Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-08 / 212. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. szeptember 8. Kocsis Margit tanuló Abik Lacikának új cipőt próbál fel a kötcsei földművesszövetkezet vegyesiparcikk-bolt- jában. Divatáru-bemutató Kedden Kaposvárott, a Béke Szálló nagytermében a Buda­pesti Divatáru Nagykereske­delmi Vállalat rendezésében háromnapos árubemutató kez­dődött azzal a céllal, hogy a kiskereskedelmi vállalatok, a szaküzletek és a földművesszö­vetkezeti boltok vezetői megte­kinthessék az őszi-téli divat­árukat, s egyúttal rendelhesse­nek is a kiválasztott cikkekből. A legnagyobb érdeklődés az igen gazdag választékban kiál­lított kendők, sálak és nyak­kendők iránt mutatkozott meg. A választék a tavalyihoz viszo­nyítva 30—10 százalékkal bő­vebb. Kellemes színösszetételű, haránt- és keresztcsíkos nyak­kendőket kapnak) a boltok. Két új nyakkendőanyag is forga­lomba kerül: a NYL-SILK — gyűrhetetlen műanyagszálból — kb. 40 forintért és a Herlon elnevezésű új selyem és nylon kombináció 63 forintért. Nagy a választék bőr- és műbőrtás­kákban, új vonalú női borjú­bőr pénztárcákban és bőr-, va­lamint nylon kesztyűkben. Üj- donság lesz a tiszta selyem női kendő törökös mintákkal. A kiállításon a Sport és Já­ték Nagykereskedelmi 'Válla­lat, az Öra- és Ékszerkereske­delmi Vállalat is bemutatta új­donságait. Hagyobb gonddal védekezzenek a baleset ellen a termelőszövetkezetekben is TAB KA Termelőszövetkezeteinkben az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a balese­tek megelőzésére. Sok helyen azonban fölöslegesnek tartják ezt Azzal érvelnek, hogy olyan emberek kerültek a tsz- ekbe, akik értik a mezőgazda­sági munka minden csínját- bínját. Ez igaz. De a termelő- szövetkezetben nagyüzemi ter­melés folyik, s gyakran nem bizonyul elegendőnek az egyé­ni munkában szerzett tapasz­talat Sok az új gép, s a velük dolgozó emberek nem mindig rendelkeznek elegendő szakis­merettel. Szekeres József né a kom­bájn elé állva dolgozott. A gép megmozdult, s az asszony egyik lábát súlyosan fölsér­tette. Takács Pál traktorosnak egy lánc a szemébe vágódott munka közben. Horváth János sietni akart, keresztülesett egy vödrön, eltörött a keze. Cse- lik Józseffel felborult a sze­kér. Kovács János tsz-tag a lovak közé esett Törések, he­tekig fájó sérülések — ez volt a következmény. A legtöbb balesetet nagyobb elővigyázattal, gondosabb munkával elkerülhették volna. Helyesen tennék termelőszö­vetkezeteink vezetői, ha az or­vosokat bevonnák a tsz-tagok kioktatásába. Ügy, mint So- mogysárdon, ahol dr. Tófalvi János körzeti orvos csépléskor a déli pihenőkben több elő­adást tartott. Elmondotta, mi­lyen balesetek fordultak elő a tsz-ben, milyen következmé­nyekkel jártak azok, s hogyan lehetett volna őket megelőzni. Azóta ebben a termelőszövet­kezetben csökkent a balesetek száma. Néhány helyen elmulasztják jegyzőkönyvbe foglalni a bal­esetet. Zóka József, a mezőcsoko- nyai Üj Erő Tsz tagja még jú­lius 27-én csikógondozás köz­ben kificamította a bokáját. Azonban a baleset leírását tar­talmazó jegyzőkönyvet a tsz- vezetői még augusztus köze­péig sem küldték el az orvos­nak. Andocson tavaly a bal­eset megtörténte után fél évre Y Vitték el -17 orvoshoz a iezv-Y Vors kij2ses szeptember 22—24-én v..,t5K eI,az’ ° , ,snoz a je03 ) ünnepli fennállásának 780. évfor- zoKonyvet. Karadon az orvos • ciuióját. idők folyamán a faluban nem akarta táppénzes állo-S solt történelmi leletre bukkanlak, mányba venni az üzemi bal-«tÄÄ eset után jelentkező beteget. * az általános iskolában. Ez aikalom- Hátha nem is a tsz-ben, ha-^bói leplezik le a művelődési ott- nem a háztájiban végzetté,lon falán elhelyezett emléktáblát. i.; ..Ln„ - ■ ,, .C Az ünnepség keretében sport- es munka közben sérült me§-^ kultúrműsort meg szüreti bált ren- Igaza volt az orvosnak. Ezért ^ cieznek. termelőszövetkezeteink a bal- ^ ^ esetekről ne hetek múlva, ha-^ —A gazdasági vezetők nem nem azonnal készítsék el tájékoztatják a szakszervezetet jegyzőkönyvet. Utólag nehézgyár dolgairól — panaszko- tanúkat találni, s pontosan ^dott egy felszólaló kaposvári rögzíteni az esetet. De szűk-nagyüzemünk értekezletén. — seges a jegyzőkönyv azonnali>Többször megkérdezik a lalca- íolyeteie azért is, mert azt ^útónok: » Mondja, elvtársnő, me1 íekeim keH a beteglaphoz, >miért már megint söpörni, s az SZTK csak annak alap->mü vendégek jönnek?„ jan utalja ki a táppénzt. ^ a 1 Abszurdum! Legtöbbször pnem tudok válaszolni rá ... Húsiizéreket ítélt el a bíróság r Őszi influenza „csúcsforgalom“ Jutalomosztás az építőipari vállalatoknál Az első félévi munkát érté­kelték és a második félév fel­adatait, a jövő évi terv előké­születeit vitatták meg az épí­tőipari és kommunális vállala­tok keddi értekezletén. Ez alkalomból osztotta ki a Somogy megyei Tanács VB Építési és Közlekedési Osztá­lya az első félévben végzett jó munkáért járó jutalmakat. 500 —800 forintig terjedő jutalom­ban részesült a Siófoki Község­gazdálkodási Vállalat és a So­mogy megyei Épületszerelő Vállalat több vezetője. 100 liter borért kilenc hónapi börtön Börczi József pusztakovácsi lakost pár évvel ezelőtt 11 hó­napi felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság társadalmi tu­lajdon elleni bűntett miatt. Börczi nem okult az esetből, és a közelmúltban ismét jogta­lanul akart pénzhez jutni. Bort vásárolt a pusztakovácsi tsz-nek Kéthelyen. Ä bort nem hiteles hordóban vette, és a ki­méréskor kiderült, hogy 100 literrel több volt benne, mint amennyit kifizetett. Számlát hamisított, és a 100 liter bor árát fölvette, de. nem adta oda az eladónak. A Marcali Járásbíróság emiatt 9 hónapi börtönre ítél­te Börczi Józsefet, és elrendel­te a felfüggesztett börtönbün­tetés letöltését is. Az ítélet nem jogerős. o \Jalaki belekapott... O — ó, uram, az ég szerelmére kérem, árulja el végre, hogy mikor jönnek hozzánk a szakemberek . ..? — Halló . .. halló, nem értem! Miről van szó ott a túlsó végen? — Türelmes Ágost vagyok, ha méltóztat- na emlékezni rám ke­gyes jóindulattal. Itt lakom családommal a Hitetlenek tere kettő­ben. Tetszik tudni, kedves uram ... — Szólítson csak nyugodtan elvtársnak. — Arról volna szó, kedves elvtárs . . . izé ... ne csodálkoz­zék, hogy zavarban vagyok, de hat napja nem tudok lefeküdni a lakásomban . . . — Gerincferdülése van talán? — Nagyon kérem, ne vicceljen az úr. Úgy beszél, mintha nem tudná, hogy ön­nek, csakis önnek kö­szönhetem álmatlansá­gomat. — Találkoztunk tán valahol? — Nem, dehogy, mindeddig csak tele­fonon érintkeztünk. Mert ugyebár ön hí­vott föl engem szom­baton, hogy azonnal pakoljak ki a laká­somból, mert jönnek a szerelők, a szakembe­rek .. . ? — Na és? Nem men­tek? — Valószínűleg el­felejtették, mert hét­főn reggel felhívtam önt, főkönyvelő elv­társ . . . — Igen, dereng vala­mi. Mit is mondtam akkor? — Azt, hogy délután­ra ott lesznek. — Na, látja. — És én kedden újra tárcsáztam. — befejezték a mun­kát? — Még mindig nem jöttek, uram, s akkor azt méltóztatott mon­dani, hogy most már legyek türelmes, szer­dára biztosan odaér­nek ... — És mivel magát Türelmes Ágostnak is­merem, bizonyára nem is idegeskedett to­vább. — Milyen igaza van! Mert szerdán már őr­jöngtem, csütörtökön jegeltem kellett maga­mat, és pénteken arra az egyedül álló merész­ségre vetemedtem, hogy a vécékagylóböl előke­restem a készüléket, és újra tárcsáztam az Idegeket Kikészítő Vál­lalatot, önt, főkönyve­lő elvtárs. De ne cso­dálkozzék, könyörgöm, ne ítéljen el. . . hűvö­sek az éjszakák, gyer­mekeim vannak, s a paplanokat csak a padlásra tudtam fel­hordani . .. — És fáztak sze­génykék? — Nem, nem fáztak, mert egész éjszaka me­legítőben és télikabát­ban gubbasztottak. — Na, látja, milyen találékony . .. — De uram, a sze­rencsétleneknek már kék folt van az ülőkéjü­kön. Nincs ágyam, szét kellett szedni, a csillárt ruhafogasnak használom, a székeket bepréseltein a speizba, csak szekrény van szobámban, azt se tu­dom kinyitni, s a kály­ha tetején vacsorá­zunk ... — De aztán minden rendbe jött, ugye? — Rendbe, a szek­rénytologató ambíció­ját az úrnak. Pénteken ismét hiú reményeket méltóztatott táplálni. Esküdözött a szakem­berek becsületére, hogy szombaton ott lesznek, ez biztos, mint a halál. . . — Ne háborogjon, uram, magam beszél­tem a kőművessel, 2 villanyszerelővel, 2 festővel, a két segéd­munkással, és szemé­lyesen adtam ki a fel­adatot: szombaton reg gél csavarhúzóval és pemzlivel, valamint malteros ibrikkel je­lentkezzenek a Hitet­lenek tere kettőben . . . — De nem jöttek, uram, érti? Nem jöt­tek, és ma már hétfő van. . . —- Akkor bizonyára valaki beleköpött. .. — Mibe? — Eh, nem érti ma­ga a vállalati szerve­zés lényegét! Hiába méltatlankodik, ké­rem, erre a hétre mást terveztünk be. Remélem, nincs kifo­gása a tervgazdálko­dás ellen! Két hét múlva újra kipakol szépen, és akkor majd meglátjuk. A viszont­hallásra ... J. B. ^ Virágzik a húsz hold vad- C ciklámen a Baláta-tói rezervá- Ctumban. Az országban ez az ^egyetlen hely, ahol ekkora ösz- Szegfú Sándor hentes, Ka-J.szefüggő területen nyílik ez a posvár, Lat-inka Sándor utca ^ szép virág. A vadciklámen egy 8. szám alatti lakos évekkel ^árnyalattal sötétebb, mint a ezelőtt a Húsipari Vállalatnál >kertészetben nevelt! cserepes dolgozott, de megunta, és él->ciklámen, és igen erős, kelie- határozta, hogy a maga gaz-Smes illata van. dája lesz. Iparengedélyt váh> ------------------------------------------------------­t ott pecseinyesütéare. Járta a)s vásárokat, amíg erre is rá nem unt. I960 ja^ > januárjáig sehol sem helyez-^ kedett el, csak rövid ideig tar- X tó alkalmi munkákat végzett. A Ilyen alkalmi munkája volt<T a téli diszmóvágás. Ennek so-C rán került összeköttetésbe C Horváth Ferencné Kaposvár,-^. Honvéd utca 7. szám alatti la-, kossal. Megegyeztek, hogy Har-< váthmé pénzén sertéseket vá-< súrolnak, azokat Szegfű fel-« dolgozza, Horváthmé pedig ér­iékesíti a húst Szegfű a Horváthmétól ka-* pott pénzzel járta a megyét,, és vásárolta a sertéseket, azo-« kát levágta, s tehertaxivaT Horvátihné lakására szállíttat-' ta. 1960 telén kb. egy hónap< alatt tíz sertést vásárolt An-* docson, Somogysárdon, Kapos-' várott. Szegfű általában 16- 18 forintért vette a sertés ká-< lóját, Horváithnénak 22 forin-< tért adta át. az pedig az érvé-^ nyes kereskedelmi áron hozta < — Sóhajtson. Vonaton láttuk. Egy fiatal zonyka ült az ahlak mellett, . . „ . %Rosszul érezhette magát, mert forgalomba ismerőseinek, a.ys2emét dÖTZSÖlte, kezét halán­környéken lakóknak. A hSLSz-% tékára szorította. Feltűnt ez non megosztoztak. ^egy vele szemben olvasgató A Kaposvári Járásbíróság Felállt- odament dir. Nagy Jenő tanácsa üzérke­dés miatt Szegfű Sándort két és fél évi börtönre, háromévi jogvesztésre és 3000 forint va­gyonelkobzásra, Horváth Fe­f hozzá.. — Kedves, a feje fájl — Igen ... — Adok egy nagyon jó fáj­dalomcsillapítót. Vegye be, használni fog ... Mindössze ennyi történt. rencnót kétévi börtönre, há-A'Egy ember segített egy másik romévi jogvesztésre és 3000 f embernek. forint vagyonelkobzásra ítélte. . A Kaposvári Süketnéma Inté- Czetben és óvodájában is meg- C kezdődött a tanítás. Az inté­cA izmiak ítmt luLZuxhuikl — Méter Dolorosa! Semmi kétség, ez a szikár, gőgös tar­tásé idős hölgy Máter Doloro­sa! Szembe jön velem az esti utcán, arcát még sápadtabbi teszi a higanygőzlámpák ké­kesfehér fénye. Szúrós, fekete szemét megpihenteti rajtam, ugyanúgy, mint régen, a zár­daiskola lépcsőházában. A ci­pőmnél kezdi, jön felém, és amikor egy vonalban vagyunk már, akkor ér vizsga pillantá­sa a fejemhez. Akaratlan moz­dulattal simítom hátra haja­mat. Köszönni kéne, hátha megismert! De nem talál sem­miféle köszöntés a számra, csak biccentek. Elhaladtában csodálkozva mér Nem, nem ismert meg! Nézem távo­lodó alakját, ami. így, »civi'<• ruhában még hórihorgasabb- nak tűnik, és szégyenlős mo­sollyal tenném meg nem tör­téntté az iménti mozdulatot, a gyermekkorból ismerőst. Nem voHarn félős soha, de Máter Dókrrosától féltem, job­ban, mint attól, amivel nem szűnt meg sohasem fenyegetni. Bántam is, hogy a. pokolba ke­rülök! Csak tőle meneküli et­tem volna meg! De rií' án si­került. Minden reggel ott állt a lépcsőhöz fordulóján a nö­vendékek ruházatát, cipőjét, arcát és haját vizitálva. Neki szólt minden reggel az első kö­szöntésünk, és ö hideg méltó­sággal válaszolt erre. Ha ép­pen ráért. Ha nem ért rá, nem kis kajánsággal vagy részvéttel szemléltük a keze ügyében maradt áldozatot. Boldogok voltunk, ha eger- iitat nyerhettünk. Azt mondogatták róla igen sokan, hogy szent apáca. Én — kockára téve állítólagos jogo­mat a majdani mennyország­beli tartózkodásra — azt mon­dogattam magamban, hogy go­nosz szipirtyó, akit még az ör­dög sem mer elvinni, nert fél a fésűjétől, hideg kr zenek der­mesztő éri rí it>! sárga kis lángocskákat lövellő fekete szemétől. Megvallom, utáltam Máter Dolorosát. És ő való­színűleg tudta, hogy kobakom túlságosan önállóan gondolko­dó, kemény dió, s megragadott mindben alkalmat a nevelésem­re. Ez pedig az ő receptje sze­rint a megszégyenítés módsze­rét választva ígért legtöbb si­kert. Esztelenebbül nem is munkálkodhatott volna lelkem »megmentésén«. Rám ripako- dott a tízórás szünetbe», hogy nem szabad egyoldalúan táp­lálkozni, mert akkor ez meg az a betegség vár rám. Sok­szor már nem mertem kicso­magolni a zsíros kenyeret, az üres kenyeret meg a legna­gyobb titokban majszoltam el, legtöbbször óra alatt. Rám ri- vallt a visszhangos lépcsőház­ban, hogy miért van a lábamon felemás harisnya, mit maj- moskodom? Eleddig nem vette észre senki sem a harisnyáim kétféleségét. Most halk kunco­gás jelezte, hogy nem lesz ma­radásom. Pedig édesanyám milyen gonddal porozta össze a sok rossz harisnya közül a még használhatókat! Mikor a rivalgó számonkérésre el dadog­tam, hogy nincs másféle ha­risnyám, a Máter szája megve­tően fittyedt le: — Mert nem is érdemied meg! — Kis hí­ján sírva futottam az osztály­ba, és belül kiabáltam, hogy igenis megérdemlőm! Nem szerethettem Máter Do­lorosát, nem akarhattam rá hasonlítani, mert ájtatos szem forgatása mögött azt az arcát láttam, meg, amit talán csak nagyon kevesen. Egyszer, ami­kor az udvaron játszottam otthon meglestem macskán­kat, Hatalmas jószág volt a maga nemében, és csak azért maradhatott meg nálunk, mert világ valamennyi egerét meg tudta volna fogni. Kint heveré- szett a napon, amikor megles­tem. Azt akarta, hogy alvónak látsszon. Nem aludt. Szemének keskeny ke résén bámulta az udvar porában távolabb fürdő verebeket. Aztán egy lendület, és a verébcsapat közepén ter­mett. S mintha kajánul neve­tett volna, amikor mancsában ott maradt egy elnémult ma­dárka. Szememben olyan volt Máter Dolorosa, mint ez a go­nosz macska. Kivált akkor, a/mikor ruhájának mély zsebé­ből előkerült fésűje, amivel magához intette a kócosokat. Félelmetes szerszám volt ez a fésű. Tán nem is fésű, hanem irdatlan borona volt gonoszul éles fogakkal. Ha felszisszentél, a Máter felülről fuvolázott alá: — Majd máskor nem hi­valkodsz tökfejed kocával, gyermekem! A tökfej lúdbőrözött és for gadkozott. De hasztalan fésiil- ködött másnap ezerszer na­gyobb gonddal. Ismét elkerül­hetetlenül várták a hosszú uj­jú kezek és a borona. Persze az sem volt utolsó állomása a reggelenként ismét­lődő házi inkvizíciónak — mely a világias szellem betö­rését volt hivatott meggátolni —, amikor a különösen piros arcúaki és szájnak menete a Máter terelésével betért a szertárba, hogy lemossuk ar­cunkról és szájunkról a »piro- sítót.« Hiába húzta végig az inkvizítor arcunkon és szájun­kon az ujját bizonyságot, bűn­jelet szolgáltatni kívánó igye­kezetében, nem hitt sem a ta­pasztalásban, sem pedig az es- küdözésben. Mosdani kellett, és milyen szemehet meresztett ránk, amikor a buzgó szappa- vozástól és az érdes törülkö­zőtől még pirosabban álltunk elébe. Meg vagyok győződve róla, hogy ilyenkor a Máter semmibe sem tudta venni azt a parancsolatot, mely szerint szeretni kell a felebarátot... Száz szónak is egy a vége Máter Dolorosa úgy maradt meg emlékezetemben, mint aki besavanyítaná a világot eszeveszett buzgalmában, csak azért, hogy érdemeket szerez­zen magának a tűlvilági élet­re. S ime ... találkoztam vele. Olyan öltözékben, amilyenben bárki jár. Bottal jött. Nem tu­dom, miből él most. Lehet, hogy dolgozik. Talán meg is változott? Nem, ezt nem hihe- tem, mert láttam rám villanni a szemét. És a szemek nem tudnak hazudni. Azok elárul­ják az embert. László Ibolya ^zet — 19 tanulócsoportban 223 tanulóval — az idén működik ‘fennállása óta a legnagyobb ‘létszámmal. Ebből a szempont­ból az ország 7 süketnéma-in- ‘tézete közül a második helyen ‘áll. % Egy hat év körüli kislány sétált édesapjával tegnap Ka­posvárott, a Kossuth Lajos ut­cában. Megálltak az épülő la­kóház előtt, s a kislány cso­dálkozva- megkérdezte: Mondd, apukáit1, mi lesz .ott, az ablak alatt? Olyan fur- .csa, még nem láttam ilyet... — Erkély lesz, kislányom. — És mondd, apuka, ugye, ha elkészül a ház, azt a leló­gó nyavalyát el' intetik onnan? — Dehogy, kislányom! Azt ,mondta egy mérnök bácsi, hogy az a modem benne. Somogyi Néplap Az MSZMP Somog.y megyei Bizottsága és a Somogy megye* Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, s Sztálin u. 14. Telefon 15-10 15-11* K»^üja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. . Készült a Somogy megyei Nyomda« Jpari Vállalat kaposvá«" --"'mébeu* Kaposvár. Latinka * u. 6. (F v.. László fiijon • Terjeszti: a Magyar Pos a Elő­fizethető a helvi posta liiv^i oknál és posfáskézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents