Somogyi Néplap, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-02 / 207. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. szeptember 2. r"" -n Istvándiban egy 12 méter magas tűzfigyelő-torony- nyal ellátott kor­szerű tüzoltószer- tá rat építtet a községi tanács. Iroda, két gépko­csinak garázs és egy raktár lesz az épületben. & ILYEN KEZZEL. A FIATALASSZONY min­dent szépein eltervezett. Ügy gondolta, hogy a KISZ-gyűlés kezdetére ott lesz az üzemben. Enni adott három gyermeké­nek, s indulni akart. Az ajtó­ban mintha valaki visszarán­taná. Megáll. Nézi bekötött ujját. Menjen, ne menjen? Amikor eszébe jut, amit tegnap az orvos mondott, hogy való­színűleg le kell operálni az uj­ját, mert a csontot is megfer­tőzte az új lakás parkettjának a szálkája, sírógörcsöt kap. Ha arra gondol, hogy már hosszú hetek óta nem járt a kefegyárban — ahol KISZ- titkár —, ha rázúdulnak a kérdések, vajon nem széled t-e el a fiatalok közössége, nem állt-e meg a munkaverseny, akkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy útra keljen. Úgy érzi, hogy a mostani KISZ- gyűlésncü már nem maradhat el. Mondanivalója van. A ki­lincs után nyúl, de eszébe vil­lan, hogy táppénzes, s mi lesz, ha ellenőrzik, hogy itthon tar­tózkodik-e. De az ellenőr szi­gorú arca eltűnik valahol kép­zelete mélyén. Az utca, a gyár képe rajzolódik ki előtte. — Anyu, anyukám, mégis elmész? — kiáltja kislánya a szobából. IGEN, ANYU ELMEGY. Nem hallja lánya hangját. Siet le a lépcsőn, kilép az ut­cáira. Megsoványodott, sápadt arcába mélyedt szemével ijed­ten néz szét. Átrohan a don- neri Kapos-hídon, és a Sziget­vári utca felé fordul. Bekötött ujját elrejti az emberek elöl Túloldalt ismerős arc bukkan fel. Elfordul. — Hová, hová Vekszliné, hát miért szaladsz? — kiáltja utána amaz. De vá­laszt nem kap. Vekszli László- né csak akkor szólal mtg, ami kor beér az üzemibe. — Eljöt­tem — mondja — megtartani a K IS Z-gy ülést. — Harminc fiatal néz rá őszinte csodálat­tal. Ott van a gyűlésen az igazgatónő is. Valaki azt mond­ja, hogy az élüzemcímet meg kell nyerni harmadszor is. Az igazgatónő közli, hogy minden föltétele megvan ennek. Har­minc fiatal csatlakozik a kez­deményezéshez. Vtkszliné, a KISZ-titkár áll és beszél. Ügy beszél, mintha már meg is volna a harmadik élüzemcím. Kipirulva sorolja a brigádok nevét: Május 1., Gagarin, Har­cos, Fidel Castro, Haladás, Au­gusztus 20. Ezekben és az ex- portbrigádokban bízik. Lüktet, fáj az ujja. Képzeletében fel­villan az SZTK-ellenőr, amint csenget otthon, aztán a gyere­kek jutnak hirtelen eszébe. Gondolatai azonban egybefoly­nak a felszólaló fiatalokéval. Meg kell nyerni harmadszor is az élüzemcímet, ha törik, ha szakad. ...HARMADSZOR 13... ha törik, ha szakad — ismétli a szavakat hazafelé. Nem lesz könnyű, de menni fog — nyugtatja meg magát, s a bri­gádokra gondol; KlSZ-brigád- iainak munkájáért kezeskedik. És a többiekért? Eddig azok is az első sorokban küzdöttek. -Alig várom, hogy megint köz­tük legyek, sóhajt, de mikor lesz az? — szomorodik el, hi­szen az orvos azt mondta, szó sem lehet róla, hogy ilyen kéz­zel bemenjeík dolgozni. Feriig de kár minden percért! Mikor lesz már vége a betegeskedes­nek? Mindig csak a jövő hé­ten? Tegnap meg azt mond­ták, le kelj operálni az ujja­mat. Mikor melletek munkána így?« Azon kapja magát, hogy me­gint ideges. De hát valóban: miért izgatott, miért rohan? »Miért szaladsz, Vekszliné?« — cseng fülébe az utcai isme­rős kérdése. Talán nem is a2ért nem felelt rá, mert sie­tett, hanem mert nem tudott. Még sosem gondolkodott azon, hogy miért izgatja magát az üzem dolgaiért. Ha felelni akarna a kérdésre, akkor va­lahol azoknál a napoknál kel­lene kezdenie, amikor még új volt a gyárban, és először érez­te, hogy az ő munkája is szá­mottevő. Annál a pillanatnál, amikor az üzem közössége le­győzte az akadályokat, sörült, hogy ebben a közösségben ő is benne van. Vagy amikor elő­ször ismerték el hivatalos.an, hogy a kefeüzem kikerült a hullámvölgyből. Ott állt a többiekkel hallgatva az elisme­rő szavakat. Beleborzangott, és nagy nyugalom szállta meg. Ügy érezte, teljesítette köte­lességét mindenkivel szemben. Ebbe a «-mindenkibe« három gyerekén, férjén, saját magán kívül az ismeretlenek is bele­számítanak. Magára tudná-e hagyni ezt az üzemet? Nem! Hiába, aki a holnap szerelme­se, nem tud időzni a tegnap­nál. Egyszer, amikor valamiért felbosszantották, megpróbált közömbössé válni az üzem dolgaival szemben. Nem soká­ig bírta. Ujjára esik tekintete, s ar­ra gondol, mivel menti ki ma­gát, ha otthon várná az SZTK- ellanór. Azt fogja mondani ne­ki, hogy semmi se volt a2 egész. Csak egy -kicsit sétált! Nem dolgozott. »Tessék meg­nézni, tiszta a kötés, tessék csak megnézni a kezemet.« Egyszerű kéz. Nem látszik rajt, hogy müven gyorsan tud exportot csomagolni. HA AZ AZ ELLENŐR is­merné az igazságot., tudná, hogy hol volt, merre járt most, nem tenne szemrehányást a szökött betegnek. Szigorú dor­gálás helyett ezt mondaná: »Minél előbb meg kell gyó­gyítani a kezét.« ■ , Szegedi Nándor Újabb első évfolyam indu! a tabi libelyezeit mezőgazdasági technikumban Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött meg a toborzás a ta­bi járásban a mezőgazdasági technikum első évfolyamára. Az ügyet a Hazafias Népfront járási titkára, Egyed László vette kézbe, s mint az idei vizsgák is bizonyítják, ered­ményesen. Harmincán jelent­keztek: tsz-elnökök, munka­csapatvezetők, brigádvezetők és növénytermesztési dolgozók. Az oktatás januárban kezdő­dött. A szaktanárok a kapos­vári anyaiskolából utaztak ki hetente egyszer. Elmagyaráz­ták a heti anyagot, példákat ol­dottak meg, házi feladatokat adtak, és volt némi számonké­rés is ilyenkor. Ahogy az idő­ből futotta. A nem szaktár­gyak tanítását a helyi gimná­zium tanárai vállalták. Az első évfolyam kéthar­mad része sikeresen vizgáz'tt félévkor. Akik sokszor hiá­nyoztak — csaknem tízen — lamaradtak, és nem tudták pó­tolni a mulasztást. Pótvizsgát most nem kell tenniük, ehe­lyett az évvégi vzsgákon há­rom kérdést kapnak az első félév anyagából. Januárban újabb első évfo­lyam indul a technikumban. Már 33-an jelentkeztek. Az ősszel a jelentkezők fölvételi vizsgát tesznek matematikából és helyesírásból. A fölvételi vizsgák előtt konzultációt tar­tanak a jelentkezők számára. Tsz-méhészek tapasztalatcseréje Cső kortya visontán (Tudósítónktól.) Tavaly kezdtek méhészked- ni a csokonvavisontái Petőfi Tsz-ben. Méhcsaládjaik átlag 23 kg mézet gyűjtöttek. A szövetkezet veztősége kellően értékeli, támogatja Z ákányi István méhész munkáját. Példaszerű ma már ez az üzemág. Ezért jöttek ide ta­pasztalatcserére megyénk ter­melőszövetkezeti méhészei. A tapasztalatcsere-értekezle­ten több szakmai előadás hang­zott el. Kiss István, a MÉSZÖV szaktitkára a somogyi méhé­szet helyzetét, Vetési Gábor felügyelő a méhek leggyako­ribb betegségeit ismertette. Megemlítette, hogy Somogy­bán és Baranyában több a fer­tőző megbetegedés, mint az or­szág többi megyéjében együtt­véve. Ezért minden méhész­nek nagy erőfeszítést kell ten­nie a l.öltésröthadás, a nozé- ma stb. megelőzésére. Zalavári János, a kaposvári Méhész Szövetkezet elnöke a vegyi növényvédelem és a méhészke­dés érdekeinek összeegyezte­téséről beszélt. Rupp Kálmán, az Országos Méhészeti Szövet­kezeti Központ képviselője be­jelentette: a jövőben méhrajo­kat vásárolnak fel, azokat csa­ládokká fejlesztik és korszerű kaptárakban, akácvirágzás előtt adják át a termelőszövet­kezeteknek. A részvevők az előadások és a vfitia után a heflyszínen tanul­mányozták, hogyan készültek föl a méhek áttelel tetésére a csokonyavisontaiak. UTCAI KÉPEK ICö-'z Öreg cigány áll tanácstala­nul az utcasarkon, kezében pa­pírlapot szorongat, nézi, for­gatja, aztán nékidurálja ma­gát. és megszólít kát nőt. Nem hallom, mit mond nekik, de látom a nők fintorát, ahogy el­fordulnak tőle, és meggyorsít­ják lépteiket. Az öreg egy darabig tipeg utánuk, kinyújtott kezében a papírlap, aztán megáll, této­ván körülnéz. Odalépek hozzá. — Mi baj, bácsikám? — Édes fiám, olvassa már el, mi van ideírva, merít én nem tudok olvasni, és elfelej­tettem, hogy milyen utcába kell mennem — mondja az öreg. Elolvasom a címet, útbaiga­zítom a bácsit, aztán a két nő­re gondolok, és arra, hogy mi­lyen határtalan az emberi kö­zömbösség. // fH&tjÜHlt acca... // Két ifjú leányka, egyikük sem lehet több 13 évesnél. Ke­rékpáron mennek szép lassan, s így elkapok néhány mondat­foszlányt beszélgetésükből. — Te, Zsuzsi, menjünk el ar­ra ... — Hová arra? ... — Hát tudod ... Pistáék fe­lé. Olyan jó lenne látni. De Zsuzsi nem akár kötél­nek állni, erre a másik így biztatja: — No, menjünk el. Utána meg a Jóskáéit felé megyünk. Jó? Ez már hatott... P. GY, Állatokról A leghosszabb farkú állatok a japán kakasok. A Shikoku szige­tén levő Katö faluban különleges kakasokat tenyésztenek, amelyek­nek íarktoliai legalább 3 méter hosszúak. A legszebb példányok íarktollai még 7 méternél is hosz- s zab báli. A legmélyebben alvó állat az ürge. Teli alvása Idején .ki lehet húzni a lyukból, meg lehet for­gatni, cibálni — nem ébred föl. Van olyan ürgefajta, amelyik 9 hó­napot alszik egy évbeli. A legfalánkabb élőlény egy ap­rócska állat, a cickány, amely egyetlen órát sem bír ki evés nél­kül, és egy nap alatt elfogyasz­tott táplálékának súlya a saját sú­lyának többszöröse. Ráadásul a cickány a legkisebb az emlősálla­tok közül; súlya átlag 3 gramm, testének hossza legfeljebb 4 cm. Két, újszülött cickány elfér egy közönséges gyüszűben. RIVALITÁS Ha valaki gyor­san akar ebédelni, nyugodtan térjen be Kaposvárott a Belvárosi Étte­rembe. Udvarias pincérek várják, előre köszöntik, és még lesemül; máris asztalánál állnak. A rende­lés itt parancs. Mire az ember kiszedi a tányér­jából az evőeszkö­zöket, máris ott gőzölög a leves. Perceken belül asztalra kerül a második fogás is, i akár sült az, akár valami más. Nem tud olyat kérni a vendég, amit azon­nal ne hoznának. Sok vendég ta­lálgatja e gyorsa­ság és udvariasság nyitját. A minap az egyik asztalnál kis híján fogadást kötöttek. Az egyik vendég azt állítot­ta, hogy miniszté­riumi revizorok járják a vendéglő­ket. Nem találták ei az okot. Ügy érzem, én fejtet­tem meg a titkot. Ugyanabban az épületben műkö­dik a Kapos Ven­déglő is. Ott 15 perc az ebédidő. A Belvárosi ven­dégei közül ezért sokan átpártoltak oda. Nos, ezen lehet segíteni — így elmélkedhet^ tek a belváro­siak, mert öt perc­cel rávertek a Kapósra. S náluk most tíz perc alatt túl lehet bárki az ebéd gondjain. N. S. Rádiót, TELEVÍZIÓT, magnetofont, varrógépet, f7)nsárúfjőn réjzLttrt: Berva, Moped, Panni robogó, Danuvia 125 cm3-es, IZS 350 cms-es motorkerékpárokat, Budai vagy Buda csónakmotort. OTP-hitellevél ellenében kiszolgálja a barcsi, csurgói, fonyódi, lengyeltóti, nagybajomi, marcali, nagyatádi és tabi FÖLDMÜVESSZÖVETK.EZET áruháza, illetve vasműszaki szaküzleíe. Részletes felvilágosítással a fenti boltegységek szolgálnak. (3865) * őszintén szólva már régóta furcsállom Tömöri Pista bará­tom gyűjtoszenvedélyét, amely ócska és semmitmondó mi- zolmányok vásárlásában nyil­vánul meg. A falak tele van­nak karcsú nyakú hattyúkat, á domboldali kereszteket és bar* fnára sült cigánylányokat áb­rázoló, keretbe illesztett gics- ^ csekkel. t Egy vasárnap reggelen az­zal kerestem föl barátomat, hogy együttesen tervezzük meg a közeli kirándulás program­ját. Az előszobában ingujjban, csapzott hajjal, porosán és iz­zadó homlokkal fogadott és csodálkozó tekintetemből ol­vasva így világosított fel: — Nézz csak jól körül, öre­gem. Látod, ez lett a vége a sok gyönyörködésnek. Kivá­gom a szemét be ezeket a vaca­kokat, hogy többet egyiket se lássam. Kíváncsi vagy, hogy mi ütött belém egyszerre? El­mondom, míg az asszony vé­gez odabent a takarítással. De kíváncsi vagy rá egyáltalán? Mit mondhattam volna? Be- leegyezően bólintottam. — Tegnap este, mint min­dig, mielőtt lefekszem, körül- jártattam tekintetemet a falon. Pontosabban a »festménye­iken«, hiszen a falból aligha I láthattam valamit gyűjtemé- t nyem túlzsúfoltsága miatt, i Nézem őket, s különösen az hegyik hattyú feje fölött, a tá­Í volban magasló erdei házikón pihentettem soKáig szememet A piros tetős kis epület hara- ígoszöld fenyők között húzódott tmeg. — Vadregényes táj — Í gondoltam magamban, aztán íe megállapítás után tovább •működtettem fantáziámat. Azon töprengtem, hogy milyen rosz- szul érezhetik magukat azok az emberek, akik abban a há­zikóban laknak, ugyanis sehol a környéken nincs több épület, és bizonv egy rablótámadás esetén körülnézhetnék magu­kat a szerencsétlen lakók. Ez­bölés hangja közeledett a ház felé, és egy pillanat múlva ki­csapódott az ajtó. A cigány­lányt egyből fölismertem, hi­szen naoonta láthattam a fa­lon. És utána jött a többi fal- hérlőnyis, a hattyúk, de ember- lábakon, és ingadozó nyakuk ÉJSZAKAI ^ICG<£P4AUDé zel a részvétteljes megállapí­tással foglalkoztam, amikor észrevétlenül hatalmába kerí­tett az álom. S az előbbi gon­dolatfonál beleszövődött ál­maimba, Szinte kezemben éreztem a szakszervezeti be­utalót, melyen az állt, hogy azonnal kiutalják számomra két hétre azt a hegyi házikót. Mit volt mit tenni, csomagol­tam. Egy ugrással elértem a házikót és beköltöztem. Sehol egy teremtett lélek, aki foga­dott volna. Az ajtó mellett egy hatalmas vadászpuska ágasko­dott, az ágy előtt egy élesre fent fejsze pihent. Nem a leg­jobb kedélyállapotban voltam. De közeledett az éjszaka és az ajtóra függesztett házirend sze­rint nyugovóra kellett térnem. Alig hunytam le szemem, ék­telen lárma, egetverő döröm­végén a fejük minduntalan fe­jemhez közelített. Borzasztó volt. A takaró alatt is rázott a hideg, amikor a cigánylány a kezében tartott gitárt hirtelen nagykéssé varázsolta, és azzal levágta az egyik hattyú nya­kát. Aztán úgy látszott, még egy hattyút keres, és mivel azt nem találta? sokatmondóan ka­csintott rám. A kést villogó fogaihoz dörzsölve élesítette meg, és arra indult, ahol fe­küdtem. Ügy éreztem, hogy nem szabad még meghalnom hiszen végeredményben üdülni utaltak be, és a beutalót, ugye­bár, illik felhasználni. Ezt éreztem, és összeszedve mara­dék erőmet, kiugrottam az ágyból, felszakítottam koffe­rom fedelét, és védőpajzsként magam elé tartva a szakszer­vezet papírját, magyarázkodni kezdtem. Hogy mit mondtam, már nem tudom. A lényeg az, hogy a cigánylány elfogadta érvelései»,-'1 és kését az ajtó­félfába vágta, a fejetlen haty- tyúksít maga után vonszolva távozott. így volt, ezt álmodtam. Ami­kor a villanyt, felkapcsoltam, a cigánvlány a falról mintha gúnyosan mosolygott volna rám. Akkor elhatároztam, hogy megszabadítom magam ezektől a képektől, éjszakái­mat pedig a. rossz álmoktól. Ezért van az, hogy most itt láthatod ezt a negyvenkét ké­pet egy halomban. Már haj­nalban kezdtem a munkát, a falak lé-takarítását. Szerettem volna nevetni vagy legalább mosolyogni Pis­ta barátom történetén, de nem tettem. Arra gondoltam, hogy ez a téma inkább okulásul, mintsem élcelődés céljából szolgál. H. F. Somogyi Nép!op A2 MSZMP Somogy megyei Bizottsága es a Somogy megye* Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztősig: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-lü. 15-ll| Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat,’ Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telelőn 15-16, Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. a. 6* (F. v.; László Tibor) ferjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helvi postahivat oknál és post ás kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents