Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-23 / 225. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. szeptember 21, »Sajnos, csak tízperces a szünet." Ezt mondják a tabi gimnázium tanulói, akik kihasználva a meleg őszi napsütést, még egy fagylaltot is elfogyasztanak az órák közti szünetben. Népi ellenőrzés pékségekben és kisiparisoknál (Tudósítónktól.) A Csurgói Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálatot tartott a besrzencei, az iharosberényi cs azákámyi sütőüzemeidben. Ber- zencén mindent rendben találtak. A pékség a sütőipari vállalattól kapott ponyvát, hogy az árut szállítás közben betakarhassák. A bevételeket szabályosan számolják él. Az iharosberényi pékségben még mindig nem javították meg a villanykapcsolókat, nem szereltek föl lábrácsókat sem. A kenyeret már mérve szállítják el a sütőüzemből, azonban még mindig hiányos a mérlek súly- készlfte. Változatlanul rossz a kenyérszállítás a zákányi sütő üzem körzetében. Sokszor csak délután érkezik meg árujuk Öntilosba és Gyékényesre. A járás kisiparosainál végzett vizsgálat során megállapította a népi ellenőrzési bízott- sáv. hogy több iparos elmulasztotta kitenni cégtábláját, mások viszont jogtalanul is használnak feliratokat. Az ipari tanulókat egy-két kivételtől eltekintve szabályszerűen foglalkoztatják. Több kisiparos más ipari tevékenységet is űz engedély nélkül. A népi ellenőrzési bizottság felszólította az üzemek vezetőit és a kisiparosokat az észlelt hibák megszüntetésére. Gazdag ismereíterjesztési program az őszi-téli népművelési idényben KÖZELEDIK az október-no-' vember, amikor megindul az őszi-téli művelődési munka. Egyre több községben ül össze a tervkészítő bizottság ezekben a napokban. Milyen formája lesz az idei ismeretterjesztésnek, hogyan kerülhetők el a S tavalyi hibák, miként fogják i hasznosítani a jó tapasztalato- >kat? — ezekről a kérdésekről •beszélgettünk Verstroh Jáno$- %salt a megyei tanács ismeret- | terjesztési főelőadójával és Ko- \csis Lászlóval, a TIT megyei ♦ titkárával. I Elmondották, hogy nem rna- frad meg a községek hármas ♦ csoportosítása, és megszüntetik ♦ az ismeretterjesztés uniformig Jzált jellegét. A megyei párt- S bizottság ősizi-iéü művelődési ♦ terve alapján az ismerebter♦ jesztés kétirányú lesz. Az álta- ilános műveltséget emelő elődadások a természet- és a társadalomtudományok köréből me♦ rítik témáikat. A helyi igé- Snyek és lehetőségek szerint :ö—20 között lesz ezeknek az | előadásoknak a száma, s vidé- |ken november 1-e és április |l-e között, Kaposvárott októ- Jber 1-e és június 30-a között | tartják meg őket. I AZ ISMERETTERJESZTÉS ►♦másik formája a mezőgazdasági szakmai ismeretek bővítése. E célból hat előadásból álló egyhetes sorozatot indítanak január—február hónapokban. Brigádomként választják meg a tájjellegnek és a brigádnak legjobban megfelelő témákat. Igen jelentős lesz a tsz-vezetőségek részére megtartandó hat előadás. Mind az általános, mind a szakmai előadások témái szabadon választhatók az előadás- tématerv alapján. Az ennek felhasználásával kiegészített, illetve elkészített művelődési terveket a községek szeptember 20-ig terjesztik föl a járási művelődésügyi osztályokhoz. A körzeti és a járási előadói munkaközösségek eszerint kap_ fák meg majd feladatukat. Az ismere tterjesztési teirv összeállításához igen jelentős segédeszköz a tématerv, amely az ajánló jellegű előadáscímek mellett feltünteti a felhasználható szemléltető anyagokat és a felkészüléshez szükséges irodalmat is. Igen örvendetes, hogy sikerül megszüntetni a »polihisztorkodást", ugyanis minden előadást szakami-arek tartanak meg. Felkészülésüket segíti, hogy az előadói tájékoz- tatás alkalmával tartalmas, de felolvasásra alkalmatlan előadásvázlatot kapnak a fe’ készüléshez szükséges források feltüntetésével. Ilyenformán önállóan kell felkészülniük az előadásokra. NAGY GONDOT FORDÍTANAK az előadások megfelelő szemléltetésére és ellenőrzésére. A Megyei Könyvtár diafilm jeiin, a Népművelési Tanácsadó filmjein, diafilmjein és egyéb szemléltető anyagain kívül — az idén először — az iskolai szertárak anyaga is az előadók rendelkezésére áll. Töíbb tanfolyam is indul az új népművelési idényben. A járási mezőgazdasági osztályok — az ezüstkalászos tanfolyamok helyett — hároméves szakmunkásképző tanfolyam mókát szerveznek, hallgatói oklevelet kapnak. A régi népközépiskolák helyett isz-akidé- miát indítanak — kb. 20—25 helyen — főleg azok számára, akik iskolai rendszerű mezőgazdasági oktatásban még nem vettek részt. MINDEN TÖMEGSZERVEZET megkapta feladatát az ismére tterj esztési programiban. A népfront például az egyhetes mezőgazdasági tanfolyamok és az ismeretterjesztés! előadások szervezését segíti, a nőtanács a szülők akadémiáját és a kü- lönfböző szakköröket szervezi. A Vöröskereszt kebelében elsősegélynyújtó és házi-beteg- ápoló tanfolyamok indulnak. TAHIKÉ lorok Nagyszerűen működnek a' Cukorgyár légtisztító állomásán beépített dobszűrók. A dobszűrő fölépítéséig a dolgozóknak 60 fok körüli, erősen párás hőmérséklet mellett kellett dolgozniuk (ez volt a leg- keOlemetlerebb munkaterülete a gyárnak), most pedig a nyersgyáni rész hőmérséklete — kb. 40 fok — érződik itt is. A hőmérséklet-csökkenés ’‘észben annak is köszönhető, hogy a nyersgyár tetőszerkezetét a hyáran hat méterrel megemelték. ... Egy kis kaposvári vállalatnál történt. A már nem Juntái, haját inkább az orra alatt hordó tisztviselő üdülésből tért vissza, s a kollégák előtt nagy hangon dicsekedett hódításaival, a nők körében elért sikereivel. Főnöke a nagy szó- áradatban epésen megjegyezte: — Hm. Ez mind nagyon szép. Mégis úgy megnyúlt az orrod, hogy a Kossuth téren már csak rüiköercben tudsz megfordulni... Bajorországban -gördülő templom- indult útjára: utánfutóján 100 hívőnek (turistának és táboro- zónak) van helye. ... — Mit játszanak a kaposvá» ri filmszínházak október ban? — érdeklődtünk a Moziüzami Vállalatnál. A propagandát söpört'ól a következő felvilágosítást kaptuk: — A Vörös Csillag Filmszínház október 5-től 11-ig játssza a Rocco és fivérei című nagysikerű francia—olasz filmet. Bemutatjuk a Katonaaane című magyar, a Legénylakás című amerikai és a Leon Garros keresi barátját című francia— szovjet filmet is. A Szabad Ifjúság kiemelkedő darabja a Soha toíbbé! (Mein Kampf) című svéd film. Érdekes, izgalmas az új NDK-film, a Glei- witzi eset is, mely á második világháború kitörésének drámai pillanatait dolgozza íéL * * * Cj rekord: egy bor&zaUító tengeri hajó potyautasa 12 napon át ennivaló híján kénytelen veit borral »megelégedni«. Még nem tért magához. Abszolút diplomata Az albérlet haszna Ifjú férj ismerősöm mesélte a minap: — Tudod, albérletben lakunk, a háziéktól csupán egy ajtó választja el a mi szobánkat. A rádiót csak olyan hiVoan hallgathatjuk, hogy még mi is alig értjük a szöveget. Ismerősöm itt egy kis szünetet tartott, aztán csöndes me* lankóliával megjegyezte: — És az egészben az <t bosszantó, hogy nem veszhetek össze a feleségemmel, mart az is áthal'uvtszanék. Így hát kénytelenek vagyunk nem ve szekedni... • • Az ifjú tanítójelölt elfogó- dottan nyúl a leveseskanál után. Belemeríti a tálba — jó lenne válogatni a csirkeaprólék között, megkeresni a májat, ahogy otthon szokta, de vendégségben nem lehet, csak ahogy mi jut —, aztán enni kezd. Nem néz föl, csak arra ügyel kínosan, nehogy rácsöpögjön valami fehér nylon ingére, így inkább hallgatja, mint látja, hogyan esznek körülötte a vendégek. Furcsa ennyi idegen között. És ez a mai nap oly sok mindent felkavart benne, annyi ismeretlen élménnyel rohamozta meg, hogy egyelőre hiába próbál, nem tud rendszert teremteni a gondolkodását, élet- szemléletét ért hatások között. Igaz, nincs is ideje, reggel óta nem maradt magára, csak most van egy kis halk kanál- zörgéses, beszédmentes csönd. Kovács Péter tavaly érettségizett húszéves fiatalember alig egy napja érkezett a faluba. Tanító lesz. Nem túlságosan kapaszkodott e hivatás után, ha szóba került, úgy érezte, nem lenne kellő türelme gyerekekkel foglalkozni. Ahogy maguk között mondogatták a gimiben, »nem is cikk ez a pálya", nincsenek túlfizetve a nevelők, ráadásul faluban kell laknia, neki, aki hatéves kora óta, ha nem is nagy, de mégiscsak városban él, vízvezetékes, fürdőszobás lakásban. Megszokta a város levegőjét. A falura, ahova csak évenként legfeljebb egy-két napra látogattak el anyai nagyap- jáékhoz, csak elmosódott emlékképei maradtak meg ks- gyermekkoráröl, amelyek azóta sem nagyon bővültek és formálódtak. Most sem jött volna ide, ha nem Utasítják el jelentkezését az orvosi egyetemen immár másodszor. De már nem volt mit tennie. Nagybátyja őszASZTAL MELLETT szeköttetései révén sikerült elérnie, hogy érettségivel tanítani mehessen anélkül, hogy a legcsekélyebb vonzalmat is érezné ehhez a munkához. De inkább ezt a megoldást választja, mint gyárba menni, anyja is azt mondta: mégiscsak nadrágos ember leszel, fiam, hivatalnok családból származol, így nem csúszol lejjebb legalább. Ö maga meg hagyta, hadd irányítsák. Be kellett ismernie — maga is sokat kesergett miatta —, hogy nem érzett különösebb kedvet semmihez. Még leginkább az irodalom és a történelem állt közel hozzá a tantárgyak közül, a műszaki tudományokhoz egyátalán nem fűlt a foga, bár azért számtanból és fizikából is mindig megszerezte a »jó*-t. Szülei beszélték rá, hogy orvosnak készüljön, ő talán sosem gondolt volna rá. De lassan beleélte magát, csöppnyi kedv is éledt benne, de a fölvételi sikertelensége nem túlságosan keserítette el. Csak idejét, és energiáját sajnálta, amelyet beleölt a felkészülésbe. Közömbösen vette tudomásul, hogy ide került ebbe a kis faluba. Az utolsó pillanatban szinte; nagybátyja is mondta, milyen nehéz volt becsúsztatni már, a tané v megkezdése előtt huszonnégy órával, és ne csodálkozzék, hogy nem jutott jobb hely. Mindegy — gondolta — egy évet kibír valahogy, és arra már ígéretet kavott, hogy kapcsolatai révén jövőre hazakerül, ha nem is be a városba, legalább a környékére, hogy ki tudjon járni naponta. De ez a mai nap mintha megbolygatta volna szépen elrendezett törekvéseit vagy inkább hideg számításait. Tegnap érkezett meg. Itt éjszakázott az igezg téékn H, ebben a szobában. Az iskolát meg ma látta először, a hajdani kis kastély sárga épületét a gondosan rendezett parkkal, az ünneplőbe öltözött gyerekeket — külön álltak a leendő elsősök az óvó nénivel —, az izgatottan rendezkedő kar- társakat, egy kissé távolabb a szülők csoportját. Csak állt az udvaron, olyan furcsa volt az egész, nemigen értek rá szólni hozzá, a tanévnyitó ünnepség izgalma mindenkit lefoglalt, de azért az egyik fiatal tanító megsúgta, hogy nemcsak a szokásos műsort állították ősz- sze, hanem most ünneplik meg az igazgató negyven éves szolgálatának jubileumát is. A hír nem hagyta nyugton, felgyújtotta fantáziáját. Négy évtized! Hiszen akkor... igen, nagypapákat, nagymamákat is taníthatott. És most sem megy nyugdíjba, bár mindenképpen megtehetné. Feldíszített tanterembe tódultak. Oldalt, a kartársak között ül le. Az igazgató beszél. Hangja meleg, szavai céltudatosak, ahogy az új tanév feladatait tárja a gyermekek és szülők elé. Sokat hallott, olvasott már falusi tanítókról, akik elkoptak a több évtizedes munkában, régimódin öltözködtek, szürkékké, fáradtakká váltak. Józsi bácsi azonban — a kartársak így nevezték, ő is átvette — más. Fiatalos. Elegáns. Felköszöntések. Először a kicsik, virágcsokrokkal — egyre magasodik a virághegií a katedrán, már nem is látják az igazgató bácsit, csak nyújtogatják fel — versikéket mondanak elfonódottan, hív-tilos méltatás a fölöttes szervek részéről, majd a párttitkár szól, Józsi bácsi első elsővzt-lyosa, rra már gyériilö ha'ú ara, a szülői munkaközösség elnöke mond köszönetét, majd a tanácselnök a falu nevében. Va- laln felsorolja, hogy a tanítási munka példás elvégzése mellett mi mindennel foglalkozott a község tanítója: gyümölcsnemesítésre tanította a környék parasztjait, tejszövet- kezetet alakított negyedszázaddal ezelőtt, művelődési otthont építtetett a harmincas években, az államosításkor megszerezte e kastélyt az iskolának, köves útért, buszjáratért harcol eredménnyel, villany, mozi hoz világosságot, nem kis mértékben az ö munkája nyomán is. És közben a színjátszó csoport vezetése, tanfolyamok szervezése, előadások tartása... Hogy is bírta? Mi tartotta benn a lelket, mi adott erőt mindehhez? Valaki azt mondta néhány perce, a nép szeretete. Hogy e falura tette föl életét. Hm. Frázis. Vagy mégsem? Paraszt- gyerek volt, ahogy említették, itt született a harmadik faluban. Nézi az emlékezésbe meredő arcot, ahogy hallgatja az ünneplést. Néha bólint, inkább csak a szemével, visszagondolva a négy évtized főbb állomásaira. Aztán feláll a virághegy mögül. Köszöni az ünneplést, a hálát. Valahogy így mondta: Megszerettem ezt a falut, mert szeretetet és megbecsülést éreztem munkám iránt Milyen nagy szavak, és mégis egyszerűek, mert gazdag tartalom van mögöttük. Szép ünnepség volt. Most meg az ebéd. Az előbb megszámolta: tizenketten ülnek a nagy, ovális asztal körül. A községi tanács elnöke ül mellette. Lopva ránéz. Fiatalos, barna arc, alig lehet több harminc évesnél. Jó lenne beszélgetni vele. H-gyan kezdje? Szinte megörül, amikor egyszerre mindenki Józsi bá- keket éleszt gyermekkorából, esi hangjára figyel: amikor először találkozott az — A grófi földön keresztül? akkor még ifjú tanítóval, aki- Mit gondolsz? Apám egyszer nek példás élete egyik, indílé- — szegény gyalog szokott át- ka volt e pályára lépésének. járni hozzám látogatóba, csak úgy, át a földeken — a Vésel/ uraság, a fene éppen akkor ette arra hintával, visszazavarta. És addig nem is hajtatott tovább, amíg meg nem győződött, hogy elkerült a négy kilométer többletet jelentő országút felé. — Azt meséld el — biztatja élete párja, aki egy pillanatra leült oldalt egy székre —, amikor a hegyről jöttetek, és nem találtátok az egyik fékszárat! Csattan az időközben anekdotává fejlődött történet. Józsi bácsi megjegyzi: Jó lenne neki is szólnia valamit — gondolja Péter —« olyan szép lenne, ha kezdő pedagógusként ígéretet tenne, hogy ő is... De elhessenti az ötletet. Sosem tudott szónokolni, most meg a meghatottságtól annyira zavarba jönne, hogy nem is tudna talán egyetlen értelmes mondatot kinyögni. Idősebb vendég nyúl a pohár után, haja puha-ezüsten csillog. Hangja remeg, cho-ff a csaknem öt év i e-c’őttt sötét napokra emlé'- zik; amikor akadtak ol 'anok, akik a három és fél évtizedes önfeláldozó munkáért úpy akartak fizetni, hogy eltiltsák éltető tevékenységétől, a tanítástól. Józsi bácsi faluiáért égő lelkét — Azért mi sem dolgoztunk felkavarta e hálátlanság. De csakhamar meggyőződött hogy nem a V"lóságos nép fordult vele szembe, csak annak félveim mindig, nekünk is voltak emlékezetes kiruccanásaink. Igaz, Sándor? — fordul hason- vezetett, fellázított, borittas toló korú kollégájához, aki a redéke. Süteményeket hoznak. Mégis föl kellene szólalni, mondani valamit, ha csak két mondetot is. Be a beszélgetés már köhal- Bégi történetek kerülnek elő meg nem mostaniak, és bár senkivel sem került barátságba, mindössze néhány kötelezően ndszomszéd községből jött át köszönteni. Pirosbarnára sült nyeleshúsok kínálják magukat a hosz- szúkás tálakon. Sorban szed- teilen, zsong az ebédlő, nek belőle. Péter a tanácséi- kan szedik le a tányért, nők felé int illendően, de ő szabadkozik, hogy már friss vendég a faluban. Az ebéd vége felé a járási tanács titkára áll fel. Pohár- varias szót váltott, nem é~zi köszöntőt mond. Az ünnepelt vnár a magány szorongását. Á közéleti tevékenységét fejtegeti hangsúlyozva, hogy nemcsak a felszabadulás után dolgozott a falujáért, hamm annak előtte is, amikor soklcal több nehézséggel kellett megküzdenie. Józsi bácsi egészségére emeli poharát. Mindenki iszik. tanteremre gondol, a gyerekekre, a szülőkre, újra felvillan előtte a délelőtti ünnepség színes mozaikja, az ebéd kedves, családi hangulata, és arra gondol, mint elalvás előtt szokott elérhetetlennek tűnő Péter is lehajtja a jóféle uö- vágyak után gyerekkorában: rös bort úgy, ahogy a többiek: ha egyszgr & ^ majdon így KISUJJIQ. „ _ A föíöttes szerv egyik kép- ünnepelnek... viselője emelkedik föl. Emié- Somogyi Káráig
