Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-05 / 209. szám
SOMOGYI NÉPLAP s Kedd, 1961. szeptember 5. Megoldás? A MÁV Pécsi Ipa' énak szolgálati lakásügyekkel foglalkozó csoportja biztosan megoldásnak szánta, de a kaposvári József Attila utcában levő MÁV-bárház 50 lakója ésszerűtlennek tartja. Arról van szó, hogy hárem hónappal ezelőtt minden bejelentés vagy megbeszélés nélkül átszárel- tette az igazgatóság a bérház mosókonyhájának automatáját. Azóta nem használhatnak mosógépet a mosókonyhában. A lakók kérvényt küldtek az igazgatósághoz, hogy változtassa meg döntését. De még se választ nem kaptak,'se intézkedés nem történt. Ebben a házban mindössze néhány fürdőszobás lakás van. A lakók többségének tehát a konyhában kell mosnia, mégpedig hetenként többször is, mivel a családfők nagy része iú- tőházi dolgozó, és sok ruha, fehérnemű szennyeződik. Nem nagy dolgot kérnek a lakók, csak azt, hogy szereltesse visz- sza az igazgatóság a mosókonyha automatáját, hogy továbbra is haszn álhassák ezt a helyis éget. 8 hónap alatt 2 is lé! milliós forgalom a csurgói hútorüzleíhesi h az ő Iiíxmj Nagy népszerűségnek örvend Csurgón a földművesjzövetke- zet bútorüzlete. Idei forgalmuk eddig meghaladta a két és félmillió forintot. A második negyedévben 1 miliő 115 ezer forint forgalmat bonyolítottak le. Leginkább a konyha-, szoba- és kárpitozott bútorokat keresik. Az utóbbiból azonban kicsi a készlet. A hazai gyártmányokon kívül NDK-beli jugoszláv, román és bolgár berendezések kerülnek a vásárlók otthonába. Ebben az évben több mint 250 darab konyhabútor és nem sokkal kevesebb hálószobabútor talált gazdára. Jelenleg mintegy 300 ezer forint értékű raktárkészlettel rendelkezik a bolt. fl hölgyet t ulajdoniképpen, be sem kellene mutatnom, újságból és hírből sokat tudnak róla. Ö az a hires »tenyésztő ', aki ellen nemrégiben a fél városnak össze kefiiett fogni, hogy megszabaduljunk bűzt és betegséget terjesztő kecskéiről. De meg kell hagyni, alaposan kitoigott. rajtunk. Hallom, hogy eladta állatait egy Somogyjádi asszonynak. S azóta mint a megszállott reggel megy, este jön vonattal vagy más alkalmatossággal. Napjait mégiscsak »szerettei« körében tölti. Ami gond volt a városi tanácsnak, most gond a jádinak. Kine használtunk ezzel? Hogy őszinte legyek, ez a kecskés történet már annyira unalmas, hogy magam sem Jelentések Lipcséből Popov, a lipcsei nemzetközi vásár szovjet pavilonjának vezetője sajtóértekezletet tartott, és ezen közölte, hogy a Szovjetunió ebben az évben nagyobb méretű kereskedelmi szerződéseket köt a Német Demokratikus Köztársasággal, mint tavaly. Popov a továbbiakban kijelentette, hogy ebben az évben a Szovjetunió lakossága 45,6 százalékkal több hűtőszekrényt és 41,1 százalékkal több mosógépet vásárolhat, mint tavaly. A közszükségleti cikkek gyártása 1959-től 65-íg összesen hatvanöt százalékkal növekszik. Sajtóértekezletet tartott vasárnap Konrad Fischer, az NDK sajtóközpontjának vezetője is. Fischer közölte, hogy az ez évi lipcsei nemzetközi vásáron összesen 6739 kiállító vesz részt. Az öreglak! új iskola négy tanteremből, előadóteremből, aboratoriumból, úttörőszoba- ból és egy kétszobás összkonfortos lakásból áll. Az épületet szeptember 1-re kellett volna átadni rendeltetésének de a víz- és villanyszerelési munkálatokkal még nem készültek eL vállalkoztam volna újabb földerítésére, ha valami érdekes mellékkörülmény nem ' ívja fe ré a figyelmet. De felhívta. Ezért hát útnak indultam, s hosszú bolyongás után az egyik jádi akácás szélében bukkantam rá természetesen kecskéi, azaz volt kecskéi társaságában ... Feküdt a fűben, előtte nyitott hátizsák elemózsiával és igazolványokkal, papucsféléje félredobva, oldalánál egy félig megírt levél, töltőtoll. — Nos hát, mi járatban? — kérdezte ő, s én félénken húzódoztam, mert igencsak kacs- kairingós szarva van a kecskebaknak, s állítólag töméntelen bolhát tenyészt. — Hogy fizetnek a kecskék? .— kérdeztem bevezetésként. — Nekem sehogy, másnak is alig... — Hát nem a magáé? — tetettem magam. — Az enyém volt ez mind, az enyém is lesz ... — Úgy hallom, naponta kijár Jádra. — Jól hallja. Mert senki sem gondoskodik róluk. — De hát ha nem magának adják a tejet, miiből van pénz a vonatra meg élelemre? ■— Valamiből csak meg kell élni, festegetek. — Ó, hát ez igazán gyönyörű! És miket fest? — Negyvenszer ötveneseket! Nagyobbakat nem tudók, nehéz kihordani a legelőre. Körülnézek, valóban szép a táj, érdemes megfesteni. Faggatom. •— Mégis milyen témájú képeket fest? — Mindenfélét. Még mindig nyaggatom, nem nagyon szívleli: •— Hát van azokon ló is, tehén is, virág meg szélmalom... — És régóta fest? — Negyven esztendeje. Akkor már jól belejöhetett. És hol adja el képeit? *— Hol itt, hol ott. De nem házalok velük. Legtöbbször a vonaton veszik, mindig utazik néhány jóízlésű ember. Jádon alighanem minden házban van már, meg a városban is sok. Ha valakinek van, mutatja másnak is. Jönnek, mint a legyek a mézre... — Drágán adja? | — Olcsóin, nagyon is olcsón. 100 forintért, 120-ért, 160-ért. Sokszor örülök, ha az anyagot megfizetik, mert nekem nagyon sok pénzre van szükségem. Tudja, vissza akarom szerezni kecskéimet.. . — súgta bizalmasan. — Ejnye már, nagyon felcsigázta az érdeklődésemet.. Nem nézhetném meg én is azokat a műalkotásokat, még talán vennék is egyet-kettőt... — Most nem hoztam ki, nem volt kedvem. Ma vettek meg kettőt bent a faluban. De ha nagyon kíváncsi, menjen be Györékékh.ez, ott talál még néhányat. Ha vesz, majd üzenjen ki értem. Nem üzentem, pedig valóban jártam Györékéknél. A kis ház szobájában mindent megértettem, csak azt nem, hogy miért keli somegyi táj a gusztustalan alföldi csikós képhez. a szélmalomhoz s a virágcsendélethez, melynek vásznára most augusztusban került a hóvirág, de az is lehet, hogy valami más. Láttam aztán egy Bala-ton-parti zsúpos házikőt. föltehetően a múlt századból, lovast vágtában, amint éppen összeesuklik alatta a pára . De mit mondjak még? Nem Bernáth Erzsébetet, a «művészt« sajnáltam, hanem azokat a szerencsétleneket, akik falra akasztják képeit. Pedig milyen sokan lehetnek! Hisz kizárólag ebből él ez a 45 év körüli asszony. Mázol, s eközben kielégítheti kecskeszenvedélyét is. Hagyjuk szegényt... — Hagyjuk szegényt... New is élni kéül valamiből..; — Egy fiatalember mondta ezt nekem Samogyjádon sajnálkozva, megértőén. S abban, hogy »művészünknek« is élni kell, nem is volt vita köztünk. De hogy miből? Elnézést érte, de szerény véleményem szerint semmi esetre sem a feste- getésből. Igaz, hogy jut belőle kenyérre, vasúti jegyre, tálán még kecskére is. De nem hinném, hogy csak ez az egy megélhetési forrás van megyénkben. Ugyan melyik paragrafus szól arról, hogy ha valaki kecskét őriz, föltétlenül festenie is kell, méghozzá vászonra, olajjal és ízlésromboló má- zolrnányokat.;. Jávori Béla Ha hinni lehet azoknak az öregeknek, akik megítélik a világ folyását, és csodaszép igazságokat hagynak örökségbe, akkor mostan meg kell hallgatnunk Balog István tisztességgel kivénült volt uradalmi csikós szavait, amelyeket úgy mondott el, mint a védőügyvéd valamely lator pártjára a védőbeszédet, hogy abból kiértse a magáét a tisztelt bíróság is. — A méhekröl azt mondjuk, hogy nem