Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1961. szeptember St, I Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának megtorpedózására irányuló ójabh amerikai manőver kudarca New Yorh (MTI). Polgár Dénes, az MTI Név; York-i tudósítója jelenti: Az ENSZ-közgyűlésben pén­teken reggel megkezdődött az . általános politikai vita, a fi­gyelem azonban ezen a napon is a közgyűlési termen kívül történő események felé for­dult. A társalgókban és a fo­lyosókon legtöbbet arról a csapásról esett szó, amely az Egye­sült Államoknak a Kínai Népköztársasággal kapcso­latos terveit érte csütörtökön az általános ügy- , rendi bizottságban. A bizottság összetétele eb­ben az évben kedvezőtlen a szocialista országokra nézve, mivel a Szovjetunió, Csehszlo­vákia és Bulgária képviselőin kívül úgyszólván csak Ghana képviselőinek szavazatára le­hetett számítani. A bizottság többi tagjai, mint Argentína, Costaricai Ciprus, Libéria, va­lamint több nyugat-európai or. E7,ág képviselői természetesen az Egyesült Államok szövetsé­gesei. Ilyen körülmények között amerikai részről számítottak rá, hogy az általános ügyrendi bizottság elfogadja az új-zélan- di javaslatot, amely a kínai ENSZ-képviselet kérdéséről szólott, s amelynek célja az volt, hogy terméketlen vitába fullassZa a Kínai Népköztársa­ság ENSZ-tagságának helyre- állítását. Az elképzelések sze­rint ugyanis az az új-zélandi javaslat legfeljebb olyan hatá­rozatot eredményezett volna, amely szerint egy bizottság megvizsgálná a kérdést, de csak a jövő évi közgyűlésen tenne jelentést. Ezzel a Kínai Népköztársaság ENSZ'tagsága kérdésének közgyűlési megvi­tatása ismét egy évvel elha­lasztódna. A Szovjetunió e terv meg­hiúsítására benyújtott egy ja­vaslatot ezzel a címmel: A Kínai Népköztársaság törvé­nyes jogainak helyreállítása az Egyesült Nemzetet Szervezeté­ben. Nyugati részről ezt a szovjet javaslatot azzal az. érveléssel igyekeztek elhárítani, hogy ez új-zélandi javaslat is elegendő alkalmat ad a probléma meg­Moszhva (TASZSZ). Szergej Birjuzov marsall, a Szovjetunió légelhárító csapa­tainak főparancsnoka cikket írt' a Krasznaja Zvtzdába. Rá­mutat, hogy a légelhárítás rendszerének megbízható mó­don kell szolgálnia a haza vé­delmét, képesnek kell lennie bármely, a levegőből jövő tá­madás visszaverésére. — A legjobb fegyverek, kö­zöttük rakéták vannak a bir­tokunkban — írja a marsall. Emlékeztet Malinovszkijnak, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének ama szavaira, hogy a szovjet fegyveres erők­nek elsőrendű légelhárító rakétái vannak, amelyek nemcsak húszkilométeres, hanem ennél jóval na­gyobb magasságban is ké­pesek megsemmisíteni a célt. Birjuzov hangúlyozza, hogy a támadó ellenséget már az el­ső alkalommal, az első rakéta vitatására. Zorin erélyes fel­lépése azonban azt eredmé­nyezte, hogy a nyugat-európai államok többsége — beleértve a nyugati hatalmakat — tar­tózkodott a szavazástól, ne­hogy szembe, kerüljön a szov­jet álláspont elfogadására hajló ázsiai és afrikai országokkal. így sikerült 7:3 arányban 10 tartózkodással elérni azt, hogy az ügyrendi bi­zottság javasolja a szov­jet indítvány napirendre tűzését. felbocsátásával meg lehet sem­misíteni. A szovjet légelhárító erők főparancsnoka- cikkében meg­állapítja, hogy e fegyvernemet is a haditechnika legújabb vív­mányaival látják el. E techni­ka lehetőségei kiapadhata.ila- ncik — írja Birjuzov, majd rá­mutat, hogy e csapategységek tisztjeinek és harcosainak ma­gas fokú éberséget kell tanúsí­taniuk, állandó készenlétben kell. tartaniuk a különböző ra­darberendezéseket, a légelhárí­tó rakétákat, vadászrepülőgé­peket és a- védekezés egyéb eszközeit, hogy megakadályoz­hassák a pilóták által vezetett repülőgépek és a légitámadás pilóta nélküli eszközeinek cél­bajutását szovjet területen. Ezt követeli tőlünk a nemzet­közi helyzet — írja befejezé­sül Birjuzov marsall —, hi­szen az Egyesült Államok és a NATO-tömb más országai­nak vezetői azzal fenyegetőz­nek, hogy háborút kényszeríte­nek a Szovjetunióra és a töb­bi szocialista országra. (MTI) Birjuzov marsall cikke a szovjet légelhárításról Riadalom Bonnban Clay tábornok állítólagos kijelentései miatt Berlin (MTI). Merly István, az MTI berli­ni tudósítója jelenti: Óriási vihart váltott ki Bonn­ban és Nyugat-Berlinben az Associated Press amerikai hír- ügynökség péntek esti jelenté­se. Lucius D. Clay nyugalmazott tábornok, Kennedy elnök nyu­gat-berlini különmegbízottja tiszteletére pénteken este szűkkörű fogadásit rendeztek. A fogadás után Carl Hartmann, az AP nyugat-berlini tudósító­ja a következőket jelentette: »A Német Szövetségi Köz­társaság parlamenti választásai, után Nyugat-Berlinben magas állású amerikai személyiségek értésre adták: a (nyugat-) né­meteknek »néhány évre« bele kell törődniük abba, hogy két német állam létezik... a né­met helyzet megítélésében az amerikaiak nézete szerint ab­ból kell kiindulni, hogy két német állam van, ez a két ál­lam azonban nem akar egy­mással tárgyalni, mivel a je­lenlegi légkör eme nem. kedve­ző. Várható azonban, hogy öt vagy hat év múltán az újra­egyesítés érdekében mégiscsak sor kerül megbeszélésekre. Ha valaki egyesíteni fogja Német­országot — és a németeknek nincs okuk, hogy feladják ezt a reményt — akkor ezt csak a németek tehetik meg«. Az AP jelentésében arról is szó volt. hogy a Német De­mokratikus Köztársaságnak »mértékadó amerikai körök szerint« a jelenleginél több ellenőrzési jogot kell engedé­lyezni a Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin közötti útvo­nalakon. beleszámítva a légi közlekedési útvonalakat is. Az AP fenti jelentése bom­baként hatott Nyugat-Berlin­ben, ahol néhány órával Clay tiszteletére adott fogadás előtt -a képviselőház ülésén Willy Brandt polgármester úgy be­szélt. mintha már el intézett do­log lenne. ho°v a hórom 1é'd- jtolyosón át továbbra is az NDK ellenőrzése nélkül fogják le­bonyolítani a polgári utasfor­galmat és ugyanakkor azt sej­tette, hogy Nyugat-Berlin majd a Német Szövetségi Köz­társaság tartománya lesz. Megsemmisítő hatással volt az AP jelentése Bnnnra is, ami megmutatkozik abban, hogy szombaton délelőtt Heinrich Líibke szövetségi elnök csupán a Nyugat-Berlinben lakó Lem- mer miniszter kíséretében ér­kezett a tempelhofi repül ötéi­re, holott hat bonni miniszter jelezte, hogy részt, vesz Nyu­gat-Berlin új operaházánafe avatási ünnepségén. Az AP jelentését elsőnek a Tagesspiegel című lap cáfolta meg, azt állítva, hogy Clay nem tett olyan kijelentéseket, amilyenekről az AP írt. Cá­folni igyekezett az AP jelen­tést a DPA nyugatnémet hír- ügynökség is, a nyugat-berli­ni amerikai rhisszió, mint a külügyminisztérium képviselő­je, szombaton délelőtt cáfola­tot adott ki: »Az amerikai misszió hivatalos szóvivője — hangzik a cáfolat — megállapít­ja: nem hangzott el semmilyen nyilatkozat arról, mintha meg­változott volna az amerikai po­litika«. Egy másrk amend kai szóvivő, az UPI útján adott ki cáfolatot, hangsúlyozva: »A Nyugat-Berlinben levő ameri­kaiak közül egy sem képvisel olyan álláspontot, mint ami­lyenről az AP jelentése szól«. Ilyen előzmények után a Magyar Távirati Irodít berlini tudósítója felkereste az AF nyugat-berlini szerkesztőségét, és megkérdezte: »Megfelel-e a tényeknek, amit pénteken este jelentettek?« »Amit jelentet­tünk, szóiról szóra megfelel a valóságnak, éppen ezért a je­lentést nem vonjuk vissza, az abban foglaltakat továbbra is fenntartjuk«. Informátorukat természete^ sen nem nevezték meg. de nyu gat-berlini saiíők örök ber> tudni vélik, hogy Clay tábor­nok 'Íven formában ismertette az AP munkatársa előtt Ken­nedy elnök álláspontját. . A TASZSZ tudósítása szin­tén részletesen ismerteti az AP nagy vihart kiváltó jelen­tését és a Fveuteriroda berlini tudósítójának értesülését is idé­zi. A Reuter tudósítója szerint a szóbaníorgó magasállású amerikai képviselő — aki a Clay tábornok tiszteletére ren­dezett amerikai fogadáson nyi­latkozott a tudósítóknak — ki­jelentette, hogy Nyugat-Né- metországnak jobb esélyei vol­nának az ország egyesítésére, »ha tárgyalásokba bocsátkoz­na a kelet-németekkel« ahe­lyett, hogy semmibe veszik őket. Azzal kapcsolatban, hogy amennyiben a Szovjetunió megköti Kelet-Németországgal a különbékeszerződést, bizto­sítva lesz-cí az amerikai csapa­tok szabad bejutása Berlinbe, a képviselő kijelentette: »Nincs szándékunkban eltűrni sem­miféle tényleges merényletet.« De aztán hozzáfűzte: »Lehet­séges, hogy ilyen vagy olyan formában a keletnémetekkel kell majd intéznünk az ügyet.« A TASZSZ iroda New York-i jelentése szerint az Egyesült Államoknak a német kérdés­ben folytatott politikájáról szóló legutóbbi hírügynökségi közleményekkel kapcsolatban az Egyesült Államok külügy­minisztériuma a következő nyilatkozatot tette közzé Név* Yorkban: »Az Egyesült Államoknak a német és a berlini kérdésben folytatott politikáját több íz­ben kifejtette az elnök és a külügyminiszter. Megvitatásra került ez a politika a négy külügyminiszter találkozása idején és a NATO tanácsában. A külügyminisztérium meg­ismerkedett néhány rendkívül pontatlan, amerikai köröknek tulajdonított közleménnyel. A külügyminisztériumnak nincs szándékában részletesen kom­mentálni e közleményeket.« , (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE Határozott intézkedések és tárgyalások A nemzetközi helyzet égboltját für­itészők aggódva figyelik a vihar-felhők gomoly- gását. Mit hoz a jövő? Át tud-e törni a nap a felhőkön, vagy állandósul a »borult« álla­pot? Nem kell-e félni magától a vihar kitöré­sétől? A békét "szolgálják-e a szocialista or­szágok legutóbbi határozott intézkedései, vagy talán ellentétesen hatnak? A nemzetközi helyzet látszólag napról nap­ra változik. Az események gyors egymásután­ban' követik egymást! A higgadt elemzés azon­ban lehetővé teszi, hogy a még oly nehéz helyzetben is kiismerjük magunkat, kiválasz- szuk a döntő fontosságú tényezőket a jelensé­gek csoportjából, megfelelően értékeljük azo­kat, és így erőnk és igazunk tudatában lénye­gesen nyugodtabban nézzünk a jövő elé. A helyzetet jelenleg a szocialista országok részéről a béke érdekében végrehajtott határo­zott intézkedések és a fennáló problémák meg­oldására vonatkozó tényleges tárgyalási kész­ség jellemzi. A tárgyalások egyik fontos színhelye az ENSZ-közgyűlés XVI. ülésszaka, ahol a két évvel ezelőtt előterjesztett szovjet javaslatok alapján ismét napirendre kerül az általános és teljes leszerelés megvalósításáról szóló vita. Az Egyesült Államok hosszú ideig kitért az érdemleges vita elől. A XVI. ülésszakon azon­ban már színt kell vallania. Hajlandó-e tár­gyalni a tényleges leszerelésről és ezen belül a hatékony ellenőrzés megvalósításáról, vala­mint az atombomba-kísérletek megszüntetésé­ről, vagy pedig tovább viszi a világot az atom- és rakéta-feliét érzés veszélyes útján. Kennedy elnök hétfői beszéde bizonyos mér­tékben már választ adhat erre a kérdésre. A közgyűlés napirendjén szerepel a gyar­mati rendszer teljes megszüntetésének problé­mája is. Az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakán elfogadott gyarmatosításellenes nyilatkozat szelemétől messzemenően eltérnek azok a lé­pések, melyeknek tanúi lehettünk Kongóban, Tuniszban; Angolában, Algériában és másutt.. Nem keli jósoltnak lennünk annak megállapí­tásához, hogy. az imperialista hatalmakra me­leg percek, sőt órák várnak, amikor számon kérik ''tőlük a XV. ülésszak nyilatkozatában foglaltak végrehajtását. Hammarskjöld tragikus körülmények kö­zötti halála — melynek oka minden valószí­nűség szerint az imperialisták egymás közötti ellentéte és a Katanga fölötti befolyás bizto­sításáért való küzdelem — fontos és közeli kérdéssé tette a Szovjetunió úgynevezett troj­ka-javaslatának a megvitatását, gmely szerint az ENSZ-ben az egyszemélyi főtitkárság he­lyett háromtagú testület jöjjön-létre, és amely­nek egy-egy tagja a meglevő három állam cso­portot képviselné. Megvitatásra kerül a Kínai Népköztársaság fölvételének kérdése és más fölvételek is. Az imperialisták ugyanakkor hidegháborús prob­lémák fölvetésével — mint például az úgyne­vezett magyar kérdés — próbálják saját ser­penyőjüket kiegyensúlyozni a másik oldalon bedobott tényleges súlyt jelentő problémák­kal szemben. A közgyűlés időszakára, Sót napi­rendjére sem maradhat hatás nélkül az 1961. év legdöntőbb megoldandó problémája, a né­met kérdés és Nyugat-Berlin státusának ügye. A német kérdés tekintetében különösen két szempontból kell nagy jelentőségűnek tekin­teni a szeptember 17-én lezajlott szövetségi , köztársasági választásokat. Az egyik szempont az, hogy a nyugati — és így a nyugatnémet — politikusok most már nyíltabban előhozakodhatnak terveikkel a né­met probléma megoldására vonatkozóan. E pillanatban már nem kell különösebb tekin­tettel lenniük a választópolgárokra, ami vi­szont a választásokat megelőzően igen lénye­ges kérdés volt. A másik szempont: maguk a választások is tanulságot jelentettek abban a vonatkozásiján, hogy miképpen vélekednek a nyugatnémet szavazók bizonyos kérdésekben. A választások nyomán — amelyen a keresz­ténydemokraták szavazataránya 50,2 százalék­ról 45,3-re esett vissza, és így elvesztették ab­szolút többségüket — teljes a belpolitikai zűr­zavar a Szövetségi Köztársaságban. A nyugati kommentátorok szinte egybe­hangzóan úgy írnak, hogy a választás ilyetén kimenetele Adenauer személyéhez fűződik, és az abszolút többség elvesztése Adenauer sze­mélyének és politikájának elutasítását- jelenti. A francia polgári Le Monde például így ír: »A kancellár minden választási beszédében megismételte: semmit sem ér a CUV-iiak, ha első helyen fut be a parlamentbe, és ugyan­akkor nem szerzi meg az abszolút többséget. Ragaszkodása az osztatlan hatalomhoz végze­tessé vált. Szinte ultimátumszerűén vetet te föl a választóknak a bizalmi kérdést, s a válasz negatív volt.« Persze az elutasítás konkrét ténye mellett nem ilyen -egyértelmű, hogy a választók pon­tosan mit vetettek el Adenauer személyében és politikájában, és mi vonzotta a szavazókat a szabad demokratákhoz és a szociáldemokra­tákhoz. Az azonban bizonyos, hogy a szinte csökönyösségig merev és pusztán erőre tá­maszkodni kívánó politika veresége tükröző­dik a kereszténydemokraták szavazatvesztesé­gében. Még akkor is így áll a helyzet, ha egyes nyugatnémet szavazók az erőpolitikát szavaló, de azt lényegében végrehajtani nem tudó Ade- nauertól pártoltak el a választásokon; A belpolitikai zűrzavar — ki alakítson kor­mányt kivel — valószínűleg hosszabb ideig fog tartani, és mindegyik párt több vasat is tart a tűzben, hogy eredményesebben folytat­hassa harcát a hatalomért vagy annak leg­alább égj? részéért. A kereszténydemokraták nem akarják vál­lalni a kisebbségi kormányalakítással járó fe­lelősséget, nehézségeket, így azt, hogy a le- szavaztatás lehetősége megköti a kezüket a parlamentben. Koalícióra törekszenek elsősor­ban a szabad demokratákkal, akik hajlandók is volnának erre, de nem vállalják Adenauert mint tehertételt. Adenauer viszont ragaszko­dik saját magához, és hajlandó tárgyalni koa­líciós kormányalakításról bárkivel, aki elfo­gadja őt, így még a szociáldemokratákkal is, ők viszont szintén szövetkeznének bárkivel, hogy részesülhessenek a hatalomban. A belpolitikai torzsalkodások egy pillanatra sem szoríthatják azonban .háttérbe a német kérdésben és Berlin státusának rendezésében teendő lépések szükségeségét. A szocialista országok részéről több ízben határozott kijelentések hangzottak el, hogy a jelen helyzetben milyen megoldást látnak a német probléma és Berlin helyzetének rende­zésére. Nyilvánvaló, hogy -az ismételt javasla­tok és a megteendő lépések határozott bejelen­tése nyomán a nyugatiakon van a sor, hogy »lépjenek«. Ebben az ügyben össze is ült a nyugati külügyminiszterek konferenciája, és a kiszi­várgott hírek nem tanúskodnak túlzottan egy­öntetű álláspontról. Ügy hírlik, hogy a Szövetségi Köztársaság merev vonalvezetésével szemben más nyugati hatalmak részéről több vonatkozásban felve­tődött kompromisszumos megoldások lehető­sége. Egyes nyugati lapok szerint foglalkoztak az Odera—Neisse határ elfogadásának, vala­mint az NDK kormánya de facto elismerésé­nek a lehetőségével. Az, hogy a nyugati politika a szocialista or­szágok határozott intézkedései nyomón eddigi merev politikája felülvizsgálásával foglalko­zik, tükröződik a londoni rádió adásában is, amelynek kommentátora, Andrew Martin ki­jelentette: »A nemzetközi békét nem döntené veszélybe az a tény, hogy különbéke jön létre a kommunista tömb és Kelet-Németország kö­zött.*' A nyugatnémet militarista veszéllyel szem­beni szocialista lépések jogosságát több pont­ban belátó, tárgyalásra és esetleges ésszerű megoldásra hajlamos nyugati körök mellett természetesen ott állnak a hidegháború befo­lyásos bajnokai, elsősorban a nyugatnémet re- vansisták és militaristák, továbbá amerikai tá­mogatóik a Pentagonban és másutt, akik atomfegyverekkel akarják felszerelni a Bun- deswehrt, az egész világot a romlás szélére juttatva. Ebben a nemzetközi helyzetben kezdődött meg a tárgyalás Gromiko szovjet és Rusk ame­rikai külügyminiszter között. Nem várhatunk ezektől a tárgyalásoktól — különösen kezdet­ben — látványos eredményeket. A szocialista tábor el van szánva arra, hogy határozottan szembeszegül a Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzésével, gátat emel' a nyugatné­met militarizmus terjeszkedése elé, felszá­molja a nyugat-berlini kémközpontot, és meg­védi a Német. Demokratikus Köztársaságot. Egyik vonatkozásban sem kíván diktátumok­kal élni a nyugati hatalmakkal szemben, ugyanakkor kész elfogadni minden ésszerű ja­vaslatot. A szocialista országok határozott intézkedései nem a háborús veszélyt fokozzák, hanem éppen arra nyújtanak lehetőséget, hogy a tárgyalások gyümölcsözően, az emberi­ség békés érdekeinek megfelelően folyjanak és fejeződjenek be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents