Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-16 / 219. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. szeptember fC LITÉLTEKKEL négyszemközt Néhány hét múlva becsukó­dik mögöttük a börtön kapuja, ma még szabadok. A lelkiisme­ret azonban vádol, az ítélet nyomasztóan hat, s hosszú éj­szakákon hallani vélik a cella ajtajának csikorgását. Óvatos közvetlenséggel be­szélek velük, egyenként és négyszemközt. Az indítékokat kutatom, a »magyarázatot«, amiért bűncselekményt követ­tek el, s azt, hogy mi a véle­ményük tettükről az ítélet után, a börtön előtt... — Megtanultam a leckét, higgye el, nagyon megtanul­tam. Megtörtén, és úgy érzem, őszintén mondta e szavakat Molnár Sándor, hangjában nyoma sem volt a méltatlan­kodásnak. Kár is volna, tette beigazolódott. Huszonhárom és fél ezer forint terheli lelkiis­meretét, zugirászat, hanyag­ság, hűtlen kezelés. Tanácstit­kár volt Magyaratádon, most két és fél évi börtön vár rá... — Miért áltassam magam? Bűnös vagyok* bűnhődnöm kell... — Mit csinált a pénzzel, mi­re kellett? — Nehéz válaszolni erre. Nem vittem haza semmit, egy fillért sem. Nem is vásároltam magamnak, a családnak sem. Eltűnt — Magától? — Nem úgy értem, felelős vagyok érte. Sokat voltam tá­vol, kiküldetésben, a munka csak maradt. És összekevere­dett minden, összekeveredett az illetménypénz a községfej­lesztéssel. Már nem tudtam, miből fizetek, a kiadásokat sem tudtam igazolni. Olyan káosz uralkodott, amiből egyszerűen nem lehetett kilátni. Nem volt erőm, hogy rendet teremtsek... — És jogtalanul nem került ki pénz a tanács kasszájából? — De igien. Én is tudtam róla, az elnök is, nem volt szándékunk sikkasztani. Min­dig azt mondtuk, majd vissza­tesszük. Aztán töbB és több hiányzott, már nem volt mi­ből kiegyenlíteni. — Mire költötték? — Erről nem szívesen be­szélek, hallgattam róla a bíró­ság előtt is. Most megmondom, de ne faggasson túlságosan — kellemetlen. Ittunk. Sokat it­tunk, vendégek jöttek, menteik, a keresetem kevés volt hoz­zá... — Értem, s ez nem akozott álmatlan éjszakát? — Sokat. De gyenge voltam, belátom... A beszélgetés előtt néztem a periratokat, tudom, hogy min­dent elmondott nekem. Csak egyet nem, egyetlenegyet: azt, hogy nemcsak a vendégeskedés vitte a pénzt, ivott ő maga is, sokat és mértéktelenül. Talán most sem hiszi, hogy az ital tette gyenge akaratúvá.. . Két és fél évi börtön az ára! Meg­érte? + * * — Bizony megbüntettek... Nepp János négygyerekes családapával a kert tövében beszélgetek, szégyenkezve vall. Valami megbánásféle is van hangjában, mégis azt mondja: lelki ismerete tiszta, így kellett cselekednie... — Volt szenem a télen, de csak 4 mázsa fát kaptam hoz­zá. Higgye el, nem a pénznél­küliség vitt rá... a két gye­rek. Betegen feküdtek, és el­fogyott a fa. Somodorban sze­rezni? Sár van, és különben is lehetetlen... Egy este kimen­tem az erdőbe, behoztam egy darabot. Valaki följelentett... — Természetesnek tartja, hogy így cselekedett? — Nem! Tudom, hogy bűn- cselekmény, azt is, hogy kicsi­ből lesz a nagy, s a büntetés kiszabásánál ezt is figyelembe veszik... Ö is elhallgatott valamit. Nem egy fát vágott ki, hanem ötöt. Megállapította a nyomo­zás. — Nem érdemeltem ezt, hi­szen el se tüzeltük ... Vissza­vitték. Nyolc hónap az