döglenek meg, hanem meghalnak. Azért, mert amíg csak éltek, mindig szorgalmasak voltak. Ez a ló is szorgalmas volt egész életében, és ráadásul hűséges is. János, gyalázat lenne, ha megint túladnál rajta. A védenc ott áll az istállóajtó előtt búsan lehorgasztott fejjel. Három vagy négy férfi nézegeti, de hozzányúlni nemigen akaródzik egynek se: olyan az állat, mint egy rozzant hordó, amelynek dongáit rozsdás abroncsok fogják ösz- sze. Bordái kiállnak a törzsből, sárcsimbókos és bogán- csos a farka, s a szőre, ha lovak is őszülnének, bizonyára már régen hófehér volna. Ali az istálló bejáratánál, a kisebbik gyerek cirógatja csupán. — Paci! De jó, hogy hazajöttél. öreg, Bandi, te... János elfordul, kifelé néz az udvarból. Végiglát a falun, s talán azt számolja, hányán járnak az utcán. Vagy hogy nem akar erre a páriára nézni. Eszébe jutott az az őszi hajnal, amikor felzörgette a családot. — Megvan már a Bogárnak a párja, nem kell tovább egyesben kocsizni. Még aznap Bandinak neveződön el a jövevény, és különös jogokat kapott: kutyát, birkát szabadon nyugtalaníthatott, mindezt játékképpen. Vevői hamarosan lettek volna. Kétéves korában hámba fogták, az öreg ló mellett húzott. De egy csöppet sem virgonc- kodott, hanem lassan indított, együtt a párjával. Csupán akkor támadt föl benne a fiatal vér, ha érezte, hogy a gazda kezéből megcsússzam a gyeplő, és a kocsis elszunditott a nyári melegben. Ilyenkor táncolni kezdett a hámban, talán hogy fölébressze Jánost, vagy hogy bemutassa magát a mező népének. Akárki szívesen magáénak mondta volna. Aztán háborúba került, besorozták katonalónak, és már régen el is feledkeztek róla, amikor egyszer megjelent az udvarban. Koszosán, piszkosan, feltöredezett patákkal, besütött bőrrel. A faluban mindenki csodálkozott a dolgon, és dicsérték a ló hűségét. Szamarat is bárki befogadott volna, olyan nagy volt a lóhiány. A Bandi újból kikupálódott, János rendbehozta. Igaz, megint egyesben járt, de lova volt, szép fekete szőrű lova, melyet még mindig megnéznek a városban. Egy kupéc pedig egyenesen szemet vetett rája, ostromolta a gazdát, adja el, jó pénzt megad érte. Főleg az asszony unszolására fogott a szó Jánoson. A Szent Mihály- napi vásár előtt befonta a ló haját, mint a fiatal állatokét szokták, a másik oldalról viszont ráhúzta azt a kincstári bélyegre, ne lásson rajta, hogy katonaviselt jószág. Még betegséghordozónak ítélnék. Otthon eleinte kerülte az istállót, mardosta a lelkiismeret a Bandiért. A gyerekeket meg már kétszer elverte, mert annyit bőgtek a ló után. Aztán egy alkonyaikor — talán egy héttel a vásár után — a Bandi nyerített a nagykapu előtt. János cirógatta, simára kefélte a szőrét, s olyan almot rakott alá, mint talán még sohasem. Más-nap jött a kupéc mézes szavakkal. — Látja, hazaengedtem ezt a dögöt. Nem marad meg énnálam. Itt meg, nini, milyen jól érzi magát. Arra gondolt, hogy akár részletekben is elfogadja a pénzt, csak adná vissza János. A szándéka ugyanis nem sikerült: ezen a lovon csak elúszik a pénz, öreg ez már, mint az ördög. — Hogyan is volt szive ilyen jószágot elkótyavetyélni? — hízelkedett a pénzéért. János egy kicsit hallgatott, aztán kihozta a pénzt. — Itt van az egész. Én ebből nem tudtam elkölteni egy fillért sem. És magában megfogadta, hogy Banditól többet soha meg nem válik. Tartotta is a fogadását, még azután is, hogy a közös istálló is felépült a faluban. Fuvarozgatott vele alkonyattájt, nyugdíjasoknak, vasútról szállíttatóknak. Jártak a hónapok, a Bandi egyre magányosabb lett, a gazda két fiatal lovat hajtott a közösben, és volt úgy, hogy az örfg jószág csak este későn kapott szénát. Az asszony már pedzette, hogy el kellene adni, de János letorkolta. — Ugyan, ki vesz most lovat? — Hát akkor adjuk a közösbe. — Ezt, a téesznek?! Hogy énrólam beszéljenek, amíg csak élek,, hogy gebét adtam be? Ki fogná ennek már a gyeplőjét a kezébe? Így történt, hogy egy este kivezette János a lovat az istállóból — a család lefeküdt már —, elindult vele az éjszakába. Ki a faluból, a hegy alá. Ott megállt, rácsapott a lóra. — No, eredj! Másnap hajnalban kelt, s a téeszben csak ímmel-ámmal felelt, ha hozzászóltak. Most alkonyaikor pedig csak áll a pitvarban, és nézi a lovát, az egykori büszkeségét, amint búsan lógatja nagy fejét. S a kisebbik fiút hallja, aki csak egyre becézgeti a gebét. — Kicsi Bandi, de jó, hogy hazajöttél... Ügy érzi, nagy gombóc van a torkában — aztán megindul, belöki az istállóajtót, megfogja a ló kantárát, és nem törődik vele, hogy látják a szomszédok vagy nem, suttogja az állat fülébe. — Ne haragudj, öreg! Én megszégyenítettelek téged, de most már éntőlem nem kell félned. Majd szólok az elnöknek, hogy hordhasd a savót a csarnokból. Nem is kell érte egység, te most már meghalhatsz itt minálunk. Király Ernő TARKA SOROK A közelmúltban Szaratovból egy 36 tagú szovjet turista- csoport kereste föl városunkat. Városnézés közben megtekintették a szovjet hősi emlékművet. Egy csokor piros szegfűt helyeztek el a talapzaton, és meghatottan gyönyörködtek az impozáns látványban. Érdeklődtek az emlékmű alkotójáról — Ispánky József kaposvári származású szobrászmii vészről —, és kérték a jelenlevőket, hogy tolmácsolják forró köszö- netüket Kaposvár dolgozóinak, amiért a kegyeletnek ilyen szép megnyilvánulásával találkozhattak. Í3á — Gyönyörű nárcisz borítja s babócsai Cj Világ Tsz 14 holdas gyümölcsösét. Tavasztájt, amikor virágzik ez a növény, messze érezni illatát. Igen, de mit kezdjen vele a szövetkezet? A nárcisz ugyan keresett virág a városba^ azonban mire eljuttatják, már oly sokba kerül, hogy nem fizetődik ki. Tavaly jobb híján sílózták a kedves növényt. Más sors jövőre sem várt volna a virágokra, ha egy kaposvári ember föl nem figyel erre az érdekességre, és nem tájékoztatja róla az Örszágos Természetvédelmi Tanácsot. Vizsgálat vizsgálatot követett, s a közelmúltban védetté nyilvánították e 14 holdnyi természetvédelmi ritkaságot. Az országban most két ilj en nárciszmezőt tartanak nyilván. Az SZKP XXII. kongresszusára készül él a Lenin Stúdióban A legelsők című szovjet film, mely olyan emberekről szól, akiknek mindennapi foglalkozásává vált mindaz, ami még különlegesnek, hősiesnek tűnik. Az alkotók meg akarják mutatni, hogyan formálódik az ember gondolkodása, amikor részt veszi az űrrepülés előkészítésében, s amikor már nemcsak a Föld, hanem az egész világ- egyetem lakójának érzi magát. Áz első űrrepülők alakjának megformálása a színészektől is nagy bátorságot és kitartást követel. A szereplők külön W- képzésben részesülnek, W kell próbálniuk a súlytalansághoz hasonló állapotot, és ejtőernyős ugrást is végeznek. Sánta Ferenc és népi zenekara újra Kaposvárott, a Béke Étteremben játszik. A zenekar november 1-től három hónapos hollandiai vendégszereplésre indul. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy negyei Bizottsága és a Somogy megyeS Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-1U. 15-114 K* 4 cl ja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH L^JOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. ü. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető a helyi postabiv?» knál és post ás kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11
