Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. szeptember PESTI TA.NOS: oesis Pista arcába órák 1 ^ óta csapkodja a havas esőt a metsző szél. Jeges rohamától reszket az álla, ahogy kék-zöld kezével igazít a hátára tapadt kabátján. S amint újra megmarkolja az ásó nyelét; hogy munkára kivezényelt társaival futóárkot húzzon a Dunántúlra szorult front mögött a németeknek, anyja keserű arcát látja, aki nem is sejti, hány kilométert meneteltek, milyen messze vannak. És... hogy... hazakerülnek-e?! Lassan egy hete, hogy itt gyötrődnek a fagyos földön. — Te, mintha közelebbről hallatszana az ágyúszó! — egyenesedik ld az ásó fölött egyik barátja, Horváth Gyurka, vizes nadrágjához simogatva hólyagos tenyerét. — AZ esve még .alig lehetett hallani! . Percekig fülelnek, aztán szótlanul dolgoznak tovább. És este hullafáradtan baktattak be a szállásnak kinevezett dohányszárító pajtába. — Ma mindenki éjszaka fog dolgozni! — ordít be hozzájuk reggel a tolmács. — A szálláskörnyéket nap közben nem hagyhatják el! Az éjjeli munka híre — az ismeretlen új veszély — elkeserítette a fiúkat. Tanácstalanul tekingettek egymásra, — Szökjünk meg! — vágja ki hirtelen Farkas Jancsi. A legvakmerőbb legény, és biztatón tekint társaira. Egyszerre fordulnak feléje mindketten. Del ő állja nézésüket Látszik az arcán, hogy '.ebben a pillanatban született fejében a gondolat, — Igaza lehet Jancsinak! — szólal meg Kocsis Pista, és teleszívja a tüdejét De... nem túl nagy a kockázat? — lélegzik egy nagyot. — Az éjszaka többen átszöktek a fronton is — érvel a Farkas gyerek. Ő volt közöttük a legmagasabb, és most mintha még hosszabbnak tűnne izmos termete. Külünösen, amikor hozzáteszi: — Nem kellene nekünk is...? Ezen hosszasan vitáztak. Mert kalandnak nem á volt utolsó. S talán egy kicsit hőstett is... Aztán mégis megtorpannak: — Akkor inkább haza, bármilyen áron! — kiált fel Gyurka, és tenyerével simogatja a nadrágját. A * * * z esti bujkáláskor Jan- csiék lesték, hogyan gyülekeznek az emberek. Gyurkát is észrevették, amikor megindultak a sötét sorok. Lám, ő így döntött... — Nézd, utána meg mintha a mamád ballagna! — szólal meg Jancsi csodálkozva. — Ott, az a fekete kendős! — mutogat izgatottan. Most visz- a is nézett... A fiú homloka lázasan lüktetett, amint egy fa mellé húzódnak. Csakugyan ... hasonlít! Maholnap egy hete, amikor megígérte: legkésőbb négy-öt nap... — Te — kapja el barátja karját, és arca egyre színesedik, amíg a torkát köszörüli —, reggel indulunk! Keményen kezet ráztak. Szerettek volna Gyurkának is inteni, de alakja már belesmosódott az éjszakába. Ók pedig — nehéz léptekkel — a szerszámok keresésére indultak. Pista abból nem engedett, hogy legalább nyél nélkül elviszi mindkettőt agy kerülővel hagyták * ^ el Hantost. Csak kétórai barangolás után merészkedtek ki az országúira. De a aémet tüzérség már a hátuk mögött van. Onnan hangzik a naponta hallott muzsika. Körülöttük, az út mentén, különböző vezetékek hevernek. Fölvesznek egyet-kettőt, nézegetik, aztán .eldobják. — Magyar katonák! — veszik észre a hajlásban ereszkedő kocsisort. — Mit mondunk, ha kérdeznek bennünket? torpan meg Pista vibráló bizonytalansággal. — Rokonlátogatóba megyünk! — néz rá Jancsi het- venkedve. Elmosolyodik ő is, de azért határozott igyekezettel bontogatja hátizsákját, és messzire hajítja az ásót meg a lapátot A katonák azonban ügyet sem vetnek rájuk. Komor arccal ülnek a ponyvás oldalakon. Falu következik. Főutcája közepén egy pár német katona. A házak elől Pista az úttestre kanyarodik, hogy minél kevésbé legyenek feltűnőek. — Odanézz! — kiált, ahogy az árakszéléhez ér. S választ se vár, csak körülpillant, és kabátja zsebébe süllyeszti a talált kincset. Egy kézigránát volt... Jancsi mondani készült valamit, de a hang benn szorult a torkában, mert a másik oldalról Pistának kiáltott két katona. összenéznek, majd a fiú — lépteit meggyorsítva — keresz- tülugnk az árkon. De az egyik német lekapja géppisztolyát és utánaordiL A gyerek tétován megáll. Kocsi jön az úttesten. Most... leejthetném a gránátot — gondolja bizonytalanul. Mert ha megtalálják... ' Már a zsebéhez is kapott, amikor észrevette, he®- a géppisztoly torka éppen ránéz. — Te csak menj! — int barátjának, és tanácstalanul toporog. — Jönni-jönni —- kiált a német, és feléje lép néhányat. — Az utca végén ... megvárlak — hallja Jancsi fojtott hangját, mikor a katona előtt bebotorkál egy udvarba. Órák teltek vagy gyötrő másodpercek? ... Inkább csak érzi, hogy a küszöbön megjelenik még egy ember, majd őt tuszkolják befelé. A * • • z alacsony, füstös szobában három katonát lát. Aki betuszkolta, ott áll a háta mögött, és erős, rekedt hangon jelenti valamit. Az asztalnál meg csak ülnek hátravetett testtel, és hallgatják a rekedt katonát. — Hogy hívnak? — kérdezi most az altiszt. Meg-megcsukló hangon diktálja be az adatait. Mást egyelőre nem is kérdeznek. De egy fiatal egyenruhás kigombolja a kabátját, és motozni kezdi. A másik a hátizsákjában turkál. — Ki kell... mennem! — mondja gyorsan, és az ajtó felé lépne. De a katona rámordul, odakap a derekához, és ni- kolinos ujjai még serényebben szántanak végig a lába szárán, majd kiforgatják nadrágja zsebeit Most már elfásuttan tűri. Csak az arca tüze árulja el lobogó izgalmát És a hátán egyszerre forróság ömlik el. Igen ... ez most... a kabátba is belnyúl... és megtalálja a gránátot! — rezdül meg a szemhéja. Már itt az ujja ... az oldalamon. Már rá is tapint...! A követkéz . ..umatban ordít egyet a német, & felszakítja a silány zsebet. Markában a gránát odatartja a fiú elé. És ordit-ordít Aztán ledobja az asztalra. Pista látja, hogy . valameny- nyien e'/'padnak, csak az altiszt állán lesz vörösebb egy régi forradás. Pupillája szélesre tágul, ahogy kimért lassúsággal fölemelkedik. Szinte megáll az idő, amíg gúnyosan villogó szeme a gyerek arcát szurkálja. — Mit akartál te ezzel, csirkefogó?! — kérdezi fenyegetően. A fiú teleszívja a tüdejét, és összeszorított szájjal hallgat JCö NYVESPOLC A FRANCIA LÍRA KINCSESHAZA A francia költészet legjavát kapja az olvasó a népszerű dobozos sorozatban. A sokoldalú francia líra hajtásai a középkor komor énekeseitől Villon csupa-élet realizmusáig, a csodálatos reneszánsz derűtol a romantikusok olvatag énekéig, Hugótól Mallarmé-ig, Rimbaudtól Jammes-ig mind megtalálhatók Rónay György válogatásában. Pap Lajos: FRISS SZÉLBEN Pap Lajos a szegedi írócso- port tagja. Sokoldalú tehetsége, szerelmi lírájának tiszta zengése, politikai verseinek bátor .eszmeisége méltán kelti fel a verskedvelők érdeklődését. Sevcsenko: KOBZOS Tárász Sevcsemko az ukrán irodalom legnagyobb költője, az ukrán irodalmi nyelv egyik' megalapítója. Halálának 100. évfordulójáról az idén emlékezik meg a művelt emberiség. Sevcsemkónak, az ukrán nép hűséges fiának, a forradalmi költőnek válogatott versei Weöres Sándor ihletett tolmácsolásában jelennek meg. A válogatásból — Illyés Gyula munkája — megismerjük Sevcsenko művészetének szépségeit, a nép és a haza iránti szeretet líráját és az önkény- uralom, az elnyomás elleni gyűlölet izzó forradalmiságát. — Nem érted!? — kiált rá. — Mit akartál ezzel? Most németül szól egyik katona. Az altiszt cda is kapja a fejét, aztán megint Pistához fordul: — Nyisd ki a pofádat, ha kérdezlek!... És hol csavarogsz te, amikor mindenki a győzelemért dolgozik, mi?! Mivel választ most se kap, nekivadulva kiált: — Nem érted!? — vörösödik a homloka, és ököllel belevág a fiú arcába. Zsong a füle, a szóba alacsony falai kitágulnak és ösz- szehúzódnak, ahogy az ütéstől a földre zuhan. Vágtam volna közéjük! — árad szét benne életösztönön átsütő bosszúvágya, és görcsös erőlködéssel próbál fölemelkedni. De az altiszt megint», üt, teljes erejéből, aztán felmarkolja, és az ajtó felé taszítja: — Mars! Pusztulj innen!... Majd megtanítunk mi benneteket, bitangok...! — hallja, amint száraz szemmel, egyenes derékkal a küszöb elé szédeleg. Nagy messzeségben látja még anyja fejkendős arcát a lapos felhők alatt, aztán az udvar, a falu, az egész világ elfeketedik. Pedig a nap vörösen ván- szorgó korongja még órák múlva is át-átvi légit az ólomszerű égbolton, és felháborodva nézi, hogyan szivárog egy arcra bukott, fölrepedt szájú, tizenöt- tizenhat esztendős fiú vére. Csak akkor bújik el hirtelen, amikor messze-messze egy riadt tekintetű édesanyát pillant meg, aki szeméhez emeli kérges tenyerét, hogy a távolba kémleljen: — Ma talán,., végre hazaér a gyerek... Megígérte! Az utcaajtót ... az éjjel nem is kéne bezárni!.,« TÉNAGY SÁNDOR: TÜNDÖKLETES, FÉLELMETES Tündöldetes, félelmetes belenézni az őszbe; százezerfokos ragyogással . felizzik az emlékek bore. Már nem tudod: ml, hol és mikor; ráégett a tegnap a mára; minden oktalan kis felismerés: gyümölcsök loccsanó halála. De kerget még az élniakarás, a zümzüm-röptű méhecskeszorgalom. Ez az ősz is lehet még gyógyszer: megbocsátás és oltalom. BENCZE JÓZSEF: ÉN ÉRTEM... Én értem az esti hazasietőket, a vacsorára váró fukar beszélőket, értem daloló asszonyok szemében, ha szentjánosbogarak a fények. Az ebédvivéskor aratni ottmaradt nagyanyák karján a kongó kosarat, szunnyadó álmuk révedö merengés, nem a közöny harangoz lelkűkbe szendergést, buzgó akarásuk szívdarazsa dönög, s lelkűk kaptárában szívem vére pörög. Értem szép húgaim gyötrő tűnődését, kocsikerékórák lassú ketyegését...! NEMETH FERENC: BÚCSÚ AZ IFJÚSÁGTÓL Nagyanya jár az udvaron, Sürög-forog kiskertjében. Körülötte a kis falu ragyog az alkony füzében. Ej, nagyanya, pihentesd meg eldöcögő fáradt lábad, lótott-iutott már eleget, mindig menegetve látlak. Szívósság és erő voltál konok harcban a világgaL Filléreken emelkedett királyságod messze szárnyalt. Alakod azj időn átjár, áthatol a feledésen. Ziháló fekete bálvány őrződ gyermek nevetésem. Fulladozva kapaszkodtál felfelé a kis családdaL Kínoddal a 'nyomorúság kígyóját verted te áltaL Talán azétt küzdöttetek, hogy engemet feldobjatok, s hírmondónak az időben sírotokon fejfa vagyok? Talán nyilalló szívedben az én makacs vágyam égetfcí Levélhordó postásnénak ez a vers a dicsőséged. Mert engemet feleli ton felkapott a vihar szele, az hordozott nagy tenyerén szívemet az töltötte be, S ami a sorsotok bezárta: ledöntött az minden falat. Dühös vörös fellegeit dicsérik számon a szavak! Almodtál-e te valaha Ily hatalmas elégtételt? Vagy talán már meg sem érted? Ez volt a kereszt-levétel: Ez volt a nagy feltámadás harmadnapján a halálnak/ Feltörekvő soraitok bevégezetlea erre vártak» Alavi, Bozorg: botrány Alavi, a mai perzsa iroda* lom tehetséges tagja sajátos látásmóddal ábrázolja hazája életének, társadalmának jelleg, zetes figuráit és eseményeit. Az Egy boldog asszony szereplője! iirigylik, mert a maga által választott férfihoz ment feleségül, aki bőven ellátja mindennel. Hogy miért lett mégis öngyilkos az asszony, arra derít fényi az elbeszélés. Az áruló történetét a politikai rendőrség egy volt ágense meséli eL Az iráni bürokrácia korruptsógát gúnyolja ki mulatságosan az öt perccel tizen* kettő után frissen pergő kis karcolata. Ambrözy Ágostom CARMENCITA A Borostyán című nagysiker rű Schubert-regéftiy írója új könyvében egyetlen éjszakába sűrítve mondja el Bizet Carmen című operájának tragikus bukását, mely siettette a beteg komponista halálát Bizet a bemutatót követő éjszaka re* ményvesztett hangulatában lélekben összetörve vall magáról és művéről, majd öngyilkos gondolatokkal rója a részvétlen Párizs utcáit Vádirat ez a regény a kor nyárs po’ gári rendje ellen, mely nem ismerte fel a remekmű érteikét, s így halálos kétségbe taszította egyik legnagyobb muzsikusát. Bizet-m kívül találkozunk a könyvben Gounod-val, a Faust komponistájával, Thomas-val. a Mignon szerzőjével s a francia zenei és társadalmi élet más nevezetes személyiségeivel, köztük Munkácsy M'hály* lyal és George Sand-nal is. Barsi Dénes: LÄZGÖRBE A regény az 1956-os eilen« forradalomban s az azt követő időszakban játszódik egy tiszántúli nagyközségben. Az ellenicrradalomban felbolvdult falu alakjai, középparasztok és agrárproletárok, megriadt értelmiségiek, egy jó szándékú tanár és jó üzletet szimatoló zsírosparasztok csapnak össze a regényben, és teszik azt, amit egyéni múltjuk és esz- tálykötöttségük diktál. A szer* ző alapvető mondanivalója: minden nehézséget legyőz az önnön hibáit leküzdő forradalmi néphatalom. Berkest Andrásé , magAny A regény főszereplője halé« los beteg Ez készteti vallomásra. Megírja, hogy férjének politikai becsületét és életét <5 tette tönkre. Közös barátjuk — első szerelme — 1944-ben pártmegbízatással Nagykanizsára utazott, de ahelyett, hogy feladatát teljesítette volna, vele töltötte idejét. A mulasztás után több kommunista lebukott. A férfi a felszabadulás után sem. vallatta be bűnét a pártnak, hanem másra fogta r hibát. Később a férj kerül gyanúba, kizárták a pártból, az asszonyt pedig szeretője haar dozásra kényszerítette. Csatári József: SPANYOL BARIKÁDOKON A szerző — mint a spanyol* országi magyar század, majd zászlóalj katonája, később parancsnoka — harcolt a madridi egyetemi városrészben, a Casa del Campo-n, Esterma darában, részt vett az aragómiai visszavonulásiban és az ebrói átkelésiben. Visszaemlékezéseiben megelevenednek a spanyolországi hősi harcok, s ott szerepelnek a küzdők' sorában a nagy magyar szabadságba»« oosok, Zalka Máté és Szalvay Mihály, a »magyar CsapajeW* lib».