összbünte- tés, mert hozzászámították a korábbi felfüggesztetteket is. Majdnem sírva, keseregve mondja: — Mi lesz a családdal, ha le kell ülnöm a büntetést? Nem lesz könnyű soruk. De előbb kellett volna meggon­dolni. És látok még valamit, ami ha nem is indítéka a bűn­cselekménynek, de valami kö­zié lehet hozzá Nepp János túlságosan gyakran változtatta munkahelyét. Igazán nincs szükség arra, hogy egy gépla­katos hol itt, hol ott tűnjék fel akár mint napszámos, akár mint cséplőmunkás vagy laka­tos. Megállapodhatott volna végre, s akkor több jut a csa­ládnak is... * • • — Piszkos, csibész világ! — átkozódott Kis Gál Gyula, a hentes, mielőtt hozzákezdett mandóká j ához. — Én kérem a 3. ukrán had­seregben szolgáltam, párttitkár is voltam, nekem ne mondják, hogy így meg úgy bűnös va­gyok. Bár hibáztam... szent­igaz... . Sorolta bűneit, és kommen­tárt fűzött hozzájuk. Sokszor elmondta már a bíróság előtt, megtanulta, lassan maga is el­hiszi, hogy úgy igaz, ahogy mondja... Tizenhatezer forint adótar­tozás. Motorját lezálogolták, de megkapta használatra. Lel- kiisrneretfurdalás nélkül el­adta ... Leltárhiányok a bala- tonfenyvesi üzletben, árurom­lás. hanyagság, népgazdasági kár, sikkasztás, 1 év és 2 hó­nap börtön várja ... — Azt mondják, aláírtam a nyilatkozatot, hogy zálogolták a motort. Emlékszem, aláír­tam valamit, de nem néztem meg mi az. Társadalmi tulaj­don az a motor? Én vettem, nem a társadalom. Igaz, ha­nyag voltam, mert nem csinál­tam mindenről papírt. Egy embernek meg adtam húst in­gyen. Megverte az isten az olyan üzletet, amelyik nem bír ki fél kiló húst. Figyelem ennek az ember­nek a gondolatmenetét, felfo­gását a legkülönbözőbb dol­gokról, s úgy érzem, hogy a börtön közelsége még nem ha­tott rá ... Szemlélete így fe­jeződik ki szavakban: — Tudja, háromféle ember van: egy, aki ült, egy, áld ül és egy, aki ülni fog... — Tehát ártatlannak érzi magát? — Azt nem mondom. Egy ki­csit hanyag voltam, lelkiisme­retlen. De ennyit nem érde­meltem, legföljebb pénzbünte­tést vagy hat hónap felfüg­gesztettet . „ — Túlságosan jóindulatú ön­magával szemben. És tulajdon­képpen mire kellett a pénz? — Nézze, volt egy nőm... gyerek is van tőle. Vettem ne­ki ajándékot, gyűrűket, nyak­láncot. De azt a pénzt hazul­ról hoztam, spórolt pénzem volt, vagy nem hiszi? Láthatta rajtam, hogy nem. S akkor azt mondta: — Tudja, van nekem jó ba­rátom a megyénél, meg aztán miért a mi képviselőnk az igazságügyminiszter ... Köz­ben azért be kell vonulnom, de majd csak segítenek rajtam... Igen, be kell »vonulnia«. Olyan természetesen mondta, mintha katonának indulna. És várja az elvtelen segítséget, amiben sohasem lesz része. Ez az ember még most sem látja, hogy mit követett el... , társadalmi tu­lajdon ellen vétőkkel beszél­tem négyszemközt. Az volt az érzésem, hogy mindegyikük csak a pénzt, egyéni érdekét látta és nem a társadalom va­gyonát. Italozás, felelőtlenség és nő. E három indíték irányi- tette ferde úton haladó léptei­ket, és most börtsnnel fizetnek érte. A szabadulás pillanatáig hosszú az út, és nehéz a ta­nulás. Mennyivel könnyebb és megaláztatástól mentes gon­dolkodni és mérlegelni cseleke­detünk előtt... Jávori Béla Szerelik a Szovjetunió első távolbalátó telefonberendezését 1 TAB KA j Kijevben felépült a tizenöt emé^ letes Moszkva Szálló. Itt szerelik^1 fel a Szovjetunió első Video tele-^t fonbereiidezését. Ez a találmány a v. televízió és a telefon előnyeit^ egyesíti, és lehetővé teszi, hogy előfizetek sok ezer kilométer tá-^ ningrád és Kijev gőzön épül ki. (MTI) Négy napig feküdt eszmélet­lenül a Darány és Középrigóc erdőben a Barcsi Fű- ön- eikö vetni* és három deci rummal egy do­bóz Sevenal tablettát vett be. Í Az esőtől a ruhája már teljesen megpenészesedett, és arcát ösz- ^szevissza csípték a szúnyogok* Tinire rátaláltak. Az orvosi vizs- Jsgálat szerint »szerencsésen«* , ... >mellhártya- és tüdőgyulladás­b a to n °L a ti ni? a' ’ San tí o r szüle lésének ^ sal aludta át a négy napot. A 15. évfordulója alkalmából az arc-> kaposvári kórházból mar gyo* képes bélyegsorozat újabb értékét>gyultan távozott az Öngyilkos­aiba ki. Az 1 forintos bélyeg munkásmozgalmi vezető arcképét e jeiou. ábrázolja. Az új bélyeg 1962. már­cius 31-ig használható fel postai küldemények bérmentesítésére. (MTI) Új arcképes bélyeget ad Id a posta Munkakerülőt ítélt el a bíróság Illés Istvánná Budapest, XVI. kerület,. Sárkány utca 34. sz. alatti lakost csavargás miatt 1950-ben hathónapi bör­tönre ítélte a bíróság. 1960- ban a Nagykanizsai Járásbíró­ság munkakerülés miatt öthó­napi börtönbüntetéssel sújtot­ta. Büntetésének letöltése után munkába helyezték, de Illés- né pár hét múlva otthagyta munkahelyét, és Somogybán próbált szerencsét. 1960. au­gusztusától ez év júniusáig megyénkben csavargót!. Szál­lásadóit mindenütt meglopta. Június 27-én letartóztatták. A Kaposvári Járásbíróság közveszélyes munkakerülés és lopás bűntette miatt egyévi börtönre és háromévi jogvesz­tésre ítélte Illés Istvánmét. Az ítélet nem jogerős. >A pékek nem idegesek Orvosok és statisztikusok azt állítják, hogy a pékek között a legritkább esetben találkozunk ideges emberekkel, idegbajos pékek pedig jóformán egyálta- . Ián nincsenek. ^ * * * Í A cián az egyik legveszedel­mesebb méreg. Kevesen tud­ják, hogy a gyümölcsökből fő- C zött pálinka is tartalmazza ezt Ca mérget. A MÉK böhönyei ki- Crendeltségének szeszfőzdéjében va közelmúltban új előkészítő ^.eljárást vezettek be, s elérték, vhogy a megengedettnél jóval ^kevesebb mérget tartalmaz az ^.általuk főzött szesz. A kísérle­ttek azt bizonyítják, hogy az t országban itt főzik a legkeve- >sebb ciánt tartalmazó pálinkát csömendi riső tagozatos tanulók Niklá- ra járnak isko­lába. Ütjükat megrövidítve a réten vágnak ötletes elriasztás Egy londoni házaspárnak ^ügyes ötlete támadt, amellyel parkírozó kocsijától elriasztja az esetleges tolvajokat. Vala­hányszor leállítják kocsijukat és eltávoznak, kívülről jói lát­hatóan az ülésre a londoni rendőrség »-Police Gazette« ne- . vű szakmai folyóiratát helye­it zik el. > • • • > Chicagóban automatizált SlUL turnt Uézd, Irénke, szőlő! Még az idén nem is ettem, gyere, vegyünk belőle — húzta barát­nőjét Erzsiké a zöld levelek közül kövéren előmosolygó sfőlőfürt felé. Karján megbil­lent a kis kosár, benne fű, a nyusziknak szedték. Délutáni szórakozás ez a kis séta, s itt a szőlőben, távol a falutól olyan jó füveit lehet találni... — Ne, nem szabad — sza­bódon Irénke, és határozottan megállt tisztes távolban a csá­bító, sokat ígérő szőlőtőtől. — Ez Éva nénié, szegény olyan egyedül van, nem szabad meg­lopni. A másik csodálkozva meg­torpant, makacsul homlokába hulló szöszt fürtjét hátrasimí­totta. — Miért? Csak egyet, csak egyetlenegyet! — fogta kö- nyörgőre a dolgot. — Nem és nem — jelentette ki határozottan Irénke, s ösz- szehúzott szemmel, felnőttes szigorral tekintett barátnőjére; a világért sem árulta volna el, hogy ő is megenné a szőlőt. — Nézz oáa, ott a ház, pont ide lehet látni, és Éva néni min­dig ott szokott üldögélni a pá­don ... Különben nem bánom, ha nagyon akarsz enni, beme­gyünk, és kérünk tőle. Jó? — s ötletétől felvillanyozódva húzta társát a ház felé. De aztán egykettőre lelassí­tották lépteiket. Szokatlan csönd volt, s az öreg zsúpos ház tenyérnyi ablakával, le­hulló vakolatával elhagyottnak látszott. A kis pad üresen gub­basztott az ajtó mellett. — Nem értem, mindig itt szokott ülni, olyan öreg már, nem megy sehová — súgta Irénke. Hirtelen valami szo­rongásfélét éreztek, olyat, mint mikor otthon egyedül marad­nak a sötét szobában. De ni, az ajtó félig nyitva, és belül­ről hangokat hallani — mi­lyen furcsa dünnyögés. Neki­iramodtak, kopogtak... A kis szobában az első pil­lanatokban nem láttak semmit. A különös dünnyögés ormom, a sarakból jön. Óvatosan lépked­nek előre, míg kitisztul min­den. Az öreg dunnák között viaszsárga arccal feküdt Éva néni. És a keze, jaj, mintha élettelen volna, úgy lógott az ágy szélén. Eres, bütykös, agyondolgozott kezek. A két gyerek rémülten nézett össze. — Csókolom, Éva néni! — köszöntek halkan. A fényét vesztett szemek egy pillanatra feléjük fordultak, valami álig felfogható sutto­gás csúszott Iá a cserepes aj­kak közül. — Szervusztok — aztán me­gint a dürmyögés, az a félelme­tes dünnyögés. Mit tetszik mondatni? «=* kockáztatta meg félénken Er­zsiké, és közelebb hajoltak. A megtestesült figyelem és féle­lem volt a két evetek, ahogy tágrameredt szemmel lesték az öregasszony szavait. — tátjátok, hát nem jött el, nem jött el, biztosan meghalt szegény, odalett... Én is el­megyek utána. Megborzongott a két gye­rek. — Nem, nem, Éva néni, ne tessék ilyet mondani. Mi azért jöttünk, hegy kérjünk egy fürt szőlőt, de így... — Enni. a — suttogta a sá­padt arc. — Még Éva néni sem evett? — feledkezett meg mindenről csodálkozva Erzsiké. A sárga arc nemet intett. ■— Régen nem ettem. . A kislányok döbbenten néz­tek maguk elé. Itt valami ért­hetetlen dolog történt: Éva néni... halál... régen nem evett — ezt gyorsan el kell mondani otthon. *— Hát... hát ... ékkor majd jövünk vissza — nyerte vissza először hangját Irénke. Csó­kolom! Könnyű szandálukőan nagy port verve rohantak a falu fe­lé. A kis kosarak ott csücsül­tek árván a roskatag ház előtt.. **» Az öregasszony behúzta az ajtót, nehogy bemenjen az az átkozott sok légy. Botjára tá­maszkodva leült szokott helyé­re, a kis padra. Messze néző tekintetével felölelt mindent: a még zölden pompázó szőlőt, az érett gyümölcsöt kínáló őszibarackfákat, az út poros, sárga szalagját, a barna hátu­kat mutogató szántóföldeket és a távoli falut. Tekintete a falunál időzött el. Közelről talán már sose látja, és nem látja az embereket sem, akik visszahozták az életbe. Csak az a két aranyos gyerek, az jön meg mindennap. Milyen kedvesen tudnak csevegni, mi­lyen jólesik látni őket! Mert aki eddig támogatta, segítette a testvére, az nem jön többet soha... De itt a falu. A mesz- sze révedé tekintet hirtelen megrebbent, közvetlen közelről felbukkant egy alak, és egye­nesen felé tartott. — Ni csak, ez a Gyuráné lesz — fürkészte Éva néni. — Jó ngpot, Éva néném! — köszöntötte az asszony zseb­kendőjével végigtörölve gyón-, győző homlokát. ■— Magának is, édes gyere-( kém! — Üldögél, üldögél? örülök,] hogy már ilyen jól van. Tudja,, halálra rémisztettek bennünket■ azok a gyerekek, de azért jó,, hogy betévedtek ide. — Drága bogaraim! Nekik< köszönhetek mindent. — Van még az élelemből,< amit felküldött a falu? — Van, gyerekem, köszönöm< szépen! — Pedig most én is hoztam.,' és ezt az asszonyok, a nőta­nács küldte magának. Ezután' minden héten mi hozunk ke­nyeret. Az öregasszony arca megre­megett, hangtalanul mozgott a' szája. Ekkora öröm, ekkora jó-' indulat! — Nem kell hálálkodni, Éva t néni. Inkább pakoljunk ki,, mert sietős a dolgom, megyek< szénát gyűjteni. — Sose tudom én ezt már'' meghálálni a falunak. Mondja meg ott lent, hogy köszönöm,, mindenkinek köszönöm! filmszínházat nyitottak meg. A ^látogató pénzt dob az automa- s tába, és megkapja belépője­gyét. Ezek a jegyek olyanok, .mint a könyvelési. kartotékok. Az üléseknél van egy nyílás, ide kell a jegyet bedugni, és csak azután csapódik le a szék támlája. Ebben a moziban nin­csenek pénztárosnők és jegy- szedők. • • • Ä japán parlament terem» s.szolgái a következő levelet in­tézték az országgyűlés elnöké­ihez: »Mindeddig zokszó nél- ikül teljesítettük kötelességün­kkel. De most már az életün­ket kockáztatjuk. Ezért jobb­énak véljük a sztrájkot az áj­ulandó életveszélynél.« • • * Az egyik kongói tájszólásban fa fehér ember megjelölése: í»Dzsola felca feka.« Azt jelen­íti: denevér, amely csapong 5anélkül, hogy tudná, hova re- ípül... • * » Az TI Paese című haladó ró- 'mai lap csütörtöki számában 'megkezdte munkatársa, Guido "Quaranta cikksorozatának köz­lését. A lap tudósítója tíz na- 'pot töltött Magyarországon. *Az első riportban az újságíró [a magyar olvasóközönségről [számol be, és elmondja, hogy Quasimodo nevét jól ismerik Budapesten. Az olasz széppró­za jelentős sikereként említi, hogy két nap alatt hétezer [példányt adtak el Lampedusa ►Párduc« című regényéből, de ,hangsúlyozza, hogy az olasz [irodalomnak az említett műve- ,ken kívül is igen nagy híre ,van Magyarországon, és széles- ,körű olvasottságnak örvend. Somogyi Népf&p Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyeS Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár* Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, * , r. Latinka s. u. Z. Telefon 15-16. így történt... Eva nem may. Felelős kiadó: wirth Lajos. is él. Mindennap ott üldögél ÜT Készült a Somogy megyei Nyomda- kis pádon, öreg tekintete ezer-y^1 pari vállalat kaposvári üzemében. szer végigsimogatja a falut,’ mely gondját viseli, testvére’ helyett testvére lett... Vörös Márta < Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. V.: László Tibor) s Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postabivst''okuál és postáskézbesítőknél. ' Előfizetési díj egy hónapra 11 tfc

Next

/
Thumbnails
Contents