Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-27 / 228. szám

Szerda, 1061. szeptember 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP 42 vonat AZT MONDJA a kaposvári állomásfönök, hogy 6 tudja, melyik vállalatnál milyen a munka szervezettsége anélkül, hogy elmenne oda vizsgálódni. Elég, ha megfigyeli, melyik vállalat, hogyan bonyolítja le szállításait, mikor rendeli meg a vagonokat. Több termelő vállalat a hónap 20-ig nem szállít. Az utolsó dekádban vi­szont annyi vagont kémek egyszerre, hogy ember legyen a talpán, aki kielégíti őket. Nem nehéz összefüggést talál­ni a hévégi hajrá, tehát az egyenetlen termelés és e kö­zött a jelenség között. A Somogy megyei Építőipa­ri Vállalat raktérülete szinte állandóan zsúfolt. A legikülön- félébb építőanyagok találhatók itt. Közöttük nem egy már hónapok óta hiába vár az el­szállításra. Ezenkívül újabb hait vagonnyi rakományuk áll most is a raktőrületen anélkül, hogy hozzányúltak volna. Eb­ből nem nehéz arra következ­tetni, hogy az Építőipari Válla­latnál nem elég előrelátóan készítik elő az építkezéseket. Különben minden további nélkül helyére szállíthatnák a nehezebb építőanyagot, s ez nem az állomáson várna bi­zonytalan sorsára. Sajnos, évek óta megoldatlan probléma ez ennél a vállalatnál. A bírála- tokát elengedik fülük mellett. Pedig nem kerülne nagy erő­feszítésükbe, hogy rendet te­remtsenek a szállítások körül is, hogy késedeürneskedésükkel" ne terheljék a vasutat, amely­re az őszi forgalom lebonyolí­tásában amúgy is nagy fel­adat vár. A PÉCSI IGAZGATÓSIG területéhez tartozó vasúinknak az idei őszön 12 százalékkal több árut kell elszállítaniuk, mint a múlt év hasonló idősza­kában. Ahhoz, hogy ezt siker­rel elvégezhessék, elsősorban az szükséges, hogy o szálliita- tók tervszerűen, a vasúttal összhangban, folyamatosan ra­kodjanak be és ki. Csakis így használhatják ki jól a vasút kocsiparkját. Igen fontos, hogy most már végre ne csak pén­teken. szombaton, hanem hét­főn, kedden, szerdán és csü­törtökön is fuvaroztassanak a vállalatok. Bosszantó látni a nagy őszi forgalom idején, hogy a hét első napjaiban gond hova félretolni az útból a va­gonokat, szombaton pedig a rendelők felét se tudják kieié- gitni, annyian kémek kocsit. Pedig lehet jól együttmű­ködni a vasúttal, s folyamai o- fcan, a hét minden napján szállíttatni. Ezt a Kaposvári Cukorgyár bebizonyította már a múlt évben, s bizonyára most is. A cukorgyáriak a vasúttal kötött megállapodás szellemé­ben, sőt az előírtnál rövidebb idő alatt rakodnak. Figyelmük a kocsik maximális kihaszná­lására is kiterjed. A nem fő ' vonalakra például csak kis raksúlyé, 25 tonnás vagonokat kémek, mert így gondolkod­nak: a gyengébb vonalakon a nagy vagonokiba se tudnak több répát berakni 12 tonná­nál, tehát ezek a kocsik ki­használatlanul futnának, ugyanakkor hiány lenne belő­lük a fővonalakon, ahol vi­szont igen sok répát számíthat­nak el bennük. Ez a szervezett­ség hasznos a gyárnak, és hasznos a vasútnak. A CUKORGYÁRNAK és a hasonlóan lelkiismeretesen szállíttató vállalatoknak volt nagyrészt köszönhető, hogy a szervezett munka eredménye­ként és a kocsik teherbíró ké­pességének maximális kihasz­nálásával 42 szerelvénynek megfelelő mennyiségű vagon szabadult fel. Ez nemcsak azt jelenítette, hogy a MÁV ele­gendő kocsit tudott biztosítani a szállításokhoz, hanem anyag- és időmegtakarítást is. Ha csu­pán azt számítjuk, hogy így mintegy 500 vagonnal keveseb­bet kellett megmozgatni a ka­posvári vasútállomáson, máris következtethetünk arra, hogy a gazdasági mutatók mennyi­vel kedvezőbben alakultak. Megvan a lehetőség arra, hogy az idén is eredményesen bonyolítsa le az őszi forgalmat a pécsi vasútigazgatóság. Az első hónapban, sajnos, éppen az említett hibák miatt áru- szállítási tervét csak 97,5 szá­zalékra teljesítette az igazga­tóság Van tehát mit tennie va­lamennyi, így a kaposvári va­sútállomásnak és a kaposvári fuvaroztató vállalatoknak is azért, hogy a szállítást meg­gyorsítsák, szervezetteibbé, gaz­daságosabbá tegyék. A kaposvári vasútállomás dolgozói a múlt évhez hason­lóan az idén is készítettek in­tézkedési tervet a nagyobb fel­adatok megoldására. Eltökélt szándékuk, hogy kevesebb va­gonnal, gyorsan, több árut szállítanak el. Kitűnő össz­hangban dolgoznak egymással, naponként kétszer is találkoz- naik, hogy megbeszéljék és megoldják fölmerült problé­májukat. Vezetőiktől pontos, szakszerű tájékoztatást kap­nak. HA A VÁLLALATOK hét­főn, kedden, szerdán, csütörtö­kön és a munkaszüneti napo­kon is szállíttatnak, gyorsabban rakodnak, a kaposvári vasút­állomás is hozzájárulhat ah­hoz, hogy a pécsi igazgatóság az ötödik helyről előbbre jus­son, és teljesítse őszi szállítási tervét. Ez nemcsak a vasút, nemcsak egyes vállalatok, ha­nem az egész népgazdaság ér­deke. Szegedi Nándor Vigyázzunk a burgonya minden szemére Tapasztalatcsere és bemutató a Lábodi Állami Gazdaságban Megyénknek egyik, a Lábodi Állami Gazdaságnak pedig fő növénye a burgonya. Ezért ren­dezett a MEDOSZ megyei bi­zottsága mellett működő szak­emberek szakcsoportja a Nagy­atádi Járási Tanács Mezőgaz­dasági Osztályának közremű­ködésével burgonyatermesztési tapasztalatcserét és betakarí­tási bemutatót ebben a gazda­ságban. A múlt csütörtöki ren­dezvényen Miklósi László, a gazdaság főmezőgazdásza is­mertette burgonyatermesztésd módszereiket, eredményeiket. Megjelent és felszólalt Szir­mai Jenő, a megyei pártbizott­ság első titkára és Sárvári Ist­ván tudományos kutató, aki a burgonyanemesítést irányítja a gazdaságban. A tanácskozáson — amelyen a barcsi, a csurgói és a nagyatádi járás meghí­vott termelőszövetkezeti veze­tői, szakemberei cserélték ki Véleményüket — szó esett az ország burgonyatermesztésé­nek helyzetéről, programjáról és megyénk ebből adódó ten­nivalóiról. Az előadás is, a vi­ta is rámutatott ezekre az ösz- szefüggésekre. Am menjünk csak sorjában. A Lábodi Állami Gazdaság szántóterületének mintegy 10 százalékán, több mint 1500 holdon termeszt burgonyát ki­zárólag vetési célra. A vetés- terület kisebb hányadán ne­mesítéssel foglalkoznak igen jó és biztató eredménnyel, a többi részen pedig különféle fokozatú vetőgumót szaporíta­nak. Ebben az évben vált leg­hallottakból megyénk ísz-ve* zetői? Tapasztalhatták, hogy a burgonya a nagy szárazság el­lenére is 70—80 mázsás ho­zammal fizet. Érdemes hát, na­gyon érdemes vele foglalkozni. A részvevők elmondták: náluk is jó a termés. Ezért van az, A részvevők az előadást hallgatják. Takarmányozzunh takarékosan Somban, Somogyegresen, Karádon és még több helyen igyekeznek a zöldtakarmányo- zás és a legeltetés idejét mi­nél jobban megnyújtani. Nagy a szárazság, de a hosszabbodó éjszakák bőséges harmathullá- sa kedvez a gyepek felújulá- sának, így remélhető, hogy hosszú ideig lesz alkalom a legeltetésre. A pillangós és herefüves legelőket, a termés fölszedése után a burgonya- és a cukorrépaföldeiket, majd később a kukaricatarlókat cél­szerű a sertésekkel megjárafc- ni, így a napi abraknak akár a felét is megtakaríthatjuk. A juhok számára több termelő- szövetkezet vet téli legelőt. Er­re a célra megfelel a rozs, az őszi árpa, a repce, a különbö­ző őszi bükkönyféle, illetve ezek keveréke. Az árokpartok, saérűskertek fűtermésének, a tavalyról maradt szüázsnak a föletetése is a téli takarmány- készletek kímélését szolgálja. Nagy gondot fordítanak: a takarmány veszteségmentes tá­rolására a kárjyaiak, a török­koppányiak, a nágocsiak, a zi- csiek. A szénát úgy kazlazták, hogy az időjárás nem tehet kárt benne. A jól tetőzött kaz­lak állapotát is ellenőrzik, s a bemelegedést, esős időben a beázást azonnal megszüntetik. A tavaszi árpa, a zab, a borsó szalmáját a szövetkezetek többségében olyan gondosan óvják, mintha széna volna. A silókukorica és az egyéb siló­zásra alkalmas növény gyors betakarításával szintén gyara­pítják takarmánykészletüket. A múlt évben Miklósiban, Zalán a búza és más termé­nyek ocsúját nagy mennyiség­ben etették sertésekkel. Kitű­nően értékesíthető a szemes ocsú baromfiakkal, őröltén pe­dig juhokkal, ám a sertések­nél — különösen nagyabb mennyiségben etetve — könv- nyen bélgyulladást okozhat. Ez történt az említett két község szövetkezeteiben is. Növendék- és tejelő állatokkal abrakként tiszta kukoricát etettek pél­dául Sérsekszöllősön, hízókkal pedig árpát etettek Nágocson. Az efféle szakszerűtlen, sőt természetellenes takarmányo­zás nem más, mint pazarlás. A szemesen etetett gazdasági abrak ugyanis 15—20 százalék­kal gyengébben értékesül, mint a darált takarmány. Helyesen tesznek azok a tsz-vezetők, akik a takarmány­mérleg a takarmányelőirány­zat elkészítése után meghatá­rozzák, hogy melyik kazalnak, a kazal mely részének kell egy bizonyos ideig elegendő­nek lennie. Úgy osztják be az abrakot és a szénát, hogy a rendelkezésre álló mennyiség elég legyen az egész takarmá­nyozási időszakban, akár csök­kentett adagolással is. Minderre különösen nagy gondot fordítanak a tabi já­rás tsz-eiben most, amikor a hosszan tartó szárazság kárt tett a takarmánynövényekben. Szigorú takarékoskodással, minden takarmányozási lehe­tőség kihasználásával készül­nek föl az áttelel tét ősre. Száraz Gyula faiba járási főállattenyósztő. főbb növényükké a vetőburgo­nya. A különös gondot és nagy szakértelmet kívánó foglalko­zásába tanfolyamokon fiatal szakmunkásokat képeztek ki. Nem vegyes hasznosítású bur­gonyákat, hanem — az orszá­gos és külföldi igényeknek megfelelően — korai érésű ét­kezési fajtákat nemesítenek, és a rózsafajták vetőgumójából adnak majd mind nagyobb mennyiséget a köztermesztés­nek. Az előhajtatásos, szárfel- húzásos módszert — az egész­séges vetőanyag előállításának módszerét — az idén először alkalmazták kiterjedtebben. Ennek eredményeként is a gül- baba például úgy feljavult, hogy 65 mázsát adott holdja az idén. Ez biztató ígéret a köz- termesztésnek a jövőre nézve: hogy a burgonyatermesztő kö­zös gazdaságok között úgyszól­ván egy sincs, amelyikben a munkaegység várható értéke alatta maradna a 30 forintnak. De olyan több is akad, ame­lyik 40—50 forintos részesedés­sel zárhatja ezt az évet. A szö­vetkezetek idei burgonyatermé­séből jut annyi a MÉK-nek, amennyit lekötöttek. A fölös­leget azonban — amint Szir­mai elvtárs javasolta — hagy­ják meg vetési célra. Nemcsak a megye, hanem az ország ve­tőgumó-ellátásában is nagy feladatai vannak Somogynak! A homokon gazdálkodó szövet­kezetek helyesen teszik, ha a jövő évi burgonyatermesztésre már most külön intézkedési eo — Elnézésedet kérem, paj­tás, de egy kis üzleti ügyem volt. Ne haragudj a késésért. Nem volt semmi baj? No de hiszen mi is lehetett volna. Péter levegőt sem kap, úgy nézi. A gyíkbőr birgeri csupa sár — de Tamás fogai vidá­man villognak. — No, mit hallgatsz? Meg- kukultál ebben a szobában? Dolgom volt, ki kellett valakit emelni a menetből. Milyen menetből? Ne légy gyerek, ott hajtanak az országúton vagy harmincezer embert Bécs felé •— no, közülük, édes fiam. Nem, ne nézz rám olyan áhí­tattal. Nem szerelemből zavar­tam el a fenébe azt a két nyi­last. Bin, pajtás, vásárra vi­szem a bőrömet, de jó pénzért. Nem vagyok angyal. Krisztus koporsóját se őrizték, tudod, ingyen. .. S megveregeti Soós Péter térdét. , — Hanem a te dolgod, az más, te pajtás vagy, testvérem vagy — no, igaz, itt az igazol­ványod is. Tamás papára nyu­godtan bízhatod magad. .. És azzal a bőrkabát belső zsebébe nyúl, letesz a dohány- soasztalra egy pecsétes papírt. jjijljjjjüi Bállá Ödön éa Baktat Ferenc ri por »regénye jjjj-jjj függő, hosszú sorozatok renge-jj tik a levegőt. Azután a beálló,^ csak még halálosabbnak tunó/ csendben átmuzsiikál a szom- ; szód bői a rádiócska hangja, cérnavékony gyerekhangok éneklik: — Békesség földön az em­bernek. .. Ismerkedés a burgonyakombájnnal. — Jó, komám, most ón me­gyek, Bessy vár. Hogy ki az a Bessy? A... mondjuk, ad hoc nejem. Majd megismered. Ter­mészetesen együtt karacsonyo- zunk. Hol? A Í20-asban. Le­gyen szerencsénk, szervusz. Amikor egyetlen sötétkék ruhájában végigsietett a puha szőnyeggel borított folyosón, s a szomszéd szobákból itt is, ott is muzsika szűrődik ki — va­lami táskarádió a Stille Nach­tot zümmögi, valakinek le­mezjátszója is lehet, egy ép­pen kinyíló ajtó mögött két kislány áll fényes karácsonyfa előtt — ismét elborítja az a karácsonyi nosztalgia, amely mindig, kisfiúkora óta. Anyja jut eszébe. A távolból erősödő, harsogó morgással a tüzérség ágyúi jelzik: nem biztos, találkoz­nak-e még valaha. S valami suhogó-vijjogó hang orgonázik a távolban, amelyet csak az ismer, aki már megjárta a ná- ború frontját. Gyorsan, mielőtt megtörik a karácsonyi varázs... És Péter bekopog a 120-as ajtón. Ez aztán, lakosztály a tal­pan. Világoskék teveszőrtaka- ró a kettős ágyon végigterítve. Ragyogó csillár. A sarokban hangulatlámpa. Ég az is, hadd égjen. Asztal, három személy­re terítve. És a sarokban, a fűtőtest mellett mindenféle sötétkék ruha és házigazdái feszélyezett- ség nélkül selyempizsamában, köntösben, illatosra borotvál­va: Tamás. — Üdvözöllek, Péterkém. Bessy? Azonnal jön. Péter most Ismeri meg Bes­sy Mortont, a Nagymező ut­cai Arizona mulató dizőzét. A Délibáb címlapján találkozott már vele. Bessy angolosan nyújtja a szavakat, rosszul be­szél magyarul, de nagyon ked­ves. Aztán ott ülnek a vacsora mellett és Péter megkérdi: — Amerikai? — Nem, csak sokáig éltem ottan én — mondja kedves törtséggel a lány. Tamás elneveti magát. — Ne add már a nagyot, kedves. Baráttal beszélsz. Mondd meg nyugodtan, hogy lengyel vagy. Elvégre — van lengyel—magyar Barátság is. nem? Újabb dörgés. Mély, ö&sze­Egy lányt megütnek Kopogás. Az ajtóban harminc év kö-j /lesz biztonságosan termő, az J eddigi 30 mázsás hozamot /megkétszerező gülbaba vetö- íanyag Ugyanez vonatkozik a tkisvárdai rózsára, az elszapo­.... .... ... , srítást'illetően a somogyi sár­“ * —«• * Bessy előtt, még meg is len-/ Jól haladnak a burgonya be- geti a kalapját, mint valami takarításával. A tanácskozás spanyol grand, s mosolyogva/napjáig mintegy 1100 holdon fog kezet a két férfival. Aztán ^fölszedtek a termést. Segít eb­ledobja magát a díványra, és/ben a munkában, a Német De- elgondolkodva hintáztatja ma-gmokrátikus Köztársaságtól ta­gát a rugókon. — Mi újság, Jenő? dúl feléje a házigazda.. JSjvaly vásárolt két burgonya­far-í kombájn. Egyiknek-egyiknek 4 /hold a napi teljesítménye. Fo- __ ,. .. /lyamatosan dolgozik 14 bur­=4 ígony aforgató. Minden lehető­vendég. — Pestet körülzárták az oroszok. Itt nálatok semmi? Zsugátok van, gyerekek? Olyan csend van a szobá­ban, mintha bevágott egy gránát. ség megvan arra, hogy idejé­ben prizmába, kerüljön a vető- burgonya. Ennek minden sze­mére nagy gonddal vigyáznak, volna Csak a sérült, a túl apró vagy .. a túl nagy gumókat használ­Aztán Tamás meghökkené- ják más célra’ a többit — sen felülkerekedett a humor aüg meghaladót is ­iVetpgumokent értékesítik. A Nem vagy te egy kicsi tó tervezett 340 vagonnal szem­hazudós, Jenő? yben mintegy 500 vagon vető­Radocsay-Schwartz Jenő, a/burgonya eladására számíta- mindenütt ben fente® Radocsay £na-k­mosolyog. > Mit okulhatnak a lábodi gaz­/daság nagybaráti és nagykor- — Folytatjuk. — fipádi kerületében látottakból, tervet készítenek. Korán ak­kor jelenhetnek meg a piacon újburgonyával, ha a télen elő- csíráztatást végeznek. Erre most szükséges és érdemes lesz különös gondot fordítanunk, mert a jövő tavasszal minden bizonnyal megnövekszik a ke­reslet mind itthon, mind kül­földön a korai újburgonya iránt. A szakemberek azt ja­vasolják, hogy a termelők 1962 tavaszán az idei mintegy 5 százalékkal szemben a bur­gonya-vetésterület egyötödén ültessenek előcsáráztatott gu­mót. Az országos átlagnál mindig jobb termést adott a burgonya megyénkben. Az idén is így van ez. Mezőgazdasági dolgo­zóinkon a sor, hogy á lehető legnagyobb mértékben segítsék hozzá népgazdaságunkat az élelmezési és a jövő évi bur­gonyatermesztési feladatok megoldásánoz. Erre buzdított a lábodi ankét. S. J,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents