Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 ▼asámap, 1961. szeptember Sfc, KÖZLEMÉNY a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról ről és teljes támogatásáról biz(Folytatás az 1. oldalról.) repe a két ország tekintélyének állandó növekedését eredményezi az egész világon. A magyar és a román nép üdvözli a nemzeti felszabadító mozgalmak sikereit, és kötelességének tekinti, hogy támogassa azokat a népeket, amelyek harcolnak a gyarmatosítás ellem a szabadság, a nemzeti függetlenség kivívásáért és megvédéséért. A gyarmattartó hatalmak mesterkedései, hogy rabságban tartsák ezeket a népeket, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének tizenötödik ülésszakán a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról elfogadott nyilatkozat megsértését jelentik. A két fél mély együttérzésé3 A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt képviselői a megbeszéléseken kölcsönösen tájékoztatták egymást a két testvérpárt tevékenységéről, Véleménycserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszer6 kérdéséiről. Mindkét küldöttség megállapítja, hogy a nemzetközi helyzet egész jelenlegi fejlődése teljes mértékben igazolja a kommunista és munkáspártok képviselői 1960. novemberi moszkvai tanácskozásainak következtetéseit, és úgy véli, hogy a szocializmusért és kommunizmusért folytatott faarcban az új győzelmek elérésének záloga a szocialista orszátosítja Kongó, Algéria, Laosz, Tunézia, Angola népeit és valamennyi népet, amelyek hősiesen harcolnak az imperializmus ellen, a szabadságért és jobb életért. Kinyilvánítják a magyar és román nép teljes szolidaritását a kubai népnek a nemzeti függetlenségéért és forradalmi vívmányai megszilárdításáért vívott hősi harcával. A két küldöttség meggyőződését fejezi ki, hogy a nagy szocialista tábor, valamennyi békeszeretö állam, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom és az összes békeszerető erők együttes erőfeszítésükkel képesek meghiúsítani az agresszív imperialista terveket és a béke ügye győzni fog. • gok közösségének, a világ kommunista mozgalmának megbonthatatlan összefogása és a marxizmus-leninizmus iránti hűség. & moszkvai tanácskozás nyilatkozatában foglalt programszerű tételektől vezérelve mindkét párt a jövőben is harcol a szocialista tábor országai, a kommunista és munkáspártok egységének erősítéséért, a revizionizmue, valamint a szektásság és a dogmatizmus valamennyi megnyilvánulása ellen, valamint a proletár internacionalizmus magasztos elveitől való mindennemű eltérés ellen. A két párt képviselői hangsúlyozzák a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a világ kommunista mozgalma élcsapatának óriási hozzájárulását a marxizmus-leninizmus elméletének fejlesztéséhez és a szocialista országok számára nyújtott sokoldalú internacionalista segítségének különös jelentőségét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új pragram- tervezete, amely a párt XXII. kongresszusán kerül megvitatásra, megmutatja valamennyi népnek a kommunista társadalom csodálatos távlatait, az emberiség legnagyobb eszményét. Az alkotó marxizmus-leninizmus ezen jelentős dokumentuma új, hatalmas fegyvert jelent a szocializmust építő népek kezében és valameny- nyi testvérpárt kezében, amely a béke és a szocializmus ügyének győzelméért harcol az egész világon. A küldöttségek megállapították, hogy a két testvérpárt között szélesedtek a pártmunka tapasztalatait kölcsönösen tanulmányozó küldöttségcserék, és elhatározták, hogy a jövőben is továbbfejlesztik együtt- működésüket és az internacionalizmus elvein, a magyar és roman nép közötti megbonthatatlan barátságon alapuló testvéri kapcsolatukat. A Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett látogatása jelentős hozzájárulás a két ország közötti baráti kapcsolatok állandó erősödéséhez és fejlődéséhez, a hatalmas szocialista tábor egységének és összeforrott- ságának megszilárdításához, a világbéke megerősítéséhez. Kelt, Budapesten, 1961 szeptember 7-én. KADAR JANOS, GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ, a Magyar Szocialista Munkáspárt a Román Munkáspárt Központi Központi Bizottságának első titkára, Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt a Román Népköztársaság Államkormány államminisztere. tanácsának elnöke; A laoszi értekezlet elnapolását mérlegelik a nyugati küldöttek Genf (ADN). Vongvichit, a Laoszi Hazafias Front küldöttségének vezetője a tizennégyhatalmi értekezleten nyilatkozatot adott az ADN tudósítójának. Hangsúlyozta, a hazafias front képviselői továbbra is hajlandók türelmesen tárgyalni az ország semlegességének elismeréséről és a nemzeti egységkor- mány megalakításáról. Vongvichit rámutatott, hogy a nyugati küldöttek most annak a lehetőségét mérlegelik, hogy elnapolják az értekezletet. A Laoszi Hazafias Front küldöttsége ellenzi e tervet, mivel az értekezlet elnapolása a laoszi polgárháború újraki- robbaná.c#hoz járulna hozzá. Vongvichit a következőkben jelölte meg azokat az akadályokat, amelyeket a puccsisták és az amerikaiak Genfben és Laoszban a kibontakozás elé gördítenek. 1. Áz Egyesült Államok az értekezleten arra törekszik, hogy a tárgyalásokat időpocsé- kolássá változtassa, a vitás kérdés elkendőzésével, megoldásának elodázásával. Azt állítják, Genfben addig nem lehet jelentős eredményt elérni, amíg meg nem alakul a laoszi kormány. 2. Na-Monban viszont Boun Oum küldöttei azt ismételgetik, addig nem lehet előrejutni, amíg a genfi értekezleten nem születik lényeges megállapodás. 3. Az országban fokozódik a Boun Öum-k.likk katonai tevékenysége. Thaiföldi csapatok és amerikai hadianyagok áramlanak az országba. Olyan benyomás alakult ki, hogy október végére, amikor az esős évszak után ismét járhatók lesznek az utak, — puccsisták újrakezdik a harcot. (MTI.) KÖZLEMÉNY a varsói szerződés tagállamai honvédelmi minisztereinek értekezletéről A varsói szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei 1961. szeptember 8-án és 9-én Varsóban ülést tartottak. Az értekezlet munkájában a tagállamok vezérkari főnökei is részt vettek. Az értekezleten A. A. Grecsko marsall, a varsói szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka elnökölt. Az értekezlet megállapította, hogy az agresszív Észak-At- • lanti Szövetség (NÄTO) országai az utóbbi időben jelentős mértékben meggyorsították háborús készülődéseiket, szítják a fegyverkezési hajszát, növésük hadseregeik léstzámát, és válaszul a szocialista országok azon javaslatára, fiogy kössék meg a német békeszerződést, még egy új háború kirobbantá- sávál is fenyegetőznek. A honvédelmi miniszterek és vezérkari főnökök a jelen helyzetűén — kormányaik utasításait követve — értekezletükön megvizsgálták a varsói szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői állományába tartozó csapatok harckészültsége emelésének konkrét kérdéseit. Brno (TASZSZ). Szombaton ünnepélyes külsőségek között megnyitották a bőméi nemzetközi gépipari vásárt, amelyen a világ 35 országa vesz részt. A megnyitón beszédet mondott Siroky csehszlovák miniszterelnök, aki hangsúlyozta a bmóihoz hasonló nemzetközi vásárok jelentőségét. Siroky beszélt ezzel összefüggésben a csehszlovák ipar, és mindenekelőtt a gépipar nagy sikereiről. Külpolitikai kérdéseket érintve a csehszlovák korAz értekezlet megbízta a vezérkari főnököket, hogy az értekezleten történt megállapodások alapján dolgozzák ki a varsói szerződés tagállamai védelmi képessége növelésének gyakorlati intézkedéseit. mányelnök rámutatott, hogy a Szovjetuniónak a német béke- szerződés megkötésére és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzét rendezésére irányuló javaslatai igen nagy jelentőségűek a béke ügyére nézve. Elítélte ugyanakkor azt a háborús hisztériát, amelyet válaszként a Szovjetunió békés kezdeményezésére a nyugaton szítanak. A szocialista országok — hangsúlyozta Siroky — elvetik a háborút, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldásának eszközét. Megnyitotta kapuit a brnoi vásár NEMZETKÖZI SZEMLE ftmit a kalandok kedvelői is megértenek Az atomfegyver-kísérletek felújítását bejelentő szovjet kormányközlemény közzétételi. óta eltelt tíz nap rendkívül nyomatékosan előtérbe állítatta kor-szakunk egyik kegyetlen realitását, azt, hogy az imperializmus — legbenső törvényeinek megfelelően — a világpolitika porondján végső soron egyedül csak az erő nyelvét érti. És bármilyen harag-« szónoki villámokat szórjanak is időnként a hideg és a meleg háború apostolai, az elmúlt másfél évtized történelmi fejlődésvonala egyértelműen azt bizonyítja, hogy ezt a nyelvet még a legvérmesebb amerikai tábornokok és szenátorok is megértették, ha sorsdöntő választás elé kerültek. Ma pedig sorsdöntő és elodázhatatlan a kérdés: sikerül-e a tizenkettedik órában megakadályozni, hogy tömegpusztító fegyvereket adjanak a Bundeswehr revánsvágytól égő hitlerista tábornokainak kezébe? A szovjet kormány — és személy szerint Nyikita Szer- gejevics Hruscsov — nem azért figyelmeztet szinte valamennyi megnyilatkozásában a német milifarizmus veszélyére, mert ez még a NATO-országokban is »-hatásos propaganda«. Nem is azért, mert a Szovjetuniónak félnivalója van a bonni revansistáktól. Nem. Speidelnek, Heusingeruck és társaknak tudniuk kell, hogy ha a Bundeswehr erőszakhoz folyamodna, akkor a nyugatnémet militaristák az újabb háborús kalandoknak még a következő óráját sem élnék meg. De ez háború lenne, termonukleáris világháború! A szovjet kormány, a szocialista diplomácia minden egyes lépése ez^el a reális veszéllyel számol, ehhez méri kimeríthetetlenül türelmes tárgyalókészségét. Ezért figyelmeztet rá a legnagyobb nyomatékkai: Nyugat- Németország az egész emberiséget egy pusztító háború szakadékéba taszíthatja. Ezért szólítja fel a szovjet kormány a nyugati hatalmakat, hogy tegyenek végre pontot a második világháború után, kössék meg végire a békeszerződést a két német állammal, egyszer s mindenkorra küszöböljék ki a német mii i tar izmus újabb háborús kalandjának lehetőségét. És aligha kell különösebben bizonygatni, hogy a német békerendezés egyengetné az emberiség legátfogóbb problémájának, az általános és teljes leszerelés megoldásának útját is. E két kérdés szoros összefüggésére Walter L/ippman, az ismert amerikai publicista 1959- ben, a genfi külügyminiszteri értekezlet idején félreérthetetlenül rámutatott. A New York Herald Tribune 1959. május 30-i számában megállapította: »Adenauer tudja, hogy ha sor kerülne valamilyen megegyezésre, például Berlinre vonatkozóan, ez enyhítené a feszültséget, és akkor a közép-eu-rópai fegyverkezés korlátozásáról folyó tárgyalásokból is születhetne valami pozitív eredmény. Ez azonban az atom-fegyverkezés megszüntetésére vonatkozó megállapodásokra is vezethetne.« Az atomnagyhalalmi ábrándokat kergető Adenauernak — Washington, Párizs és London befolyásos köreitől támogatva — 1959-ben és 1960-ban is sikerült zátonyra juttatni a német békerendezésről megindult tárgyalásokat. Ugyanezek áz erők juttatták zsákutcába az atomfegyver-kísérletek tilalmáról tárgyaló genfi értekezletet, és utasították vissza az általános és teljes leszerelés érdemi megvitatását. És ugyanezek a hidegháborús erők most fülsiketítő kardcsórtetéssel válaszolnak a szocialista világnak arra az ere feszítésére, hogy a német békeszerződés megkötésével elhárítsa a legfőbb akadályt az általános nemzetközi enyhülés és békés kibontakozás útjából. Ebben a helyzetben — türelmes tárgyalókészségének ismételt kifejezésével egyidejűleg — a Szovjetunió kénytelen volt figyelmeztetni a fegyveres leszámolás gondolatával kacérkodó nyugati köröket: számítási hiba esetén a világ legerősebb katonai hatalmával kerülnének szembe. Ez a jelentősége és célja annak a felelősségteljes döntésnek, amelynek értelmében a Szovjetunió felújítja atomfegyver-kísérleteit. Azokat pedig, akik ma Nyugaton szovjet »hitszegésröl« harsognak, nem árt emlékeztetni legalább három tényre: 1. 1959-ben a Szovjetunió javasolta a atomfegyver-kísérletek azonnali betiltását, nőim az amerikai—angol nukleáris fegyverkísérletek száma akkor még negyvenszeresen meghaladta a szovjet kísérletek számát. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a Szovjetunió nem katonai előnyöli megszerzése végett törekszik a fegyverkísérleti tilalomra. A Nyugat ezt a javaslatot visszautasította. 2. Amiskor á Szovjetunió 2958 őszén egyoldalúan beszüntette atomfegyver-kísérleteit, még mindig 153 amerikai—angol nukleáris kísérlet állt szemben az 55 szovjet kisér- lettel. A Szovjetunió tehát ekkor sem törekedett holmi számszerű egyenlőségre az atomfegyver-kísérletekben. A szovjet javaslatra az Egyesült Államok és Anglia újabb hidrogénbomba-robbantásoklcal válaszolt. 3. 1958. október 2-án a TASZSZ-iroda közölte: miután a szovjet atom- és hidrogén- fegyver-kísérletek egyoldalú megszüntetésére az Egyesült Államok és Anglia minden korábbit meghaladó kísérletsorozattal válaszolt, a szovjet kormány elhatározta atomfegyver-kísérleteinek folytatását. A szovjet atomfegyver-kísérletek kényszerű felújítása 1958 őszén rendkívül erővel húzta alá az Egyesült Államok és Anglia felelősségét. A világközvélemény egyértelmű ítélete elől az angolszász hatalmak sem térhettek ki: 1958. október 31-én Genfben tárgyalóasztalhoz ült a három atomhatalom képviselője. A mii helyzetre is alkalmazható tanulság nyilvánvaló: akkor is — csakúgy, mint most •— a Szovjetuniónak bizonyságot kellett tennie róla: nem »gyengesége« készteti a tárgyalások útjának keresésére. A szovjet diplomácia — megfelelő erővel párosítva és a világközvéleménytől támogatva — most három éve kivívta az atomcsendet. Ez! az atomcsönde! azóta .többször — az ismételt figyelmeztetések ellenére — megtörték a francia atom robbantások, és küszöbön áll* az amerikai atomfegyver-kísértetek felújítása is. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell rá, hogy 1959 végén Eisenhower, az Egyesült Államok akkori elnöke bejelentette: »Az amerikai kormány 1960. január Írtől fenntartja magának a jogot, hogy bármely időpontban nukleáris kísérleti robbantásokat hajtson végre.« Ezen a héten pedig Kennedy elnök közölte, hogy — »válaszként« a szovjet bejelentésre — az Egyesült Államok szeptember folyamán föld alatti atomrobbantási kísérleteket hajt végre. Erről a »válaszról« elegendő megjegyezni, hogy az amerikai atomjerőbizottsiág- nak egy 1959-es tanulmánya szerint egy közepes méretű nukleáris fegyver kipróbálásához szükséges föld alatti , üreg elkészítése legalább egyévi munkával jár, mert több mint tízmillió tonna földet kell megmozgatni. Más szóval: nem tíz napja, hanem legalább egy éve elkészítették az augusztus 31-i szovjet kormánynyilatkozatra a »választ«; Az efféle ravaszkodások azonban senkit sem tévesztenek meg. A szovjet kormány pontosan tudta, hogy Washington csak a legmegfelelőbb lélektani pillanatra vár, hogy »megfélemlítő hatású« nukleáris kísérletsorozattal támassza alá a német békerendezés megtorpedózását célzó diplomáciai lépéseit. A Szovjetunió ennek elébe vágott, s ezzel hatástalanította a német kérdés körül felkavart háborús csinnadratta »diplomáciai« szerepét A szovjet döntés barát és ellenség számára egyaránt világos helyzetet teremtett: a barátok — és ezt a belgrádi értekezleten részt vevő államok többségének állásfoglalása is tanúsította — megértették a szovjet lépés indítékait és szükségességét. Azoknak pedig, akik a Szovjetunió békés kezdeményezésére katonai mozgósítással és a fegyverkezési hajsza fokozásával válaszoltak, meg kéllett érteniük, hogy a szocialista világ el van szánva a német kérdés rendezésére, s ettől semmiféle katonai fenyegetéssel sem tántoríthatja el. Azok a nyugati körök, amelyek a megfélemlítés politikájához folyamodtak, most saját csapdájukban vergődnek Ez a szovjet döntés minden bizonnyal arra készteti majd a nyugati kormányokat, hogy az »erőpolitika« üjabb zsákutcájából a tárgyalóterem felé keressék a kiutat. Ha más nem, hát az erőviszonyok rideg tényei mer értetik majd a kapitalista hatalmak felelős köreivel: a koegzisz- tencia számúikra az egzisztencia egyetlen lehetséges formája... Merényletet kíséreltek meg De Gaulle ellen Megnyílt a zágrábi nemzetközi árumintavásár Belgrád (MTI). Szombaton Zágrábban ünnepélyesen megnyitották a 61. nemzetközi őszi árumintavásárt. A szeptember 24-ig tartó vásáron Jugoszlávián kívül 30 más ország, köztük Magyarország, mutatja be termékeit. Szeptember 13-án a zágrábi nemzetközi árumintavásáron »magyar napot« tartanak. Párizs (MTI). A párizsi elnöki palota hivatalos közleményben jelentette be, hogy pénteken este sikertelen bombamerényletet követtek el De Gaulle köztársasági elnök ellen. A közlemény szerint a Co- lombey—Les-Deux—Eglises (De Gaulle vidéki szállása) felé vezető úton gyúlékony anyagot és ehhez csatlakozó robbanó töltetet helyeztek el. De Gaulle kocsija 22 óra körül érkezett a helyszínre, a gyúlékony anyag tüzet fogott, robbanás azonban nem történt. Sem az eine’' sem pedig kísérete nem séri neg. A helyszínre kivezényeli. csendőrség négy kilogramm robbanó anyagot talált.
