gyújt, és a jószághoz siet. Itt áll a sertésól mellett, és csillog a szeme az örömtől, amint a hízókat nézi. Gyönyörködik a szépen fejlett állatokban, és gondolom, büszkeség tölti el szívét. Ö érzi is ezt a melegséget, de én csupán gondolom, mert látom az arcán, és ez az arc mindennél ékesebben beszél. Azt mondták róla a tabi Kossuth Termelőszövetkezetben, hogy ö a tsz legszorgalmasabb tagja. Bizonyíték rá a több mint 140 hízósertés. Ezeket az állatokat egyedül gondozza: eteti őket, burgonyát főz nekik, és tisztán tartja az ólakat. Sok és nehéz munka ez, nem vállalná akárki, ő mcv- ga úgy mondja: hivatásának érzi a sertésekkel való foglalkozást. — Már tizenegy éves koromban apámmal együtt őriztük a falkát — szól halkan. Nem mintha szégyellne, amit mondott, de amúgy is csendes ember. Múltjáról nem sokat beszél, egyre csak a jelent emlegeti, és mutatja a gondjaira bízott állatokat. Egyik-másik hízelegve sündörög körülötte; röffenve leérik a vályúba a moslékot. — Tudnék más munkát is végezni, ott is megállnám a helyem, de én ezt szeretem. Ebben születtem, véremben van ez a mesterség. Amikor apám meglátogatott, nem tudott hova lenni a csodálkozástól. A mai takarmánykeverékeket csak hírből ismerte. Hiába, nagyot fejlődött minden. És ezt saját tapasztalataiból állítja ilyen határozottan. Elmondja, hogy a múlt évben nem sokat ugyan, de mintegy tízezer forintot keresett. Az idén nagyobb jövedelemre számít. A részesedésen felül minden leadott száz darab után egy hízót kap, ha a sertéseket határidőre meghizlalja. Folyton tervez, számolgat, hogy s miként lehetne még gazdaságosabbá tenni a hizlalást. Gyakorlati tanácsainak gyakran látják hasznát a szövetkezet vezetői is. Az alkony lassan szétterül a hizlalda fölött is, és Nemes József ismét munkához lát. Búcsúzóul még annyit mond, hogy mindaddig az állatok mellett kíván maradni, amíg ereje engedi. Mert így kötelezi őt lelkiismerete, becsülete és — hivatásszeretete ... s az utóbbi időben a tsz-tagok aránya is csökkent. Nem elegen vesznek részt a pártoktatásban. Bár háromszor any- nyian jelentkeztek, mint két évvel ezelőtt, az oktatás részvevőinek mindössze 44 százaléka párttag. Az alapszervezet nem segítette eléggé a tömeg- szervezeteket. Laskai elvtárs ezután a tsz eredményeit, hibáit taglalta, majd határozati javaslatot terjesztett a taggyűlés elé. A részvevők egyhangúlag határozattá emelték a párttagok szakmai és általános műveltségének emeléséről, a pártépi- tésről, a tömegszervezetek segítéséről, a termelőszövetkezeti munkáról hozott fontos javaslatokat. A beszámolót követő vitában többen felszólaltak. Szőke Lajos a takarmányellátás rendszertelensége, a kapások késői kiosztása miatt bírálta a tsz vezetőségét Puskás József a tsz tagok neveléséről, a munkafegyelemről szólt. Ku- rucz Lajos arról beszélt, hegy jobban gondoskodjon a vezetőség a traktorosokról. Kula József, a járási tanács vb-el- nökhelyettese elmondotta, hogy a tsz az őszi munkákban élen jár ugyan, de áruértékesítési tervében azonban lemaradás mutatkozik. Varga István, a megyei pártbizottság munkatársa a továbbképzés fontosságára hívta fel a párttagok figyelmét. Végül megválasztották a hét tagú vezetőséget. Élére ismét Laskai elvtárs került. A taggyűlés igazi munkaértekezlet volt; őszintén feltárta a község gazdasági és politikai életében tapasztalt hibákat, és helyesen szabta meg a pártszervezet soron következő feladatait Kihívás nélküli verseny Sok jót hallottam a két heresznyei tsz-brigád nemes vetélkedéséről, hajtott hát a kíváncsiság, hogy utánajárjak: hogyan folyik az a verseny, amely már annyi szenvedélyt korbácsolt fel a faluban. Az 1300 holdas határ egyik részében, egymáshoz közel dolgozik a két brigád. Kucz- kó- és Hasznics-brigád néven tartja számon őket a község közvéleménye — lévén az egyik brigádnak a vezetője Kuczkó József, a másiknak meg Hasznics István. A krumpliföld végén találtunk rá a Hasznics-brigád egyik csoportjára. Ebédszünetet tartanak. Szeretném az elején kiugratni a nyulat a bokorból. Ezért mindjárt a versenyre terelem a szót. — Nos hát, ez az a híres brigád, amelyről olyan sok jót hallottam? Most itt az alkalom, bizonyítsák be, hogy maguk járnak az élen — mondom egy kicsit számító hízelgéssel, hogy meglássam, milyen a hatás. A vita hevében: Kuczkó József brigádvezető és Pan- kász Ferencné, a másik brigád csapatvezetője. özv. Pápics Vendelné: »Kár a vita, egy a falu, egy az érdek.« — Meghiszem azit, mi mindenben előbbre vagyunk! — válaszolja az asszonyok »szóvivője«, Panlcászné, a csapat- vezető, aki láthatóan a leg- cserfesebb az asszonyok között. (Persze a tehetsége sem kisebb.) — Nem úgy van az — szól közbe Pápics Lajosné —, csak tegyék bele a másik brigádot az újságba, ők is dolgoznak. Hanern ez a megállapítás már nem találkozik mindenki egyetértésével, s megindul a vita közöttük, hogy mégis ki az első. Újra Pápicsnéé a szó. Kiegészíti, amit az előbb mondott. — Én különben sem narénykedj, hiszen száz körül jár az egységed. Szerencsém van, közben kerékpárján megérkezik hozzánk az előbb »szapult« ellen- brigád vezetője, Kuczkó József. Letelepszik közénk a huncut tekintetű, középkorú férfi, s folytatjuk a vitáit A brigád vezető nem ront rá az asszonyokra, hogy nincs igazuk, meg mit szapulják, bár mosolygásféle látszik szeme sarkában és szája szögletében, hangja határozott: — Bizonyítsák be! Heves alkudozás kezdődik arról, hogy melyik brigád fejezte be előbb a krumplisze- dést Az asszonyok kitartanak álláspontjuk mellett: — Hiszen mi ma már maguknak segítünk — vágják oda. Kuczkó ebbe nem akar belenyugodni: — Hozzunk egy öl pálcát s mérjük föl mindkét brigád területét — ajánlja —, meglátják, hegy a mienk lesz a több. — Maguk területre többet csináltak, többen is vannak, sorra mégis mienk az elsoseg — így az asszonyok. — Számra mi többen vagyunk, maguknál viszont több a fiatal! — veti ellen Kuczkó. — Meg aztán a gép is eltörött Hanem ez aztán kihozza ve. De nem hagyja magát: — A kendert mi csépeltük el előbb. — Ez nem igaz! — csattan* nak fel az asszonyok. Kuczkó Pankásznéhoz fordul segítségért: — Most mondja meg az igazat! Pápicsné akar igazságot termi: — Jóska, legyünk őszinték, mi elismerjük, hogy maguk fél órával előbb végeztek a kenderre], de maguk meg ismerjék el, hogy a krumplit mi szedtük föd előbb. Hasznics István brigádvezető: »Igazságosan értékeljenek bennünket«. Szorgalmasan dolgoznak a Kuczkó-brigád tagjai is. Ez a két fejőnő; ifj. Gelencsér Istvánné és Pápics Istvánná, mindennap kijár a mezőre a brigád többi asszonya aL gyón jórtathatom a számat — vélekedik —, beteg voltam, fájt a lábam, kevés az egységem. — Észreveszi, hogy jegyzem szavait, közbevág: — Jaj, ezt meg ne írja ám, mit szól a Lajos bácsi, hogy neki ilyen felesége van! — Az asz- szonyak: — Ugyan, ne szeaz imént még odaadott volna minden dicsőséget a másik brigádnak: — Jóska, amikor a maguk gépje eltörött, asszonyaik üldögéltek, mi meg kapát fogtunk, s szedtük a maguk krumpliját Ékre aztán nincs mit mondani, Kuczkó le van hengerel— Meg is lehet nézni a maguk rohammunkáját — vág vissza a brigádvezető, — épp ma hallottam a tanácsnál* hogy sok krumplit elhagylak. Ékre aztán felfortyannak az asszonyok: Hogy ők rúgd fel, hagyd ott munkát végeztek volna?! Elz aztán sértés! Meg aztán a tanácselnök csak ne beszéljen, senkije se dolgozik a közösben, pedig volna, aki jöhetne a családjukból, — he- veskednek. — Kuczkó elvtárs visszatereli a vitát: — Kérdem, mennyi bíbort csépelték maguk? Az asszonyok a kérdésre kérdéssel felelnek: — Kérdezzük, maguk menynyit gyűjtöttek össze? Kezd elmérgesedni a vita. Látja ezt a munkacsapat legidősebb tagja, a 62 éves Pápics Vendelné is. Megpróbálja leinteni őket — Kár a vita, gyerekeim. Egy a falu, egy az érdek — szó szerint így mondja —, a mienk az a termés, akármelyik brigádban van is. — S azt akarja mondani: ne vitatkozzunk, ki van előbbre, ki nem Pedig lenne értelme, sőt nagyon is szükség volna rá, hogy a vezetőség pártatlanul értékelje a két brigád versenyét, és igazságos ítéletével adjon számot: ki hol tart. Mert helyes, ha van versenyszellem a brigádok között. Varga József H. F.
