Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. szeptember % A házakban »‘mberek laknak! Drága tanulság PRÓ B AH ALÁSZ AT Senki sem állítja, hogy köny- nyű és irigylésre méltó az In­gatlankezelő Vállalat dolga. Kaposvár állami tulajdonban levő épületeinek, bérházainak rendbentartása, a lakók kéré­seinek teljesítése gondos, terv­szerű _ munkát kíván. És még egyet: azt, hogy az IKV veze­tői arra is gondoljanak, hogy a házakban emberek laknak, akik bizalommal fordulnak hozzájuk, hogy kérésük — ha az jogos — mielőbb meghall­gatásra találjon. Sajnos nincs mindig így a gyakorlatban. Az IKV-ra a Somogy megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottsághoz és szerkesztőségünkhöz is sok pa­nasz érkezett. „Nincs rá lehetőség..." özvegy Tóth Józsefné Széchenyi tér 8. számú laká­sában az eddigi főbérfet, illet­ve társbérlet helyett két fő­bérlét kialakítását rendelte el a lakáshivatal. Ez kisebb vál­toztatásokkal, . szobacserékkel járt. Tóthné egy korábban el­falazott szobát kapott. A mal- tenrel összepiszkodt, téglával összevert, kilincs nélküli ajtót a kibontás után azon mód ott­hagyták. Molnár Pál Latinka Sándor utca 8 szám alatti lakos évek óta küldözget kérvényeket az IKV-hoz. Nagy konyhájában egy fürdőszoba létesítését kér­te. Elutasították. Később azt kérte, hogy cseréljék ki cse­répkályháját, ínért jóformán semmi meleget sem ad. — Nincs rá lehetőség, még jó a kályha, rakassa át saját költségén — hangzott a válasz E két példa látszólag azt mutatja, hogy nagyon megné­zik az IKV vezetői, miire for­dítják az állam pénzét, örül­nénk, ha így volna. Engedély nélkül A Lenin u. 24. szám alatt lakik Dékány Andor, az IKV egyik dolgozója. Romos laká­sát engedély nélkül lebontot­ták, s az IKV vezetőinek hoz­zájárulásával bontási anyagból egy szoba-konyhás lakást épí­tettek — szintén engedély nél­kül. Vajon az IKV-nak van arra joga, hogy a tanács meg­kerülésével bontson és épít­kezzen? Nincs! Ezt a házat most majd le kell bontani, mi­vel beleesik az új MÁVAUT- állomás területébe. Ha az IKV módot talál arra, hogy egy dolgozójának lakásproblé­máját megoldja, miért nem teszi ezt egyenes úton, a fölöt- tes hatóság engedélyével? „Csak" 16 ezer forint A Széchenyi tér 5. számú ház tatarozása során Szabó Dénes műszaki ellenőr utasítá­sára Farkas Györgyök laká­sához toldalék épületet emel­tek műhely, éléskamra céljá­ra, noha ez a tervben nem szerepelt, s kb. 16 ezer forint többletköltséget okozott. Pe­dig az IKV vezetői korábban elutasították Farkasék erre vonatkozó kérelmét. Azt mond­ták nekik, hogy csak saját költségükön építhetik föl. Az előszobában cementlapokat kellett volna lerakniuk, Sza­bó Dénes utasítására azonban ragasztott parkettal padlózták le a szobát. A ház pincéjét vi­szont nem víztelenítették, a többi lakó íaházát nem hozták rendbe. S hiába kért á ház­ban lakó Vörös Ferew '‘'mai Sándor éléskamrát, ne ad­ták; s nem víztelenítek:: . Vö­rös Lajosné egészségtelen ned­ves lakását sem. Sok a véletlen Furcsa huzavona támadt a Május 1. utca 11. számú ház felújításakor. Stéger János, a Tervező Iroda dolgozója az eredeti programtól eltérően a tervet úgy készítette el, hogy Kanizsai József lakásából egy hálófülkét P rasszer Endréné — aki véletlenül IKV-dolgozó — lakásához csatolt. Állítólag a hálófülke átadását Kani­zsaiék ajánlották fel Prasszéur né tiltakozása ellenére. Szabó Dénes műszaki ellenőr a ter­vet jóváhagyta. (Végrehajtását megakadályozták.) Furcsa vé­letlen az is, hogy a ház lakói szintén Prasszerék javára mondtak le korábban a mosó- konyha és a garázs használa­táról. Tavaly egész »véletle­nül« a házban egyedül Prasz- szerék lakását tatarozta és újí­totta fel az IKV. Nem valami tervszerű