Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-24 / 226. szám
Vasárnap, 1961. szeptember 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Áz ösztöndíj ereje AZ ÜZEMEK ösztöndíjat adhatnak olyan fiataloknak, akik szerződésben vállalják, hogy az egyetem vagy a főiskola elvégzése után abba a gyárba mennek dolgozni, amelytől az ösztöndíjat kapták;. A Kaposvári Cukorgyár vezetői azonnal idlisimeirték, hogy ez milyen kedvező lehetőséget nyújt nekik arra, hogy mérnököket szerezzenek. Jelenleg nyolc mérnököt és egy technikust taníttatnak ösztöndíjas alapon. Eleinte nem ment könnyen olyan fiatalokat találni az egyetemen, akik havi 500 forint ösztöndíjért vállalták, hogy diplomájuk megszerzése után vidéki üzemiben dolgoznak. Egy somogyi, fiatal például, aki a műszalu egyetemen közepesen (!) tanul, ezt mondta: »-Nem kapaszkodom a havi 500 forint ösztöndíjért, nem érzem hiányát. Állami ösztöndíjat kapok, és különben is, ha pénz kell, az egyetemen az ember csak bead egy kérvényt a szakszervezethez, és máris folyósítják a segélyt-« Ez a fölényeskedő, helytelen szemlélet kezd megváltozni. Egyre többen érzik közel magukhoz a vidéket. Szép számmal akad olyan somogyi fiatal, aki tanulmányai elvégzése után szívesen, dolgozna valamelyik kaposvári üzemben, és olyan is, aid most még fizikai munkás, de elmenne tanulni, és később visszatérne. Csakhogy most 'meg az a baj, hogy kevés olyan üzem van, amelynek vezetői, üzemi tanácsa szerződést kötne ilyen fiatalokkal. Pedig máris sok mérnök, technikus kellene. A Finommechanikai Vállalatnak például hamarjában öt mérnökre lenne szüksége. Nem sokká! kedvezőbb a helyzet a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülésnél, a Kaposvári Faipari Vállalatnál és a Csurgói Faipari Vállalatnál sem. Az üzemek vezetői mégis tartózkodnak az ösztöndíjas szerződések megkötésétől. Miért? A Finommechanika igazgatója például így érvel: »Az ösztöndíjat a nyereségrészesedésből kell fizetni. Mi történik akikor, ha valamelyik évben nem lesz nyereségrészesedés? Hogyan futja az igazgatói alapból öt-hat ösztöndíjra?-« HASONLÓKÉPPEN vélekednek mások is. Ha öt-hat ösztöndíjas taníttatását nem vállalhatják, miért nem kötnek I akiknek itt laknak szülei, hoz- szerződést legalább két-háram I zátartozói, és nem mindjárt la- egyetemi hallgatóval vagy üze- | káságénnyel kezdik munkájukat. 100—-150 ezer forintot takarít meg a megye minden olyan esetben, amikor valamelyik vállalat egy-egy kaposvári származású egyetemistával kot szerződést, vagy egy- egy munkást küld továbbtanulásra. De az ösztöndíj másként is. megtérül. Az egyetemről kikerült mérnökök tapasztalatlanok, s hosszú hónapok kellenek, amíg megismerik az üzemet. Az ösztöndíjasok viszont a tanulás idején nyári gyakorlatukat abban az üzemben végzik, amelytől az ösztöndíjat kapják, tehát mór ismerik a gyárat, amikor dolgozni kezdenek. Megannyi érvet sorolhatnánk, amely mind amellett szól, hogy ösztöndíjasokkal kell biztosítani a műszaki utánpótlást. Nem szabad tehát késlekedni, és' az esetleges nehézségek előtt megtorpanni. Ha egy vállalatnál átmenetileg pénzügyi zavar támadna, fö- löttes szerve nem hagyja magára, hanem — mint Garami Béla, a megyei tanács ipari osztályának vezetője mondotta — találnának megoldást arra, hogy a vállalat kifizethesse az ösztöndíjat. ÉLNI KELL az ösztöndíjas műszaki képzés nagyszerű lehetőségeivel, és az első adandó alkalommal meg keh kötni a szerződést az egyetemi hallgatókkal vagy az üzem tovább tanuló fiataljaival. A cukorgyár kezdeményezése a legjobb biztatás arra, hogy bátran kell előre lépni. Szegedi Nándor mi fiatallal? Nekik akkor is tudnának ösztöndíjat fizetni, ha esetleg valamelyik évben valóban nem lenne nyereségrészesedés. Ha öttel nem lehet, hát akkor eggyel sem kötünk? Helytelen ez. Így j«em várható, hogy megoldódjék a helyi ipari vállalatok mémökiíondja. A túlzott körülmény eskeáós a legtöbb tanácsi vállalatnál már akadályává vált az előrehaladásnak. Vagy az aggodalom csak üi-ügy arra, hogy az üzemek vezetői elzárkózzanak az ösztöndíjakkal együttjáró kötelezettségek, gondok elől? EZ AZ ÁLLAPOT TARTHATATLAN. Megyénk ipara fejlődik. Mind több mérnökre, technikusra lesz szükség. Emelni kell a műszaki színvonalat. Amikor a kormány külön műszaki fejlesztési bizottságot alakított, s nemzetközi méretekben folyik a verseny, egyre' nagyobb a jelentősége a műszaki fejlesztésnek, s nem lehet csupán szakmunkás-gyakorlattal irányítani a termelést. Ezért van nagy szükség az ösztöndíjas szerződéskötésekre. Minden vállalatvezető jól tudja, hogy a műszaki egyetemen végzett hallgatók közül alig csurram-csöppen egy- egy Somogynak. Ha valakit mégis sikerül megnyerni, hogy ide jöjjön dolgozni, az az első kikötése, hogy biztosítsanak neki lakást. De honnan vegyünk annyi lakást, amennyi kellene? Éppen ezért ésszerű, ha olyan fiatalok kerülnek mérnöknek, technikásnak Kaposvárra, A mi kötél ességünk Négy nyugtalansággal töm ei a világ népeit az az eszeveszett háborús készülődés1, kardcsör- tetés, amely az imperialista hatalmak részéről — élükön az Amerikai Egyesült Államokkal — az utóbbi időben egyre nyíltabban és hangosabban megnyilvánul. Azzal fenyegetőznek, hogy háborút indítanak ellenünk, a szocialista országok ellen, ha megkötjük a tizenhat éve esedékes békeszerződést a két német állammal, vagy ha a Német Szövetségi Köztársaság erre nem hajlandó, ak kor a Német Demo kratikus Köztársasággal. Kijelentéseiket háborús hisztéria- keltéssel és egész sor intézkedéssel támasztják alá. Elegendő utalni arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa Kennedy elnök kérésére jelentősen fölemelte a hadi költségvetés összegét; tartalékosokat hívtak be; atomfegyverrel szerelik föl a támadó szellemű nyugatnémet had-- sereget; fokozzák a NATO harckészültségét síb. Nyomasztó gond, egy újabb, egy minden eddiginél pusztítóbb, rombolóbb háború réme nehezedik az -emberiségre. Ilyen helyzetben a szocialista országok kormányainak. népeinek nem lehet szentebb kötelességük, mint hogy kellőképpen gondoskodjanak hazájuk, szocialista vívmányaik védelméről. A szocialista államok mindig ellenezték és ellenzik a háborút mint a vitás kérdések megoldásának eszközét. A szocialista államok sohasem indítottak és a jövőben sem indí: .....:....... A látrányi Alkotmány Tsz 4 S holdas táblájáról naponta három hordja a cukorrépát a gyűjtőhelyre.- . - • ' vontató és tíz fogat tanak elsőként háborút, de történelem arra tanít bennünket, hogy az imperialisták farkasé tvágy át csak úgy lehet le- lohasztani, ha látják: nem ülünk ölhetett kézzel. S ha az imperialistákon mégis felülkerekedne az őrültség, ha há boriit robbantanának ki ellenünk, ez mindenképpen az ő vesztüket hozná magával. A béke erőinek kezében még sohasem volt oly hatalmas fegyver, mint amilyennel ma a Szovjetunió, a szocialista tábor rendelkezik. A forró fejű kalandoroknak meg kell tudniuk, hogy ha támadást merészelnének indítani bármelyik szocialista ország ellen, megvan minden eszközünk, hogy az agresszort saját barlangjában pusztítsuk el. Az űrhajók, a szputnyikok. a modem rakétatechnika korában nincsenek elérhetetlen távolságok. Magasztossággal töltheti el a béke valamennyi hívét az tény, hogy a Szovjetunió fölényben van a rakétatechnikában csakúgy, mint a haditech nika más területén. A szocialista országok kormányai és népei szívük szerint azt szeretnék, ha sohasem kényszerülnének e borzalmas hatású s mindenhova eljuttatható fegyverfajták bevetésére. A mi humanitásunkat, életbe vetett hitünket bizonyítja az a tény, hogy éppen a Szovjetunió, a leghatalmasabb lcatonai erővel rendelkező ország küzd rendületlenül mindenféle — beleértve a legpusztítóbb — fegyverfajta megsemmisítéséért, az általános és teljes leszerelésért. A mi eszméink győzedelmeskedéséhez nincs szükség háborúra; a kommunizmus békés versenyben le tudja, le fogja győzni a kapitalista rendszert. Miért nem mennek bele a kapitalista hatalmak az általános és teljes leszerelésbe? Vajon nem azt bizcaiyítják-e ezzel, hogy nem hisznek rendszerük általuk hirdetett magasabbren- dűségében? Arról van szó, hogy az imperialisták félnek a békés versengéstől, félnek, hogy alulmaradnak a két rendszer versenyében. A hatalmat kezükben tartó tőkéscsoportok nem akarnak elesni a busás profittól, amit a háborúra való készülődés hoz nekik a konyhára. StStNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNN, ágában sincs a leszerelés Smegvalósítása. Pedig a világ // GRAND HOTEL HUNGÁRIA" gjjifjjjjjj Bállá Ödön ég BaK»i Ferenc riportgegénye Üljjjjliij Űj vendég a 216-osban Budapest fölött kék az ég. Arany sugarakban fürdik a part. A Belváros kis utcái fölött szikráznak a téli napsugarak. Valahol nyitva egy ablak, talán takarítanak; azon tisztán hallani a rádiót. Nem zenét játszik. Kemény, unos- untig ismert szavak pattognak a hangszóróból: »Légiriadó elmúlt! Légiriadó elmúlt! Budapest, Veszprém, Győr.« A férfit, aki az utcán, a simogató napfényben látszólag cél nélkül őgyeleg, nem zavarja se a Krokodil, se a felbőgő szirénák egyenletes üvöltése. Nézi a kis utca fölélónkülő forgalmát. Az Arkansas felől már a harmadik csoport igyekszik aktatáskával, kis csomaggal, nagy csomaggal. Már megint egy piáikét! Akármerre jár, ez a plakát néz vele szembe. »Mindazok a honvédek és sorkötelesek, akik nem jelentkeznek alakulatuknál. .. felkoncoltainak...« Aláírás: Nidosi, városparancsnok. Á férfi nézi a plakátot, a dátumot —< 1944. december 10. »Felkoncol tátik!« Micsoda ostoba kifejezés. Hanem Soós Péter tartalékos hadnagynak, aki két hete »elszakadt alakulatától- oka, hogy mosolyogjon, diófái vették körűi addig, amíg a kollégiumba nem került... Aztán a tervezőasztalok csendje. .. Aztán egyszerre a katonáskodás, de az is csak úgy, mérnök módra, tervezőintézetben. .. Amíg el nem jön a parancs: reggel hatkor indulás Németországba. De Soós Péter nem megy. És most itt áll a plakát előtt: »Felkancoltatüc...« Egy kéz nehezedik a vállára. Megfordul, ideges, kapkodó nincs fordulással. (Hányán fordul- a^ár- nak ilyen idegesen most minié. Vajsárga, szép Opel-K api-«népei jól tudják, hogy a Sw- ... pVetunio milyen nagy erofeszitetan áll a ja. da mdleit, Petj:«^ ^ a nemzetközi feszülteddig észre sem vette. %ség enyhítésére. Több ízben — No, szállj be, megiszmnkScsöfckentette fegyveres erőinek valahol egy konyakot. «létszámát, felfüggesztette atomkísérleteit. De mit tett ehhez Péter all a kocsi előtt, es Jfoghatót a Nyugat? A világszinté hipnozitóltan mered a ^közvélemény nvomására Ame- saélvédő üvegre. A szeiVcdőnSrika & Anglia kormánya kény- fehér papírlap, a közepén sa-S^jen vo^t Ugyan abbahagyni a sos-horogkeresztes pecsét. Né-*nuicieáris kísérleteket, ám a met nyíltparancs. ^nyugati támadó tömb egyik De aztán legyint erre is, ghatalma, Franciaország—nyil- mert minden mindegynek lát-«vánvaióan partnereinek jóvá- | erő. szik. 8 Ülnek a Negnesco vörös bár-5 Sony plüss székein. * — Te, mi az istennek vágyig ilyen levert? — töri meg a csendet Tamás. — Miért? Minek hagyásával — egyre-másrá folytatta atombomba-robbantásait. Csak a vak nem látja, hogy ez kihívás a szocialista országok békeszerető poli fikájával szemben. E körülmények arra kényszerítették a Szovjetuniót, hogy felújítsa önszántából, jóakaratából félbehagyott nuk- leáris kísérleteit, s tovább tökéletesítse azokat a fegyverfajtákat, amelyek képesek elret-. teríteni az imperialista hatalmakat. Minden józan ember belátja és megérti: a háborús bajnokokat, az erőgolitikuso- kat csak egyféleképpen lehet észre téríteni: erejükkel a szocialista tábor még -hatalmasabb, félelmetesebb erejét kell szembeállítani. Ha más nemj ez ráébresztheti őket: mi lesz a sorsuk, ha könnyelműen a tűzzel játszanak. Hagy és komoly dolgokról van' szó — erre mindenJúnek rá kell döbbennie. Mindenkinek meg keli értenie, hogy mi a béke fenntartásán munkálkodunk akkor is, amikor a honvédelemre összpontosítjuk erőinket. A béke védelme nemcsak egy ország, a Szovjetunió népeire hálát felelősségteljes feladatot, áldozatvállalást. Erőnk, biztonságunk a szocialista országok közös; , testvéri összefogásában rejlik. A mostani nehéz időkben megvan a mi tennivalónk is. Mit tehetünk mi, magyar dol-‘ gőzök a béke védelméért, az imperialisták esztelen háborús terveinek meghiúsításáért? Mindenekelőtt azt, hogy a maga területén mindenki teljesítse kötelességét, s becsülettel járuljon hozzá a szocialista Magyarország fölépítéséhez, a szocialista tábor erősítéséhez. A haza öntudatos munkát kíván minden polgárától falun és városon, üzemben és< termelőszövetkezetben egyaránt. Küzdjünk a hiányzások, a naplopás, a lcözvagyon herdálásai pocsékolás ellen. A kommunisták a becsületes pártonkí- vüliekfeel együtt alakítsanak ki olyan erős népi-nemzeti egységet, teremtsenek olyan légkört; amelyen megtörik mindenféle rémhírterjesztés, pánikkeltés. Igazságunk és erőnk tudata méltán tölthet el magabiztossággal minden embert. Mondjuk meg azoknak, akik most egyes közszükségleti cikkekből igyekszenek hosszabb időre 'ellátni magukat, hogy ez a tettük egyáltalán nem rendjén- való, s hogy semmi sem indokolja az effajta »gyűjtögetést«. Most van igazi hazája, van védelmeznivalója a , magyar dolgozó népnek. Mutassuk meg hát szocialista hazafiúi erényeinket, álljon helyt mindenki a maga frontján, dolgozzunk becsülettel, magabiztosan. Miénk az igazság, nálunk az Varga József Jegyzetek a szárazságról S RigoUroznaK, azaz mélyforgatást ^végeznek a Bárdibükki Allarm ^ vnotóróhan Szaksz Jamilyen ostoba is a plakátszö- hangos szóra, minden gesz- Hány M. . , ... őrülj ok ? *£ „cef ^vezeti ^Parányi Gépállomás Nincs nundenlanek nemet ^ traktorát. Terméskő passzusos kocsija. — Ez a£ nagyságú rögöket forgat fel az eke mondat nagyon keserűen csen-J 6°—'10 fbakban két dűl. És egy kissé vád is. T^ más szeme előbb összeszűkül,kvasszal négy-öt holddal végzett a aztán elkerekedik. Nevet, —J gép naponta. A traktoros, aki afe - - te hűlve7 r mesyét ^árja roppant erejű láncut; xiuiye. .t_lri!l(.áva1. azt mona.ia: hiába van Hát ez a bajod, ws nuiy er ' ^písávah 'azt mondja: hiába ilyen nyiltparancsot ■ váltótársa, -nem dolgozhatnak ej- Magam csinálom... 'jel-nappal, mert ráfér a pihenés az Csak írógép kell hozzá. Hányat akarsz? f Igen, ez már mintha mégis a régi Tamás volna. A jó barát. Az Opel-Kapitän nélküli, és vég. Otthon, a budai házban tusra...) akarsz? már nehéz megmaradni: Ko- — Hát veled tná van, öre- hanek, a házmester-légópa- gém? rancsnok csendes célzásai Csücskös Bocskay-sapka alól »életerős fiatalemberekről,, hideg, nyűgodt szürke szem akik ki tudja, miért, itthon ül- néz rá. Tiszti bőrkabát rang_____ , , vou.iui-aa. dögéinek« — egyre közelebb jelzéssel. Gyíkbőr birgericsiz- okos, művelt, fölényes K ét legény forma suhanc^kö- ionnak a veszélyesség határai- ma — nincs belőle talán két ugyanakkor a magabiztossázösen cipel egy bőröndöt* A ,hoz.‘ Kc*ane/ fia géppisztoly- pár se az országban. Főhadna- gon túl is kalandvágyó Tavén koffer oldala szinte reped, szaladgál. Es Soos Peter gyi csillagok. És tábornoki ma- más. Neki már el lehet man- aszály miatt takarékosan úgy megtömték a nagy bizsu járja az utcákat és töpreng: gabiztosság. dani, mi a baj. A »lelépést«, ‘ bánni az etetnivalóval. boltban/ A -saroknál, amikor hol lehetne valami kiutat ta- — Tamás! — fut át az öröm a házmester-ügyet. Tamás ne- így áznak is a szulokiak a fordulnak, kattan egyet a zár, látni? Soós Péteren. Valóban örül: lebillen a bőrönd fedele, borul Nem jó katonaszökevénynek az osztálytárs, a gyerekkori belőle a járdára a sok ciga- lenni 1944 decemberében. És barát, akit immár négy éve rettatárca, könyvjelző, do- Soós Péter amúgy sem alkal- nem látott, úgy bukkan fel ta- bányzókészlet. Még egy ra- mas a Nagy Kalandra. Csende- nácstelanságának sivatagában, gyogó koktél-shaker is, ami- sebb kis tervezőmérnököt nem mint valami jótékony o-'zis. S lyennel a bárokban kever a szült nála a föld. Anyu be- má- kelauzoMa is főúri, tessé- saixer jóféle leveket főttjei és a nagy kőszegi kert kelő mozdulattal. A kocsi fesz—100-asra. Lám, nemcsak az ember, hanem a gép is elfárad ebben a kemény munkában. * ♦ * — Nincs már rossz szérűink, most, ami van, az mind jó — mondta a minap a szuloki Petőfi Tsz egyik tagja. Igen, az kell Vitavet az egészen, legyint. —■ Bár Ikarmány minden szálára. Nem. ez lenne a legnagyobb bajunk, 2méretlenül, villa számra etet- fiú. Pénzed van? Ehetnek a kocsisok, hanem porSzabadkozó mosoly. Sciózott, kis csomókba kötött — Ne légy gyerek... Meny-vetnek a jászolba. _ így nyi kell? víbiztosíthatják, hogy újat erjen £a takarmány. — Folytatjuk — ti * * * Németh Gyula, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának fűmérnöke máskor hallgatózni szokott a határban: honnan jön a traktorzaj. Most nem a hang, hanem a látvány igazítja útba, merre kell keresnie a dolgozó gépeket. Ahol traktor munkálkodik, azt a helyet kavargó porfélieg jelzi. Igen, porfelhőt ver föl az eke; a fogas, a tárcsa, a gyfirühenger, a verbecs — minden munkagép. * * * Kikelt a rozs a barcsi járás egyik-másik községének határában. Ügy látszik, volt annyi nedvessége a homoktalajnak, hogy a fold felszínére hajthatta a kis csiranövényt. Másutt, a megye agyagosabb vidékén pedig hetekig eirek- szik porágyában a mag. Mégis vetnek, vetegetnek, mert jobb, ha a földben éri majd az eső az őszi kalászosok vetőmagját. + * * Száraz minden, mint a pus- Icapor. Gyakorta lobban fel láng a mezőn. Pénteken estefelé Kaposfő hßtäräban láttunk tüzet. Burgonyaszár égett-e vagy más, ezt a helyszínen tudhattuk volna meg. Más útvonalon haladtunk, így be kellett érnünk annyival, hogy égett, valami megint égett a száraz mezőben. K.
