Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

Vasárnap, 1961. szeptember 10.

SOMOGYI NÉPLAP

könyvet vett kezébe. Nagy- “ uZßTVUSZ, anyu — vi- szerű regényt olvasott, az harzik be Emmuska az előszó- Egy asszony életét, különben bába. Aktatáskáját egy székre ő is kézimunkázni szokott dobja, anyját sebtében meg- ilyenkor, de most annyira iz- csókolja, és rohan a szobába át- gáttá a szerencsétlen asszony öltözni. Hallani a szekrényajtó sorsa.

nyikorgását, majd kattanó be- Anyja azonban sokáig nem csukódását. tudott kellően figyelni mun— Tudod, mi újság, anyu? — kájára. Végre egy kérő, aki

kiabál ki a lány a szobából jóképű is, gazdag is — motor- diadalmasan. kerékpárja, villája van —,

— Talán kérőd akadt. harminckét éves, valahogy ezt

— Ördögöd van. Honnan tu- is éppen tegnap kérdezte a

dód? — Persze nem kérőm, főkönyvelőtől, amikor előjött csak úgy közelít valaki. Tu- a szó a rehabilitálásáról, mint- dod, nem lehet mindjárt fejjel ha csak érezte volna, hogy falnak rohanni. rövidesen szükség lesz az

Az utolsó szavakat már a ilyesféle adatra. Egyébként is konyhában mondja, ahogy pon- egy pénztárosnak mindent gyolájának alját gombolja be. kell tudni, hiszen a boltban Anyja egy pillanatra abba- sokan megfordulnak, kérdez- hagyja a vacsorakészítést, Iá- nek is, mondanak is sok min- nyára vet büszke tekintetet, dent

gyönyörködik vékony, mégis _ Szegé Jó ád ha tad.

formás, telt alakjában, fekete, ná micsoda ^erencséd kí_ hosszú hajában; tartása égé- nálko2ik _ töri a csen_

szén az apjae, o volt ilyen det

egyenes, szép szál ember még ' .

idősebb korában is. A haját is ^ n<;m & gyei, beletetőle örökölte. Olyan szép így, metkezik a könyvbe. Ilyenkor fényes-feketén leomolva csak- ls íabat csaknem

nem a háta közepéig, bár t°a°tt kaSomogyi Károly;

rosszékbe, homlokát megtámasztja, azért is, hogy ne lásson mást, csak a betűket, és teljesen átadja magát a cselekmény sodrának. Tudja ezt telne benn- az anyía 1S- Vár tehát, talán az eev szem ha a feAezet végére ér, szót

Egy kis idő múlva Emma

kedhet. Elég baj volt lányá- neiy- Val az »egyéb« származása miatt.

Ogysem

nem divat, de rábeszélte, hogy viselje csak ilyen hosszan.

Kislányosan bájossá teszi ez a frizura, alig látszik húszévesnek. Szegény apja,, ha látná, mennyi öröme

úgy szerette ezt az egy szem v<=?e

lányát, mint az életét. Talán lehet valtani vele- még annál is jobban. Jaj, csakhogy ilyen hírrel jött ha- fölkel vizet inni. És már hall- za! Hányszor várta már ezt a ja is:

bejelentést, úgy szégyellte, — Mondom, szegény apád hogy ilyen csinos, j óravaló mindig ilyen vőről álmodott, lány nem tud férjhez menni. Akiben van üzleti érzék, ke- Mert egy lány húsz év után reskedői szellem, és tud élni már úgy érzi, hogy vénlány, a lehetőségekkel. Mint Ele- ha ő maga nem is, de az any- mér.

ja föltétien. Bizony, mit ta- Maga sem vette észre ho- gadja, türelmetlen volt, hogy gyan váltott át keresztnévre, senkinek sem akadt meg a csak utóiag döbbent meg egy szeme komoly szándékkal kiesit a megszólításon Mintha Emmuskán No, végre! már... De olyan finom hangVajon ki lehet ebben a falu- zású, egyáltalán nem minden- ban, ahol alig akad partiké- napias neve van, mint ami- pes fiatalember; ha tőle kér- iyen a János meg a József_ deznék meg, bizony azt állí- pedig parasztgyerek Mindegy tana, nincs is olyan, akihez ezen majd túlteszi magát va- szivesen adna lányát. Siet is lahogy, a fiataloknak meg a kérdéssel, mert ez a huncut előnyükre is válik hogy a lány nem mondaná ám meg, férj földműves ősökkel dicse- csak játszadozik vele. ■ — Aztán kicsoda? beli?

— Nem érdekes. úgysem Megjegyzése most sem tamegyek hozza. Iáit válaszra, és tudta, hogy

Az asszony a konyhaszek- nem is lehet Emmából még rényben keres valamit, de a egy hangot sem kicsikarni, válaszra fölegyenesedik, és amíg a könyv a kezében van. bevágja az ajtaját. A horgolótű ritmikus mozgá— Már megint szelesked«c! sara csa,k reflexszerűen ügyel- " Mikor jön meg az eszed, te!? ve szövögeti elképzeléseit,

Mire vársz? Maholnap hu- hogyan rendezteti majd be a szonöt éves leszel, vénlánynak konyhát, természetesen teljecsúfolnak, örökké pártában sen gépesítve, bevezetik a vi- akai-sz maradni? z^'í a lakásba, villanyboylert a

— Arról szó sincs, anyu- fürdőszobába, esetleg ki is lekérni De ehhez az udvarlóm- bővíteni a hazat még

hoz nem megyek hozzá, ß? szobával, üveges verandát Egyébként hülyeség róla be- , ez mar u,gyis , régi'

szólni, hisz meg sem kért, és , f,ya’ a hentest is_ újítani hogy megvárt az irodában , ene> faragott kőoszlopok - meg hazakisért, igazán nem . ’ a szomszédék

jelent semmit. Igaz? csináltattak.

Az anya egyszerre elkesere- 'F}z °ra, ß elmúlt, amikor dett. Hogyne, mikor már úgy fa-an]( .al£t ■ úgy látszik, a hitte, megállapodik valakinél £ Jézet vegere ért , és lefek- a lány, hiszen többen legyes- veshez készülődött, kedtek már körülötte, révbe — Apádnak egy vágya volt. jut, családot alapít, és itt meg Nem az, hogy motort vegyen is férnének, mert azért egye- vagy villát, szőlőt, egyebet, dűl ő sem szeretne maradni, hiszen ezt a házat is csak De talán még nincs elveszve részletre tudta megvásárolni minden. Bár ez a gyerek min- negyvennyolcban, igen sze- dig olyan makacs volt, lehet, lencsés vétel volt, hanem éle- hogy most is megköti magát, te célja, minden álma üzleté— Te, ne húzd az idegei- aek felvirágoztatása, bővítése.,

met, mondd már meg, kiről Ha megannyi pénze lett volvan szó! ?a- azt » újra meg újra a

— A Tinka kartársról! No, -volt0^V°lna' E,Z lost már. azt hiszem, te isle- ai*. i.- ,, y ’ amlg cf a*^

élt, inkább megvont magától minden szórakozást, kényel- í met. Szóval nem sikerült.

Tinka kartars? Hm.’ Erre Mindegy. Kenyér van a kenem is gondolt. zünkben, sikerült bejutnod

Nem szól mindjárt, zsírt irodába, ez is tiszta szerencse

1 '1 1- _ 1

__________i:„ or, t: 1.1_____, *

h

oltpontról. Beteges is volt. Azért számította, hogy benősül hozzánk 'valaki, de feltétlen kereskedő, aztán majd együtt, mozgékony, fiatal erővel mi mindent tudnának véghezvinni! piyasvalakire gondolt, mint Elemér.

— Ugyan, anya!

— Idefigyelj! Gyerek vagy te még, kislányom, nem érted, mit jelent jómódban élni, nem krajcároskodni! Elemérnek motorja van, mégpedig külföldi, egy villája Lellén, és a fene tudja, mennyi készpénze.

— Azt hiszem, annak jelentős része elment a rehabilitálásra.

tés a munkahelyre, j délben ebéd együtt a szövetkezeti vendéglőben, este vacsotraké- szítés, foglalatosság a ház körül, a kiskertben, kismosás, vasalás, kézimunka. Mégis valahogy szótlanabbak mindketten. Elmaradtak az apró pletykák, jelentéktelen esetek boncolgatása vacsora után, és csak az öreg vekker nekinekilóduló, majd megtorpanó ketyegése jelentett némi zajt kézimunkázásuk közben.

A negyedik nap estéjén a lány a szokottnál is' csöndesebb volt, maga elé meredve ült sokáig, látszott rajt, hogy valami nagyon bántja. A vacsorát is alig kóstolta meg, és

BŐSZ JENŐ:

SZEPTEMBERI VERS

TeHntetemnek már-már súlya lesz, de megvigasztal téged is majd az este, — szemed lehajtod kövekre hulló átázott levelekre.

Ne szólj, —

az ágak sem beszélnek, —

kötözik némán szeptember koszorúit;

megyek, —

az égen három vadgalamb úszik. —

Az égen három vadgalamb úszik, — annyira mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, ha gondjaimat eltaszítod, — ha nincs, ki útjaim kövesse.

Figyeled, ősz jön.

Ne szólj,

ősszel az utak sem beszélnek, — távolodva zöldbe nyúló mezőkön valahol mégis összeérnek.

BENCZE JÓZSEF:

RÉTI PIHENÉS

Ott ül kint a nyár az ég alján, szénát a szél felborzolt, körülöttünk toporog az árnyék, s mire dél jön, nyakát kitöri.

Kibontja fényszirmát az ég, virít az édes kis lombkosár, csókkal odaajánl ja üdvét a gyermekláncfű-ékszerű táj.

Fáradt karral alszik a kasza, mintha az élet csatát vesztene, mennyi eltört test szuszog, s lomha szivembe nógat e zene.

Boglyák zengnek a gajcsi mezőben, felettük egy kis ág kandikál,

•a széltől óvja a sarjúi tornyot, hegyén veresbegy szundikál.

most már, azt hiszem, te is leveszed az ügyet a napirendről.

bekapcsolja és ez a szövetkezet nem Csak azután rossz cég, megbecsülik az em- véleményét, bért. De legalább az ilyen ember közeledését ne utasítsd Tinka vissza, kislányom, hiszen főrossz nyeremény ez az Elemér, más összetenné a kezét, ha ilyen

tesz egy lábasba, a villanyfőzőt. fogalmazza meg így is óvatosan:

— Végeredményben kartárs nem is olyan

parti. Mi bajod vele? , . — —

— Mi? Börtönviselt ember, És nefm,is

,, , , lehet válogatni ebben a falu— Rehabilitálták. Túlkapás ban, ha még oly nagy is —

volt, megmondták, papíron ki , ..

is adták neki, tudom, sok hu- Kls ~ szint« k»

zavona után a múlt héten nyergesre fogta a dolgot —, kapta kézhez az erkölcsi bi- tekintsd legalább apád emlé- zonyítványát, és sehol sem lesz két!

feltüntetve, hogy büntetett előéletű.

De mindenki tudja. Kü

— Apám is a becsületes utat szerette, a tiszta üzletet,

lönben is hagyjuk az egészet, az®rt nem gazdagodott meg.

nem érdekel. Nem gondoltam, hogy ilyen komolyan veszed, kár is volt megmondanom.

Csöndben ették meg a tojásos lecsót, mindkettőjük kedvenc ételét. Vacsora után any— Élhetetlen volt ő, kislányom, isten nyugosztalja, maga is megmondta, hogy imádja ezt a szakmát, de nem tud semmire sem menni vele,

Ja horgolni kezdett, ő meg képtelen volt kilendülni

— Mindegy. Maradt még neki bőven. Nem kellene holtra dolgoznod magad, nyaranként villában üdülhetnél, később biztosan gépkocsit is tartana, és végeredményben nagyszerű modorú, kifogástalan megjelenésű fiatalember, korban is éppen hozzád való.

— öreg.

— Te sem vagy már tizenhat éves, kislányom.

— Tudod mit, anyu? Feküdjünk le. Jó?

— Legalább mondd, hogy gondolkozol rajt!

— Ügyis tudod, hogy mindenen gondolkodni szoktam. Ilyen nagy dolgon főképp.

Az anya az ágyban imádkozni kezdett, pedig már rég leszokott róla, valamikor férje halála után. Akkor is csak a nagy bánata vitte rövid időre a hit felé. Nem volt tehát vallásos asszony, de most elmondott két Miatyánkot, egy Udvözlégyet meg egy rögtönzött szövegű imádságot, kérve a Mindenhatót meg a Szűz Máriát, segítsék létrejönni ezt a házasságot. Sokáig ébren volt, még hallotta, hogy a másik szobában kattan az olvasólámpa kapcsolója.

Három napig nem ^

szó köztük a házasságról. Unott megszokóttsággal folyt életük: reggel kapkodás, siekijelentette, hogy fáj a feje, korán lefekszik.

— Történt valami, kislányom? — kérdi aggódva az anyja.

— Hát ha már lesír rólam, nem akarok hazudni, bár holnapra tartogattam. Tinka kartárs el akar jönni hozzánk vasárnap délután. Látogatóba.

— No és? — kapja fel fejét az anya a nem várt hírre. — Remélem ...

— Jól reméltél. El is fog jönni — mondja szomorú gúnnyal a lány.-r Emmuskám! — ugrik hozzá sikítva, átöleli, csókolja, a boldogság könnyeivel küszködik.

A lány rosszkedvűen bontakozik ki az ölelésből, igyekszik elhárítani az érdemtelen ünneplést.

— Az egészet az én hülye

udvariasságomnak köszönhetem. ,

— Ne bosszantsd fel magad, kislányom. Inkább könyveld el annak, hogy megjött a jobbik1 eszed.

— Dehogyis! Egyszerűen nem jutott eszembe hirtelen semmi kifogás, olyan váratlanul ért az egész. Mindegy. Döntöttem. Nem maradok to- vább a nyakadon, férjhez fogok menni hozzá. Ha már mindenki erre biztat...

— Drága' kislányom, milyen boldog vagyok! Istenem, istenem — magában hozzátette: köszönöm, hogy meghallgattál. — Ugye, beszéltél a keresztapádékkal? Ők is azt mondták, persze. Látod, hiába, felnőtt, tapasztalt emberek, tudják, mit kell javasolni. Hiszen csak a javadat akarják, a boldogulásodat, ők is, meg az anyád is. Ügy gondolod, nekem mindegy, kihez mégy férjhez? Én azt szeretném, ha nem éreznél soha hiányt semmiben sem, nem úgy, mint mi, mindened meglenne, ami egy ember boldogságához szükséges. Olyan boldog vagyok, kislányom, jaj, istenem, mintha én mennék férjhez. Ah, mit beszélek? Annál százszor boldogabb! — No, még csak egy napunk van a felkészülésre, szedjük össze, mit kell vennünk holnap, nehogy úgy érezze, nem fogadjuk szíves ep.

— Azért lakodalmat nem kell csapni előre, anyukám, igazán.

— Bízd csak rám, kislányom, tudom én, hogyan kell fogadni a kedves vendégeket!

Vasárnap mindketten szendvicseket készítgettek, finomra szeletelt, egybesült hússal meg májpástétommal, a süteményt, tortát előző este megsütötték, likőrt töltöttek a metszett üvegbe, ezt fogják először felszolgálni, jófajta keserű, az ilyesmit úgyis any- nyira szeretik a férfiak, fehér bort vettek meg sört is néhány üveggel, hátha ezt jobban kedveli. Az italokat le- engedték a kútba, hogy jó hűvösek legyenek.

A vendeg pontosan négy órakor érkezett, amikorra ígérte. Kezet csókolt a mamának, majd a lányának is, kissé hosszabban, Emma már el is akarta vonni a kezét, olyan sokáig szorongatta.

Semmiségekről kezdtek beszélgetni. Aztán előkerült á likőr, a vendég dicsérte, meg a lakást is, a szép párnákat, csipkéket, Emmuska könyvtárát, majd szóba került az Egy asszony élete.

— Igen, ez a férjes asz- szonyok sorsa. A lány csak veszít a házassággal, bármilyen embert kap is.

— Azért nem egészen, kérném tisztelettel. Igen sok férjet tudnék magam is felsorolni közös ismeretségi körünkből, aki a boldogság kapuiát nyitotta ki felesége előtt. Nemde? Férje válogatja.

— Az is. Persze. Meg egyébként is más volt a helyzet akkor, a kiszolgáltatottság idején, és megint más most, amikor kenyér van a nők nagy részének kezében. Nézze, Tinka kartárs ...

— Elemér — javítja ki a férfi.

— Szóval, ha a férjem így viselkedne, vagy csak a legkisebb fomában is éreztetné hatalmát, amely legföljebb testi erejéből fakadhat, úgy otthagynám, hogy hátra sem néznék!

— Aki okot ad rá, meg is érdemli.

Kínos csend hull közéjük.

Tinka kartárs iszik. Álig hagy a Mecsekiből a pohár álján. Szendvicset is eszik, nem győzi dicsérni, meg a sajtos stanglit, a tortát, bár ezt éppen hogy megkóstolja, azt mondja, inkább a sós tészták mellett marad, mivel bort fogyaszt. így mondta: fogyaszt.'

Az ismételten beállott hallgatást Tinka kartárs vágja szét. Lendületesen kezdi:

— Kérném tisztelettel, visszatérve az előbbi témára, bizony manapság nem nagyon tud eltartani családot egy keresetből még a magamfajta, hogy úgy mondjam, szorgalmasabb ember sem.

— Bizony, az a néhány száz forint százalék, amit <a fizetés mellé kap, ugye, Elemér — segíti bizonyítani igazát az asszony.

— No, nem arra gondolok, kérném tisztelettel. Az semmi. Smafu. Végeredményben rá vagyunk kényszerítve, hogy fizetésünket és általában hivatalos keresetünket mellékjövedelemnek, mintegy zsebpénznek tekintsük. Ebből nem lehet megélni, legföljebb vegetálni. De az ember azért ember, hogy igényei legyenek.

Nemde? —■ Ha megengedik—» nyúl a pohár után, majd kor- tyantás után folytatja:

— Életszínvonalunk jelenlek gi állása és mai látogatásom között is igen szoros az összefüggés, ha szabad ilyen gazdasági vonatkozású problémákkal keverni a tiszta érzelmeket. Mert miről is van szó, kérném tisztelettel? Azokban a régi szép időkben, még ezelőtt hat-nyolc évvel bizony nem volt arra gondom, hogy, be kell osztanom a fizetést egy-egy hónapra.

— Ügyes ember hírében állott maga mindig, Elemér — dicséri az asszony. — Mielőtt idekerült hozzánk, addig is sok jót hallottunk magáról. Ha nem vagyok indiszkrét,- hogy csinálta?

— Nézzék, magunk között, ugye, megbízható körökben, természetesen ... Meg egyébként is kereskedő család tetszik lenni ... Szóval kérném tisztelettel, az egész csak szorgalom kérdése. Hogy ne res- teljen hozzányúlni valamihez az ember, utánajárni a dolgoknak, ügyeknek, legalább az elején; később — mint a jó ügyvédhez — minden érdekelt szinte házhoz jön. Hát kezdtem először is — természetesen, nem kell kémem a teljes diszkréciót, ugyebár — a bőrökkel. Tetszik italán emlékezni rá, abban az időben napirendien voltak falunkban a feketevágások. Nos, én felvásároltam fillérekért a nyers bőrt, és busás haszonnal tovább adtam. Persze ehhez meg kellett keresnem az utat, de végeredményben ez is csak szorgalom kérdése. Meg leleményesség, kérem, tisztelettel. Ez azonban később már csak mellékesként szerepelt jövedelmeimben, ez az üzemág, mert következtek a különböző csempészáruk, főképp az órák. Ebben már nagyobb fantázia volt. Akkor! Továbbá, annak idején, talán tetszik tudni, egy vegyes boltnak voltam a vezetője,, és összeköttetésben álltam magániparosokkal, tőlük is vásároltam ezt-azt. Nem volt belőle valami nagy pénz, kockázat annál több, de mit tehettem, nekík^s élni kellett, szegényeknek. Különösen vegyi cikkekkel foglalkoztam. De az igazi üzletet tulajdonképpen az ingatlan jelentette. Kérném tisztelettel, nekem a legkülönbözőbb városokban, községekben volt egy-két napra házam, telkem, villám, sző- lom, persze nem telekköny^ez- ve, csak úgy. Mezítláb. Vettem, eladtam. Jött, ment. Néhány ezer pedig mindig maradt- a boltból. Ebben volt az igazi fantázia! Pénz? ötvenháromban száznyplcvanezer forintom volt kápéban, apámnak be sem mertem vallani, csak százat. Ezért is mindig idegeskedett. Tessék elhinni, egyszerűen nem tudtam, mit kezdjek a pénzzel. Nősülésre akkor még nem gondoltam, villába, motorba, ékszerbe fektettem egy részét, aztán vacsorák a Balaton-parton^nem- egyszer ötven személyre, persze mindig más-más helyen; felruccanás Pestre taxival; a legfinomabb szövetek, textil- neműek közt válogattam, egy végnél kevesebbet sosem vettem egy-egy fajtából. Mit mondjak? Akkor érdemes volt boltosnak lenni. Volt benn fantázia! De most!? Hm. Megszűnt. A fene tudja, hogyan, szinte máról holnapra. Smafu az egész, kérném tisztelettel.

— No és — szól közbe ismét az anya, akj élénken figyelte az elbeszélést — mégis, hogy történt aztán, hogy ... szóval, hogy is mondjam ...

— A lebukásom? Narancshéjon csúsztam el, kérem, egy vacak kis narancshéjon. Fölfigyeltek a rosszakaróim, tetszik tudni, irigyek mindenütt akadnak, befújták egy-két vidéki kiruccanásomat, erre házkutatást tartottak nálam. Nem találtak mást, mint két agyonszáradt birkabőrt, és ez elég is volt. De rehabilitáltak, kérem, a múlt héten kaptam meg az erkölcsi bizonyítványomat. Éppen idejo

(Folytatása a 6. oldaloni j

l