Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-03 / 208. szám

Vasárnap, 1961, szeptember 3. 8 SOMOGYI NÉPLAP Egymást segítve előbbre juthatnak Műszakiak a városi pártbizottságon A városi pártbizottság több — főként párton kívüli — mű­szakit hívott meg beszélgetés­re. Németh Ferenc elvtárs, a pártbizottság titkára bevezető­ben hangsúlyozta, hogy az or­szágépítésben nagy feladat há­rul a mérnökökre, techniku­sokra, hiszen a termelésnek ők a közvetlen irányítói. Elmon­dotta, hogy a város műszaki gárdája többségében becsülete­sen helytáll. E baráti beszélge­tés célja, hogy a városi párt- bizottság megismerje a műsza­kiak problémáit, és segítse megoldani azokat — jelentette ki a pártbizottság titkára. A beszélgetés részvevői fog­lalkoztak a pártszervezetek ss a műszakiak kapcsolatával is. Szorosabb és közvetlenebb kap­csolatra lenne szükség a párt- szervezetek és a műszakiak kö­zött — hangoztatták. Szinte egyik üzemben sem fordult elő, hogy a pártszervezet meghívta volna a műszakiakat, kikérte volna véleményüket. Pedig ők szívesen vennék ezt. Elismer­ték, hogy nekik is kezdemé­nyezni kellene az ilyen talál­kozókat. Megvallottak, hogy sok műszaki nem elég tájéko­zott a bel- és külpolitikai kér­désekben. Csupán szakmájuk­ra korlátozódik figyelmük. Többen azzal próbálták ezt megmagyarázni, hogy nem ér­nek rá a tájékozódásra. Mások viszont ezt megcáfolták, és ki­jelentették, hogy sok műszaki bizony elkényelmesedett. Jól él, elégedett saját körülmé­nyeivel, a társadalommal. Ide­genkedik a közös gondoktól, visszahúzódik a problémák megoldásától. Ez Ijelytelen — állapították meg egyértelműen a vendégek. A műszakiaknak sokkal többet kell foglalkoz­niuk a kül- és belpolitikai helyzettel, képzettnek kell len­niük ideológiailag is, hogy a termelés követelményeinek ele­get tehessenek. Többen sürgették a műszaki dolgozók gyakoribb találkozó­ját, eszmecseréjét, a műszaki klub létrehozását. A közös esz­mecserék hozzájárulnának, hogy megismerjék egymás, va­lamint a város és az üzemek gondját. Közösen sokkal gyor­sabban oldhatnák meg a mű­szála problémákat. Kérték, hogy a műszaki tanács meg­alakításának gondolatát ne hagyják elsikkadni, s az új SZMT-székházban műszaki klub megalakításával segítsék elő a műszakiak szakmai, po­litikai fejlődését, közéleti em­berré formálását. A baráti beszélgetésen érin­tették a nemzetközi helyzetet, foglalkoztak a városfejlesztés­sel. Ä műszakiak kifejezték, hogy szívesen áldoznának né­hány órát máskor is hasonló hasznos eszmecserékre. Ősz elölt a MÁV Duplájára növekszik az áruforgalom —■ A rakterűiét nem tárolóhely Az őszi forgalom szeptember elejével, a Cukorgyár indulá­sával kezdődik. Fokozatosan növekszik az elszállítandó áru mennyisége. A mezőgazdasagi termények szállítása megdup­lázza a nyári forgalmat. Kü­lönösen Kaposvár és a környe­ző községek állomásainak okoz ez gondot, hisz a múlt év óta 8 személyvonattal több érkezik Kaposvárra, s a Cukor­gyárba 8—10' százalékkal több répát kell szállítani naponta a tavalyinál. Munkájuk egybehangolására a közelmúltban megbeszélésre jöttek össze a MÁV és a Cu­korgyár vezetői. Egyeztették a követelményeket a lehetősé­gekkel. Remélhető, hogy az idén sem lesz fennakadás. A gyár és a vasút közötti jó vi­szony már hagyományos. Jel­lemző, hogy tavaly a Cukor­gyárnak egyetlen esetben sem kellett álláspénzt fizetnie, s a szállításban sem volt fenn­akadás. Szeptember 8*án kez­dődik a réparakodás, s az el­ső szállítmány 8-án este vagy 9-én reggel érkezik meg a gyárba. Sok vállalatra panaszkodik a MÁV, ugyanis nem fuva­rozzák el a rakterűidre szállí­tott árut, raktárnak használ­ják a rakodót nem törődve az esetleges büntetésekkel sem Gyakran tetemes összegek megfizetésére kell kötelezni a szállíttatókat. Az őszi forgalomban minden talpalatnyi rakterűiéire és minden vagonra szükség van. Ezért elengedhetetlen, hogy a küldeményeket kellő időben rakják ki, s megérkezése után azonnal fuvarozzák el az árut Űíw-eL qjjiJjt Cf-AFiuult Hetek óta ez a kis német népdal cseng a fülemben, egy kedves délután emlékét idéz­geti. A hajókerék lapátjai méltóságteljesen merültek a vízbe, úgy tetszett, hogy so­hasem jutok el Rathenbe, a Bastei sziklái alá. Valahogy most mégis élveztem a las­sú tempót, nem unatkoztam. Azt hiszem, csak ketten voltunk idege­nek a Riesa fedélzetén, gyorsan »föl­fedeztek«: min­ket. A Fehér Flotta öreg bárkáján úttö­rőlánykák utaztak, csiri­peltek, dalol­tak, száguldoz­tak le-föl a ha­jón, kedvüket lelték berme. És lestek min­ket kíván­csian, barátko­zom Az egyik állomáson so­kan leszálltak, s a gyerekek alig várták a pillanatot: uj­jongva ostro­molták a kö­rülöttünk levő ülőhelyeket. Láthatóan is­merkedni akartak, az egyik leleményes kislány meg is találta a módját: cukroszacskót vett elő, megkínált. — Danke schön — mond­tam színtiszta magyarság­gal, nevettek. És megindult a kérdésáradat. Orosz va­gyok-e vagy jugoszláv, len­gyel-e vagy görög? Milyen­nek látom szép hazájukat, jól érzem-e magam, mivel foglalkozom idehaza, és med­dig maradok még az Elba völgyében? Ursula Gruss, ez az ara­nyos, kedves kis 14 esztendős szöszi vitte a szót, de ver­sengtek vele. A fedélzeten egyre több úttörő szorongott körülöttünk, kísérőik pedig távolról láthatóan élvezték a nagy barátkozást... — Szeretnék hallani egy szép német népdalt — prő­»A tsitari hedjek alatt«... száll a magyar népdal. Kö­zépen a szöszi Ursula Gruss, mellette Regina Thoss. báliam értésükre adni ab­ban a titkos reményben, hogy a zene »nemzetközi« nyelvén jobban megértjük egymást. Felcsillant a szemük, ta­nakodtak, de csali néhány pillanatig. Aztán felcsendült a dal szárnyaiban, hatáso­san: Zwei gute Freunde... — Még egyszer,., még egyszer — mondtam kérle- lőn —, szeretném megtanul­ni, magammal vinném e kis dalt emlékül az Elbáról, német úttörőktől. Énekeltek tovább, fáradha­tatlanul. Ursula pedig nagy akkurátusán írta a szöveget jegyzetfüzetembe. Egy zwikaui kislány, Re gina Thoss ellenszolgáltatást kért, s a többiek összecsókol tálc ötletéért. , , " A csitári he­gyek alatt... Német úttörők kínlódtak a magyar nyelv­vel, de énekel­ték büszkén a Riesa fedélze­tén, s a »-kitör­ted a kezedet« szövegrésznél az ö nyelvecs- kéik is hasonló veszélyben voltak __ K özeledtünk a pirnal állo­máshoz, készü­lődtek, s lázas izgalommal ír­ták a címeket... — Nekem is írjon, nekem is... nekem is... Ú, ha vala­mennyiük kí­vánságának eleget tudnék tenni! Fegyel­mezetten vo­nulták le a ha­jóról, csak fe­jüket csavarták hátra, és sá­lakkal, kendőkkel integettek messziről is. Néhány percre eltűntek a forgatagban, majd egy robogó autóbusz tűnt fel. Valamennyien az ablak­ban szorongtak, s még min­dig integettek lelkesen, ba­rátságosan ... S amikor méltóságteljesen elindult a hajó, tovább dú- dolgattam a leedves kis dalt: Zwei gute Freunde... Jávori Béla J HR ... .. r." . Szórják a műtrágyát a jutái Szabadság Tsz asszonyai. WmM& Csapott tető mar Állnak a falak, egy 240 fémhelyes sertéshizlal­da téglafalai a balatonszabadi Üj Élet Termelőszövetkezet majorjában. Buzdítja is a szö­vetkezet mesterembereit Pus­kás József elnök és Drovacsek László főmezőgazdász, mert kell a hely a hízóba fogható süldőknek. A tégla után meg­érkezett a méretre szabott fa­anyag is. A szétdarabolt fát nem ragaszthatják össze a sza­badiak, így hát olyan tetőszer­kezetet kell készíteniük, ami­lyen az eredeti tervben szere­pel. Pedig a csapott tető he­lyett más megoldást tartanak célszerűbbnek. — Hát akkor miért nem olyan faanyagot rendeltek? — vetjük közbe. Válaszként egy másik épüle­tet mutatnak, s ismertetik en­nek furcsa történetét. Szerfás hizlaldáról van szó. Amint meglátták tervrajzát, menten tiltakoztak: nem kell. A siófoki járási mezőgazdasá­gi osztály más szövetkezetnek akarta adni ezt az épületet. A TÚRI ANDRÁS: EG A GyAR VSNVSXVN' bad'ak mégis meggondolták Ja dolgot: jobb a valamilyen- • íhizlalda, mint a semmilyen. ” Sígy hát az övék lett. Most, Halljuk a neveket. Kamikor már csaknem elkészült, Rajtam kívül Feresej , a /bánják is, hogy nem mondtak szőke Ilu, a két Majercsik,Jj róla. Kifogásaik a követke- meg a Ritter? S_*k.- Miféle Ritter? S , , . . , „nn Krámer hadnagy fölemelke-? £ hizlalda homlokfala 2,90 dik a hevéről «meter, a tető csúcsmagassága- A Ritter Dani. Az Agár.*3.80 méter. így túl nagy a lég­- Hogy néz ki az a Ritter?5ter> úgyszólván lehete ­- Hosszú, vékony fiú, sá-gle? ékesítem. A tetőnek hat­padt. Kiugró szeme van. ^rafele van a nagyobb esese,- Dolgozik valahol? $»P«iig fordítva kellene lennie /,_/ Az 1,40 méter szeles folyoso (nélkül is szűk a fedett hely 5a 120 hízónak — illetve kocá* 08) Cigarettára gyújt, a meny- - Jani bácsi rendes hapsi - Nem. Egészen más név nyezet felé fújja a füstöt, volt, ha látta, hogy mncs. volt, de mar nem emlékszem Cseng a telefon, az alezredes pénzünk, megvendégelt ogy ra. hangja. rundóval. Volt pénze dögivei. — Be tud most jönni hoz- Azt hiszem, játszott az ügeton 35ám? is. Szóval tele volt dohánnyal. 4 — Nem lehetne később, al- — Kölcsön is adott néha? —- ezredes elvtárs? Éppen kihall- S hogy a fiú hallgat. — No, ki gatofi valakit. vele! — Rendben. Majd utána. — Hát... volt úgy, hogy — Igenis. adott. Közben megjön Krámer az — Visszafizették neki, eze- álmos szemű, borostás arcú ket a kölcsönöket? Dodóval. _ Többnyire. — Meghoztam a gyereket — __ Vagy soha, igaz? Maga — Talán mégis. — Tessék elhinni, mondok. Valóban nem emlék­szem már a nevére, régen volt. — És másodszor? — Másodszor üzenettel kül­dött a Józsefvárosba, a Sipos utcába. — Házszám? — Nyolcas, vagy tizennyolca» szám volt. Földszintes ház, az biztos. Égy hónapja lehetett. Valami laborató-1 mondja. — Van egy cigaret- például mennyivel maradt sá- Este kellett mennem, és csak tád? A főhadnagy feléje nyújtja a dobozt, aztán Dodót is meg­kínálja. — Üljön le, oda a kisasztal­hoz. Ügy érzem, nekünk van még egy kis beszélgetni va­lónk egymással. — Mindent elmondtam, amit tudok. Talán mégsem mindent. annyit mondani: van, dolgozik a »A fiú jól családban.« Igen. fiúmban. — Hol? — Azt: nem tudom. A két nyomozótiszt egymás­ra néz. — És a többiek? — Mindenki melózik. Nem vagyunk naplppók. Sárosi leül az íróasztalához. A hadnagyhoz fordul. Vitesd vissza a gyereket, ednyomja J. a hadnagy vissza‘ ros? — Négy kilóval . - . ------­__ Ési a többiek? Nem értettem, miről van szó, de te még maradj itt. __Ki hogy. Kettővel, három- de nem is érdekelt m ai Krámer hadnagy __ Nem kívánt cserébe szol- cigarettáját g álátokat? — Furcsa szöveg — jegyzi — Mire tetszik gondolni? meg. — Érted ezt? — Ne játszd meg magad, — Azt hiszem, igái. Ki vette hallod?! Magyarul beszélek, át az üzenetet? Nem kellett elvinni egyszer — Egy öreg ember. Be sem — Mi logról? — Ugyanarról lenne szó? Hamarosan — Beköptem, hogy Kérész- levelet vagy üzenetet, engedett. Éppen csak elmond- Hány óra? moa a rlniASm I í)7.t . ... ’ _______„aj* t esi bízott meg a dologgal, azt is, hogy pénzt ígért, mert a fickónak tartozik egy kis ru­hával. Talán csak nem fog­nak halálra ítélni azért a kis tél? — Kétszer. különböző címekre? Felelj! — De igen! — Te például hányszor vit­Először, talán balhéért. . __ ____ — Azt hiszem, több ilyen kis féléve, a Vegyiművekhez kel balhé is szárad a lelkén. Felel- vinnem egy levelet... jen a kérdéseimre. Milyen kapcsolatban voltak a pincér­nél? — Keresztesi Ottónak, vérének? a fi­iam az üzenetet és máris be­csukta orrom előtt a kaput. — Hányán vannak a galeri­ben? Dodó habozik. A cigaretta megremeg a kezében. Gyorsan a szájához emeli, mélyet szip­pant. — Kár tétovázni, úgyis meg­tudjuk. Noé? iák. Ebben a hizlaldában ugyanis nem hizlalnak ser­tést, hanem kocákat tartanak [majd benne. MIÉRT MERÜLHET FEL most, utólag ennyi kifogás? Mert a kivitelező — a Kapos­vári Tatarozó és Építő Válla­lat — a szeerződés megkötése után nem térhetett el a terv­rajztól. A tervdokumentáció [szerint a fedett tér aljazata nem tégla, hanem homok. Dr. a véleményed a do-^Somogyi Jenő, a járás főállaí- Soirvosa is megmondta nekik: homokba ne tegyenek hízóba fogott fehér hússertéseket, mert ha azok belélegzik a iport, súlyosan megbetegsze­nek. — Mi sem egyszerűbb annál a Ritterrőlí megtudjuk. -4 — Egy óra múlt. A főhadnagy az ajtóhoz lép,jmjnt hogy a homok berakásá- kiszól. ínak elejét vesszük — gondol­__ Itt van az a Ritter-gye-Jták az Üj Élet Tsz vezetői. r ek? § Téveditek. Csalódottan kellett — Nincs. Nem jelent meg azstopasztajniuk, hogy idézésre Sség, a bürokratikus Jebben az esetben erősebb, mint (Folytatjuk) ía józan ész. Mert a vállalat a merev­a bürokratikus kötöttség meghondatta, és minden tilta­kozás ellenére is berákatla a hizlaldába a rengeteg homo­kot mondván: »A tervet nem módosíthatjuk, ezit a dokumen­tációt ismeri ed a bank is, mi­vel erre van szerződésünk. A műszáki átadás után azt esi* nálnak a homokkal, amitakar­nak, ki is dobálhatják.« EZ LESZ A DOLOG VÉGE. Bizony lapátot fognak a tsz- gazdák, és kiszórják azt a ho­mokot, amiről eleve tudták, hogy ez a sors vár rá. S utána letéglázzák a belső részt, aho­gyan le van téglázva a kifutó, hadd jöjjenek ide — legalább­is a nagy teli hidegek előtt — a nem vemhes kocák. A hízók pedig? Azok meg az újonnan létesített — tágasabb, jobb és mégis olcsóbb! — épü­letbe kerülnek majd. Ez a tég­lafalas hizlalda úgy jön létre, hogy a szerfásnak a tervrajza alapján kettőt egybeépítenek. A tetőzete is ugyanaz, annyi módosítással, hogy ennél az újabb épületnél nem hátul, ha­nem elöl van az alacsonyabb fal. A kétféle tetőzet egymás­nak tükörképe, a méretek azon­ban azonosak. S éppen ez a baj. Hogy miért baj ez? Azért, mert a 120-as szerfás hizlalda terve úgyannyira meg­bukott a gyakorlatban, hogy már nem is szerepel a jövő évi katalógu sban. Csapott tető he­lyett nyerges tetőt ajánl a ka­talógus az ezután építendő sertésszállásokra. El kellett jutniuk erre a felismerésre az AGROTERV tervező mérnö­keinek a gyakorlati tapasztala­tok alapján. ADVA VAN TEHAT egy most kipróbált, de máris elve­tett terv, a szerfás, 120 férő* helyes hizlalda terve. De le­szabtak az erdészetek ennek méretei szerint tetöganmtúré- kat. Ezért van az, hogy a ba­latonszabadi Üj Élét a téglafa­las hizlaldájára sem tehet olyan tetőt, amilyent a legcél­szerűbbnek tart. Olyan bőven van épületfánk, hogy az ille­tékeseknek szabad azzal így, gondos előrelátás nélkül gaz­dálkodniuk? Kutas Jőzsal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents