Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
Vasárnap, 1961. szeptember 24. 5 SOMOGYI NÉPLAP SOMOGYI KÁROLY: TjdiáLk&záj an íjánál Amikor Zolika megtudta, hogy találkozni fog Mshúgával, egészen lázba jött. Számolta a napokat, az éjszakákat, esténként sosem felejtette el megjegyezni, mennyit kell még aludni az utazásig, a legapróbb részlet is érdekelte, melyik ruhában megy, mit visznek magukkal, gondosan gyűjtögette a fagylaltra, cukorra kapott forintokat, hogy csokoládét vihessen Rózsikénak. Nagyon szerette a húgát. ■Több volt ez, mint a vérségi kapcsolat szokványos melengető érzése, a közös szülő, azonos nevelés összetartó szála. Számára ugyanis Rózsika jelentette az egyetlen igazi családtagot, akit nem kell szégyellnie senki előtt, akinek levelet írhat, elmondhatja gondosan rajzolt betűivel, mennyire szereti az új anyukát, apukát, akiket soha sem akar elhagyni, hogy jeles volt a bizonyítványa, meg táborba készül, Van egy kutyája is, Epresnek hívják, mitsoda okos állat, jobban szeret vele barátkozni, mint a gyerekekkel. Így önti ki egyre táguló, tisztuló gyer- meklelkének apró örömeit, néha parányi gondfelhőit Pedig négy éve elváltak már —* váltak? — szakadtak! — nyolcéves volt ő, hat a kishúga. Anyát — harmadik mostohaapjukkal együtt — akkor vitték negyedszer a börtönbe. Így került ő ide, ehhez az aranyos gyermektelen házaspárhoz, húgát pedig ugyancsak nevelőszülőkhöz Vitték Komló mellé egy kis faluba. Négy nappal az utazás előtt a gyerek odaállt anyukája elé. Látszott szorongó arcán, hogy nem mindennapi gondolat foglalkoztatja: — Édesanyu. Mondhatnék valamit? — Mondd, édes fiam! — De nagy kérés lesz ám! — Csak ne kerüljön sok pénZbe! — Édesanyu. Azt mondta, úgyis Komló felé kell mennünk Rózsikáékhoz, oda már nincs messze a telep, ahol laktunk, menjünk el arra is. No, ugye, édesanyukám, elvisz oda, már négy éve voltam ott, milyen is lehet az a telep, talán már le is bontották. — Meg akarod látogatni anyádat? — Anya nincs otthon, édesanya mondta, hogy megint börtönben van. Talán már kijött? — Nem, még csak jövőre szabadul. Ne félj, nem kell vele találkoznod! — Mert ha igen, el sem megyek arra, csak a Rózsikéhoz. — Ennyire nem szereted anyádat? — ő sem szeret engem. Ha szeretett volna, nem hagy eL — Nem jól érzed magad nálunk, Zolikám? — Ne tessék ilyent kérdezni, édesanyuka! De tetszik tudni, én nagyon szégyellem, hogy ilyen lett, meg hogy börtönben van, de azért megvédem a gyerekek ellen. Tegnap is verekedtem. mert azt mondta Kovács, hogy az anyád istenségét. Nekem azért ne mondjon ilyent, ha bezárták is az anyát! Igazam volt? — Nem kell azért verekedni, kisfiam! Magyarázd meg nekik, hogy csúnya dolog az ilyesmi, és hogy te sem szidod az ő anyját. De a gyereknek már otthon körül járt az esze: — Jaj, de jó lesz, ugye, édesanyu, akkor elmegyünk a telepre? — Majd meglátjuk, kisfiam, hogyan futja az időnkből. A vonatban a telepről beszélt meg Rózsikéról, volt egy kis megtakarított pénze, meg apuka is adott hozzá, nagy tábla csokoládét visz a húgának meg égy töltőtollat, amolyan olcsóbb fajtát, de ennek is biztosan megörül, hiszen jövőre már felsős lesz, akárcsak ő. Igaz, neki már hetedikesnek kellene lennie, de anya nem járattá iskolába, csak amikor idekerült, vizsgáztatták le nyáron az első osztályról, augusztusban, nevelőanyja tanította .írni-olvasni, de azért tanítót is fogadott mellé. Meg is van az eredménye, mert Zolika azóta is jeles tanuló. Pécsett nevelőanyja húgánál szálltak meg, és csak másnap indultak tovább Komlóra. — Anyuka, miért visszük a bőröndöt? — kérdezte aggódva a fiú. — Ide már nem jövünk vissza? — Ki tudja, milyen idő lesz holnapig, jobb, ha velünk van minden. Ä gyerek nem kérdezett többet, de egyszerre szótlanabb lett. A vonatban is csak állt az ablaknál, nem csevegett, nem érdeklődött szüntelenül, mint máskor. Fel is tűnt az anyjának: — Mi van veled, kisfiam? Bánt valami? Zolikának erre könnyes lett a szeme, de igyekezett visszatartani a kirobbanni készülő sírást Kétségbeesett szomorúsággal kérdezte: — Édesanyuka, ugye, nem hagy ott a telepen? — Hova gondolsz, kisfiam? — Mert hozzuk a bőröndöt. — Te, kis csacsi! Nyugodj meg. leinél is hagynálak, hiszen otthon sincs az anyád, valahol börtönben van, most már azt sem tudom, hol. Jaj, de nagy szamár vagy! Ezért kell sírnod? Töröld meg szépen a szemed. A gyerek egy kissé megnyugodott, de szokott életkedve, virgonc elevensége nem tért vissza. Igaz, tele volt szorongással, izgalommal, hogy viszontláthatja a gyerekkori környezetet, ahol nyolcéves koráig nőtt fel, nem, nem nevelkedett, csak nőtt, mint az a festetten üveges ajtó sarkig tárva —, aztán odasúgta: — Itt laktunk. A fal mellett egy ócska vaságyon húzatlan dunyha összegabalyodva, szürkén a piszoktól, nagy foltoktól tarkítva, a gyűrött, maszatos lepedőn néhány szem krumpli meg egy gyéréit, tehetett talán hároméves, csak valami ingféla volt rajt, áporodott, fojtó bűz áradt kifelé, aztán még egy csöppség mászott elő az asztal alól, ma- szatosan, a sarokban vöröshagymakupac, és legyek, rengeteg légy mindenütt, feketén döngve rajzanak. Egy Ms csönd után a fiú megismételte: — Hát itt laktunk, édesanya De nem ment be, megdöbbenve állt a hajdan oly természetesnek tűnt állapotok láttán. Egy asszony került elő. Haja csapzottan lógott, a valaha világos kartonruha mocskosszürkén feszült Mdudorodó hasán. Bizalmatlanul mérte végig az idegeneket: — Kit keresnek? — Senkit — sietett a válasz- szal az asszony. — Csak itt laktunk, ebben a lakásban — magyarázta a fiú —, és megnézzük most. Megmutatom édesanyukának. —1 Itt? — kérdezte csodálkozás nélkül, inkább ellenségesen az asszony. — Mikor? — Négy éve. — Hm. Aztán kinek a fia vagy? Voltál, akarom mondani. Ruisz György: KÖVEZIK A SZÁNTÓ IMRE UTCÁT. GYŐRI D. BALÁZS: A FÉRFIKOR ELÉ Mandulafák jámbor virága olyan, mint kolyökkorunk álma, megőrizzük, vigyázzuk félve, eszmélkedésünk emléke. Most indulunk, most kezdünk lépni, küzdelemben érik a férfi, mert vágya szivárványt teremt, hogy átölelje a végtelent, s felhő utáni tisztulása napot éget a homlokára. De addig gyávaság pihenni, göröngy, árok semmi, semmi, irigy szájak irigy hangja akaszkodók zivatarja, túlokosok, félkertészek, tavaszvégi dér-csípések, s káromkodók mennydörgése.,, mégse vissza! félre mégse! Most indulunk, testvérem, bálra«, erősödjünk gyümölcsadásban, fütyülve lépünk,.s fű hsfrsan lábunk nyomán, es a magasban szavunkat értő kedves fecskék, emberek között felelősség kedvünket kötik pántlikára, piros szalagnak a világra! útszéli kóró vagy annál is el- hagyottabban, hiszen amennyit neM keltett szenvednie, az út menti gyomot sem éri annyi bántalom, embertelenség abban a korban, amikor a puha melegség, a hol dicsérő simo- gatást, hol szerető korholást osztó szülői kéz oly nélkülözhetetlen. A vonat befutott velük az állomásra. A gyerek előreszaladt, érdeMődött, melyik busz visz a telep felé, cipelte a bőröndöt, milyen jó lesz, meglátják régi társai, pajtásai, hogy neki milyen ruhája van, rendes, tiszta, meg elmondja majd, hogy jeles volt a bizonyítványa, hogy fognak csodálkozni, mekkorát nőtt, talán meg sem ismeri senM. A megállótól még gyalogolniuk keltett néhány száz métert, és már látszottak is a valószínűleg felvonulási épületekből ideiglenesen lakásokká átalakított alacsony, hosszú, hullámos palával fedett házak. Zolika egy pillanatra ntegtorpant az első ajtónál — Ekkorra már többen Odase- regletteik. köréjük, gyerekek, asszonyok, de férfi is akadt. Maszatosak, piszkosak voltaic, elhanyagoltak. Csodálkozva vizsgálták a jól öltözött idegeneket. aMk bizony elég ritka látványt keltettek itt, ebben a múltból talán illusztrációként itt maradt környezetben, a toprongyos emberek között. Egyszerre valaki felkiáltott: — Hiszen ez a Mári fia! Igaz? Te vagy a ... a ... a Béla! Vagy nem, Jóska! Igaz? — Tényleg, a IJári gyereke! Hogy megnőtt! Egész úri fiú tett belőle! — Nem ismersz-meg? Én vagyok a Gizi néni, itt laktunk a szomszéd ótokban. Hogy te hívnak? Nem, nem Béla... — Zoli — szólt csendes-félénken a gyerek. — Ügy van! Zolika! Milyen aranyos kis gyerek voltál akkor is! Most meg kész legénv tettél! — Hát eljöttél anyukádhoz? A gyérekét' szíven ütötte a kérdés. Hát. mégis igaz volna? Ä bőrönd... Anyuka csak vigasztalt, hogy börtön lien1. van anya, nem akart megijeszteni, biztosan vissza kell adni engem __Pedig az a bácsi is megm ondta Pécsen, hogy erről szó sem lehet... így mondta. Most már annak sem lehet hinni? Félénken simult az anyjához, görcsösen szorította a kezét. Odamentek hozzá, tapogatták a ruháját, csodálták szép szandálját. Égy hasonló korú Msfiú szembeállt vele, zsebre tett kézzel üdvözölte: — Szia. Zoli! Emlékszel rám? Együtt lófráltunk. — Szervusz, Ferkó — válaszolt, de nem lépett közelebb hozzá. Szinte odabújt anyjához, mint egy csecsemő. aM körül kutyák acsarkodnak. — Mindjárt szólok a ’ Marinak — mondta valaki. — Ne tessék, nem azért jöttünk — tiltakozott élénken a fiú, és odafordult az anyjához: — Édesanyuka, • menjünk gyorsan inner;, mert nem tetszik ismerni az anyát, ő már embert is segített gyilkolni. Siessünk a Rózsikéhoz! — Nyugodtan légy, kisfiam! Inkább hadd lássa, milyen szépen öltöztetlek, járatlak. Neki is jólesik, ha tudja, hogy jó helyen vágy. — De ugye, nem hagy itt, • édesanyukám? Ugye, nem azért hozta a bőröndöt? — Erre tessék, itt laknak a másik épületben, a végén, most ott kaptak lakást, mióta kiszabadult — Szóval, itthon v^n — sóhajtott az anya a nem várt fordulatra, aztán elindultak a lakás felé. A többiek utánuk. A gyerek az anyjába kapaszkodott. Odasúgta: — Tessék ám vigyázni, előbb majd én megyek be, nehogy valami baja essék édesanyukának. Zoli belépett a nyitott ajtón a konyhába, de nem ment beljebb, megállt a küszöb mögött! A belső helyiségből a zajra egy negyven év körüli, túlságosan is kövér, lompos de érdekesen szép arcú asszony jött elő, kócosán, maszatosan, mintha e megjelenés a telep kötelező hagyománya volna. Sötéten, egy kicsit alulról fölfelé tekintett a gyerekre: ;— Kit keresel? — kérdezte nyersen. A fiú csak állt, nem tudta, mit szóljon, várta, talán megismeri így is. — Keresel valaMt? — ismételte meg az asszony, de nem lépett közelebb. — Anya. Én vagyok, a Zoli. — Zoli! — sikoltott fel másodpercnyi csend után, odaugrott hozzá, magához ölelte, csókolta, simogatta, a gyerek igyekezett kiszabadulni a kellemetlen szagú ’ ölelésből, de az asszony nem engedte,.hatalmas hasához1 szorította az arcát. — Cye.-e t es. egyetlen fiam! Csakhogy megjöttél! Hiába, ugye, csak egy édesanyád van neked, drága fiam. Ülj te, szépen! Egyedül jöttél? — Nem, anyukám is itt van — dadogta a gyerek. . — Tessék bejönni — Mabált ki az asszony, aztán ahogy belépett, alaposan végigmérte: — Maga az? üljön te. Tessék, ide a székre talán. Van ám nekünk most már mindenünk, tessék nézni, nem úgy vagyunk, mint régen. Az asszony körülnézett a lakásban. Egy asztal, rajta két szem paradicsom, krumplihéj, két szék, egy összetákolt ágyféle, végében piszkos rózsaszín pólyában egy Msbaba aludt, egy-két hónapos lehetett. A konyhában meg mindössze egy zsákot látott még Mntről, a falba vert szögeken néhány ócska ruhadarabot, a sarokban meg egy alacsony,' rogyadozó szekrényt. — Hát hogy vagy, édes fiam? Mesélj valamit. — Köszönöm, jól. — Ugye, most itt maradsz, kedvesem? Már meg is indítottuk az ügyet a visszaszerzésedért, ugye, örülsz? Nem kell Idegenek között élned, megint édesanyád mellett tehetsz majd. Vesd te szépen a kabátodat, hiszen otthon vagy. A gyerek azonban nem mozdult. Anyja téblábolt, nem tudta, mit mondjon még. — Veszünk neked most új ruhát is. A fiú továbbra is hallgatott. — Apád, a mostani, nagyon •jó ember ám! A tegyek döngtek körülöttük, kintről suttogás, visszafojtott beszélgetés hallatszott be a nyitott ajtón. —* No, mivel is kínáljalak? Szereted a paradicsomot? Tessék. Egyél szépen. — Köszönöm, nem kérek. — Most mást nem tudok adni, ebben a pillanatban akartam szaladni a boltba egy Ms lisztért, tojásért. Tudod, az új apád mindig ebédet követel, pedig alig ad haza valamit. Csak iszik. De nem verekszik ám ilyenkor, mint a másik, csak enni, azt kér, mást nem beszél, de addig le nem fekszik, amíg meg nem tömi magát. De különben jó ember, ne félj. — Ügye, most már nem is mégy vissza? — De, mert iskolába kell járnom — ijedt föl a gyerek. — Itt te van iskola. — Régen is volt — bökte oda szemtelenül. — Tudod, akkor más volt a helyzet. Azóta minden megváltozott. — De nekem ott kell járnom* ahol elkezdtem. — Télikabátot is veszünk. — Van nekem. — Akkor... akkor, mond meg, mit • szeretnél? Futball- labdát? Szájharmonikát? Kínos csend után szólalt meg a gyerek. — Édesanyukám, lekéssük a vonatot. Menjünk. — Ügy! Édesanyukám! — fakadt ki az asszony. — Hát nem én vagyok neked az édes? Hanem egy idegen asszony? Ki hozott a világra, mi, te utolsó,, hálátlan disznó, M szenvedett érted, nevelt, ruházott, etetett nyolc éves korodig, mi? Jaj, istenem, micsoda fiam tett nekem! Ki nevelt így ellenem? A nagysága? A saját, tulajdon fiamat, de ezt nem hagyom annyiban úgysem, vissza fogofn pörolni, már el tudom tartani tisztességgel, jól keres az uram, majd a bíróság is nekem ítéli. Az utolsó szavakat már úgy Mabálta utánuk a legocsmányabb Mfejezésekkel keverve, • borzalmas átkokat szórva mindkettőjükre. A fiú hátha se nézett, szorosan fogta kezét édesanyunák, csak amikor ínár a buszmegállónál voltak, tört ki belőle a megköny- nyebbítő zokogás. Zsebkendőt ráncigáit elő, törölgette a szemét, mert édesanyu nem szerette, ha sír, igyekezett elnyomni hüppögését: — Igazán, azt hittem, azért hoztuk a bőröndöt... De, ugye, édesanyu, nem kell nekem többet ide visszajönnöm? Tessék mondani, hogy nem! Az asszony felelet helyett magához szorítja Zolika könny- maszatos arcát. ÜJ KÖNYVEK < Megjelent Tompa Mihály Válogatott Művei c. kötet, mely.a nagy költő vermeinek legjavát tártain' Keszthely? Zoltán v ál o g a to tt k ö I töményei * k■;/■ tö edrugí munkássöcánalt legkiemelkedőbb verselt tartalmazza-
