Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

▼asámaji, 1961. szeptember

KÉRŐBEN

(Folytatás az 5. oldalról.)

volt! Mert kérném tisztelettel, ebben a beosztásban nincs fantázia. Tetszik tudni, egyedül miben var> még üzlet a szakmában? A gebinben! Abban még van valami, ha meggazdagodni nem lehet is belőle, a mindennapit be lehet keresni.

— Ügyes ember maga, Elemér — ragyog az asszony, és fehér bort tölt a vendégnek.

— Ne tessék dicsérni. Amint említettem, szorgalom kell hozzá, semmi más. No meg egy csipetnyi szimat — moso- lyodik ed, majd hirtelen komolyra, szinte hivatalosra fordítja a szót:

— Ha szabadna a tárgyra térnem, mégpedig mindjárt a közepébe. Kilátásban van ugyanis egy nagyszerű, kétszemélyes gebin, nem is olyan messze. A helyet azonban igen sürgősen, még a jövő hét végén el kell foglalni.

Pillanatnyi szünetet tart, idegesen rágyújt.

— Szóval itt az összefüggés, amit bátorkodtam említeni már. Ne tessék tolakodásnak

— Persze az ember életében vannak esetek, amikor, ugye,

amikor nem mindig megy úgy. mint elképzeli, de hát, istenkém, végeredményben nem is a forma a lényeg, ugye, kislányom, te sohasem adtál az ilyesmire — dadog vörösen az asszony.

— Ha úgy tetszik. kérném tisztelettel, nem kell azonnal válaszolni. Holnap délig, legkésőbb. Estig kell ugyanis megtelefonálnom az eredményt, hogy vállalom-e a ge_ bínességet. Említettem, villám van, közvetlen a parton, kényelmesen be van rendezve... Még egy-lkét év, a gebint úgyis megszüntetik, aztán Emm-js- kának nem is kell dolgozni ... Csak a háztartást, ugyebár..:

A mama idegesen pislog lányára. Aztán hirtelen túláradó kedvességgel kínálja borral, szendviccsel a férfit. Timka kartárs azonban hűvösen és röviden visszautasítja.

Végre megszólal láJiy.

Igyekszik nyugodtan közölni a beszélgetés alatt pontosan megfogalmazott mondatokat, hangja így is remeg, enyhén fátyolos:

— Ne haragudjék, Tinka kartárs, de keressen mást feleségnek. Aki nagyobb üzleti érzékkel rendelkezik, mint én.

A férfi elsápad.

— Szóval... magyarul azt mondják erre: kosár. Köszönöm. Bocsánatot kérek és a legteljesebb diszkréciót az elmondottakról. Viszontlátásra.

Gyorsain meghajol, és kíséretet sem várva kásáét Még hallani, hogy szalad le a lépcsőn, csattan a kisajtó is, aztán csönd lesz.

Az anya lépne utána. Lánya azonban erőteljesen rászól, erre visszahanyatlik a fotelba. Tehetetlensége sírásba fullad.

Emma gépiesen az asztalt kezdi letakarítani, mintha az volna most a legfontosabb, a bűzlő hamutálcát, szendvicsek, sütemények maradékát, a cukrosán ragadó likőröspoharakat.

A kultúra virágzása Bulgáriában

venni, sem a jó modor hiányának felróni, hogy ilyen rövid idő múltán hozakodom elő az ilyesmivel, de hát ón Em- muskót nem néhány napja ismertem meg, régóta tetszik nekem, hogy úgy mondjam, roppant szimpatikus. Rossz kifejezés. Miit kerteljek? Beleszerettem. Még egyszer hangsúlyozom, tudom, nem illik a mai világban _sem ilyen gyorsan kérőbe jönni, de engem sürget az idő, amint már bátorkodtam megjegyezni. Röviden: szeretném feleségül kérni Emmuskét.

Az utolsó .mondatnál feláll, egy kissé szertartásosan meghajol, és így vér a válaszra.

A mama lányára néz, mondaná neki, hogy szóljon már, csak tekintene föl, hogy inthetne a szemével, bökje már ki az igent, vagy szóljon valamit, mindegjj^jtkármit, ne volna ez a kínos csönd, rettenetes, Elemér még visszalép, jaj, már mintha órák teltek volna el az utolsó mondat elhangzása óta

A férfi egy kissé bizonytalanul vibráló hangja tjiri meg ismét a zavart csöndet:

— Kérem, én őszintén feltártam a helyzetemet, mint olyan családnak, aki maga is kereskedő volt, értette a szakmáját, a vele járó gondok rt, lehetőségeket. Másnak nem is mondtam volna el mindezt, nem bátorkodtam volna egyébként ilyen bizalmas közléseket, ugyebár..: Persze, tudom, váratlan volt szándékom bejelentése .: .

A bolgár kultúra fejlődésében valódi forradalom ment végbe. Néhány esztendő alatt megszűnt az Írástudatlanság. Százával nyíltak meg az új oktatási intézmények} erősen megnövekedett a tanulók száma. Felnövekedtek a nagy képzettségű szakkáderek. Szélté- ben-hosszában virágzik a tudomány, az irodalom, a művészet. Bulgáriát ma már a fejlett kultúrájú országok közé sorolják.

* * *

Az országban 12 állami szimfonikus zenekar, 5 állami ének- és táncegyüttes, 4 öntevékeny operaegyüttes, 60 öntevékeny operettegyüttes, 52 balettiskola, több mint 200 zeneiskola működik.

* * *

A Bolgár Népköztársaság állami költségvetése 1961-ben közoktatási és kulturális célokra 2 393 millió lévát irányoz elő.

...

A bolgár filmesek csupán 1960-ban 187 új filmet, köztük 10 játékfilmet, 8 rajzfilmet, 32 népszerű-tudományos filmet készítettek.

• * *

Bulgáriában minden tízezer lakosra 75 diák jut, míg Görögországban .26, Angliában 20, Törökországban pedig 10,4.

Az országban 5877 általános iskolát, 236 szakiskolát, több

mint 330 technikumot, 20 főiskolát (ősszel további 3 nyílik meg), és 18 nem teljes főiskolai képzettséget nyújtó oktatási intézményt tartanak nyilván.

• * •

"A »Csillagok-« című bolgár film a nemzetközi filmfesztiválon 4 első díjat kapott, az 1960-ban készült »Milyen fiatalok voltunk« című játékfilmet az idei moszkvai nemzetközi filmfesztiválon első díjjal és aranyéremmel tüntették ki. Ugyanezen a filmfesztiválon egy bolgár dokumentumfilm is ezüstérmet kapott.

* • *

A népgazdaságban jelenleg 92 600 főiskolai és 164 607 középiskolai végzettségű szakember dolgozik, s közülük csupán 18 százalék szerezte meg képzettségét a népi hatalom megteremtése előtt.

« * *

1960-ban az országban 26 418 400 példányszámban adtak ki könyveket, szemben az 1945. évi 9 milliós példányszámmal. Jelenleg minden bolgár lakosra 4 könyv jut.

* * *

Az államai színházak szánta az 1939. évi 13-ról 46-ra emelkedett. Közöttük 36 drámai színházat, 5 operát és 4 bábszínházát találunk. A filmszínházak száma az 1944. évi 165- ről 1959-ben 1400-ra emelkedett.

A PINCIO ROMÁBAN

(A Hippi-Rónai

Múzeum Va- szary-emlékkl- állitásának anyagából.)

HÁROM ŐSZI

Zalai költők írásai

VERS

A verskötetekről megemlékezik a kritika; a kötet állomás azon a hosszú, bonyodalmas életúton, amit bebarangol a költő, olykor töretlen szárnyalással, gyakran buktatókkal telítve. A magányos, egy-egy újságban megjelenő költeményt legföljebb a szerző fiókja őrzi, hogy időközben a sárguló lapok fölé hajolhasson vigasztalásul s erőt merítve az elkövetkezőkhöz. Persze a szép verseket szívesen teszi könyvei közé az irodalomkedvelő is, hogy idők múltával újra megszeresse őket.

Káldi János »Bőség«, Fürtös Gusztáv »Esős unalom délutánján«, Lázár Tibor »Mindörökre« című versét olvasgattam a napokban egy-két megsárgult és új Zalai Hírlapban, s mert volt bennük valami egy tőről fakadó rokonság, szépség, ahogy elnéztem őket, szinte követelték, hogy írjak róluk.

a fák, az esőben zúgó harangsző mögé bújtatja a munkája után megpihenő embert:

»Egész nap esett, megázott az út, a fák poros zöldje, fújt a szél, megázott a szél Is, zúgott a harang, megázott a harangszó Is, megázott a kedvünk, és így szóltunk egymáshoz e felhőkön jött vasárnapon: »Mit csináljunk?« Alig beszéltünk, s a szó nem szállt magasra, tévelygőn röpködött, mint ázott madár, mely menedéket keres.. .4

Három őszi vers. Káldi János versében »fonott kosárral a kezében« lépdel a lány* föl, föl a hegyre, ahol a szőlőfürtök »szeptember arany csengettyűi«. Lázár Tibor vallomása a »Szavak nélkül mondom el, hogy mennyire szeretlek« indításhoz tér vissza a záró sorokban, mintegy tanúságot téve a költő formakészségéről is.

Három őszi vers. A James-i szabadversok sohasem kései virágzásai szeliden hömpölygő soraikkal, melyekben hangot talál magának a táj, s szinte észrevétlenül — annyira egyszerűen és közvetlenül — az ember:

\ . .0, legyek tízszeres erős a hallgatásban, mint az a hegyi patak, mely sziklát ölel, s lecsendesül folyóba érve, hol hold-ív lesz szemöldököd, és pillád éji sátra árnyékot vet a hold csillogó ezüst kezére.. .«

(Lázár Tibor: Mindörökre.)

»Nézd a szőlőhegy lassú vonulatát, amint föl- és alászáll.

Csupa sárga tűz most, szinte sírnak az agak

a lángban,

ahogy húzza őket földig az alma, a körte...«

(Káldi János: Bőség.)

Fürtös Gusztáv az esős Őszi délutánok csöndes nyugtalanságáról szól, s a megázott utcák,

»Szavak nélkül mondtam, apró sóhajokba kötve, s bár te egyre távolodsz, de szemed szürke tükre bennem hullámzik partot érve mindig, örökre.«

S míg Lázár a Kedves személyes közelségét formálja meg, Fürtös záró soraiban őszinte“ férfisóvárgássá szépül az egyszerű ének:

»Lányok nevettek el mellettünk, esernyőjükön fénylett az este, s lépteikben ott ringott sóvárgása ázott szívünknek, de mi csak kószáltunk unottan tovább « olyanok voltunk, mint ázott levelek, melyeket már eldobtak; a fák.«

Három őszi vers. Igaz, nem szólnak köznapi problémáinkról: országos örömeinkről, gondjainkról, de szépek, és olyan költők írásai, akik készek — az eddigi példák is mutatják — legmaibb dolgainkról is vallani.

B. J.

^ßöLyiuh . /Hihahf kiaatalai

Öt esztendeje kezdődött ez vezi —, de mégiscsak köd a a köznapi történet, még ötven- köd, s golyó a golyó, bárkit le- haában. teríthet a. faluszéli sötétben.

... Gondtelten lépkedett Mert itt laknak Mihályék a haza a tanácsházáról Polyvás temető mögött, a község leg- Mihály. Vége felé járt a de- szélén. Hiába tanácselnök már cember, mégis mintha az ősz ötödik éve, s hiába volt azelőtt tovább nyújtózott volna a kel- lakatos évekig, mind ez ideig léténél, köd terpeszkedett a fő- nem húzódtak be a központba, utcán, » Polyvásnak sűrűn kel- Noha a felesége régóta riman- lett a torkát köszörülnie. Ez a. kodik. Rendes asszony, három krákogás mindig kiújult nyír- gyereket szült neki, s tiszteskos időben. Talán a közelgő séggel gondozza mindnyáju- dsztmát jelzi. Két nagybátyja kát. De ebben Polyvás vala- is abban halt meg, ő tán a haj- hogy mindig megátalkodott landóságot örökölte. Bár ő zö- volt. Csöndes természet, de ha műk s vastag nyakú, az anyja kell, konok, mint az öklelni fajtája. kész bika, amelyik támasznak

Különben is nagy a kilátás hányja a lábát, s nem enged, arra, hogy nem asztmában hal Makacs maradt, hiába sírta ki meg. Egy dörrenés a sötétből, szemét az asszony. .. .Neki nyúlós köd mögül — és be- senki se hánytorgassa, hogy fejezte. A tanácselnökséget is, kihasználta hatalmát, s beült a három gyerek nevelését is. a falu közepébe páváskodni.

Nem ideggyengeség kavar- Jelenleg persze megnyugta- tatjá fejében ezeket a gondo- több volna, ha nem kellene a latokat, hanem a tényleges homályló gödröket ugrálni. Ha helyzet. Biztos híre jött, hogy hazamenet csupán át kéne lép- a szomszédos nagyközség ta- ni a hivatalból az utca másik nyái között titokban fegyvert oldalára. Mindegy, ha túljut a osztogattak tegnapelőtt. Az- temetőn, már odafehérlik a nap este géppisztolycsővel ko- kis ház, s szinte otthon van... cogtatták meg a tanácsháza — Állj! ablakát. Hárman ugranak elé a sö— Gyere ki, ha mersz! tétből, s valamit ráemelnek.

Mire odakapta volna a fe- Lehet, hogy csak ásót, lehet, jét, addigra már elszeleltek a hogy pusjcát. Nincs idő latol- hangoskodók, a köd fél perc gatni. Fakzsebéből elő a pisz- alatt betakarta valamennyit... tolyt, s hármat háromfelé A hangjuk éretlen suhahc- ereszt belőle. Egyelőre csak hangnak tűnt: menekülő hűli- melléjük, minek az embervért gánok hergelik őket. ontani. Csak ha muszáj.

Persze a karhatalom se a Azok káromkodnak, ugranáját tátja — Polyvás is szer» nak, s futnak döbőgve. Mihály

megéred, hogy egyszer senki se fogad a házadba. Még a kutyád se marad itt, az is megutál.

föléjük ereszt még kettőt, az- Kemény szavak voltak, gon- tán elhal a dobogás. Csönd dolkodott is rajtuk Polyvás lesz, üres csönd, csak a ku- Mihály. Sokat, de nem eleget, tyák vonítanák fel. Az övék is, Egyik este csakugyan üresen a Kezes, mintha nyúzná vala- fogadta a ház, s olyan sivár ki. Egy perc, és nyargal is volt minden zuga, hogy át kel- már a kutya, s nyomában si- tett menni a szomszéd község- koltozva, szál blúzban, ken- be apósához. Ott nagy födő nélkül az asszony. Fél óráig gadással fogadta meg az asz- se csitul a zokogása, amíg a szonynak, hogy soha többé hátát melengeti tenyerével nem vállal hivatalt.

Mihály. Karikásodó szemét Ötvenkét májusától hagyta Mihályéba mélyeszti, aztán el- ott a tanácselnöki széket, s taszítja magától az embert, s TÜZEP-telepvezetö lett a faparázsló gyűlölettel mondja, Inban. Persze olyan telepveze- ahogy még sohse beszélt: tő, hogy ő fuvarozott, ő blok— Ha még egyszer vissza- költ, ö lapátolta a szenet a temész abba az átok tanácshá- lep udvarán. Jellegzetes, olaj- zába, én a szüléimhez költő- foltos overálljában cipekedett, zök. Viszem mind a hármat. merte a tűzrevalót a falusiakS rá se nézve az urára in- nak, akiknek első embere volt dúl vissza a házba. A gyere- azelőtt.

kekhez. Ebben a jól ismert overállS hiába fogták el pár nap ban ment a tárgyalásra is,

múlva a támadókat, hasztalan ahol a három megbilincselt

bilincselték meg őket, Poly- támadóval kellett farkassze- vásné makacsul kitartott a met nézni. Mikor szót kapott, decemberi mondásánál. Kibon- mindenki elámult. A csöndes, tóttá a haját, megmutatta, szófukar ember nagy indulatmilyen ijesztően őszül novem- tál beszélt. Védte a három bi- ber óta. > lincseset, akik kicsi híján a

— Nagyon szerettelek, Mi- gyilkosai voltak. Tüzesen

hály, jól tudod, de ha tovább- magyarázta, milyen lecke lesz ra is hivatalt vállalsz, és nem ennek a három felbujtogatott a kezed munkája után élsz, szegényparaszt-fiúnak, ha meg- mint más rendes ember, ha- bocsátanak nekik. Föímentésü- nem örökké a félelemmel ölsz két kérte.

engem meg a gyerekeidet, itt S mikor a bilincs lekerült a

hagylak, ez szent. Az egészsé- három támadó csuklójáról, gedet, az életedet áldozod eze- Polyvás Mihály alig tudott kért az aljasokért — és ez a szabadulni tőlük. A kezét köszönet?! Gondolkozz, amíg akarták mindenáron megcső- nem késő. Mert ha nem ha- kölni, s nem szégyelltek a gyod abba a politikát, bizony könnyet

Hovatovább négy esztendeje már ennek. December van most is, épp olyan nyúlós, ködös az idő, mint annak idején. Tárva-nyitva a híres gyümölcstermelő falu művelődési hámnak mindhárom bejarata. Az emberek tömötten állják el a bejáratokat, sőt a járdára is jutott belőlük. Dugig telt a nagy terem. Alakuló közgyűlését tartja az új termelőszövetkezet. A nevében már megállapodtak, kifejező, tetszik az embereknek: »>Homokgyöngye.« Hanem az elnök személyében már nem tudnak megegyezni. Akármelyik nevet mondják is be, elégedetlen moraj mindegyik után akad. A gyűlést vezető tanácselnök idegesen próbál rendet teremteni. Ez bizony nem gyári gyűlés, mindenki egyszerre pove- dál.

— Legyen az elnök Polyvás Mihály! — kiáltja valaki a zűrzavarban. Percnyi néma csend, aztán kitör a zaj. Egetverő helyeslés.

— Emberek! — ugrik fel valaki, s kézzel-lábbal hadonászik. — Derék ember ez a Polyvás, de hát vasmunkás, kapavágásnyi földje sincs. Belépési nyilatkozatot se írt alá, mit kezdjünk vele?

— Azt, hogy mindenki becsüli, köztünk élt, itt nőtt fel, ért a gyümölcshöz is meg az emberekhez is!

— Polyvás!

— Éljen Polyvás!

— Polyvás Mihály vagy senki más!

Nincs egyéb kiút négytagú küldöttséget állítanak össze. A

gyűlés csöndben várakozik, várja Polyvás Mihályt.

Polyvás szenet lökdös lefelé a stráfkocsiról, most jött a szerelvény, gürgős a beszállítás — kelletlenül koszolódik le, hogy eléálljon a négy küldöttnek.

Azok nem sokat törődnek a mérgével, hiába mondja, hogy neki hagyjanak békét, közrekapják s cipelik. Polyvás Mihály azon kormosán, szénporos kézzel az emberek elé áll a nagy csöndben. All némán a kopott overállban, s mikor a tanácselnök a nép kívánságát hirdeti, se szól. Pedig a tanácselnök szava után az egész terem felugrik, s olyan -éljen« csattan, amilyen még képvise- lőválasztáskar se, soha.

Aztán csönd lesz megint, s Polyvás Mihály még mindig nem szól. Csak krákog néhányat. Lassan mégis elindul az emelvény felé.

Valaki sikoltozva tör utat magának a bejáratnál. Az emberek félrehúzódnak, az elka- rikásodott szemű asszony meg zokogva veti magát Polyvás elé:

— Ne! Ne! Megfogadtad! Nem teheted velünk! Nem vállalhatod!

Polyvás Mihály fölemeli. Az szorosan karolja a nyakát, és sir megállíthatatlanul.

Polyvás Mihály kézen 'ogva viszi az emelvényre. S végre megszólal. Nem program beszédet tart, egyetlen mondatot szól csupán, azt is nagyon csöndesen, mégis mindenki megérti a nagy teremben:

— Ennek már így kell lenni, Erzsi.

Dér Endn