munkára vall mind­ez! A jelenlegi felújításkor Kanizsaiék lakásában ajtókat, ablakokat helyeztek el — ter­ven kívül. „Ha lesz ital, lesz munka" A Somogy megyei Népi El­lenőrzési Bizottságnak igen sok lakó elmondta, hogy Sza­bó Dénes műszaki ellenőr több esetben kijelentette: — Ha lesz ital, lesz munka is. — Sőt többször látták részegen távoz­ni a Széchenyi tér 5. számú házból, Farkaséktól. De italo­zott Szabó a Május 1. utca 17. szám alatt, Kanizsaiéknál is. Érthető, hogy ilyen vélemény terjedt el a városban: Csak ott végez az IKV gyors munkát, ahol a kérést — még ha jog­talan is az — megfelelő mény- nyiségű itallal támasztják alá. (Bár ez nem igaz, mert az IKV dolgozóinak nagy többsége be­csülettel végzi munkáját.) Szabó Dénes azt írt be az építési naplóba, amit akart. Amikor a NEB vizsgálata meg­kezdődött, idegösszeroppanást Balatonmárián már megnyílt az új iparcikkbolt, de fel­vételünk idején még csak készülődtek a megnyitásra. A földművesszövetkezet dolgozói mindent megtesznek, hogy kielégítsék a vásárlók igényeit, kapott. Ellene a NEB bűnvádi, az ellenőrzést elmulasztókkal szemben pedig fegyelmi eljá­rás megindítását javasolja. Hiba, hogy az IKV nem ren­delkezik megfelelő szakembe­rekkel. Szabónak is csak gép­ipari technikuma volt, de ide­jét nem tanulásra, ellenőrzés­re, hanem italozásra fordítot­ta. Tervszerűbben, meggondoltabban! Ez évben 12 millió forintot költ Kaposvár házaira az IKV. Ezért sokkal tervszeírűbben, meggondoltabban kellene munkáját végeznie. Itt van a villanyszabványosítás. A La­tinka Sándor utca 8. számú házban már tavaly elkezdték ezt a munkát. A ház Rippl- Rónai utcai részében már vé­geztek, és még az elmúlt év­ben befejezték a munkát a kő­művesek is. A lakásokat azon­ban nem festették ki. Azt mondották, hogy a festők csak akkor jönnek, ha az egész házban végeznek a szabványo­sítással. De hiszen a Latinka Sándor utcai részben talán rhég jövőre sem készülnek el vele! Egy-két ember dolgozik néhány napot, majd máshová mennek^ (Sokszor fölöttes szer­veik, vezetőik utasítására.) A lépcsőházakban lógnak a vil­lanydrótok, a folyosókon jó­kora lyukak tátonganak. Hó­napokig, eseleg évekig lakni festetlen szobában nem kelle­mes dolog. Akinek ez nem tet­szik, az saját költségére feste­ti ki a lakást. A Széchenyi tér 6. számú házban elvégezték a szabványosítást, a festőket azonban csak decemberre ígér­ték. Az Április 4. utca 17. szá­mú házának egyik lakását ta­tarozták. A többi lakás is rá­szolgált már a felújításra. Mi­ért nem végezték ezt el egy költséggel? Nem volnánk azonban igaz­ságosak, ha csak a hibákról ír­nánk. Tudunk dicsérendő dol­gokról is. A Széchenyi tér 2/b alatt például a néhány héttel ezelőtt elkezdett szabványosí­tást befejezték, s már a festők is végeztek. Nem lehetne má­sutt is így? Augusztus 31-én, csütörtökön tűz pusztított a pamuki Pe­tőfi Tsz törökpusztai szérüs- kertjében. Szarvaskerep-cséplés közben kigyulladt az egyik ka­zal, s az erős szélben lángra kapott a mellette levő többi ta­karmány is. A Kaposvárról, Marcaliból, Lengyeltótiból, Somogy várról, öreglakról, Pamukról klvf1 fc H tűzoltók csak ötórai megfeszí­tett munkával tudták a tüzet eloltani. 260 ezer forint értékű takarmány — lucerna, széna, szalma stb. — vált a lángok martalékává. A tűz vétkes gondatlanságból keletkezett. Nagy Tibor, a Len­gyeltóti Gépállomás traktorosa az erőgépet — a figyelmeztetés ellenére — nem a tűzrendésze- ti szabályok szerint állította fel, pedig ismeri jól az előírá­sokat, hiszen hatodik éve trak­toros. Az erőgép mindössze négy méterre állt a kazaltól. A gép rossz, kiégett szikrafogó­ja tele v''1 korommal. Nagy azt állítja, h ^r eldobott cigaretta­vég okozta a tüzet, a tanúk azonban az erőgép mögött lát­ták a lángot fellobbanni. Ha ellenkező irányú szél fúj, el­pusztult volna a szérűskertben levő csaknem 1 millió forint értékű tákarmány. A tsz vezetői is nagymérték­ben hibásak. Most látják milyen kár volt takarékoskod­ni a hellyel a kazlak rakásakor. Drága tanulság ez! Pedig a tsz vezetői idejében megkapták a tűzrendészed hatóságok uta­sítását a szérűdért kijelölésé­re. Felhívták ‘•velmüket a helyes kazaloz^si terv elkészí­tésére is. Mégsem tartották meg az előírt távolságot, a kaz­lak között. Az utasítások sze­rint a kazlaknak a transzfor­mátortól legalább 66 méterre szabad lenniük. Az egyik el­égett kazal viszont alig három méterre volt a transzformátor­tól, még szerencse, hogy az nem volt bekapcsolva. A gondatlanság évről évre nagy kárt okoz. Megyénkben az év első felében 132 tűz szár­mazott. mintegy félmillió fo­rint kár keletkezett gondatlan­ságból. Az Állami Biztosító ugyan megtéríti a Petőfi Tsz kárát, de az elpusztult takarmányt ne­héz lesz pótolni. Épp elégendő államunknak áz elemi csanások következtében keletkezett“* ká­rokat fedezni, nem az olyant, amit gondatlansággal, hanyag­sággal okoztak. Tanuljanak eb­ből ne csak Pamukon, hanem másutt is! Tóth István halászmester pendelyhálóva! fogja ki a ha­lakat a mezőcsokonyai Üj Erő Tsz halastavából. A 10 dekás átlagsúllyal kihelyezett halak 60 dekát fej« lődtek — állapítja meg Gyarmati Gábor agronómus, Ferenc István tsz-elnök és Wolf Sándor főkönyvelő. A tárgyalóteremből 70 ezer forint nyereség, három év ráfizetés A városi tanács ipari-mű­szaki csoportjának az eddigi­eknél sokkal gyakrabban és alaposabban kellene ellenőriz­nie az IKV munkáját. A jövő­ben ne tűrjék, hogy az IKV szabálytalanságokat kövessen el. Az ipari-műszaki csoportnál tudtak a Lenin utca 24. számú ház engedély nélküli fölépíté­séről, de úgy vélekedtek, hogy nem kell ügyet csinálni belőle, így legalább megoldódott egy lakásprobléma. Az ilyen maga­tartás még több szabálytalan­ságnak adhat tápot. S ha en­gedik, hogy az IKV-nál to­vábbra is ilyen esetek fordul­janak elő, akkor a város na­gyon sok lakója hiába várja jogos kérelmének teljesítését. S zalai László Furcsa ember Varga József a Mecsekvidéki Állami Erdő- gazdaság volt dolgozója. Jele­nét, jövőjét — Családja sorsát is kockára ■ téve — a szeren­csére bízta. Ugyanis egyetlen fontos dolog volt számára, a totózás. Ez a szenvedélye már deninél erősebbnek bizonyult. Fiatal ember, 33 éves. Erdé­szeti technikumot végzett. Csakhamar kerületvezető er­dész lett a Közép-somogyi Ál­lami Erdőgazdaságban. Egy al­kalommal nyolc űrmétsr fát jogtalanul eladott, s emiatt nyolchónapi felifüggesztett bör­tönbüntetésre ítélték. Amikor másodszor került bíróság elé non ítélték el. Fiatalember, megtévedt, adjunk neki lehe­tőséget, hogy megváltozzék — határozott a bíróság. Varga azonban nem érdemelte meg a bizalmat. Sok százezer ember remény­kedik, hátha rámosolyog a szerencse, s nyer a totón vagy a lottón. Vargának kedvezett a szerencse: néhány év alatt 70 ezer forintot nyert a • totón. Azonban még többre vágyott. Pedig rendezett körülmények között, jól éltek. Segítették őket feleségének szülei is; rö­vid idő alatt szépen berendez­ték lakásukat, s még motorke­rékpárra is jutott. Mindez kevés volt Vargá­nak. Nagy tétekben kezdett tó­tózni. Hetenként 500—1000 fo­rintot, néha 5—6 ezer forintot is eljátszott. Fizetése kevésnek bizonyult erre. 17 ezer, forin­tért eladta motorkerékpárját, s a pénzt három hét alatt el­vitte a totó. 1959 őszén az Ál- latfargaílmi Vállalat megbí­zottjával 12 süldő nevelésére szerződött, holott csak nyolc Hegyközségi emberek Bárdudvarnoktól le egészen Kadarkáiig sok olyan apróbb- nagyobb település akad, mint Szendihegy, Zsippó, Olajhegy, vagy Gyótapuszta. Változatos látványt tartogat a szemnek e donnbos-völgyes vidék, A föl* dek megművelése azonban ke­mény próbára teszi az embere­ket. Az őszi esőzések idején nincs az a vontató vagy akár lánctalpas traktor, amelyik föl­menne a meredek dombolda­lakon. Ezek a szétszórt települések Bárdudvarnok községhez tar­toznak. Két termelőszövetke­zeti csoport működik ezen a környéken: a Hunyadi és a Zrínyi. A Hunyadi Tszcs 1429 hold birtoka magában foglalja töb­bek között Zsippót, Szendihe- gyet és Gyótapusztát. Szendihegyben Fazekas Gé­záékhoz látogatunk el. Vala­mennyien a tszcs tagjai. Ne- gyedmagukkal nyolc hold föl­det művelnek. Jól gazdálkod­nak a háztáji állatállomány­nyal is. Az idén két hízóra kö­töttek szerződést. Ebből 6—7 ezer forintra számít a család. De nemcsak ők, hanem szinte minden család tart szerződött hízót Szendihegyben. A kultúra? Eljut ide is. Vil­lany ugyan még nincs, de te­lepes rádiót majd minden má­sodik háznál találunk. Sokan olvasnak újságot, több helyen van motorkerékpár is. Zsippón van a Hunyadi Tszcs irodája, központja. A kis település egyúttal központ­ja a hozzá közelebb eső még kisebb településeknek. Ide jár­nak iskolába a környékről a gyerekek. Estefelé jár az idő, a szür­kület már terjesztgeti szár­nyait. Összeverődnek ilyenkor a házak előtt a napi munká­ban megfáradt emberek egy kis beszélgetésre. Mencseli József és Gábor Imre között a berlini kérdésről folyik a szó. Hallgatom nagy tájéko­zottságra valló eszmecseréjüket. Megvallom, jó érzés hallgat­ni ezt a beszélgetést. Tudni, hogy ezek az emberek egyál­talán nem közönyösek a napi események, a világpolitika iránt. Hogy a politizálás min­dennapos dolog. Eszembe jut az egyik zsippói parasztember mondása: »Kell itt a világos­ság, mint egy falat kenyér.« Ezt a rövidesen bevezetendő villanyra értette, de tudtán kí­vül igen sokat árult el ezzel a hegyközségi emberek beállí­tottságáról, gondolkodásmódjá­ról, tudásszomjáról is. K. I. süldője volt. Megbíztak benn^ s a szerződés . megkötésekor 2400 forintot fizettek ki neki Ezt is eltotózta. Nem gondos­kodott a hiányzó süldők be­szerzéséről, pedig közben kettő el is pusztult. A csalás leplfezésére újabb szerződést kötött a vállalattal, hogy a 12 süldőt év végen hízott sertés­ként adja át. Űjabb 2400 fo­rintot kapott, ezt is elvitte egy heti forduló. Most már csak abban bízott, hogy nagyobb összeget nyer, s rendezni tudja csalásait. Ezért még nagyobb hévvel folytatta a totózást. Ekkor már a Me­csekvidéki Állami Erdőgazda­ságnál dolgozott. Megtette, hogy illetményfáját többször is eladta. Kihasználta a szomszé­dos erdészet vezetőjének be­tegségét, fát lopott, s a fa származásának igazolására ha­misított papírokat adott a ve­vőiknek. Váli József kaposvári lakostól 11 300 forintot kért kölcsön »birkanevelésre.« Ba- ledovics Jánosné kaposvári nyugdíjastól motorkerékpáí- vásárlás ürügyén 11 ezer fo­rintot csalt ki. Tóth Sándor kaposvári lakostól 3 ezer fo­rintot kért. A pénzt eltotózta, visszaadásáról elfeledkezett. A múlt év őszén megszökött. Először disszidálni akart. Szombathelyig el is ment. de meggondolta magát. Fél évig bujkált, míg el nem fogták. Közben alig-alig sikerült pénz­hez jutnia, de inkább három napig nem evett, csakhogy to­tózhasson. A Kaposvári Járásbíróság dr. Mózes Gábor-tanácsa ítél­kezett a szenvedélyes totózó felett. Háromévi börtön, ötévi jogvesztés a büntetése, s le kell ülnie a korábban felfüg­gesztett 8 hónapi börtönbün­tetést is. Negyvennégy hónap 176 heti fordulójában Varga József nem vehet részt. Talán ezalatt némileg csökkenni fog fotózási szenvedélye. Sz. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents