Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

Péntek, 1961. augusztus 18. s SOMOGYI NfiPLAP Minden őszi munkát elvégeznek novemberig az állami gazdaságok Kezdik a burgonyaszedést — Disztillerrel, tárcsával készítik a magágyat — Két műszakban dolgoznak majd a szállítógépek A megye állami gazdaságai­nak vezetői megtárgyalták az őszi betakarítás és szántás-ve­tés feladatait. A tanácskozá­son megállapították: van le­hetőség arra, hogy november 1-ig minden őszi munkával végeznek. Célszerű és szüksé­ges is ez, mert augusztusban és szeptemberben kétszer any- nyi munkát tudnak elvégezni azonos munkaerővel, mint ok­tóberben. Novemberben pedig már sok bajlódást okoz a me­zei munka. A termények érettségi foka olyan, hogy jelentős növeke­désre már nem lehet számítani. Ezért a tanácskozáson úgy ha­tároztak, hogy a korai burgo- nyafajtálk szedését haladékta­lanul megkezdik. A később érő fajtáknál ugyan még várható szeptemberben fejlődés, de azokat is folyamatosan szedni kelL A várható fejlődés ugyan­is nem áll arányban azzal a veszéllyel, ami akkor fényé-, get, ha a várakozás miatt eset­leg elkésnek más munkákkal, hiszen az állami gazdaságok­ban mintegy 3300 kát. hold burgonya vár fölszedésre. A szokottnál korábban kezdik a 11 200 hold kukorica törését. Azt a kukoricát, amely a törés idején még nem lesz elég szá­raz, szárítókban teszik alkal­massá a tárolásra. Már most megkezdik az is­tállótrágyák széthordását, el- teregetését a földeken. Mint Szabados Dezső, a megyei igazgatóság főmezőgazdásza mondotta, főként ez az a mun­ka, amelyből ilyenkor nyár vé­gén, kora ősszel kétszer annyit végezhetnek ugyanazzal a munkaerővel, mint november­ben. Az őszi kalászosokat is ko­rábban vetik a szokottnál. 8000 hold tarlón végeztek már mélyszántást. Ebből mintegy I 5000 holdat vetnek be az ősszel. Ezeken a földeken már csak I magágyat kell készíteni. Ezt disztillerezéssel vagy tárcsá­zással is elvégezhetik. Az őszi betakarítások idején nagy munkát ad az allami gazdaságoknak a termények szállítása. A rendelkezésre ál­ló 41 gépkocsi egyenként na­ponta 120 tonnakilométert, a 227 pótkocsis vontató pedig egyenként 100 tonnakilométert teljesíthet. Áz őszi szállítási feladat 754 ezer tonnakilomé­ter. Ezt csak úgy tudják elvé­gezni, ha mindenütt, ahol csak lehetséges, megszervezik a nyújtott vagy kétműszakos szállítást. Ügy tervezik, hogy a kukoricát és a cukorrépát két műszakban szállítják majd. A betakarítás korai befeje­zésének minden föltétele meg­van, hiszen álami gazdasá­gaink mintegy három héttel előbbre tartanak a korábbi évekhez viszonyítva. Tavaly ilyen tervekre, feladatokra augusztusban még gondolni sem mertek. Az idén azzal, hogy gabonájuk 80 százalékát kombájnolták, a cséplés nem követelt nagyobb erőfeszítést. Ez jótékonyan érezteti hatását, és a rossz idő beálltáig min­den mezőgazdasági munkát el tudnak végezni. Országos őszibarack-kiállítás Az állami gazdaságok, a célgaz­daságok, a termelőszövetkezetek, a szakcsoportok és a hegyközségek legszebb terményeiből nagyszabá­sú őszibarack-kiállítást rendeznek Budapestem A kiállítás anyagát augusztus 19-én és 20-án mutatják be a közönségnek. (MTI) Élüzem lett a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vörös vándorzászlóval tüntették ki a vállalatot Egy távirat jár kézről kézre a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatójának irodá­jában. Az Élelmezésügyi Mi­nisztérium gratulál benne az üzem dolgozóinak abból az al­kalomból, hogy elnyerték az élüzem címet, a Miniszterta­nács és a SZOT elnökségének vörös vándorzászlaját. Hogyan vívta ki az elisme rést a vállalat? Alapvető változás Elsősorban a felvásárlásban bekövetkezett kedvező válto­zás segítette elő a sikert Né­hány évvel ezelőtt ugyanis a legtöbb problémát a nyers- anyaghiiány okozta A kispar- cellákon gazdálkodó egyéni pa­rasztság képtelen volt annyi baromfit, tojást adni, amely le­kötötte volna az üzem kapa­citását. Emiatt nagyon sokszor nem sikerült teljesíteni a ter­vet, fölöslegessé vált a mun­kaerő nagy része, kényszerű kapkodás uralkodott el a vál­lalatnál Ez az áldatlan állapot akkor kezdett megszűnni, ami­kor a parasztság áttért a nagyüzemi gazdálkodásira, és sok baromfit nevelt. Helyre­billent a mérleg nyelve attól kezdve, mihelyt a nyersanyag­nak nemcsak feldolgozását, ha­nem előállítását is nagyüzemi módon végezték. Az idén pél­dául már eddig annyi tojást vásároltak fel és tartósítottak BARNEVÁL-nál, mint amennyit máskor egész évben. Folyamatossá vált a baromfi feldolgozása. Ami sohasem for­dult elő, a legigényesebb or­szágokba, Svájcba, Nyugat­Németországba, Ausztriába még most, augusztusban is nagy rjjennyiségű terméket szállítanak. A vállalat a ter­vezett 5 millió 35 ezer forint­tal szemben 6 millió 690 ezer forint nyereségre tett szert. Mindenki a helyén A folyamatos nyersanyagel­látás eredményeként tervsze­rűbben gazdálkodhat, termelé­kenyebben dolgozhat a válla­lat. Arra törekednek, hogy a szalagrendszert még jobban tö­kéletesítsék és bővítsék. Bon­tóüzemet létesítettek, itt már szalagrendszerrel darabolják fél a baromfit. A szalag a gyengébb teljesítő képességű dolgozókat rövid idő alatt hoz­zásegítette ahhoz, hogy a jó munkások színvonalára kerül­jenek. Eleinte sokan még a 100 százalékot se érték el a bontóban, ma pedig már min­denki állandóan, ez fölött tel' jesíti tervét. A legjobb tőke- munkások, Gelencsér Mthály- né és Kocsis Ernőné (akik a szalag elején feldarabolják a baromfit) élénk iramot diktál­nak, és mindenki hozzájuk al­kalmazkodik. Hasonló a fejlő­dés a kopasztóban és a pecse­nyekacsa-feldolgozóban is. Az üzem vezetői az első fél­évben szinte teljesen megszün­tették a korábbi nagyarányú belső munkásvándorlást. Min­denki a képességének megfele­lő helyen dolgozik, hogy jól begyakorolhassa magát a mun­kába. Természetesen erre is csak a nyersanyagellátás folya­matossá válása után, tehát ak­kor kerülhet sor, amikor lét­rejöttek a törzsgárda kialakítá­sának föltételei. Azelőtt foly­ton új dolgozókat kellett fog­lalkoztatniuk, most véget vet­nek ennek az áldatlan állapot­nak. A tojástartósító üzemben, ahol sikerült együtt tartani a régi dolgozók zömét, a legma­gasabbra nőtt a termelékeny­ség. Azzal, hogy a kopasztóban Lakatos Erzsi, Csabai Jánosné, Szalai Jánosné gyorsgépeseket állandóan egy gépnél foglal­koztatták, sikerült biztosíta­niuk a szalag folyamatos mun­káját. Újabb fejlődés küszöbén Lépésről lépésre kinevelik a törzsgárdát, s arra töreksze­nek, hogy minél több árut ex­portáljanak. Ehhez a minisz­térium is hozzásegíti a BAR­NE VÁL-t: 5 millió forintból baromf ihi zlaldót, előbontót, irodaházat építenek. Ebben az üzemben, mint az egyik mun­kás említette, «álom lesz dol­gozni«. A Baromfifeldolgozó vezetői, munkásai az idei első félévben, tehát az első adódó alkalommal bebizonyították, hogy tudnak jól dolgozni. Kü- hár József né, Buzsáki István­ná, Harsányi Károlyné, Szabó Lajosné, Kun Józsefné, Pápai János, Valenta Mária, Román- csenka Mária, Vincze István, Szarka István és a többi élen­járó munkás a szombati él- üzemavatón méltán ünnepel a büszkeség érzésével. Szegedi Nándor Öreg iskola, de megfiatalodsz szeptemberre! Pedig csak alig két hónapja láttak munkához Barcson a Sztálin téri iskola felújítói. Aki erre jár, véletlenül sem lát téb- Iáboló embert az építők között. De lehet-e ott pihenni, ahol a község építőmunkásainak becsülete forog koc­kán? A múlt héten délutánon­ként egy kisebb társa­ság ült be rövid időre a Vá­rosi Vendéglő hűvös ivójába. Látszott rajtuk, hogy munká­sok, azt is könnyű volt kita­lálni, hogy a TRANSZVILL dolgozói, ám hogy vasöntők, azt csak a bennfentesek tud­ták. Jóval a műszak vége után érkeztek. Valamennyien jó­kedvnek voltak, s míg egy kis itallal hűsítették magukat, halkam beszélgettek. Tervek, gondolatok fogantak meg a vendéglői asztal mellett. — Ne félj. Majd segítünk az építkezésnél is — biztatták VASONTOK A FALAKON egyik társukat, Bogdán Sán­dort, akinek úgy csillogott a szeme, mintha isten tudja mennyit ivott volna. Pedig nem ivott, azt bárki meg­mondhatja, s aki ismeri, nem is kételkedik ebben. Bogdán Sándor öntőformázónak egé­szen másért csillogott a sze­me, másért volt olyan jóked­vű ... D ogdán Sándor egyik nap beállított a TRANSZ­VILL párttitkárához. Elmond­ta, hogy odahaza hosszú ta­nácskozás után arra a gondo­latra jutott feleségével, hogy érdemes lenne takarékoskod­ni és egy házat építeni, hisz kettőjük keresetéből meg OTP-kölcsönből futná rá. — Nem gondoltunk ám nagyra, csak szoba-konyhásrá — tette hozzá, nehogy elijesz- sze Varga elvtársat, a párttit­kárt. Ugyanis éppen arról akart érdeklődni, hogy vállal­5 Varga elvtárs menten letor­— Természetesem. Skolta, hogy mit akar egy szo­— És mit mondott? 5'ba-konyhával, mikor két gye- Az idős férfi élesen néz ráérek is van. Ott a régi öntöde EG A GyAR ba. A többiek körülveszik. Mindenki mellette van. — Ne vegye szívére — vi­gasztalja Sebőkné. A vörös Budai is csupa fel­háborodás. TÚRI ANDRÁS m __ El is várom. Mindeneset- sét hallani. Aztán feláll a fő- mák látszott hát bocsánatot r e jelentem a dolgot Hollán nők, megindul. Keresztesi há- kérni. Micsoda alak! elvtársnak. ta mögött lefékez. — Hagyja el, ez egesz rem­— Sajnálom, hogy felizgat- — Az előbb egy kissé ide- des dolog volt tőle. tam önt. ges voltam... Remélem nem Rendes dolog.. Diploma­Hevesi kirohan, Keresztesi haragszik. Természetesen itt cia! Maga nem ismeri ot. ott marad, de remeg keze-lá- maradhatnak továbbra is a Keresztesi fölemelkedik. ............................. virágai. — Hozok egy kis vizet ezek­— Köszönöm nek a szegényeknek. Ma még Újvári mosolyog, micsoda nem kaptak egy cseppet ostoba hólyag! Beleszúrnak J3 megy tafele a kann a] a ak és szétpukkad. Keresztesi az Lobalja a kaimat megy a fo- ablakon át az udvarra néz. lyoson mosdo fele, gumifal­— Paprikajancsi — sziszegi Lojzi és a nyomozó éppen ek- PÚ cipőjének neszet elnyeli a megvetően. — Azt hiszi, hogy kor lépkednek visszafelé, a csend. Messzebb, majdnem a mindenkinek úgy kell ugrálni, főépület mellett. Megállnak, a folyosó végén félig nyitott aj- ahogy ő fütyül. Már a virágo- főhadnagy valamit magyaráz tó. Egy férfi beszél odabent, kát is ki adarja dobatni. a fiúnak, arca komoly, majd- tompított hangon, majdnem Aranka is besiet a szom- nem szigorú. Hevesi még min- suttogva. De azért hallani, szédból. Szeme csupa könny, dig ott horgonyoz a Keresztesi amit mond. Bántotta maga őt? Soha. Ne háta mögött. Ö is az udvart — Nem félj semmitől! Éntő- törődjön vele. Mégsem lehet nézi most. Kicsit összehúzza lem soha nem tudja meg sen- a dolgozókat terrorizálni! a szemét. S e pillanatban esze- ki. — S kis csend után forrón: Keresztesi nem szól semmit, be jut, hogy szombaton délben Szeretlek. Sze-ret-lek... Keze még mindig remeg, mi- a tűzeset előtt Keresztesi ja- Kattan a készülék, a beszelő kor cigarettára gyújt. Lassan vasolta az együttes ebédelést, letette a hallgatót. _ Keresztesi az ablakhoz lép, a cserepei £ö- persze, alkalomadtán tudatni gyorsítja lépteit, utálja a gon- lé hajol. Mindössze három áll kell erről a nyomozót. dolatot, hogy hallgatózás gya­egymás mellett, mindhármat Azok ketten még mindig ott nújába keveredjék. Valaki ta- a napokban vette. A többiek ácsorognak az udvaron és tár- fordul a folyosóra a háta mö- némán nézik. A férfi egyszer- gyaJnak. Vajon miről? Egy gött. re előrehajol, rá a levelekre, munkás lép be a szobába. A^ ú^ m^ad egy ideig^ s _ Hevesi elvtársat kéri a a kis Sebokne szinte elsuja magát. Egy félóra múlva Hevesi is visszatér. Nem szól semmit. a szemüvege mögül. — Az igazat, fiam. Lojzi nevet. — De furcsán mondta ezt. Mi tdtkolnivalóm lehetne eb­ben az ügyben? — Azt mindenki maga tud­íépülete, bontsák le tétőszerke- jjzetét, s ha a TÜZÉP-en ké­présztől megvásárolják az ctt- íűevő faanyagot, azon megtaka­ríthatnak egy szobára valót. *Ez az anyag — lévén bontás­iból való — lényegesen olcsóbb, Miféle különöset? — Robbanást, vagy mit. ja. Mit kérdezett a nyomozó? $s ráadásul, ha a bontást ma­— Mindenfélét. Hogy nőért >ltok végzik el, ott is sporolhat- mentem vissza, meg, hogy ta^ak. És ha minden jól megy, javasolta az együttes ebédelést. í£fel® u10" jutnak a tetohoz.^ Aztán azt is megkérdezte, nem£ A lee?do háztulajdonos visz- vettem-e észre valami különö-S™^ az öntödébe, s meg­. „ ^.említette az előbb kapott ajan­set‘ platót atkollégáknak. .. f S nem azért Öntők az öntők, nyes- ijjhogy- szó nélkül hagyták volna - .. . , íBogdán szavait. Elvégre úgy Robbanást. Nevetséges. összeszoktak a forró kemence Egyáltalán nem az. En^^gg ^ öntőfazékban izzó vas ugyanis^ valóban hallottam a / melegénél, hogy el sem tudták robbanást, amikor visszamen-í*volna képzelni, hogy munka- tem telefonálni. ^társuk egyedül bontogassa a — Haliucinált. _ ^rozoga öntőcsamokot. Meg — Nem. Egészen határozót- ^aztán mégiscsak a Latinka tan állíthatom. ^szocialista brigád tagjai ők! — Fantazmagória! Ki akar-** — Lebontjuk majd azt a te­hatott itt robbantani! Jtőt — biztatták innen is, on­'nn í-c Kn'm.nn'lli JÓTSpf a hri­— Hevesi főmérnök elvtárs, tessék lejön­ni hozzá. — Igen, megyek. — Ottó bácsi! Megfordul. Lojzi szol utána. — Hová megy? Ezután a kertet is maga fogja öntözni? A fiú vállat von. — Aztán észrevett egy na­gyon furcsát. Legalább is sze­rinte furcsát — Ugyan?! — Azt mondja, a párkányzat minden földszinti ablakon épen maradt, csak az egyiken omlott be. Azon, ahol a maga virágai sorakoztak. Szerinte ez roppant érdekes. Keresztesi sóhajt. — Szegény virágok. A fiú áll, figyeli, amint a — A virágaimnak viszek egy másik teletölti a kannát. Leül az asztalához. Amikor Hevesi kilép, meg­__ Üjvári kartárs kérem, szólal Üjvári: l egyen szives azt az elszámo- — Hallották? Ügy látszáík, lást! Hollán nem volt hajlandó ki­fekáig csak a papír zizegé- parancsolni a virágokat Jobb- kartár»? kis vizet A fiú melléje kerüL — Magát is kihallgatták a tűzeset ügyben, Keresztesi — Ottó bácsi__ — Nos? — Maga budai? (Folytatjuk.) 'nan is. Somogyi József, a bri­gád vezetője buzdult fel a leg­jobban. Csak bízzák rá a bon­tást, majd ő megszervezi! Eb­ből azonban nem lett semmi, mert a fiatalembert három hó­napra behívták katonának. De ott maradt a többi önő. Varga István eddig nem igen vett részt az ilyen munkában, de most majd mindig a töb­biekkel tartott. Györ.fi János­nak is megörült Bogdán Sán­dor, hogy ott látta a bontás­ai. Csokonai Gyulának emlí­tette, hogy segítség kellene, az rögtön letette a szerszámot, gondolkodott egy kicsit, s meg- , ígérte, ő is ott lesz majd, mert- ^jhogy nem érdekli a vasárnapi -motorverseny. Eljön inkább segíteni (pedig készült már, hogy megnézze a száguldó masinákat...). Amikor a múlt héten neki­fogtak a bontásnak, ott volt a falakon a két Somogyv&ri La­jos, Végh József, a művezető, Szabó Ferenc, Lili Zoltán, Rajz Ferenc, Fehér János meg a többiek. Tóth Gyuri bácsi is segített Ojtó Sándorral. Ök a vállalat kőművesei, de az ács­munkához is értenek, s Gyuri bácsi megígérte, hogy az új ház tetőszerkezetét majd meg­csinálják ők, ne legyen arra gondja másnak. Gondosan, aprólékosan szed­ték le a palát és a faanyagot, nehogy eltörjön valami. Néha még attól sem riadtak vissza, hogy esetleg magukkal rántja őket a gerenda, ugyanis kötél­lel engedték le, nehogy megsé­rüljön. A régi öntőcsar­nok tetőszerkezete a múlt hét végén lekerült, csak a csupasz falak maradtak az ágaskodó kéményekkel. Az öntők egye­lőre befejezték a falakon a munkát, de mint mondják, az építkezésnél majd folytatják. Mert hisz mi sem természete­sebb annál, mint hogy ha egyik munkatársuk építkezik, segítenek neki. Eddig is így volt... És amikor késő délutánon­ként hazafelé menet be-betér- nek egy kis hűsítőre a vendég­lőbe, erről esik szó. Arról, hogy ki mit fog segíteni majd a Déryné utcai építkezésnél, s hogy mivel lehetne még ol­csóbbá tenni kollégájuk csalá­di házának fölépítését. Ezért csillog úgy Bogdán Sándor szeme, s ezért ragyo­gott mindig az arca. Nagy se­gítséget kapott vállalatától, a brigád- és öntőtársaktól. Így valóban meglesz a két szoba összkomfort. — Ilyen lesz majd — mond­ta, és egy paladarabbal leraj­zolta a régi, tető nélküli öntö­de homokjára a ház tervraj­zát. — Ez az egyik, ez a másik szoba. Itt a konyha, az előszo- ha, az éléskamra, emez meg a fürdőszoba. Aztán széles jókedvvel föl­nevetett ... Roland Ferena

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents